A csapat ereje.......

Már évek óta tanulom ezeket a tollas pestiseket, de még mindig meg tudnak lepni. Sőt, ma meg is döbbentem, milyen hatalmas is a csapat összetartása úgy, hogy azért van köztük szimpátia és ellenszenv. Nálunk ez konkrétan úgy müxik, hogy Sámi és Pipi nem éppen etetik egymást, elvannak,  mert tudják, hogy ha provokálják a másikat, hamar benn találják magukat a kalitjukban, Ez az első számú szabály nálunk. Nem kívánja senki, hogy ráboruljon a  másik tüdejére és hosszasan etetessék egymást, de verekedni, kötözködni az TILOS. Morzsikám a maga kis együgyűségében többnyire Sámi után megy vakon, akit Sámi kedvel, azt ő is, ha nem hát akkor azért megpróbál az illetőn lökni egyet, ha éppen arra jár.

Este talpellenőrzés volt, mindenkinek megnéztem az ujjait, nem sebes-e valamelyiké véletlenül (az ominózus eset óta, mikor a workshopon derült ki, milyen csúnya seb van Morzsi lábán állandóan ellenőrzöm, mert félek a talpfekélytől, amiatt akár a lábát is amputálhatják. Szóval megnéztem a kicsikét, Zebiét, Sámiét és Morzsiét, de valahogyan a Pipi nem akart az Istennek sem felmászni a kalit oldalára, hogy lássam az ujjait. Ezért amikor kijöttek és ott üldögélt a kiülőn szépen megfogtam és betekertem óvatosan egy törölközőbe. Nem mondom, hogy sírt az örömtől, mérgében dühösen kárálni kezdett és akkor ért az utóbbi idők legmegdöbbentőbb történése, Sámi és Morzsi elkezdtek üvölteni, majd azonnal megindultak felém, Morzsi a kalitről lógva kapkodott, Sámi pedig nekem rontott, rárepült a mellkasomra, úgy löktem kicsit odébb............ teljesen kibuktak, azt hitték bántani akarom Pipikét. Döbbenet!!!! Mert hogy ők ketten egyébként nem kedvelik, csak elviselik egymást!!! Egyszer már tapasztaltam ilyesmit, de nem ekkora erővel: mikor Zebike hozzánk költözött, N. ki akarta venni a szállítóból, mire Zebi megijedt, kiabálni kezdett és a két zöldség azonnal elkezdett ordítani, nehogy bántsa a szürkét. El is mondtam a Pipinek, hogy legalább próbálja meg értékelni a két zöld fiút, akik mint a gáncsnélküli lovagok azonnal a védelmére keltek.

Azért Istennek hála, az én Pipikém nem egy betoji papagáj. Mikor kitekertem a törcsiből hát nem telt el 5 perc, már ott üldögélt a térdemen és dugta a buksiját. Télleg nagyon jó idegzetű jákó, egy érzékenyebb madár egy ilyen attrocitástól teljesen magába fordulna, de Pipi nem. Azért a kis ganaj törleszteni akart, mikor a kötéljátszó alatt járkáltam és nem figyeltem, nagyon sunyin lehajolt és az orrom felett elkapta a szemüvegemet, hogy lerántsa, tudja, hogy azért nagyon haragszom. Nem tudta levenni, de mivel erre háklis is vagyok, azonnal elfordultam és bármit tett, nem vettem róla tudomást, kizártam. (magamban meg jókat mosolyogtam, mert tudom, hogy ilyenkor a görcs eszi, hogy foglalkozzam vele is) úgyhogy Pipi nagy erőkkel igyekezett felhívni magára a figyelmemet. Végül is megtört a jég és hárman együtt üldögélve töltöttük az időnket, valami nagyon nagy békében. Nem tudom más hogyan van ezekkel a dolgokkal, de én hihetetlenül fel tudok töltődni, amikor ilyen békés estéink vannak. Tényleg igaz, hogy ha nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok akkor ők ezt azonnal átveszik és ők is olyanok lesznek, de persze ez fordítva is igaz.

A sátán kutyája ...

Nagyon termékeny vagyok mostanában, de hát igazán az Élet írja ezt a blogot, én csak papírra vetem!!!!!

Nala jobban van, ezért aztán egyre nehezebben viseli, hogy pihennie kell, hiszen ő egy 1 éves ereje teljében lévő kutyalány. Tegnap ezért úgy döntöttem, hogy pórázra veszem és egy rövid kis sétát teszünk, egy kis kört, ahogyan mi nevezzük. Jó lassan mentem és igaz, hogy nem jön még póráz mellett tökéletesen, de most hagytam is, hogy szaglásszon, nézegessen, mindegy mit csinál, de ne rohangáljon és ugráljon, csak egy kicsit mozogjon. Tudom, hogy ez így egy hülyeség, de már annyira szenvedett a bezártságtól! Bár ne mentem volna el vele!!!:-((((( 

