És hát akkor a történet...............

Pénteken este hoztam haza Mózest. Már Józsiéknál is meglepett minket, mert púp és ferde szárny ide vagy oda, hatalmas szárnycsapásokkal úgy végigszelte a nem kicsi nappali-konyhát, mint a szél, csak lestünk, ahányan voltunk. Bele is landolt Józsiék Ficus benjaminájába, úgy kellett a közepéről kivarázsolni a kis gazfickót. Aztán szépen és főképpen lassan haza autóztunk. Iszonyat ronda idő volt, szakadt az eső, nem láttam rendesen, úgyhogy a megszokott fél órás út helyett majd egy óra hosszat mentünk hazafelé.

Először bemutattam a papának, aki megnézte és csak annyit mondott, hát tedd be szegénykét, hadd pihenjen. Később jött Katusom, aki szintén megtekintette és csak annyit mondott:"Ótvar ronda!" Nem is sértődtem meg rajta, ő mindig kimondja, amit gondol,és az is tény, hogy egyelőre ha Sámi mellett van, hát bizony a nagy sokkal szebb, kecsesebb. Mondtam is Katinak, hogy tekintsen rá úgy , mint a rút kiskacsára, aki hamarosan gyönyörű nemes ifjú lesz majd.

Betettem a kalitba, Sámit meg kiengedtem. Nem telt el sok idő, máris reppent Mózi kalitjára és minden oldalról alaposan megvizsgálta. Nem szóltam rá, illetve csak dícsérgettem, hogy milyen okos, hogy nem bántja hanem nézegeti a kicsit. Semmiben nem gátoltam, oda mászott, ahová akart, csak a testbeszédét figyeltem, hogy ha mégis belebújik az ördög és bántani akarja, akkor azonnal leállítom. Aztán fekvés.

Szombat reggel Sámi a szokott módon jött a vállamra és megcsináltuk a reggelit mindenkinek, bevittük és be is tettük. Rengeteg hajtogatnivalóm volt, neki is álltam és Sámi végig kinn volt. Persze azonnal Mózinál termett, körbejárta aztán néha úgy tünt, mintha a csőrét be akarná a kicsihez dugni, aki a másik oldalról szintén ment Sámi felé. Kinn voltak a sapisok is, de ők nem is foglalkoztak vele, hogy eggyel többen lettünk. Csib szinte már megszokta, Bubi nem foglalkozott vele, ő is olyan helyről jött, ahol néha 5-6 madár van kinn egyszerre, nem verekedős.

Sámi olyan kitartóan próbált bemászni Mózihoz és annyira látszott, hogy nem verekedni akarnak, hogy némi töprengés és egy Noival folytatott gyors telefonbeszélgetés után összetoltam a két kalitot, olyan 10 centire egymáshoz, Sámi ajtaját kinyitottam és a kicsit kivettem a kalit tetejére, majd szoros felügyelet mellett lestem, hogy mi fog történni. Sámi szépen átmászott a kicsihez és amikor észrevettem, hogy öklendezik, hááááát nem hittem a szememnek............. Pedig jól láttam, nekiállt megetetni a kicsit, aki úgy nézett rá, mintha a jó Isten érkezett volna hozzá személyesen. Nagyon megható pillanat volt, erre aztán végképp nem számítottam, sem én sem más...... Jelzésértékű, azt jelzi, hogy bizony Sámson teljesen normális és egészséges madár, hiszen az ő szokásaik szerint ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy az idősebbek megetetik a fiókákat, akik koldulnak. Sámsont annak idején Zizike etette, annyira édesek voltak, hiszen Zizi csőre szinte eltünt Sámson hatalmas csőrében, mégis olyan gyengéden viselkedtek egymással, sosem csípte meg egyik a másik nyelvét.

