2012. június 28., csütörtök

Papagáj módi

A papagájok szeretik az állandó, visszatérő dolgokat, hiszen akkor mindig tudják, hogy mi fog következni. Nos, mi is elkezdtünk felvenni Zebivel apró, mindennapos szokásokat, mert úgy gondolom, ettől is hamarabb bizalmasabb lesz a kapcsolatunk. A keddi dió evésből kiindulva tegnap, amikor kexet kaptak, szépen kinyitottam Zebi ajtaját (mikor már a többiek jól láthatóan és jól hallhatóan megkapták az adagjukat) és szóltam neki: "Gyere ki, itt a kexed!" És láss csodát, szépen kikecmergett, kivette a kezemből a kexet, ült az ajtón és a legnagyobb nyugalommal rágcsálta. Mikor végzett, akkor békésen vissza mászott, nem zoomolt szeme, a testbeszéde azt mutatta, hogy teljesen nyugodt. Ebből most már szokás lesz, mindig így fogja megkapni a délutáni csemegéjét. 
Még egy pozitív dologról számolhatok be! Eddig, ha a szobát takarítottam és bevittem a partvis-kissöprű-lapát együttest, hát szegényem a rúdról esett le ijedtében. A kis stokimról már nem is beszélek, ha csak hozzányúltam, ő elkezdett menekülni a kalitban, mintha valami rettenetes ellenség lenne. Mára ez is csillapodott! Sokszor üldögéltem mellette a stokin, ha felálltam, akkor nagyon óvatosan-lassan tettem odébb és mindig kommentáltam, hogy mi fog következni.( Ezt is nagyon szeretik.) Kellett hozzá egy kis idő, míg megszokta, hogy a stoki nem vérszomjas papagájvadász, hanem a mama ülőkéje, de ez is sikerült. A takarítóeszközök sem olyan félelmetesek már. Tegnap, amikor Sámi egyszemélyes partijának a romjait takarítottam már nem kezdett el ugrálni a partvistól, pedig szinte mellette voltam, sőt amikor felmostam (a vérfelmosó is egy rettenetes ellenség volt ezidáig) akkor sem verte magát sehová, inkább figyelte, hogy mit csinálok. Ezek nem az én érdemeim, sokkal inkább a csapaté. Zebi nem hülye, teljesen jól látja, hogy az összes többi halálos nyugalommal viseltetik a felsorolt harci eszközökkel szemben, hát akkor ő is belenyugodott, hogy ezek szinte mindennapos használatban vannak és nem ölnek papagájt. Emlékszem, mikor először felmostam, hát halálra vált a felmosótól, rettegve nézte, hogy merre menekülhet ez elöl a csápos valami elől és verte magát a kalit oldalához.  A többiek meg döbbenten nézték, hogy ki ez az őrült, mért ilyen ideges típus, ha mama mossa a követ?!:-)))
Egy dolog van még, ami konkrétan elég sok nehézséget okoz és ez a kalit takarítása. Zebi megtámadja a birodalmi törlőrongyot, nem tudom letörölni rendesen a kalit rácsait, mert ott csattog a csőre a kezem mellett. Takarítani viszont kell. Általában ezt úgy csinálom, hogy akinek a kalitját éppen törlöm, az kijöhet, mert pl. Bubi sem nagyon szereti, ha benn nyúlkálok és ő is benn van. Ha kinn van, akkor azt csinálok belül, amit csak akarok, sőt odajön és lelóg valahonnan ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. No most ezt kellene valahogyan Zebivel is megoldanom. Azon gondolkodom, hogy valahogyan őt is kicsalogatom, felültetem a kötélre és amíg ott bambulászik, sutttty, gyorsan kitakarítok nála! Szorítsatok, hogy sikerüljön!:-)

2012. június 27., szerda

A sherwoodi betyár avagy légy résen gazda...!!

Hajnal volt, már világosodott. A háló ajtaja nyitva van mindig, mert ha Morzsikám rosszat álmodik és sikít akkor rohanok át megnyugtatni (szerencsére mostanában nem fordult ilyesmi elő). Egyszer csak harsány "Mama, Mamaaaa!!!" kiálltásokra ébredek! Sámson az, megismerem a hangját. Mi a túró baja van hajnali 4 óra 20 perckor?! ....... olyan álmos vagyok, hogy egyszerűen nincs lelkierőm kimászni az ágyból..... majd csak abbahagyja?! ....... és végül vagy jó 10 perc után télleg abbahagyja! Közben a sapisok is elkezdenek visítani fülsüketítően! Front van itt vagy mi a kórság??!
Öt órakor azért kiszenvedem magam az ágyból, indul a nap, gyerünk a teraszra virágot locsolni. Locsolok, locsolok és közben a madár szoba nyitott ablakán hallom a Pipit: " Micsinász???? Miiiii? Micsinász???? Bolon vagy???"
Hát ez a Pipi is megmakkant ma reggelre ....., mi bajuk lehet? 
Indulok etetni, ahogyan belépek a madárszobába, éppen hasra esek egy akkora adag output termékben, hogy a T.Rex könnyezve kunyerálná a receptet!!! Mi van itt????? Valami front??? Körülnézek és azonnal megértem a dolgokat!
Szóval tegnap este vagy mellé vagy be sem csuktam rendesen Sámi kalitját, aki persze azonnal dícséretes buzgalommal kimászott és fenn a kötélen töltötte az éjszakát, a reggeli nagy dinókaxit is ott engedte el, majdnem bele is léptem. Majd nyilván hangos mamázásba kezdett, mert éhes volt és nem látott sehol, a többiek pedig le voltak takarva. Egyenesen a kicsikhez siet és addig húzza-vonja a takarójukat, míg lerántja róluk, ők pedig azonnal frászt kapnak, ahogyan a takaró leeseik és meglátják a zöld betyárt, amint föntről kukkolja őket! Visítanak, mint a malacok, elvégre sapisok!:-) Közben még elbóklászik őbetyársága, megtalálja a barackot, amit mára hagytam a kis asztalom magamnak, na abból jóízűen megreggelizik, persze körben mindenhol szétdobálva a kopaszbarack darabok.  A Pipi nem volt letakarva, mert tegnap valamelyik lesz@rta a lepedőjét és a mosásba tettem. Erre megindult Pipihez valami kis reggeli kardozásra, Pipi pedig, mint jól nevelt jákóhölgy azonnal rászólt, hogy "Micsinász? Miiii? Micsinász??? Bolon vagy?" , ami azért nem rettentette el Sámit hogy a kalitja tetejére telepedjen és ott kalapálja Pipi csőrét kisebb-nagyobb sikerrel.      
Mikor meglátott szinte röhögött a szeme. "Ej, de jól szórakoztam!!" Megindult felém, kaptam egy reggeli puszit majd egy lajhár tempójával a vállamra kecmergett. Mehetünk ...

