2009. október 22., csütörtök

Jajjjj Istenem, most látom csak, hogy Bubit megint Zizinek hívtam!!!! :-(

How to Eat a Jack O' Lantern

Jó ötletet lopni nem szégyen!!! Ma megvettem a piacon a Halloween tököt Samesznak, Csibinek és Zizinek!!!! Hadd szórakozzanak a kis kópék!!!!:-))))

2009. október 16., péntek

Vigyázat, a papagáj harap!!!!!!

Tegnap, amikor a garázsban kotorásztam, megláttam egy jó vastag, nem túl nagy kartondobozt és azonnal az jutott eszembe, micsoda fajin kis kuckót lehetne abból készíteni Csibinek és Bubinak. Azonnal fel is vittem és hozzáláttam. Belül kibéleltem polárfilccel, azon nagyon szeretnek hason feküdni, kívülről befűztem spárgát és már szedtem is szét a kalit tetejét, hogy felkötözzem. Nagyon jól sikerült és innen az elkövetkező órákban nem is tudtuk, hogy madarunk van. Tüneményesek voltak. Először csak vizsgálgatták, biztatták egymást, hogy másszon már be valamelyik és szemmel láthatóan azon tanakodtak, hogy mi az Isten csudája lehet ez,később Csibi, mert ugye ő a bátrabb, bemerészkedett és elkezdte a csőrével bontani. Ez a doboz olyan jó vastag kartonból van, úgyhogy igaziból nagyon jól bírta Csibi ostromát. Érdekes, hogy Bubi egyáltalán nem mert belemászni, pedig Csibi hívta, nem is egyszer. Nem baj, majd onnan fogom látni, hogy a kis lelke teljesen jól van már, amikor egy ilyen újdonsághoz ő is oda mer menni, hozzá mer nyúlni. Minden esetre nagyon jól szórakoztak mindketten, nekem meg ez a legnagyobb örömöm.
Vannak azért gondjaim is. Aggódom Sámsonért. Kb. 2 hete vittem el Molnár dokihoz, mert erősen tüsszögött és az orra körül tiszta víz volt ilyenkor. Azt gondoltam, hogy meghült valahol. Megröntgenezték és megdöbbentő volt a diagnózis: Sámson mája túlságosan kicsi, elképzelhető, hogy zsugorodik. Ezzel az a baj, hogy míg a máj nagyobbodást (elzsírosodást) jól lehet kezelni és gyógyítani, addig sajnos a zsugorodást már nem. Vért is vettek tőle, sajnos a májlelete igen rossz eredményt mutatott. Most Legalont szed, azonkívül minden reggel elrág olyan 15-20 szem máriatövismagot és még kap Aloe Verát is. Ezeket mind megbeszéltem a dokival, ő is azt mondta, hogy ennél többet egyelőre nem tudok tenni érte. És imádkozom, hogy ha lassan is, de gyógyulgasson. Nem tudom mitől lehet, illetve az a gyanúm, hogy a rossz minőségű Da Capo mag, amitől Zizi is Aspergillosist kapott, okozta Sámson májának betegségét. Szerencsére már nem etetek azzal, ez a mostani, amit a vecsési Versele Áruházból hozatunk, egészen más minőség, szemmel láthatóan és illatra is nagyon jó minőségű és egészséges mag. Egyébként a doki kikérdezett, hogyan etetem Sámsont és nagyon megdícsért, hogy egyáltalán vettem a fáradtságot és utána jártam, hogy hogyan kell helyesen etetni a nemest, aki , mint tudjuk, nem magevő papagáj.