Lassan sétálgattunk, mikor a házakat már elhagytuk és egy utcával odébb már csak a nagy lovarda sejlett, de  mivel este 7 óra volt, bizony koromsötét ilyenkor arra nálunk, csak az utcai lámpák körül van fény. Akkor hallottam meg először a morgást, de elhessegettem a gondolatot, hogy ott lehet valami állat......... haladtunk, aztán már elő tűnt a sötétből a hatalmas keverék kutya. Folyamatosan morgott és jött felénk, minden félelem nélkül...... ő nem félt, mi annál jobban, szegény Nala azonnal frászt kapott és eldobta magát a lábamhoz, amitől én viszont majdnem átestem rajta, próbáltam bíztatni, hogy legalább álljon fel, de ő csak nézett rám könyörgő szemekkel, hogy védjem meg...! Így képzelem el Sir A.C. Doyle regényéből, ahogyan a sötétből előtűnik a sátán kutyája, a villogó szemeivel, a tátott pofájából kilógó vörös nyelvével, hát nem volt egy habcsók, az tuti!!!!:-(
Basszus!!! Se egy kő, se egy bot, természetesen semmi sem volt a közelben......! Kínomban artikulátlanül üvölteni kezdtem a kutya felé, lássa, hogy nem félek tőle .... ez jó volt, csak az volt a gáz, hogy ő sem félt tőlünk .... lassan, de folyamatosan jött felénk. Összeszedtem nyúlszívű kiskutyámat a földről és lassan hátra felé kezdtünk araszolni, közben járt a fejem, mint a periszkóp, hogy nem látok-e valahol valami harcra való kütyüt: botot, követ, bármit amivel ezt a nyomorultat elzavarjam..... folyt a víz rajtam, az idegességtől fulladoztam. Nagy nehezen kiszedtem a zsebemből a telefont és csak annyit tudtam papának belelihegni, hogy fogjon valami furkósbotot és sovány malac vágtában rohanjon ide (kb. 50-100 méterre voltunk otthonról). A kutya jött... mi hátráltunk, (Nala szegény a földön fetrengett időnként), ő vicsorgott én üvöltöttem ... igazán megkapó életkép lehettünk!!!!!  Aztán egyszer ráléptem valami nagyobb, kemény dologra, egy nagyobb kő volt, nosza fél szememmel a kutyán, Nalát szorosan tartva, nehogy félelmében elrohanjon, kikapartam a földből, vártam kicsit, míg a kutya közelebb ér, és teljes erőmből hozzávágtam! Ettől azért megállt, már nem jött csak egyhelyben állva vicsorított és ugatott, mi közben nagyon lassan hátráltunk, de meg nem fordultunk, nehogy hátulról nekünk jöjjön!! Akkor már papát is hallottam, ahogyan kiabál, hogy merre vagyunk, sőt a kutya is hallhatta, mert sok lúd disznót győz alapon elkezdett visszavonulni. Papa odaért hozzánk, szegény egy szál pólóban rohant ki, mi meg úgy szedtük Nalával a lábunkat, ahogyan csak bírtuk. Otthon nézegettem szegényt, hogy nincs-e valami baja, sajnos megint sántít, nem is tudom, hogy a kavarodásban nem léptem-e rá.:-(
Még egy óra múlva is kapkodtam a levegőt az idegességtől. Papa nagyon berágott, holnap délelőtt lemegyünk abba a lovardába és megmondjuk, hogy vagy gondoskodnak a kutya biztonságos elzárásáról vagy bejelentjük a jegyzőnek. Én soha életemben nem jelentettem fel senkit, békés ember vagyok, híve a "Leben und leben lassen!" elvnek, de ezt most nem hagyom annyiban. Én felnőtt vagyok, mi van ha valami gyerek megy haza ilyentájt, nem éjfél volt hanem este 7 óra. És tudom is már, honnan ismertem a kutyát: hát korábban a lenti lovardában élt (itt kettő is van a közelünkben), a szomszédunk arra sétált a 2 éves kislányával és a kis Jack Russel terrierrel, mikor őket is megtámadta és egy másik lakótársunkat is, aki a amstaffját sétáltatta, természetesen ő is pórázon, mikor nekiment a nagy benga. Ő nem engedte el az amstaffot, mert attól tartott, ha valami baja lesz a keveréknek akkor azonnal kutyagyilkosnak kiálltják ki Zsazsit, aki pedig igen jámbor kutya, de nyilván nem hagyta volna magát.

Beülltem a madarakhoz kicsit megnyugodni, de mivel én tiszta ideg voltam 5 perc múlva ők is azok lettek. Hagytam kicsit kinn őket, aztán egy gyengébb nyugtatót bevéve elmentem aludni, majd holnap utána járok a dolgoknak!!!!!

Hírdömping....

Van bőven, jó is és rossz is!

