tag:blogger.com,1999:blog-56455632705165324522024-02-07T07:23:55.148+01:00Ez egy tollas blog ......................."Nem kell, hogy őrült legyél ahhoz, hogy madarakat tartsál, de az biztos, hogy megkönnyíti a dolgot!" (Adam)
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.comBlogger452125tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-87241732790999971772014-03-14T13:03:00.001+01:002019-10-18T23:17:55.845+02:00Repülj szabadon Sámson! :-(<div style="text-align: justify;">
2014. március 3.-án kora délután örökre búcsút vettem Sámsontól. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2 héttel előtte már kezdett romlani az állapota, elkezdte szedni a másik lábát is, de akkor még reménykedtem! Sebtiben előkaptam a krémeket, amiket használtunk az első öncsonkításnál és nagy elánnal kenegettem, hátha meg tudom állítani. Sajnos, nem sikerült, szépen, módszeresen kiszedte a tollait a hóna alatt, a lábán és már a hasát is elkezdte tépni. Ezzel paralel a súlya is igen erősen csökkenni kezdett, az utolsó héten 9 (!) dekát fogyott, ami egy ilyen kis madár esetében katasztrofális! Az egész madár összeesett, napközben még csak tartotta magát, evett-ivott, persze a kedvenceit tettem elé mindig, de késő délután és este, mikor már csak ketten voltunk látszott, hogy mennyire elesett, bemászott az arcomhoz és szinte hason aludt órákon át. Már nagyon gyenge volt .... bár az utolsó vasárnapon még bemászott Maugli ölébe és nézegetett rá vissza, hogy mi lesz már a simivel ..... talán érezte és tőle is elbúcsúzott ......</div>
<div style="text-align: justify;">
Szembe kellett néznem a valósággal és azzal, hogy tovább hagyni Őt szenvedni hát az már nem szeretet, hanem önzőség! Bár Molnár doktor bíztatott (és szerintem Pazár doktornak is szólt, hogy megint baj van), felhívott, de megvizsgálni már nem tudta, mert indult külföldre dolgozni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hétfőn vittük be az egyetemre Kriszta barátnőmmel. Amikor azonban Pazár doktor meglátta Sámit, rá volt írva az arcára, hogy itt már sok segítség nincsen, bár igyekezett lelket önteni belénk, de én már akkorra ezt eldöntöttem! Nem is vitatkozott velem, ki sem kellett mennünk, elbúcsúzhattam Tőle és Sámi a kezeim között aludt el örökre. Pazár doktor szeme is könnyes volt, mikor beadta az altatóinjekciót. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetemről kivitt Kriszta a Noéba, ahol elhamvasztották. Azt hittem, könnyebb lesz, ha velem marad, de rá sem bírok nézni a kis urnájára.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, mikor találok nyugalmat, egyelőre csak egy hatalmas nagy űr van bennem és végtelen fájdalom. Megírtam Molnár doktornak, hogy mi történt, őt is nagyon megrázta Sámi halála, ez egyik "legfontosabb" betege volt. Évek óta kezelte, hívhattam éjjel és nappal ha baj volt, minden tudásával törekedett a gyógyulására, de sajnos nem sikerült!</div>
<div style="text-align: justify;">
Akárhová megyek-nyúlok, mindenhol van valami, ami rá emlékeztet. Hazavittem a Textrából a kis kalitját, amiben a napjait velem töltötte, az otthoni hálókalitot még nem szedtem szét, nem volt hozzá lelkierőm, talán majd most hétvégén. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mondhatjátok, hogy foglaljam el a magam a többiekkel, de a dolog azért nem ilyen egyszerű, mert a többiek társas életet élnek, bár szelídek, ám ha kinn vannak nagyon jól elszórakoznak együtt ... talán még a kis együgyű Mózes az, akinek szüksége lehet rám, de ő az ivarérés óta olyan kattant, hogy annak is örülök, ha úgy be tudom tenni a táljait, hogy nem tépi le a kezemet. Megpróbáltuk kihozni a nappaliba, mert már papa is azt mondta, nagyon hiányzik egy kis zöld .... de nem volt a legjobb ötlet, ugyanis ha nem lát, akkor ordít, de úgy, hogy egy kakadut simán kenterbe ver, ha meg kiengedem akkor a kis csökött szárnyaival repül utánam, jönne fel a vállamra, viszont mikor utoljára ott ült, akkor éppen buzgón tépkedte volna a füleimet lefelé, úgyhogy egyelőre ez sem működik. És utoljára, de nem utolsó sorban Mózes nem Sámi. Tudom, hogy többet soha az életben ilyen madaram nem lesz, ilyen csak egyszer van az ember életében. </div>
<div style="text-align: justify;">
Véget ér tehát ez a blog, bár törölni nem akarom, mert a papagájos életem legszebb éveiről mesél az olvasóknak, a legkedvesebb emlékeimet olvashatják innen ...... soha többet semmi sem lesz már olyan, mint amikor Sámi velem volt ...... legyen ez egy örök emlék a Föld legkedvesebb, legszebb nemes papagájáról!</div>
<div style="text-align: justify;">
Maradjon tehát a blog, bár írni nem fogok bele, legalább is egyelőre úgy érzem, hogy képtelen vagyok rá ...</div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg gondolat motoszkál bennem, de ha elkezdem írni, a gombóc itt van a torkomban és összeszűkűl a gyomrom is......</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Repülj hát szabadon drága Sámson, valamikor - valahol találkozni fogunk és onnan már soha többé nem kell elválnunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkBU-eyozBZRk5WASQ2iq3WfxyHD8u_lR0hZJwsAPPV75SJWZRZbalggRqDYcZr4K8j5aDUlNcg-q3ToW-IGLsnmxGIDkHbJ94tXBjl81wTYntPNXARUk9rCxDur3QxIUSUtAk0G_JoIf6/s1600/fekete+toll.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkBU-eyozBZRk5WASQ2iq3WfxyHD8u_lR0hZJwsAPPV75SJWZRZbalggRqDYcZr4K8j5aDUlNcg-q3ToW-IGLsnmxGIDkHbJ94tXBjl81wTYntPNXARUk9rCxDur3QxIUSUtAk0G_JoIf6/s1600/fekete+toll.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-28717950498752170492013-10-15T13:08:00.000+02:002013-10-15T13:44:31.100+02:00<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hét hónapja már, hogy semmi hírt nem adtam magunkról! Tegnap egy nagyon kedves papagájos ismerősömmel beszéltem, aki bizony neheztelt, hogy a blog abba maradt, mert ahogyan ő fogalmazott " akit érdekel az életünk, az legalább ott tudott követni minket". Nagyon elszégyelltem magam és még azt is hozzáteszem, hogy bizony nekem is hiányzott a blog, de valahogyan az elmúlt hónapok igen megviseltek minket. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért hát most, nem szoros időrendi sorrendben, de megpróbálom összefoglalni az elmúlt hónapok eseményeit áprilistól napjainkig.....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán a legszomorúbb hírrel kezdem, május 22.-én a mi öreg mackónk, Dániel itt hagyott bennünket. Már hetekkel előtte is igen rossz bőrben volt, vizelet és széklettartási problémák jöttek, ,az emésztése a béka feneke alatt, hol evett, hol nem és a mozgása teljesen leromlott. Éjszakánként a lakásban kóborolt, mintha azt sem tudná, hogy hol van, félórákat álldigált a nappali közepén, míg ki nem mentem hozzá és a helyére vezettem. Szinte csak vegetált és eltünt a szeméből a fény is teljesen. Minden mindegy volt neki. :-( A látása és a hallása már régen nagyon rossz volt, de most, hogy mozogni is alig bírt és a tetejében egy letargiában élte a mindennapjait, hát ettől át kellett értékelnünk a dolgot, összeült a családi kupaktanács és megbeszéltük, hogy bizony el kell engednünk. Másnap vittük a fiammal az orvoshoz és már ott látszott, hogy sajnos a döntés nagyon is helytálló volt: a fiam gyengéden betette az öregurat a kocsiba, aki attól, hogy megemelte a testét hangosan sírni kezdett. Valószínűleg már a csontjai is fájtak az érintéstől. Aznap, amikor elköszöntünk Tőle, töltötte be a 17. évét. :-( Nyugodj békében kiskutyám, örökre a szívünkben maradsz!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dániel halála előtt 3 héttel derült ki a kontrollon, hogy sajnos Nala műtéte nem úgy sikeredett, ahogyan vártuk és a tetejébe még egy keresztszalagja is elszakadt, úgyhogy kezdtük előlről a tortúrát és végül a doktor úgy döntött, hogy újabb műtétre van szükség, amit májusban el is végeztek a kis pumalányon, kezdtünk mindent előlről, de mivel már a klímaszezon tombolt, eshetőségünk sem volt semmilyen szabadságra, hogy őrizhessük otthon. Hála a nagyon kedves barátainknak és a szomszédainknak, beindult a segítővonal és naponta 2x jöttek Nalust kivinni, amíg mi haza nem értünk, 1 hónapon keresztül Az utána következő időszakban pedig Mama engedte ki és be. Nem is akart ugrálni és egy szép napon szembesülnünk kellett azzal, hogy Nala totálisan depressziós! Hiányzott neki az öregúr, hiába nem ugráltak-játszottak az udvaron, de nem volt egyedül, volt Valaki, aki ott feküdt a közelében, aki elment vele ugatni, ha valami eksön történt az utcán ...... a tetejébe pedig a lábadozás miatt nem is nagyon mozoghatott továbbra sem. Megint volt valami, amit meg kellett oldanunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezenközben a mi kislányunk menyasszony lett és egy szép nyári napon meghívást kaptunk a vőlegény szüleitől ebédre, hogy a két család végre megismerkedjen. Nagyon szimpatikus család, jól is éreztük magunkat, ebéd után körüljártuk a lakást Gergő anyukájával és nagyon jól elbeszélgettünk. Közben Katus kinn játszott a gyerekekkel, később bejött, mert nagyon melege lett a játéktól, majd szólt, hogy valamiért nem érzi jól magát. Megmértük a vérnyomását, magasabb volt a normálisnál, na de a pulzusa...... már akkor 178 volt! Azonnal átrohantak egy ismerős orvoshoz, aki viszont tovább küldte őket az ügyeletre, ahová már mi is futottunk a papával. Ott aztán megpróbálták a pulzusát levinni, de az inkább csak felfelé ment, a doktornő több mint egy óráig küzdött sikertelenül, megint tovább lettünk küldve a Bajcsy Kórházba. Amikor odaértünk a pulzusa már 220 körül volt és nagyon rosszul érezte magát. Nagy nehezen levitték és azonnal kapott beutalót a kardiológiára. Ott jó alaposan kivizsgálták és kiderült, hogy valamiért van egy rossz ritmusa (ami lehet öröklődés vagy a stressztől szerzett probléma), amit ki kell ütni, mert bármikor rosszul lehet tőle és a későbbiakban, egy terhességnél komoly problémákat is okozhat. A beavatkozást a Gottsegen György Kardiológiai Intézetben végezték el, szegény papában is tartanom kellett a lelket, mert teljesen kikészült, nem mintha én a nyugalom szobra lettem volna....:-((( A műtét sikerült, utána még egy hónapig szedett egy Aspirin Protect kúrát és mára már, Istennek hála, teljesen jól van. Katus műtéte után néhány hétre Gergőt kellett sürgősen kórházba vinni, azonnal megműtötték a vakbelét.... hát erre már nem is tudok mit írni!!! :-((</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor már úgy tünt, mindenki jól van elkezdtem újra kijárni a Noéba, de Nalust nem vihettem magammal, mert az ő lábával még nem lehetett nagyon ugrálni, kellett neki legalább egy hónap, csak utána lehetett terhelni. Egy szerencsétlen corso kislányt rehabolgattunk, akinek az előéletét nem ismertük, de páni félelem fogta el, ha csak ember a közelébe került. Szépen haladtunk vele, a végén már volt, hogy Nalust is kivittem és próbáltam ügyelni rá, hogy ne ugráljon a boxosokkal túl sokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán egy szép napon Osri szólt, hogy menjek ki Nala nélkül, mert mutatna valakit. Már délre járt az idő, a Valakinek még se híre se hamva nem volt, indulnom kellett haza megebédeltetni a bandát, éppen kifelé mentem, mikor szembe jött velem Ő....... a neve Feri volt, hatalmas, csíkos cane corso kan. A szemem sem tudtam levenni róla, attól meg ki is akadtam, hogy a nyomorult kutyán egy szöges-fojtós nyakörv volt befelé fordítva (!), fordultam és mentem vissza Orsihoz a gazdájával együtt, aki éppen leadni hozta a Noéba. Nagyon érdekes szitu volt. Feri egykedvűen üldögélt, a gazda elmondott róla pár dolgot, néha lehúzott neki egy nagy pofont, ha úgy találta, hogy nem ül a fenekén nyugodtan. Minden papírt kitöltöttek, majd Orsi kérte a lányt, hogy köszönjön el tőle, mert berakják kennelbe........ és én ott akkor úgy éreztem, hogy a föld megnyílik alattam ...... a lány odafordult a kutyához, megütögette a fejét és annyit mondott: " Na jó legyél Feri!" . Hát a döbbenettől szólni sem bírtam. Utána mennem kellett, én vittem ki a láynt a buszmegállóig. Egy könnycsepp sem volt az arcán. Semleges dolgokról beszélgettünk, majd megkérdezte, hogy nekem van-e kutyám és milyen. Végül érdekes volt, mert mikor kiszállt a kocsiból odafordult hozzám és csak enynit mondott: " Nagyon örülnék, ha Feri is hozzád kerülne és a te kutyád lenne!". Hát akkor és ott el is vesztem!</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő héten Ferit ivartalanították, majd amikor kiszedték a varratokat kivittem Nalust, hogy ismerkedjenek össze. Semmi probléma nem volt, úgyhogy egy hét múlva a Ferigyerek beköltözött hozzánk Nala nagy megelégedettségére. Azóta is szépen együtt élnek, harmóniában és szeretetben. Erről most nem írok többet, inkább beteszek egy levelet, amit a fajtamentésnek írtam Feriről (aki ma már a Fred névre hallgat):</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://www.canecorsomentes.hu/index.php?pid=2&cid=142">Fred és Nala</a> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És végül, de nem utolsó sorban írnék az én szívem madaráról, aki megint beteg lett és hosszú hetek teltek el, amíg végül is nyugodtan kijelenthettük, hogy a dolgok rendben mennek. Ez is már vagy több, mint 2 hónapja hónapja történt. Sámi kinn volt a kalitban a teraszon, egy olyan másfél órát lehetett egyedül. Kimentem megnézni, mikor láttam, hogy körülötte az ülőrúd, a kalit alja, minden csupa vér! Sámi elkezdte lebontania saját lábát!!! Nem is igen láttam semmit a sok vértől, de azonnal hívtam Deák Janit és kértem, hadd vigyem át, hogy leszedje a gyűrűt róla. Jani persze azonnal igent mondott, máris indultunk a papával. Rettenetes állapotban volt Sámi lába! Másnap, hétfőn rohantam be vele az egyetemre, ahol Pazár doktor bódításban lekezelte a lábát, otthon én is kenegettem, aztán a következő héten vittem Molnár doktorhoz. Kapott stresszoldót, amit szépen be is adtam neki minden nap, de innen állandóan vittem magammal mindenhová. Kapott itt a cégnél egy kis kalitot otthonról és együtt voltunk egész nap, figyeltem, hogy ne piszkálja a lábát. Hetente mentünk az egyetemre kontrollra. Kb. 3-4 hete kapott a doktortól egy injekciót, illetve kettőt és azóta úgy néz ki a dolog, kezd egyre jobban lenni. Már nem piszkálja a lábát, a seb szépen beheggedt, de nem is ment vissza a madárszobába, velünk él a nappaliban és esténként jön aludni a hálóba. Mostanában már sajnos a hűvös idő miatt nem tudom hozni magammal, de úgy tűnik, hogy a kutyákkal és mamával elég jól elvan. Soha többet nem megy vissza a szobába, velünk marad most már kinn élete végéig. Valószínűleg ő annyira kötődik hozzánk, különösen amióta Morzsi ivarérik és azt a Sámsont, aki 3 éven keresztül minden nap megetette már riválisként kezeli. Sámi fél is tőle. Jó lesz ez így, majd meglátjuk, mire jutunk így, de egyelőre a dolog működni látszik. Az egyetlen gondom az, hogy a világítást kellene megoldanom neki, mivel a nappaliban elég sötét van és a fény kevés Sáminak.<br />
<br />
Hát kedves blogom, ez az elmúlt félév összes eseménye dióhéjban, azt gondolom, még egy lónak is sok, nemhogy nekem, át- és túlélni ennyi borzalmat!!!!!! :-(<br />
<br />
Ezek után elmondhatjuk: Jó kis nyarunk volt!!!! :-(</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-56177428431781300762013-07-23T21:38:00.000+02:002013-07-23T21:38:17.569+02:00SEGÍTSETEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>SEGÍTSETEK!!!!!!!!!!!!!!!</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4mQEoZmTMJk4w0AJYy4jbtJ-tQQFdB_MQZC16rX_fBoCjUQ61KJj-L7gSUZ402acYHdIuxddSJ0PZ5Lv3fWDJ-ZEfP2WYBJWlO6GHLw1UX8kvDKeJCTM8rwBjAJ9CLskyMZ1tTBPkxUCI/s1600/SAMU.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4mQEoZmTMJk4w0AJYy4jbtJ-tQQFdB_MQZC16rX_fBoCjUQ61KJj-L7gSUZ402acYHdIuxddSJ0PZ5Lv3fWDJ-ZEfP2WYBJWlO6GHLw1UX8kvDKeJCTM8rwBjAJ9CLskyMZ1tTBPkxUCI/s1600/SAMU.jpg" height="400" width="300" /></a></div>
<br />
<br />
<span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"type":45}" id="fbPhotoSnowliftCaption" style="background-color: white; color: #333333; display: inline; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px; outline: none; width: auto;" tabindex="0"><span class="hasCaption"><b>ELTŰNT! 1 éves Jákó papagáj, Samu névre hallgat. Nagylócon ma délután elveszett. Kérem, aki a környéken látja vagy megtalálja, az az alábbi telefonszámon jelezzen nekem: 3620-567-2984. Minden segítséget köszönök!</b></span></span>Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-63359560868015622302013-04-07T20:32:00.001+02:002013-04-07T20:39:11.960+02:00Csak ülök és mesélek.....<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hát most csak ülök és mesélek…… nem véletlenül, ma kinn
voltak a zöld fiúk és Sámival ugyanazt játszottuk, mint 3-4 évvel ezelőtt…… nem
felejtette el és nekem ez nagyon jól eset….!:-)))</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sámi 3 hónaposan került hozzám, vágott szárnyakkal. A
tenyésztői, akik nagyon jó barátaim most is, nagy bajban voltak. A férj nagyon
beteg volt, már a végső stádiumban, nem lehetett, hogy a két zöld fióka
össze-vissza repkedjen a nappaliban, meg kellett vágni a szárnyaikat. Ajándékba
kaptam Sámit, búcsú ajándékba, mielőtt az én szeretett Mesterem elment…<span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: "Times New Roman"; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: "Times New Roman"; mso-symbol-font-family: Wingdings;">L</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amikor hazavittem elkezdtük tanulni egymást, az első időkben
ahogyan ez logikus, rájótt, hogy ő nem tud máshogyan haladni, mint hogy kiabálva adta a tudtomra, ha A-ból B-be akart
jutni és több-kevesebb sikerrel el is találtam a célhelyet. A tollacskák
azonban nőttek, növögettek és egy szép nap, vagy másfél éves korára arra
ébredtem, hogy bizony ennek a kis zöld ördögnek minden tolla a helyén van és
vágyakozva nézi a többieket, akik a nappaliban repkedtek. De félt, felvette az
induló pózt oszt úgy is maradt, nem mert elindulni, mert tudta, hogy ezelőtt
ennek a vége mindig hatalmas pofára esés volt a nappali közepén. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elkezdett járni az agyam……. Nekem ugye nincs szárnyam, hát
nem tudok előtt repkedni, mint a szülők…. De csak valamit muszáj kitalálnom …
annyira látom a szemében a vágyakozást, hogy ő is repülhessen…… tudtam, hogy
meg kell oldanom valahogyan!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Akkor már volt kiülőm, ahol a kispasi napszámra éldegélt,
kinn volt a nappaliban vagy a konyhában. A lakásunk is lényegesen nagyobb volt,
nagy konyha, folyosó és onnan a nappali. Dűlőre jutottam, elszántam magam, lesz
ami lesz, megpróbálom…….!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Először azt tanítottam meg Neki, hogy ha a karjaimmal
verdesek, akkor ő is csapkodjon a szárnyaival…. Kb. 1 hét volt, megértette és
jókat játszottunk így….. aztán a dolgot tovább fejlesztettük…..!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sámsont feltettem a kiülőre, eléje álltam, elkezdtem
verdesni a karjaimmal és rohantam a nappali felé……. A harmadik
próbálkozásra a kis zöld manó megindult
utánam és szépen repült a fejem felett ahogyan azt egy rendes papagáj csinálja …..