Bubikám is okozott egy kis fejfájást, bár szerintem nem igazán ő az oka, szóval jól megcsípte már Katust is és tegnap a tetejébe szegény mami ujját szedte szét. Már ezerszer elmondtam nekik, hogy Bubi nem Csibi, ne kotorásszanak be a kalitba, mert ő félelmében azonnal megtámadja a betolakodót. De hát amíg fal van meg borsó......... Katus hétvégén gondolta, hogy bedugja a kalitba az ujját, hogy kicsit megsimogassa Csibészke fejét. Csakhogy a fej nem Csibihez, hanem Bubihoz tartozott, aki üstöllést jól megropogtatta a csajszi ujját. Nagyon sajnáltam és újfent elmondtam, hogy ne kotorásszanak a kalitokba ha nem muszáj. Erre a válasz: hát téged sem bánt! Ez igaz, de egyrészt engem valamelyest ismer, hiszen mióta visszakerült Katihoz, minden héten ott vagyok, másrészt mindig lassan, nyugodtan nyúlok be (Katusomról ezt pont nem mondhatom, Sámson is azért nem szereti, mert állandóan kapkod előtte). Egyébként ott engem is megcsípett már, de mivel tudom, hogy ha sziszeg, akkor békén kell hagyni, mert annak előbb-utóbb csípkedés a vége, én nem kotorászok be a kalitba vagy ha mégis, akkor mindig beszélek hozzá és lassan, nyugodtan mozgok. Szóval az történt, hogy megkértem mamit, mikor a dobozt kötözgettem felfelé, hogy fogja meg a spárgát egy pillanatra. A két ördög a kalitajtón mászkált. Mami pedig megkérdezte, rámutatva az egyikre, hogy ez kicsoda? És abban a pillanatban a kinyújtott mutatóujjával meg is bökte a hasat, ami persze szintúgy Bubié volt, aki nem késlekedett a válasszal, elkapta mami ujját és jól összeharapdálta, aztán mivel ilyenkor félelmében harap (ennek a félelemnek a gyökere valószínűleg valahol a múltban rejtőzik, de biztos, hogy fél az embertől ), megijedve a saját merészségétől, rögtön el is repült ijedtében, össze-vissza repkedett a szobában, majd nemes egyszerűséggel beesett az ülőgarnitúra mögé, ahonnan igaziból simán ki tudtam volna szedni, csak hát be kellett nyúlni érte. No, fel volt adva a lecke!!!! Olyan ideges lettem, jól lesomtam szegény mamit, nem elég, hogy a vér csöpögött az ujjából még én is ledurungoltam!!! Utána elnézést is kértem tőle!!!! Szóval valahogy ki kellett szednem a kiscsajt onnan. Először a népnevelőre gondoltam, ez ugye egy jó hosszú szárú indiai hátvakaró, csakhogy neki esze ágában nem volt rákapaszkodni!!!!! Egy megoldás maradt, odadugni az ujjamat, hátha arra felmászik. Nem mondom, hogy sírtam az örömtől, de hát ott meg nem maradhat!!! Szépen, halkan beszéltem hozzá, aztán lassan lenyúltam a kismadárhoz. Nem értem el teljesen, azt kellett valahogy megértetnem vele, hogy a csőrével (!!!!!!) kapaszkodjon az ujjam hegyébe, hogy ki tudjam emelni. Először nem értette, de aztán másodjára egészen gyengéden megfogta a csőrével az ujjam hegyét és így kiemeltem!!! Teljesen ledöbbentem!!! Az előbb még mami ujját marta, most meg mint az angyal, szépen megfogja az enyémet és hagyja, hogy a csőrénél fogva kiemeljem.
Ezért is gondolom, hogy van esélyem arra, hogy rávegyem a kis Bubilányt, bizzon újra az emberekben. Simán lekaphatta volna az ujjam hegyét, de még csak meg sem próbálta. Kicsit olyan, mint Zizikém volt, ő is csak engem fogadott el, mindenki mást erősen kikerült.
Nagyon bízom benne, hogy sikerül és ő is olyan teljes életet tud élni, mint Csibi, bezsebelve a családtagok szeretetét és simogatásait!!!!!:-))

2009. október 15., csütörtök

Olyan büszkén áll a sátor.......




