Mózes

Mióta itt a kuckó, egyszer sem esett le ............ :-)))

Ma reggel már szépen repült utánam, több-kevesebb sikerrel rálandolt a vállamra és ott ücsörgött. A másikon meg a Sámson, hát jó kis bodyguardjaim vannak!!!:-)))) Persze előtte jól belaktak csíráztatott maggal. Teljesen normálisan ki tudom venni a kalitból reggelente.
Hatalmas léptekkel haladunk.................:-))))

Régen mindig azt mondtam, hogy nem kell új-guineai nemes mert nagyon hangos. Ezt most ünnepélyesen visszavonom és azt mondom, hogy az én új-guineaim nem hangos, lehet hogy másé az, de az enyémnek még a hangját sem lehet hallani!!!!:-)))

Emlékszem, mikor Géza először mondta, hogy nekem adná Sámsont ajándékba, ha elfogadom, elkezdtem olvasgatni róluk. Még a PL-en is utána kérdeztem, sőt, mivel ismerem magam, tudtam hogy előbb-utóbb majd lesz neki valami cimborája esetleg párja, hát feltettem a kérdést, hogy milyenek párban. A PL oldalain nem nagyon jött válasz, priviben annál inkább és mindenki azt mondta, hogy kibírhatatlan az ordításuk, lakásba nem valóak, inkább valami tanyára.....:-))))
Szóval ez egy marhaság!!!! Amelyik ordít, az ordít akkor is ha egyedül van, akkor is ha ketten vannak, mert ilyen típusú, amelyik meg nem az semmikor sem. Ez tény!
Mint ahogyan az is, hogy baromi szerencsés vagyok a nemeseimmel, tényleg nagyon jótermészetűnek tünnek, reméljük ez így is marad!!!!

