Mózes

We shall overcome................

Hát így lesz! Szorgos népünk győzni fog!!!:-))) Sőt meggyőzni! A Mózest. Arról, hogy no para, ez itt a papagájparadicsom! Ennek érdekében aztán taktikát váltottunk a Sámsongyerekkel. Az a taktika, hogy nincs taktika. Az elmúlt napokban bebizonyosodott, hogy Mózes már nagyon kíválóan, félelem nélkül rálép a kezemre, ha valahová vinni akarom vagy a kalitból kéne kivennem. Sőőőőőt! Többször előfordult, hogy a Sámsonnal való kardozás közben leesett és megkapaszkodott valami nagyon mobil dologba, pl. a függönybe, amin aztán nagyon praktikusan féllábbal lógott és le kellett vennem. De nem is akárhogyan, hanem úgy, hogy a kezemet a háta alá tettem és hanyatt fekve (!) vettem le, nem üvöltött, hogy a púpjához nyúltam, hanem szépen hagyta a dolgot. Ezen aztán annyira felbátorodtam, hogy azt gondoltam, innen szabad a pálya. Én már bebizonyítottam neki, hogy soha, semmilyen körülmények között nem bántom. 2 hónapja él nálunk, azt hiszem megtapasztalhatta, hogy mindegyik madár imád velünk élni, a legnagyobb gondjuk, hogy hogyan bújjanak és simogattassák magukat, van itt minden, fitness, wellness, móka és kacagás......:-))) Most rajta a sor, hogy bizonyítson: megértette és csatlakozni akar hozzánk. Mert ha magától teszi, az ám a pontos bizonyítéka annak, hogy igazán jól érzi itt magát, nem stresszel. Hát így aztán elindítottuk ezt a projektet halkan, csendben. Nem csinálunk egyebet, minthogy éljük az életünket, úgy, mint eddig. Ha hazaérek, kijönnek először a kicsik, mikor ők már jól kijátszották, kisimogattatták magukat, akkor jönnek a zöldek is. Mózinal csak kinyitom a kalitajtót, már nem veszem ki, hagyom hogy azt tegye, amit jónak lát. Sámson azonnal repeszt kifelé, ugrik-mászik-repül a vállamra és megyünk a dolgunkra. Először többnyire az ágyon játszunk egy kicsit, aztán kimegyünk a nappaliba és ott mókolunk. Az a tapasztalat, hogy ilyenkor eltelik egy pár perc és vad szárnysuhogások közepette megjelenik Mózes is, nehogy már ő kimaradjon valamiből. A testi hibája ellenére 10 centivel a plafon alatt repül, hatalmas szárnycsapásokkal, szemmel láthatóan fájdalom nélkül. Bár nem sok kiszögellés és kiálló rész található a nappaliban, ő mégis kitalált magának leszállóhelyeket, sőt van hogy továbbrepül a lépcsőházba és a korláton landol.

Tegnap már megkezdték az "együttgarázdálkodást" is Sámsonnal, nem hiába mondom én, hogy ketten már banda!!!:-)) Mózes megemelte a máritövismagos fémtálacskát, Sámson átvette aztán a másodperc töredéke alatt már dobta is lefelé a kalit tetejéről!!!! Csak annyit tudtam tenni, hogy elkiáltottam magam:"Neeeeeeeeeeee!!!" De már késő volt!:-))) Elégedetten egymásra néztek, már csak az hiányzott, hogy vigyorogva összepacsizzanak!!!!:-)))

Néhány gondolat......

Rövid lesz a poszt. Tulajdonképpen talán Nemes Maggi gazdájának kellene címeznem és főképpen neki kellene elolvasni is, mert szegény néha elkeseredik ha nem haladnak szerinte elég jól a szocializációval. Ez olyan dolog, amire a leginkább a 2 lépés előre, 1 hátra kifejezés illene a legjobban. Iszonyat sok türelem és empátia kell hozzá, kicsit meg kell tanulni a papeszok fejével gondolkodni. Néha én is kérek tanácsokat olyanoktól, akiknek ebben nagyobb tapasztalata van. Hiába mondja az a szerencsétlen gazda, hogy neki kézzel nevelt papagája van, nagy a különbség a kézzel nevelés és a kézzel etetés között. Igaziból két olyan tenyésztőt ismerek, akik valóban kézzel nevelnek. Az egyik Végvári Viktor Siklóson, tőle van Dávid topiktársam kis hímje, Nova és Kosztáczky Katit, akinél mind a mai napig a nevelés egyik alapvető része a délutánonkénti játék a kismadarakkal. Most is van fiókája, ha ott vagyok, együtt megyünk be és játszogatunk velük, édes és barátságos a két csöppség.