Nézzük először a nehezét:

Nala lába szinte semmit nem javult, ezért hétfőn elvittük egy másik speckó orvoshoz, akihez a fajtamentők is hordják a problémás kutyókat. Ő dr. Boda Attila, Kispesten rendel és ortopéd specialista. Hát nem volt kis út, mire Kistarcsáról odataláltunk, bár volt Katusom telefonjában GPS, azért kavarogtunk egy keveset. A rendelő természetesen csurig volt, mi voltunk a ötödikek a sorban. Minden rendű és rangú kutya volt, minik és óriások. Letelepedtünk és Nala igen jól nevelten azonnal a lábunkhoz feküdt, nem foglalkozott senkivel. A többiek beszélgettek, hozzánk senki nem szólt. Igazából először nem is értettem, de hát nem kell hogy mindenki mindenkinek szimpi legyen, azt gondoltam mi nem vagyunk nekik azok. Később, mikor már egy jó órát üldögéltünk egy néni megjegyezte Nalára: "Hát én még ilyen jól nevelt pitbullt nem is láttam és milyen szép kis feje van!" nem is késtem a válasszal: "Én sem, mert ő nem pitbull, hanem cane corso és télleg nagyon szép." Megtört a jég, innen már velünk is beszélgettek. Hihetetlen!!! Ennyit jelent, hogy milyen fajtájú kutyával vagy??!! Nekem nincsenek előítéleteim..... a kutyákkal szemben ...... az emberekkel annál inkább!!!!

Később bekerültünk a doktor úrhoz, aki igen alaposan megvizsgálta Nala kislány lábát. A térdeit ő is lazának találta, de igen elcsodálkozott, hogy a másik orvosnál nem kaptunk semmi gyógyszert. Végül felállította az ő diagnózisát: elképzelhető, hogy részleges keresztszalag szakadása van, de ezt csak röntgen tudja kimutatni, amire külön időpont kell. Mivel az is lehet, hogy csak megeröltette, ezért próbálkozzunk először egy fájdalomcsillapító-gyulladásgátló készítménnyel, azzal ami a legjobb pillanatnyilag, amit itthon lehet kapni. Ennek a gyógyszernek 1 hét alatt jelentősebb, 80-90 %-os javulást kell hoznia. Kapja még mellé az izület erősítő gyógyszert, némi immunerősítőt és sok pozitív gondolatot. Ha ez nem történik meg, akkor jön a röntgen és a műtét. Elég gyanakvó vagyok ahhoz, hogy ne kérdezzem meg, mégis kb. mennyi a műtét anyagi vonzata ......... hát nem semmi ........ a doktor úr 50-75 ezer ft körülire taksálta. Vettem egy jó nagy levegőt, ha kell a műtét hát kell, majd megoldjuk ezt is valahogyan. Eddig azért azt gondoltam, hogy a papagájok gyógyíttatása igen húzós dolog, na ezt most ünnepélyesen visszavonom, van annál húzósabb is...........  majd valahogyan megoldjuk ezt is, addig is erősen fohászkodunk, hogy rendbe jöjjön a gyógyszertől. Tegnap mire haza értem azt tapasztaltam, hogy talán kicsit többet leteszi a lábát, bár lehet, hogy csak én szeretném ezt látni...:-) Minden esetre tegnap megkapta a nalaágyat, amit egy kedves corso-s ismerősöm készített neki, pihe-puha, gyönyörű kis kutyaágy, hadd aludjon a büdösbogár teljes kényelemben.:-) Igyekszünk neki is megadni mindent, persze épelméjűen, nem minden baromságot engedünk meg neki, szabályok igenis vannak. Nem alhat az ágyunkban természetesen, de mivel mindig az ágyam mellett fekszik éjszaka és őriz, ezért ezt most már a kényelmes kis szivacságyán teheti. 

És most jön a HÍREK HÍRE  ....... Dadadadammmmm!!!!!!!!!.... Hölgyeim és Uraim!!!!  .... Végtelen nagy örömmel tudatom, hogy Zebike, a befogadott jákó fiúnk HATALMAS NAGY LÉPÉSEKKEL HALAD!!!! Döbbenetes, még én sem hiszem el, hogy ez igaz!!! De hát látnom kellett!!!! No, jöjjön a történet: 

Tudjátok, hogy Zebi májusban jött hozzánk. A gazdija, aki mindenek felett imádta elment külföldre dolgozni, ahová nem vihette magával. Családot akart neki, ahol szeretik és gondoskodnak róla. Én nem ismertem őket, ő viszont olvasgatta a blogomat és az index fórumos bejegyzéseimet, így én lettem a kiválasztott, akinek nyugodt lélekkel akarta odaadni Zebit. Nagy dilemma volt, Zebit akkor még nem is ismertem, azt sem tudhattam, hogy nem-e egy végletekig elkényeztetett madárról van-e szó, de a gazda végtelenül szimpatikus volt és a leveleiból, minden szavából kiérződött mennyi szereti ezt a kis szürke ördögöt és milyen rettenetes megpróbáltatás a számára, hogy meg kell váljon tőle. Nagyon nehéz volt a beköltözés, a gazdáját és engem is nagyon megviselt lelkileg, Zebiről meg már nem is beszélek!! Neki a démonok hadával kellett megbírkóznia: 5 másik papagáj (nyilván élete 8 éve alatt nem sok másik papkát látott), új hely, új emberek., új szokások  Innen datálódik a mi közös életünk és bátran ki merem jelenteni, hogy nagyon sok papkát ismerek, közülük azonban Góliátként emelkedik ki Zebi, akinek az intelligenciája a zseni határát súrolja. Zebi ugyanis tökéletesen tudja és érti, hogy őt nem eldobták és lepattintották, hanem egyszerűen egy másik szerető családba került. Ő a kétgazdás jákó, aki mikor N. meglátogatta, odaállt kettőnk közé, hiszen tudja, hogy neki két gazdája van és egyszerre simogattuk, ami azért mondjuk ki, nem kis szó egy jákónál.