Túl vagyunk a calici víruson. Legalább is én és a papa, Katus még kínlódik vele. Elkaptuk az unokáktól sikeresen, le is vert mindenkit a lábáról. Hát ronda egy betegség, az biztos!!!!!!
Most már újra ki merem engedni a tollas bandát is.Szépen haladunk a Mózes gyerek szelidítgetésével. A kézamputálás, mint olyan, kikerült a repertoárból teljesen, ha ráültetem a térdemre szépen, komótosan felmászik a vállamra és ott üldögél. Szó nélkül rálép a kezemre ha odatartom, úgy kapaszkodik, mintha az élete függne tőle. Néha, ha nem figyel eléggé azért megsimogatom, aztán csak les a kis bociszemeivel. Ha hazaérek, már elkezd mászni a kalitajtó felé, tudja hogy kijöhet és szívesen el is üldögél a kalit tetejére szerelt rúdon. Most tanulgatjuk a "békésegymásmellettélés" tudományát. A többiek már összeszokott banda, bármelyik ráröppenhet bárki kalitjára, nem tör ki a tömegverekedés, de ez a kis zöld fickó úgy védi a kalitja tetejét, mintha maga Herkules lenne. Tegnap ezért mindenkit kihelyeztem a kalitja tetejére és szoros papagájfogásban figyeltem a fejleményeket. Meg kell tanulja, hogy egy helyen is élhetnek többen, mindenki mókolhat magában, tollázkodhat, lóghat rajtam is ha akar, játszhat a játékokkal, nem feltétlen kell örökösen egymást lesni, mert nem akarja őt bántani senki sem. Bubi volt az eltévelyedett, aki odaszállt Mózihoz, aki azonnal felcsapta a szárnyait és mint a bosszúálló angyalok, lecsapni készült Bubikát. Jól megszídtam, Bubit meg elvettem, de hát ez elég türelemjáték, hiszen védi ami az övé. A többiek esetében nem fordultak elő ilyen attrocitások sosem. Mindnyájan olyan helyről jöttek, ahol szokva voltak hozzá, hogy egy helyiségben több tollas él. Azt gondolom, a rossz előélete miatt is ragaszkodik annyira a helyéhez.
Nagyon szépen és kulturáltan kiveszi a kezemből a kaját, már egészen pici magokat is képes finoman kivenni az ujjaim közül. Megmértem őket, Sámson 35 deka, Mózes 34, tartják a súlyúkat, nem híztak és nem fogytak.Sámson nagyon figyel a kicsire. Ha berepül a nappaliba és a konyhából a kicsi hívja, azonnal megy, hátha valami baja van a "gyereknek". Az utódgondozás eszméletlenül beléjük van kódolva. Minden este megeteti, meg reggel is ha a kicsi koldul, még mindig, pedig Mózi már elmúlt 4 hónapos, az 5.-ben van. És állandóan tollászná, a kicsi meg morog ha a púpjához akar nyúlni, olyankor szétszedem őket. Gyakorlatilag semmilyen szinten, a tollászkodást kivéve, nincsenek viták. Akár órákig képesek egy tálból eszegetni, anélkül, hogy bármi nézeteltérés támadna ebből. Sőt, tegnap Sámi jól belakott a szőlőből, ami a pulton volt, aztán odareppent a kicsihez és őt is megetette vele.:-))) Olyan aranyosak voltak, megmelegszik a szívem, ahogyan nézem őket!:-)))
Nagyon rosszul mozog szegényem, a jobb lábát egyáltalán nem tudja használni, ha a ballal meg akarja vakarni a fejét, akkor nemes egyszerűséggel felborul, mint a krumpliszsák. A faroktollai a gerince miatt nem állnak egyenesen, gyakran a teste alá szorulnak, amitól úgy néznek ki, mintha épp most tépte volna meg valami macka. Mióta nálunk él, szinte minden éjjel leesik néhányszor a rúdról. Nagyon nagy gond volt ez nekem. Egyrészt iszonyú volt hallani a tompa puffanást, ahogya leért, másrészt rettenetesen sajnáltam is őt. Józsi ezért készített egy hendikep rudat Mózinak, ami egy lapos de vastag fából állt, amire keresztbe ráültetett még 3 rudat, hogy a fakkokra tudjon dölni és megtartsa. Az ötlet jó is volt, de csak akkor tartotta meg a nem kistestű Mózest, ha a kalit oldala és a keresztrúd közé mászott be, egyébként a két keresztrúd közül simán lezuhant újra. De hát ismerjük a régi mondást" Ahol nagy a szükség, közel a segítség!!" és bár ez pont nem volt közel, mégis nagyon hamar ideért a messzi Északról, úgy majdnem lappföld mellöl. Egy hálókuckót kaptunk, ami elég nagy és széles, hogy Mózes kényelmesen beleférjen, elöl még egy kicsi rúd is van, hogy ott gyakorolhasson a lábaival és simán neki tud az oldalának dölni, hogy kényelmesen aludjon. Az északi fény országából érkezett csomag azonban még más finomságokat is rejtett a 4 gazembernek, kaptak pálmadiót és még kétféle valami termést, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda de nagyon ízlik nekik. Sajnos ilyesmit errefelé nem nagyon tudok nekik szerezni. A nemes fő tápláléka pálmadió. Minden leiratban, amely a nemes táplálásáról szól, azzal kezdi, hogy a magok közül pálmadió a fő eledele. Ezt valószínűleg Sámson nem olvasta, mert mikor odadugtam az orra elé, úgy megijedt, hogy majd leesett a rúdról, kissé később meg akarta támadni a vérpálmadiót, aztán ahogy odavágott a csőrével, hát az beleakadt és akkor kezdte kapisgálni, hogy az étek és nem ellenség. Mózes érdekes módon simán elvette és el is kezdte eszegetni. Hát hiába, van különbség nemes és nemes között is.......................
Hálás köszönet innen is a pakkért, már átalakítottuk Mózi kalitját, igaz most pont úgy néz ki, mint egy akadálypálya a Challenge day-en , de az a legfontosabb, hogy azóta egyszer sem esett le fentről. Helye van a mászásra is, tegnap pedig mikor hazaértem, benn találtam őt a kuckóban, kényelmesen üldögélve, úgyhogy jupiiiiiii!!!!!:-)))) Azóta egyszer sem esett le a rúdról, bármerre billen, mindenhol meg tud kapaszkodni valamiben és ez nagy segítség a számára!!!!!!

Itt pedig egy kis sorozat a rúdról, a kuckóról, a pálmadióról és a zöld fiúkról:

http://www.flickr.com/photos/mizos_photos/sets/72157623677332932/show/

Anna Netrebko, Verdi: Rigoletto, quartet

Konkrétan ez tetszett Mózesnek annyira, hogy tőle szokatlan módon. mivel többnyire néma csendben üldögél, azonnal elkezdett énekőgetni ahogyan meghallotta. A többi zene nem tetszett neki ennyire, ezért ezt vagy 3x meghallgattuk.

