09.16.

Tegnap este már feküdni készültem. Bekászmálódtam az ágyba,éppen a takarót huzgáltam magamra, mikor meghallottam, hogy kattan a kalit zárja, kivágódik az ajtó, valaki kimászik és mereven nézve leül a kis kalitelőre. Nem láttam a félhomályba mellik az, de odanyúltam és az ujjamra vettem. Aztán visszacihelődtem a helyemre és megnéztem, ki az aki nem bír aludni. Zizike volt, kicsit oldalra hajtotta a fejét és nézegetett. Aztán a csőrét határozottan odadugta a számhoz. Hát jól meg is puszilgattam és a hátát is megsimogattam. Szemmel láthatóan jól esett neki. Nem igazán értettem a dolgot, Zizi nem az az ellágyulós, most meg semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy visszamenjen alunni. Bebujtam a takaró alá és csináltam neki egy olyan kuckót, amilyenben régen Csib nagyon szeretett aludni ( a takaróból) be is tettem, de kimászott, egyenesen fel a fejem mellé a párnára és már emelte is a kis lábát az alváshoz. Hohóóóó, kis kópé, nem fogok veled alunni, szegény Csib meg ott benn várja, hogy mikor mész már hozzá!!! Kapott még egy cuppanósat a fejére, aztán szépen visszatettem a párja mellé. Tudok én alunni egyeddül is, bár azért jól esett, hogy úgy gondolta, velem alszik éjjel, hogy ne féljek!!!!:-)))))))