Később megcsináltam a tápot, megkínáltam Sámit is, aki majdnem leesett a kalit tetejéről, úgy megijedt, hogy mi a halál az. Szépen megfogtam Mózi fejecskéjét és meg is evett vagy 3 fecskendőnyi kaját (kicsi fecskendőm van). Na utána aztán rövid verekedés árán, úgy-ahogy le tudtam mosni róla a kaját, meg persze magamról is, mert az már Zizi etetésekor kiderült, hogy nem vagyok valami túl ügyes ilyen téren, vagyis inkább nincs gyakorlatom és minden, beleértve engem is, egy merő táp volt. Azért Mózinál nem kellett nagyon szenvednem, akkorára tátotta a csőrét, hogy csak a hülye nem talált bele!!!!!:-))))

Vacsi után aztán még játszottak kicsit, aztán Mózi ment a helyére, Sámi meg nemes egyszerűséggel be akart mászni utána. Noi figyelmeztetett, hogy azt hagyjam egyelőre, maradjon a kalit Mózi számára a biztos hely, ahol nem piszkálja senki, így aztán Sáminak meg kellett elégednie azzal, hogy az oldalán lógva próbálta etetni, illetve lógtak egymás mellett.

Hát így történt...... várakozáson felül teljesített Sámson, büszke vagyok rá és arra is, hogy teljesen normális és egészséges madár. Ki is merem mondani a célt, amit eddig csak a barátaimmal osztottam meg: szeretném, ha idővel egy közös kalitban élnének és a történtek ismeretében ez már nem tűnik valami elérhetetlen álomnak!!!!!!!:-))))l

Teszek ide egy kis egyveleget a tegnap történtek képeiból, illetve egyet, amin Zizike eteti Sámson, mikor még baba volt és néhány rövid kis videót, szintén a tegnap történtekről!!!!!:-))))

http://www.youtube.com/watch?v=CG620Zzqn2I

http://www.youtube.com/watch?v=HpurHnH1pHg

http://www.youtube.com/watch?v=vpdgg_Kec8Y

http://www.youtube.com/watch?v=vZesxRliEFE

O

Mára ennyi, majd holnap írok!!!!!!!!!!!!!:-)))

1

Az a jó, hogy a napokban magamat kergetem, mert így nem tudok afölött siránkozni, hogy mikor lesz már péntek!!!!!:-)))

A fenti képeken látható tollatlan kismajmok őrzésével vagyok elfoglalva, teszem ezt teljes gyönyörrel, odaadással és szeretettel, mert ez a két kis majom valami tünemény!!!! Ők mindig mosolyognak, jókedvűek, barátságosak, igen nagy szerencsém van, de ez nem az én érdemem, sokkal inkább az anyukájuké, aki tényleg nagy szeretettel és odafigyeléssel neveli őket!!!

IV. László lázas elszántsággal igyekszik Sámson csörgőjét benyomni a szájába.

Szóval:

2

Itt a tavasz!!!!!!

Hétágra sütött a nap vasárnap. Szombaton már déltől egyedül voltak, ezért aztán a vasárnapi kalittakarítós-játszós időt kissé meghosszabbítottam. Olyan jó napsütés volt, hogy még a függönyt is elhúztam, hadd süssön rájuk a napocska. Aztán a fürdőből hamar kihoztam a kis ülőrudat, amin Sámi szokott fürödni és feltettem az ablakpárkányra. Csibészke vidáman ráugrott és figyelte a vadmadarakat, akik az etetőknél eszegettek, repkedtek. Bubit is oda akartam tenni, de valahogyan megijedt, nem ment Csib mellé, inkább a nyakamba ült és onnan lesegetett kifelé, mikor oda akartam tenni, lemászott a hátam közepéhez, onnan tuti nem tudom elvenni!:-)))) Addig Sámi a kalitja tetején lévő kiülőn mókolt. Később cseréltek, Sámi ment az ablakba és a kicsik a kalitjuk tetejére. Isteni idő volt. Már reggel kitettem Mózes nagykalitját a garázs elé, jól lesikáltam, letörölgettem, aztán némi huzavonával felvittük papával. Takarítás után be is állítottam. Kis túlzással most olyan a háló, mint az éjjeli menedékhely. Papa, aki éjjel felkelt valami hokimeccset nézni, neki is rongyolt a sötétben, a kalit meg úgy csörgött, mintha a Bádogember járőrözött volna a szobában. Hát csak felültem az ágyban, oszt úgy röhögtünk Lacival, hogy meg kell ezt még szokni, egyre többen leszünk benn. A srácok csak lestek, mi ez az új cucc a szobában. Ma reggel aztán Sámson már nem bírt a kiváncsiságával és rárepült, hogy megvizsgálgassa, mi is ez. Ült a tetején és a homlokát ráncolgatva nézegette, szemmel láthatóan nem értette. Na majd pénteken........ ha meglátja az új lakót. Egyre feszültebb vagyok, ez most már addig tart, míg Mózes hazajön.