Amikor azonban a kicsi elkerül a családjához, bizony kell vele foglalkozni. Erre pedig olyan recept nincs, amit rá lehet húzni minden papagájra, hiszen ők is más és más egyéniségek. Az én vélaményem szerint vannak alapok, fontos és kevésbé fontos dolgok, amiket meg kell tanulniuk, de bizony elég sokszor kell improvizálni és ezt nem lehet elmagyarázni. Érezni kell, hogy itt a lehetőség, ki kell használni vagy pont ellenkezőleg, azt kell érezni, hogy eddig és ne tovább, mert csak ront az ember a dolgon.

Itt van nekem most ez a Mózesgyerek, az időm nagy részét az ő szocializációjával töltöm. Előtte persze Csibészke és Bubi wellness masszázsa a kötelező program, aztán ők bemnennek a helyükre és jönnek a zöld fiúk. Éppen tegnap gondolkodtam el ezen. Már néha vissza kell olvasnom, hogy Sámson vajon hogyan is viselkedett ennyi idős korában. Vele is sokat foglalkoztam, hiszen amikor ő felnőtt, Géza barátom már nagyon beteg volt és sajnos nem volt úgy idő foglalkozni vele, ahogyan kellett volna, viszont ha az emlékeim nem csalnak, könnyebb dolgom volt vele, mint most Mózessel. Azt hiszem ebbe az is erősen belejátszik, hogy Mózes tökéletesen tisztában van a fogyatékosságával és eleve ellenségnek tekint mindenkit, aki közelít hozzá. Nyilván ez egy nagy meccs lesz, mire meg tudom őt győzni az ellenkezőjéről, de hát időnk mint a tenger, majd csak jobb belátásra tér.

Tegnap ugyan éppen a hátralépésnél tartottunk, de ma már azért megint megyünk előre, mint a faltörő kos. Nem szabad elkeseredni, csak előre nézni és mindig arra gondolni, hogy sikerülni fog! Én gyakran el is képzelem a képet, amikor majd Mózest is simogathatom, odadugja a csőrét a számhoz vagy csak beszélgetünk.

Tegnap délután Mózes a vállamon ücsörgött, túl voltunk már a kicsik masszírozgatásán, szegények teli vannak tokokkal, biztosan nagyon viszkethet nekik, mert fúrják a fejüket, mellüket, oldalukat mindenhová. Ki is takarítottam a 3 kalitot, Sámson a sajátja tetején üldögélt és beszélgetett magával. Aztán ahogyan ott üldigéltünk, Mózes a kis bohó nagyon rágusztált a fülemre. Nem késlekedett, el is kapta, nem is akárhogyan a szélét és az utána lévő porcot fogta össze és még kicsit meg is ropogtatta. Hát őszintén szólva a könnyem is kicsordult, a szemem meg kocsányon lógott, míg annyira összeszedtem magam, hogy képes voltam hátranyúlni érte úgy, hogy lehetőség szerint ne érje el az ujjaimat, mert akkor a véres kezemmel törölgethettem volna a fájós fülemet!:-)) Valahogyan sikerült, visszatettem a kalitja tetején lévő ülőfára aztán kicsit játszottam a Sámsonnal is. Szóval röviden ez volt a tegnap...... igazán minden okom megvolt hozzá, hogy ne járjak indiántáncot a szelidítés miatt érzett örömömben.:-(

Aztán ma reggel...... hang nélkül lépett a kezemre, mikor kivettem. Reggeli készítés közben rárepült a fejemre, de mivel az tiltott hely, már zsigerből nyúltam fel érte, igaz, átsuhant a fejemen, hogy MÁR MEGINT OTT LESZNEK NEKI SZEGÉNY UJJAIM és láss csodát, eszébe sem jutott, hogy ráharapjon, szépen emelte a lábát és kapaszkodott az ujjaimba, eszébe sem jutott marni. Meglepődtem, nem is kicsit.

Később, mikor éppen a csőrükkel kardoztak egy kicsit, Mózes mellé lépett a rúdnak és leesett, odamentem és összeszedtem a földről, feltettem a nyakamba, lesz, ami lesz alapon. Közben aprítottam a zöldségeket és egy hirtelen ötlettől vezérelve felnyújtottam a csőre elé egy falat répát. Simán elvette, de úgy ,mintha hímes tojás lenne, még csak hozzá sem ért az ujjamhoz, nemhogy belecsípett volna. Ezen aztán megbátorodtam és szépen adogattam neki ebből-abból egy falatot. Végül pedig odadugtam a kezem, ő simán rákapaszkodott és vittük be a helyére a táljait meg őt magát. Olyan volt, mint a kezes bárány!!!:-)))

Hát csak ennyi mára...... ezen jár itt az agyam, hogy hogyan is lehet ezt elmagyarázni az újaknak, hogy értsék. Azt hiszem az a baj, hogy mindent akarnak egyszerre, nem tartják be a fokozatosság elvét. Nem elég ha rálép a kezükre, mindjárt lehessen simogatni, a kaját is vegye el finoman, hát sajnos így nem megy. Én meg itt morgolódok rajta!!:-)

A hét végén nagy ünnep lesz. Április 25.-én Sámson két éves lesz. A következő hétvégén, május 1.-én pedig Csibészke betölti az 5. évét. Mózes 2009. december 10.-én kelt ki a tojásból. Bubi kelését sajnos nem tudom pontosan, mert akkor nagyon sok fiókájuk volt Gézaéknak. Majd megkérem Katit, próbálja megnézni.

