2010. december 25., szombat

Luciano Pavarotti - Ave Maria




Áldott, békés Karácsonyt embernek, tollasnak, mindenkinek ezen a Földön!!!!!!!!!!!!



2010. december 22., szerda

Karácsony előtt

Kabuki: Színészetük jellegzetessége, hogy egész testükkel, stilizált mozgások elvégzésével fejezik ki az érzelmeket.


Olyan, mint egy kabuki színész. Mindent megmutat az arca és a testbeszéde. Mostanában keveset vagyok otthon, reggel korán megyek és este jövök. Már 2 napja nem voltak kinn, nem vagyok büszke rá, de ez van. 
A kicsik még el vannak együtt, de a nagyok várnak. Reggelente, mikor berakom a friss kaját, 2 szempár mered rám szemrehányóan. Egyik reggel kivettem Sámit, megpuszilgattam a csőrét és mondtam, hogy megint későn jövök, de nem tudok ellene tenni. Nézett az okos szemeivel, aztán mint Indiana Jones , dacolva mindennel elindult felfelé a karomon és láttam a szemén, hogy nem fog semmitől megrettenni. De mivel ő Sámson, a szelidek között is a legszelidebb, hát marokra fogtam, jól megpuszilgattam a hasát és visszatettem a rúdra. Nem tudom leírni a szemeit, ahogyan rám nézett a kalitból, úgy éreztem magam, mint az áruló.............
Ma van a Textra Karácsony, de már viszonylag kora délután otthon vagyok és jöhetnek ki, mind a négyen. Nagyon hiányoznak, mintha egy darab kiesett volna az életemből, de hát amióta a föníciaiak azt a kis izét kitalálták, azóta nekünk is szükségünk van rá, dolgozni kell érte. Pláne ebben a bizonytalanságban, amiben most élünk. A cég ahol dolgozom talán az utolsókat rúgja, kormányváltás, új vezetők kerülnek mindenhová és hozzák a sleppet magukkal. Így aztán nagyon sok helyről felmondták a szerződéseket, pedig van olyan hely ahová már 20 éve járunk és eddig minden a legnagyobb rendben volt, elégedettek voltak velünk. Az újak azonban meg sem akarják tapasztalni, hogy hogyan is dolgozunk.... mennünk kell és passz.
Papát már fél munkaidősre tették, ez is egy nagy érvágás, az én másodállásom sem megy úgy, mint szokott, érezni hogy az emberek jobban odafigyelnek hogy mire és mennyit költenek. Mi még csak el lennénk valahogyan, de sokkal fájóbb pontom, hogy a fiam szerződését sem hosszabbították meg, 12 embert küldtek el tőlük, egy komplett műszaki csoportot számoltak fel az új vezetők, de ezzel paralel jöttek a rokonok, azoknak volt hely.....  Bizonytalanná vált a megélhetésük (finoman fogalmazva is). Ilyenkor azért elönt a méreg és a szomorúság, itt ez a két ember, normálisan nevelnek két gyönyörű gyereket, nem lopnak, nem csalnak, nem járnak hetente segélyért, még röstellik is, hogy ennyire jutottak. És ami a legjobban fáj, hogy még segíteni sem tudunk nekik, hiszen lassan már mi is vegetálunk........ Nem egy felemelő érzés így élni és akkor még nem is adtam át magam költői túlzásoknak........ 

2010. december 7., kedd

Merlin



Hát ő itt Merlin. Péntekenként talizunk, akkor beszélgetek vele.