Mágnyes barátnőmék megint alkottak. Csodaszép, hatalmas hálósátrat kapott tőlük a Sámsongyerek. Még az ülőrudak is jó vastagok, nehogy a drága kis angyalka lábai elzsibbadjanak reggelre. Tegnap kaptam meg és boldog örömmel vittem haza. Este aztán hozzá láttam, hogy bepakoljam az érintett egyén kalitjába.

Mindenki megcsodálta, bár az érintettnek még vannak fenntartásai. Konkrétan tegnap este, mikor megjelentem a hálózsákkal, a nyúlszívű azonnal berohant a kalitja tetején lévő macskajurtába és rémülten nézegette micsoda marsbéli cuccot akarok én betenni hozzá. Később, mikor már eltelt egy óra, bemerészkedett a kalitba, de a szemét le nem vette az alienről, aztán beült a sarokba és onnan is meredten nézte, mikor lendül az idegen támadásba. Megint eltelt egy kis idő, akkor azt gondoltam megpróbálom betenni, lássa csak meg, miféle szuperwellness alvósátrat kapott. Hát nem egészen úgy alakult, ahogyan gondoltam: én elölről betettem, bár úgy kapaszkodott az ujjamba, hogy ne kelljen lelépni róla, mint a fuldokló a szalmaszálba és panaszosan nyekergett hozzá, aztán ahogy én elöl betettem ő hátul azonnal angolosan távozott, továbbra is sszemmel tartva a dolgot. Nem baj, legalább megtapasztalta, hogy bántani nem bántja. Reggel aztán, mikor ő már megette a hajnali kását, én indultam dolgozni és vissza kellett tegyem a kalitjába, szóval akkor már nem kapott sikitófrászt a sátortól. Szépen betettem a sátor rúdjára és ott hagytam, hadd bátorodjon!!!!

Köszönjük Ágiék, szuper jó a sátor, még egy kis idő és birtokba veszi a tulajdonos is!!!!!:-)))

2009. október 14., szerda

Életkép...

Hát a tegnapi napon nem volt semmi. Délelőtt Ócsán jártunk mamival, csuda idő volt az biztos. Mostanában mindig a nulláson megyek, igaz hogy km-ben hosszabb, de időben lényegesen rövidebb, mintha átmásznék az egész városon. Az idő azonban valami rémületes volt, akkorákat taszigált a szegény autón, hogy nem győztem a kormányt szorongatni. Aztán szépen beálltam egy kamion árnyékába, ami egyenletesen haladt olyan 100 körül és békésen elkocogtam mellette. Ha valaki le akart tolni, azt elengedtem, így aztán kényelmesen leértünk. Ilyen gyorsan már régen intéztük el a dolgainkat és máris nyargalásztunk haza. Közben benéztünk az új Versele áruházba, ami Vecsésen van. Eszméletlen a kínálat, most ott volt a tulajdonos is. Én nem