Azért hogy ne legyen ennyire boldogságos minden, május 25.-én lesz 1 éve hogy a Zizilány itt hagyott bennünket!:-(

És a poszt nem is lett rövid.........

I Wanna Hold Your Hand...

Ez fantasztikus!!!! Küldöm azoknak, akiknek elképzelésük sincs, mennyire gyengéd és kedves tud lenni egy papagáj!:-)))

Futtában......

Már nagyon későn van és én világ életemben utáltam későig fenn lenni, csak annyira meglepett ma ez a kis Mózesgyerek, hogy muszáj posztot írni róla.

Ma Szentendrén jártunk, a tesómékat látogattuk meg. Persze elég későn is értünk haza, a kicsik már benn húzták a lóbőrt az oduban, ők amúgy is nagyon korán fekszenek, akármilyen jól játszunk is kinn, olyan 7 óra körül elmennek aludni egy hang nélkül.

Sámsonnal az ágyon játszottunk. Ágiék valamelyik játékát húzta-vonta és közben csattogott meg ugrabugrált. Teljesen belemerültünk, aztán csak látom, hogy Mózes, aki a kalitja tetején üldögélt és beszélgetett magával, egyre közeélebb és közelebb jön, a végén már a kalit legszélén üldögélt és látszott rajta erősen, hogy nagyon érdekli, mivel játszik Sámson, szívesen jönne de nem mer. Szinte le lehetett olvasni az arcáról, hogy vívódik: jöjjön vagy ne jöjjön. Többször elsétáltam előtte, mintha csak véletlenül éppen arra lenne dolgom és még csak el sem húzódott a közelségemtől. Egyfolytában a "mama" dallamát mondogatta, ezt hamar megtanulta Sámsontól. Aztán egyszer, ahogyan elmentem előtte, odatartottam a kezem és ő szépen, egy hang nélkül rálépett. Ez sem megy mindig ilyen simán, mert ha a fejemre száll és le akarom venni, többnyire azzal indít, hogy elkapja valamelyik ujjamat és belemar egy jót, amit nekem hang nélkül el kell tűrni, mert ha visitok, hamar rájön hogy ez egy tök jó játék, ő csíp - én visitok. Odahoztam őt is az ágyhoz, letettem, de mintha megijedt volna a saját merészségétől, visszareppent a kalit szélére és csak sasolt tovább. Hagytam is hadd főjön a levében.

Közben jöttünk-mentünk, kimentem a nappaliba egy újságért, Sámson pedig szépen repült utánam. Valamit még a papával beszéltünk, éppen visszaindultam, mikor megláttam, hogy bizony a kicsi is repül kifelé. Annyi időm volt csak, hogy gyorsan feltettem a kezem és máris landolt rá gyönyörűen. Ez volt az első alkalom, hogy rárepült a kitartott kezemre. Jutalmul aztán ő is felülhetett a vállamra és úgy vonultam fel és le hogy a zöldek fürtökben lógtak rajtam.:-)))

Egyre jobb fej ez a kis muki. Már látom a szemén, hogy érdeklődve nézegeti, ha valami új dologgal találkozik. Sámson néha meggyötri, de ez a kicsit durva játék csak nekünk, embereknek furcsa, nekik természetes.

Mikor aztán már a kalitba tettem vissza őket, egyáltalán nem húzódszkodott el, odaléptem és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, lépett rá az ujjamra csípkedés vagy egyéb agresszió nélkül.

Hát nagyon is igaz, hogy "Türelem rózsát terem!" a papagájoknál legalább is feltétlenül így van.

Csupa-csupa jó hír!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

NINCS MÁR FÉM A GYOMRÁBAN, A TEGNAPI RÖNTGENÜNK ABSZOLÚT NEGATÍV LETT! MOLNÁR DOKI SZERINT SÁMSON SZEBB ÉS EGÉSZSÉGESEBB,MINT VALAHA, A MÁJA PEDIG TÖKÉLETESEN HELYREJÖTT!!!!
ABBAN IS EGYET ÉRTETTÜNK A DOKTORRAL, HOGY AZ A MADÁR, AMELYIK LEBÉNULNI KÉSZÜL NEM REPKED, MINT EGY TOMCAT A LAKÁSBAN!!!! ÚGYHOGY ÚGY TŰNIK, MÓZES IS SINEN VAN!!!
MÉGISCSAK SZÉP EZ AZ ÉLET!!!!!
TEGNAP MEGSZÜLETETT CSACSKA KISLÁNYA, MAJA!!!!
HÁT KELL ENNÉL TÖBB JÓ HÍR???????!!!!!!