Utána gondolkodtam el rajta, hogy igaziból milyen nagyon okosak a papkák!!!! Végül is kit hívott volna, mint engem, hogy éhes és enni kér, Pipi meg ahogyan tőlem hallja, hogy rájuk szólok, éppen úgy próbálta megregulázni a zöld betyárt!:-)) Szerencsére minden jól sült el, senkinek nem lett semmi baja, mindenki kapott enni és inni. Mikor elköszöntem tőlük alaposan megvizsgáltam minden kalit ajtaját, vajh rendesen becsuktam-e!:-)))))

Még vissza térve Zebulon úrfi tegnapi magánszámára, hát nem volt a gyerek kispályás! Ott kezdődött, hogy diót kaptak, mindegyiknek odaadtam már, Zebi volt a soros és egy hirtelen ötlettől vezérelve kinyitottam az ajtót és szóltam neki: " Zebibaba gyere ki, itt a dió!!" (feltételezve, hogy a "dió" szó jelentésével abszolute tisztában van, mivel általában a kexet és a diót megnevezem, ha adom nekik). Az állam is leesett, mert Zebibaba szépen ki is jött, leült a nyitott ajtóra, megfogta a diót és békességesen eszegette. Több darabot is simán bevágott a drága.:-) Majd dolga végeztével szépen visszamászott a kalitba, de az ajtaja nyitva marad. Én meg térültem-fordultam, megcsináltam nekik a vacsit és mikor vittem be és beléptem az ajtón, Földannyának Földannya, ott találtam Zebulont, amint a kövön sétálgat körbe és lesi a többieket. Annyira aranyos volt, kicsit összehúzta magát, mintha a kisebbnek akarna látszani, mint amilyen valójában, szerintem ahogyan a többieket sasolta, félt, nehogy valaki bántani akarja. De a többiek csak döbbenten nézték, hogy a remete kibújt a barlangjából, nem akarták bántani. Hát hegyen ülő vadászkutya legyek, ha nem azt nézegette, ki a szimpi, ki nem az.:-) Gyorsan letettem a tálakat a kezemből és szóltam neki, hogy "Gyere!". Akkor ért a második nagy meglepetés, halálos nyugalommal elkezdett mászni a kezemre, majd felfelé a karomon. Mikor felért  szépen átreppent a saját kalitja ajtajára, részéről a mai séta ki volt pipálva, nem mozdult ki bentről!:-)
Bizony mondom Néktek, az egyik legjobb dolog a világon papagájokkal élni, sosem unatkozol, az fix!!!:-)))

2012. június 26., kedd

A zannyát, Zebi sétálgat lenn a szobában, ha kézre akarom venni, simán ráül a kezemre ( fásli nélkül:-DD)....... mondom, hogy müxik ez, csak türelem.................:-)))))))))))))))
Nagyon-nagyon örülök!!!!!!:-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
A múlt hét nagyon hamar elszaladt, szegény papa a hugával együtt a temetést intézte. Szörnyű bürokratikus az ügyintézés, nem elég az embernek a saját fájdalma, még a hivatali keselyükkel is meg kell küzdeni!!! Végül is sikerült mindent elintézniük, a temetés július 3.-án kedden lesz. Remélem, hogy utána szegény papa lassan majd megnyugszik.:-(

Írok a tollasokról is, mert bizony az elmúlt pár napban nem is  meséltem róluk. 
A kicsik teljesen jól vannak, velük gyakorlatilag semmi különös probléma nincs sosem. Szépen harmonizáló pár, szeretik is egymást, bár ezt a feketesapkások esetében nem úgy kell elképzelni, hogy élnek, mint a Tuba és a Tubáné. Ők kis agresszív bunyógépek, sokszor még rajtam is összevesznek, az egyik belefekszik az ölembe, hogy simizzem, a másik elkezdi a farkát-szárnyát húzogatni, ne mááá béke legyen és a végén gombócba tekeredve csépelik egymást rajtam.:-))) Ők ilyenek, így kell elfogadni őket.:-)
A zöldek is jól megvannak. Mózes soha még ilyen szép tollú nem volt, mint most. Sámi megint kicsit fogyott, már megfogom és érzem, meg is mértem és jól gondoltam. Kissé kevesebb a súlya, majd kitalálok valamit, hogy csináljak neki egy kis étvágyat. Ő rettenetesen rossz evő, egész nap nyammog a kaján, szinte alig eszik és még azzal a kevés kajával, ami a begyébe jut Morzsit eteti állandóan. Viszont nagyon érdeklődik Zebi iránt. Már kétszer is odaröppent Zebi kalitjának az oldalára és nézegette az új fiút. Nem állt a tolla, teljesen nyugodt volt és Zebi sem akarta a túloldalról a vérit venni. Néha oda is ülünk a kalitja mellé a kis stokira és úgy beszélgetünk vele.
És hát Zebi...... jól van, nincs vele semmi baj. Az étvágya az hatalmas, a bizalma az még lenn van a béka feneke alatt. Mióta rávágott a kezemre simogatáskor nem nyúltam be hozzá, most már neki kell lépnie. A kalitja állandóan nyitva van, ha otthon vagyok, de mostanában pár napja nem kívánkozik ki. Ugyan N. is mondta, hogy van mikor ott benn szeret lenni, ezért nem is macerálom emiatt. Beszélgetek vele is, mint a többiekkel, de nem háborgatom. Ha közös dió vagy kexevés van, ő is ugyanúgy kap belőle, mint a többiek és szépen el is veszi a kezemből. Nagyon figyeli a Pipit, azt látom és Pipi is állandóan ott kavirnyál körülötte-fölötte. Hát majd csak megbátorodik és legyűri a félelmét. Jól megvannak egymás mellett,  szinkron esznek-isznak, alakulgat a dolog.......:-)



2012. június 21., csütörtök

Spontán....

