O

Mára ennyi, majd holnap írok!!!!!!!!!!!!!:-)))

Mózes.....

Pénteken beszéltem Jocival. Hetente felhívom, hogy érdeklődjek Mózes fejlődéséről. Ahogyan beszélgettünk, egyszer csak Joci megköszörülte a torkát és azt mondta:

"Először azt hittem, csak viccelsz, mikor azt mondtad, olyan kis púpos, mint Quasimodo. Nos, ez nem vicc, Mózi valóban púpos."

A vitaminhiánytól, a rossz körülményektől a szervezete egészen pici korában a teste fűtésére használt el minden kaját, olyan hideg volt az oduban, hogy a pára is megfagyott, ezért volt olyan kis fejletlen a teste és emiatt a csontjai rosszul növekedtek, valószínűleg púpos is marad!!!!:-(((

Nincs kedvem senkivel sem beszélgetni. És ha eszembe jut, ahogyan Joci kitette az inkubátorból és állt ott olyan kis szerencsétlenül, púposan, még üvölteni is tudnék!!! És szívből kívánom, hogy a Jóisten verje meg az olyan lelketlen és szemét szaporítókat, mint akinek a tenyészetéből Mózes kikerült. És sajnos az az érzésem, hogy ez a szemét nincs egyedül, vannak még ilyenek jópáran.................

Ahol nagy a szükség, közel a segítség........

Már megint elkapott a frász. Minden alkalommal ez történik, ha új madaram lesz. Átgondolom, eldöntöm, megbeszélem otthon, beleegyeznek, aztán mikor tuti a dolog akkor jön a lazafrász. Begörcsölök, hogy jó gondolat volt-e még egyet ide fogadni, szeret-e majd itt lenni, mit szólnak a többiek az új húshoz, mi lesz ha utálják majd egymást, meg tudok-e adni neki mindent, amire szüksége van, hogy oldom meg, hogy mindegyikkel egyformán foglalkozzak....... és még sorolhatnám. Én annyira be tudok pánikolni, hogy éjjel sem alszom, hanem ezen golyózok. És mindig kérem, hogy ott fenn, aki intézi az ügyeket, küldjön már valami jelet, hogy ez jó gondolat volt, merjek belevágni.........

Ezt már eljátszottam háromszor, Zizi, Sámi és Bubi jövetelekor is. Csibészke a fix pont, ahogy mondani szoktam, a "Non plus ultra", hiszen ő olyan kis nyugodt, bölcs, elfogadó, tudja, hogy ha 10-en lennének, akkor is nagyon szeretem őt és mindig ő az első.

Ezek miatt aztán tegnap felettébb morózus is voltam, nem volt kedvem semmihez, utáltam mindent és teli voltam kétségekkel. Amikor haza értem, kivettem a kicsiket. Aztán látom ám, hogy Csibi tolla áll a hátán és kergeti Bubikát, aki szemmel láthatóan menekült előle. Vagy kétszer szóltam neki, hogy hagyja abba, de csak kezdte megint. Hát bizony hátulról kicsit fejbe somtam, megfordult és nézett rám az okos kis szemeivel. Akkor már nagyon mérges voltam rá, odafordultam és nagyon határozottan rászóltam: "Meg ne próbáld Bubit bántani!" Tudta, hogy miről beszélek. Morgott valamit a csőre alatt, aztán felugrott az ujjamra, kicsit megkurkászta az orrom hegyét és ment a dolgára, Bubit pedig békén hagyta. Ez a kis affér is jókor jött, legalább láttam, hogy általában tudom kezelni a dolgokat. De a kedvem az csak nem lett jobb. Csibiék már elmentek az oduba aludni, Sámival tv-ztünk a hálóban. Úgy kifeküdt a mellkasomon, mint a gyalogbéka. Nagyon aranyosan annyira be tud aludni, hogy mikor indulnék, hogy a helyére tegyem, csak nagyon finoman lehet megfogni, mert különben úgy megijed, ahogyan hirteken felébred, hogy frászt kap. Na akkor kezdtem magam megint rágni, hogy vajon ketten is szeretenek-e majd így aludni rajtam??!! Áhhhhhhh.... rémes vagyok!!!!

Éjjel persze kipattant a szemem, olyan fél 2 körül. Fel is keltem aztán kinyitottam a gépet, hogy valamivel eltereljem a figyelmemet. És akkor ott megláttam az üzenetet...... Hollandiából jött, Wittekip írta, akinek 8 ekkije van, emellett nagyon sokszor elvállalja a barátai madarait, a múltkor is küldött pár képet, ahol a nappalijukban vagy 14 madár (nemes, jákó, feketesapkás, rózsakakadu) üldögélt nagy békességben. Szóval Wittekip üzenete heveny fordításban a következő:

"Hagyd, hogy meg legyen a saját, külön helyük, mindegyiknek a kalitkájában.Amikor Mózest megeteted naponta egyszer, vidd magaddal Sámsont is, hogy "segíthessen". Hagyd, hogy végignézze, mit is csinálsz Mózessel. Magyarázz el neki mindent, hogy megértse mit teszel és mért. Engedd nekik, hogy semleges területen találkozzanak. Ez újdonság lesz mindkettőjüknek. Készíts vagy vásárolj nekik játszóteret, amit megoszthatnak egymással. És a legfontosabb: ne eröltesd őket, hogy kapcsolatba lépjenek, adj nekik időt. Meg fogod látni, hogyan reagál Sámson ha meglátja és azt is mi lesz Mózes reakciója."

Húúúúú...., hát a legjobbkor jött!!!! Erre vártam.:-) Hát akkor hajrá, vágjunk bele, sikerülni fog, mert sikerülnie kell!!!!:-))

Győzelem!!!!!!!!!!!!!!!!!

Sikerült, sikerült, sikerült, sikerült!!!!!!!!!!!!!!!:-))))

Tegnap megbeszéltem a dolgot a papával, jöhet a társ Sámson mellé. Még csak nem is kellett megígérnem, hogy több madár nem jön a házhoz!!!!:-))))))))))) Letargikus nyugalommal mondta: Hát jöjjön ő is!!! Szerintem azon sem csodálkozna, ha szólnék, hogy van itt egy helyes kis viziló, hadd lakjon mától nálunk!!!!:-)))

Most éppen azon agyalok, hogy helyezzem el őket. Már előbb is azon gondolkodtunk, hogy a két kicsit bevisszük újra a hálóba magunkhoz. Valahogyan Bubika jobban szereti a csendet és a békességet, jobban el lennének ott, és hát amúgy is kiveszem őket minden nap. Arról sincs szó, hogy ott agyon unnák magukat, hiszen ők ketten vannak, szépen eljátszogatnak. Akkor a napaliban maradna a két fiú. A kalitok kellő távolságban vannak egymástól, látják ott egymást, hallják és ha kiülnek majd a tetejére, akkor is meg lesz a kellő távolság, hogy csak akkor találkozzanak, ha valóban akarnak.