2008. szeptember 25., csütörtök

A nemes....


A fenébe..... Dolgoznom kőne, de annyira motoszkál bennem ez a téma, hogy nem tok rendesen odafigyelni, mert már nagyon kéredzkedik kifelé....:-))))
Ez igazán nem történet, nem is röhögős, nem is sírós. Mióta (2 hónapja) kiegészültünk a zöld angyallal, azóta gondolkodom ezen. Csibészke érkezésekor is bennem motoszkált, sosem láttam még élő, hús-vér sapist előtte. Többnyire Romhányi Attila könyvét forgattam, volt benne sapis is, egy nem túl jó fotóval, illetve a leírása után azzal a megjegyzéssel, hogy szereti a diót. No, valljuk be, ettől azért nem tör fel elementáris erővel az emberben a vágy egy sapis után...... Amikor a fórumra kerültem nem is volt másnak, csak Kygának, neki ugye több is, mert tenyésztette illetve P+F-nek, aki viszont már régen nem jár fel egyébirányú elfoglaltságai miatt. Csibészke előtt már voltak kishullámosaink, illetve Milike a talált törpepapagáj, aki bár az elején igen vad volt, mégis talán ő kezdte felhúzni a redőnyt a szemem előtt, hogy bizony ezekre a madarakra nem csak szép szobadíszként kell nézni, okosak, alkalmazkodóak és elvárják, hogy te is alkalmazkodj, rafkósak, tele emberi tulajdonságokkal, úgymint irigység, féltékenység, öröm, bánat, sértődés.. Szóval oszlott a köd... aztán jött Csibészke és tőle pedig teljesen felszállt a szemem elöl. A fórumon, ha akarod, ha nem megtanulod, hogy a madaradat társként kezeld, igyekezz a tőled telhető legjobbat és legtöbbet megadni neki. Mégis elgondolkodtam, hogy miért is van az, hogy némely faj, akiknek bizony rengeteg jó tulajdonsága van és küllemre sem az utolsó, sokszor háttérbe szorul. At eklatáns példa erre a sapis, bár mostanában már a fekete sereg egyre erősödik. Picit remélem, hogy a feketesapkás blog illetve a saját blogom is közrejátszik ebben, hogy egyre több ember ismeri meg ezt az igazán szép külsejű és családbarát madarat. A külföldi oldalakon egész fórumokat találsz, többek között a Goggle-n is van egy, "Caiques" a neve, amin csak vele, róla és érte szól minden. De ezt most nem bolygatnám, aki rendszeres olvasón, az pontosan tudja, miről is beszélek. Aki egyszer tartott sapist, nem hiszem, hogy valaha átnyergel másik fajra, inkább csak mellé vesz mást.
Pontosan ugyanezek a gondolatok ébredtek bennem, mikor a zöld angyal hozzánk került. Vadul bóklásztam a neten, hogy minél többet megtudjak róla. Ugyan Kyga elmondta, hogy nagyszerű madaram leszen Sámson személyében, de ez az ő interpretálásában annyit tesz, hogy: "Nem fogod megbánni, olyan mint egy zöld jákó, csak nem annyira érzékeny!" Nem lesz abból pletyka, amit ő mond és ennyivel már nagyon szószátyár volt.:-))
Szóval bújtam a netet, hogy minél többet megtudjak a nemesekről. Az itthoni oldalakon a szokásos, Romhányi féle megközelítést találtam, illetve egy balassagyarmati tenyésztő honlapját olvasgattam, aki ugyan nagyon kedveli a nemest, sőt a kedvenc madara, mégis engem zavart a rengeteg vásárlásra buzdító apró link, amit az oldalán találtam. Mindegy, a semminél az is jobb volt, nagyon precízen leírta mit és hogyan eszik, mekkora odu kell és hogyan tartható kerti röpdébe. A francba.... csak olyat nem találtam sehol, ahol arról beszélnének, hogy milyen a természete, a lelke, érzékeny vagy olyan dömdödöm, mint a sapisaim. Nagyon bántott, el is határoztam, hogy a sapis blog mintájára egyszer készítek egy nemesekről szólót is. (Na azt közben megcsináltuk Sipirccel, meg is hívtunk pár embert, akiről tudtuk, hogy nemese van, de egy kivételével a kutyát sem érdekelte) Ma már erről letettem, annyi az elfoglaltságom, hogy erre már nemigen jutna időm. Szóval akkor nekiálltam gyér angol tudásommal a neten kotorászni. Csodás világ tárult a szemem elé. Egészen részletes leírásokat találtam. Bele ástam magam, mivel egészen hihetetlen dolgokat találtam róluk. Az a legkevesebb, hogy sokáig a hímet és a tojót két különálló fajnak nézték, hogy nagyon oda kell fogyelni az etetésükre,mert a bélrendszerük hosszabb, mint az átlag papagájnak és hogy nagyon sok A vitaminra van szükségük. Ezek is nagyon hasznosak voltak, ám amit a jelleméről olvastam, az lepett meg igazán.