Jó kis hétvége volt, de olyan hamar elszaladt, hogy tegnap este, ahogyan a két zöld fiú horpasztott a nyakamban, na akkor eszméltem, hogy ma már dolgozni kell menni. Reggel hang nélkül keltek velem 6 óra után, mentünk kifelé a konyhába, megcsinálni mindenki kajáját. Olyankor ők is kapnak valamit, ma a menű csíráztatott mag volt, szépen egymás mellett megeszegetik. Aztán vissza a játszótérre, Sámson Mózes csőre körül tisztogatta a tollakat és egyszer csak hallom, hogy jó hosszan cuppogtat is hozzá. Meghatódtam. Ezt nekem szokta csinálni kizárólag, odadugja a csőrét a fülemhez, szánhoz vagy csak az arcomhoz és puszilgat, jó hosszan elnyújtva a cuppantást.:-)) És most Mózesnek is csinálta....... Egyre világosabban látom, micsoda nagyon jó ötlet volt, hogy legyen társa.

Mózi igazi kis sárkányka lett az utóbbi időben. Nagyon jól érzi magát a kalitjában, védi is minden betolakodótól vitézesen. Úgyhogy péntek délután neki sikerült a dolog, ami Sámonnak 23 hónap alatt eszébe sem jutott: véresre csípte az ujjamat, mikor benyúltam és nem figyeltem eléggé, hogy az öklömet fordítsam feléje. Talált fogást rajta, hát meg is fogta jó emberesen. Nem baj, ez már jó jel, hogy ennyire szereti a helyét. Azóta aztán Noi tanácsára, nem is nyúlkálok be, csak ha nagyon muszáj. Mikor kiengedem őket, hagyom hogy magától jöjjön a kalitajtóba. Olyanok ők, mint a tollas majmocskák, ha egy jön kifelé, akkor az összes mászik azonnal az ajtó felé.Szombaton is ott ült, aztán felajánlottam neki az öklömet, szépen , finoman odahúzta magához, aztán kényelmesen rákecmergett és hagyta, hogy kivegyem. Na ugye, tud ő is jólnevelten viselkedni....... és lesz ez még sokkal jobb is, tudom. Ki tudja, min mehetett át az alatt a rövid kis élete alatt!!!

Vasárnap délelőtt fürödtünk is. Sajnos nem sült el túl jól, Sámi kitárta a hatalmas szárnyait, annyira élvezte a vizet, csakhogy az ülőrúd elég rövid és úgy megcsapta Mózit, hogy szegény nem tudta tartani magát a beteg lábával és beesett a rúd alá. Szerencsére nem pánikolt be, segítettem neki kijönni, aztán ő is fürödhetett kedvére, de eztán csak külön fürdenek, míg papa nem csinál nekik egy hosszabb rudat.

Még tegnap délután történt, hogy volt egy szekérderéknyi hajtogatni valóm is. Bevittem a hálóba, hogy akkor hadd jöjjenek ők is ki, amíg összehajtogatok. Kuka csend volt, úgyhogy csináltam valami zenét, mert ugyan ott tv is van, de én azt - a "nívós" műsorok miatt - kizárólag arra használom, hogy olyankor szunyálnak a nyakamban egy keveset. Szóval zenét csináltam. Mindenfélét, jobb híján a youtube-ról leszedve. Hát nagyon érdekesek voltak a madarak. Csibiék az élénk, pattogó ritmusokat kedvelték, arra aztán azonnal élénk trillákat nyomtak és nagyon élvezték. Mózes a komolyzenéhez vonzódik, a Rigoletto quartett annyita tetszett neki, hogy a rúdon ültében azonnal elkezdett rá kvartyogni, olyan aranyos volt, ahogyan teljesen átszellemült fejjel nyomta. Sámi azt szereti, ha énekelek neki (még ezt is elviseli tőlem, sőt tetszik is neki) olyankor nagyon komolyan figyeli az arcomat, a számat, hogy honnan is jön ki a hang és végül egyszerűen bele akar nézni a torkomba, hátha van ott valami kis szerkentyű, ahonnan a hang kijön.:-))))))