tüneményes volt!!! Én már kevésbé, mert aki ismer, az tudja, hogy inkább
hasonlítottam egy megvadult rinocéroszra, mint egy papagájmamára, de bánta a
fene, mert a dolog működött!!!!:-))) A lányom, mikor meglátta a mi „pas deux
deux”-nket csak annyit mondott:”Anya, nagyon gáz vagy!”<span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: "Times New Roman"; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: "Times New Roman"; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De ki bánta, mikor Sámi így megtanult repülni…..!:-)))</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Most ez jutott eszembe és egészen elérzékenyültem…..!:-))) Mert
ma kinn voltak a zöld fiúk és én hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem csapkodni a karommal , mire Sámi
azonnal vette a lapot és ő is nyitotta szárnyait, majd amikor szaladtam a pici
nappaliba a háló felé, a fejem fölé szállt, mint annyi évvel ezelőtt és
megmondom őszintén, kicsordult a könnyem……. Nem felejtette el a régi
játékot!:-) </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mindig mondom, hogy a mi kettőnk kapcsolata különleges,
akárcsak Morzsival, ezek a zöld krampuszok hihetetlenek, hatalmas nagy szívük
van és nagyon tudnak szeretni…….! Ha megtalálod velük a közös nevezőt örök
életre a barátaid maradnak!!!!:-))))</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaTvFKs9de3TwkFK3fjwELHIy-oxSiCF2MBVmP62nnhKwxTIYDHXjnCS2KaPHFTVHSp6NkRDsw3b1RVxvBSujN3LkE3rM-V4_E4564iTU7wRlifAcOYXGN4PvWq2I6hPu0-45_WLMVDf7l/s1600/DSCN1307.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaTvFKs9de3TwkFK3fjwELHIy-oxSiCF2MBVmP62nnhKwxTIYDHXjnCS2KaPHFTVHSp6NkRDsw3b1RVxvBSujN3LkE3rM-V4_E4564iTU7wRlifAcOYXGN4PvWq2I6hPu0-45_WLMVDf7l/s1600/DSCN1307.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg75nroTibyXK81-P6U3MzYhIKP1ouuqJbvO0neuIk0TgHRuH9rwIlnXVYlQH7hiBgjUaFhw_LfNvFL4nkt9kx4I2LKGGHCZV4clk1o-VMh7V7_ZYohNa2YK1j3Y5Ac5ix6LVsVCV120IwG/s1600/DSCN1303.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg75nroTibyXK81-P6U3MzYhIKP1ouuqJbvO0neuIk0TgHRuH9rwIlnXVYlQH7hiBgjUaFhw_LfNvFL4nkt9kx4I2LKGGHCZV4clk1o-VMh7V7_ZYohNa2YK1j3Y5Ac5ix6LVsVCV120IwG/s1600/DSCN1303.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVUB_amcA21RvoSbPs1Q1t4nzFz3s2YixpEmU08nhNpuD0x-in9wPhf4fQklshZXHjusUaHH5vLB0sB3ZI_hXsLZhTAoKEvtKTETurD-DVhLl2v1i8KWL2ARKyzWo5wkRsCZ9kpg9ws7p3/s1600/DSCN1265.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVUB_amcA21RvoSbPs1Q1t4nzFz3s2YixpEmU08nhNpuD0x-in9wPhf4fQklshZXHjusUaHH5vLB0sB3ZI_hXsLZhTAoKEvtKTETurD-DVhLl2v1i8KWL2ARKyzWo5wkRsCZ9kpg9ws7p3/s1600/DSCN1265.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-77633995493310664862013-03-20T21:45:00.002+01:002013-03-20T21:45:29.518+01:00Bordás Kriszta FB-os beírása<br />
<h5 class="uiStreamMessage userContentWrapper" data-ft="{"type":1,"tn":"K"}" style="background-color: white; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 11px; font-weight: normal; line-height: 14px; margin: 0px 0px 5px; padding: 0px; word-break: break-word; word-wrap: break-word;">
<span style="color: #333333; font-size: 13px; line-height: 1.38;">Kedves Papagájtartók, Kedvelők!</span></h5>
<h5 class="uiStreamMessage userContentWrapper" data-ft="{"type":1,"tn":"K"}" style="background-color: white; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 11px; font-weight: normal; line-height: 14px; margin: 0px 0px 5px; padding: 0px; word-break: break-word; word-wrap: break-word;">
<span class="messageBody" data-ft="{"type":3}" style="color: #333333; font-size: 13px; line-height: 1.38;">Hunyadi Kati, Kosztaczky Kati valamint jómagam már régóta összejárunk amolyan Öreg Tyúkok Egyesülete (ÖTYE) keretében és megvitatjuk tollasaink mindennapi életét, a velük történt legfrissebb infókat, jó és hasznos tapasztalatokat, tanácsokat osztunk és cserélünk…. Eme gyümölcsöző kapcsolat és összejövetel ötletéből kiindulva szeretnénk kibővíteni a létszámot és amolyan papagájos klubbá avanzsálódni, amelynek tagjai havonta egyszer „összeverődnének” és tenyésztők, állatorvosok, a papagájokat kutató biológusok, zoológusok meghívásával érdekes, hasznos és nem mellesleg szórakoztató 3-4 órát töltenénk együtt! Esetenként meglátogatnánk egy-egy papagájtenyésztőt, a klubtagok számára minőségi papagájeleségek (magok, pelletek, vitaminok stb.) vásárlását biztosítanán<span class="text_exposed_show" style="display: inline;">k megbízható forrásból!!! Jó ideje nyomozunk a klub számára megfelelő helyszín után, mindeddig 2 lehetőség adódott: 1. Budapest, 1103, Noszlopy u. 28. (Hunyadi Kati munkahelye) illetve 2. Budapest, 1144, Vezér u. 28/b. (Cserepesház- Zuglói Művelődési Ház). Arra szeretnélek kérni Benneteket, hogy akit érdekel a fenti ötlet és örömmel csatlakozna hozzánk, az szíveskedjen megjelölni, hogy a két helyszín közül melyik lenne a legmegfelelőbb! Természetesen a többség döntése lesz a mérvadó! A klubnapok alkalmanként és személyenként 1.000,- Ft. költséggel járnának, plusz magunk gondoskodnánk üdítőitalokról, rágcsálnivalóról is! Remélem, minél többen csatlakoztok ehhez a kezdeményezéshez és végre személyesen is megismerkedhetünk, illetve megoszthatjuk egymással azokat a hasznos ismereteket, amelyek révén tollasaink számára jobb és boldogabb életet biztosíthatunk, hiszen mindannyian erre hajtunk! M</span></span><span style="color: #333333; font-size: 13px; line-height: 1.38;">inden ötletet (akár más helyszín) szívesen veszünk!!!</span></h5>
<div class="mvm uiStreamAttachments fbMainStreamAttachment" data-ft="{"type":10,"tn":"H"}" style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 11px; line-height: 14px; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
<div class="clearfix photoRedesign" style="width: 398px; zoom: 1;">
<a ajaxify="http://www.facebook.com/photo.php?fbid=466997946707269&set=o.114184242066021&type=1&relevant_count=1&ref=nf&src=http%3A%2F%2Fsphotos-e.ak.fbcdn.net%2Fhphotos-ak-ash3%2F581717_466997946707269_836577121_n.jpg&size=340%2C454&theater" class="uiPhotoThumb photoRedesignAspect" data-ft="{"type":41,"tn":"E"}" href="http://www.facebook.com/photo.php?fbid=466997946707269&set=o.114184242066021&type=1&relevant_count=1&ref=nf" rel="theater" style="border: 0px; color: #3b5998; cursor: pointer; display: block; float: left; position: relative;"><img alt="Kedves Papagájtartók, Kedvelők!
Hunyadi Kati, Kosztaczky Kati valamint jómagam már régóta összejárunk amolyan Öreg Tyúkok Egyesülete (ÖTYE) keretében és megvitatjuk tollasaink mindennapi életét, a velük történt legfrissebb infókat, jó és hasznos tapasztalatokat, tanácsokat osztunk és cserélünk…. Eme gyümölcsöző kapcsolat és összejövetel ötletéből kiindulva szeretnénk kibővíteni a létszámot és amolyan papagájos klubbá avanzsálódni, amelynek tagjai havonta egyszer „összeverődnének” és tenyésztők, állatorvosok, a papagájokat kutató biológusok, zoológusok meghívásával érdekes, hasznos és nem mellesleg szórakoztató 3-4 órát töltenénk együtt! Esetenként meglátogatnánk egy-egy papagájtenyésztőt, a klubtagok számára minőségi papagájeleségek (magok, pelletek, vitaminok stb.) vásárlását biztosítanánk megbízható forrásból!!! Jó ideje nyomozunk a klub számára megfelelő helyszín után, mindeddig 2 lehetőség adódott: 1. Budapest, 1103, Noszlopy u. 28. (Hunyadi Kati munkahelye) illetve 2. Budapest, 1144, Vezér u. 28/b. (Cserepesház- Zuglói Művelődési Ház). Arra szeretnélek kérni Benneteket, hogy akit érdekel a fenti ötlet és örömmel csatlakozna hozzánk, az szíveskedjen megjelölni, hogy a két helyszín közül melyik lenne a legmegfelelőbb! Természetesen a többség döntése lesz a mérvadó! A klubnapok alkalmanként és személyenként 1.000,- Ft. költséggel járnának, plusz magunk gondoskodnánk üdítőitalokról, rágcsálnivalóról is! Remélem, minél többen csatlakoztok ehhez a kezdeményezéshez és végre személyesen is megismerkedhetünk, illetve megoszthatjuk egymással azokat a hasznos ismereteket, amelyek révén tollasaink számára jobb és boldogabb életet biztosíthatunk, hiszen mindannyian erre hajtunk! Minden ötletet (akár más helyszín) szívesen veszünk!!!" class="img" height="398" src="http://sphotos-e.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/s480x480/581717_466997946707269_836577121_n.jpg" style="border: 0px; display: block; margin: 0px; max-width: none;" width="298" /></a></div>
</div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-91564188737502403542013-03-20T12:30:00.001+01:002013-03-20T12:35:22.573+01:00Keserű poszt....<div style="text-align: justify;">
Telnek a napok iszonyatos gyorsasággal, most szembesültem azzal is, hogy megint milyen régen írtam , pedig beígértem Nektek a beszámolót Sámiról!!!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval Sámi, a kedvenc, a papagájok papagája ..... hát bizony nincsen jól. Sajnos, számba véve az ok okozati összefüggéseket, ki kell jelenteni, hogy bizony ezt a papagájszobát az összes közül ő viseli a legrosszabbul ... mit legrosszabbul, leginkább sehogyan sem ... lefogyott, szedi a nyakán hátul a tollat (pontosabban nem szedi, hanem idegbajosan kivakarja) és általában megint visszajött a tikkelése is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban ezt az állapotot én okoztam, bár nyilván nem akarattal (mint tudjuk, a pokolba vezető út is jószándékkal van kirakva) úgyhogy kutya kötelességem rendbe hozni Sámimadarat. Nagy szerencsém, hogy ennyire kezes, hiszen nem probléma, ha be akarom kenni a nyakát hátul. A workshopon vettem még Morzsinak Janaczek doktor csodakrémjéből és bizony ki kell mondani, nem tom mi van benne, de hogy szuper az biztos. Nagyon kevés kell belőle és nagyon hamar helyrehozza a bármilyen bőrproblémát. Jelen esetben nekem most abban segít, hogy Sámi bőre ne viszkessen, ne tudjon a toll védelme nélkül kiszáradni. Azonkívül az átlagnál többet fürdetem, vettem neki Sedatif PC-t, azt már régebben is jó eredménnyel használtuk. A legfontosabb azonban, hogy kijöhet a nappaliba, áthoztuk Katiéktól a kiülőt, fel is állítottuk és ott bandázhat édes cimborájával, Morzsival. Persze elunja egy idő után, rárepül a mellkasomra és ott szépen bealszik.Nem kell mást tennem, csak kicsit eldölni, hogy le ne guruljon és finoman kétoldalról simogatni az oldalát, azonnal letámaszkodik a csőrére és bóbiskol. Morzsi is jön egy idő múlva, de már kitapasztaltam, hogy ő is oda akarna telepedni, ahol Sámi van, viszont ketten nem nagyon férnek el rajtam. Morzsi ezért hol a fejemen landol, ami ugye nálunk tilos, ezért rögtön felnyúlok érte, vagy a vállamra telepszik, még talán ez a legbiztonságosabb, persze mindaddig, míg észre nem veszi a fülemet.:-))) A lábfejemen viszont Nala szunyókál, el is szokott zsibbadni egy fél óra múlva, de hát Istenem, mindent a kis nyavajásokért, hadd érezzék jól magukat.:-)) Így próbálom Sámit rehabolni és működik is a dolog, mert kezdi elhagyni a tikkelést. Viszont vannak szabályok, amiket kőkeményen be kell tartani: pl. nagyon vigyázok rá, hogy sose azonos időben vegyem ki, mert akkor megint itt lesz valami, amit megszokik és ha valamiért nem tudom teljesíteni akkor vissza jutunk oda ahonnan elindultunk. Ezért aztán kiveszem reggel is, hétvégeken teljesen változó időkben üldögélhet a kiülőn és este is bóbiskolhat. Van, hogy a hálóban csinálok az ágyon nekik egy mini játszóteret, aztán meg tv-zünk együtt. Szerencsére mindketten szobatiszták, tehát ha kiviszem időnként az ülőrúdra őket, azonnal elrendezik a dolgukat. Valahogyan most mintha Morzsi is szelidebb lenne, bár ezt nem nagyon merem elkiabálni, mert általában ilyenkor jut eszébe, hogy letépje a fél fülemet egy hirtelen ötlettől vezérelve.:-)</div>
<div style="text-align: justify;">
Beszéltem Molnár doktorral is, kérdeztem, hogy lehet-e ez egy téli depresszió, hiszen nyáron, mikor sokat voltak a teraszon semmi gond nem volt vele, csak mióta a szobában vannak becsukva és neki is az volt a véleménye, hogy bizony lehet, bár ő ezidáig ilyesmit inkább jákóknál tapasztalt, de Sámi valóban rendkívül érzékeny lelkű kismadár.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jártam a múlt héten a Fiumei úti NYUFI-ban és kiszámoltattam a szolgálati időmet a nyugdíj miatt. December 25. lesz az utolsó munkanapom és utána már mint nyugdíjas fogok dolgozni. Mert sajnos muszáj..... a minimálbér nyugdíja kb. 50, de jó esetben 60 ezer ft körül van, nem is kétséges, hogy jönnöm kell ahogyan eddig. Pedig hányszor megígértem Sáminak és Csibinek, hogy ha nyugdíjas leszek annyit lehetnek velem, hogy el is unják, most mégis szembesülnöm kellett a rideg valósággal!!:-((( Az unokáimról már nem is beszélek, minden hétvégén, mikor menni kell haza kezdődik az üvöltés, hogy hadd maradjanak, nem akarnak még menni, menjünk játszani, madarazni, kutyázni....... Ebből a nyugdíjból még rendes kutya és madárkajára sem telne, a gyógyszerekről már nem is beszélek, hiszen Nala is és Dani is napi szinten szedik, hozzá a lazacolaj és még ez-az, akkor meg a papagájok még egy falatot sem ettek. Nagy valószínűséggel a kalitokat sem fogom tudni lecserélni, de ezeket már megszokták legalább és jól is érzik benne magukat, ebből nem csinálok gondot.Azért kicsit elkeserítő a dolog, de hát ez van, azt kell szeretni....... az a lényeg, hogy a családom és ők itt vannak nekem, ettől meg már a kedvem is jobb!!:-) És nekem legalább van hová mennem dolgozni, ellentétben azokkal, akik még munkát sem találnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem sikerült valami vidámra ez a poszt! Nem is vagyok az, inkább félelmek vannak bennem a jövőt illetően! Annyira kiszámíthatatlan minden, annyira bizonytalan!! Ilyenkor általában gondolatban azzal vigasztalom magam, hogy ha velem-velünk bármi történik gondoskodtam azokról, akiknek az élete és a jóléte tőlem függ és olyan fontos a számomra! </div>
<div style="text-align: justify;">
Legalább már a tavasz jönne, attól az ember kedve is jobb, de még ő is csak hezitál, néha megmutatja itt-ott magát! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-70817933842601355942013-03-01T11:19:00.002+01:002013-03-05T09:23:22.593+01:00Nalasita<div style="text-align: justify;">
Hát nem mondhatom, hogy füstölt a klavi a kezem alatt attól a rengeteg sok poszttól, amit februárban írtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az is igaz, hogy nem láblógázva töltöttem el ezt a hónapot sem.:-) Volt itt minden, mint a búcsúban, öröm és gond rendesen, már ahogy nálunk szokott lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jöjjön hát a helyzetjelentés a mini Zoo-ról, itt nálunk:</div>
<div style="text-align: justify;">