Vasárnap Kati barátnőm jött ebédre, aztán együtt kimentünk Gézához a temetőbe, jól felszerelkezve mindenféle kerti szerszámmal, évelő sziklakerti növényekkel és beültettük Géza sírját. Nagyon szép lett, tekintve hogy maga a sírkő is különleges. Mészkőből készült és a feliratok kivételével sehol nincs megcsiszolva, teljesen rusztikus, inkább hasonlít egy Alpok-beli kis sziklakertre, mint sírra, a közepén pedig egy kis földes rész van,ahová az évelők kerültek. Gyönöyörű szép lett, már amennyire sírra lehet ilyet mondani. Mécsest gyújtottunk, jól kisírtuk magunkat aztán indultunk haza hozzánk.

Otthon kivettük a tollasokat egy kis manikürre. Levágtuk Bubi körmeit, aztán Sámson következett, ugyan őt csak reszelni szoktam, de Kati 2 perc alatt levágta az ő körmeit is. Utána már csak a játék maradt. Kicsit csalódott voltam, Bubi az Istennek sem akart Katihoz menni, ha felvette a kezére már ugrott is tovább, Csibészke viszont Bubit ellensúlyozandó gálánsan üldögélt nála és dobálta a puszikat. Bubi inkább csak hozzám jött, valamiért nagyon bizalmatlan volt Katival, pedig igazából ott, náluk jött helyre testileg és lelkileg.

Nagyon gyorsan eltelt a hétévége. Hétfőn aztán újra beindult a verkli, bár most némiképpen módosult a reggeli program. Mostanában már 5-kor kelek, mert a zöld fiúkkal elég sok dolog van reggelente és még egy kicsit kinn is lehetnek. Igazán óra nem is kell, mert ahogyan világosodik, Sámson kiszól a kalitból:"Heelo, hello, kukucccs!" Minden reggel erre kelünk és végighallgatjuk nagy vigyorogva a hajnali monológot. Mindent felsorol, amit csak mondani tud, aztán variálja, kicsit fütyül, ahogyan a kamasz fiúk a lányok után szoktak.... na addigra én magamba döntöm a hajnali kávét, letusolok és jöhetnek ki. Minden reggel eljátszzuk, hogy veszem ki Csibiék edényeit mosni és ő rám károg a kalitból. Olyankor még nincs kitakarva, de tudja hogy én vagyok ott mégis rám szól, sürgetve, siettetve hogy ugyan vegyem már őt is kifelé sebesen. Aztán kényelmesen felcuccol a vállamra és megyünk a Mózigyerekért. Mikor mindkettőt összeszedtem indulunk kifelé a konyhába készíteni a friss enni-innivalót nekik. Mostanában a mindenféle nyavajájuk miatt kicsit módosult a reggeli program. Először levágok nekik 1 vékony karika banánt, elfelezem és arra csepegtetek 2 csepppet ebből az újfajta calciumból, amit a doktor felírt és mivel reggel jó éhesek, pillanatok alatt eltüntetik, bár előfordul, hogy mohóságukban néha az ujjam hegyét is banánnak nézik és csócsálgatják, de szerencsére felszólításra abba is hagyják. Aztán következik a tényleges reggeli, ami kétnaponta mindig csíráztatott mag a közbenső napokon pedig barnarizs-vadrizs-édesburgonyás vagy babos kása, vagy csak mikróban felmelegített kukorica, zöldborsó ilyesmi (Azé egyszer nagyon szeretném megtudni, hogy a természetben ki a csuda melegítgeti nekik, mert melegen kifejezetten falják, bár hidegen is szeretik!) Reggeli után máriatövismag-desszert következik, innentől már az ember azt gondolná, hogy teli a gyomor, de hát nem így van, mikor beteszem őket a helyükre, sovány malac vágtában mennek a gyümölcsöstálhoz és a maghoz enni. Közben kimosom a tálakat, elkészítem a kétféle magot, mert Sámi és Mózi is mást eszik és Csibiék is mást. Utána következik a zöldtál gyártása, ilyenkor már többnyire a vállamon ülnek és lesik, hogy mi lesz a menü. Sámi időnként lemászik a karomra és kivesz egy-egy falatot a kezemből megkóstolgatni. Ott is kétfélét gyártok, mert nem esznek meg mindent amit a másik. Innen aztán még egy kis repülgetés a program, Mózes újabban egyre többet repül, nem tűnik úgy, hogy lebénulni készül!!!!:-)))) Landolni ugyan még mindig nehezen tud, úgyhogy időnként olyan pusztítást végez a poharak között és az edényszárítóban, mintha tényleg a terminátor érkezett volna hozzánk. Aztán vízcsere, bele az éppen aktuális takarmánykiegészítő és mennek is a helyükre hang nélkül. A múltkor kérdezte valaki, hogy én hogyan rakom be őket. Hát megfogom és berakom, így egyszerűen! Ehhez vannak szokva, nincs nyafogás, elreppengetés, ha be kell menni akkor bemennek és ha ki kell jönniük, akkor kijönnek. Nálunk ez a rend, meg is bolondulnék, ha mindegyik éppen azt csinálná amihez kedve van én meg ott rinyálnék, hogy hogyan tegyem be a kalitba őket. Vannak szabályaink, ez is közéjük tartozik. Ezután elköszönök tőlük, mondom, hogy megyek dolgozni, majd sietek haza és ezzel el is nyargalok dolgozni.