Fontos dátum még a hétvégén a péntek, március 5. IV. László felállt és felült, így egyszerre. Nem hiába készítem neki a finomabbnál finomabb főzelékeket, van ott erő azokban a pici lábakban.:-)

Bubi

Hát a mai "lelkendező poszt" (ahogyan anyámlánya írta a múltkorjában) bizony főképpen róla fog szólni. :-))

Úgy is foglmazhatnék, hogy a rút kiskacsából gyönyörű hattyú lett, amit nem is a külcsínre, inkább a belbecsre értek.
Engem is meglepett, micsoda hatalmas változáson ment át ez a Bubilány az együtt töltött 6 hónap alatt. Eddig szegénykém ő volt a "középső királyfi", mindenki megdícsérte Csibészkét, hogy milyen szép, szelíd, okos, kedves aztán szintén mindenki megdícsérte Sámsont, hogy milyen kedves, szépen beszél, aranyos ...... a Bubit igazán nem dícsérgették, mert szegénykémet még kiengedni sem nagyon mertem, ha itt volt valaki, féltem hogy elkapja a hangya és megint elkezd csípni. Már az antréja sem volt valami bíztató, hiszen az első héten végigcsípett mindenkit, aztán az idegbajos visítása órákon át......................., hát valóban nem keltette senkiben azt az érzést, hogy micsoda kis szupertyúk!!!! Hiába tudtam én, hogy ha ketten vagyunk bújik, vágyik a szeretetre és a simogatásra, akit már megcsípett, az bizony jó messzire kikerülte. Pláne, mikor még a sógorom fülét is megcakkozta, na onnan aztán úgy kerülték őt a többiek, mint a leprást.

A festés után aztán átkerültek a madarak a hálóba. Ott teljes a nyugalom egész nap, ha akarnak szunyókálnak, ha akarnak játszogatnak. Ezt a dolgot viszont Csibészke viseli nehezen, mivel ő ahhoz van szokva hogy mindent lát, hall és bizony ezt nagyon is élvezi. Neki hiányzik, hogy nincs együtt a családdal, de lássuk be, fontosabb volt, hogy Bubi lenyugodjon és bizony most már erősen látszik is a javulás. Csibi meg sértődötten ordibál néha egy sort méltatlankodva, hogy mért van ő abba a szobába bezárva, de hát mit csináljunk, nem tudunk mindenki kedvére tenni, ártatlannak és nagyon tapasztaltnak lenni egyszerre nem lehet!

Bubika teljesen abbahagyta azt a rémületes, monoton visítást, amit képes volt órákon keresztül csinálni. Teljesen csendben és nyugodtan el van egész nap. Ez most onnan is kiderült, hogy szerdán Noémi és a férje jártak nálunk. Kihoztam az összeset, mindenki a nappaliban rajcsúrozott, akkor Bubi, nyilván a tömeg, a hangzavar és a számára ismeretlenek miatt újra rákezdett a monoton sípolásra és akkor beugrott......... hiszen mióta beköltöztek a hálóba nem hallottuk tőle ezt a hangot! Aztán azért megbátorodott és teljes odaadással radírozta Noémit, a párja ujján pedig forgott, lógott, előadta az egész repertoárját és a tetejébe még az idegbeteg fejrángást is talán 1x vagy 2x csinálta. Nagyon büszke voltam rá, hiszem ez azt jelenti, hogy abszolut jól érzi magát nálunk és bizony szépen rehabilitálódik....... nagyon nagy öröm ez nekem. Noémi is megjegyezte, hogy mennyire látszik a különbség a régi és az új Bubi között. Sokkal nyitottabb, bátran odamegy, ha valaki tetszik neki, már egyáltalában nem morog és sziszeg, pedig régen ezek a biztos jelei voltak, hogy a kisasszony marni készül. A legaranyosabb akkor volt, mikor odadugta a csőrét Noémi arcához és egy hatalmasat cuppantott. Noi szerint halkan mondja a "Sziát" is, én még nem hallottam, de az ő füle sokkal vájtabb a papagájbeszédre!!!! Éljen, éljen a kis Bubilány, közöttünk, sokáig és egészségben!!!!!!!

