2009. július 30., csütörtök









Megint eltüntem, de nem szabadkozom. Gyönyörű időszak ez az életünkben, minden nap együtt vagyok Rebekával, látom ahogyan egyre közelebb és közelebb kerül a fiúkhoz. Játszik Csibivel, barátkozik Sámsonnal. Jönnek a pasik velünk az udvarra is, mindenki külön kalitban üldigél és elnézegetik Rebekát, ahogyan játszik a kis pancsolóban, aztán maguk is elszórakoznak. Csibi külön fürdőt is kapott, mert mostanában nem szeret a kádban fürödni, mióta Zizi elment sok szokása megváltozott. Imádja Rebekát, csüng rajta, bármire képes, csak hogy a kislány közelébe legyen. Fura szerzetek ezek a papagájok, de biztos hogy sokkal sivárabb és szegényebb lenne az életünk nélkülük.
Már a múlt héten kellett volna írnom, csak nem volt időm rá. Elmesélem ezért most, hogy mi történt. Múlt csütörtök éjjel nagy szélvihar volt. Én ugyan aludtam, mint a tej, aztán arra ébredtem, hogy valaki a hátamat lökdösi. Morózus lettem, utálok éjjel felkelni. Megfordultam, Dániel ült az ágyam mellett és nagy erőkkel mancsolta a hátamat. Ő is morózus képet vágott, azonnal tudtam, hogy valami baj van, mert egyébként nem szokott mostanában felkelteni. "Mi baj van, mutasd meg?!" és mutatta. Ment egyenesen a konyhaajtóba és leült. Ott valami nem kerek. Bementem, az ablak ki volt buktatva, rettenetesen sivított a szél kintről és a két kis huli infarktusközeli állapotban verdesett, mert megijedtek a hangoktól. Gyorsan becsuktam az ablakot, megnyugtattam a piciket és mikor láttam, hogy szépen felülnek aludni otthagytam őket. Dániel viszont kapott egy jutifalatot és egy csomó dícséretet, amiért figyelmeztetett.
Most meg itthon hawaiiozunk. Valahogy a pasik teljesen felvették Rebeka életritmusát. Délelőtt kinn vagyunk az udvaron, délben ebéd aztán Rebi megy aludni. Akkor a fiúk csendben elmókolnak a kalitjukban, régen ez sem volt rájuk jellemző. Valahogy érzik, hogy csendben kell maradni. Aztán ha Rebi felébredt, akkor megyünk uzsonnázni négyesben. A srácoknak is jut egy kis győri zabfalat, meg a gyümölcsösjoghurt maradéka. Aztán újra kifelé, eljátszogatunk még délutánig, 1/2 7 körül Rebeka vacsorázik, a pasik visszamennek a helyükre, én meg hazaviszem a kislányt. Aztán jövök vissza, összeszedem Sámit, aki az esti film alatt még alszik rajtam egy sort, aztán ő is megy aludni. Utána jön Csibészke félórás szörfözése és aztán ő is megy aludni.

2009. július 27., hétfő

A húrok s a hangszerek
Nem mindenkinek zengenek
Néha jobb, hogy csendesek
Mert a belső zenét nem egy kéz játssza el
Az legyél, akinek látszol
És annak látszódj, aki vagy
Az legyél, akinek látszol
S aki vagy

Mint foltok egy farmeren
Foltokból áll az életem
Mint foltok egy kopott farmeren
De egy színes rongy nekem nem sokat mond
Az legyél, akinek látszol
És annak látszódj, aki vagy
Az legyél, akinek látszol
S aki vagy

Szépség az arcokon
Elkábít, nem tagadhatom
De várj, van egy mondatom
Ó, a belső zenét nem egy kéz játssza el
Az legyél, akinek látszol
És annak látszódj, aki vagy
Az legyél, akinek látszol
S aki vagy