Nalasita egyre jobban van. A kép, amit láttatok a műtét utáni este készült, jól belőtték a drágámat, még morfint is kapott, ettől aztán szunyált is rendesen. Egész éjjel mellette voltam, mint annak idején a fémmérgezéskor Sámival és utóbb be is igazolódott, hogy nagyon jól tettem, tekintve, hogy éjjel 3-kor az én kis pumalányom hirtelen felugrott és 3 lábon elkezdett rohanni az ajtó felé, majd közvetlenül előtte összesett.:-( Nem volt egyszerű a 30 kilós testét összenyalábolni és visszavinni a helyére, de valahogyan sikerült. Aztán 2 perc múlva összepisilte magát, meg is állapítottuk papával, hogy valszeg pisilni akart kimenni, ennyire erősen dolgozik benne a tudat, hogy ilyesmit a lakásban nem csinálunk. Aztán hajnalig még 2x megtörtént ugyanez, úgyhogy mindig szépen tisztába tettem, simogattam, ültem mellette. Hiszen nagyon is megérdemli!!! </div>
<div style="text-align: justify;">
Most visszanéztem a posztokat és rájöttem, hogy nem is meséltem Nektek, hogy mi volt az egyetemen az ortopédus doktorral. No, hát mi úgy kerültünk oda, hogy valamiért felhívtam Molnár doktort, aztán megkérdezte, hogy hogy van az állatkert és elmondtam, hogy Nala térdével gondjaink vannak. Ő felajánlotta, hogy vigyük be az egyetemre, ő megkéri Ipolyi doktort, aki nagyon topon van az ilyesmiben, hogy nézze meg Nala térdét és mondjon valami szakvéleményt. persze szabit vettem ki és akkor mentünk, mikor papa nem dolgozott, betettük a "gyereket" a kocsiba és vittük a doktorhoz. Ipolyi doktor egy rendkívül megnyerő, szimpatikus pasi. Mikor először meglátta Nalasitát azonnal meg is jegyezte, hogy ilyen szép színű corsot még nem látott, pedig nyilván megfordul ott egy halom, tekintve, hogy pl. a szalagszakadás igen gyakori gond náluk. Előttünk is éppen egy hatalmas corso kant vittek be vizsgálatra. Szóval jól indult a dolog, mert persze gyarló az ember, és mintha hájjal kenegettek volna, mikor Nalasitát dícsérgette. Amúgy a kiscsaj tökéletesen tud viselkedni, bárhová megyünk vele lefekszik a lábamhoz és onnan felőle atomot is robbanthatnak, más állatokkal abszolut kompatibilis. Mikor elkészült a röntgen bementünk érte és a doktor elmondta a véleményét, akkor aztán úgy álltunk ott papával, mint akit hideg vízzel öntenek nyakon: Nala térde egyszerűen egy "mechanikus hatás" következtében elmozdult a helyéről, két irányba, oldalra is és felfelé is. Először egészen nem is értettem, aztán szörnyű gyanú támadt bennem és azonnal rá is kérdeztem a doktor úrnál: lehet, hogy valaki annyira megütötte vagy megrúgta, hogy a térdkalácsa elmozdul?! A válasz egy határozott IGEN volt!!! Én csak álltam ott, mint akinek a földbe gyökerezett a lába és azon gondolkodtam, hogy micsoda egy állat lehet az, aki ennyire meg tud ütni egy kiskutyát!!!! Egy emberbőre bújt szörnyeteg!!!!:-(((( Tehát a doktor szerint a műtét elkerülhetetlen, mivel a térdkalácsot a helyére kell tenni és az állapota igen rossz már így is, 4-es skálán 3-ra tenné a súlyosságát. Nagyon megköszöntük a vizsgálatot, vártuk kinn, hogy Nalát is megkapjuk, mikor egy kedves középkorú hölgy jött ki a röntgenből és Hunyadi Nala "szüleit" kereste, neki kellett fizetnünk. Közben azonban mosolyogva elmondta, hogy nagy kísértésnek voltak kitéve, hogy ne adják vissza a kis corsolányt, mert ők már itt bizony rengeteggel találkoztak, de ilyen kedves, békés corso nem sok járt még itt. Ahová leültették ott maradt, hagyta, hogy simogassák, megtartanák szívesen, ha nekünk nem kell....... Nagyon jó esett, nem is tagadom, pici gyógyír volt a lelkemnek, mert még mindig teljesen padlón voltam a doktor diagnózisa miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még aznap délután felhívtam a fajtamentés ortopédus orvosát, dr. Boda Attilát, megbeszéltük, hogy átimélezem a röntgent és megbeszéltük a műtét időpontját, 2013. február 12, délben 1 órára kellett vinnünk a babát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az egy keddi nap volt, mindketten dolgoztunk, de elkéredzkedtünk a főnöktől, hogy haza menjünk Nalusért, mire ő kis gondolkodás után mondta, hogy ne mászkáljunk már Kőbánya és Kistarcsa között hanem vigyük be reggel magunkkal Nalát és onnan induljunk a műtétre. Azt már előbb megbeszéltük papával, hogy nem várunk ott a műtét végéig, mivel nem láttam semmi értelmét, hogy a körmömet rágjam, menjünk inkább vissza dolgozni és munka után el is mehetünk érte.</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel szépen betettük a kocsiba a hátsó ülésre az ülésvédőt és elindultunk Nalával dolgozni. Titkon reméltem, hogy semmi probléma nem lesz vele, rendesen fog viselkedni a számára idegen helyen és láss csodát........ Nala konkrétan befeküdt az asztalom alá és az elkövetkező 4 órában kétszer jött ki, mikor kivittem pisilni, aztán vissza és egy hangja sem volt. Akadt olyan kollégám, aki észre sem vette, hogy az asztalom alatt fekszik a kiskutyám ..... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixQMHlr-8ae2BI-wxD1Gm74mhkqS1zaKYoXmvbCk2KeeuIfEx-qOGkMnzll0kTKG3ij8i6p9YAggkjjQfaiQP43euHyiKBxWV5kx_EKkCWwW5fUE417o0MtB2wIINv3gK4gvfqZei7TUPl/s1600/nala+az+irod%25C3%25A1ban.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixQMHlr-8ae2BI-wxD1Gm74mhkqS1zaKYoXmvbCk2KeeuIfEx-qOGkMnzll0kTKG3ij8i6p9YAggkjjQfaiQP43euHyiKBxWV5kx_EKkCWwW5fUE417o0MtB2wIINv3gK4gvfqZei7TUPl/s1600/nala+az+irod%25C3%25A1ban.jpg" height="224" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal ki is neveztük ügyfélszolgálati-reklamációs munkatársnak, ahogy a homlokát ráncolva, kicsit morózusan nézegetett. De aki ismeri, az tudja jól, hogy ez a zord külső egy jámbor belsőt takar. A kollégák közül azonban érdekes módon, senki nem akart közelebbről megismerkedni vele, egyedül a főnök lánya, egy jó fej 20 éves csajszi, na ő azonnal leguggolt hozzá, hogy megsimogassa és Nala boldogan dugta oda a fejét egy kis simire ...... az egyik kollégám határozottan azt mondta, hogy ő ugyan nem kockáztat egy ILYEN kutyával....... hiába no, az előítélet az előítélet....:-((((</div>
<div style="text-align: justify;">
Délben aztán szépen bevittük a műtétre a doktorhoz. Mikor az asszisztens elvette a kezemből a pórázt és elkezdte a vonakodó kiskutyát befelé húzni, na azt a pillantást nem felejtem el egy darabig, annyi könyörgés volt benne, hogy ne hagyjam itt idegen emberek között..... szörnyű volt!:-(</div>
<div style="text-align: justify;">
4 óra körül idegesen vártuk a telefont, hogy induljunk érte.Papa már nem bírta cérnával és szólt, hogy menjünk oda és várjunk a rendelőben. Olyan 5 óra körül kaptuk meg, aludt jó mélyen, betettük a kocsiba, otthon pedig már várta a saját kis vacka. A műtét sikerült, a lába nagyon csúnya volt, de szerencsére ennek innen már vége....... a fajtamentés vezetője végig ott volt vele a műtét alatt, képeket is csinált, azt mondta, gyönyörű a sebe, szépen begyógyul és újra egészséges kutyus lesz.:-)) Közben azonban kiderült a doktor és a többiek beszélgetéséből miért is ilyen Nala térde: a tenyésztő, mivel nem tudta eladni a kiskutyát úgy gondolta dominánsabbá tenni, hogy verte, hátha attól bevadul.... szerencsére nem vadult be, de a térdét rendesen tönkre tette..... papa valami olyasmit mondott, hogy ő nagyon szívesen fogna egy baseball ütőt és vágná térden a "kedves" tenyésztőt, csak hogy valami elképzelése legyen, micsoda fájdalmat okozott ennek a szerencsétlennek.....:-(((( Mindegy na, már túl vagyunk rajta, a tenyésztő valószínűleg vissza fogja ezt kapni az élettől, mert az ilyen dolgok azok így működnek..... kölcsönkenyér visszajár!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Most jól elkalandoztam, de ezt is el akartam mesélni, normális ember el sem tudja képzelni micsoda állat emberek vannak!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát a műtét után én egész héten otthon voltam vele , a következő héten pedig papa őrizte. Szerda reggel már szépen magához tért, kibotorkáltunk pisilni is vagy 3x délelőtt. A gallér nagyon zavarta, levettem hát és onnan már nem is került fel rá napközben. 2x kellett rászólnom, hogy ne piszkálja a lábát és onnan a dolog működött. Éjjel még visszatettük, de annyit szenvedett vele, hogy a következő éjjel már ráhúztunk egy harisnyát a lábára és a dolog tökéletesen működött. Szépen letelt a műtét utáni 10 nap, a varratokat kiszedték. Most kedden volt 2 hete, hogy megműtötték, a lába szépen javul. Ki a rétre még nem vittem, mert úgy gondoltuk, elég amennyit terheli ha kimegy a dolgát végezni. Ha hazaérek akkor rám tapad, jön velem mindenhová, így történt, hogy 2 hét alatt beszokott a madárszobába és ott fekszik, ha nyitva az ajtó, vigyáz a felügyeletére bízott tollasokra, a jákók már a nevén szólítják, ha nincs benn, mi is halljuk, ahogyan Zebi kiabál:"Nala!! Nala!"" és füttyent is hozzá, ahogyan én szoktam.:-)))) És persze továbbra is ő Maugli legjobb játszópajtása, barátja és védelmezője, van itt egy kis ízelítő, milyen is, ha ők ketten játszanak, nézzétek meg, ha esetleg nem láttátok még FB-on:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10200252265361615.186907.1002383847&type=1">http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10200252265361615.186907.1002383847&type=1</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Apropó! Jákók, hát ők szuperül vannak, hála a jó Istennek!!! Nagyszerűen érzik magukat, Zebi is egyre nyit, nincs velük a világon semmi probléma.:-))</div>
<div style="text-align: justify;">
Jól vannak Csibészkéék is, éjszakánként megy a buli az odúban, még a hálóban is hallani....:-))</div>
<div style="text-align: justify;">
A nemesekről azonban mindezt már nem mondhatom el. Ez egy külön bejegyzés lesz, mert két szóban nem lehet leírni, sajnos Sámival megint gondok vannak, úgyhogy hamarosan ez lesz a következő poszt tárgya.....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-33980281611062315292013-02-13T10:37:00.004+01:002013-02-13T10:37:58.194+01:00<br />
<br />
<br />
<br />
Hallgatásom oka:<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga0h4Z3DKALegLir9rYEVUlXfPRFfc2deA9S09bG0M5E-6sR1Z2lPOVRCfVUldF5fIDEut_AzAIQh8VTxJNKsR6t9zuM0GRH84xR17SaSlmqa1wlnZVUar4lBDr1PAE6x-ecOZKnxQgB3u/s1600/DSCN0974.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga0h4Z3DKALegLir9rYEVUlXfPRFfc2deA9S09bG0M5E-6sR1Z2lPOVRCfVUldF5fIDEut_AzAIQh8VTxJNKsR6t9zuM0GRH84xR17SaSlmqa1wlnZVUar4lBDr1PAE6x-ecOZKnxQgB3u/s1600/DSCN0974.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Nalát őrzöm itthon, tegnap sikeresen megtörtént a térdműtét.:-) Az éjszaka borzalmas volt, ma már sokkal jobban van, csak küzdünk a gallérral emberesen és ez így lesz még 10 napig!:-(</div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-31190852219787188112013-01-31T11:40:00.003+01:002013-01-31T11:40:53.603+01:00A puding próbája ....<div style="text-align: justify;">
Már 4 napja él együtt Zebcsi és Pipi. Azt nem mondhatom, hogy sok macera van velük. Talán az első nap délelőtt aggódtam kicsit, mert Zebi nem akart enni, csak üldögélt fenn az alvórúdon idegesen topogva, de aztán ez a dolog is megoldódott, 10 órára odatalált a magostálhoz és szépen eszegetett. Aztán hétfőn, mikor betettem a gyümölcsöket, hát látom ám, hogy a Pipi erősen áttrappol Zebi oldalára és szerénynek nem nevezhető , ganyé módon simán kizabálja Zebi elöl a mandarint, pedig neki is volt...... hát ez van, tettem be Zebcsinek újra. Ez a Pipilány nem éppen egy szerény, magába forduló típus, igen erős önbizalma van, Jutka szerint a kis drágák abban a hitben élnek, hogy még a passzát szelet is ők fújják!!:-)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tegnap aztán elérkezett a nap, hogy kiengedjem őket. Még csak azt sem mondhatom, hogy izgultam. Zebiről tudvalévő, hogy általában reggel-délelőtt szeret kinn lenni, nem tudni miért, úgy voltam vele, ha nem jön ki, hát akkor sem szakad le az ég, legyen úgy, ahogyan ő akarja. Abban biztos voltam, hogy Pipike kijön. Viszont nála meg azért nem idegeskedtem, mert tudtam, hogy képes vagyok visszatenni, tart a dolog ameddig tart, olyan nincs, hogy nem megy vissza ha én azt akarom. Ez nem nagyképűség, higgyétek el, Noémi tanított erre és a dolog pontosan úgy működik, ahogyan elmondta, előbb fejben határozom el a dolgot és onnan simán működik is, bebizonyosodott már számtalan alkalommal. És nem bántani akarok senkit, de tény, hogy a bizonytalan, határozatlan gazdáknak sokkal több bajuk van a házikedvencekkel, hamarabb a fejükre nőnek, mint azoknak akik határozottak és tudják mit akarnak, legyen az kutya, papagáj, vagy bármi más állat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát kalit kinyit, Pipi azonnal ott is termett és már mászott is ki, Zebi elbizonytalanodva állt, maga sem tudta, mit csináljon. A többiek még be voltak zárva. Valamiért ki kellett mennem a szobából, mikor bementem, látom ám, hogy Zebcsi is kijött, a kalit tetején nézeget, toporog. Pipi a megszokott helyére ült, mindjárt le is lógott egy kis simire. Újból ki kellett mennem, mire visszatértem már Zebi is felmászott a kötélre és szépen nézegetett, ismerkedett a szoba felső részével. Én is letelepedtem, figyeltem őket. Külön-külön üldögéltek, elmókoltak magukban. Kicsit vártam, aztán indult a második felvonás, kiengedtem a zöld fiúkat is. Sámi azonnal a vállamon termett, vele nem volt gond, sőt mikor beültem a fotelomba, a Pipi is felmászott a térdemre egy kis simiért, ahogyan az összeköltözés előtt is szokott. Igaziból csak Morzsira kellett figyelnem erősen, mert ő a maga kis együgyűségében hajlamos kipécézni magának valamelyik madarat, odamászik hozzá, olyan "Kisróka, itthon van anyukád?!" fejjel és ha nem vagyok elég éber, akkor bizony vegzálni is képes. De most Morzsi sem akart senkit piszkálni, idilli békében mókolt mindegyik valahol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Zebi a kötélen sétálgatott ........ azért ki kell mondani, várakozásomon felül teljesített, már nem leste a többi madarat rettegve, hatalmas nagy lépés ez újfent....!:-) Zebi hihetetlen módon nyílik kifelé...... ez nagyon jó érzés, örömmel és elégedettséggel töltött el, hogy ezt a csapatot lassan ő is a sajátjának érzi! Nem semmi dolog azért ez egy 8 éves jákó esetében és az is nagyon értékelendő, hogy az egészhez mindössze 8 hónap kellett. (Meg az, hogy N., Zebi előző gazdája nagyon jól nevelte.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán lassan eljött a fekvés ideje.... Sámi kapott egy puszit a fejére és szépen betettem a kalitba, Morzsikám sem volt necces, odahívtam a kötélen, ráállt a karomra és őt is bedugtam aludni. Már csak a két jákó volt hátra. Először Pipikét tettem el, hogy lássa Zebi, ez a rend, ha be kell menni, akkor be kell menni. Pipit mindig kexel teszem el aludni. Fogom a falatnyi kis kexet, megmutatom neki és szólok, hogy "Megyünk aludni!", akkor ő szépen lelép a kezemre, az orra előtt van a másik kezem a kexel, beteszem a kalitba, nagyon megdícsérem és azonnal odaadom neki, ő pedig boldogságos fejjel azonnal nekiáll elrágicsálni. Először a karomat tettem Zebi elé, hogy lépjen rá. Már emelte a lábát, aztán meggondolta magát. Többször is megpróbáltam..... Nem lépett.... na, kistesó, akkor majd kitalálunk valami mást....... Elővettem Csibi ülőbotját, ez egy vékonyabb csavarfűz ág (sajnos a költözésben a népnevelő eltűnt) és arról híresült el, hogy Csibi erre mászik fel, ha el akarom tenni aludni. Felkapaszkodik és én, mint az ő hűséges kiszolgálója elfuvarozom a kalitig, aztán beteszem a rúddal együtt, ahol ő nagy kényelmesen lekászmálódik róla.:-)) Bubi mindig a kezemen megy be, ráugrik, ha odatartom, kap egy búbpuszit és szépen elteszem a kalitba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Na, szóval elővettem az ülőrudat és odatartottam Zebi elé. Várakozásomnak megfelelően esze ágában sem volt ráülni, tovább lebbent egy másik kötélre. Ezt eljátszottuk mindaddig, míg egészen alacsony kötélre repült, a kalit közelébe. Akkor rúd letesz és jött újra a karom, simán fellépett rá, minden macera nélkül, én pedig simán betettem, felült a saját rúdjára aludni. Kicsit bajban vagyok vele, mert igazán a nagy-nagy dicséreten kívül nemigen tudom mivel jutalmazni, az a szokása, hogy ha valami igen finom jutifalatot kap azonnal kiköpi, még a tegnapi fenyőmaggal is így jártam. Mindegy, majd megfejtem ezt is, hogy mit adhatnék neki, aminek örülne. Hála Istennek, hogy összeségében ez az egy a megoldandó feladatom Zebivel kapcsolatban, egyébként minden rendben van Vele!:-))) Képeket majd csinálok később, egyelőre nem akartam a vakuval stresszelni, nagyon utálja, ha fényképezem!:-)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-24169729138573501802013-01-29T20:08:00.001+01:002013-01-29T20:08:47.204+01:00<div style="text-align: justify;">