A délután már sokkal jobb, mert azért több időm van rájuk (feltéve, ha otthon vagyok és nem dolgozom a másodállásban:-( ). Most éppen Mózest szoktatgatnám a közös egymás mellett élésre, de elég nehézkesen haladunk. Azt gondolom, talán az a baj, hogy ő tökéletesen tisztában van a testi hibáival és nem enged a közelébe fél méteres körben senkit. Felborzolja magát és mint a fúria, üvöltve esik neki mindegyiknek, aki a közelébe akar menni. Ennek csak az a szépséghibája, hogy a másik 3 meg abszolut szokva van, hogy egymás mellett üldögélnek, tollászkodnak és nem igazán tudnak Mózi ellenségeskedésével mit kezdeni. Nekem viszont sürgősen kell ezzel valamit kezdeni, mert ha valamelyik sapisnak bedurran a feje tőle, na akkor lesz csak haddelhadd, a sapis szótárában ugyanis a "félelem" szó, mint olyan nem szerepel, nem volt ott mikor osztogatták, nagyon durva kis harcosok, különösen belharcban, lábujj lecsippentésben jók, villámgyorsan mozognak, ketten még veszélyesebbek, míg a nemes nehézkes, ugyhogy nyilván Mózes szerezne tőlük pár maradandó emléket.......:-( Egyelőre visszatértem a két részletben való kiengedéshez, többször odamegyek a sapisokkal Mózihoz, de nagyon úgy tűnik, hogy nem nyerték el a szimpátiáját. Legszívesebben utánam repülget, ráül a vállamra és nézeget mindenfelé vagy csak a kiskalit tetején ropogtatja a magokat. Egyre többet játszik a kalitban, már többször azon kaptam, hogy fél lábon lóg a kalit tetejéről, a másik lábával pedig valamelyik játékot piszkálja és ha a lába spárgaszerűen kétfelé kapaszkodik, akkor is megoldja a lejövetelt, nagyon ügyes a kis gazember, egyre ügyesebb!!!!:-))))

Holnap délután viszem Sámsont vissza röntgenre. A múlt csütörtök óta annyi grittet megevett (kapta gyümölcsbe, zöldségbe, nevelőtápba, mindenbe ami csak a csőrébe került), mint máskor 1 év alatt, nagyon remélem, hogy csak kijött már az a nyomorult zippzár a gyomrából!!!

Egyelőre még mindig nincs kedvem beszélgetni sem senkivel, jobb ez így, hogy csak írogatok, kicsit lenyugszom tőle!

Gritt, kavics, egyik sem vagy mindkettő....... egy nehézfémmérgezés kapcsán

Árgus szemekkel figyelem Sámsont. Lesem, hogy a fémmérgezés tünetei jelentkeznek-e rajta. Ennek kapcsán beszéltem még az egyetemen Molnár dokival és közre is adom, mivel a madarászok között ez egy örök vita: legyen vagy ne és ha igen akkor mi???!!! Hát én ezt most megkérdeztem a doktortól. A válasz nagyon egyszerű volt: hiszen benne van a nevében ZÚZÓGYOMOR. Igen, a zuzának szüksége van grittre ahhoz, hogy jól működjön. Én általában kétfélét keverek. Az egyik a sima hullámos gritt és ehhez adok egy másik fajtát, amit Vecsésen a Versele Áruházban veszek. Ide teszem a képeket, csak hogy lássátok. Nem akarok senkit rá vagy lebeszélni, én ezt így csinálom. Amikor a fém darabka ottléte kiderült, a doki azonnal azt nézte, hogy a zúzában van-e elegendő apró kavics, mondta is, hogy ez bizony szükséges. Egyébként ezt is Gézától tanultam, ő a madarainak 2x rostált sódert tett be a kalitba és amikor úgy érezték, hogy szükségük van rá, csak szépen kieszegették a tálból. Egyébként régebben észrevettem, hogy Sámi többször is a kistál előtt ül és ropogtatja a tartalmát. A sapisoknak is van benn gritt és még anyag is, hiszen Dél-Amerikában ők is a löszfalhoz járnak agyagot enni.