Kimentem a kertbe is, kicsit körülnézni. A fák-bokrok kezdenek rügyezni, a madarak is vidámabban énekelnek. Zizi sírján nem fagyott el az erika, még mindig virágzik...........................

Gombóc lesz a torkomban és nagyon nehéz lesz a szívem ha meglátom, még mindig nagyon sokat gondolok Rá, pedig lassan már egy éve, hogy elment.....................:-( A Sors különös akaratából ennek a kis Bubilánynak a természete egyre jobban kezd rá hasonlítani, ugyanolyan kis darabos, de egyre közelebb enged magához és kezd feltétel nélkül bízni bennem.

Mától pedig indul a visszaszámlálás:

4

3

Gyorsjelentés

Csibészke és Bubi: elevenek, mint a hétördög!!!:-)) Ha kijönnek, abban a pillanatban, mint a dupla dinamit, máris megindulnak a vállamra, onnan aztán nincs leszállás. Kép nincs, mert ha kinn vannak általában fürtökben lógnak rajtam.
Sámson: repülrepülrepül!!!!!!!!!!!!!!!..... hatalmas szárnycsapásokkal, abszolut tudja már a sebességét kontrollálni, kanyarokat bevenni, odébb lebbenni, ha valaki hozzá akar érni, akit nem kedvel, utánam reppenni, ha ki akarok menni a szobából és ő is jönne, hátulról landolni a vállamon vagy a feltartott kezemen, nehézbombázóként zuhanni, ha valami "begyénekkedves" falatot lát az asztalon. Tegnap papa a nappaliban felakasztott neki egy boingot, mert nem tud hová leszállni. 5 perc múlva mint a büszke sas, fenn ült a boing tetején és egész délután ott nézelődött, figyelte az alattvalókat!!!!:-)) Imádja, ha eldobom a kezemről, körül repüli a lakást aztán valahol letelepszik.
Mózes: tegnap voltam meglátogatni. A mozgása még kicsit darabos, DE mászik a rúdra, kitartóan, addig próbálgatja, amíg sikerül neki. Reppen, fel a hintára és le a hintáról. Joci szerint nagyobb távokat sosem fog tudni repülni,mert akadáklyozza a púp a gerincén viszont attól sem kell félni, hogy leesik valahonnan és megüti magát. Szépen eszeget, bontja a magokat, csípkedi a csöves kukoricát. Érdeklődő, bárJoci párja szerint olyan kis bamba, mint általában a nemes gyerekek, de mindent megfigyel a csillogó kis szemeivel, percekig fürkészi az arcodat, mintha a vesédbe akarna látni. Jajjj, de nehezen tellik el ez a két hét, míg hazajön!!!!!!!!!!!!!:-))))
Már magamban kidolgoztam, hogy hogyan indítunk a hazaérkezése után. Az ő kalitajtaja is nyitva lesz, jöjjön ki ha akar. Csak teljesen természetesen, semmi faxni, semmi hókuszpókusz! Nálunk a madarak mind szokva vannak ahhoz, hogy nincsenek egyedül, nem féltékenykednek egymásra, pedig mindet simogatom és játszok velük, nagy az esély rá, hogy Mózit is simán befogadják. Csak már itthon lenne..................................

Boing

Gyere, gyere játszani.......!:-)

Tegnap sikerült valami normális időben érnem és ugyan valamit főznöm is kellett, mégis úgy döntöttem, az elsők a tollasok. Ilyen ugyan nagyon ritkán fordul elő, de most Csibiék nem voltak kinn már napok óta, úgyhogy egy pillanatig sem volt kétséges, hogy most ők lesznek az elsők. Volt nagy öröm, mikor berontottam hozzájuk és máris nyitottam a kalitokat, hadd repdessenek kifelé boldog örömmel, közben pedig Sámi nagy játékkosárából azonnal néhány játékot feldobtam az ágyra, többek között egy olyan fa figurát, egy Pinokkiót, amit alulról lehet nyomkodni és akkor a felső része elkezd minden oldalra dülöngélni.