Ma estére Zebi alvórúdja leesett. Kiszedtem, lemostam és vissza akartam tenni. Zebi odébb mászott, mikor benyúltam, nem akart bántani. Míg a csavart tekergettem, Pipi odajött, felült a karomra és a kezemre hajtotta a fejét....... kiakadtam....! Kivettem, megpuszilgattam a kis fejét és azt mondtam neki: "Menj vissza Szívem, neked már Zebi mellett van a helyed ....!" belenéztem az okos kis szemeibe és elsírtam magam......:-((((((((((</div>
<div style="text-align: justify;">
Meg kellett ezt lépnem, látjátok, ha nem, akkor már csak én számítottam volna neki és ez nem egészséges!!!!!:-( Talán a jó Isten küldte Zebit ide nekem!!!!</div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-56338538147452247632013-01-29T10:20:00.001+01:002013-01-29T10:20:07.538+01:00Éjszakai lesifotók......:-)<br />
<br />
Jó kis hely ez itt nálunk, még a kutya is így alszik:<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBFXx81WQc2LvCQTiWuMWIxybAKa3HKEh3JOtX99BJ_vPAj9svWIdxJvz0i5fxyGJ85GRNCScnqXu5QHcIDtUnbemvJTEpGUSbtNNcIRv2qiusSUpsqlTpq9tfJv_h0Xe5bppW4E8foAls/s1600/nala+alszik1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBFXx81WQc2LvCQTiWuMWIxybAKa3HKEh3JOtX99BJ_vPAj9svWIdxJvz0i5fxyGJ85GRNCScnqXu5QHcIDtUnbemvJTEpGUSbtNNcIRv2qiusSUpsqlTpq9tfJv_h0Xe5bppW4E8foAls/s1600/nala+alszik1.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip9RkaQhNPF0j_G4rZqNu2qp0rleHlAB7nZ7cIiFDgruBw0gUaYs3qNAjLQcGHIUNyCJhe9CgrnsV3DrD3tYCvEbGY1RO_G16eF7mhyphenhyphenIzcfSVXDkzpMPdKrsNrr3unmspMqzYJZvOrH3ZY/s1600/nala+alszik2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip9RkaQhNPF0j_G4rZqNu2qp0rleHlAB7nZ7cIiFDgruBw0gUaYs3qNAjLQcGHIUNyCJhe9CgrnsV3DrD3tYCvEbGY1RO_G16eF7mhyphenhyphenIzcfSVXDkzpMPdKrsNrr3unmspMqzYJZvOrH3ZY/s1600/nala+alszik2.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-11886122609994729762013-01-28T14:35:00.000+01:002013-01-29T10:20:24.106+01:00Az első és legfontosabb hír.....<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><b>Megcsináltuk, sikerült!!!!:-))))))))</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><b><br /></b></span></div>
<br />
A múlt szombat óta Pipi és Zebi közös kaliban él!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuI2EnyrzyKt3FP812y4tcPy1NfA6v_fTgOCbmYCybPo62RJCINOZGRUT0FFECwE4dOX7_Lm0FfFsvgQhjZbeFaTsK0EfH8nxkxaTKhRm-B3g9j24RjEsQgLZxeX_VvioslYayhTuU2nXt/s1600/pipi+%C3%A9s+zebi1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuI2EnyrzyKt3FP812y4tcPy1NfA6v_fTgOCbmYCybPo62RJCINOZGRUT0FFECwE4dOX7_Lm0FfFsvgQhjZbeFaTsK0EfH8nxkxaTKhRm-B3g9j24RjEsQgLZxeX_VvioslYayhTuU2nXt/s1600/pipi+%C3%A9s+zebi1.jpg" height="400" width="300" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiOffsNKw61NhVK74NatUKRCwb14fZSrfxbnD9_l1paz8LekInCVclWVB4xczy958rJO6kP2iFl2LSgZZOTUIFv5kUSY3II_rHwv21F5fubk647qNhANFxlBT9FQwmlyTY_aaa5QVWAUIa/s1600/pipi+%C3%A9s+zebi2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiOffsNKw61NhVK74NatUKRCwb14fZSrfxbnD9_l1paz8LekInCVclWVB4xczy958rJO6kP2iFl2LSgZZOTUIFv5kUSY3II_rHwv21F5fubk647qNhANFxlBT9FQwmlyTY_aaa5QVWAUIa/s1600/pipi+%C3%A9s+zebi2.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ez a többieknek is nagyon hasznos állapot, hiszen a szobában egy kalittal kevesebb van és valljuk be, elég szűkösen voltak mostanában. Pláne, hogy Csibi és Bubi mintha költeni készülnének (meg ők amúgy is utálják, ha túl közel van hozzájuk a másik madár, már sokkal kevesebbet ordítanak!:-DDD )</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Zebi régi kalitját pedig (megbeszéltem N-val, Zebi régi gazdájával, nekiadjuk a FB papagájos csoport egyik tagjának, akinek ez bizony nagy segítség lesz és hát az úttörő ahol tud, segít!!!!:-))</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Egyéb híreink:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Dániel sokkal jobban van. Nagyon megviselt minket a gondolat, hogy esetleg el kell altatni, de szerencsére a doktor adott egy gyógyszert, azt élete végéig szednie kell, de jobban mozog tőle. Rimadylt szed, sajnos nem a legolcsóbb, de egy meg a fene, majd kigazdálkodjuk. A lényeg, hogy az öreg csont már nem fekszik zombimód a kosarában egész nap!!!:-))</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nala lába sajnos nem javul, a héten elvisszük egy specialistához, akihez Molnár doktor küld minket és megnézetjük, ha kell a térdprotézis akkor megcsináltatjuk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Hamarosan jövök még hírekkel!!!!:-)</div>
<br />Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-15248585456827393572012-12-23T11:33:00.001+01:002012-12-23T11:33:53.597+01:00Áldott, békés Karácsonyt mindenkinek!!!!:-)<a href="http://www.youtube.com/watch?v=XWcleL5_2rw">http://www.youtube.com/watch?v=XWcleL5_2rw</a>Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-10535689855767296582012-12-05T14:21:00.002+01:002012-12-05T14:21:45.544+01:00<div style="text-align: justify;">
Megint egy kis szünetet tartottam a posztolással. mert történt egy s más, bár nem mondhatom, hogy rettenetesen pozitív dolgok. Sőt!!!! A változatosság kedvéért most a tárgyak vicceltek meg minket! </div>
<div style="text-align: justify;">
Elromlott a hűtőnk, már egy ideje vacakol, sajnos a szerelő felvilágosított, hogy a tizenévekig használható hűtők kimentek a divatból, a legtöbb gyártó úgy igyekszik, hogy azért 4-5 év alatt tönkre menjen a cucc, illetve olyan hibája legyen, ami nem vagy csak nagyon drágán javítható! (És ebben megerősített Kati barátnőm is, akinek a tv-je krepált be és a szerelő szó szerint ugyanezt mondta, ezek már nem azok a régi "baltával kell szétverni" típusok.) Aztán, hogy a dolog bonyolódjon elromlott a vezetékes telefonunk is. Mi persze azonnal szegény nagymamát gyanúsítgattuk, hogy elnyomkodta a gombokat (mert azért szokta) bár azt általában a papa meg tudja oldani, de ez most valahogyan nem működött sehogyan sem, végül az egészre a koronát az tette fel, hogy internetünk sem volt egyik napról a másikra. Olyanok voltunk, mint Monte Christo If várában, elzárva minden külső ingertől, persze az egy tv-t kivéve, de abban meg én igazán nem sok néznivalót találok. Korán is sötétedik, hideg is van, úgyhogy általában ha a madarakat eltettem alunni, akkor olyan 1/29 és 9 között már ágyban voltam, amúgy sem vagyok egy éjjeli bagoly, tekintve hogy elég korán kelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A rossz hírek mellett (mert ez az év már szinte állandóan ilyenekkel van tele:-(( ) most felfestem az új jákó projektet.<br />
Eljött az ideje, hogy Pipi és Zebi összeköltözzön, legalább is tennék egy próbát, hátha működik a dolog. Nincsenek illúzióim, lehet hogy nem sikerül a dolog, de csak megpróbálnám. Ha Zebike annak idején nem hozzám kerül, hanem valamilyen tenyésztőhöz hát ő nyilván az első héten összerakta volna valami tojóval oszt lesz ami lesz, ha pedig fiókáik sem lettek volna, akkor hamar túlad rajta.<br />
Pipi szilveszterkor lesz 2 éves, nagyon ragaszkodik hozzám, túlságosan is. Meg akarom adni nekik a lehetőséget, hogy kettesben élhessenek egy kalitban, kurkászhassák egymást, játsszanak együtt, hiszen madárnak madár a társa. És mielőtt bárki megvádol azzal, hogy ugyanezt Sáminak nem adtam meg, hát ez azért van, mert ha egy nemes pár harmonizál és párba áll, akkor onnan minden párzási időben ontják a fiókákat, míg a jákók akkor is szépen eléldegélnek egymás mellett, ha sosem lesz fiókájuk. Egyébként is ő nagyon jól kijön Morzsival, aki neki a társa, fiókája és a barátja egyszemélyben.<br />
Megkezdtem tehát az előkészületeket. Ennek érdekében Morzsikát kiköltöztettem a kalitjából és odahúztam Zebi kalija mellé, abba költözik be Pipi pár hétre, hogy elfelejtődjön kié is volt igaziból az a nagykalit. Pipi szépen átmegy Morzsiéba, Morzsi pedig a nagykalitba éldegél. Így terveztem, valamint úgy, hogy Karácsonykor, mikor 5 napot leszünk itthon akkor összerakom őket és meglátom, hogyan viselik egymást.<br />
A kétkedő ismerőseim persze elriasztottak, de legalább is óvtak tőle, mekkora törés lesz Pipinek az új kalit, egyedül Noi állt mellettem (mint mindig, jó tanáccsal, okos ötletekkel ....) és Kati barátnőm, aki évek óta hiszi, hogy megtalálom a hangot a tollasokkal, ezért is kaptam tőle ajándékba Bubit és Pipit is, mert jó helyen akarta tudni őket. Szóval a kalit cserén túl vagyunk. Szépen elmagyaráztam Pipinek, hogy átköltözünk új helyre, azzal a mozdulattal be is tettem, aztán azonnal megkapta ajutikexet és nagyon megdícsértem. Másnap reggel azért kicsit bennem volt a félsz, hogy mit fogok tapasztalni ( és komolyan mondom, hogy ha csak 1 tolla is hiányzott volna, azonnal abbahagyom a dolgot), de Pipit nem viselte meg a csere. Már előre áttettem neki a kedvenc tőkehintáját, reggel úgy találtam, hogy vidám hintázgatott rajta és a dolog azóta is működik. Morzsival egyáltalán nem volt baj, ő egy született felfedező, szinte mindeki kalitjába belátogatott már, ha másért nem akkor egy kis kaját csenni, ha a tulajdonos éppen kinn volt a többiekkel. Most így állunk, segítsetek minket, mind eddig is pozitív gondolatokkal!!!!:-))) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-4339707215555737362012-11-24T23:43:00.001+01:002012-11-24T23:43:49.215+01:00A csapat ereje.......<div style="text-align: justify;">
Már évek óta tanulom ezeket a tollas pestiseket, de még mindig meg tudnak lepni. Sőt, ma meg is döbbentem, milyen hatalmas is a csapat összetartása úgy, hogy azért van köztük szimpátia és ellenszenv. Nálunk ez konkrétan úgy müxik, hogy Sámi és Pipi nem éppen etetik egymást, elvannak, mert tudják, hogy ha provokálják a másikat, hamar benn találják magukat a kalitjukban, Ez az első számú szabály nálunk. Nem kívánja senki, hogy ráboruljon a másik tüdejére és hosszasan etetessék egymást, de verekedni, kötözködni az TILOS. Morzsikám a maga kis együgyűségében többnyire Sámi után megy vakon, akit Sámi kedvel, azt ő is, ha nem hát akkor azért megpróbál az illetőn lökni egyet, ha éppen arra jár.</div>
<div style="text-align: justify;">
Este talpellenőrzés volt, mindenkinek megnéztem az ujjait, nem sebes-e valamelyiké véletlenül (az ominózus eset óta, mikor a workshopon derült ki, milyen csúnya seb van Morzsi lábán állandóan ellenőrzöm, mert félek a talpfekélytől, amiatt akár a lábát is amputálhatják. Szóval megnéztem a kicsikét, Zebiét, Sámiét és Morzsiét, de valahogyan a Pipi nem akart az Istennek sem felmászni a kalit oldalára, hogy lássam az ujjait. Ezért amikor kijöttek és ott üldögélt a kiülőn szépen megfogtam és betekertem óvatosan egy törölközőbe. Nem mondom, hogy sírt az örömtől, mérgében dühösen kárálni kezdett és akkor ért az utóbbi idők legmegdöbbentőbb történése, Sámi és Morzsi elkezdtek üvölteni, majd azonnal megindultak felém, Morzsi a kalitről lógva kapkodott, Sámi pedig nekem rontott, rárepült a mellkasomra, úgy löktem kicsit odébb............ teljesen kibuktak, azt hitték bántani akarom Pipikét. Döbbenet!!!! Mert hogy ők ketten egyébként nem kedvelik, csak elviselik egymást!!! Egyszer már tapasztaltam ilyesmit, de nem ekkora erővel: mikor Zebike hozzánk költözött, N. ki akarta venni a szállítóból, mire Zebi megijedt, kiabálni kezdett és a két zöldség azonnal elkezdett ordítani, nehogy bántsa a szürkét. El is mondtam a Pipinek, hogy legalább próbálja meg értékelni a két zöld fiút, akik mint a gáncsnélküli lovagok azonnal a védelmére keltek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azért Istennek hála, az én Pipikém nem egy betoji papagáj. Mikor kitekertem a törcsiből hát nem telt el 5 perc, már ott üldögélt a térdemen és dugta a buksiját. Télleg nagyon jó idegzetű jákó, egy érzékenyebb madár egy ilyen attrocitástól teljesen magába fordulna, de Pipi nem. Azért a kis ganaj törleszteni akart, mikor a kötéljátszó alatt járkáltam és nem figyeltem, nagyon sunyin lehajolt és az orrom felett elkapta a szemüvegemet, hogy lerántsa, tudja, hogy azért nagyon haragszom. Nem tudta levenni, de mivel erre háklis is vagyok, azonnal elfordultam és bármit tett, nem vettem róla tudomást, kizártam. (magamban meg jókat mosolyogtam, mert tudom, hogy ilyenkor a görcs eszi, hogy foglalkozzam vele is) úgyhogy Pipi nagy erőkkel igyekezett felhívni magára a figyelmemet. Végül is megtört a jég és hárman együtt üldögélve töltöttük az időnket, valami nagyon nagy békében. Nem tudom más hogyan van ezekkel a dolgokkal, de én hihetetlenül fel tudok töltődni, amikor ilyen békés estéink vannak. Tényleg igaz, hogy ha nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok akkor ők ezt azonnal átveszik és ők is olyanok lesznek, de persze ez fordítva is igaz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-13726869901664842932012-11-23T10:31:00.001+01:002013-03-05T10:29:21.147+01:00A sátán kutyája ...<div style="text-align: justify;">
Nagyon termékeny vagyok mostanában, de hát igazán az Élet írja ezt a blogot, én csak papírra vetem!!!!!<br />
<br />
