Akiket sohasem felejtünk............

Tudom, hogy aki sosem tartott papagájt, élből sík hülyének nézd majd, hogy elkészítettem ezt az oldalt. 
Mostanában már egy ideje túl sok a veszteség. Ők nem csak gyönyörű házi kedvencek. Van lelkük, humoruk, tudnak szeretni, bájosak, néha akaratosak vagy makrancosak, de úgy beveszik magukat az ember szívébe, hogy onnan ki már sohasem kerülnek. Nézz a szemükbe és meglátod: Semper Fidelis!
Évek óta , mióta madarászok, egyre több embert ismerek meg, akik éppen úgy rajonganak ezekért a tollas gazemberekért, akárcsak én. Évek óta , amikor valaki felhív, ír vagy üzen, hogy a kedvence átrepült a Szivárványhíd felett, mindig ezt a gombócot érzem a torkomban,a nyomást a gyomromban, átérzem a fájdalmát és a kérdését sem tudom megválaszolni, hogy mért pont az ő madara........


Emlékezzünk Rájuk.......










Bogyó 2008.



Zizi 2009. 
Ő az enyém volt. Ott voltam amikor kikelt a tojásból és én temettem el.



Bogyó 2010.








Csőri 2011.




Palkó 2011.




Marci 2011.






Süsü


2011.07.05.
(aki Kyga barátom kedvence volt........)