Tegnap délután igyekeztünk hazafelé ebben az őrületes melegben. Közben a másodszülött sarjam hívott, hogy merre járunk, ő is jön és vele a legjobb barátnője, szeretne papának részvétet nyilvánítani. 
Összenéztünk az öreggel, egész héten nem főztünk rendesen, mama miatt is és ebben a melegben  enni sem volt kedvünk, de mivel jön a két kölök és mivel Katus amúgy is reflux beteg, úgy gondoltuk, csinálunk valami rendes vacsorát. 
Én elugrottam az Osanba, vettem csirkemellet meg ubit, mikor hazaértem azonnal összepakoltam a teraszon és kitoltuk a nagykalitokat a tollasokkal együtt.A zöldeket jól meg is spricniztem, olyan meleg volt, hogy azonnal száradt a tolluk.  Mellettük csináltam a grillt, de természetesen nem faszénen, van egy kis villanygrillünk, azon.  Katus mikor haza ért feltett egy pár aprószemű krumplit főzni. Papa lereszelte a tzatzikihez az uborkát, aztán behűtöttük. A szárnyasok kaptak némi kexet, meg ropit nasinak. Szépen elüldögéltek és figyeltek. 
Csináltam baconba göngyölt és görög fűszeres húst és lila hagyma szeleteket. Közben a lányok megterítettek lenn a terasz mellett az árnyékban. Előkerült pár narancsos és citromos soproni sör is. Szépen megvacsoráztunk, közben pedig a mamáról beszélgettünk, mizopapának nagy szüksége van az ilyen békés és szeretetteli emlékezésekre, legalább kiadja a fájdalmát. 
Míg mi a terasz mellett beszélgettünk a teraszon buli volt. Persze Pipi tartotta össze a bandát, be nem állt a csőre, beszélt-sipolt-fütyült a többiek meg hallgatták és időnként becsatlakoztak. Mind jól érezte magát, már Zebibabát sem rázza ki a frász a terasztól. Hatalmas tér van a házunk előtt, itt tuti nem lesz klausztrofóbiás senki. Ők is imádnak nézegetni, figyelni a madarakat, na azokból aztán bőven van, különösen mióta megjöttek a fecskék is.  
Már vagy 9 óra is lehetett, mikor asztalt bontottunk, én gyorsan elmosogattam, a tollasok addig még kinn hawaiioztak, náluk is felmostam a szobát jó hideg vízzel, hogy nekik is hűvösebb legyen, aztán szépen behúzkodtam őket és villanyt oltottam.
Hétvégére jönnek az unokák, minden nap ez lesz a program délután, hogy a tollasok is kijöhetnek, egészen a gyerekek fürdéséig, aztán mikor már alszanak, akkor én meg kiengedem a bandát kicsit a szobában játszogatni.


Ma reggel voltam már piacon. Egyre több friss gyümölcs és zöldség van, ami nagy öröm a tollas népnek, igazán változatosan lehet őket etetni. A jövő heti menük alapjai: cékla, borsó, répa, kukorica, spárga, meggy, cseresznye, fekete ribizli, zöldbab, paradicsom, paprika és kopasz barack. Mind talál benne majd kedvére valót!:-) A nagy melegre való tekintettel most kását nem  vagy csak ritkábban kapnak, nehogy megromoljon, inkább este magevés előtt még egy kis frisset.

2012. június 20., szerda

Hujujuj.....

Tegnap délután diót osztogattam a tollasoknak. Ahogyan a Pipi elvette, kiejtette a lábából (majdnem azt írtam, hogy a kezéből). Lenézett, majd ennyit mondott: "A picsába!" Hát az ütő is megállt bennem. Nem indulok a Kazinczy díjért, de ezt a helyhatározós főnevet konkrétan nem szoktam használni. Van viszont gyanúm, hogy ki igen! Majd jól rálépek a lábára!!!!!

2012. június 19., kedd

Reggeli gyors etetés. Zebi ajtaja nyitva marad. Mikor belépek a táljaival, kirepül, le a földre. Összeszedem a kezemre, de ahogyan emelem fel ácsingózik a kötelek felé. No menjél, pajtikám, üldögélj ott egy kicsit.... Közben kicserélem Sámson táljait is. Újra visszamegyek Zebihez: "Gyere enni kicsi bogaram, itt a reggeli!" Válaszul kétszer odavág a kezemhez, harmadszorra oda dugom az orra alá a tálat: "Nézd te kis pöcs, enni kell, nem verekedni!"  Simán rááll a kezemre, szépen vissza teszem és lemegy enni. Szokjuk egymást!

2012. június 18., hétfő

Zebi világot lát...

Tegnap délután eldöntöttem, hogy kiteszem a madarakat a teraszra. Sajnos mióta itt lakunk nem volt még erre sok alkalom, többnyire az erős szél miatt. Az alapcsapat nagyon szeret kinn lenni, egész délután elbambulnak mindenfelé, eszegetnek, közben beszélgetünk, dudálnak, néha Morzsi rikkant egyet-kettőt, tollászkodnak és még kicsit meg is szoktam sprickolni a zöldeket.
Zebinek ez volt az első alkalma, hogy körül nézzen, hol is lakik ő. Először persze borzalmasan meg volt rémülve, lógott a kalit oldalán, a szeme összeszűkülve, a csőre nyitva. Így ment ez kb. 1 óra hosszat. Egészen közel volt a Pipihez, a kalitjaik összeértek és végül azért csak győzött a csordaszellem. Látta, hogy a többiek sem rettegnek, először csak szépen felült a felső rúdjára, nézegetett hatalmas szemmel, aztán mikor odamentem hozzá akkor a már szlogenné vált "Nyugi, nyugi!"-t mondogatta. Lehajtotta a fejét, hogy kicsit simogassam meg és újra csak bámulta tágra nyilt szemmel, hogy milyen szép is a világ........