Még Sámi is nekilódult és lerepült az ajtóról, igaz kissé macerás volt a landolás, mert pont a szemüvegem szárába kapaszkodott,elnézte a vállamat, amin landolni akart, hát elég furán néztem ki a szemüvegem szárán egy ekkora madárral, mégis nagyon megdícsértem, mert ez hatalmas dolog, hogy magától próbálkozik. Aztán szépen megreptettem párszor oda-vissza a kalitra, végül feltelepedett a felső játszótérre és figyelte, mit is csinálunk a kicsikkel. Csib és Bubi azonnal az ágyra telepedett, megkezdték a szokásos járőrözést, fel és alá meneteltek, mindent megnéztek, megvizsgáltak, kezek híján a csőrükkel. Végül az ágy fejénél kötöttek ki, ahol a párnák és az ágy deszkája között egy kis rés volt, annyira belehajoltak, hogy lássák, mi lehet ott, hogy időnként csak két farokvéget láttam kikandikálni, ami viszont engem arra ingerelt, hogy megpöcköljem a farkukat, amire mérges motyogással kiugrottak, keresve, ki az a merész, aki piszkálja őket, de mikor látták, hogy ott vigyorgok, olyan "Ja, csak te vagy??!!" fejjel visszamásztak, tetszett nekik a játék és én is kíválóan szórakoztam. Sámson végül odareppent az ágyra, nehogy kimaradjon valamiből - ez különben jellegzetes dolog nálunk, ha kettő ott van, már teper a harmadik is, mert ő is mindent látni, hallani, tapasztalni akar:)) - amíg a kicsik bujkáltak, mi elkezdtünk Pinokkióval játszani, én alulról nyomogattam, Sámi pedig igyekezett elkapni több-kevesebb sikerrel. Néha még nyiffantott is egyet a nagy igyekezettől és ez keltette fel Csib figyelmét, nosza jött ő is, mögötte meg, mint Sancho Pansa , Bubika nyomult. Onnan már hárman próbálták ezt az ugribugri Pinokkiót elkapni. Egy idő múlva Sámit visszatettem a játszóra és próbáltam Bubit jobban bevonni a játékba. Bubi ugyanis nem tud játszani, soha senki nem tanította meg és hát ők is olyanok, mint a gyerekek, meg kell mutatni, hogyan és mivel lehet játszani. A végén már egészen bátran nyúlkált Pinokkió felé, persze hagytam is időnként, hogy elérje, elvigye. Ezen közben Sámi sem unatkozott fenn, szépen lemászott, egyenesen a nagy játékkosarába, bele is mászott és a bőség zavarával küszködve pakolgatta a játékokat ide-oda.

Én meg ráhasaltam az ágyra, Csibi a hátamon ugrált, közben pedig simogattam, vakargattam Bubi fejecskéjét, amit ő hálás pillantásokkal jutalmazott, aztán elkezdett birkózni az ujjaimmal, néha ráugrott, máskor pedig megfogta a lábával, szétfeszegette az ujjaimat és a közte levő vékony bőrt harapdálta, ami így azért durván hangzik, de ha meggondoljuk, hogy milyen vehemens természet és nem is tud olyan finoman fogni, mint Csib, mégis el kell mondanom, hogy még csak meg sem karcolta a csőrével a kezem, tőle telhetően a legjobbat nyujtotta. Mikor ezt a Csibigyerek észrevette, odarohant és nekifutásból gondolta, hogy felpattan Bubi hátára, aki viszont most nem hagyta magát, amiből időnként kisebb nézeteltérések kerekedtek, mégis vagy fél órát elvoltunk így is, végül Csibi kellőképpen megsértődött, hogy Bubi ilyen szemérmes és elrohant az éjjeliszekrényre, ahol is kibökte az ominózus papírzsebkendőcsomagot. Már fogta is a csőrébe és szaladt hozzám, hogy játszunk vele (régen nagyon sokat játszottuk ezt a játékot labdával, apró karikákkal). Tehát nekem le kell ülni az ágy elé és feldobni Csibinek a csomagot az ágyra, aki bakkecskeszökkenésekkel hozza vissza és újra ledobja. Nem tudja elunni, nagyon szeret így játszani. És hívtam, bíztattam Bubit is:"Gyere, gyere játszani!!!:-)". Jött is, először ugyan nem nagy igyekezettel, később azonban ő is próbálta elhozni, persze Csibi nagyobb is erősebb is, nem hagyta, de legalább láttam, hogy igyekezik és akar játszani.