Nem szaporítom a szót, megkezdődött a közös életünk, melyben Zebi mindig egy spanyol grand udvariasságával és nemességével viselkedett velem. A 6 hónap alatt soha meg nem csípett, pedig a táljaiért be kell nyúlni és visszatenni. Voltak rosszabb és jobb napjaink, hirtelen előrelépések majd kezdtük előlről a barátkozást. Soha semmit nem eröltettem rá, mindig úgy haladtunk, ahogyan azt ő kívánta. A kalija Pipié mellett van, ismerkednek és barátkoznak folyamatosan. A zöld fiúk is gyakran meglátogatják, nézegetik, eleddig semmi komoly attrocitás nem történt, az egy dolgot kivéve, mikor Morzsi véletlenül berepült Zebi mellé, de szerencsére ott álltam és azzal a mozdulattal ki is rántottam a hívatlan látogatót. Aztán letöröltem a vizet a homlokomról!:-)

Már egy hete azonban megváltozott minden. Zebi már reggel vár, alig várja, hogy kinyissam a kaliját és jön ki azonnal. Először átmászik Pipihez, akit megetet a rácson keresztül, majd ide-oda járkál kicsit, odajön hozzám is, hogy simogassam meg a buksiját aztán megy a dolgára. Mikor végeztem az etetéssel megkérem, hogy menjen a helyére és láss csodát, szépen bemegy....:-) Hihetetlen madár!!!!

Ma azonban még ennél is tovább haladtunk, azonnal gépet ragadtam és megörökítettem, hogy lássátok. Tudjátok, kicsit magam alatt vagyok Nala miatt, nem igazán hiányzott most ez a gond a lábával, de a jó Isten ahonnan elvesz oda vissza is ad! Nagyon megmelegedett a szívem reggel ettől a kis szürke gazfickótól, elfelejtettem minden gondomat!!!!:-)) Zebi ugyanis reggel nemcsak kijött, hanem repült is egy kört, majd  visszament a kalitra. Pár perc múlva újra átment Pipiére és az ott lévő, eleddig a számára az Ántikrisztust megtestesítő játékokkal játszogatni kezdett, nézegette, piszkálta őket!!! Odaléptem és nagyon megdícsértem, mire megfordult és odatartotta a kis fejét simire!

Zebi már semmitől nem fél, hatalmas nyugalommal járkál, nézeget, piszkálgat!!!! Ez már egy új Zebi, a csapat teljes jogú tagja! És az édes kis hangján még figyelmeztetett is: "Nyugodjál meg! Szépen viselkedjél!":-))

Ezekért a pillanatokért érdemes ezt csinálni, mindegy, hogy mennyit kell rá várni!!! Hát innen már könnyes volt a szemem, köszönöm Istenem, hogy megadtad ezt a pillanatot..............!

A képekre és a filmre sajnos várnotok kell estig!!!:-))

Zebibabám játszik!!!!!:-))

Válasz Bea felvetésére

Szia Bea!

Úgy gondoltam, itt válaszolok Neked a kérdésedre, amit valóban jogosan tettél fel.:-)

Én sem fogalmaztam túl jól, mert spongya voltam, nem a pelletet kellett volna dícsérgetnem, hanem EGY pelletet, ami történetesen a Harrison's pellet. 

Elmondom hát az egész történetet, hogy mért is kezdtem el etetni ezzel a pelettel és mért gondolom, hogy bizony nagyon jó.

Bizonyára emlékeztek rá, hogy február körül Sámi megint beteg lett. PDD-re is gyanakodott a doktor, de igazából nem tudták, hogy mi a baja, hetekig fecskendővel etettem, nagyon lefogyott és rossz állapotban volt. Akkor ment Kriszta barátnőm éppen Németországba és kiküldtük az összes röntgent és leletet, valamint kloáka és szájkenetet csináltunk és azt is vitte magával. dr. Marcellus Buerkle ( a Loro Park egyik orvosa) nézte meg összes mindenfélét, amit kiküldtünk. Megállapította, hogy PDD-ről szerencsére szó sincs, az akkori állapotot az okozta, hogy Sámi bezabált a sapisok grittjéből, ez nem tudott ürülni a zúzóból, ezért ő nem tudott enni, rohamosan gyengült. Kriszta viszont beszélt a fémmérgezésről is, ami sajnos eléggé tönkre tette a máját és a veséjét is, pedig Molnár doktor igazán mindent megtett, ez nem az ő hibája. Buerkle doktor akkor azt ajánlotta, hogy etessem Harrison's pellettel.