2012. június 16., szombat

Mama ma hajnalban 3/4 5-kor elment. Azokhoz a szerencsés emberekhez tartozik, akik a gyerekeik mellett mehetnek el. Tegnap is estig benn voltunk nála mindannyian a kis külön szobában. A fiúk kiültették az ágy szélére, fogták a kezét és törölgették a homlokát.  Mizopapa és a húga egész éjjel benn voltak nála. Az utolsó másfél óra nagyon kemény volt, de végig a tudatánál volt, elköszönt a gyerekeitől és ez nagy adomány! Elengedték őt és így megnyugodva elaludt.
Nyugodj békében mami, legyen Neked könnyű a föld!!!!!:-((((

2012. június 15., péntek

Mama haldoklik.... napról napra és óráról órára fogy az ereje. Már nem is mindig van magánál... szörnyű látni, ahogyan egyre gyengül. A fájdalmai, a tünetek szinte ugyanazok, mint mikor Gézát veszítettük el.... Munka után rohanunk hozzá. A kórházban kapott egy kis külön szobát, ahol állandóan vele lehetünk. A sógornőm mindig ott van, illetve mi is és az unokái is váltogatjuk egymást, hogy valamelyest könnyítsünk neki, hogy emberhez méltóan, családi körben és szeretetben mehessen el. Nem mindig van a tudatánál, de ha igen hálásan viseli az ápolást és azt, hogy ott vagyunk. Külön kell szóljak az unokáiról és azok párjairól, (a legfiatalabb az én 24 éves lányom, aki korát meghazudtoló lelkiismeretességgel igyekszik mindent segíteni, ha mást nem hát már reggel kávét visz a sógornőmnek a kórházba, de a többiek előtt is megemelem a kalapomat), ők is felváltva ülnek a mami mellett, ha hány szegény akkor tisztába teszik, ha szomjas akkor megitatják, ha éppen alszik akkor csak fogják a kezét, hogy valaki legyen vele, ha elindul az útra......

Este későn érünk haza. Tegnap nem is engedtem ki a madarakat, mert 9 felé már ők is alszanak. Csak bementem hozzájuk, kicsit beszéltem nekik és letakartam mindegyik kalitot, hogy hadd pihenjenek kicsit tovább. Reggel jó bőségesen feltankoltam a kajás és vizes tálakat, ma sem jövünk korán. Valahogyan értik, nem reklamál egyik sem, elmondom nekik mindig, hogy mi a helyzet. Reggel Zebi is kijött egy kicsit, elüldögélt a kalit tetején amíg bevittem a friss kaját, aztán tepert befelé ezerrel enni. Kaptunk egy rokonunktól házi sárgarépa levelet, még azt is felaprítottam és tettem a tálakba, azt mind imádja. Aztán piacra rohantunk, mert a hűtő is kezdett ürülni, vettem nekik mindenféle felséges zöldséget és gyümölcsöt, amit imádnak is. Friss, idei céklát, tejes kukoricát, ribizlit, cserit és meggyet, sárgadinnyét,  úgyhogy nagy habzsi-dőzsi lesz a hétvégén náluk. Ezzel nyugtatom a lelkiismeretemet, mert ketté szakadni sajnos nem tudok, most másutt nagyobb szükség van rám..... és ilyenkor azt gondolom, hogy milyen jó, hogy ilyen sokan vannak, most nem egy szerencsétlen madár ül benn egy kalitban és várja, hogy valaki vele is foglalkozzon.

2012. június 12., kedd

Csudálatos Isten teremtményei ezek a tollas pestisek!!! Különbek a legérzékenyebb műszereknél! Annyira érzik, hogy baj van és valami nem kerek!
Most reggel is, ahogyan betettem a friss kajákat és a vizet: Sámi aki mindig jön kifelé ezerrel, most csak a kalit ajtóig jött és dugta a csőrét puszira, Morzsi is azonnal odarepesztett és ő is kidugta a nagy vörös csőrét, puszit kért, Merlin mondta is hozzá, hogy "pipipuszi" és cuppantgatott, Zebi lehajtott fejjel várta, hogy közelebb menjek és megsimogassam kicsit a nyakát, Csibi és Bubi pedig vad cuppogtatásba kezdett és Bubuska még a fejét is a rácshoz dugta, hogy kicsit megsimizzem. Egyik sem ordított, de mind jelezte a ragaszkodását! Pedig tegnap a nagy rohanásban csak magot kaptak és (ilyen még soha nem fordult elő az évek alatt, mióta madarakat tartok) a vizüket sem volt időm kicserélni.Egész nap lelkiismeret furdalásom volt emiatt!  Igaz, hogy este, mikor a kórházból haza értünk azonnal felséges kását készítettem nekik kárpótlásul, erdei gyümölccsel, mézzel és máriatövismaggal, mert az a kedvencük.

Mamát tegnap a férfiak bevitték a kórházba, mert a mentőre órákat kellett volna várni, nem mertük megkockáztatni, hogy későn legyen......:-( Ma kezdik vizsgálni, tegnap csak infúziót kapott, nehogy kiszáradjon.

2012. június 11., hétfő

Zebi a kétgazdás jákó.....

Ma reggelre 7 órakor a sógornőm telefonált. Mizo papa anyukája nagyon rosszul lett, kérte az egész családot, hogy menjünk át hozzájuk. Ott voltunk mindannyian, a gyerekei, a házastársak és a négy unokája. Mama magánál volt, bár már 2 napja minden kijön belőle. Belefáradt a betegséggel vívott állandó harcba......, nagyon gyenge volt és úgy tűnik, most már feladta!:-( Mindenkitől elköszönt és mindenki kapott tőle egy emléket. Rettenetes volt!:-((((

A fentiek miatt a mai beszámoló nem lesz vicces, inkább igyekszem tárgyilagosan elmondani az eseményeket. Nagyon sokan látogattátok a blogot a hét végén és mivel a hétvégeken nekem alig van időm blogolni, úgy érzem, azt azért nem szívesen tenném meg, hogy ne írjak a történésekről.