http://www.youtube.com/watch?v=dJ6-RpAKNGg

Olyan jó érzés volt, látni ezt a kis nünükét, ahogyan fejrángatás és sziszegés helyett kergeti Csibit meg a csomagot, hogy valami nagyon jó és elégedett érzés töltött el. Mindenen vigyorogtam, mint a tejbetök. Így játszottunk egy jó órát, aztán kimentünk még kicsit a konyhába,megették az esti máriatövismag adagot, végül már 7 óra volt és a kicsik ilyenkor szeretnek bebújni az oduba és elcsendesednek.

Csak Sámi maradt velem. Kivettem neki a nagyhintát, hadd másszon kicsit rajta és örömmel láttam, hogy ügyesen átreppen a konyhai játszótérre is, aztán ki a nappaliba, leírt egy szép nagy kört és vissza a konyhába. Nem csinál ilyesmit gyakran, én pedig nagyon örültem, hogy a landolás is egyre jobban-könnyebben megy neki. Lassan ő is elment aludni a helyére.

Még a tudat is elégedetté tesz,hát még, mikor látom, hogy jól érzik magukat, játszogatnak, boldog kismadarak, nem azzal töltjük az időnket, hogy egymást tépik és állandóan fegyelmezni kell őket.

Ma beszéltem Jocival. Hó végén jöhet haza Mózes is. A múlt héten látogattam meg őket, akkor készült ez a film, ahogyan Mózi nehézkesen, de annál nagyobb igyekezettel, sántikálva mendegél a konyhában. Szarni rá!!!! Majd itt megerősödik, kap Aloét, masszírozgatom a lábát és ha már kissé jobb az idő elviszem Sámival együtt Molnár dokihoz is, csináljon egy röntgent, lássuk meg, hogy belül minden rendben van. Nagy túlélő ez a kismadár, hihetetlen élniakarással, megérdemli, hogy szeressük és jó helye legyen.

Még nem mondtam el a történetét, csak a barátaim tudják, de most megteszem, aztán soha többet, nem is akarok gondolni rá, honnan került ide, az a lényeg, hogy itt van. M.J. szokott fiatal madarakat vásárolni felnevelésre valakitől. December elején is ott járt, jákóbabákat vett és akkor egy hideg, fűtetlen mosókonyhában meglátott egy pici kalitban egy kis nemesbabát fagyoskodni. Ő volt Mózes. A "tenyésztő" szerintem inkább szaporító, elmondta, hogy van még egy kis tápja, azt még odaadja neki aztán lesz ami lesz a kicsivel. Joci jobban megnézte, látta hogy az egyik lába már meg van fagyva. Erre elkérte a kismadarat, amit a pasi oda is adott. Hazavitte, betette az inkubátorba és elkezdte etetni. Mózes akkor kicsit több, mint 1 hónapos volt, iszonyatosan vastag tollruhával, mert a kis szervezete azt növesztgette, hogy nehogy megfagyjon, alatta a teste csontsovánka volt. Aztán felhívott és elmondta, hogy rám gondolt, fogadjam be Mózest, tudja, hogy nálam jó helye lesz, mert valószínűleg sérült marad. Aztán jött a java, mert ahogyan növekedett, megláttuk, hogy egy L alakú görbület van a gerincén (valószínűleg a szülők ráugrottak még az oduban és a gerince eldeformálódott) és az egyik szárnya több centivel magasabban van, mint a másik, a sántasága már csak hab a tortán. Beszéltem BékiPetivel, érdeklődtem a hollandoktól, akiknek 6 nemesük van, írtam a LOV-ra. Aztán döntöttem. Nem tudom ki volt a szaporító, Joci nem mondta meg a nevét, csak annyit, hogy egy állatorvos. Valószínűleg már ismer annyira, hogy attól tartott, olyan levelet írok a pasinak, amit csak folyamatos fütyüléssel lehet felolvasni. Ez a kismadár viszont megérdemli az életet!!!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=dUQ8U-qQiiE