Hát milyen is ez a nemes??????? Különleges madár, régen, amikor először emberhez került, azt gondolták, hogy buta, kezelhetetlen és csak szép szobadísznek való. Hát ez valóban ostobaság, már hosszabb ideje tapasztalom. A nemes csak annak és ott nyílik meg, ahol jól és biztonságban érzi magát és akiben feltétlenül megbízik. De akkor elvarázsol, levesz a lábadról és menthetetlenül beleszeretsz ebbe a gáncsnélküli lovagba...:-)) A sapisok is bíznak bennem, szeretnek, imádnak a kezemmel és az ujjaimmal játszani, belefekszenek az ölembe és ott bírkoznak, sőt ez a gazember Csib még ott is akarta Zizit megprütykölni, akkora a bizalom....:-))) A nemes más, borzasztóan igényli a testi kontaktust, bebújuk a nyakad alá és a fejével az álladhoz dörgölőzik, mint egy macska vagy egészen szorosan az arcodhoz bújik, mint amit Sipike képén is lehet látni. Így aztán egészen sokáig el tud üldögélni, többnyire el is szunyókál a végén, még jobb ha a gazdával együtt. Nagyon-nagyon fontos, hogy fióka korban csak gyengéden és szeretettel bánjunk vele, ez meghatározó a későbbi életében.Az egész madár és a természete is olyan finom, visszafogott és kékvérű. Nem ordít, nem szemetel, ha a kezedből adsz neki valamit, olyan finoman aprókat csíp le belőle, mintha az angolkisasszonyokhoz járt volna. Mindent megfigyel, ez pl. nagyon érdekes, a kedvencem, mikor a bébibogyó ül az ujjamon és az arcomat fürkészi, látom a szemén, ahogyan pásztáz és a környezetében történő dolgokat is így figyeli meg.Ez azonban főképpen késő délutáni és esti kedvenc cselekedete, napközben viszont játszik, bohóckodik, jön-megy a lakásban a földön. Mindent megvizsgál, a napokban a rosszul bezárt kalitot Sámson kinyitotta, ki és lemászott a földre, odaült az teraszajtó elé és nézegetett kifelé. Nem rombolt, nem szedett szét semmit, ücsörgött, aztán Katus visszatette a helyére. Azóta zárjuk a kalitot, nem attól félünk, hogy valamit tönkre tesz, de azért kettesben Dániellel nem szívesen hagynám, az ördög nem alszik....... Aztán nagyon szeret olyan kis szines, csörgös mindenfélékkel eljátszani, erre órákig képes, gyakorolgatja az egy lábbal fogást, minden esetre kíválóan elszórakoztatja magát, hozzá halkan nyekereg, motyog, vérnyákol. Na és a beszéde.... Tudni kell, hogy a jákó, amazon és a nemes a legkíválóbban beszélő madarak. Nem csak megtanulják a szavakat, hanem a helyén is használják őket. Nyilván ez nálunk azért nem lesz nagyon gyors folyamat, hiszen mi igazán csak délután és este tudunk foglalkozni vele, de mégiscsak egy jellemző dolog. És nagyon szereti a zenét, sőt dalokat és dallamokat is képes megtanulni. Persze a szórás egyedek között változó, majd meglátjuk a mienk mire lesz képes, de végül is nem ezért szeretjük, hanem úgy az maga egészéért. Aztán van hogy belebújik a kisördög és incselkedik, úgy csinál, mintha meg akarná csípni a kezedet, de nem csíp csak megfogja és rágicsálja. És ha ez kezdetben erősebbre sikerül a kelleténél, akkor elég ha marconán ránézelés annyit mondasz:"nem szabad!", azonnal elveszi a csőrét, rád néz a gyönyörű szemeivel és abba is hagyja. Nagyon jól kezelhető, szinte érzi a hangulataidat és ahhoz igazodik. Sámson többnyire a vállamon ül, ha otthon vagyok és azt figyeli, mit csinálok. A reggelijük készítésénél már felbátorodva, lelóg a hálóingemről fejjel lefelé és teszteli az aznapi kaját.Csilla (aki jól ismeri a nemeseket, mert egy jó barátja is tart párat) egyszer azt mondta, hogy ő lesz a lelkem szelleme, hát már alakul a dolog!!:-)
Szóval nagyon mókás, játékos, de ugyanakkor mélyérzésű, hihetetlenül kedves és azt kell látnom, hogy ennek ellenére nagyon kevesen tartják és ismerik ezt a tündéri madarat!
Mert nem tudják, milyen is egy nemes!!!!!!..... hát nem is tudom......... olyan nemes!!!:-DD