Pénteken N jött hozzánk Zebit meglátogatni. Tele voltam kétségekkel, kérdésekkel, bizonytalansággal. Mi lesz, ha beugrik N nyakába, aztán amikor N elmegy itt kell maradnia velünk ......, az neki rettenetes lesz! Mi van, ha nem is akar majd maradni, ha elkezd ordítani, akkor én mit csinálok?! A válasz nyilvánvalóan az, hogy megmondom N-nek vigye el őt, nem azért mert nem akarom a gondját viselni, de én nem teszem Zebit ki ekkora stressznek, ekkora fájdalomnak. Ne felejtsük el, hogy egy jákóról beszélünk.
Végül is a dolgot Zebi a hatalmas intelligenciájával oldotta meg, döbbenet ez a kis szürke pasas! Leiskolázta a bizonytalanságomat, a félelmeimet, a hitetlenségemet. 
Először N-nek sem akart nagyon kijönni. Sértődött volt szemmel láthatóan, aztán a szeretete felül kerekedett ezen. Kijött és N órákig simogatta, becézgette és beszélgettek is. Viszont amikor odamentem nekem is hagyta, hogy megsimogassam. Nem ment el a kezem elöl ............... Zebi immáron kétgazdás jákó lett!!
Estig volt nálunk N, közben ittunk egy kávét, megvacsoráztunk. Olyan 1/2 9 felé indult el. A kapuban még elmondta, hogy most is úgy látja, Zebinek szuper helye van! Nagyon megkönnyebbültem és egyben nagyon jól is esett!! 
Szombaton reggel megint aggódtam, mi lesz, ha újra N-t várja?! Ez is felesleges aggodalom volt. Zebi úgy várta a reggelit, mintha semmi különös nem történt volna előző nap. Jóízűen és sokat evett, jól telt az egész nap és este úgy falta a finom mézes, máriatövismagos kását, mintha egész nap nem evett volna eleget. A délutáni kiengedésnél teljesen magától kijött 2x-3x, felmászott kicsit a kalitra, elüldögélt, aztán mikor úgy érezte, akkor visszament. Többször megbökdöste a hintáját a csőrével a félelem legkisebb jele nélkül.
Vasárnap fejeztem be a nagytakarítást a kalitokon. Mindegyik kinn lehetett addig, míg a kalitját takarítottam,
Zebi ajtaja pedig teljesen nyitva volt, de nem akart vegyülni. Este aztán megint kiengedtem őket, akkor ismét kiült az ajtóra, de nem mozdult onnan. Többször odamentem hozzá és ő szinte minden alkalommal  fej lehajtva jelezte, hogy simogassam meg kicsit a nyakát. Sosem akart sem megcsípni, sem odacsapni. Nagyon beszédes kedvében volt, amikor Csibi és Bubi visítani kezdett szép udvariasan szólt nekik: "Csssst! Halkan!" Pipivel is beszélgettek és az egyik alkalommal Pipi Zebi felé fordulva ezt mondta neki: "Nyugodj meg, jó??!!" Döbbenet ez a két madár!
9 óra felé eltettem a zöldeket már aludni, le is voltak takarva, mikor megint kijött és kirepült. Helyismeret hiánya miatt a földön landolt. Felvettem a kezemre, simán rálépett. Én nem tekerem be a karomat törölközővel. Sosem csináltam egy madaramnak sem, hát most már nem kezdem el. Azt gondolom, ha meg akar csípni, úgyis meg fog, ha meg nem akkor minek fáslizzam be magam? Most sem próbált megcsípni egyszer sem. Szépen visszatettem a kalit ajtóra. Elüldögélt egy darabig, aztán megindult. Most a fotelem fejtámlája volt a leszállóhely. Odatartottam ismét a kezemet, ha akar hát lépjen rá. Jött is azonnal, de közben egyre felfelé pislogott, fogtam hát és feltettem a kötélre. Megilletődött. Nem messze tőle Pipi ült, akinek azonnal felcsillant a szeme, mikor meglátta. Elindult Zebi felé. Már csak olyan 4-5 lépésre volt, mikor láttam, hogy emeli a tollait. Lenyúltam a földre és felvettem a kezembe a spricnit, Pipus fél tőle, mint az ördög a kereszttől. És azonnal szóltam is neki: "Nem bántod Zebit, nem verekszel!!!" és a kellő hatásfok érdekében kissé meglóbáltam a kezemben lévő spricnit. Odébb röppent, de nem vette le a szemét Zebiről, újra elindult, de már nem álltak a tollai. Aztán Zebi repült fenn egy kört, szépen kanyarodva, ügyesen manöverezve, újra a fotel fejtámláján kötött ki. Úgy gondoltam, ennyi mára elég. Odatartottam a karomat és a "Gyere!" hívásra hang nélkül rálépett. Szépen eltettem aludni, aztán Pipit is. 
Ki kell jelentsem, hogy Zebinél intelligensebb, okosabb, csodálatosabb madárral még nem találkoztam!!!!!


Erről a kézre lépés, kéz betekerés dologról jutott az eszembe egy régi történet. Géza még élt és egy srác volt náluk, Csofi gazdája. A srác elmesélte, hogy Csofi egyre szelidebb, már nem fél a tőle (a gazdájától), bármikor kézre tudja venni, sosem csíp. Géza olyan kygásan elmosolyodott a szakálla alatt és azt mondta: Tévedsz, nem ő nem fél tőled, Te nem félsz tőle, ezért tudod mindig és mindenhogyan kézre ültetni! Nagy különbség! 
És ez egy hatalmas igazság!!!!