ismerem, de mikor látta, miket szedek össze rákérdezett, hogy milyen papagájnak viszem. Felsoroltam, mert hát a javát Kygáéknak vittem, nekem csak egy-két dolog kellett. Akkor megmutatta, hogy bizony az aráknak kapható igazi löszdarab, amiben benne van midenféle ásványi anyag, ami a szervezetük számára nélkülözhetetlen, úgyhogy hamar vettem Katinak olyat is. Összeségében rendkívül udvarias és segítőkész mindeki abban a boltban. Ezt mi eddig nem nagyon tudtuk, hiszen többnyire kiszállítással rendelünk tőlük Katival, de megnyugtató dolog volt, hogy hozzáértő embereket lehet ott találni, arra az esetre, ha valami kérdése van az ember lányának.
Már korán, kettőkor otthon voltam, ami nagyon jól is jött, tekintve, hogy a két kis tündérvirág feketesapis jóvoltából a nappali úgy kinézetre inkább hasonlított valami gazdabolt takarítás előtti állapotához, mint emberek által lakott szobához, úgyhogy megragadtam a porszívót és hirtelen felindulásból azonmód ki is takarítottam. Aztán mindenki intézte a dolgát, béke és nyugalom volt. Sámson, szokásához híven a vállamon üldigélt, az sem zavarta, hogy a mosogatógépet pakoltam ki és fel-le hajolgattam, ő meg időnként meglódult és velem együtt lógott a vállamról. Lassan kezdett besötétedni. Általában ilyen tájban érek haza, Csibészke pedig ilyen tájban felkenődik a kalitajtóra és ezerrel ordít, sipol, morog, hogy ugyan vegyem már ki. Ma azonban nem ez történt. Olyan csend volt, hogy csak egy idő után tudatosult bennem, hogy valami nem kerek és elkezdtem figyelni őket. Döbbenetes volt! Ez a két kis szaros összebújva, egymást kurkászva és etetve, gyengéden szeretgetve üldögélt a felső rúdon. Csibészke olyan vehemenciával etette Bubit, hogy szegény kislány majd hanyatt vágódott a rúdon.Néha az egyik lábukkal megkapaszkodva a kalit tetején, a másikkal kicsit bírkózva lógtak vagy csak meneteltek egymás után fejjel lefelé. Egész este egy árva ordítást sem lehetett hallani a kalitjuk felöl, motyogva, huttyogva játszottak, én viszont csak ültem és néztem őket annyira bájosak voltak. Azt hiszem, vagy háromszor hívtam Katit és helyszíni tudosítást adtam a kicsikről. Kati rettenetesen örült, aztán csak annyit mondott, már előbb össze kellett volna hoznunk őket.... Most már mindegy, a lényeg, hogy csak eljutottunk idéig!!!! Minden jó, ha a vége jó!!!!!!!!!!!!!:-)))