Végig vizslattam a netet, hogy hol lehetne venni. Nem mondom, hogy olcsó buli volt, az lejött nekem azonnal. Közben pedig egy másik pelletet meg tudtam neki szerezni, történetesen a Kaytee pelletjét. Hát azzal pont az volt a helyzet, amit általában leírnak a pellet ellenzői: gyönyörű, változatos formájú színes pelletek, jó ránézni, olyan kis gusztusos.( Bár a hozzáértők azt mondják, ezek is úgy működnek, mint a kutyatápok: az eladhatóság miatt ilyen a külsejük, belül meg a nagy semmi. Nem véletlen, hogy pl. az Acana, ami egy nagyon jó prémium minőségű kutyatáp teljesen egyszerű, natur színű, nem a színén van a lényeg és a formáján, hanem az anyagokon, ami bennük van és az Acana azért mondjuk ki, nagyon a topon van). 

Ám hiába volt igen gusztusos és illatos a pellet, Sámi még a csőrébe sem vette, sőt Morzsi és Pipi sem, pedig ők általában mindent és olyan étvággyal esznek, mint a béreslegények. Kati barátnőm is vett Reginek egy zsacskóval, hát ő sem ette, sőt ha betette, Regi kimászott a kalitból és amíg a gyanús pasztillák ott voltak be sem ment.

Kutakodtam hát tovább, végül is Katerinától kaptam segítséget, mert az ő kislánya Németországban dolgozik és él. Rendelt nekem egy zacskó pelletet a bochumi madárparkból, a párja pedig nagyon rendes volt, mert amint a gyerekek hazaértek vele azonnal hozta. A madarak részéről a pellet fogadtatása vegyes volt, Morzsi és Pipi ették, Sámi azonban csak úgy volt hajlandó enni, ha én is vele együtt ettem. Nekem elég szar volt, de reméltem, hogy meghozza a sikert. Meghozta!!!! Morzsi, aki paralel ette Sámival egy hónap alatt olyan tollat növesztett, ami minden gazda álma, Sámi pedig szépen visszaszedte a súlyát. Pipi végül nem kapott, az ára miatt be kellett osztani, Pipikém pedig (kop-kop-kop) olyan egészségnek örvend, mint Brünhilda ( a súlya is olyan). Én akkor a High Potency Coarse Formula-t választottam, mert azt ajánlották legyengült, betegség után lábadozó madaraknak. Sámi végül is helyre jött, de tény, hogy olyan tortúrás volt a pellet beszerzése, hogy szépen visszatértünk a maggal való etetésre.

Az őszi papagájos workshopon újra előtérbe került a pellet, mert hoztak az előadók mintákat belőle és beszéltek a helyes rászoktatásról is. Nekem nem volt a dolog újdonság, bár azonnal értettem, mért nem akarták egyből elfogadni: mert van egy átszoktató pellet is, aminek az elfogyasztása után már simán eszik a madarak a többi fajtát. Kiderült az is, hogy egy hónapnyi pellettel való etetés után semmi, de semmi kiegészítő vitamint nem kell adni a madárnak, mert minden benne van. A zöldségekből is kevesebbet kell adni nekik, elég egy evőkanálnyi, aminek az is az egyik igen pozitív hatása, hogy nem teszem a tálat teli mindennel, így a madár sem dobálja ki a felét (mert ők ösztönösen ezt teszik), az az evőkanálnyi az mind el is fogy. Érdemes jól áttanulmányozni, ki milyet adna a madarának, mert igen nagy a választék. Ezenkívül jutifalatok, papagájkenyér, kézzelnevelő táp is van a palettán. Nem szép színes, viszont igen hatásos, szerintem.

A Harrison's nem csak pelletet gyárt, egyéb kiegészítői is vannak. A workshopra elvittem a zöld fiúkat is a tréninges napra. Szépen bekasztliztuk őket egy közös kalitba. Niemann asszonnyal éppen Morzsi agresszív viselkedését elemeztük, mikor észrevettük, hogy a talpán, az egyik ujján csúnya seb van. Megmutattuk Janaczek doktornak, aki azonnal hozott valami kis tubusos krémet, bekente, odaadta, hogy a nap folyamán még kenegessem és azt mondta, figyeljem, mert 1-2 nap alatt el kell múlnia. Elmúlt. Sajnos attól sebesedik a lába, hogy a sántasága miatt a súly az egyikre terhelődik, aminek a seb lesz a következménye, de ha nem kezelem könnyen elfekélyesedhet. Vettem ebből a kenyőcsből is egy kis tubusnyit ( annyit tennék még hozzá, hogy mikor Nala kutyánk hazajött be volt csúnyán gyulladva az ivartalanítás helye, hát nem voltam rest, jól bekentem neki 2x és 2 nap múlva a seb teljesen letisztult), amit a mai napig használok, ha Morzsi talpán és ujjain valami oda nem illőt találok. Mivel azért nem a legolcsóbb kaják közé tartozik, érdeklődtem, hogy milyen verziókban lehet ezt adni a madaraknak és nem kezdtek el ködösíteni, hogy ez valami csudaétel...... inkább elmondták, hogy igaziból 50% / 50% arányban is lehet adni, fele pellet és fele mag, akkor azért viselhetősebb. Így nálunk Sámi, Morzsi és Pipi ilyen formában eszi a pelletet, kevesebb magot kell vennem, bár meg is jegyezném itt, hogy a Versele Laga mag a maga 1.400.- Ft/kg-os árával sem egy olcsó mulatság, éppen egálban van  a pellettel.Ha véletlenül kiveri a madár simán össze lehet szedni a kalit aljáról és újra odaadni nekik. 20 szem a napi adag az én nagyjaimnál, ebből 10 szemet kapnak és egy kanál magot, amivel jól is laknak, meg persze a zöldséget. Megoldódott az a gondom is, hogy csak a kedvenceiket eszik ki a tálból és a többi ott marad, mert a pelletben minden benn van amire szükségük van. Zebulon és a sapisok sajnos egyáltalán meg sem kóstolják, ezért ők egyelőre még magon élnek, viszont ők az összes magot kibontják szerencsére. Majd próbálkozok még náluk is....... 