Adamis Anna

2009. július 23., csütörtök

IV. László

Tegnap érkezett haza. Nem voltunk ott, csak a szülők elbeszélése alapján tudjuk a dolgokat elképzelni. Eleddig semmiféle nagyobb probléma nem volt az újszülött érkezésével. Rebeka érdeklődve nézegette, megsimogatta aztán mikor már elunta, hogy az anyukája nem tud vele foglalkozni, szépen megütögette a kiságyra terített pelenkát, hogy most már tegyék oda vissza. Még nem igazán érti, hogy került oda és meddig marad. Estefelé aztán átmentünk egy röpke félórás látogatásra, átvittük a mosott-vasalt ruhát, megbeszéltük a mai menüt, amit majd Katus szállít át a délelőtt folyamán. A röpke látogatásból 2 óra hossza lett, mert amikor el akartunk haza indulni, mindig felmerült valami fontos dolog, amit aztán még megbeszéltünk. És igen, az apró kisbaba valóban a család IV. Lászlója, hiszen a dédnagypapája is László volt, az üknagypapa viszont a nándorfehérvári győző után a János nevet kapta. IV. László igen apró, de formás uralkodó. Látni még ugyan nem lát, mégis a fejét állandóan Rebeka felé fordítja, őt akarja "látni" és hallani. Melinda apukája szerint annyira jól sikerült ez a Hunyadi-projekt, hogy most már hozzáláthatnak az egész dinasztia legyártásához, mert kellene még egy Mátyás és egy János is!!!!:-)) Vicces..... no Melinda szerint nem annyira!!!!:-))
Így aztán a tegnapi Sámi-Csibi-Mizo ugrabugra elmaradt. Helyette Sámson a főzés szüneteiben, mikor Ágit és Katit hívtam, nemes egyszerűséggel felfeküdt a mellkasomra, jó erősen kapaszkodva és ott szunyókált, vagy a püspökét felnyomva a fejét hajtotta a nyakamhoz és nyafizva nógatott hogy simigéljem már, mert ami jár az jár. Neki is. Csib ezzel szemben megvárta, míg Sámi 1/2 10-kor elmegy alunni, aztán "kiszólt" a kalitjából, hogy mivanmáááá és amikor kivettem, elhelyezkedett a vállamon és még vagy egy órát együtt intéztük a főzés végét, pakolászást, mosogatást, aztán mikor már jól meg is etetett, akkor szépen becuccolt ő is aludni.
Tanulságos nap volt a tegnapi. Meg olyan boldogságosbömbölősfelszabadult. Mikor kiderült a dolog, hogy Zombika lány, hát beszéltem Timikével, aki hihetetlenül gálánsan felajánlotta, hogy legyen a kisalkesz Ágiéké, Zoli is biztosan így gondolja. Már ettől is meghatódtam, hiszen nagy dolog ez a mai világban, mikor valakik ilyen nagylelkűen félre tudják tenni az önös érdekeiket mások javára. Aztán beszéltem Ágival, aki el is pityeregte magát örömében, úgyhogy mire Kati barátnémat is felhívtam, hogy beszámoljak neki, hogyan alakultak a dolgok, bizony már rendesen bőgtem én is a telefonba, hát Katinak sem kellett több, ő is olyan lágyszívű és érzékeny teremtés, úgyhogy jól ki is sirdogáltuk magunkat, hogy bizony, akármilyen mocskos és önző ez a világ, hát vannak még benne csupaszív emberek, Timi és Zoli biztosan azok.
Aztán meg már örömünkben sírtunk, hogy a dolgok ilyen jól elrendeződtek!!!! Most már csak Zombikának kell összeszednie magát és elkezdeni az önálló evést, hogy hazakerüljön a gyönyörűséges sorpalota kettes lakásába és elfoglalja méltó helyét a Mágnyes-családban!!!!:-)))

2009. július 20., hétfő

Hírecskék...