Nala jobban van, ezért aztán egyre nehezebben viseli, hogy pihennie kell, hiszen ő egy 1 éves ereje teljében lévő kutyalány. Tegnap ezért úgy döntöttem, hogy pórázra veszem és egy rövid kis sétát teszünk, egy kis kört, ahogyan mi nevezzük. Jó lassan mentem és igaz, hogy nem jön még póráz mellett tökéletesen, de most hagytam is, hogy szaglásszon, nézegessen, mindegy mit csinál, de ne rohangáljon és ugráljon, csak egy kicsit mozogjon. Tudom, hogy ez így egy hülyeség, de már annyira szenvedett a bezártságtól! Bár ne mentem volna el vele!!!:-((((( </div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan sétálgattunk, mikor a házakat már elhagytuk és egy utcával odébb már csak a nagy lovarda sejlett, de mivel este 7 óra volt, bizony koromsötét ilyenkor arra nálunk, csak az utcai lámpák körül van fény. Akkor hallottam meg először a morgást, de elhessegettem a gondolatot, hogy ott lehet valami állat......... haladtunk, aztán már elő tűnt a sötétből a hatalmas keverék kutya. Folyamatosan morgott és jött felénk, minden félelem nélkül...... ő nem félt, mi annál jobban, szegény Nala azonnal frászt kapott és eldobta magát a lábamhoz, amitől én viszont majdnem átestem rajta, próbáltam bíztatni, hogy legalább álljon fel, de ő csak nézett rám könyörgő szemekkel, hogy védjem meg...! Így képzelem el Sir A.C. Doyle regényéből, ahogyan a sötétből előtűnik a sátán kutyája, a villogó szemeivel, a tátott pofájából kilógó vörös nyelvével, hát nem volt egy habcsók, az tuti!!!!:-(<br />
Basszus!!! Se egy kő, se egy bot, természetesen semmi sem volt a közelben......! Kínomban artikulátlanül üvölteni kezdtem a kutya felé, lássa, hogy nem félek tőle .... ez jó volt, csak az volt a gáz, hogy ő sem félt tőlünk .... lassan, de folyamatosan jött felénk. Összeszedtem nyúlszívű kiskutyámat a földről és lassan hátra felé kezdtünk araszolni, közben járt a fejem, mint a periszkóp, hogy nem látok-e valahol valami harcra való kütyüt: botot, követ, bármit amivel ezt a nyomorultat elzavarjam..... folyt a víz rajtam, az idegességtől fulladoztam. Nagy nehezen kiszedtem a zsebemből a telefont és csak annyit tudtam papának belelihegni, hogy fogjon valami furkósbotot és sovány malac vágtában rohanjon ide (kb. 50-100 méterre voltunk otthonról). A kutya jött... mi hátráltunk, (Nala szegény a földön fetrengett időnként), ő vicsorgott én üvöltöttem ... igazán megkapó életkép lehettünk!!!!! Aztán egyszer ráléptem valami nagyobb, kemény dologra, egy nagyobb kő volt, nosza fél szememmel a kutyán, Nalát szorosan tartva, nehogy félelmében elrohanjon, kikapartam a földből, vártam kicsit, míg a kutya közelebb ér, és teljes erőmből hozzávágtam! Ettől azért megállt, már nem jött csak egyhelyben állva vicsorított és ugatott, mi közben nagyon lassan hátráltunk, de meg nem fordultunk, nehogy hátulról nekünk jöjjön!! Akkor már papát is hallottam, ahogyan kiabál, hogy merre vagyunk, sőt a kutya is hallhatta, mert sok lúd disznót győz alapon elkezdett visszavonulni. Papa odaért hozzánk, szegény egy szál pólóban rohant ki, mi meg úgy szedtük Nalával a lábunkat, ahogyan csak bírtuk. Otthon nézegettem szegényt, hogy nincs-e valami baja, sajnos megint sántít, nem is tudom, hogy a kavarodásban nem léptem-e rá.:-(<br />
Még egy óra múlva is kapkodtam a levegőt az idegességtől. Papa nagyon berágott, holnap délelőtt lemegyünk abba a lovardába és megmondjuk, hogy vagy gondoskodnak a kutya biztonságos elzárásáról vagy bejelentjük a jegyzőnek. Én soha életemben nem jelentettem fel senkit, békés ember vagyok, híve a "Leben und leben lassen!" elvnek, de ezt most nem hagyom annyiban. Én felnőtt vagyok, mi van ha valami gyerek megy haza ilyentájt, nem éjfél volt hanem este 7 óra. És tudom is már, honnan ismertem a kutyát: hát korábban a lenti lovardában élt (itt kettő is van a közelünkben), a szomszédunk arra sétált a 2 éves kislányával és a kis Jack Russel terrierrel, mikor őket is megtámadta és egy másik lakótársunkat is, aki a amstaffját sétáltatta, természetesen ő is pórázon, mikor nekiment a nagy benga. Ő nem engedte el az amstaffot, mert attól tartott, ha valami baja lesz a keveréknek akkor azonnal kutyagyilkosnak kiálltják ki Zsazsit, aki pedig igen jámbor kutya, de nyilván nem hagyta volna magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beülltem a madarakhoz kicsit megnyugodni, de mivel én tiszta ideg voltam 5 perc múlva ők is azok lettek. Hagytam kicsit kinn őket, aztán egy gyengébb nyugtatót bevéve elmentem aludni, majd holnap utána járok a dolgoknak!!!!!</div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-75485389300398739602012-11-21T10:18:00.001+01:002012-11-21T19:18:37.180+01:00Hírdömping....Van bőven, jó is és rossz is!<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nézzük először a nehezét:</div>
<div style="text-align: justify;">
Nala lába szinte semmit nem javult, ezért hétfőn elvittük egy másik speckó orvoshoz, akihez a fajtamentők is hordják a problémás kutyókat. Ő dr. Boda Attila, Kispesten rendel és ortopéd specialista. Hát nem volt kis út, mire Kistarcsáról odataláltunk, bár volt Katusom telefonjában GPS, azért kavarogtunk egy keveset. A rendelő természetesen csurig volt, mi voltunk a ötödikek a sorban. Minden rendű és rangú kutya volt, minik és óriások. Letelepedtünk és Nala igen jól nevelten azonnal a lábunkhoz feküdt, nem foglalkozott senkivel. A többiek beszélgettek, hozzánk senki nem szólt. Igazából először nem is értettem, de hát nem kell hogy mindenki mindenkinek szimpi legyen, azt gondoltam mi nem vagyunk nekik azok. Később, mikor már egy jó órát üldögéltünk egy néni megjegyezte Nalára: "Hát én még ilyen jól nevelt pitbullt nem is láttam és milyen szép kis feje van!" nem is késtem a válasszal: "Én sem, mert ő nem pitbull, hanem cane corso és télleg nagyon szép." Megtört a jég, innen már velünk is beszélgettek. Hihetetlen!!! Ennyit jelent, hogy milyen fajtájú kutyával vagy??!! Nekem nincsenek előítéleteim..... a kutyákkal szemben ...... az emberekkel annál inkább!!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Később bekerültünk a doktor úrhoz, aki igen alaposan megvizsgálta Nala kislány lábát. A térdeit ő is lazának találta, de igen elcsodálkozott, hogy a másik orvosnál nem kaptunk semmi gyógyszert. Végül felállította az ő diagnózisát: elképzelhető, hogy részleges keresztszalag szakadása van, de ezt csak röntgen tudja kimutatni, amire külön időpont kell. Mivel az is lehet, hogy csak megeröltette, ezért próbálkozzunk először egy fájdalomcsillapító-gyulladásgátló készítménnyel, azzal ami a legjobb pillanatnyilag, amit itthon lehet kapni. Ennek a gyógyszernek 1 hét alatt jelentősebb, 80-90 %-os javulást kell hoznia. Kapja még mellé az izület erősítő gyógyszert, némi immunerősítőt és sok pozitív gondolatot. Ha ez nem történik meg, akkor jön a röntgen és a műtét. Elég gyanakvó vagyok ahhoz, hogy ne kérdezzem meg, mégis kb. mennyi a műtét anyagi vonzata ......... hát nem semmi ........ a doktor úr 50-75 ezer ft körülire taksálta. Vettem egy jó nagy levegőt, ha kell a műtét hát kell, majd megoldjuk ezt is valahogyan. Eddig azért azt gondoltam, hogy a papagájok gyógyíttatása igen húzós dolog, na ezt most ünnepélyesen visszavonom, van annál húzósabb is........... majd valahogyan megoldjuk ezt is, addig is erősen fohászkodunk, hogy rendbe jöjjön a gyógyszertől. Tegnap mire haza értem azt tapasztaltam, hogy talán kicsit többet leteszi a lábát, bár lehet, hogy csak én szeretném ezt látni...:-) Minden esetre tegnap megkapta a nalaágyat, amit egy kedves corso-s ismerősöm készített neki, pihe-puha, gyönyörű kis kutyaágy, hadd aludjon a büdösbogár teljes kényelemben.:-) Igyekszünk neki is megadni mindent, persze épelméjűen, nem minden baromságot engedünk meg neki, szabályok igenis vannak. Nem alhat az ágyunkban természetesen, de mivel mindig az ágyam mellett fekszik éjszaka és őriz, ezért ezt most már a kényelmes kis szivacságyán teheti. </div>
<div style="text-align: justify;">
És most jön a HÍREK HÍRE ....... Dadadadammmmm!!!!!!!!!.... Hölgyeim és Uraim!!!! .... Végtelen nagy örömmel tudatom, hogy Zebike, a befogadott jákó fiúnk HATALMAS NAGY LÉPÉSEKKEL HALAD!!!! Döbbenetes, még én sem hiszem el, hogy ez igaz!!! De hát látnom kellett!!!! No, jöjjön a történet: </div>
<div style="text-align: justify;">
Tudjátok, hogy Zebi májusban jött hozzánk. A gazdija, aki mindenek felett imádta elment külföldre dolgozni, ahová nem vihette magával. Családot akart neki, ahol szeretik és gondoskodnak róla. Én nem ismertem őket, ő viszont olvasgatta a blogomat és az index fórumos bejegyzéseimet, így én lettem a kiválasztott, akinek nyugodt lélekkel akarta odaadni Zebit. Nagy dilemma volt, Zebit akkor még nem is ismertem, azt sem tudhattam, hogy nem-e egy végletekig elkényeztetett madárról van-e szó, de a gazda végtelenül szimpatikus volt és a leveleiból, minden szavából kiérződött mennyi szereti ezt a kis szürke ördögöt és milyen rettenetes megpróbáltatás a számára, hogy meg kell váljon tőle. Nagyon nehéz volt a beköltözés, a gazdáját és engem is nagyon megviselt lelkileg, Zebiről meg már nem is beszélek!! Neki a démonok hadával kellett megbírkóznia: 5 másik papagáj (nyilván élete 8 éve alatt nem sok másik papkát látott), új hely, új emberek., új szokások Innen datálódik a mi közös életünk és bátran ki merem jelenteni, hogy nagyon sok papkát ismerek, közülük azonban Góliátként emelkedik ki Zebi, akinek az intelligenciája a zseni határát súrolja. Zebi ugyanis tökéletesen tudja és érti, hogy őt nem eldobták és lepattintották, hanem egyszerűen egy másik szerető családba került. Ő a kétgazdás jákó, aki mikor N. meglátogatta, odaállt kettőnk közé, hiszen tudja, hogy neki két gazdája van és egyszerre simogattuk, ami azért mondjuk ki, nem kis szó egy jákónál.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szaporítom a szót, megkezdődött a közös életünk, melyben Zebi mindig egy spanyol grand udvariasságával és nemességével viselkedett velem. A 6 hónap alatt soha meg nem csípett, pedig a táljaiért be kell nyúlni és visszatenni. Voltak rosszabb és jobb napjaink, hirtelen előrelépések majd kezdtük előlről a barátkozást. Soha semmit nem eröltettem rá, mindig úgy haladtunk, ahogyan azt ő kívánta. A kalija Pipié mellett van, ismerkednek és barátkoznak folyamatosan. A zöld fiúk is gyakran meglátogatják, nézegetik, eleddig semmi komoly attrocitás nem történt, az egy dolgot kivéve, mikor Morzsi véletlenül berepült Zebi mellé, de szerencsére ott álltam és azzal a mozdulattal ki is rántottam a hívatlan látogatót. Aztán letöröltem a vizet a homlokomról!:-)</div>
<div style="text-align: justify;">
Már egy hete azonban megváltozott minden. Zebi már reggel vár, alig várja, hogy kinyissam a kaliját és jön ki azonnal. Először átmászik Pipihez, akit megetet a rácson keresztül, majd ide-oda járkál kicsit, odajön hozzám is, hogy simogassam meg a buksiját aztán megy a dolgára. Mikor végeztem az etetéssel megkérem, hogy menjen a helyére és láss csodát, szépen bemegy....:-) Hihetetlen madár!!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma azonban még ennél is tovább haladtunk, azonnal gépet ragadtam és megörökítettem, hogy lássátok. Tudjátok, kicsit magam alatt vagyok Nala miatt, nem igazán hiányzott most ez a gond a lábával, de a jó Isten ahonnan elvesz oda vissza is ad! Nagyon megmelegedett a szívem reggel ettől a kis szürke gazfickótól, elfelejtettem minden gondomat!!!!:-)) Zebi ugyanis reggel nemcsak kijött, hanem repült is egy kört, majd visszament a kalitra. Pár perc múlva újra átment Pipiére és az ott lévő, eleddig a számára az Ántikrisztust megtestesítő játékokkal játszogatni kezdett, nézegette, piszkálta őket!!! Odaléptem és nagyon megdícsértem, mire megfordult és odatartotta a kis fejét simire!</div>
<div style="text-align: justify;">
Zebi már semmitől nem fél, hatalmas nyugalommal járkál, nézeget, piszkálgat!!!! Ez már egy új Zebi, a csapat teljes jogú tagja! És az édes kis hangján még figyelmeztetett is: "Nyugodjál meg! Szépen viselkedjél!":-))</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezekért a pillanatokért érdemes ezt csinálni, mindegy, hogy mennyit kell rá várni!!! Hát innen már könnyes volt a szemem, köszönöm Istenem, hogy megadtad ezt a pillanatot..............!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A képekre és a filmre sajnos várnotok kell estig!!!:-))</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<br />
Zebibabám játszik!!!!!:-))<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=ICl3Pe3aMpc&feature=youtu.be">http://www.youtube.com/watch?v=ICl3Pe3aMpc&feature=youtu.be</a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
És a képek: <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfDY1xpPGBxOQl2qYc136KSeQk-O-qDNCFATVRDDoT3Qi8n-ZeQMGqc84VQvXIy7MWbJv6D8KOWsdYH0ov9UCG7JGxopNfzxGZYGe3StFLRRqh756GmBx9P7CaGN0YpwE6PDPA8Ztlbzz_/s1600/DSCN0649.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfDY1xpPGBxOQl2qYc136KSeQk-O-qDNCFATVRDDoT3Qi8n-ZeQMGqc84VQvXIy7MWbJv6D8KOWsdYH0ov9UCG7JGxopNfzxGZYGe3StFLRRqh756GmBx9P7CaGN0YpwE6PDPA8Ztlbzz_/s1600/DSCN0649.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Rómeó és Júlia</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTsgMxf6GG0SsL6N1n9xbkvU6A_DGBIH3I-7txAN9u3Qfjjcs3HBgOpcPnmPBTUZGM2bSGHCjH9wQ81z1jQllyIuVnNAYnKEAzE3Eclkampazss3QkzPC6XpH_r-0GthPVQPIrEPUG1lmd/s1600/DSCN0655.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTsgMxf6GG0SsL6N1n9xbkvU6A_DGBIH3I-7txAN9u3Qfjjcs3HBgOpcPnmPBTUZGM2bSGHCjH9wQ81z1jQllyIuVnNAYnKEAzE3Eclkampazss3QkzPC6XpH_r-0GthPVQPIrEPUG1lmd/s1600/DSCN0655.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Zebi királyfi</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh32fm1NWVSAAWSwdJBgY08Drs4aecaqUSfsiaX_6-4sQxaWBbDCaAhhqVMjP9LJeERQh61KYz_3iEwUl85kb4IAtgvgJFDRPRGWANKvwpJbrcMRsDgMOezdzyplrEwS7gn8b4OvXKAGzsX/s1600/DSCN0656.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh32fm1NWVSAAWSwdJBgY08Drs4aecaqUSfsiaX_6-4sQxaWBbDCaAhhqVMjP9LJeERQh61KYz_3iEwUl85kb4IAtgvgJFDRPRGWANKvwpJbrcMRsDgMOezdzyplrEwS7gn8b4OvXKAGzsX/s1600/DSCN0656.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXk7kkm8IKkYtO7O5bCD4h6Dc7LYVBBRXW50QaTGb7YPwoWPaUJEoSPJugDPNs3SyEpN_mhbzIS9C8KuPq65KqyGbgXtc3tUnAebd5hjLwcSKxejm-G4OnVHFwgqrjEuqCEhlC7-8enil3/s1600/DSCN0657.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXk7kkm8IKkYtO7O5bCD4h6Dc7LYVBBRXW50QaTGb7YPwoWPaUJEoSPJugDPNs3SyEpN_mhbzIS9C8KuPq65KqyGbgXtc3tUnAebd5hjLwcSKxejm-G4OnVHFwgqrjEuqCEhlC7-8enil3/s1600/DSCN0657.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnGE4Fj7WB8wabAyYmXk2q13nwtk2w7crTjzFX5QdvS2-AtMnSCribjI8bVm_swcXp1q9bMEKDBxOgVQad3SOoV7DMDPlljMSwzszOT2wpPRlLJ4lkVtUeKQAYGjZI7gbLT3AHYHUk_kmx/s1600/DSCN0658.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnGE4Fj7WB8wabAyYmXk2q13nwtk2w7crTjzFX5QdvS2-AtMnSCribjI8bVm_swcXp1q9bMEKDBxOgVQad3SOoV7DMDPlljMSwzszOT2wpPRlLJ4lkVtUeKQAYGjZI7gbLT3AHYHUk_kmx/s1600/DSCN0658.