2008. szeptember 23., kedd

09.22.

Hallgassátok közben, míg olvassátok!!!!!:-))
http://www.youtube.com/watch?v=ITmzujYIdOM

Hát megjártuk Prága városát!!! Csodás élmény volt, szinte visszaléptünk a középkorba. A város külső, szocreál részét nem is láttuk, mert a szállásunkról egyenesen a Vencel térre metróztunk és ez a mesevilág teljesen elbűvölt bennünket. Órákat kajtattunk az Óvárosi téren, a régi zsidónegyedben, a Károly híd környékén. És a Moldva......... Smetana csodás zenéje a legnagyobb kedvenceim egyike, most kép is társult hozzá, a fenségesen hömpölygő folyó..... és hallottam belül a zenét is..... valószínűleg ez is a katarzis egy formája!!!!:-) Templomokban jártunk, gyönyörű botanikuskertekben.... és versenyt futottunk az idővel. Gyönyörűek a templomaik, bár van amelyiket nem is emberi léptékkel kell mérni, méreteiben és hangulatában is inkább az isteni jelző illik rá, de találtunk olyat is, ahol egyszerűen jól érezted magad, megérintette és elvarázsolt a hely szelleme!!!
Kockás abroszos kiskocsmában vacsoráztunk, hamisítatlan sült csülköt vagy kacsát és hozzá jófajta sert. Pillanatok alatt elszállt a pár nap és az indulás napján már reggel patron volt mindkettőnk fenekébe, hogy mihamarabb otthon legyünk, hiszen vár mami, Katus na és a madarak. Aztán hajráááá, papa rekordidő alatt ért haza, húzta már a szive!!!! Rohantam fel a lépcsőn, a nappaliban sötét volt, a madaraim aludtak. Aztán villany fel és álltam kicsit könnyes szemmel, hogy végre...... Először a sapisok mozdultak, illetve visítottak az örömtől, hogy megláttak. Azonnal másztak is kifelé az ujjamra, rá a vállamra és puszikat dobálva dörgölőztek, bújtak, oda ahová csak bírtak. Aztán kivettem Sámsont is, bár ő kicsit tartózkodóbb volt, először még a gondolat is átfutott a szemén, hogy belémcsíp. Hát szörnyű érzés volt....!! Sámson teljesen meg volt sértődve, hogy csak úgy itt hagytam. Tudtam, hogy ő nem lesz egy egyszerű eset, mert Kyga azért felkészített rá, bár szerencsére annyira nem érzékeny mint a jákó. Mégis, ahogyan az ujjam után kapott, hogy rám üssön, bizony tele szaladt a szemem könnyel. Aztán megült ő is a mellkasomon, jobbról és balról meg a két ördögfióka. Csib olyan boldog volt, hogy itthon vagyunk,egy pillanatig sem zavarta a nagymadár, pedig néha kifejezetten utálja ha Sámi közelében kell lennie, de most csak bújt és nem törődött vele. Aztán a kicsiket visszatettem, ők már ilyenkor összebújnak és szunyókálnak, amíg elteszem a hálóba alunni őket. Sámson maradt velem, lassan finoman simogatni kezdtem, hogy oldódjon a feszültsége. Nagyon-nagyon feszült volt, idegbajosan tollászkodott, rettenetesen bántott.A tetejébe levelet kaptam Sámi testvérétől és éppen azt mesélték, hogy Zeuszt simán hanyattfektetve simogatják, én meg itt álltam Sámival, aki még tudomást sem akar rólam venni.... iszonyú érzés volt!!:-( Elüldögéltünk még egy darabig, aztán szépen őt is betettem a hálókalitba és jó éjt kívántam mindegyiknak, ahogyan szoktam. Leoltottuk a villanyt, papa szegény fáradtan a vezetéstől beájult, én még azon agyaltam, hogy mit kezdjek másnap Sámsonnal, hogyan viselkedjek, hogy helyre jöjjön a kapcsolatunk. Rettenetesen bántott a dolog, Prága mesés varázsa egyszerre szétfoszlott, pörgő aggyal azon rágódtam, mit hoz majd a másnap......