Összegezve a fentiek miatt gondolom úgy, hogy ez a Harrison's pellet bizony nem rossz, sőt.... nekem is kell matekozni, hogy kispórolgassam, viszont erősen látom is az értelmét, mert Sámi ugyan eléggé viharvert megint, de a tolla színe elárulja, hogy sem a májával sem más belső szervével nincsenek gondok. Azt hiszem, aki kicsit is ismer, az tudja, hogy nem a lustaság (ne kelljen annyit kalitot takarítani) vagy a kényelmesség indított arra, hogy kipróbáljam. Nekem bejött.:-)))

A PELLET DÍCSÉRETE

Elmúlt egy hónapja, hogy elkezdtem a nemeseknek a pelletet adni. Sámi hatalmas változásokon esett át, Morzsi pedig még ezelőtt kezdte, az első zsák pelletnél, amit Németországból hozott nekünk Katerina kislánya.Egyszerűen olyan lett a tolluk, - ami mint tudjuk szinte azonnal mutatja, ha a madaraknak valami szervi bajuk van -, mint az álom. Most már Sámson is eszi jóízűen, a napi adagja elvileg 20 szem lenne, ha telibe a pelletet kapná, sajnos ez azért nem jön össze a mocskos anyagiak miatt, de kimatekoltam, hogy ha felesbe eszi (ami egyébként mint lehetőség, a pellet leiratában is szerepel) akkor a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad és én is ki tudom spórolgatni nekik. Most még azon fő a fejem, hogy hogyan csináljam, hogy a Pipi is beleférjen a pelletevők táborába, mert ő igen nagyon szereti. Zebike még megkóstolni sem hajlandó, ha azt teszek a táljába, akkor inkább nem eszik. Csibiéknek is vettem még anno egy staneclivel, de ők szintén nem ugraanak érte, sőt..... így ők kapják a magokat. 

Igaziból ki kell mondjuk, hogy eléggé heroinárban van, DE egyszer ki kéne számolni, hogy mivel az első hónapnyi etetés után semmilyen vitamin, kiegészítő, semmi nem kell a papkáknak, hát azzal is lehet spórolgatni. Gyümölcs és zöldség sem kell egy teli tál, a pellet mellé max. 1 evőkanálnyi gyümölcs-zöldség dukál, ami bőven elég a madaraknak.Amit pedig ledobál esetleg belőle azt szépen vissza lehet tenni a tálba, ha csak nem kakilja le.

Kriszta barátnőm kapott egy anyagot a pelletről, az adagolásról és minden egyéb tudnivalóról, hát ha készen lesz a fordítással azonnal átküldi nekem és én meg felteszem ide, mert egyre inkább úgy látom, hogy nagyon hasznos.

Szőrös fronton viszont nincsenek jó híreim, illetve ilyen is van meg olyan is. Mivel dícséretes buzgalommal foglalkozom Nalával, elmondhatom, hogy a múlt vasárnapi közös corso-s sétánkon a kisasszony immár póráz nélkül szerepelt. Jutifalatért mint a nyílpuska, úgy vágtatott hozzám. Nagyon jól éreztük magunkat mindketten. A baj kedden esett meg: labdáztunk a kertben, mikor Nala valószínűleg valami gödörbe ugrott bele, csak azt láttam, hogy eldől jobbra a földön és azonnal panaszos vonyítással odakap a lábához. Hát az ütő megállt bennem. Azonnal odarohantam, közben Robi is átszaladt a szomszédból, szépen végig taperoltuk a lábát, de nem volt fájó pont, mégsem tudott ráállni a bal hátsó lábára. Aznap este és másnap reggel ölben vittem le a lépcsőn, ami viszont az én fájós gerincemnek-derekamnak nem tett jót. Végül tegnap délután elvittük a Minivetbe, ahol az egyik doki ilyen mozgásszervi specialista. Jó sokáig vizsgálgatta, el is altatta, aztán azt mondta, hogy nincs szalag szakadás, sem húzódás. Nala mindkét térde nagyon tropa, mert fiatalon nem kapta meg azokat a vitaminokat, ami az egészséges porc épüléséhez segítség. Így most vettem neki egy Lavet Synoflexet, a két havi adagot egy hónap alatt fogja megkapni, hogy szintre hozzam és utána visszaállunk a normál adagra, valamint egy Immunovet nevű készítményt, hogy az immunrendszere is erősödjön, bár szerintem azt a kerti kinnlét már jó erősre alapozta. Most minden esetre nincs séta, csak pihi. A kertbe csak a dolgát végezni jár ki. Szeretnék nagyon venni neki majd valami méretes és vastag szivacsot, ahol alhat. Most, hogy beteg lett be is költözött a hálóba az ágyam elé, ott jókat pihen, csend van és nyugalom. Egyelőre a párna még várat magára, voltak ennél is fontosabb dolgok, amiket meg kellett vennem neki.

