2009. szeptember 29., kedd

A lényeg............


Csibészke, 5 éves hím feketesapkás papagáj, emberszerető, kedves kispasi..........

és

Bubika, gyönyörű, 3 éves tojó feketesapkás papagáj, kiszámíthatatlanul viselkedik a nőkkel, kissé kurflis lélek............

Mindketten magányosak.............

Adunk egy esélyt nekik, hogy az életüket ne egyedül éljék le...........

Az esély pénteken délután kezdődik. Nagyon-nagyon szeretnénk, hogy egy pár legyenek, de történjék az, ami mindenkinek a legjobb!

Kérek mindenkit, hogy pozitív gondolatokkal segítsék ezt az ügyet!!!!!!!!!!!!!!!




2009. szeptember 21., hétfő

Szombati szuperbuli...............







Eléggé ránk jár a rúd az utóbbi időben. A gondok között azonban előfordul, hogy az ember olyan szuperszombatokat is eltölthet, mint ez a mostani volt. Nem volt ez papagájos buli, arra mostanában nem nagyon volt időm, inkább baráti összejövetel jó kis dumcsival. Bouték többször voltak már nálunk. Régebben is megkértem, hogy jöjjenek el hozzánk és készítsen a madarakról képeket, ebből született a gyönyörű karácsonyi sorozata, ahol még Zizikém is velünk volt. Aztán párszor együtt is voltunk Kygáéknál, Katit lenyűgözte, mennyire jól bánik Bout a madarakkal, nagyon érti a nyelvüket, Bumika alig várta hogy a kezére ugorjon, gyönyörűen eljátszott vele, eszébe sem jutott csípkedni, ahogyan engem meg Katit szokta. Ezért is kértük meg, hogy segítsen nekünk a két kis varangyost összerakni, hátha lesz egy pár belőlük és boldogan élnek majd.......
Szóval szombaton délután jöttek, hozták magukkal Kati barátnőmet is, Rebeka pedig már reggel óta nálunk volt. Mostanában, mióta Lacuska megszületett előfordult, hogy a játszótéren verekedni kezdett és olyan írigy hogy csuda. Csongival viszont nagyon jól el voltak, Rebeka állandóan ott loholt a "nagyfiú" mögött, mint a hűséges csatlós. Csongor viszont énekelt neki és verset is mondott, amit a kiscsajszi vastapssal jutalmazott. Tüneményesek voltak!!!!!! A madarak is kinn voltak, persze jól lelakatolt kalitokban, úgyhogy Sámson is egészen megszokta már, hogy számára idegenek vannak nálunk, mikorra bementünk.
Mi pedig nagyon jókat beszélgettünk. Tulajdonképpen az a legjobb az egészben, hogy bármiről el tudunk beszélgetni, szinte repül az idő, mikor itt vannak. Természetesen a végén fotózás következett, ezért aztán be is vonultunk a madarakkal együtt a nappaliba. Ott aztán Csibészke végre teljesen kibontakozhatott, mivel ő rendkívül szereti a gyerekeket. A végén BékiPeti feltette Csongi vállára, akkor készültek azok a képek, amikből a kedvenceimet most felraktam. Nem a más tollával akarok ékeskedni, ezeket a képeket sem én csináltam, de tegnap legalább 10x megnéztem, annyira bájos, ahogyan szinte együtt kacagnak Csibészkével. Ez Csibi lételeme, ha rajta múlna bizony erőst kibírná, hogy Csongi jöjjön minden nap. Imádja a gyerekeket, imádja ha sokan vagyunk, jövés-menés van. Őt egy cseppet sem zavarja, ha a ott ugrabugrálnak mellette, ha Ági barátnőmék jönnek, akkor is nagyon elégedett fejjel játszik a gyerekekkel!! Csodák csodája, Sámson sem volt olyan elutasító, mint általában lenni szokott. (Mióta elveszett és megkerült, valahogyan nem olyan ideges, ha valaki hozzá akar nyúlni.) Csongival barátságos volt, hiszen a gyerekeket ő is szereti, viszont általában eléggé morózus az idegenekkel. A múltkor, mikor Sipirc volt nálunk, el kellett egy kis időnek telnie, mire hagyta, hogy a vállára ültesse, viszont a végén már simán elfogadta a szájából a kaját. Most is simulékonyabb volt, mint rendesen. Remélem, jó sok fotó készült!!!! Alig várom, hogy Bout is feltegye a képeit és kigyönyörködhessem magam bennük.
Viszont halkan megjegyzem, hogy ez a kis kópé Csibészke tegnap egész nap úgy ordított, mint egy sakálfalka. Az a gyanum, Csongort követelte volna vissza magának, hogy játszhasson vele és ugrabugráljon rajta........ hát majd legközelebb, mert kértem is Boutékat, hogy ha lehet, találkozzunk kissé gyakrabban......:-))