2012. június 8., péntek

Vettem víztisztítót. No nem csak a madarak miatt, de úgy gondoltam, hogy szükségünk van rá. Nem egy bonyolult darab, kancsós, viszont a lehető legjobb szűrőt kell használni bele. Sajnos, amint azt a szomszédainktól megtudtam, itt az ivóvíz erősen nitrátos.Kisebb gyerekeknek és még kisebb testű madaraknak nyilván nem egészséges. Felhívtam Molnár doktort, aki megígérte, hogy a jövő hét elejére utána néz, nem lehet-e valami bajuk az őrizeteseknek a magas nitrát szint miatt, mert akkor ásványvizet veszek nekik. Egyben meg is invitáltam, hogy ha felénk motorozik, akkor lépjen be és nézze meg a banditákat. Megígérte.:-)
Tegnap Bubiékat takarítottam, szokásuk szerint a vállamról, karomról lógtak lefelé és vizsgálgatták, elég hatékonyan törölgetem-e a rácsokat. A gőztisztítót egyelőre nem merem használni, nehogy Zebibaba frászt kapjon tőle. Majd lassan, fokozatosan...... Még az új rúdját sem raktam be, mert ahogyan meglátta a kezemben pitbullt megszégyenítő hangon kezdett morogni.
Tegnap kinn voltak a nagyok is, Zebi ajtaja nyitva. Háromnegyed óra kellett, hogy kimerészkedjen, de kijött. A többiek ügyet sem vetettek rá, mind el volt foglalva valamivel. A Pipi a térdemen fetrengett, Sámi aprólékos gonddal piszkálta kifelé a kalijából Morzsit, aki beköltözött hozzá és semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy elhagyja a kalitot. Sikerült neki, addig cseszegette az illegális, rosszhiszemű lakásfoglalót, míg kimászott és elment máriatövismagot enni mérgében. 
Egyébként pedig nagyon is jól elvannak. Reggel mindig kijöhet Sámi, ahogyan nyitom az ajtaját, hogy friss kaját hozzak azonnal teper kifelé. Míg be érek a friss kajával felül a kötélre és nézeget. Tegnap ahogyan mentem vissza nem találtam. Hová tünhetett???!! Ő nem az a mindenhová bemászós pali. Hát a kis angyal Morzsi lepedője alatt volt, (azzal takarom le Mózest esténként, hogy kicsit tovább aludjanak, mert már 5 órakor világos van) ott ücsörgött, Morzsi meg éppen alatta és hát természetesen etetgette az óriásbébit.:-)))) Csuda fazonok, az biztos!:-)))
Ma jön N. meglátogatni Zebit. Nem tudom, mi lesz a reakciója..... kicsit izgulok, hogy minden rendben legyen. Viszont megkértem, hogy ha úgyis jön, akkor addig foglalja el a fiatalurat, amíg kitakarítom a kalitját, mert eleddig ez az egyetlen necces dolog a kettőnk kapcsolatában. Zebi egy angyal, de mint általában a pasik a takarítástól idegbajt kap. Kapkod a kezem felé, fél a rongytól is, nagy segítség lesz, ha N addig játszik vele, míg rendbe teszem a lakosztályát.:-)

2012. június 7., csütörtök

Még mindig zárok, könyvelek, számlázok....


ezért megint rövidke leszek!
Tegnap újabb előrelépésünk volt, ha kicsi is, de volt!:-)))
Egy barátom jött hozzánk némi magért, amit Jocitól hoztam le neki. Persze, hogy látni akarta a csapatot, már csak azért is, mert felette régen találkoztunk. Szóval irány a madárszoba!! Mivel azonban az ő papkája (nemes hím, 5 éves) abszolut szocializált, konkrétan simán bemászik akár a jó vendég szájába is, olyan levakarhatatlan típus, ezért igyekeztem felkészíteni, hogy ne mááá közelítsen Zebihez, csak tisztes távolból vizslassa, mert nem akarom, hogy szegénykém frászt kapjon. Meg is állapodtunk, akkor aztán bejöhetett velem.
Bementünk, el voltam készülve, hogy ha Zebi megijed tőle akkor csapkodni fogja magát. Hát legnagyobb meglepetésemre egyáltalán nem lett ideges, hanem még el is beszélgetett velünk. A pasi majdnem hanyatt esett, hogy Zebi milyen gyönyörűen beszél, ő is nagyon szerette volna, ha a nemese beszédesebb, de mivel ő maga is nagyon szűkszavú így a madara is megmaradt a klf hangok utánzásánál. Nem volt csapkodás, nem volt idegeskedés. 

2012. június 6., szerda

Röviden.....

.... mert havizárok.:-)
Tegnap este Zebi kiült a kalitja tetejére, onnan nézegette a lakótársait. Később odamentem, mert valahogyan úgy éreztem, várja. Várta is, hosszú buksi és nyak simi lett a dologból, nagyon aranyos volt.:-) Ugyanúgy imádja, mint a Pipi, hogy a szeme alatt az arcát masszírozzam, hedonista pali, mondom én!:-)))
Azért már trükközik (ez is azt jelenti, hogy kezdi otthon érezni magát), pár napja csinálja a "lehajtom a fejem, de ha odanyúlsz rákapok az ujjadra" figurázást amit mi itt a Suttogóval csak "régi, jó kis jákótrükk"-nek hívunk.:-)) Jók a reflexeim, mert mikor Morzsi még baba volt és vérnemes, tökélyre fejlesztettem az ujj elrántás tudományát.:-)) Zebi egyébként nem csíp, csak odakap, de azért rászólok, hogy ne legyen ganyé!!!!:-) 
Ma takarítás lesz délután és beteszem neki az új ülőrudakat is.

2012. június 5., kedd

Kicsit eltüntem itt néhány napra. Vasárnap kirándulni voltunk Mo. legszebb helyén, minden tökéletes volt, a madarak, az emberek és a közeg. Erről majd írok egy hosszabb posztot, először a képeket kell letöltenem hozzá.:-)