Nagyon nyugalmas hétvégének nézünk elébe. Megbeszéltük a papával, hogy most nem fogjuk a két kis purdét elhozni. Van pakolni valónk és egy alaposabb takarítá is ráfér a lakásra, valamint úgy döntöttünk, hogy a délutáni alvás oltárán is áldozunk.:-) Konkrétan nem szándékozunk hajnalban sem kelni, engem kivéve, akinek papkát kell etetni és ki kell a kuttyokat engedni, de utána vissza is bújok és lesz nagy horpasztás!:-)))

Részlet egy levélből, amit tegnap kaptam:

"Remélem Ti jól vagytok. Még mindig előtűnnek nekem azok a kellemes percek, amiket Nálatok töltöttem, olyan hangulata van annak a háznak,  Ti mind papeszostul-kutyástul... olyan ambianszot alkottok magatok körül, hogy kész lélekemelés volt köztetek minden perc.

Puszi mindenkinek."

A fenti levélből gondolom kristálytisztán látszik, hogy hétvégeken, sőt hét közben is nagyon nehezen mozdulunk ki otthonról, nagyon szeretünk otthon lenni, mert mi is jól érezzük magunkat itt. Vendégeket sem fogadunk sűrűn, illetve most már azt is nagyon megnézzük, ki jöjjön ide hozzánk, tekintve, hogy nincs olyan négyzetméter, ahol ne lenne valamilyen élőlény, minket is beleértve: simabőrű, tollas vagy szőrös, ezért aztán általában olyanoknak örülünk, aki nem kezd el sikoltozni, ha éppen odarepül hozzá valaki vagy egy nedves orr piszkálgatja alulról, hogy simogassa már meg.

Hát vissza kellett néznem, hogy mikor írtam utoljára, csak a pontosság kedvéért, hogy ki ne maradjatok valami történésből. Illetve hatalmas nagy dolgok általában nem történnek nálunk, a papkák jól vannak, Sámi lassan túl van a párzási időn, kezd megnormálisodni. A vedlés még tart. Most már átálltunk a Harrison pelletre, aminek ugyan az ára igen borsos, de  nem kell mellette semmilyen vitamint adni, azt egyedül csak Zebike kap, mert ő azért kerüli a zöldféléket erősen. Bár igen büszke vagyok rá, mert a héten először sikerült elvennie a kanálból a kását, anélkül hogy le akarta volna gyilkolászni, sőt annyira ízlett neki, hogy még azt is megette az utolsó falatig, amit a táljába tettem. A héten pedig összeszedve minden bátorságát, kirepült a madárszobából, az előszobában landolt, éppen Dániel kosara előtt, aki békésen szunyókált, mikor a szürke csapás megérkezett, eléggé infarktus közeli állapotba került tőle az öregúr. Nála már csak Zebi volt rémültebb, megijedt a saját bátorságától. Azonnal ott termettem mellette és már nyújtottam is a karomat neki felszállásra. Nem volt fásli, semmi nem volt csak egy megszeppent papagáj és én, meg Dániel, aki a szemét törülgette, hogy jól lát-e.:-) Szépen fel is kászmálódott aztán vissza szállítottam a kalijához. Nem ment be, mostanában minden reggel kijön, kicsit megsimogatom a fejét-nyakát, aztán békességgel bevonul eszegetni, majd amint elverte az éhét, nagy erőkkel megkezdi a banda idomítását. Hát mi meg kinn szakadunk a papával...... és már télleg megtanulta, ha Csibi basztatja Bubikát, Zebi azonnal közli vele: "Méééé bántod???" Kész a pasi, annyira aranyos, pláne mikor magát dícsérgeti: "Okos vagy Zebike, szép jákó, jó fiú!" Beszarás ez a kispasi, hihetetlenül jó fej. De ilyen Pipikém is, aki egyik este úgy rám ragadt, mint a kosz. Egész áldott este hol a nyakamban üldögélt, hol a térgyemen, bújt, puszizott, még mikor elraktam aludni akkor sem volt vita tárgya, hogy menjünk vagy ne menjünk, békésen ráállt a kezemre, megkapta a juti kexét és bevonult aludni.Sámi meg nagy féltékenyen fenn bóklászott Morzsi mellett, a mérgét enyhítendő, lehúzott néha egy-egy csőröst Morzsinak, aki nem nagyon értette, hát ezért megtámadta a nagyhintát és ő meg azon töltötte ki a mérgét.... még jó, hogy nincs macskánk..:-))))

Csibi és Bubi is remekül vannak, ha beteszem a kezemet nyitott tenyérrel, mint két kamikáze, úgy ugranak rá a rúdról azonnal és boldogan játszanak kinn. Papagáj fronton teljesen rendben van minden, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vannak elégedve .....(remélem).:-))