Azért a fiúkról is írok egy keveset.....:-) Nagyon bejött nekik az új játszótér, amit Józsi átalakított. Jó maszív lett, lehet bátran tologatni, kíválóan tisztítható az alsó tepsi és nem utolsó sorban - köszönhetően a villás ülőrúdnak - jól el tudnak különülni, ha mindketten rajta ülnek. Azért Sámi, a kis kópé megviccelte Csibészkét. Sámson ült felül és egyszer gondolt egyet, kinyitotta a szárnyait, mint egy denevér (a nemesnek különösen nagy szárnya van, a felnőttek szárnyfesztávja a 70 cm-t is elérheti) és hirtelen rákiabált Csibészkére, hogy "Húúúúú!" . Szegény Csibikém úgy megijedt, üvöltött egy nagyot és mint akit puskából lőttek ki elrepült az előszoba felé, pedig igen utál repkedni, úgy szedtem onnan össze, olyan slunggal repült, hogy mikor lelandolt még vagy fél métert csúszott előre. Jól össze is szidtam a nagyot és bezsuppoltam a kalitba. De azért ha megteheti, hogy lök egyet Csibin, hát meg is teszi, hiába no, a legszebb öröm a káröröm, de azért ha észreveszem, akkor többnyire Csibi az aki utoljára nevet!!!!:-)
Igaziból féltékenyek is egymásra, különösen Sámson tud dührohamokat kapni, ha látja hogy Csibi ül rajtam. Viszont a durvaságot írmagjában elfolytom, mehet be a büntikalitba és marad egyedül a szobában. Olyankor először mérgében nekiesik a magostálnak és a szélrózsa minden irányába szétszorja morogva, dühöngve a magokat, aztán többnyire lehiggad és megint a régi lesz. Érdekes módon azonban a kishullámosokat egyikük sem akarja bántani. Az egy próbálkozása Sáminak volt még az elején, mikor azt hitte a vacsit tálaltam fel neki. A kicsik sem félnek tőlük, ha mind a 4 a konyhában van, akkor is mondják a magukét, talán az elején hallgattak el rémülten, ha a nagyobbak is ott voltak, azóta nem nagyon foglalkoznak velük.
A legnagyobb zsuga pedig ha Rebeka ott van. Ebédnél a nagyok is kapnak kis tálban levest vagy főzeléket, mert különben sóbálvánnyá merevedve vagy éppen lelógva kalitról, bárhonnan, lesik, hogy mi lehet az a csudálatos és mennyei manna amit Rebeka eszik és átszellemült fejjel falják, ha pedig dinnye a menu és gyakran az, akkor ahogyan a magokat kiszedem a kislány dinnyéjéből, vágok még hozzá egy kis húst és ők is kapnak belőle uzsonnára, alul pedig Dániel ül és ha valaki elpottyant egy falatkát is azonnal felporszívózza, teljesen mindegy hogy gyümölcs, mag vagy egy kis kenyér.

Lacus


Lacus
Originally uploaded by katalin hunyadi

Megérkezett az újgyerek..............:-)))

Vasárnap hajnalban 3/4 5-kor megérkezett Hunyadi Lacus, az új unokánk. 3450 gramm és 53 centi. Csuda formás kis baba, persze még viseli a születés fáradalmait!!!:-)) Édesanyjával együtt egészségesek!!!!:-))

2009. július 16., csütörtök

Eljött a 40. hét ..................











Nagyon gyorsan eltelt a 9 hónap és bizony a napokban már másodjára nagymama leszek. A kicsinek nem tudjuk a nemét, meglepetés lesz, a szülők nem is tudakolták meg a jó doktortól. Ezért aztán magunk között csak "újgyerek"-nek nevezzük a papával és már nagyon várjuk.Nem is gondolok bele, mi történik, ha fiúcska lesz, a két nagypapa majd ölre megy, hogy a kicsi milyen drukker legyen, hiszen nálunk elkötelezett futballdrukkerek a nagypapák, nekik még megadatott az az érzés, amikor igazi meccseket lehetett látni a stadionokban és nem azzal szórakoztak a drukkerek, hogy az ellenség szurkolóit laposra verjék!!!:-(
Azt gondolom, az első időben azért nem lesz ez kispályás az anyukájuk számára, de ismervén a hihetetlen türelmét és szeretetét, nem okoz majd gondot. Meg hát ott vagyunk körülötte elegen, hogy segítsünk, amit csak tudunk. Rebeka lassan elkezd beszélni, már kíválóan kiabálja, hogy "Mama, gyere!" És kedves, mosolyog állandóan, jó hosszú sétákra megyünk, a korához képest simán legyalogol még nagyobb gyerekeket is. Okos, értelmes és noha még most kezd csak beszélni, mindent megmutat és megért. Van egy fura nevetése, hasonló a Télapó Ho-ho-ho-hóóó!! hangjára, csak ő "a" betüvel mondja, olyan aranyosan csinálja, hogy a felnöttek is elkezdenek nevetni tőle. Ez az a hang, amit Sámson fél nap alatt eltanult és a mai napig teljesen időzítve használja. A múltkor Csibészke rendetlenkedett és a papa rászólt, hogy fejezze be, mert beleteszi a levesbe, mire Sámi: Ha-ha-ha-haaaaa!!!!! Papa szerint értette és értékelte a humorát.
Ezeket most csak azért írom le, hogy ha hosszabb időre eltünnék, ne lepődjön meg senki. Rebeka, amíg az anyukája kórházban lesz az újgyerekkel, hozzánk költözik és a két tollas gonosztevővel együtt éldegél. Nekem is vigyáznom kell, mert bizony a két gazfickó is igen féltékeny egymásra, ha Rebekáról van szó és nem lehet senkit kihagyni a játékból, mert a másik azonnal elkezdi a farkát csípkedni és kötözködni.