2009. október 12., hétfő

Az első hétvége






















Túl vagyunk az első hétvégén. Bátran állíthatom, hogy a vokalizálásuk még bőven a tűrhető alatt volt, bár Bubi este egy órán keresztül nyomta a riasztó sipolását, nem tudom mért meg hogy honnan vette, de majd igyekszem leszoktatni róla. Úgy beszéltem meg BékiPetivel, hogy hagyom, hadd foglalkozzanak csak egymással és hogy szokja Bubi az új kalitkát. Ezzel nem is voltak gondjaim egy cseppet sem. Igen ám, de nekünk Csibészkével és Sámsonnal vannak olyan szokásaink, amiktől eltérni nem nagyon tudtam, hiszen ők ezeket jól ismerik és ragaszkodnak hozzá (meg persze én is). Az egyik ilyen szokás, hogy ha főzök, akkor ők kijöhetnek velem a konyhába. Teflont egyáltalán nem használok, olajat is nagyon keveset, megy az elszívó, úgyhogy gőzök sincsenek, viszont látják ahogy jövök-megyek, néha dugok be nekik valami fini zöldséget vagy mást, amit szeretnek. Úgyhogy szépen előkészítettem nekik a kalitokat és mentünk kifelé kaját csinálni. Sámit simán kivittem, aztán jöttek a kicsik. Őszintén szólva sajnos előfordult már, hogy Bubi megcsípett, mikor még Katinál lakott, ezért aztán voltak fenntartásaim, de megacéloztam magam. Először Csibit vettem ki, aki már 15 centiről ugrott rá a kezemre,aztán benyúltam és lassan de határozottan odadugtam az ujjam Bubi hasa alá. Kicsit morgott, aztán lassan, nagyon lassan felkászmálodott az ujjamra. Szépen kivittem őket és először Csibit aztán Bubit is betettem a kalitba. Általában mindent először Csibivel csinálok, hogy Bubi lássa, ez a rend, nem kell megijedni. Nem is volt bajom velük, szépen elmókoltak, játszottak, vitatkoztak vagy csak nézték mit csinálok. Jól telt a délelőtt, semmi probléma nem volt. Ebéd után aztán még egy kicsit szunyókáltam is velük, ilyenkor őket is megtakarom kicsit, hadd pihenjenek. Nem is volt semmi hangoskodás, néma csendben várták, hogy felédredjek. Csibészke felmászott a kalit sarkába és onnan sasolta, hogy alszom-e még vagy már felébredtem. Délután aztán a szokásos kijövetel ideje is elérkezett. Hát ezen kicsit el kellett gondolkodnom, hogy vajon kiengedjem-e őket. Bubi nem nagyon szereti a kutyákat, nekünk meg ott az öreg Dániel, aki jön-megy a papeszok között, cseppet sem fél tőlük, de nem is bántja őket soha. Már amikor hazavittem őket odament megnézni Bubit, látta hogy új madárka jött. Bubi viszont nem nagyon kedveli a kutyákat, legalább is Kati barátnőm 6 hónpos kis airedale terrierjét ki nem állta, valszeg azért, mert mint minden kölyökkutya ugrabugrált erősen. Dániel viszont nem ugribugrizik, lassan sétál, nem is piszkálja ok nélkül a papeszokat, így aztán erős felügyelet mellett csak kiengedtem őket. Meglepően rendesen viselkedtek, szépen elmászkáltak a kaliton, Bubi felfedezte mi hol van rajta, Csibi pedig figyelte és néha mászott utána. Egy hangjuk sem volt, nagyon rendesen viselkedtek. Sámson ezenközben kiült a külső ülőrúdjára és hosszas beszédet intézett az új lányhoz, melyben erősen hallhatóak voltak a "kukucccs, puszi, húúú, húúha " kifejezések valamint a hápogás és egyéb házi zajok!!!:-))) Egyik sem akarta a másik vérét venni, egyszerűen mintha ez a kis Bubilány mindig itt élt volna nálunk.Bubi egyszer körülrepülte a lakást, de miután landolt az ülőgarnitúrán, simán rálépett az ujjamra és szépen visszatettem az ura mellé. Egyszóval nagyon-nagyon jók az eddigi tapasztalataim, remélem, ha én dolgozom, akkor is béke lesz és inkább csak velem kötik össze a kijövetelt, ami egyébként teljesen jogos is, hiszen én azonnal kiengedem őket, amint hazaérek.
Vasárnap Csibészke találkozott Katussal. Egyből elfelejetett mindent, nőt, prütykölést, egyebet, kaszát-kapát eldobva rohant a kedvencéhez. Feltartotta a szárnyait, mint az angyalok és kikövetelte hogy ott massszírozza őt a leány, aztán csak bújt hozzá és puszilgatták egymást! Hiába no, ide hozhatom én a papesz Sophia Lorent is, hiába, mert ez a Csibi teljesen bele van Katusba esve!!!!!:-)))
Hát így telt az első hétvégénk, remélem, hogy még nagyon sok ilyen meghitt és szeretetteljes napunk lesz Bubikával is!!!!!!:-)))

2009. október 11., vasárnap

Itthon vannak............