Nézzük a madarakat! Loptam magamnak egy fél órát itt a zárás közepén. Otthonról nehezebben írok, mert sokat vagyunk a papa anyukájánál, nagyon rosszul van szegény már. Este pedig ott a csapat, ami jár az jár nekik is, várják, hogy kijöhessenek.
Szombaton délelőtt ott takaritgattam náluk a szobában. Kicsit odaültem Zebi mellé, suttogtam neki egy keveset, aztán csak arra lettem figyelmes, hogy Zebi nagyon furin veszi a levegőt. Hát az ütő is megállt bennem..... Szűzanya! Mit csinálok szombat délben egy beteg papkával?? Honnan szerzek orvost és egyáltalán mi a túró baja lehet??? És még hányt is! Na erre kész is lettem, azonnal sovány malac vágtában felhívtam a Suttogót rémületemben! Elmondtam, hogy miket tapasztalok aztán a legnagyobb döbbenetemre úgy elkezdett kacagni, hogy majdnem elejtettem a telefont!:-))) Zebibaba ugyanis nekem udvarolgatott, sőt még etetni is akart! Ahogyan így elmondta, tiszta és világos volt a dolog!! Jó lenne, ha már el bírnám hagyni, hogy úgy nézek Zebire, mintha nem is a tojásból kelt volna ki, hanem valami hypogriff hozta volna lefelé a Földre!!! A Pipussal kapcsolatban nem vagyok ilyen betoji, bár ott is előfordult az elején, hogy halálra váltan hívtam Katit vagy a Suttogót valamiért, de aztán annyiszor elmondták, hogy fejezzem már be ezt a jákós ködösítést, éppen olyan papka, mint a többi, a szeme a helyén, a füle a helyén.....szóval tök normális papagájról beszélünk, nem valami égi tüneményről! Na az a lényeg, hogy Zebi szeret engem, mert ezt egyébként nem csinálja embernek. :-)) Hát nagyon jól is esett. Sőt, annyira türemkedett kifelé a rácson keresztül, hogy elveimmel ellentétben jól meg is simogattam a nyakát. Én igaziból nem nagyon szeretek benyúlni hozzájuk ) ez alól a Pipi azért kivétel, mert ő is a türemkedős fajtába tartozik), Sámi sosem volt ilyen rácsoniskimászok típus, hozzá viszont bármikor benyúlhatok, az az első, hogy mint egy ejtőernyős a gép végéről, lelép a rúdról ahol ül, a kezemre és már mászik is a karomon kifelé.Morzsihoz nem szoktam benyúlkálni, nem bírja ha kotorásznak mellette, azonnal hangos morgás kíséretében odakap, akkor meg minek idegesítsem, ki tud jönni az ajtón, van két jó kis lába, ha kinyitom. Bubi és Csibi pedig, mivel ők azért harmonizáló pár, utálják, ha valaki benn kotorászik. Ha kinn vannak, bármit csinálhatok benn, sőt Bubi odajön, lelóg fejjel lefelé az ajtón vagy a vállamról ellenőrzi, hogy rendesen elvégzem a takarítást, de ha benn van, akkor csőrcsattogtatva védi a fészküket. Ez meg így normális szerintem! Bevallom, Zebi ezen megmozdulása erősen szíven talált, nagyon örültem, hogy ennyire kedvel a kis fickó!
Sok igazság van ebben, hogy a legtöbben valóban erősen lila ködön keresztül nézik a jákó viselkedését. De az is igaz, hogy ahogyan ezt én már itt tökéletesen látom is, teljesen más egy egyke madár és más egy olyan, aki madarak között nőtt fel. A Pipi... hát ő nem fél semmitől, kb. 3 percenként tehetnék be neki új játékot, ülőrudat, krüblit....bármit. A madaraktól sem retteg, simán helyre rakja, ha úgy gondolja, hogy valaki szemtelenkedik vele (ennek az alanya többnyire Morzsi, akivel olyan se veled se nélküled kapcsolatban élnek). Zebikém, szegényem nem ilyen, neki teljesen új dolog, ez a sok zöld muki körülötte. Ebben a pillanatban úgy állunk, hogy ők Zebi démonjai, az irántuk való félelmét kell leküzdje ahhoz, hogy teljesen beilleszkedjen. A Suttogó szerint viszont még így is olyan gyorsan haladunk, amire ő sem számított, de ezzel meg az a helyzet, hogy ez Zebi tempója, én nem eröltetek semmit, úgy történnek a dolgok, ahogyan ő akarja. Már benn van nála mind a 3 új fémtálikó, szépen eszik mindegyikből. A vizes és a magos tálja végül ara méretű lett, de ez nem baj, legalább szépen meg tud majd fürödni benne, ha úgy kívánja. A hinta is bekerült 3 napja, kopp, kopp, kopp hát nem kapott visitófrászt tőle, sőt.... már délután ott üldögélt mellette, tegnap meg láttam, hogy a csőrével tapizza, de rá még nem mászik, majd megjön az is.....:-))) A rudakat is kikészítettem, aztán majd takarításkor egy vezércsellel beteszem azokat is, akkor nem kell a kalit aljában üldögélnie, szépen középen ülhet ő is, olyan magasságban, mint a többiek.
Van egy pasi a FB-on, a neve Michael Cox (hát nomen est omen, szerintem néha télleg az az ürge, mikor Bob Marleyt hallgat, lehet hogy kicsit be is tép mellé, de valamit tud, amit én nem). Menhelye van, ahol (lelki és testi) sérült madarai vannak, főképpen arák, jákók, de kisebbek is. Ő egy külön világban él, kicsit mozog nála a díszlés (bár ki normális a mai világban....:-DD ),  viszont olyat én még nem láttam, amit egy sérült Harlequin arával csinált, a "kezelés" vagy minek is nevezzem végén az ara úgy tapadt rá mint a falusi gyerekre a kosz. A pasi úgy csókolgatta, mint a koldus a forintot és szemmel láthatóan a madár nagyon élvezte. Na szóval szoktam néha levelezni vele, most éppen írtam, hogy küzdünk itt Zebi félelmével a többiek iránt. Hát csak annyit válaszolt, hogy ne izguljak, a jákók döbbenetes madarak, rendben lesz ott minden!:-)) Bár az én Suttogóm is ezt mondja mindig.:-))
Tegnap este kinn voltak, ahogyan szoktuk, először a két kicsi. Volt időnk, hát amikor először kiörömködték magukat rajtam elindultak felfedező útra a szobában. Konkrétan éppen Zebi kalija mellett játszottak. Legalább jól megfigyelhette őket. Csibi nagyon békés sapis, már 4 éve együtt vannak Sámival, de soha még a tollát sem emelte meg a nagy zöldre (pedig a sapis nehezen ismer el magánál erősebb madarat). Amikor először meglátta Sámit, akkor sem akarta a vérit venni, sőt később még a csapat védelmére is kelt, Géza madarait hívta ki egy rövid kis csörtére, arra az esetre, ha bántani akarnák a baba Sámit. Na, szóval ott játszogattak Zebi mellett, jó is volt, legalább a kis szürke is látta, hogy nem kell tartania tőlük, nem piszkálnak ők senkit. Mikor már csak a nagyok grasszáltak a kötélen Zebi kalija is nyitva volt. Olyankor látszik igazán, hogy kijönne, de nem mer. Ezt sajnos neki kell megoldania, ebben én nem segíthetek, kivéve, hogy nagyon megdícsérem, ha éppen kijön egy rövid időre. Azért kapok segítséget a többiektől is, illetve egytől, aki a legmegbízhatóbb, akiről tudom, hogy soha oda nem csapna az új madárnak. Persze, hogy Sámiról beszélünk. Én nem tom, hogy ez hogy van, de szerintem érti is amit mondok neki. Most is ült a kezemen és mondtam, hogy menjünk oda Zebihez kicsit barátkozni. Biztos, hogy vágta, miről is beszélek, mert ahogyan odavittem 10 centire voltak egymástól. Zebi nagy szemekkel nézte Sámit, aki olyan nyugalommal ült a kezemen, mint akit a jó Isten oda teremtett. Nemhogy a tollait nem emelgette, hanem konkrétan nagyon is barátságosan nézegette Zebibabát. Nem voltunk ott sokat, csak egy olyan 5-10 percet, aztán visszamentünk a helyünkre. Zebi nagyon okos, nyilván hamarosan megérti, hogy nem bánt itt senki senkit és akkor majd ő is ott üldigél közöttük a kötélen.