2009. szeptember 14., hétfő

Nőt Csibészkének.........

Hát igen, egyszer már ezt a projektet végig zongoráztuk és sajnos tőlünk független okokból elég tragikus vége lett ............... nem a projektnek, hanem Zizikém rövidke kis életének. Még mindig gombóc lesz a torkomban, ha eszembe jut, pláne ha a képeit vagy a videóit is meglátom, teljesen kiakadok tőle. Pedig az élet nem áll meg, itt van ez a Csibigyerek, egészséges és nagyon szép, a sapisok között "hatalmas" hím, milyen jó lenne, ha nem kéne napszámra egyedül üldigélnie a kalitban, lenne aki hozzábújna, lenne kivel veszekedni, csípkedni és püfölni. Már előre félek a decembertől, mikor a sapisok párzási ideje van, hogy megtépi magát ismét. Pont ugyanezekkel a gondokkal küzd Kati barátnőm is Bumikával, aki szintén eléggé magánakvaló, csakúgy mint Csibi, már párszor elkerült Katiéktól és mindig visszajut. Kati mondta ki először, hogy egy párt kellene belőlük csinálni, hiszen olyan szép mindkettő, amilyen magányosak. Illetve már akkor is megajánlotta, mikor Zizi elment, de akkor még hallani sem akartam a dologról, most viszont beláttam, hogy mégis jó lenne nekik ketten együtt. Hát majd meglátjuk..... egyelőre odáig jutottunk, hogy felkértük BékiPetit, mint fő madárszétválasztót, hogy segítsen nekünk összengedni ezt a két rosszcsontot. Majd megírom az eseményeket, amikor aktuális lesz.

A manikür dolog is rendben van. Két napig ettem magam, hogy hogyan is kéne csinálni. Aztán jött Katusom és mondta, hogy mit vacakolok én ezzel, fogjuk meg oszt vágjuk le. De én persze rettegtem, hogy mi lesz ha megsértődik, megharagszik esetleg megutál.... Aztán végül beadtam a derekamat. Szépen betekertem egy törülközőbe, lassan, nem kapkodva, Katus megfogta, én kivettem a lábait és szépen megvágtam a körmeit. Kb. 5 perc volt az egész. Elengedtük, megrázta magát és ment tovább, nem volt sértődés, harag.

2009. szeptember 4., péntek

Pink Floyd - Learning to Fly

Örök kedvenc...................

2009. szeptember 1., kedd

Pedikür......