Reggel persze azonnal hívtam Kygát és félig bőgve, akadozva vagy hadarva elmondtam, hogy mi történt. Öreg barátom most sem hazudtolta meg magát, hihetetlen nyugalommal beszélt hozzám. Először is azt mondta, ilyet többet nem csinálunk, hogy Sámi otthon marad ha mi elutazunk. Akkor igenis vigyem át hozzájuk, ők nem félnek tőle, mint az otthoniak, kiveszik minden nap és nem fogja annyira érezni a hiányomat, mint itthon, mert Katus nem veszi ki, őt valamiért Sámi egyáltalán nem kedveli. Nem csíp belé, de a nagy csőréval ott veri ahol éri, mami viszont fél a hatalmas csőrtől, úgyhogy ő meg azért nem meri kivenni. Aztán azt mondta, nyugodjak meg és ne egyem magam emiatt, meglátom, mire hazaérek már magába fog szállni és olyan lesz, mint előtte volt. Na, ettől kicsit azért magamba szálltam!!:-))
Aztán délelőtt Katus rámülten telefonált, hogy a sapisok, mint a Függetlenség Napjában, megszállták a nappalit és ott randalíroznak, nem tudják eltenni őket. Az történt ugyanis, hogy papa, aki még szabadságon volt, megsajnálta Zizit és Csibit és nyitva hagyta a kalitajtót, hadd jöjjenek ki a kalit tetejére mászkálni, míg ő elszalad valamit elintézni. Hiába, na, szóval ő ebben nem nagyon gyakorlatias, csak szereti azt a két kis pribéket!!!!:-))) Csibi és Zizi szárnytolla azonban tökéletesen ki van nőve, kompletten repülnek és Katus majdnem infarktust kapott ahogyan jött le az emeletről és a lépcsőfordulóban Zizire bukkant, aki a lépcsőn sétálgatott. Megfogni ugye nem bírta, mert Zizihez csak én és most már a papa érhet, mindenki mástól elszalad. Most meg inkább elrepül......egyenesen a méregdrága függönyre, amibe is naiv mintákat csipkéz a kis mocsok a csőrével ájtatos pofát vágva!!!!:-)) Csibészke viszont az asztal tetején rendezkedett, leveleket és újságokat "iktatott" Katus legnagyobb rémületére és csűdig állt papa finom fokhagymás pirítósában a bőség zavarával küzdve, hol az egyikbe harapott bele, hol a másikba, míg az éppen megkóstoltat olyan legényesen, mint Buga Jakab a kupát elhajította az aztalra és a földre. Szóval totális káosz uralkodott két 15 dekás madár miatt!!!!:-)))) Szerencsére papa percek alatt hazaért és rendet tett, mindenki szépen, vita nálkül bement a helyére, a káosz rendeződött!!!!:-)))
Este 8 körül értem, kivettem, most már mindegyiket egyszerre, rájöttem, hogy ők ugyis megosztoznak, hogy ki melyik részemen csüngjön. Jól kiszeretgettük magunkat a kicsikkel, aztán bekéredzkedtek Sámi kalitjába, hiába no ott még a kaja is jobb, mint a sajátjukban. Sámi viszont hozzájuk cuccolt be egy kis játékra és kajára. Mikor Csib észrevette a nagy zöld madarat a saját kalitjában, akkor viszont azonnal haza akart menni, mert ne má csak úgy bemásszon hozzájuk. Úgyhogy hazanyargaltak az irigység szobrai, Sámi viszont kicuccolt rám és elterülve a mellkasomon simogattatta magát. Aztán egyszer csak, mint a sírós kisgyerek, elkezdett halkan panaszkodni. papa nagyon mosolygott rajta, annyira megható volt, ahogyan nyekeregve,nyivákolva, panaszkodva elmondta micsoda sérelem érte, csak úgy ott hagytuk és elmentünk. Tüneményes volt!!!! És megint öreg barátomnak lett igaza!!!!! Hála a jó istennek, teljes volt a béke és a szeretet. Jó sokáig üldögéltünk, egészen szorosan bebújt a nyakam alá és csak mondta-mondta. Aztán eltettem mindet alunni, kicsit még ment a tv és Sámi elkezdte az éjszakai magában beszélést. Ilyet Csibék sohasem csináltak, halkan motyog, nyirvákol, kotyog magában, míg el nem altatja magát!!! Istenem, de jó is itthon lenni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:-)