2009. július 13., hétfő

Sűrű hétvége....
















































Rendkívül mozgalmas hétvégénk volt, bár igaziból sosem szoktunk unatkozni. Kezdődtek a dolgok szomorú hírekkel, mami kishullámosai közül ketten elmentek. A dolog gyanús volt és miután meghánytam-vetettem magamban, úgy döntöttem, hogy "elkobzom" a maradék két kismadarat és lehozom magunkhoz, lássam mi is lehet a baj a hulikkal. Szegény mami rettenetesen megbántódott, de sajnos azt kell gondolnom, hogy már nem tudja őket úgy ellátni, ahogyan kellene. Eddig is próbáltam néha meggyőzni, hogy jobb helyük lenne nálam lenn, de mindig falakba ütköztem. Most viszont az állomány ilyeténképpeni csökkenése nem hagyott kétséget, hogy meg kell ezt tennem.Szépen leköltöztettem őket a konyhába (én ugye teflont egyáltalán nem használok), ott sokkal világosabb van, mint ahol ők eddig éltek. Jövünk-megyünk, látnak embereket, szól a tv is, szóval tiszta Hawaii két kis ugribugri papeszkának. Maminál szinte egész nap egyedül voltak, a meleg és az erős nap miatt volt, hogy ki sem nyitotta a reluxát, szóval én sokkal, de sokkal kellemesebb környezetet tudok nekik biztosítani. És jól is érzik magukat velünk, egész nap játszogatnak, puszilkodnak, estefelé már el sem szaladnak, ha odamegyek és megsimizem a hasukat, pedig eddig senki sem simogatta őket. Úgy látom, a csőrük egy cseppet atkás, úgyhogy meg is kezdem ma a paraffinolajos kezelést. Megmutattam őket a nagyoknak is, érdeklődve nézigélték a két picurt, bár Sámi először azt hitte, ők lesznek a vacsi és morgott meg csapkodot feléjük, aztán szépen elmagyaráztam, hogy mi a pálya, ezentul itt fognak élni az ő közelükben. Érdekes módon a picik nem igazán ijedtek meg a két behemóttól, nézegették őket oszt annyi. Viszont ki kell mondani, hogy a hangicsaszint bizony megemelkedett. Hiába beszélünk két csepp kis madárról, azért ha belejönnek, tudnak sípolni rendesen, olyan monotonon, mintha sosem lenne vége.
Pénteken elkészült a fiúk felújított játszótere, állati szuper lett, nem is hasonlít a régi kis feljavított ruhaakasztóra. Mindjárt fel is avatták, békésen üldigéltek rajta, nem volt bunyó sem. Valahogyan mintha egyre jobban ellennének együtt!! Remélem!!!
Szombaton Csofi gazdája járt nálunk, meglátogatta Csibit és Sámit. El is csodálkozott, mekkorát nőtt a kis vérszívó. A mellén és a hasán már igazi "felnőtt" toll van, szikrázóan és hihetetlenül zöld, a hátán még váltja a babatollát. A csőre szinte teljesen besárgult, kicsi fekete csík van még az élén és az írisze is lassan kisárgul majd. Nem meséltem el neki, hogy Sámi elkezdett beszélni, mivel Csofi nem beszél és nem akartam, hogy a szive fájjon, de ez a kis görény beült a pléd közepébe, azt hitte, senki nem látja és rákezdett a hápogós-kukuccsolós magánszámára. Így aztán kiderült a turpisság és Ricsi elmesélte, hogy egyszer régen még Géza küldött át neki valami hangfelvételt egy nemesről, hogy Ricsi hallja, milyen hangokkal kezd el beszélni és azt mondta teljesen azok a hangok voltak, amit Sámi is használ!!!:-)))) Jó sokáig volt nálunk, nagyot beszélgettünk, mikor elment gyorsan befőztem a fáról a sárgabarackot lekvárnak és bezuhantam az ágyba.
Vasárnap délben érkezett minden papesz kedvence, Rebeka. Mindjárt be is ült ebédelni az etetőszékébe. Jóízűen falta a levest, baromi nagy volt a csend és ahogy körülnéztünk, hát csak azt láttuk, hogy a két nagy meredten, dülledő szemekkel nézi a kislányt ahogyan eszik. Nosza, kiszedtem egy kis karfiollevest nekik is egy tálkába, hozzá egy kevés grízgaluskát és már nyomták is befelé egy tálból békés egyetértésben. A következő fogás tarhonyás hús volt, egymást megelőzve lógtak a kaliton, játszótéren, csak hogy egy falat tarthonyát kaphassanak. Kapott is mindkettő és boldogségos képpel eszegették, sőt mikor Rebi befejezte, Sámson rámászott az etető lapjára és az összes tarhonyát, ami a kanaláról leesett vagy a tányérból kiesett felfalta az utolsó szemig. Mert a másé az mindig jobb. Mint az oviban......
Esteféle viszont kitaláltuk Sámival a dinnyeevés legújabb és legkellemesenn módját: a páros evést. Ennek az a lényege, hogy felszelem a dinnyét, egymás mellé teszem a szeleteket és Sámson szép sorban haladva kieszi a magot mindegyikból. Mert ő azt szereti, nekem pedig marad a húsa, mag nélkül, úgy sokkal kellemesebb. Be is vágtunk kettecskén egy negyed dinnyét, én majd szét durrantam, ő pedig elégedetten őrölte csőrével a magokat. Próbáljátok ki, meglátjátok milyem jó, hogy nem kell a magokat szedegetni belőle, a madaraknak pedig kifejezetten jót tesz a dinnymag!!!:-))