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDkOLyVXyW4u3gM0Xllyz5aSZraeWvRJ3LhoTrtXlaWXrP5GRLkJRV63PJQgAk_atw-Yb_TpccFcqmPL1hZExI8nfwfLWOHxYGWL8LR9u0AGDs4X-SUM7P_GtVsD1g19OC1EsxLIz5xgqr/s1600/DSCN0659.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDkOLyVXyW4u3gM0Xllyz5aSZraeWvRJ3LhoTrtXlaWXrP5GRLkJRV63PJQgAk_atw-Yb_TpccFcqmPL1hZExI8nfwfLWOHxYGWL8LR9u0AGDs4X-SUM7P_GtVsD1g19OC1EsxLIz5xgqr/s1600/DSCN0659.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjavsgKMvuILeloXFOd4ZMDontVdQfR41TbObvP-4lTyaRFBnRimSlO1gh3iEvqW_fVzHrt0INgQmUMw3Cku1xEvm8QI-twX-G-xp3mAbgm5MH-G-SfuOs2ON1K6Mp5LL8UGJmcqhp2qWNW/s1600/DSCN0660.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjavsgKMvuILeloXFOd4ZMDontVdQfR41TbObvP-4lTyaRFBnRimSlO1gh3iEvqW_fVzHrt0INgQmUMw3Cku1xEvm8QI-twX-G-xp3mAbgm5MH-G-SfuOs2ON1K6Mp5LL8UGJmcqhp2qWNW/s1600/DSCN0660.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5zC7i82LPEfuK85OAVj6yo-JF02CRvm2LyHooUTgVuYFPpJk-XrtqVV-MEbt8U0vhhhZXbwPab0ZNoYjfdsfAsShK2rlQbJpqbSA1fFkNu9gBwoCSzAqV5YW9kGeUp6BKgn1GJbJfNrIN/s1600/DSCN0665.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5zC7i82LPEfuK85OAVj6yo-JF02CRvm2LyHooUTgVuYFPpJk-XrtqVV-MEbt8U0vhhhZXbwPab0ZNoYjfdsfAsShK2rlQbJpqbSA1fFkNu9gBwoCSzAqV5YW9kGeUp6BKgn1GJbJfNrIN/s1600/DSCN0665.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUCyAjHgZ4XWHsmMl9KPtqLMA0XFWiiLVBZ4RnrZ0_i7DFrrgoR0M93lRcf3fy-qb5ti_yzB4WCa9ibkn8jtIaNzBs2lMycEfMED-FV2NdBk9bnoMuyamvnrZa7eIXQx2Ny8PkEDNLylyB/s1600/DSCN0666.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUCyAjHgZ4XWHsmMl9KPtqLMA0XFWiiLVBZ4RnrZ0_i7DFrrgoR0M93lRcf3fy-qb5ti_yzB4WCa9ibkn8jtIaNzBs2lMycEfMED-FV2NdBk9bnoMuyamvnrZa7eIXQx2Ny8PkEDNLylyB/s1600/DSCN0666.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBwDmkZMBCH-k8h_nQMlXB7wzOI5pXA76PteEIPngVjQTy061-ffuqV9-nrQwPcKaV6JQmxFJiC-vPDNZ2Z_bIeraHMa-tTaq3v0Lqt2bECot2CmJfIeV7ncegEaFwoArFG_wWcL_V6ecw/s1600/DSCN0670.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBwDmkZMBCH-k8h_nQMlXB7wzOI5pXA76PteEIPngVjQTy061-ffuqV9-nrQwPcKaV6JQmxFJiC-vPDNZ2Z_bIeraHMa-tTaq3v0Lqt2bECot2CmJfIeV7ncegEaFwoArFG_wWcL_V6ecw/s1600/DSCN0670.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVaGx-_rZW1oKw7kzMBK5wQXMtavMI8jMwcV6cdQhHAYT1YaQ-yWxpz3DxO2y5KWx-2kiKu3EvX6ryrCrrxtKZNRUGjdfQS2oi77aLv5tTj0It7UpS9ea0p8LFlF-b7NIYuci1YW4PYtwz/s1600/DSCN0671.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVaGx-_rZW1oKw7kzMBK5wQXMtavMI8jMwcV6cdQhHAYT1YaQ-yWxpz3DxO2y5KWx-2kiKu3EvX6ryrCrrxtKZNRUGjdfQS2oi77aLv5tTj0It7UpS9ea0p8LFlF-b7NIYuci1YW4PYtwz/s1600/DSCN0671.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-35815843576470569802012-11-20T11:35:00.000+01:002012-11-20T11:35:03.419+01:00Válasz Bea felvetéséreSzia Bea!<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Úgy gondoltam, itt válaszolok Neked a kérdésedre, amit valóban jogosan tettél fel.:-)</div>
<div style="text-align: justify;">
Én sem fogalmaztam túl jól, mert spongya voltam, nem a pelletet kellett volna dícsérgetnem, hanem <b>EGY </b>pelletet, ami történetesen a Harrison's pellet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elmondom hát az egész történetet, hogy mért is kezdtem el etetni ezzel a pelettel és mért gondolom, hogy bizony nagyon jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bizonyára emlékeztek rá, hogy február körül Sámi megint beteg lett. PDD-re is gyanakodott a doktor, de igazából nem tudták, hogy mi a baja, hetekig fecskendővel etettem, nagyon lefogyott és rossz állapotban volt. Akkor ment Kriszta barátnőm éppen Németországba és kiküldtük az összes röntgent és leletet, valamint kloáka és szájkenetet csináltunk és azt is vitte magával. dr. Marcellus Buerkle ( a Loro Park egyik orvosa) nézte meg összes mindenfélét, amit kiküldtünk. Megállapította, hogy PDD-ről szerencsére szó sincs, az akkori állapotot az okozta, hogy Sámi bezabált a sapisok grittjéből, ez nem tudott ürülni a zúzóból, ezért ő nem tudott enni, rohamosan gyengült. Kriszta viszont beszélt a fémmérgezésről is, ami sajnos eléggé tönkre tette a máját és a veséjét is, pedig Molnár doktor igazán mindent megtett, ez nem az ő hibája. Buerkle doktor akkor azt ajánlotta, hogy etessem Harrison's pellettel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végig vizslattam a netet, hogy hol lehetne venni. Nem mondom, hogy olcsó buli volt, az lejött nekem azonnal. Közben pedig egy másik pelletet meg tudtam neki szerezni, történetesen a Kaytee pelletjét. Hát azzal pont az volt a helyzet, amit általában leírnak a pellet ellenzői: gyönyörű, változatos formájú színes pelletek, jó ránézni, olyan kis gusztusos.( Bár a hozzáértők azt mondják, ezek is úgy működnek, mint a kutyatápok: az eladhatóság miatt ilyen a külsejük, belül meg a nagy semmi. Nem véletlen, hogy pl. az Acana, ami egy nagyon jó prémium minőségű kutyatáp teljesen egyszerű, natur színű, nem a színén van a lényeg és a formáján, hanem az anyagokon, ami bennük van és az Acana azért mondjuk ki, nagyon a topon van). </div>
<div style="text-align: justify;">
Ám hiába volt igen gusztusos és illatos a pellet, Sámi még a csőrébe sem vette, sőt Morzsi és Pipi sem, pedig ők általában mindent és olyan étvággyal esznek, mint a béreslegények. Kati barátnőm is vett Reginek egy zsacskóval, hát ő sem ette, sőt ha betette, Regi kimászott a kalitból és amíg a gyanús pasztillák ott voltak be sem ment.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kutakodtam hát tovább, végül is Katerinától kaptam segítséget, mert az ő kislánya Németországban dolgozik és él. Rendelt nekem egy zacskó pelletet a bochumi madárparkból, a párja pedig nagyon rendes volt, mert amint a gyerekek hazaértek vele azonnal hozta. A madarak részéről a pellet fogadtatása vegyes volt, Morzsi és Pipi ették, Sámi azonban csak úgy volt hajlandó enni, ha én is vele együtt ettem. Nekem elég szar volt, de reméltem, hogy meghozza a sikert. Meghozta!!!! Morzsi, aki paralel ette Sámival egy hónap alatt olyan tollat növesztett, ami minden gazda álma, Sámi pedig szépen visszaszedte a súlyát. Pipi végül nem kapott, az ára miatt be kellett osztani, Pipikém pedig (kop-kop-kop) olyan egészségnek örvend, mint Brünhilda ( a súlya is olyan). Én akkor a High Potency Coarse Formula-t választottam, mert azt ajánlották legyengült, betegség után lábadozó madaraknak. Sámi végül is helyre jött, de tény, hogy olyan tortúrás volt a pellet beszerzése, hogy szépen visszatértünk a maggal való etetésre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az őszi papagájos workshopon újra előtérbe került a pellet, mert hoztak az előadók mintákat belőle és beszéltek a helyes rászoktatásról is. Nekem nem volt a dolog újdonság, bár azonnal értettem, mért nem akarták egyből elfogadni: mert van egy átszoktató pellet is, aminek az elfogyasztása után már simán eszik a madarak a többi fajtát. Kiderült az is, hogy egy hónapnyi pellettel való etetés után semmi, de semmi kiegészítő vitamint nem kell adni a madárnak, mert minden benne van. A zöldségekből is kevesebbet kell adni nekik, elég egy evőkanálnyi, aminek az is az egyik igen pozitív hatása, hogy nem teszem a tálat teli mindennel, így a madár sem dobálja ki a felét (mert ők ösztönösen ezt teszik), az az evőkanálnyi az mind el is fogy. Érdemes jól áttanulmányozni, ki milyet adna a madarának, mert igen nagy a választék. Ezenkívül jutifalatok, papagájkenyér, kézzelnevelő táp is van a palettán. Nem szép színes, viszont igen hatásos, szerintem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A Harrison's nem csak pelletet gyárt, egyéb kiegészítői is vannak. A workshopra elvittem a zöld fiúkat is a tréninges napra. Szépen bekasztliztuk őket egy közös kalitba. Niemann asszonnyal éppen Morzsi agresszív viselkedését elemeztük, mikor észrevettük, hogy a talpán, az egyik ujján csúnya seb van. Megmutattuk Janaczek doktornak, aki azonnal hozott valami kis tubusos krémet, bekente, odaadta, hogy a nap folyamán még kenegessem és azt mondta, figyeljem, mert 1-2 nap alatt el kell múlnia. Elmúlt. Sajnos attól sebesedik a lába, hogy a sántasága miatt a súly az egyikre terhelődik, aminek a seb lesz a következménye, de ha nem kezelem könnyen elfekélyesedhet. Vettem ebből a kenyőcsből is egy kis tubusnyit ( annyit tennék még hozzá, hogy mikor Nala kutyánk hazajött be volt csúnyán gyulladva az ivartalanítás helye, hát nem voltam rest, jól bekentem neki 2x és 2 nap múlva a seb teljesen letisztult), amit a mai napig használok, ha Morzsi talpán és ujjain valami oda nem illőt találok. Mivel azért nem a legolcsóbb kaják közé tartozik, érdeklődtem, hogy milyen verziókban lehet ezt adni a madaraknak és nem kezdtek el ködösíteni, hogy ez valami csudaétel...... inkább elmondták, hogy igaziból 50% / 50% arányban is lehet adni, fele pellet és fele mag, akkor azért viselhetősebb. Így nálunk Sámi, Morzsi és Pipi ilyen formában eszi a pelletet, kevesebb magot kell vennem, bár meg is jegyezném itt, hogy a Versele Laga mag a maga 1.400.- Ft/kg-os árával sem egy olcsó mulatság, éppen egálban van a pellettel.Ha véletlenül kiveri a madár simán össze lehet szedni a kalit aljáról és újra odaadni nekik. 20 szem a napi adag az én nagyjaimnál, ebből 10 szemet kapnak és egy kanál magot, amivel jól is laknak, meg persze a zöldséget. Megoldódott az a gondom is, hogy csak a kedvenceiket eszik ki a tálból és a többi ott marad, mert a pelletben minden benn van amire szükségük van. Zebulon és a sapisok sajnos egyáltalán meg sem kóstolják, ezért ők egyelőre még magon élnek, viszont ők az összes magot kibontják szerencsére. Majd próbálkozok még náluk is....... </div>
<div style="text-align: justify;">
Összegezve a fentiek miatt gondolom úgy, hogy ez a Harrison's pellet bizony nem rossz, sőt.... nekem is kell matekozni, hogy kispórolgassam, viszont erősen látom is az értelmét, mert Sámi ugyan eléggé viharvert megint, de a tolla színe elárulja, hogy sem a májával sem más belső szervével nincsenek gondok. Azt hiszem, aki kicsit is ismer, az tudja, hogy nem a lustaság (ne kelljen annyit kalitot takarítani) vagy a kényelmesség indított arra, hogy kipróbáljam. Nekem bejött.:-)))</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-3197878729867664162012-11-15T14:19:00.000+01:002012-11-15T14:19:05.296+01:00A PELLET DÍCSÉRETE<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Elmúlt egy hónapja, hogy elkezdtem a nemeseknek a pelletet adni. Sámi hatalmas változásokon esett át, Morzsi pedig még ezelőtt kezdte, az első zsák pelletnél, amit Németországból hozott nekünk Katerina kislánya.Egyszerűen olyan lett a tolluk, - ami mint tudjuk szinte azonnal mutatja, ha a madaraknak valami szervi bajuk van -, mint az álom. Most már Sámson is eszi jóízűen, a napi adagja elvileg 20 szem lenne, ha telibe a pelletet kapná, sajnos ez azért nem jön össze a mocskos anyagiak miatt, de kimatekoltam, hogy ha felesbe eszi (ami egyébként mint lehetőség, a pellet leiratában is szerepel) akkor a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad és én is ki tudom spórolgatni nekik. Most még azon fő a fejem, hogy hogyan csináljam, hogy a Pipi is beleférjen a pelletevők táborába, mert ő igen nagyon szereti. Zebike még megkóstolni sem hajlandó, ha azt teszek a táljába, akkor inkább nem eszik. Csibiéknek is vettem még anno egy staneclivel, de ők szintén nem ugraanak érte, sőt..... így ők kapják a magokat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Igaziból ki kell mondjuk, hogy eléggé heroinárban van, DE egyszer ki kéne számolni, hogy mivel az első hónapnyi etetés után semmilyen vitamin, kiegészítő, semmi nem kell a papkáknak, hát azzal is lehet spórolgatni. Gyümölcs és zöldség sem kell egy teli tál, a pellet mellé max. 1 evőkanálnyi gyümölcs-zöldség dukál, ami bőven elég a madaraknak.Amit pedig ledobál esetleg belőle azt szépen vissza lehet tenni a tálba, ha csak nem kakilja le.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Kriszta barátnőm kapott egy anyagot a pelletről, az adagolásról és minden egyéb tudnivalóról, hát ha készen lesz a fordítással azonnal átküldi nekem és én meg felteszem ide, mert egyre inkább úgy látom, hogy nagyon hasznos.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Szőrös fronton viszont nincsenek jó híreim, illetve ilyen is van meg olyan is. Mivel dícséretes buzgalommal foglalkozom Nalával, elmondhatom, hogy a múlt vasárnapi közös corso-s sétánkon a kisasszony immár póráz nélkül szerepelt. Jutifalatért mint a nyílpuska, úgy vágtatott hozzám. Nagyon jól éreztük magunkat mindketten. A baj kedden esett meg: labdáztunk a kertben, mikor Nala valószínűleg valami gödörbe ugrott bele, csak azt láttam, hogy eldől jobbra a földön és azonnal panaszos vonyítással odakap a lábához. Hát az ütő megállt bennem. Azonnal odarohantam, közben Robi is átszaladt a szomszédból, szépen végig taperoltuk a lábát, de nem volt fájó pont, mégsem tudott ráállni a bal hátsó lábára. Aznap este és másnap reggel ölben vittem le a lépcsőn, ami viszont az én fájós gerincemnek-derekamnak nem tett jót. Végül tegnap délután elvittük a Minivetbe, ahol az egyik doki ilyen mozgásszervi specialista. Jó sokáig vizsgálgatta, el is altatta, aztán azt mondta, hogy nincs szalag szakadás, sem húzódás. Nala mindkét térde nagyon tropa, mert fiatalon nem kapta meg azokat a vitaminokat, ami az egészséges porc épüléséhez segítség. Így most vettem neki egy Lavet Synoflexet, a két havi adagot egy hónap alatt fogja megkapni, hogy szintre hozzam és utána visszaállunk a normál adagra, valamint egy Immunovet nevű készítményt, hogy az immunrendszere is erősödjön, bár szerintem azt a kerti kinnlét már jó erősre alapozta. Most minden esetre nincs séta, csak pihi. A kertbe csak a dolgát végezni jár ki. Szeretnék nagyon venni neki majd valami méretes és vastag szivacsot, ahol alhat. Most, hogy beteg lett be is költözött a hálóba az ágyam elé, ott jókat pihen, csend van és nyugalom. Egyelőre a párna még várat magára, voltak ennél is fontosabb dolgok, amiket meg kellett vennem neki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nagyon nyugalmas hétvégének nézünk elébe. Megbeszéltük a papával, hogy most nem fogjuk a két kis purdét elhozni. Van pakolni valónk és egy alaposabb takarítá is ráfér a lakásra, valamint úgy döntöttünk, hogy a délutáni alvás oltárán is áldozunk.:-) Konkrétan nem szándékozunk hajnalban sem kelni, engem kivéve, akinek papkát kell etetni és ki kell a kuttyokat engedni, de utána vissza is bújok és lesz nagy horpasztás!:-)))</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-57434627306036429542012-11-09T13:33:00.001+01:002012-11-09T13:40:04.157+01:00<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><br /></span>
<br />
<div>
<span style="color: #274e13; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i style="background-color: white;">Részlet egy levélből, amit tegnap kaptam:</i></span></div>