2008. szeptember 16., kedd

09.16.

Tegnap este már feküdni készültem. Bekászmálódtam az ágyba,éppen a takarót huzgáltam magamra, mikor meghallottam, hogy kattan a kalit zárja, kivágódik az ajtó, valaki kimászik és mereven nézve leül a kis kalitelőre. Nem láttam a félhomályba mellik az, de odanyúltam és az ujjamra vettem. Aztán visszacihelődtem a helyemre és megnéztem, ki az aki nem bír aludni. Zizike volt, kicsit oldalra hajtotta a fejét és nézegetett. Aztán a csőrét határozottan odadugta a számhoz. Hát jól meg is puszilgattam és a hátát is megsimogattam. Szemmel láthatóan jól esett neki. Nem igazán értettem a dolgot, Zizi nem az az ellágyulós, most meg semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy visszamenjen alunni. Bebujtam a takaró alá és csináltam neki egy olyan kuckót, amilyenben régen Csib nagyon szeretett aludni ( a takaróból) be is tettem, de kimászott, egyenesen fel a fejem mellé a párnára és már emelte is a kis lábát az alváshoz. Hohóóóó, kis kópé, nem fogok veled alunni, szegény Csib meg ott benn várja, hogy mikor mész már hozzá!!! Kapott még egy cuppanósat a fejére, aztán szépen visszatettem a párja mellé. Tudok én alunni egyeddül is, bár azért jól esett, hogy úgy gondolta, velem alszik éjjel, hogy ne féljek!!!!:-)))))))

2008. szeptember 15., hétfő

09.15.