Mózes jól van, bár tegnap kissé morózus napja volt valamiért. Egész nap morgott és kapkodott. Én már a fórumon is leírtam minden nemes gazdának, akinek fiatal madara van, hogy beszélni, beszélni...... sokszor már fáradt vagyok, hogy imamalomként ismételjem, pedig ebben nagyon sok az igazság. Tegnap a kedves, halk beszéddel a morózus Mózest le tudtam nyugtatni, annyira, hogy hang nélkül lépett a kezemre és aztán egész este a vállamon ücsörgött. És még valami: megint egy ok, amiért csodálom a nemest. Pénteken Noiék voltak nálunk, persze kihoztam az összes kis dulimanót egy kis játékra és kitettem a konyhai játszót, jobb híján, hogy azon ücsörögjenek. Mózes Noinál volt, nem is volt vele semmi gond aztán csak huss, elreppent a játszóra. Pottyantania kellett. A múltkor valaki kérdezte, hogyan szoktattam a nemesemet szobatisztaságra, hát sehogy. Ők gyárilag így vannak kódolva, hogy emberre nem kakkant.Géza szerint ilyen az ara, a jákó és a feketesapis is.

Még egy híradás, mert róluk már régen nem írtam: a két kicsi. Ők most kezdenek vedleni, ettől elég nyűgösek is. Hát megint Géza receptjét alkalmazom: minden nap kapnak a vizükbe egy fél Calcium Sandostent. Pótolja a calciumot és kissé lenyugtatja őket. Tegnap jó két órát kinn játszottam velük. Illetve ez nem is játék volt, mert ez a két ördög igazán akkor boldog, ha rajtam randalírozhatnak. Végig masszíroztam mindkettő nyakát és hátát, hónalját, a fejükön a csőrük mellett meg ott, ahová nem érnek el, közben ők is kurkászták egymást és játszogattak. Mindenhol ott volt a kezem, aki látott már sapist játszani, tudja, hogy nem ők a legfinomabban bírkozó madarak, ők azonban soha még csak meg sem sebezik a kezemet. Bubi különösen nagyon szívesen üldögél rajtam, szinte levakarhatatlan. A régi kis arrogáns, csípkedős,gonosz, gyanakvó kis manó már a múlté. Megtanulta, hogy nem kell semmitől félnie, lesi-várja, hogy kijöhessen. Ez már egy új Bubi és Csibészkén is látom, hogy nagyon szereti .

Hehe és ez pedig ma reggel történt!Mózessel színházasdit játszottunk, mert úgy gondolta és vagyok Kanga mama és ezért kényelmesen befészkelte magát a köntösöm kapucnijába, úgy cipeltem magammal mindenhová. Haláli egy kispasi. Igaz, ha a vállamon ül és elkezd lefelé csúszni, nagy előszeretettel kapaszkodik meg a fülembe, de végül is ez nem az ő hibája, hiszen a Teremtő akkora hallószervvel áldott meg, hogy ha akarná sem tudná kikerülni és általában pont kapóra is jön nekik. És még valamit elmesélek: Sámi ma nagyon kis gonosz volt Mózessel, goromba és mikor el akartam onnan venni, még az én ujjamat is megfogta. Nem csípett meg, mert azt nem meri, de a mozdulatán abszolut látszott, hogy dühből csinálja. Ilyenkor szépen becuccol a kiskalitba, hogy "elgondolkodhasson" kell-e ilyet csinálni. Közben kimentem valamiért a konyhából, mire visszajöttem csak látom, hogy Mózes lóg a kiskalit oldalán Sámson mellett csak kívülről és erősen pusmognak. Pont olyanok voltak, mint a testvérek, ahol lehet piszkálják egymást, de ha baj van, azonnal összetartanak.

Tudom, hogy sok dologról le kell mondani értük és miattuk, tudom, hogy ha elvesztünk közülük valakit az egy olyan seb, ami nagyon sokára gyógyul be, én még most sem tudtam Zizin teljesen túljutni, mégis azt mondom, semmihez sem hasonlítható érzés velük élni, persze csak akkor, ha igazán jólneveltek. Olyan ez, mint a gyereknevelés. Senki ne mondja nekem, hogy egy elkényeztetett, üvöltözős, neveletlen gyerek nagy öröm a szüleinek, de egy normális, kedves, vidám kismanóval öröm az élet. Hát így van ez a papagájoknál is!