<div>
<span style="background-color: white; color: #274e13;"><br /></span></div>
<div>
<span style="background-color: white; color: #274e13;">"<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><b>Remélem Ti jól vagytok. Még mindig előtűnnek nekem azok a kellemes percek, amiket Nálatok töltöttem, olyan hangulata van annak a háznak, Ti mind papeszostul-kutyástul... olyan ambianszot alkottok magatok körül, hogy kész lélekemelés volt köztetek minden perc.</b></i></span></span></div>
<div style="text-align: start;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><b style="background-color: white;">Puszi mindenkinek."</b></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-style: italic; font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: white; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: #274e13;">A fenti levélből gondolom kristálytisztán látszik, hogy hétvégeken, sőt hét közben is nagyon nehezen mozdulunk ki otthonról, nagyon szeretünk otthon lenni, mert mi is jól érezzük magunkat itt. Vendégeket sem fogadunk sűrűn, illetve most már azt is nagyon megnézzük, ki jöjjön ide hozzánk, tekintve, hogy nincs olyan négyzetméter, ahol ne lenne valamilyen élőlény, minket is beleértve: simabőrű, tollas vagy szőrös, ezért aztán általában olyanoknak örülünk, aki nem kezd el sikoltozni, ha éppen odarepül hozzá valaki vagy egy nedves orr piszkálgatja alulról, hogy simogassa már meg.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><span style="color: #274e13; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><span style="color: #274e13; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Hát vissza kellett néznem, hogy mikor írtam utoljára, csak a pontosság kedvéért, hogy ki ne maradjatok valami történésből. Illetve hatalmas nagy dolgok általában nem történnek nálunk, a papkák jól vannak, Sámi lassan túl van a párzási időn, kezd megnormálisodni. A vedlés még tart. Most már átálltunk a Harrison pelletre, aminek ugyan az ára igen borsos, de nem kell mellette semmilyen vitamint adni, azt egyedül csak Zebike kap, mert ő azért kerüli a zöldféléket erősen. Bár igen büszke vagyok rá, mert a héten először sikerült elvennie a kanálból a kását, anélkül hogy le akarta volna gyilkolászni, sőt annyira ízlett neki, hogy még azt is megette az utolsó falatig, amit a táljába tettem. A héten pedig összeszedve minden bátorságát, kirepült a madárszobából, az előszobában landolt, éppen Dániel kosara előtt, aki békésen szunyókált, mikor a szürke csapás megérkezett, eléggé infarktus közeli állapotba került tőle az öregúr. Nála már csak Zebi volt rémültebb, megijedt a saját bátorságától. Azonnal ott termettem mellette és már nyújtottam is a karomat neki felszállásra. Nem volt fásli, semmi nem volt csak egy megszeppent papagáj és én, meg Dániel, aki a szemét törülgette, hogy jól lát-e.:-) Szépen fel is kászmálódott aztán vissza szállítottam a kalijához. Nem ment be, mostanában minden reggel kijön, kicsit megsimogatom a fejét-nyakát, aztán békességgel bevonul eszegetni, majd amint elverte az éhét, nagy erőkkel megkezdi a banda idomítását. Hát mi meg kinn szakadunk a papával...... és már télleg megtanulta, ha Csibi basztatja Bubikát, Zebi azonnal közli vele: "Méééé bántod???" Kész a pasi, annyira aranyos, pláne mikor magát dícsérgeti: "Okos vagy Zebike, szép jákó, jó fiú!" Beszarás ez a kispasi, hihetetlenül jó fej. De ilyen Pipikém is, aki egyik este úgy rám ragadt, mint a kosz. Egész áldott este hol a nyakamban üldögélt, hol a térgyemen, bújt, puszizott, még mikor elraktam aludni akkor sem volt vita tárgya, hogy menjünk vagy ne menjünk, békésen ráállt a kezemre, megkapta a juti kexét és bevonult aludni.Sámi meg nagy féltékenyen fenn bóklászott Morzsi mellett, a mérgét enyhítendő, lehúzott néha egy-egy csőröst Morzsinak, aki nem nagyon értette, hát ezért megtámadta a nagyhintát és ő meg azon töltötte ki a mérgét.... még jó, hogy nincs macskánk..:-))))</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><span style="color: #274e13; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Csibi és Bubi is remekül vannak, ha beteszem a kezemet nyitott tenyérrel, mint két kamikáze, úgy ugranak rá a rúdról azonnal és boldogan játszanak kinn. Papagáj fronton teljesen rendben van minden, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vannak elégedve .....(remélem).:-))</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><span style="color: #274e13; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Hát akkor a szőrösök.... és köztük az új jövevény, Nala. Azt hiszem az elmúlt idők legjobb döntése volt (csakúgy mint Zebi befogadása) hogy Nala otthont talált nálunk. Ahhoz képest, hogy eddigi életében kerti kutya volt, most pillanatok alatt szobatiszta lett, a világon semmi probléma nincs vele. A fajtamentők látogatják, de eleddig úgy tűnik, ők is igen elégedettek Nala új családjával, akárcsak ő maga. Találkozott már a purdékkal is, csodák csodája, nem csak Mauglinak tetszett, Rebeka is leült mellé a szobába simogatni, Maugli pedig már be is vette a csapatba, ezentúl nem Dániel lesz a garázs ( ő többnyire már csak szundikálni szeret) hanem Nala, aki szinte kúszott a gyerekek után, hogy velük lehessen. Végtelen nyugalommal viseli sőt el is várja, hogy ott játszanak mellette. Ő maga is sokat tanult az elmúlt hetekben. Megtanulta, hogy a kéz nem üt, csak simogat, nem kell féljen ha odahívom, nem verés lesz. Tanulgatja a szabályokat is, bár nagyon intelligens, el kell ismernem, soha még meg sem próbált előttem ki- vagy bemenni az ajtón, mindig megvárja hogy én vagy a többi ember menjen először és csak utánunk jön ő. Megtanult játszani, tudja, mi az a labda és mire való, jó nagyokat el ugrabugrál a kertben vele, kapott egy szép nagy plüsslabdát Toro gazdájától, hát azzal nagyon sokat játszik. Esténként továbbra is Toroval járunk sétálni, ha éppen ráérnek, ha nem akkor kettesben megyünk, de már egy hosszú, 5 méteres pórázzal gyakoroljuk a behívást. A múlt vasárnap pedig sétálni voltunk a reptér mellett, 7 másik kutyával, akik közül 5 corso volt. Nala remekül, érezte magát, a nagyok bevették a csapatba, játszottak vele, ő pedig felbátorodott és boldogan ugrált körülöttük. Hiába, egy jó falka a legjobb orvosság az ő félénkségére. Vasárnap megint megyünk, mert igaz, hogy a találka fél hétkor van, ezért aztán megint nem alhatom ki magam, de ennyit már csak megtehetek Nala épülése érdekében. </i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><span style="color: #274e13; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Igazi családi kutya lett az elmúlt időben és nagyon igaz, hogy a fajtamentés a corsokat csak kinti-benti kutyának adja örökbe, mert rettenetesen fontos, hogy a gazdái közelébe legyen. Nem csinál semmi rosszat, lefekszik és figyel, de akkor is ott érzi magát jól. Esténként, ha lefekszem azonnal az ágyam elé telepszik, versenyt horkolunk éjjel (papa szerint) és el nem mozdul onnan, ha ki kell mennem, akkor is jön megnézni, nincs-e valami bajom. Amikor felkelek, csak nagy óvatosan teszem le a lábamat, nehogy véletlenül rálépjek.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><span style="color: #274e13; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Hatalmas az étvágya, a kidudorodó oldalasa kezd szépen eltünni, lassan olyan formája lesz, mint a töltött zokni, igazi corso.:-))</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><span style="color: #274e13; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Egyetlen dolog, amit talán szoknunk kell, hogy egy corsoval együtt élni, olyasmi, mintha egy favágót fogadtál volna be a családba, ugyanis imádja a fát. Már kétszer kapott a szomszédainktól ajándékba egy-egy nagy hasáb kandallófát, hát az maga a menyország neki. Hozza-viszi magával, időnként persze naiv motivumokat is farag bele, nagy kedvence a fa. A kertből is megpróbált egy saját maga szerzette ággal bejönni, de mivel először keresztben akarta, hát az nem nagyon jött össze, de végül rájött, hogy inkább be kell huzigálja, hiszen a szép, hajtásokkal teli ággal is a nappali fényét emelheti, bár papa nem osztotta ezen tényt és a ribizli ág hamar kikerült az udvarra, ahol is később elfogyasztotta. Nagy szerencse, hogy nálunk kő van a nappaliba, pillanatok alatt össze lehet söpörni vagy porszívózni.....</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><span style="color: #274e13; font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Jelenleg itt tartunk, hétvégére jönnek a gyerekek Nalához ( már nem én vagyok a kedvenc, hanem a kis oroszlánkirálylány) de ez így van rendjén, kicsit kutyáznak, kicsit madaraznak, egészséges lelkületű és boldog gyerekek lesznek.......:-)))</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></span></div>
</div>
</div>
</div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-60547957687730064432012-11-05T15:42:00.002+01:002012-11-05T15:42:36.517+01:00Kedveseim, akik olvasnátok, ha lenne mit!!!:-))<br />
<br />
<br />
Sajnos sokat vacakol most az internetünk, néha napokig fel sem tudunk jönni! Arról nem beszélve, hogy 6 papagáj és 2 kutya, akik közül az egyiket nagy erőkkel szocializálom nagyon sok időmet elvesz.<br />
Megpróbálok majd hét vége felé azért valami posztot írni innen bentről, ha befejeztem a havi zárást, addig is türelmeteket és megértéseteket kérem!!!!<br />
<br />
Szeretettel öllelek Benneteket<br />
<br />
<br />
mizoMizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-62870245770529686242012-10-19T10:02:00.001+02:002012-10-19T10:16:45.840+02:00Modern mese....<div style="text-align: justify;">
Sokat olvasom(tam) a Noé Állatotthon honlapját. Egyszerűen érdekelt, szimpatikus volt, ahogyan a kutyákról és más állatokról gondoskodtak, mentették őket. Mindig elolvastam a "Hírek a gazdiktól" rovatot, ahol aztán jól megkönnyeztem a kutyusok "leveleit", akik a gazdáikról(tól) "írtak" a noésoknak arról, hogyan is alakult az életük. Azért kicsit mindig úgy gondoltam, hogy valszeg egy kis túlzás is van a dologban, amikor álomkutyákról beszéltek.:-)</div>
<div style="text-align: justify;">
Tartott ez az idő egészen a hónap 13. napjáig, mikoron is Nala megérkezett hozzánk. A gyönyörű, büszke és nemes corso szuka, aki eddigi élete alatt már annyi szörnyűséget tapasztalt. Hogy honnan került a fajtamentéshez??? Valahol Pest megyében él a tenyésztője. Az alomban hatan voltak, ötöt el tudott adni, Nala a nyakán maradt, talán mert ő nem a most annyira divatos lakkfekete vagy csíkos színű, amitől a corso feje kissé ördögszerű lesz és nyilván van, akinek ez imponál. Nala homokszínű, fekete maszkkal, ami közelről olyan, mintha beleszagolt volna a koromba és az az pofájára ragadt.:-)) Egyszóval ő ott maradt a szülőkkel, akik időnként terrorizálták, a ételtől elverték és igazán nem is etették rendszeresen, ez látszik is, kicsit fejletlenebb a koránál. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megilletődötten jött be a kertbe. Danival már délelőtt megismerkedtek az állatotthonban. Sétáltunk egy jót velük, mivel semmi probléma nem volt, vártuk a délutánt, hogy Orsi kihozza és megnézze, hol fog élni ezentúl a királylány. Nalának az egyetlen ismerős pont Orsi volt, nagyon ragaszkodott hozzá, ez jól látszott, a szemét le nem vette róla. Ismerkedtünk, de nagyon félénk a kislány még. Szemmel láthatóan bánthatták, mert a hirtelen mozdulatoktól frászt kap. Fél papa mély hangjától meg azt tapasztaltuk, a férfiaktól jobban tart, mint a nőktől. Mikor megérkezett úgy kuporodott össze, mintha azt akarná mondani "én itt sem vagyok, csak ne bántsatok" rettenetes volt, egy kőszikla szíve meglágyult volna, ahogyan ez a szerencsétlen ott kuporgott azzal a rettegéssel a szemében.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5zP2igIQ4HNQxx78FBnQ8JMsQYlcY3jLowwLSys_wpXMfmgf-KLir03o_d0rSI28F4rmfPGeISEvUhZ2a7G1L1tHkA_g23lxiyNrvEyr1s-QcsZXuxvZkWr7sJi5Lr1Yw9Skfpt_B1_TQ/s1600/dsc00213_3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5zP2igIQ4HNQxx78FBnQ8JMsQYlcY3jLowwLSys_wpXMfmgf-KLir03o_d0rSI28F4rmfPGeISEvUhZ2a7G1L1tHkA_g23lxiyNrvEyr1s-QcsZXuxvZkWr7sJi5Lr1Yw9Skfpt_B1_TQ/s1600/dsc00213_3.jpg" width="300" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
Aztán indultunk befelé, hogy megmutassuk neki a helyét, a vizestálat , a lakást, a család tagjait és minden egyebet, de Nala még életében nem volt lakásban és nagyon úgy tűnt, hogy nem is mer bemenni. Mereven téblábolt, ha valaki felé fordult azonnal hanyatt vágódva behódoló testhelyzetet vett fel. Pláne mikor meglátta a kosarát, hát nem értette, hogy ő ebben fog aludni ezentúl. Orsi a karjába vette és úgy tette be a puha plüss huzatra, szegényem megdermedt és onnan már élő ember nem tudta kiszedni belőle, óvatosan elhelyezkedett és mozdulni sem mert, nehogy az álomnak egyszerre vége legyen.:-(<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8qPExBkHRiL1O0DLH0i5qslU5xdMsBfxhGFUD8V2J2GEWRhIFwNf314FaHUc9-As726lKdBEBOTUTh8_0I3KTXbPTpKa7zBWRo5ZTIN82sr5ascCZscxksRvUuj6pQn0cRv9hk8I6Rvf_/s1600/tn_DSCN0433.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8qPExBkHRiL1O0DLH0i5qslU5xdMsBfxhGFUD8V2J2GEWRhIFwNf314FaHUc9-As726lKdBEBOTUTh8_0I3KTXbPTpKa7zBWRo5ZTIN82sr5ascCZscxksRvUuj6pQn0cRv9hk8I6Rvf_/s1600/tn_DSCN0433.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiut2ljUKn8wVf7cUjur1gkqWTIon1BCTZC7WMELU2SBttFNbfx4aHbX2pgj-gdXjh3Tz_c4PZySu81fw21Ps5gUPQ89C_c9OOwaXrR6x5Gg6j9wvAW9NO5lwHZ-FYJ3SBfBq9Gqs6O-BNt/s1600/tn_DSCN0434.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiut2ljUKn8wVf7cUjur1gkqWTIon1BCTZC7WMELU2SBttFNbfx4aHbX2pgj-gdXjh3Tz_c4PZySu81fw21Ps5gUPQ89C_c9OOwaXrR6x5Gg6j9wvAW9NO5lwHZ-FYJ3SBfBq9Gqs6O-BNt/s1600/tn_DSCN0434.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Később át jött Toro is, hogy megismerkedjen az új pajtásával. Nala még mindig a kosárban feküdt és ahogyan a nagy buflák odadugta a fejét, hogy jól orrba nyalja, elkedte felhúzni az ínyét: "nem adja a kosarat, ha kell megverekszik érte!" Orsi azonnal rászólt , aztán Nala is megtapasztalhatta, hogy bizony Toro nem a kosarat akarta elfoglalni, csak üdvözölte az új barátot. A vacsora is érdekesen zajlott, Nala szegény, mikor letettem eléje a tálat el sem hitte, hogy ez mind az övé, sőt először bele sem mert nyalni. Kicsit bíztatni kellett, aztán belevetette magát és úgy ette, mint aki még soha életében nem evett, vacsora után pedig soványmalacvágtában rohant vissza a pihe-puha kosárba.:-)<br />
<br />
10.17.<br />