Nagyon vissazfelé fogom elkezdeni,még az 5. péntekről írok először. Jaj, hát én disznó, már megint 2 hete egy sor sincs. Annyira elmegy az idő otthon. Alig várom, hogy hazaérjek, sosem voltam egy nagy elmászkálós, de most fizikai fájdalmam van, ha valahová el kell mennem. Látom, ahogyan otthon várnak. Mind a három!!
Na, ne kalandozzunk, térjünk vissza arra a bizonyos péntekre. Hát mentünk Kygáékhoz, természetesen, hová máshova???? De ez most egy kicsit más volt, kiegészültünk a Mackával, aki pusztán emberbaráti jóságból, a madaraim szocializációja érdekében jött velem meg persze megnézni Kygát.Szóval az idő nem repült, hanem száguldott!!!! Játszottunk a madarakkal, Macka abajgatta Zizit és láss csodát, Zizi, a kis különc egyszer csak finoman elkezdte a Cicus füleit és a haját kurjászgatni. Azért az illem kedvéért rá is tojt egyet, de hát az még bőven belefért. Igen jól érezte magát a Cicus vállán, nem is nagyon akart eljönni. Aztán váltottak és Sámson ült fel az ujjára, nagyon nem közeledtek egymáshoz, de már az is nagy dolog volt, hogy nem akarta letépni az ujjait, mer hát ő sajnos ilyen, rám fekszik és órákat kurrog a fülembe, csak maradhasson, de bizony ha valaki más akarja megfogni, azt nem nagyon szereti. Aztán történt még valami nagyon-nagyon érdekes. Szóval üldögéltünk, Csibészke a Macka foteljának karfáján tollászkodott, de a fél szeme állandóan Bumin és Maszaton volt. Aztán egyszer abbahagyta, kihúzta magát, mint egy huszár, kissé felemelte a szárnyait, mint a bosszúállás angyala és lassan, nagyon lassan elkezdett ebben a pózban körbe-körbe forogni és közben merően nézte Bumit és Maszatot, akik szintén villogó szemmel stírölték az idegen faszit. Persze azonnal ráugrottunk Kygára, hogy mondja gyorsan mi ez a testbeszéd mert ilyet még egyikünk sem látott soha. Szóval: "Erőfitogtatás, Buminak és Maszatnak jelzi, hogy ez itt az ő csapata (Zizi a zasszony, Sámson, a kölök és mizo gazda)) és ha esetleg meg akarna valamelyikük verekedni vele, akkor nosza, de azért nézzék má meg milyen fasza erős csávó ő, ugyan nem ijed meg még két idegen sapistól sem!" Hát valami eszméletlen volt!!!!! Rettenetesen sajnáltam, hogy nem volt gép a kezemben, nagyon érdekes lett volna mindenki számára, nem hiszem, hogy sokan láttak ilyesmit. És megint, mint ahogy újra és újra, tisztelem ezt a kis zöldgatyást, bátor, okos, rafkós és mindenek előtt végtelenül szeretetreméltó. Mert ha annyira akart volna, bizony már nem egyszer Sámsonnak is nekimehetett volna, de tudja, hogy nem szabad, kezdi is már megszokni, hogy a mi nyájunk bizony kiegészült ezzel a kis málé zöldséggel. És mivel Sámi szintén érzi, hogy ne comboskodjon Csibészkével, ezért ez a dolog naggyon jól működik!!!! Azt hiszem, ez azért is van így, mert tudatosan törekszem rá, hogy miondhárom megkapja azt a szeretetet, törődést és gondoskodást, amire szükségük van, hogy jól érezzék magukat a tollukban!!!!:-))
Vasárnap vettem észre Sigike fején a sebet és hogy olyan furcsán áll a tolla. A tollak hegyén apró fekete valamiket láttam, hát az ideg belémállt, azt hittem, hogy valamiféle atka. Azonnal rohantunk az emeletre a papával és máris cipeltük lefelé Sámi nagykalitját, nehogy valami baj legyen. Hétfőn szabin voltam és máris vittem az orvoshoz. A dr megvizsgálta, a tollából is levágott egy keveset és megmikroszkópozta, de szerencsére semmi élősködő. Sigit valaki fejbe somta vagy esetleg nekirepült valaminek és onnan lett a kis seb. Szerencsére már szépen gyógyulgat. Sámson viszont sokkal jobban érzi magát lenn a többiekkel, mint fenn. Mami kicsit meg is bántódott, de úgy döntöttünk a papával, hoyg Sámibébi lenn marad a sapisokkal. Sokkal aktívabb, jön-megy a kaliton ki és be, egyszóval mindenképpen nekivalóbb a lenti nyüzsgés mint a fenti kukacsend. Zizi és Csibi időnként a fotelen keresztül, ami a két kalit között van, átmásznak egy kis látogatóba, akkor Sámit kiveszem és átteszem az ő kalitjukba, ahol naggyon jókat játszogat a számára új játékokkal és a kicsikkel is ez a helyzet. Zizi kifejezetten zabálja Sámi Katicáját, aki a kalit oldalán lóg. Kértem is neki valami kilógathatót Mágnyestől, ha annyira tetszik neki. Aztán van hogy a kicsik a sajátjukban benn vannak és akkor az oldalsó ülőrúdra teszem fel Sámsont, ott nézegetik és szokják egymást. Sámson nagyon sokat beszél mióta lenn van. Az ő nyelvén mondja, ami néha olyan vernyákolós, kicsit mormogós de tündéri. És elkezdett puszit dobni, ez az első olyan hang, amit úgy gondolom, hogy tudom mit jelent. Illetve szokott még egy olyan hangot kiadni, ami mintha "kot" lenne. nem tom, tán kényszerképzete van és valami tyúknak gondolja magát, de mindenesetre nagyon aranyos. Sipikével is egyeztetünk, hogy mi mindent csinálnak a tündérbogyók!!!! Ja és kezd fogni a lábával, néha ugyan elveszti az egyensúlyát de minden esetre, látszik, hogy már evésre akarja használni a lábát, illetve hogy megfogja a játékokat.A hétvégén Zizi megmutatta neki, mit is kell a dinnyemaggal csinálni, békésen eszegették a nagy tálcáról a magokat és dinnyét is fogyasztottak hozzá. Ilyenkor Csibi a vállamon ül és ha ember lenne, elnéző mosollyal figyelné a két kicsit, ahogyan idétlenkednek egymás mellett. Aztán Sámson bement magot enni és Zizi felült a kalitja tetejére és egy kerek órát játszott Sámi Mágnyes által gyártott csörgőjével. Zizi eszméletlen, mindennel el tud játszani, ami a lába ügyébe kerül, Sámi is ilyen, egy dugóval el van egész délután. Szóval ez itt maga a paradicsom, még azon az áron is, hogy olyan a lakás, mint egy madárkereskedés. Ez van, nekik meg így jó!!!!!! Ha hazaérek az az első, hogy összetakarítom a kalitok alatt, jelzem Sámi feleannyit nem dobál le és ki mint a sapis banda. Amikor odadugok valamit a csőre elé, akkor is olyan kis finoman, aprókat harap belőle, míg a kicsi huszárok, olyan "Hübele Balázs, lovat ád az Isten!!" stílusban tömik magukba oszt oldalt meg potyog ki minden!!!!:-)))
Korábban is kelek reggel, kell az a félóra, mert már nem csak a kalitokba kell tiszta papírt tennem és végigmosni a 9 edénykét. Hát ez a három kis ganajtúróbogár rászokott, hogy reggel fürdés van. Felállítom a kádban a kis ülőrudat, amit Kyga párjától kaptam és szépen megfürdetetem a zuhannyal mindegyiket. Csib és Zizi egyszerre és Sámi külön, mert most már szokniuk kell a tél miatt, hogy fürdés után becsomagolom őket törölközőbe, nehogy megfázzanak az előszobába. Hát 3 madarat egyszerre nem tudok betekerni, marad tehát a különfürdés. Igaz, van egy másik kis ülőrudam is, amit Longitól kaptam, de sajnos a 2 sapis egyszerre túl nehéz, Sámsonról meg már nem is beszélek.
Vasárnap a délutáni alvást megosztom Sámsonnal, olyan jókat bóbiskol a karomon, meg én is. Csibiék viszont addig a papussal tv-znek.
Hát így éldegélünk, jól vagyunk nagyon, köszönjük..........