Ez nem lesz vidám bejegyzés.......

Most már túl vagyok a nehezén! Nem erre számítottam és először nagyon is a padlóra lökött. Volt egy rémületes délutánom és estém. Aztán, hogy ezt szoktam, megráztam magam és elkezdtem normálisan gondolkodni. Noi is besegített pár mondattal. Hát akkor nézzük a kőkemény tényeket:

Csütörtökön vittem a két zöld fiút orvoshoz. Sámsonnak ugye, mint tudjátok, májzsugora van, a fene se tudja hogy mért, ezen már nem is érdemes rágni magam. Van és kész.... Tavaly ősszel derült ki, először Legalont kapott, később kiderítettem, hogy ennek az alapanyaga a máriatövismag és azóta ezt eszi, már több, mint 1 egy kilőt megevett. Szereti, jó kis olajos mag.

Mózest pedig a púpja, lába , szárnya miatt vittem magammal.

A doktor jól megvizsgálta őket, volt röntgen, vérvétel , minden, ami milyenkor dukál. Közben pedig pár medikus, akik rohamléptekkel jöttek és az volt az első szavuk, hogy itt van-e még a nemes papagáj, mert hát az egy csoda. Szerintem is, de ezt nem osztottam meg velük! Csak ott üldigéltem és vigyorogtam, mint a pék kutyája a meleg bucira, hogy hát tényleg, más is ennyire oda bír lenni ezekért a nemes fiúkért.

Aztán jött a hidegzuhany..................

Minden vizsgálat lezajlott, már az eredmények egy részéért mentem vissza. De a doki valahogy nem olyan volt, mint szokott, nagyon komoly volt, túlságosan is az. Én Molnár doktorhoz járok. Ő mindig kimondja amit gondol, nem egy nyáladzós típus Én pont ezt szeretem benne. Szóval az a helyzet, hogy Mózes gerincén nagyon durva a görbület. Most a 6.hónapban csontosodik a gerince, ha az idegek kizáródnak, iszonyú fájdalmak között lebénulhat és onnan már csak egy dolgot tehetek........ :-( Sámson mája szépen növekszik, de sajnos egy kis fémdarab látszik a röntgenen, ami azt jelenti, hogy lenyelt valami fémet, szerintem a mellényem cippzárjának a felső fékét és ez bizony gond, mivel nehézfém mérgezést kaphat tőle. Most az a kérdés, hogy vajon a fém már a bélrendszerben van vagy a gyomor-zúzógyomor részen. Ha ott, akkor a helyzet gatyás, mivel elég sokáig el bír ott tanyázni, ami alatt a szervezet szépen szívja fel a mérget. Csak álltam ott és próbáltam ésszel felfogni amit mondd........ annyira igazságtalan az élet, ismerek embereket, akik sajnos a töredékét nem ügyelnek annyira a madaraik tartására mint én, van amelyik bead neki egy almát és amíg az tart, akár napokig is, addig bizony semmi egyéb gyümölcsöt nem ad neki, én szóltam rá, hogy mégis ezt hogyan képzeli és azóta kap a madár többféle gyümölcsöt és zöldséget. Na, annak a madárnak a világon semmi baja nincs..........

Hát most itt tartunk. Illetve tegnap újfent beszéltem Molnár dokival, mert a májfunkció eredménye után érdeklődtem. Az a helyzet, hogy szinte tökéletes a mája, hála a jó Istennek, teljesen rendbe jött és a doki gratulált, mert azt mondta, úgy érzi, nagyon benne van a kezem, hogy néhány hónap alatt ilyen szépen helyre jött. Hát ha nem lenne ott az a kis fémecske, bizony büszke is lennék magamra, de így............ hiszen én nem vettem észre hogy a zippzárral mókol és közben szépen megeszik belőle egy szemet.:-(

Móziról is beszéltünk ismét. Kérdeztem, hogy mit javasol, mozogjon sokat, repkedjen vagy inkább pihengessen. Azt válaszolta, hiába mondja hogy repkedjen, hiszen nem tud. Mózes pedig tud repülni, válaszoltam. Nem repül sokat és rosszul landol, de bizony reggelenként ő az első, aki odarepül a vállamra, hogy felügyelje a zöldésgaprítást, igaz, néha a fülembe kapaszkodik, de istenem..... nem kell olyan nyafogósnak lenni...:-) Szóval azt mondta, mozogjon olyan sokat, amennyit csak tud és bír, ez mindenképpen jó jel lehet, bár a dolog nagyon kétesélyes egyelőre.....