Ennek immár 4 napja, azóta a kertből érkezett kutya teljesen szobatiszta lett, annyi a dolgunk, hogy olyan éjfél körül még egyszer kiengedjük őt. Hihetetlenül alkalmazkodó. Tegnap otthon voltunk a papával, a kertet pakolgattuk, készültünk a télre.A kutyók ott bóklásztak körülöttünk, de mikor a papa a füvet kezdte vágni, Nala mint a szél, rohant be az ő biztonságos kosarába. Később azért újra kijött és a teraszon napoztak Dániellel hatalmas békességben. Délután a testvéreméket vártuk, akik már tudtak róla, hogy új lakótárs érkezett. Mielőtt megérkeztek éppen arra jöttek Toroék is, a délutáni sétára igyekeztek, de mi nem mentünk akkor velük. A kapuban beszélgettünk, mikor a tesóék megjöttek. Csak ültek benn a kocsiban, erre Judit azt mondja" Te, lehet, hogy azt hiszik, Toro az új jövevény és ezért nem mernek kiszállni!":-))) Aztán tisztáztuk, hogy Toro nem az új kutya, ők mentek a sétára, az enyémek meg bejöttek. Nala először mozdulni sem mert, később egyre a 7 éves Enci körül legyeskedett, szemmel láthatóan tetszett neki a kislány. Encinek még volt egy kis leckéje, leült megcsinálni, Nala pedig odaült eléje és folyamatosan figyelte.:-))<br />
<br />
10.18.<br />
Egyre jobban kezd felengedni, ma már ahogyan kivittem este pisilni valami ugrabugra-szerűt láttam tőle. Ha kimegyünk azonnal elintézi a dolgát, aztán szorosan a lábamhoz ül és csak néz-néz rám a szomorú szemeivel. Ne félj, kicsi Nala, nem lesz ez mindig így!!! Faragunk belőled egy igazi, gazdis, boldog és kiegyensúlyozott kutyát. Október 28.-án megyünk az első szocira a Cerberosba. Egy ilyen kutya hatalmas felelősség szerintem. Ha képzett és szófogadó akkor öröm mellette az élet, ezért elhatároztam, hogy elvégezzük a szocit és az alapfokot, aztán pedig majd meglátjuk.......... akármeddig is eljuthatunk!:-)<br />
<br />
Azért ne gondoljátok, hogy a kedvenc papkáimat elhanyagolom miatta. Esténként velük vagyok, ahogyan eddig is, sőt a minap Nalát is be akartam vinni. A tőle megszokott félelemmel és visszafogottsággal kezdett befelé jönni a szobába, mikor azonban Zebi meglátta ijedtében rákiáltott: "Micsinááász??!! Bolond vagy??!!" ettől viszont Nala úgy megijedt, hogy kirohant azonnal, úgyhogy most a 4 naposon megpróbálom újra, hogy szokják egymást.:-)</div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-18965719230522910452012-10-09T10:44:00.000+02:002012-10-09T11:07:57.681+02:00Nala ... 2.<div style="text-align: justify;">
Először Mami hozta fel a dolgot. Jön a tél, hamar sötétedik, fél egyedül. Aki járt már nálunk, az tudja, hogy nem a belvárosban lakunk és a kerítésünk is akkora, hogy csak az nem jön be rajta, aki nem akar. Erre az én másodszülött magzatom roppantul frappánsan rávágta, hogy zárjuk be a kaput....:-))) Igen, hát ez is egy lehetőség, de ettől a kerítés 150 centis magassága nem szökik az égig, de még csak feljebb sem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Dániel szegényem, már nagyon öreg, szinte egész nap alszik, azt a kis időt kivéve, amikor délután Toro jön és megyünk egy órát sétálni, a szó szoros értelmében csak lassan poroszkálunk. Danit már el sem tudom engedni, nem azért mert elrohanna és nem jönne vissza, a vaksisága és a rossz hallása miatt szó sem lehet róla, mivel a múltkor majdnem beleesett a patakmederben, mert nem látta. Már nem tudom behívni, mert ha nem felém van fordulva akkor nem lát és egyáltalán nem hallja, hogy szólok neki. Egy hosszú pórázon sétáltatom, hogy azért kicsit szaglászhasson, nézegessen, de többnyire Toro után ballagva közlekedik. Drága öreg kutyánk, igazán megérdemli, hogy a nyugdíjas éveit békében és szeretetben élje le, akármeddig is tart!</div>
<div style="text-align: justify;">
Elkezdtünk a papával a második kutya lehetőségéról beszélni. Arról, hogy milyen típus felelne meg a mi családunknak, hiszen van gyerek is, öreg is, domináns kan szóba sem jöhet, megeszi a nagymamát, mire hazaérünk, de kell, hogy valamilyen szinten tiszteletet parancsoló legyen és fejlett területvédő ösztönnel rendelkezzen. Igazán már Katus is pedzegette a dolgot, de ő valamilyen pici kutyát szeretett volna magának. Nekem erről az volt a véleményem ( és ezt meg is mondtam neki), hogy amíg én nem vagyok otthon nyugdíjban, addig ezt a projektet vessük el. Egy kicsi kutya a Mamival nem maradhat. Ő sem lát jól, ne adj Isten, rálép vagy elesik benne, az a tuti, ha én tudok felügyelni rá, míg Katus dolgozik. Kicsit rágtuk még a gittet, de Katus értelmes lány, belátta, hogy ebben igazam van. Arról nem is beszélve, hogy egy területvédő 2 kilós kutya az esetleges hívatlan látogatót inkább mosolyra fakasztja mint hogy meghátrálásra készteti. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hát nézegettünk erre-arra, végül pedig most szombaton a gyerekekkel együtt ellátogattunk a Noé Állatotthonba. Nekem ők nagyon szimpatikusok, sokat hallottam és olvastam róluk. Először kicsit körüljártunk, igazán nem fogott meg minket egyik kutya sem, majd átmentünk a Mini Menhelyre, ahol a Cane Corso Fajtamentés örökbe fogadható kutyáit néztük meg. Gyönyörű, hatalmas hímeket láttunk, de azonnal le is vágtuk, hogy még ivartalanítva is nagyon dominánsak. Papának azért nagyon tetszettek a muszklis hímek, de elismerte, hogy nekünk nem ilyen kutyára van szükségünk..... aztán megláttuk Nalát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil_wI2CZbH_rgseChsKBqxOWiINKEtCroma9LTmHa76-A9hrXXwsu5dA2anYpv5ys__db_-ikmSfH-n91-wgMC0c4o0D72L8YXXMrKeB-F6NmiGqG7bEr7dCe_YnHsUSLs3MpsuJcXB1pp/s1600/nala1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil_wI2CZbH_rgseChsKBqxOWiINKEtCroma9LTmHa76-A9hrXXwsu5dA2anYpv5ys__db_-ikmSfH-n91-wgMC0c4o0D72L8YXXMrKeB-F6NmiGqG7bEr7dCe_YnHsUSLs3MpsuJcXB1pp/s400/nala1.jpg" width="300" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtuxwMJSnbhBTpV6oankdZnpp4DKZQUrwiaIElXk61nADdAZXTQiX9IlS6zZOYn42xKYFjHUgtmnmC6J0TnZf_DlP5O9T27AYAFRcniT396bFPZAfiLK5xa7i0qkB7KCb2fUNaMPBBiteq/s1600/nala2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtuxwMJSnbhBTpV6oankdZnpp4DKZQUrwiaIElXk61nADdAZXTQiX9IlS6zZOYn42xKYFjHUgtmnmC6J0TnZf_DlP5O9T27AYAFRcniT396bFPZAfiLK5xa7i0qkB7KCb2fUNaMPBBiteq/s400/nala2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpuKdqbw3vGvLj74sJ80K239-MH6AwBFW20DK6uQfWoMnLD7D4FmtUwtLQy2a4v6RDx8cjaB0ifSxWa3yPtoCADEG247t1DSbpDxbv79svYyY-fQAZ7nFCrnbx5wiWkwGJozIKQGBVK_fW/s1600/nala3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpuKdqbw3vGvLj74sJ80K239-MH6AwBFW20DK6uQfWoMnLD7D4FmtUwtLQy2a4v6RDx8cjaB0ifSxWa3yPtoCADEG247t1DSbpDxbv79svYyY-fQAZ7nFCrnbx5wiWkwGJozIKQGBVK_fW/s400/nala3.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1 éves, ivartalanított szuka. Nagyon nyugodt, békés, hálás, ha valaki megsimogatja vagy egy jó szava van hozzá. A gyerekekkel abszolut kompatibilis, Maugli járt a nyomában, mintha mágnessel húznák, türelmesen hagyta, hogy a kisfiú simogassa, nem lökte fel, nem húzódozott tőle. Azt is figyeltük, hogyan viszonyul a többi kutyához: nem volt agresszív, inkább tovább lépett, ha valamelyiket tolakodóbbnak gondolta. Érdeklődtünk róla Orsinál, a projekt vezetőjénél. Ő is jó természetűnek ismerte meg. Egy kertben élt mielőtt bekerült volna az otthonba, senki nem foglalkozott vele. Kicsit kisebb a teste, mint a jól tartott ennyi idős kutyák mérete, de ezen azért jóltartással tudunk segíteni. Meg hánytuk-vetettük a dolgot, kértük, hogy jegyezzenek be minket, mint lehetséges örökbefogadókat. Most szombaton felcuccoljuk az öregurat, kivisszük magunkkal a Noéba és ott egy semleges területen összeismerkedhetnek. Ha úgy látjuk, hogy a szimpátia kölcsönös (és nagyon reméljük, mert Dani szinte megfiatalodik, ha kutyatársaságba keveredik, ami érthető is, hiszen otthon csak elcsoszognak Mamival egymás mellett) akkor még a hétvégén kihozzák nekünk. Nem lehet elhozni a kutyákat, mert a menhelynek az a hitvallása, hogy nem szabadulni akarnak a kutyáktól, hanem családot keresnek nekik, ahol életük végéig szeretetben élhetnek. Ezért minden esetben ők hozzák ki a kutyókat és egyben ellenőrzik is, hogy valóban alkalmasak-e az örökbefogadók a kutyatartásra. Ha nem, akkor nem is hagyják ott. Hát itt tartunk jelenleg a Nala projekttel....:-)))</div>
<div style="text-align: justify;">
Nala nagyon szép, nevét az Oroszlánkirály egyik szereplőjéről kapta és a gyerekek ragaszkodnak hozzá, hogy ez is maradjon.:-)) Valóban, olyan a színe, mint egy oroszlánnak. Sötét maszkja van, amitől kicsit morózusabb a feje, de igaziból egy kedves, békés kutyalánynak látszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP0bUjhJSiMkjdVxlQ73NRChEgtIeNPSqXo_hTke-enTy7bBZR_iWMqTvnD3OVvq0Oje-aOKRyoQsFao0buEC25dpquUxhOneJDvkpoBA9yDxfeN0JuDwkyceZHiDwznpoqIAeFEVI3cu4/s1600/nala4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP0bUjhJSiMkjdVxlQ73NRChEgtIeNPSqXo_hTke-enTy7bBZR_iWMqTvnD3OVvq0Oje-aOKRyoQsFao0buEC25dpquUxhOneJDvkpoBA9yDxfeN0JuDwkyceZHiDwznpoqIAeFEVI3cu4/s400/nala4.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Remélem, sikerül ebből a szomorú szemű kiskutyából boldog, gazdis ebet faragni!!!:-)))<br />
<div>
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azért ezt a dolgot nem bízzuk a véletlenre és 40 év után újra elkezdem a kiképzést, amit annak idején annyira szerettem. Vicces leszek nyilván, amint a mackó nénis termetemmel és az őszülő hajammal megjelenek a Cerberosban, hogy jelentkezzünk egy alapfokú tanfolyamra, de mivel azt vallom, hogy egy szófogadó, jól képzett kutyával az élet öröm és nem problémák forrása, ezért elhatároztam, hogy amint lehet, bejelentkezünk oda. Ha elbírok a hat papagájjal, remélem, hogy egy közepes termetű kutyalány sem lesz probléma és legalább én is mozgok végre-valahára, aminek a papa igazán örül, mivel kettőnk közül ő a sportosabb és már annyiszor javasolta, hogy keresek magamnak valami testmozgást, amiben örömömet lelem. Lehet, hogy most megtalálom???!!! :-))))</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
Hírek a papagájokról:<br />
<br />
Zebi tök jó passzba van!!!! Már a hétvégén is, mikor Pipi kinn volt, odavittem a szürke gavallérhoz és bíztattam Pipit: "Adj egy pipipuszit Zebinek!" Hát láss csodát, magam is elcsodálkoztam, mikor a kényes hercegnő odadugta Zebinek a csőrét és kaliton át szépen csőröztek egyet!!!!:-)))<br />
Aztán ma reggel is kijött, mikor cseréltem a tálakat és egyértelműen mászott hozzám, lehajtotta a fejét és szépen meg is simogattam! :-))) És még egy aranyos hír: biztosan tudjátok, hogyan szokta az ember a gyerekeknek mutatni a halak beszédét, úgy tátogunk a szánkkal és a végén kicsit cuppan ahogyan kinyitjuk. Hát mentem be reggel, olyankor először eléneklem nekik a "Jó reggelt! " c. ovis dalt, amit Mauglitól tanultam, aztán köszönök és Pipi odaszól, "Csók" én meg vissza: "Pusziiii" és erre Zebike azonnal elkezdte a halpuszit osztani, olyan édes volt, oda is léptem hozzá, nem állt egy szál tolla sem, csak vidám, csillogó szemekkel nézegetett!!! Jaj, de jó is lenne, ha már ő is teljesen otthon érezné magát nálunk!!! A múlt hétvégén még a zöld fiúk is meglátogatták, ott lógtak fürtökben a kalitján, de bunyó nem volt!:-))) Ez is csak alakul!!!:-)) Hiába ülünk időnként nyakig a szarban, azért történnek velünk jó dolgok is, amint azt ez a bejegyzés is mutatja!!!!:-)))<br />
Papa szerint immár bátran ki lehetne tenni a táblát:<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>"Kistarcsai Ideg- és Elmeklinika Állatkerttel kombinálva"</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-42979741389781917322012-10-07T19:29:00.003+02:002012-10-07T19:30:02.203+02:00Nala ...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFnUMaLVvTaVdRfj9uKdHpozH-60HNUfsyiRJZPtDih1NdMLplyyuTzH9jmZNAhPFkh7xn6TIWeQDyfMV-3x-TPqn-s3VKNV9XOclgZfUF1LnpnClx98jC8jY6Kp6utZ3BRQ2XDsXBw7Ah/s1600/Nala.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFnUMaLVvTaVdRfj9uKdHpozH-60HNUfsyiRJZPtDih1NdMLplyyuTzH9jmZNAhPFkh7xn6TIWeQDyfMV-3x-TPqn-s3VKNV9XOclgZfUF1LnpnClx98jC8jY6Kp6utZ3BRQ2XDsXBw7Ah/s400/Nala.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh10dwlcGuhpyHOMaEiTk1QKGZqnWMJjlBG6DRDwF7BTjxnMcT9ajffuWDBQJRLuN5B6Kf6cN3C5-bDIDGy6D1v-RcR64S-msu_i4ep-apBLudT9UvYBxZntFzyOohaMyUG8NNFZUiRDtCA/s1600/Nala+2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh10dwlcGuhpyHOMaEiTk1QKGZqnWMJjlBG6DRDwF7BTjxnMcT9ajffuWDBQJRLuN5B6Kf6cN3C5-bDIDGy6D1v-RcR64S-msu_i4ep-apBLudT9UvYBxZntFzyOohaMyUG8NNFZUiRDtCA/s400/Nala+2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5645563270516532452.post-16413559468987107392012-10-05T22:33:00.002+02:002012-10-05T22:34:14.008+02:00<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ma kibontakoztam a Facebook-on!!!!:-))))</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 18px;">Miheztartás végett a vendégeknek (részlet és kiegészítés a Bottyán Equus oldaláról) "Drága állatkáim! A következő üzenetet ragasztottam ki a bejárati ajtónkra.</span><br style="background-color: white; color: #333333; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 18px;">Az összes állatot nem tartónak, aki ide jön és panaszkodni támad kedve az állataink miatt;</span><br style="background-color: white; color: #333333; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 18px;">1. Ők itt laknak. Te nem.</span><br style="background-color: white; color: #333333; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 18px;">2. Ha nem akarjátok, hogy szőr vagy toll kerüljön a ruhátokra üljetek a feneketeken nyugodtan.</span><br style="background-color: white; color: #333333; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 18px;">3. Sokkal jobban szeretem az</span></span><br />
<div class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #333333; display: inline; line-height: 18px;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> állataimat, mint a legtöbb embert.</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">4. A számodra Ő egy állat. Az én számomra Ő egy örökbe fogadott fiú/lány, aki alacsony, szőrös,tollas, négykézláb közlekedik vagy két lábon és repül, nem beszél tisztán vagy éppen tökéletes magyarsággal magyaráz, felszólít , esetleg káromkodik (nem tőlünk tanulta, hanem az ikrünktől).</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">5. Ők éppen olyan intelligensek, mint a delfin és az elefánt, csak kicsit kisebbre nőttek.</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">6. Na ingereld őket és ne szórakozz velük, mert nem felejtenek.</span></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 18px;">7. Ne állj a madárszobában a kötéljátszó alá, mert Te idegen vagy Nekik és hamar kaphatsz a fejedre egy jókora kokit. "</span><span style="background-color: white; color: white; line-height: 18px;"> ragasztotta</span><span style="background-color: white; color: white; line-height: 18px;">m ki a bejárati ajtónkra</span></span><span style="background-color: white; color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;">.</span></div>
<div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
Mizohttp://www.blogger.com/profile/09178490791046952385noreply@blogger.com0