Telnek a napok. Sámson egyre lelkesebben eteti a kis Mózest. Tisztogatja a fejét, tollazza, ez néha annyira nem tetszik Mózinak, akkor jókat odamorog, de nem mondhatni, hogy Sámi infarktust kap tőle, akkor meg a kicsi egyszerűen odébb reppen. Szépen eszegeti még a tápot is esténként. Sajnos ez a "letépem a kezedet" szokása nem látszott emnyhülni, úgyhogy megkezdtük Mózes szelidítését is. Sámson sokkal szelidebb volt, ezt ki kell mondani, de azért nagy különbség az, hogy Kygáék minden délután-este kinn játszottak a kicsikkel. Hát az az igazság, hogy Mózival a kutya sem játszott, illetve csak a 2 kis jákó, akikkel felnőtt. Nem baj, majd megoldjuk ezt is. Nyilván azért csíp, mert még tart a kezemtől, de van nekem erre egy jó kis receptem. Olyan 6 óra magasságában, mikor azért már szürkül erősen, kihozom őcsípősségét a nappaliba, csak a tv világít, szépen ráül a mellkasomra, a nyakam alá én pedig halkan beszélek hozzá és simogatom a fejét, a nyakát, a csőrét, a kis lábait. Egészen addig, míg érzem, hogy a megfeszült, remegő kis teste kezd megnyugodni, be is alszik, aztán egy olyan félóra után szépen visszateszem a helyére. Az a terv, hogy később majd Sámival együtt horpaszthatnak rajtam, de egyelőre nagyon fontos, hogy megtapasztalja, a kutya sem akarja őt itt bántani. Azt a régen ráragadt tápot is azért nem szedem le a kis fejéről, mert elég nehéz, ő csőrrel-lábbal tiltakozik ellene, megfoghatnám, ha nagyon akarnám, de nem akarom, mert akkor odalenne a bizalom megint, pedig már szépen épülget a híd kettőnk között. Sámi is le akarja szedegetni, de neki sem nagyon hagyja. Noémi tüneményes volt, azt mondta hagyjam a fenébe, annyit nem ér a dolog, sokkal többet ronthat mint használ. És ez így igaz. Ha etetem, utána mindig megtörlöm a csőrét és a mellét, azt már viszonylag megszokta, nem nagyon tiltakozik ellene.

Aztán még itt ez a kalit dolog is. Sámi mostanija nem lesz elég nagy kettőnek, biztosan ki kell cserélni nagyobbra. Láttam az ebayen nagyobb, osztott kalitot, ami felépítésben olyasmi, mint Mágnyes barinőméké, de sajnos olyan nagy, hogy annyi helyem nincs, ahová beférne. Ha máshonnan venném, az olyan horibilis összeg lenne, amivel viszont nem bírok, meg nem is akarok bírni, mert azért ésszel él az ember....... Szóval Noémi javaslatára megkerestem Balázs Gyulát, ő a Gyulakalit. Nagyon jó fej pasi, elmondtam hogy mit szeretnék: 150 széles, 80 mély, 160-170 magas kalitot, középen elválasztva, de úgy hogy ha kell, kivehető legyen az elválasztás, dupla beépített tálrésszel, elöl ajtókkal, de a két oldala is telibe ajtó legyen, hogy könnyebben tisztítsam. Nem küldöt el sehová, sőt mondott egy nagyon jó árat, úgyhogy alea iacta est, tőle lesz a fiúk új kalitja. Úgy számolom, kb. őszre költözhetnek, addig összeszoknak annyira, hogy nem kell azon aggódnom, hogy a rácson keresztül letépik egymás lábát, ha meg úgy döntenek, hogy közös lesz a kecó, akkor elválasztás ki és egy szép, nagy kalitjuk lesz, ahol még annyi hely is van, hogy kitérhessenek a másik útjából és minden etető-itató dupla benne. Gyula meg is kérdezte,hogy kinek kell a kalit és bizony nehezen vette be a gyomra, hogy mért pont nemes hímeket tartok együtt, viszont mikor elmagyaráztam neki, azt mondta, teljesen megérti, igazam van.

És megint egy apró lépéssel előbbre.......