Hát akkor a szőrösök.... és köztük az új jövevény, Nala. Azt hiszem az elmúlt idők legjobb döntése volt (csakúgy mint Zebi befogadása) hogy Nala otthont talált nálunk. Ahhoz képest, hogy eddigi életében kerti kutya volt, most pillanatok alatt szobatiszta lett, a világon semmi probléma nincs vele. A fajtamentők látogatják, de eleddig úgy tűnik, ők is igen elégedettek Nala új családjával, akárcsak ő maga. Találkozott már a purdékkal is, csodák csodája, nem csak Mauglinak tetszett, Rebeka is leült mellé a szobába simogatni, Maugli pedig már be is vette a csapatba, ezentúl nem Dániel lesz a garázs ( ő többnyire már csak szundikálni szeret) hanem Nala, aki szinte kúszott a gyerekek után, hogy velük lehessen. Végtelen nyugalommal viseli sőt el is várja, hogy ott játszanak mellette. Ő maga is sokat tanult az elmúlt hetekben. Megtanulta, hogy a kéz nem üt, csak simogat, nem kell féljen ha odahívom, nem verés lesz. Tanulgatja a szabályokat is, bár nagyon intelligens, el kell ismernem, soha még meg sem próbált előttem ki- vagy bemenni az ajtón, mindig megvárja hogy én vagy a többi ember menjen először és csak utánunk jön ő. Megtanult játszani, tudja, mi az a labda és mire való, jó nagyokat el ugrabugrál a kertben vele, kapott egy szép nagy plüsslabdát Toro gazdájától, hát azzal nagyon sokat játszik. Esténként továbbra is Toroval járunk sétálni, ha éppen ráérnek, ha nem akkor kettesben megyünk, de már egy hosszú, 5 méteres pórázzal gyakoroljuk a behívást. A múlt vasárnap pedig sétálni voltunk a reptér mellett, 7 másik kutyával, akik közül 5 corso volt. Nala remekül, érezte magát, a nagyok bevették a csapatba, játszottak vele, ő pedig felbátorodott és boldogan ugrált körülöttük. Hiába, egy jó falka a legjobb orvosság az ő félénkségére. Vasárnap megint megyünk, mert igaz, hogy a találka fél hétkor van, ezért aztán megint nem alhatom ki magam, de ennyit már csak megtehetek Nala épülése érdekében. 

Igazi családi kutya lett az elmúlt időben és nagyon igaz, hogy a fajtamentés a corsokat csak kinti-benti kutyának adja örökbe, mert rettenetesen fontos, hogy a gazdái közelébe legyen. Nem csinál semmi rosszat, lefekszik és figyel, de akkor is ott érzi magát jól. Esténként, ha lefekszem azonnal az ágyam elé telepszik, versenyt horkolunk éjjel (papa szerint) és el nem mozdul onnan, ha ki kell mennem, akkor is jön megnézni, nincs-e valami bajom. Amikor felkelek, csak nagy óvatosan teszem le a lábamat, nehogy véletlenül rálépjek.

Hatalmas az étvágya, a kidudorodó oldalasa kezd szépen eltünni, lassan olyan formája lesz, mint a töltött zokni, igazi corso.:-))

Egyetlen dolog, amit talán szoknunk kell, hogy egy corsoval együtt élni, olyasmi, mintha egy favágót fogadtál volna be a családba, ugyanis imádja a fát. Már kétszer kapott a szomszédainktól ajándékba egy-egy nagy hasáb kandallófát, hát az maga a menyország neki. Hozza-viszi magával, időnként persze naiv motivumokat is farag bele, nagy kedvence a fa. A kertből is megpróbált egy saját maga szerzette ággal bejönni, de mivel először keresztben akarta, hát az nem nagyon jött össze, de végül rájött, hogy inkább be kell huzigálja, hiszen a szép, hajtásokkal teli ággal is a nappali fényét emelheti, bár papa nem osztotta ezen tényt és a ribizli ág hamar kikerült az udvarra, ahol is később elfogyasztotta. Nagy szerencse, hogy nálunk kő van a nappaliba, pillanatok alatt össze lehet söpörni vagy porszívózni.....

Jelenleg itt tartunk, hétvégére jönnek a gyerekek Nalához ( már nem én vagyok a kedvenc, hanem a kis oroszlánkirálylány) de ez így van rendjén, kicsit kutyáznak, kicsit madaraznak, egészséges lelkületű és boldog gyerekek lesznek.......:-)))

Kedveseim, akik olvasnátok, ha lenne mit!!!:-))


Sajnos sokat vacakol most az internetünk, néha napokig fel sem tudunk jönni! Arról nem beszélve, hogy 6 papagáj és 2 kutya, akik közül az egyiket nagy erőkkel szocializálom nagyon sok időmet elvesz.
Megpróbálok majd hét vége felé azért valami posztot írni innen bentről, ha befejeztem a havi zárást, addig is türelmeteket és megértéseteket kérem!!!!

Szeretettel öllelek Benneteket


mizo