http://www.youtube.com/watch?v=Ka4QtOrgRAg

Még vasárnap megyek Solymárra, Joci úgy nem adja oda, hogy nem nézi meg, hogyan tudom etetni fecskendővel. Mózi szerdán lesz 3 hónapos és igen virgonc mostanában. Szépen próbálgat már mászni, több-kevesebb sikerrel és valamelyest repülni is tud, igaz csak lefelé, de ez is jó dolog, mert az ember nem aggódik hogy lezúz valahonnan és összetöri magát. Végül is nem sasmadarat akartam, csak egy jó kis pajtást Sámi mellé, akivel eldiskurálhatnak, ha én nem vagyok otthon és akivel játszogathat, ha kiveszem őket. Nálunk a nemes mindig szabadon van, ha én otthon vagyok, mert nem rongál, nem szed szét semmit, ők ilyen igazi álommadarak. A sapisokkal már más a helyzet, őket csak játszani lehet kivenni, mert mindent szétszednek, ledobálnak, mindenbe belemásznak, kész életveszélyek, ha 8 szemed és 10 kezed lenne, az is kevés hozzájuk, mégis nagyon lehet őket szeretni!!!!!

Mózes

"Úgy tűnik nekem, ő olyan mint egy kis harcos, vannak fogyatékosságai, de pont ezért sokkal erősebb, mint a hasonló korúak, mert jobban meg kell dolgozzon érte, hogy elérje a céljait. Kitartása van hozzá elég, úgy tűnik.
Most egy kicsi zöld fickót látok,akinek van mersze felnőni és hatalmas, gyönyörű zöld fickóvá válni. Nálunk a 3 zöld pasas szokott veszekedni, de általában elfogadják egymást és békében öldögélnek együtt vagy játszanak."
Jose, Peter és a 6 nemes

Kosztosok

Reggelente lemegyek a garázsba, mert az ablakain keresztül látom, ahogyan reggeliznek. Egyre többen és többen lesznek. Minden rangú és rendű, nagyok, kicsik és még kisebbek. Ők az én kosztosaim. Ami mag kikerül a szobai madaraktól, gondosan összegyűjtöm, felturbózom még egy kis feketeszotyival és kiteszem a kinti ázó-fázó népségnek. Aztán állok a garázsban, lesem őket vagy fél órán keresztül és a szívem megmelegszik........

Van ott ugri-bugri kis széncinke, feketerigó, zöldike, rozsdafarkú és még legalább 2-3 féle, szégyenletes módon nem is ismerem a nevüket, a legnagyobbak pedig egy fiatal balkáni gerle pár.

Nincs veszekedés, vita, mindegyik szépen megkeresi a neki való etetőt és békében eszegetnek egymás mellett.

Wellcome

Húúúha! Nem szoktam figyelni a Rendszeres Olvasókat, most azonban észrevettem, hogy erősen megszaporodtunk. Nagyon örülök, hogy vannak akik szívesen olvasnak, mert igazándiből ez egy különleges témájú blog, ezen azt értem, hogy kevés ilyen lökött van, mint én (is), aki egy nagy csapat emberrel és egy kis csapat madárral éldegéli az életét, akik néha hangosak, időnként rosszak, mint az ördögök öregapja, koszolnak, de kedvesek, barátságosak,szerethetőek és ezért ahogyan a blogból is kiderül, némi toleranciával remekül el lehet éldegélni velük. Nincs unalom, nincs egyhangúság, ők aztán dícséretes buzgalommal gondoskodnak erről.

3 évvel ezelőtt kezdtem a blogot írni, még nem itt és nem ilyen külsővel.

