Ez egy tollas blog .......................

Mama haldoklik.... napról napra és óráról órára fogy az ereje. Már nem is mindig van magánál... szörnyű látni, ahogyan egyre gyengül. A fájdalmai, a tünetek szinte ugyanazok, mint mikor Gézát veszítettük el.... Munka után rohanunk hozzá. A kórházban kapott egy kis külön szobát, ahol állandóan vele lehetünk. A sógornőm mindig ott van, illetve mi is és az unokái is váltogatjuk egymást, hogy valamelyest könnyítsünk neki, hogy emberhez méltóan, családi körben és szeretetben mehessen el. Nem mindig van a tudatánál, de ha igen hálásan viseli az ápolást és azt, hogy ott vagyunk. Külön kell szóljak az unokáiról és azok párjairól, (a legfiatalabb az én 24 éves lányom, aki korát meghazudtoló lelkiismeretességgel igyekszik mindent segíteni, ha mást nem hát már reggel kávét visz a sógornőmnek a kórházba, de a többiek előtt is megemelem a kalapomat), ők is felváltva ülnek a mami mellett, ha hány szegény akkor tisztába teszik, ha szomjas akkor megitatják, ha éppen alszik akkor csak fogják a kezét, hogy valaki legyen vele, ha elindul az útra......

Este későn érünk haza. Tegnap nem is engedtem ki a madarakat, mert 9 felé már ők is alszanak. Csak bementem hozzájuk, kicsit beszéltem nekik és letakartam mindegyik kalitot, hogy hadd pihenjenek kicsit tovább. Reggel jó bőségesen feltankoltam a kajás és vizes tálakat, ma sem jövünk korán. Valahogyan értik, nem reklamál egyik sem, elmondom nekik mindig, hogy mi a helyzet. Reggel Zebi is kijött egy kicsit, elüldögélt a kalit tetején amíg bevittem a friss kaját, aztán tepert befelé ezerrel enni. Kaptunk egy rokonunktól házi sárgarépa levelet, még azt is felaprítottam és tettem a tálakba, azt mind imádja. Aztán piacra rohantunk, mert a hűtő is kezdett ürülni, vettem nekik mindenféle felséges zöldséget és gyümölcsöt, amit imádnak is. Friss, idei céklát, tejes kukoricát, ribizlit, cserit és meggyet, sárgadinnyét,  úgyhogy nagy habzsi-dőzsi lesz a hétvégén náluk. Ezzel nyugtatom a lelkiismeretemet, mert ketté szakadni sajnos nem tudok, most másutt nagyobb szükség van rám..... és ilyenkor azt gondolom, hogy milyen jó, hogy ilyen sokan vannak, most nem egy szerencsétlen madár ül benn egy kalitban és várja, hogy valaki vele is foglalkozzon.