2009. július 10., péntek

Ovisok....

Nyár elejéig megittak a fiúk egy fél flaska Aloe Vera gélt, nagyon jó hatással van a papeszokra, a nemesekre különösen. Még akkor vettem. mikor Zizus beteg volt, reméltem, hogy segít neki túllenni ezen a rémületes Aspergillosison. Sajnos neki már nem segített. A fiúknak viszont továbbra is adtam, sőt érzékelendő hogy mennyire nagyon jó gyógynövény is az Aloe, elmondom, hogy a vizükbe tettem és amikor friss Aloés vizet csináltam reggelente, akkor az előző napit ráöntöttem a szobanövényekre, amik ettől csodaszépek lettek és az összes karácsonyi kaktuszom virágba borult!! Szóval nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, tudom, hogy nem filléres dolog, de mi is elfeleztünk a Cicussal egy liternyit, így mindkettőnknek jutott bőven és akkor már nem olyan rémületes az ára.
Szóval az Aloe már elfogyott, kicsit pihentettem őket és most úgy gondoltam, itt az ideje egy Echinácia kúrának. Ez is egy olyan kaktusz-pozsgásféle, szintén a prérin nő és igen jól megerősíti az immunrendszert. Vettem tehát homeopátiás gyöngyöket, a legkisebb erősségűt és Csillával megbeszélve Sámson reggel-este 4-4 gyöngyöt, Csibészke pedig 2-2 gyöngyöt kapott. Azaz kapot volna, mert ő , aki mindent elvesz tőlem és boldogságos fejjel megeszi, most megmakacsolta magát. Sámi szépen kiszedte az ujjaim közül az apró gyöngyöket és mint a malomkő, megőrölte a hatalmas csőrével, de Csibi az Istennek sem akarta megenni. Mag közé nem lehet tenni, mert annyira apró, ember nem mondja meg, hogy megette-e vagy sem. Na akkor elkezdtem a fejem törni, hogy mit csináljak, hogy járjak túl az eszén. Köztudott dolog, hogy az irigység és a féltékenység bizony nem áll messze a papeszoktól, olyanok mint a kis ovisok, mindegyiknek az kell, amit a másik kap, hát én meg pont ezt lovagoltam meg, hogy Csibi is egyen echináciát. A dolog úgy működött, hogy Sámson a kezemen ült, hátat fordítottunk Csibészkének, aki már ettől is teljesen begőzőlt: "Mit csinálhatunk mi, hogy ő nem látja és nem vesz részt benne???!!!" Nyúlt a nyaka, mint a zsiráfé, hogy a vállam felett lássa, mi is történik. Én persze erőst vigyáztam rá, hogy lássa is, méghozzá jól. És odatartottam a gyöngyöket Sámi csőre elé, közben pedig rettenetesen dícsértem: "Okos fiú vagy, edd meg szépen, ugye milyen finom???!!!" Kész, Csibi agyát elöntötte az irigység, ne mááá ő ne kapjon valamit, amit a nagy kaphat. Fel is ugrott a vállamra azonnal, hogy még jobban lássa, mi történik. Sámson közben jóízűen befalta a gyöngyöket, vissza tettem hát a helyére. Aztán jött Csibészke, akit addigra már mindenek felett érdekelt a gyöngy. Úgy tartottam az ujjamon, hogy Sámsont is jól lássa és adtam neki is a gyöngyből. Hát valószinűleg az vág ilyen pofát, aki a Paradicsomban a hurik ölében valami mennyei mannát lakmározik, Csibi diadalittasan, olyan naugyehogyugye fejjel rágicsálta a gyöngyöket. Eszébe nem jutott kiköpni, kiejteni, úgy vigyázott hogy megegye, mintha valami földöntúli gyümölcsöt kapott volna. Hát így volt, én jókat vihogtam magamban, Sámi csak lesett, Csib pedig roppantul elégedett pofát vágva játszogatott tovább a kalitja tetején.:-)))))