Csibi és Bubi megjöttek. Itthon vannak.
És a ház megtelt élettel! Újra hallani a jellegzetes sapis hangokat, motyognak, huttyognak, röfögnek,visítanak, morognak, suttognak. Ahogy elnézem őket, amikor összebújnak, játszanak, veszekednek vagy csak mérgükben egymás farkát huzigálják,mosolyog a lelkem! Bubika hamar megszokott nálunk. Tudom, hogy szegényke kicsit sérült, kiszámíthatatlan, néha nagyon durván csíp, de biztos vagyok benne, hogy Csibészke mellett teljesen leszokik erről. Kati barátnőm, mint mindig, kiváló munkát végzett, hiszen az ideges, ingerlékeny kis Bumiből sokkal békésebb, nyugodtabb kismadarat faragott, mint azelőtt volt (szegényke megjárt néhány helyet, de mindig visszakerült Katiékhoz), bár még vele is előfordult, hogy ki kellett rántania a kezét a kalitból, mert Bumi megindult és sosem lehetett tudni mi lesz a vége. Katiból eredendően olyan hihetetlen jóság és kedvesség sugárzik, hogy bármilyen ideges, hangos madár pár hét alatt békés, nyugodt kis állattá változik mellette.
Nem is érti a párom egészen, hogy mért vigyorgok állandóan, mint a tejbe tök. Amíg nem voltak itthon, csak úgy kongott a ház az ürességtől, Sámi csendes, ő legfeljebb csak beszélget magában, de ha sapis van a háznál, az biztos hogy megtelik minden élettel. Igaz, hogy már a szőnyeg közepén is áll a mag, a kalit körül fél méteres körzetben pontosan meg lehet mondani, hogy mi is volt az aznapi zöldmenű, hogy 5 percenként összevesznek valamin és egymás csőréből rángatják ki a legjobb falatokat,ugrálnak, kiabálnak, aztán egymás fenekébe bújnak, de ők ilyenek. Azt hiszem a sapisnál malacabbul evő állatot még a Föld nem hordott a hátán, simán lekőrözik még az ominózus házisertést is!!!:-))) Én pedig , most már egyre tisztábban látom, bizony sapisfüggő lettem. Akkor is, ha néha, mikor Csib nagyon hangosan nyomja, megígérem neki, hogy beleteszem a levesbe.:-)
Aztán időnként Bubit Zizinek hívom, akkor egy gombóc lesz a torkomba, nyelek egy nagyot és látom magam előtt kis törékeny Zizilányt, aki annyira imádott, én voltam neki mindene,aztán csak kinézek a kertbe, az ecetfa alá és tudom, hogy Ő ott pihen. És tele a szemem könnyel, de biztos vagyok benne, hogy ennek így kellett történnie. Rosszul viselte Csibi az egyedüllétet, hiszen már megtapasztalta, milyen az ha párja van. Zizi pedig mindig a szivemben lesz.

Csibi és Bubi megjöttek Itthon vannak.
Boldog vagyok és elégedett!!!:-)

2009. október 3., szombat

SIKERÜLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:-)

Óóóóó, hát sikerült! Bubi és Csibi egy pár. Tegnap már nagyon készültünk rá. Én tök ideg voltam egész nap. Aztán csak eljött a délután, mindnyájan Katinál voltunk. BékiPeti, Csibészke és én. Megkávéztunk Katival aztán az a akció indult. Bevittük őket a kisszobába, amit előzőleg Péter kissé lesötétített és csak egy kislámpa égett. Rötyögtünk is egy jót, hogy sejtelmes félhomály és gyertyafény várja a fiatalokat!!!!:-))) Először kicsit meg voltak zavarodva, aztán Péternek sikerült egymás mellé tennie őket a fotel háttámláján. No kezdetben csak üldigéltek, aztán pár perc múlva Bubika elkezdett araszolni Csibi felé, később tett néhány kedveskedő mozdulatot, aztán mintha kurkászni akarta volna.Csibi egy igazi pasi. Hagyta, hogy Bubi közeledjen, csak ült ott hatalmas nyugalommal. Azért puszi is volt, Bumi egészen kitekerte a fejét, csakhogy odahajoljon Csibihez, aztán csőröztek egyet!!!!!:-))) Annyira jó volt látni őket, nagyon megható pillanat volt, nekem is és Katinak is megtelt a szeme könnyel. Olyan jól alakultak a dolgok, hogy behoztunk egy közepes méretű kalitot és betettük őket. Ott sem volt baj, verekedés egyáltalán, Csibi még mindig fenntartásokkal volt, de Bubi mindent megtett, hogy a kedvébe járjon, ha mást nem, akkor a farkával cirógatta a nagy mulya hasát. Ott is maradt Katiéknál és megbeszéltük BékiPetivel, hogy ha semmi komoly gond nem lesz, akkor szépen átmennek majd egy nagyobb kalitba.
Komolyan mondom, hogy egészen elképedtem. Erre egyikünk sem számított, hogy szinte fél óra alatt elfogadják a másikat. Kyga boldog lenne, ha látná!!!!
Köszönet mindenkinek, aki gondolt ránk és Neki is, aki felülről egyengette a két kis papagáj útját az egymásratalálásban!!!!!!:-)