2008. szeptember 4., csütörtök

09.04.

Az éjjel Csibészke lezakózott az ágy alá!:-)))) Nem is tudom, hogyan csinálták, valószínűleg Zizi leeshetett a rúdról, aztán lelökte Csibit is, aki a nyitott ajtó mellett aludt és simán kiesett, rá a kis kalitelőre onnan meg gondolom, ijedtében megindult és hát pont úgy sikeredett, hogy begurult az ágy alá. Csak a tompa puffanásokat hallottam, gyorsan feloltottam a villanyt és megnéztem ki nincs a helyén. Aztán az ágy alól előkecmergett szegény kis bogaram, olyan jó kis álmos szemekkel. Meg is volt szeppenve rendesen. Oda vettem kicsit magamhoz, hogy megnyugodjon aztán szépen visszatettem alunni. Sámi fel sem ébredt, aludt mint a bunda, Zizi meg csak lesett bentről.:-)))))))))
Azttán hajnalban én keltem fel, mert egy nyomoronc szúnyog belólem gondolta a vascoráját megrendezni. Villany fel és elkezdtem keresni. Aztán látom, hogy a lepedő mellöl egyszer csak kibukkan Csibikém feje és érdeklődve nézegeti, hogy mi a halált keresek én hajnalban fel és alá járkálva a szobában. Nem voltunk reggel túl pihentek, az biztos.......