Kicsit megkésve olvasgatom egyik kedvenc blogomat, az "Egy csacsicsalád mindennapjait". Szeretem olvasni, mert rengeteg ötletet kapok, hogyan is kezeljem Rebekát különféle szitukban. Ez a szeretetteljesésagyereketemberszámbavevőnemhülyéneknézőésnembazárimajmotvagyidiótátnevelő módszer, ahogyan a blogban szereplő család neveli a kispasit, az nekem pont megfelel. Hát hiába, nem vagyok már mai csirke, abban az időban amikor én neveltem gyereket, egészen más elvek voltak, bár nem panaszkodom, mert egészen normális gyerekeim vannak, eltekintve néhány apró dilijüktől de hát senki sem tökéletes. Azt sem szégyellem, hogy már volt olyan helyzet is, amikor tanácsot kértem a bloggertől és a párjától, nagyon jó ötleteik vannak és amúgy is nagyon kedvelem őket. Szóval olvasom, hogy Csonginak lábkörmöt kellett vágni, ami elég tortúrás dolog volt náluk egy ideig, most már szerencsére semmi gond vele. Ennek kapcsán jutott eszembe, a minapi kis affér, amikor Sámson körmét akartam lereszeleni.
Amikor még fiatalabb volt, sosem volt ez köröm probléma, mert kopott rendesen, de most, mióta megőrül a boingért és a kötelekért, sajnos nem kopik úgy a körme ahogyan kell. El is határoztam, hogy itt az ideje megismertetni a reszelővel. Mert én naiv, azt hittem, ez olyan egyszerű dolog lesz........ hát nem az.
Úgy gondoltam, mivel ismerem, hogy még a molylepkétől is sikitófrászt kap, majd lassan, fokozatosan. Odatettem tehát a reszelőt a kalit tetejére. Reakció: az összes létező tollát felborzolta, egy pillanat alatt olyan lett, mint Gombóc Artúr a dagadt madár, a szárnyait kissé kinyitotta, hogy még nagyobbnak látszon és tátott csőrrel rohant a vérreszelő felé, hogy leölje. Na akkor szépen a kezemre vettem és lágy, duruzsoló hangon elmondtam, hogy bizony ez a reszelő egy ártatlan kis angyalka, aki azért szeretne Sámsonka közelébe lenni, hogy alkalmasint a körmeit kissé rövidebbre és tompábbra reszelgesse. Közben szépen felemeltem a reszelőt, hogy megnézhesse, ő meg pont olyan szögben kezdett dőlni a reszelő elöl, a csőrét néma sikolyra nyitotta és a szemében rémület ült. Hát ez akkor ugye nem jön be....... törtem az agyam és arra jutottam, valszeg zavarja, hogy a reszelő egyik oldala rózsaszín, nosza feltúrtam a lakást fekete reszelőért. Találtam is egyet, akkor kezdtem előlről. Leültünk egy fotelbe és lassan, óvatosan elkezdtem a reszelőt közelíteni. Újra Gombóc Artúrra változott, de most olyat odavágott annak az aljadék reszelőnek, hogy kiesett a kezemből. Hát akkor most sem............ Várjunk. Vártunk.
Délután az ölemben fetrengett, ilyenkor a lábait ökölbe szorítja és nekem a hasát kell puszilgatni, meg simogatni. No majd most...... reszelő elő és szépen kinyitottam az egyik öklét, elkezdtem reszelni a körme hegyét. Azt hagyta..... de csak azt az egyet, felugrott és vádlón nézett...... "Szóval megint kezded!!!". Reszelő elpakolódik esmeg. Az agy meg jár mint a motolla, hogy mi a nyavaját csináljak, mert a kezem meg a vállam már olyam, mint aki mackákkal verekszik. És jött az este, a maga jótékony sötétjével..... beültünk tv-zni, semmi más nem világított csak a tv fénye. És valahogy az a nyomoronc reszelő megint előkerült és csendben, szépen a szunyókáló Sámson körmit kezdte reszelgetni. Itt azért kellett neki vagy 2 perc, míg felismerte a tényállást és megkezdte az ellenség ártalmatlanná tételét, így megint meg lett 1 körme reszelve. Akkor már, ha lúd legyen kövér alapon, kukucsot játszottunk, aztán egy óvatlan pillanatban, mikor nem volt elég felkészült, betekertem a hálóingembe és tekintettel a sötétre, hamar lereszeltem újabb 2 körmét, de akkor már ki akart mászni, én meg nem akartam erőszakoskodni, mert abból semmi jó nem sül ki.
Hát most itt tartunk. 1 hét alatt 4 köröm és nem mindegyik lett tökéletes. Nem túl jó statisztika. A barátnőm azt mondja, ne veszkődjek vele, kérjük meg Ricsit, hogy reszelje meg Sámson körmeit, akkor majd őt fogja utálni és nem engem. Hát nem tudom..... azért hétvégén még teszek kísérleteket!!!!:-))))))