Ez itt a régi blogom:

http://mizo.blog.hu/2007/w8

Ez pedig az első poszt egyik hozzászólása Bcykétől, az ő jellegzetes stílusában, amitől aztán felbátorodva folytattam:

"Ez azé igen komoly!!!!:)))))

Én nem nagyon láttam még ilyen tematikájú blogot itt a magyar nyelvterületen!

De hát ez a királyság ebben a blog játékban, hogy millió egyéni becsípődés és millió szín, ami ugye ennyi lehetőséget rejt magában.

És aki erre kattan, akkor annak most már ezek után ilyen is van!:)

És nem csak, hogy simán papeszos, hanem Feketesapkás papeszos blog!

A francba, már megint előre tört ezzel a jelentős újítással a gengetek!

"

Örülök, hogy Ti "erre kattantok". Ha van kedvetek, nézzetek bele a régi blogba is, hogy megtudjátok, hogyan kezdődött ............

:-(((((((

Sámi rosszul eszik. Már 2 hete észrevettem. Régen befalta az egész tál gyűmölcsöt-zöldséget, most egy csomó ott marad. Nagyon hideg van. Lehet, hogy vissza kéne vinnem soron kívül Molnár dokihoz, bár azt beszéltük meg, hogy február végén, március elején is elég, ha rossz az idő. És az idő rossz, félek hogy megfázik és akkor meg azért lesz beteg! Napi rendszerességgel eszi a Máriatövismagot, minden kaját átnézek, megmosok, letisztítok, többet nemigen tudok tenni doktorral a hátam mögött sem!!!!! Arról nem is beszélve, hogy most tanul repülni és a repülés tanulásának megkezdése előtt minden madár ösztönösen fogyaszt!!!!! Istenem , mindig történik valami.......:-((((((

Vasárnap

Vasárnap Kati barátnőm jött hozánk vendégségbe. Úgy is mondhatom, elloptuk otthonról 2 etetés között.:-))) Ebéddel vártam, ő meg hozta magával a papeszpedikür készletet, hogy Csibészke lábait rendbe tegyük, mert iszonyúan meg voltak nőve a körmei. Az új helyüket sem látta még és végül, de nem utolsó sorban Bubival sem találkozott már régóta, hiszen mikor jött volna, éppen kikeltek a sapis babák, ezért aztán a látogatás storno lett. Ősszel járt nálunk utoljára és az a helyzet, hogy meg kell említenem a változásokat, az utolsó látogatása óta!!!!!Az ebéd nagyon jó volt, bár amennyit Kati eszik, az még egy sapisnak is kevés lenne. Aztán ebéd után kivettük az ördögöket, egy olyan jó kis közös rendetlenkedésre. Kihoztam a sapisokat, az egyik azonnal a vállamra telepedett, a másik meg az asztalon kezdett bóklászni. Kati már nem tudja megkülönböztetni őket, különösen nem mozgás közben!:-)))) "Az ugye ott Csibike a válladon?" - kérdezte. "Nem, ő bizony nem Csibi, hanem a Bubilány, Csibi ott mókol az asztalon és rendezkedik." - én. Kati elképedt. Bubira nem volt jellemző eddig ez a nagy ragaszkodás. Elvolt ő szegénykém magával, még amikor hozzánk került, akkor is a kalitban többnyire egész nap a hívóhangon ütemesen visított, aztán ha rájött a diló, akkor kezdte a nyakát meg a fejét rángatni, hozzá még jókat sziszegett is, aki aztán ilyenkor próbált hozzányúlni, az jól tette, ha ezt előbb megbeszélte a kezelőorvosával és a gyógyszerészével. Mostanában azonban nagy előszeretettel üldögél rajtam, sőt dugja a fejét, hogy simogassam vagy csak a csőrével rágicsálja valamelyik ujjamat. A visítós hívóhang megmaradt, a nyakrángatózás is a sziszegéssel, de mára már mindezt a vállamon csinálja. Nagyon sajnálom szegénkémet, azért titkon remélem, ez már csak beidegződés, hiszen szemmel láthatóan élvezi, hogy jó helye van és amikor odabújik Csibészkéhez és felváltva kurkászgatják egymás fejét, olyankor nem is venné észre senki, hogy nem százas. Azért vigyázni kell vele, engem ugyan nem bánt, talán egyszer kapott oda a kezemhez, de közel sem csípett meg úgy, ahogyan másokat szokott és azóta nem is próbálkozott ilyesmivel. Nálam. Felvette viszont azt a jó szokását, hogy ha számára nem elég szimpatikus a vendég, akkor egyszerűen rárepül hátulról a vállára és akkorát csíp a fülébe, amekkorát csak bír.