Tegnap este nagy buli volt. Az első alkalom, hogy mind a 4 együtt bandázott kinn. Jó volt, ők is, én is jól éreztük magunkat. Csináltam egy nagy rakás képet, meg pár rövid filmet, ezekből teszek ide párat, csak a hangulat miatt.

http://www.youtube.com/watch?v=pXpBdYfOgls

http://www.youtube.com/watch?v=CdtNS29fbhk

http://www.youtube.com/watch?v=ExA3MWx_RLs

Később aztán a kicsik bevonultak a kuckójukba aludni, Mózes és Sámson pedig a közös lógást gyakorolták a nappaliban lévő boingon. Elég rövid az a boing, éppen csak ketten elférnek rajta, meg is kértem már Gabriellast, hogy hozzon egy hosszabbat, ha jön legközelebb, mert náluk olyat is lehet kapni. Had üljenek fel a kicsik is oda, akkor aztán szemmel tarthatom az egész genget!!!:-)))

Mózit este a konyhában etettem. Nem fogadott el, csak egy fecskendőnyi kaját, de nem is csodáltam, mert egy egész aratálnyi zöldet belegelt és a magot is emberesen elpuszította.

9-kor takarodó volt nekik is.

Éjszaka hatalmas, tompa puffanásra ébredtem. Rögtön az ugrott be, hogy Mózes lezakózott a rúdról. Néha szegénykém annyira bénán kapaszkodik, sokszor úgy fogom meg, hogy ne döljön el, mint a krumpliszsák. Nem hallottam, hogy kapaszkodna vissza a kalit oldalán, ezért kikászmálódtam az ágyból, hogy megnézzem mi történt. Valóban ő esett le, ott kuporgott a kalit alján olyan kis nyomorultul. " Na, bogárkám, hát vissza raklak én rögtön, ne ott töltsd az egész éjszakát!" És már nyitottam is, persze a körülményekhez képest halkan, a kalit ajtót, hogy vissza tegyem. Elfelejtettem azonban, hogy Mózi csak kifelé van takarva, bentről átlátnak Sámival egymáshoz. A motoszkálásomra nyilván Sámi is felébredt, csak azt látta, hogy valami kéz ott taperolja Mózest, megijedt és éjjel 2 óra magasságában elkezdte nyomni a nemes vészkiálltást, amit csak úgy tudnék leírni, hogy a magas C-hez közelítve visít, mint a malac akit nyúznak. Húúúúúúúúú.... hát leizzadtam rögtön!!! Suttogva próbáltam felvilágosítani a kilétemről, de még így is beletelt pár percbe, míg megismerte a hangomat és elhallgatott!!!! Végre csend lett, Mózit felgyömöszköltem a rúdra, megtöröltem a homlokomat és én is visszafeküdtem. Csend volt reggelig.

Reggel aztán, mivel már tegnap is működött a dolog, cuccoltam kifelé a két kis "Robin Hood"-dal a konyhába. Mózest elég nehéz volt kiszedni a kalitból, mert a fejébe vette, hogy letépi az ujjaimat és kitárt szárnyakkal, csapkodó csőrrel kellett valahogyan kiemelnem, ami nem kis teljesítmény, mivel a lába miatt nem tud kapaszkodni a kezembe és ha nem figyelek, leborul, mint a keljfeljancsi. Ma nem volt csíráztatott mag, volt helyette máriatövismag. A kicsit feltettem Rebi etetőszékére, elébe egy tál magocskát és készítettem már Sámiét is, aki viszont átváltott "selbstbedienung" üzemmódra, odareppent Mózi mellé és együtt csipegettek a tálból. Juhéj!!!! Megint történt valami pozitiv közöttük, működik már ez az egytálból cseresznyézés is. Közben néha megigazgatta a kicsi tollát és megtisztogatta a csőrét. Nagyon mókásak voltak, ahogyan Sámson, mint egy bébiszitter felügyelt a babára.