Sámson hápog és kukuccsol

Sajnos kép nélkül. El kellett dugnom a kamerát, mert ha meglátja azonnal abbahagyja. Így csak a paplan alól tudtam ezt a rövid felvételt megcsinálni.

2009. július 6., hétfő

Jönnek a szavak, egyik a másik után!!! Kezdődött a pikpik-kel, ez egy játék, amikor az ujjammal finoman megütögetem a csőrét és mondom, hogy pikpikpik, már vagy 3 hete játszottuk, mikor felemeltem az ujjamat és mielőtt megszólalhattam volna, Sámson már mondta, hogy pikpikpik. Aztán jött a kukucccs, kissé pöszén de annál aranyosabban, ez is egy játékból ered, betakarom a fejét törölközővel, hogy ha egyszer orvoshoz kell vinnem, ne kapjon sikitófrászt és amikor lehúzom a törölközőt akkor mondom neki, hogy kukuccs. Nagyon megtetszhetett neki, mert azóta is lelkesen mondja. A következő hang a kacsahápogás volt. Még Csibészkének vettem egy plüss kacsát, ami hápog háromszor egymás után. Csibi persze jó nagyívben tojt rá, Sámson sem érdeklődött iránta sokáig, csak a fél szemét szedte ki a nyomorult, jobb sorsra érdemes madárnak, aztán talán pénteken elkezdett hápogni. Olyan tökéletesen csinálja, hogy tegnap már rászóltam a papára hogy ne szórakozzon már, ne nyomogassa a kacsát, mint a süket az ólajtót. Aztán kiderült, hogy Sámi volt a kacsa, szegény papa még a közelébe sem volt a szárnyasnak. Aztán tegnap este megjött az "apa". Először csak próbálgatta, aztán sutty , kimondta. Egyébként is a vasárnapunk valami hihetetlenül jól sikerült. Olyan jók voltak Csibivel, mint az angyalok, már kissé gyanus is volt a dolog. Délután vasaltam és még takarítottam, ők pedig szépen elmolyolgattak, mindegyik a saját kalitján. Sámi levadászta az összes kiselefántot, amit Rebekától kapott, az egy öreg kocsicsörgő volt, ki is kellett dobnom. Csibészke viszont wellnessdélutánt tartott, megfürdött a vizébe, helyre rakta a tollait, motyorászott és mászkált ki-be a kalitba. Később nagytakarítás volt a kalitokba, ami nem rövid idő, ha a kalitok méretét tekintjük. Kitűnően elszórakoztak akkor is, Csib a törlőrongyot támadta meg és mindenáron verekedni akart vele, Sámson viszont hol a fejemre, hol a hátamra mászott, mikor félig belógva a kalitjába, törölgettem a rácsokat. Ez egy szuper hétvége volt!!!