2012. június 3., vasárnap

Mára csak ennyi...

Zebi jól van, sőt egyre jobban. Tegnap egy csomó minden történt, amit majd hétfőn elmesélek. Este kinn is volt, lerepült a földre, sétálgatott egy pár kört, majd amikor elunta visszaült az ajtóra. Ott is sasolgatott egy darabig aztán bement.

2012. június 1., péntek

Hát vessetek a mókusok elé, ha nem jól látom a dolgokat, de Zebi fiú lazul!!!!:-))) Bohó gyermek, kis kópé, akkorákat vág a kezem felé, ha benyúlok, hogy ihaj!!!!!! Ez jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!:-))) Az ő háza az ő vára, mint tudjuk!!!:-))
A Suttogótól tudom, aki pöcc-röff ott van jákó szinten, hogy általában az egykék egy ilyen dermedt, hibernált állapotban élnek, amikor a gazdájuk nincs velük, olyankor nem is nagyon esznek-isznak, ezt N is írta nekem, hogy Zebi elég rapszódikusan eszik. Amikor új családba kerülnek, nyilván először ez az állapot folytatódik és innen kell kirángatni őket , hogy csatlakozzanak a többiekhez.. Én nagggggyon szerencsés vagyok, köszönhetően N.-nak,aki szuper kispasit nevelt Zebiből, viszonylag jól viselt eddig mindent. És az étvágya....... hát mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy rapszodikus!!!! Ha az én Pipibabámat Fionának hívom, amint böfögve-röfögve eszik, akkor Zebulon méltán pályázhatna a Shrek névre!!!! Ma reggel azt hittem, nem jól látok, míg kimentem a sapisok táljait kimosni és behozni a friss kaját, Zebibaba konkrétan MINDENT felzabált!!!!:-)))) Kihúztam a tálcát, megnézni, hogy csak kiverte a magokat vagy ki is bontotta, de egyértelműen mindent megevett!!! Az éhező núbiai papagájok csak sima kis kontrolltesztek mellette!!!!:-)))
Jupiiii! Ez nagyon jó hír, innen bevetjük az "etesd a bestiát" elv alapján az új trükköket. Zebi kalijában műanyag etetők vannk ( én meg egy rigolyás , öreg banya vagyok, én a rozsdamentes acél tálakat használom, azon soha nem tapadhat meg semmi, jól lehet mosni és fertőtleníteni) és már Zebinek is kikészítettem az új tálikóit. Na most aztán ma reggel, mikor konstatáltam, hogy egy Kisgömböc lakik abban a kalitban személyesen, hát fogtam és a fémtálikóba is betettem egy adag kaját. Mikor beraktam, akkor kapkodott a kezem felé, de nem csípett meg, csak gondolom tesztelte, hogy milyen gyorsan rántom ki. Nem rántottam el, az ő szavaival élve közöltem vele, hogy "Zebi nyugi, nyugi, ....jó ??!"  
A tálikó a helyére került, a másik ott vigyorog a konyhában, a harmadikat vasárnap hozom el Jocitól, mellette a zsírúj, elágazós, vékony-vastag  ülőrúd (csak az egészsége miatt, hogy masszírkázza a kis büdösbogár lábait) meg szintén várja, hogy rakjam be. ( Súgom, hogy mikor hazaértem a tál üres volt, igaz, hogy le is verte, de lehet, hogy nem jól akasztottam fel, a lényeg, hogy az összes mag bontott volt!:-)))) )
És még vettem neki egy hintát is, ami masszív, tehát csak két oldalra, jobbra-balra mozog ( az a tapasztalatom és ebben a Suttogó is megerősített) hogy a jákók nem szeretik a fel-le mozgó hintát, csak az oldalra mozdulókat. Szóval haverok, buli, fanta.......... megy ez, mint a karikacsapás!!!:-)))
Tegnap este Zebi kijött, felmászott a kalit oldalára és felvette az "azonnal elröppenek, csak még hezitálok" pózt. Végül is nem jött közelebb, pedig még Sámit is lepattintottam, ő ugye a konstans, állandóan rajtam ül, kicsit meg is sértődött, hogy elteszem, de őt kiengesztelni csak egy fél perc, mert imád és én is őt, ezt jól tudja.:-))))
Morzsi a kötél tetejéről figyelte Zebit, de minden tolla  a helyén volt ezt állandóan figyelem. A Pipi viszont naggyon érdeklődik, egyre jobban, hát egyelőre itt tartunk.
Megyek, mert 6 óra van és az már az ő idejük!!!!:-)))) 
https://picasaweb.google.com/109629801733431388548/SzantaiImiFotoi

Egy kis vegyes a bandáról!:-))

És itt van Zebibaba is egyelőre csapaton kívül.:-)))