Hát így vagyunk. Csütörtökön délután és este jól kibőgtem maga, aztán úgy döntöttem, lesz ami lesz, de én mindent megpróbálok velük és nem temetem hanem meg akarom gyógyítani őket. Mindent bevetek, az agykontrolltól kezdve bármeddig elmegyek, hogy egészségesek legyenek, annyira imádom ezt a két gazembert, annyi mindenen átmentünk már együtt, nem adhatom fel és ők sem. Géza is ezt mondaná és biztos vagyok benne, hogy onnan fentről segíteni fog.

Paripa utcai napköziotthonos óvoda:-)

Már megint el vagyok maradva (persze mihez képest:-D). Túl vagyunk a húsvéti családi összejövetelen, ma már csak magunkban voltunk a madarakkal. Persze ez nem azt jelentette, hogy egész nap kinn randalíroztak, még volt a kertben is némi elmaradásom, meg még van is, de azért már az is kezd alakulni. Délután aztán ruhahajtogatás, akkor mind kinn kolbászol körülöttem. A sapisok eljesen átszellemülten radírozzák az erre a célra szentesített törölközőt, a zöld fiúk pedig a kalitok tetején mókolnak. Sámson játszani akart a kicsivel, jól le is lökte, néha durvább, ilyenkor rászólok, de igaziból ezekbe a dolgokba nem nagyon irányíthatom őket, ami az emberi szemnek durva az egyáltalán nem biztos, hogy nekik is az. Mózesnek meg kell tanulnia, hogy megvédje magát. Persze, ha úgy látom, hogy a dolog már túl megy minden határon, akkor azért rászólok, sőt a minap, mikor már másodszorra azzal szórakozott, hogy rárepült Mózi púpjára, hát akkor azért kapott egy sallert is, csak úgy miheztartás végett. Érdekes, azonnal tudta mért kapta,azóta meg sem próbált ilyesmit.

Szóval hajtogattuk a ruhát, aztán csak a nagy csend tünt fel. A két zöld majom átmászott egymás kalitjába és éppen dícséretes buzgalommal azon fáradoztak, hogy kifaljanak mindent egymás táljából, mert az csak valami mennyei mannához hasonló finomság lehet, ami a másiké és persze sokkal de sokkal jobb, mint a saját táljában lévő. Még a fejüket sem emelték ki az edényből, folyamatosan nyomatták befelé, mint a lemmingek. Hát olyan jót nevettem rajtuk! Végül aztán, mikor már az edények feszt üresek voltak, szépen kikecmeregtek, majd elindultunk az esti etetésre.

Én Mózest meg mindig etetem. Hála Kati barátnőmnek, van egy csomó tápom, a fiúk ugyan gyönyörűen megeszik a magot és a gyümölcsöt-zöldséget is, de én azt gondolom, Mózesnek kifejezetten jót tesz a Kaytee táp, mivel elég fejletlen a kis teste. Ha ő már nem akarja enni, úgysem tudok majd beletömni még egy kanálkányit sem. Viszont a vitaminok és ásványi anyagok, amik benne vannak, jól jönnek a kis szervezetének. Már ha meghallja a mikrot, hangosan elkezd koldulni. Ma Sámi is rázendített és amikor odafordultam, hogy Mózest megetessem, hát ő is ott állt mellette, kihúzva magát, mint a Hadik huszár és ahogyan a kezem közelített felé szépen nyitotta a csőrét, hogy akkor ő legyen most az első. Nem kér egy fecsivel, hanem amit adok Mózesnek, mindegyik fecsi elejéből és a végéből pár cseppet elkér és megeszi.

Éppen mint a kistestvér érkezésekor, amikor a nagyobbik is mindent látni, hallani, megkóstolni akar. Hát ne légyen ennek akadálya, kapott ő is mindenből. Vacsora után aztán nagy békességesen átvonultak a konyhai kiskalit tetejére máritövismagot ropogtatni. Természetesen egy tálból, halkan diskurálva, a legnagyobb békességben. Az a gyanúm, ha Sámson nem kap abból a tápból, bizony ez a magropogtatás sem zajlik ilyen békésen. Azt már most is megállapíthatom, hogy tényleg olyanok, mint a gyerekek.

Lefekvés előtt pedig a szeretetfélóra következik. Sámson nagyon szelid, imádja ha a fejét, csőrét, testét simogatom. Hát ezt kell most Mózesnek is megtanulni. Nem olyan vészes, hiszen látja, hogy a nagy cseppet sem fél tőlem, nem bánt és nem morog rám. Ezért aztán jókora lépésekkel haladunk előre mindnyájunk nagy megelégedésére.

Mózes ma délután mintha azt mondta volna "mama". Nyilván nem tudatosan, Sámson szokott engem így hívni. Na de 4 hónaposan???? Hát nem tudom, milyen beszélőkéje lesz , majd kiderül.