Sajnos, már voltak "áldozatai", igaziból ezért sem bántam, hogy a hálószobában vannak, meg azért sem, mert ott csend van és nyugalom, nekünk pedig az a tapasztalatunk, hogy Bubi utálja ha idegenek jönnek hozzánk, ez alól egyedül BékiPeti a kivétel, akihez rendkívüli módon vonzódik, ha ott van nálunk, le sem lehet Bubit vakarni Péterről.

Mostanában a hálószobában engedem ki őket, akkor viszont ő az első, aki a vállamra telepszik, kicsit megszeretgetem, aztán megy radírozni. Az ágyra szoktam egy jó vastag frottírt kiteregetni, direkt nekik, hadd szörföljenek rajta, amit meg is tesznek nagy elégedett morgások közepette. A Sámi meg ilyenkor ott jön-megy körülöttük, ő ugye nem szörföl, inkább a játékokat hordja az ágy szélére, aztán nagy elégedett fejjel ledobálja a földre. Verekedés az nincs, szerencsére. Csibi eddig sem akart verekedni, annál ő sokkal bölcsebb, kikerüli még a lehetőségét is annak, hogy összeakaszkodjon Sámival. Bubi már nem ilyen alkalmazkodó, rájuk viszont figyelek és nem hagyom, hogy eldurvuljon a dolog. No most meg Mózit várjuk majd. Ezt is átbeszéltük Katival. Kíváncsi leszek, hogy alakul a dolog. Mózi még fióka, a normális reakció az lenne, hogy amelyiknél koldul, az megetesse. Hát Csibészke nem egy fiókaszerető, ő Sámival sem foglalkozott. Zizike viszont szorgalmasan etetgette. Kíváncsi vagyok, vajon Bubi hogyan reagál a kicsire, persze erős felügyelettel lesznek összeengedve. Elvileg Sámsonnak is meg kellene etetni, na majd meglátjuk... ki lesz a pótszülő?!:-)

Jó volt ezeket a dolgokat megbeszélgetni Katival. Mostanában, ha mentem hozzá, vagy átmentünk Jociékhoz meglátogatni Mózest vagy a fiókákkal foglalkoztunk, valahogy nem beszélgettünk ilyesmiről. Levágtuk Csibészke körmeit is. Itt annyi a változás, hogy amíg régen úgy kellett lebírkozni, hogy odaférjünk a körmeihez, most simán megfogtam egy jó vastag törölközővel (mert azért az ördög és a sapis virtus nem alszik) , szépen hanyatt fordítottam, puszilgattam a kis búbját és addig Kati levágta a körmeit, már nem olyan stresszes a dolog, mint régen..... vagy mi vagyunk már sokkal gyakorlottabbak!:-)))))

Délután aztán papa szépen hazavitte Katit, én meg beültem a hálóba valami hülye filmet nézni, viszont azonközben Sámson a mellkasomon jól kialudta magát. Ahogy így nézem, ketten is elférnek majd ott!!!!:-)))

Híreim vannak Móziról is. Elkezdett repülgetni, egyelőre még a földön landolgat. Akkor aztán megindul és felfedező utakra megy a konyhában, mindenhová benéz, minden érdekli. Sajnos, amikor megy erősen látni a lábán, hogy sántít. Remélem viszont hogy a hátán a púp nem fogja zavarni később a landolásnál, mert ahhoz a madárnak ki kell egyenesítenie a gerincét, hogy a lábait előre tudja nyújtani. Nagyon várom már, hogy hazajöjjön. Mindegy nekem, ha púpos, ha sánta csak a mi gyerekünk!!!!!:-) Akinek pedig fenntartásai vannak, nézzen bele azokba a csillogó kicsi szemekbe és azonnal megérti, hogy mért döntöttem így!!!!