Ma reggel volt az első alkalom, hogy a Mózesgyereket is bevettük a közös reggeli buliba. Először Sámi jött ki, kivettük a sapisok és a saját táljait, aztán visszamentünk Móziért, aki talán a félhomály miatt, talán mert már kezd barátkozni, ma reggel csak visszafogottan morgott és nem kapkodott a kezem után. Szépen felült a nyakamhoz és kimentünk. Mózi a játszótérre ült, Sámi Rebeka etetőszékének a szélére és rögtön meg is kapta a csíráztatott magját, hogy eszegesse. Mózit csak hagytuk ott üldögélni. Én a tálakat mosogattam, közben meg osztottam az észt a két fiúnak.:-))) Aztán Mózi megindult..... láss csodát, egyenesen felém! A landolás nem sikerült, csak a kőre csapódott be, de nem ütötte meg magát, annál azért már ügyesebb. Viszont ahogyan lenyúltam érte, szépen felkapaszkodott az ujjamra, én pedig nagyon megdícsértem. Visszatettem a helyére, de közben kicsit megsimiztem a fejét és még egy búbpuszit is kapott, eszébe sem jutott ellenkezni. Mikor már láttam, hogy konkrétan azt figyeli mit csinál Sámi, akkor helyet cseréltek. Mózi is kapott egy tálba csíráztatott magot, lassan, óvatosan el kezdett eszegetni belőle. Na ez azért már sok volt a Sámigyereknek, odaröppent Mózi mellé és már készült is az etetésre!!:-))) Mózit viszont jobban érdekelte a mag, biztosan ízlett neki. Na gyorsan Sámi elé is visszakerült a magostál, úgy fejtől-lábtól, hogy ne nyúlkáljanak át egymáséba és a legnagyobb békében eszegettek egymás mellett. Annyira jó volt látni őket!!!!!:-))))

Később Mózi megpróbált még repkedni. Nehezen megy a dolog, nem a repülés, hanem a landolás. A fagyott lába ujjpercei nem hajlanak kellőképpen, ezért nem nagyon tud megkapaszkodni sehol. Nem tudom, mi a fenét tudnék csinálni, hogy működjön rendesen, de majd elviszem Molnár dokihoz. Tett néhány kísérletet, nem sok sikerrel próbált landolni, érdekes, hogy Sámi szinte azonnal ment utána, mintha segíteni akarná...... nem tudom, hülyeséget meg nem akarok belemagyarázni...................... , de biztos, hogy valami segítő szándék van bennük, Csib pl. mindig támogatta Zizikét, mikor már nagyon rosszul volt, a kicsi nekidőlt, ő pedig tartotta és lekísérte, ha Zizi lemászott enni-inni a tálakhoz.

Végül mindenki szépen bement a helyére, én elköszöntem tőlük és indultam dolgozni.

Tudom, másnak ez egy rutin, semmiség, de valahogyan olyan jó érzés tört rám, megmelegedett a szívem, ahogyan elnéztem ezt a két kis majmot együt!!:-)

Az ötlet egyébként tegnap jött, mikor Noival leveleztem és azt mondta, hogy a madarak mindent nagyon megfigyelnek és hogy az ő sérült madarai 80 %-ban a többiek segítségével rehabilitálódtak hiszen látták, hogy a többi sem fél Noitól és ő sem bántja őket.

Kép nincs, hajnalban nincs a gépem belőve!!!!:-)))

Itt van viszont két tegnap esti film, ahogyan Sámi eteti Mózit.

http://www.youtube.com/watch?v=XZ7uL0cfFmc

http://www.youtube.com/watch?v=0Br0s-uG5k4

Szösszenetek

Tegnap neki készültem Mózes etetésének. Bevittem a tápot, fecskendőt, szalvétát, mindent. Ilyenkor kiveszem, ő fenn ül a kalit tetején, ha meglátja a poharat, már koldul is. Akkorára nyitja a csőrét, mint a cethal, nem is lehet mellé tenni a kaját. Szépen elkezdtem etetni, egy....... majd mégegy fecsi..... ilyenkor Sámi 20 centire ül tőlünk, magyarázom neki, hogy a kicsit meg kell etetni, mert éhes, csak úgy mint egy gyereknek. Most azonban egyszer csak odajött, nagyon finoman odanyúlt az ujjaimhoz, amivel a kicsi fejét tartottam és el akarta húzni........ azóta is azon gondolkodom, hogy mért.......... félt, hogy bántom a kicsit vagy inkább ő akarta volna megint megetetni???????????????? Érdekes dolgok ezek, szeretnék néha belelátni abba az okos kis fejébe!!!!!!:-))))

Odatotyogott a pohárhoz, amiben a táp volt (bár mindig megkínálom a fecskendővel, de attól sikitófrászt kap) és lassan, óvatosan belekóstolt, hogy mi a csuda lehet abban a pohárban. Nem ízlett neki, otthagyta, de én olyan jót mosolyogtam rajta!!!!!:-)))

Napjában többször is odamászik a kicsihez és ha máshogyan nem megy, rácson keresztül is megeteti.

Hát így vagyunk............................................:-)))