2008. szeptember 1., hétfő

Hétvége

Na ez az ami repül....... Olyan, mintha nem is lenne. Szombaton reggel el kellett mennem mamival, csak olyan 3/4 9 körül értem haza, addigra már a papa is felkelt, kihoztam a büdösbogarakat is, oszt kezdődött a nap. Mivel nagyon meleg időt jósoltak és Csibiék versenyt ordítottak Zizivel, frissen, fiatalosan lezuhanyoztam őket. Teljesen jól megszokták az új kis ülőfát, amit Kygáéktól kaptam, már ugranak rá, én készítem a vizet és a zuhanyt felfelé tartva a visszafolyó vízben istebi fürdőt vesznek. Ugyanígy csinálom Sámsonnal is, csak egyszerre nem tom, mert a kis ülőfán nem férnek el. Szóval mindenki jól lezuhanyozott, a smaragd zöld színük csak úgy villódzott a napfényben, gyönyörűek voltak!!!!:-)))
Ja és a péntek!! Hát az megint írtó jól sikeredett. Történt ugyanis, hogy a 3 madárral Kygáéknál voltunk. Hát azért a kocsiba be és ki cuccolás az kicsit macerás volt, télleg mintha utazócirkusz lennénk, de mikor már ott voltunk és mindenki kapott enni-inni, na akkor kezdtük magunkat igazán jól érezni. A kocsiban végig énekelünk, ez amolyan csapatépítő tréning, szereti a zenét mindegyik és azonnal énekelni kezd a maga nyelvén ahogyan meghallja.
Csibészke azért simán leiskolázott mindenkit,olyan rendesen viselkedett, ő odamegy mindenkihez, Kyga párját különösen nagyon szereti, ráül az ujjára és bármeddig képes rajta elücsörögni. Zizi és Sámson rajtam randalíroztak, illetve Zizi azért lemászott az asztalra egy olyan jó kis 5 zizis rendetlenkedésre, konkrétan Kyga vizespoharát gondolta felborítani, mindent meg is tett a cél érdekében. A végén azonban ő is csak visszamászott rám és kezdték a szokásos balhét Sámsonnal. Ez úgy műxik, hogy először a legnagyobb békességben elkezdenek játszani, csakhogy akkora közöttük a méretkülönbség, hogy Zizi egész csőre belefér Sámsonéba. Az évődés közben Sámi előbb-utóbb jól megszorítja Zizi csőrét, aki erre mérgében belecsíp Sámi nyelvébe, erre ő akkorát ordított, hogy szegény Bumi és Maszat meg Csibészke is a szélrózsa minden irányába repült. Rohantunk is utánuk Kyga párjával, nehogy Maszat és Csibészke összeverekedjen. Már visszatettünk mindenkit a helyére, mikor Kyga megszólalt:"Nem kevertétek össze a fiúkat????!!!" Jót nevettünk, de szerencsére ilyen nem fordulhat elő, mert bár valóban nagyon egyformák mindhárman, Csib gyűrűje olyan randa alumínium, úgyhogy tökéletesen meg lehet ismerni, meg hát a szeméről. Hiába egyformák, mindnek más a szeme. Nagyon jól éreztük magunkat, este már meg kellett erőszakolni a bandát, hogy induljunk haza. El is fáradtak, rögtön eltettem aludni mindegyiket mikor hazaértünk. Ezentúl minden pénteken viszem őket magammal, amíg az idő engedi.
Szóval ez után a kis kitérő után vissza a vasárnapra. Reggel nem siettünk sehová, kelni sem kellett ezért, mikor kivittem őket kakilni utána visszamásztunk az ágyba egy olyan jó kis játszóssimogatósösszebújós reggeli murira, ott voltunk mind az öten. Ezzel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz és nagyon figyeltünk rá, hogy mindegyik egyformán kapjon simit és figyelmet. Aztán fürdés és mind mentek reggelizni, illetve a konyhába kibontottam egy Danone Activiát és némi müzliskétszersülttel együtt becsaptuk az egészet aztán kiki a kalitban még ehetett ha kért. Többször kimentünk a kertbe is játszani, gyönyörű idő volt. Ebéd után aztán befelé a hálóba, mindenki a maga helyére. Amikor Csibiéket betettem, nem is tudom mért, de rátettem a karabínert az ajtóra, hogy ne másszanak ki amíg szunyálok. Leginkább talán azért, mert ha Dániel bejön közben és odamegy a sapisokhoz, akkor Zizi többnyire neki akar menni az öregúrnak, én meg nem szeretném, ha odakapna. Szóval szunya, aztán csak arra ébredtem, hogy Csibészke bújik hozzám ezerrel. Azt első ajtót mnem tudta kinyitni, de addig buherált, míg a kis oldalajtót kinyitotta és szépen kisétált, átugrott az ágyra és már bújt is hozzám, nehogymá kimaradjon az együttalvásból. Zizi nem jött ki, ő odabenn üldögélt.
Délután és este , amíg nem kezdett hülni a levegő egyfolytában kinn játszottunk, jó kis hétvége volt!!!!