Iszonyúan magam alatt vagyok!!!! Senkivel sem akarnék beszélni, csak inkább beülni a madaraimmal valami sötét sarokba és várni, hogy valami jó is történjen!!!!!!! Az csak egy apró momentum, hogy a fórumon valaki egy nagyképűmásokatlenézőönzőszörnyetegnek festett le, de igazán nincs most kedvem vitatkozni vele, én tudom, hogy nem ilyen vagyok, a többiek meg hallgatnak. Talán túl régen járok ide, lehet hogy másnak is elege van belőlem, jó lesz ha egyelőre el is felejtem a fórumozást, hiszem a legrégebbi fórumozók közül már csak Bout, Csacska és én járunk fel.
Voltunk tegnap a temetőbe Gézánál. Egy sokgyertyás csokrot vettem, a többiek nevében is, hiszen Sipirc, Mágnyes,Csacska és én, akik gyakran megfordultunk náluk, mi nagyon szerettük Gézát és nagyon hiányoljuk is. Nagyon szörnyű volt, látni K. fájdalmát meg még hozzá a sajátom is, de már a temetés óta szerettem volna kimenni a temetőbe. Utána egy gyors ebéd volt nálunk és akkor abban a boldog reményben indultam el Katival, hogy a délután másik fele vidámabban telik majd a sok szép madárral.

Egyszerűen nem bírom magamban tartani..........................!!!!!!!!!!! Sok gyönyörű ajándékot kaptam Karácsonyra, de mind között a legszebbet ma:

http://kiberloves.blogspot.com/ és benne ezt:

http://flickr.com/photos/pbekesi/sets/72157611660911401/show

Hát én ettől teljesen megmakkantam...... annyira gyönyörűek, nem is hiszem el, hogy ők az enyémek!!!!! Mintha valami csodás képeskönyvet lapozgatnék papagájokról.............
El is határoztam, megkérem Bout-ot próbáljon belőlem valami viszonylag normális fotozáshoz értő embert faragni!!!!!!!!! Lehet, hogy valami balta is kéne hozzá, de szeretném megpróbálni!!!!!
Nálunk is elteltek az ünnepek, a protokolláris és a vidám családi találkozókkal,szerencsére sok-sok pihenés is volt, már nagyon ránk fért.
Holnap még nehéz napom lesz! Kygához megyek , még nem voltam Nála. Igazából még meg sem sirattam, mert egyszerűen képtelen vagyok sírni, csak egy nagy gombócot érzek a gyomrombanés a torkomban , ha meg Katival vagyok, nagyon vigyázok, hogy legalább én ne sírjak. De Szenteste felhívtam és nem tudtam parancsolni magamnak, én is, ő is zokogtunk!!!!

Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.
1902

Áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket kívánunk mindenkinek

Mizo, Csibészke, Zizi, Sámson és a kishullámosok

Még mondja valaki, hogy ez a papesznépség nem rigolyás.......ugyanmááááááá... dehogynem!!!!

A fenyőfa miatt át kellett rendeznem a nappalit, máskor is megtesszük ezt, ha népgyűlés van nálunk. A nappaliban csak Sámi kalitja maradt, Csibiék átkerültek a hálóba nagykalitostul, mindenestül. Csak éppen ettől a háló már olyan volt, mint az "Éjjeli menedékhely" és nem nagyon láttam helyet, ahová Sámi kis hálókalitját állítsam. Hát pont ebből eredtek a problémák!

Első este gyorsan kigopndoltam, hogy Csibiéket beteszem alunni a saját hálókalitjukba és a nagykalitjukba pedig majd a spenóthuszár cuccol be éjszakára. Hiszen máskor is átmennek egymáshoz egy kis kajalopkodásra meg ilyesmire. Igen ám, de mikor a kiscsávót be akartam tenni aludni Csibiékhez, hát csak ült a kezemen és nézett a nagy bociszemeivel, hogy na aztán ő bizony itt nem marad egy cseppeteg ideig sem, le sem szállt a kezemről, hanem elkezdett felgyalogolni rajta a vállam felé. Mit volt mit tenni, kivettem, valahogy a puffokat egymásra pakoltam, betoltam az ő kis hálókaltját oszt abba tettem alunni, na oda rögtön becuccolt és már kezdte is álomba motyorászni magát.

Aztán tegnap este is bonyolódtak a dolgok, mert akkor meg kitaláltam, hogy ha Sámi úgy sem megy be Csibiék nagykalitjába alunni, akkor ki sem veszem őket, aludjanak ott. Gondoltam én!!! Betettem őket oszt szépen le is takartam a lepedővel, de talán még az ajtót sem csuktam be, mikor Csibészke rákezdett az indiánüvöltésre! Nosza vissza, csak álltak a rúdon és vádlón néztek, hogy mért nem rakom be a saját hálókalitjukba őket ha itt az idő az alvásra. Szóval kivettem őket és áttettem a helyükre, innen kriptai csend lett!!!! Megmozdulni viszont már csak nehézkesen lehet a hálóban.

Azért mesélek is egy kicsit. Most mááá úgy is mindegy, a takarítással még nem vagyok készen, leragadtam a Harry Potter előtt. Majd befejezem, úgysem csinálja meg helyettem senki!!
Reggel történt ez a dolog, mikor Csibit és Zizit fürösztöttem. Papa nyitott be, közben pedig beszélt valakihez "Gyere csak, gyere!!" de nem előre, hanem lefelé nézett. Aztán az ajtó nyilásában feltünt Sámson művészúr, ahogyan a nagy lábaival tök csámpásan gyalogolt belelé, ő is jött fürödni. Olyan röhögés jött rám!!! Papus gyorsan felkapta, kicsit elült a vállán. "Várj türelmesen, már le van tépve a számod!" - mondta Sáminak és rátette a törölközőtartóra aztán kiment. Megfürdettem a kicsiket, betekertem őket a törcsibe és kiszállítottam a helyükre, aztán következett Sámson wellnese is, elvégre valóban kivárta a sorát!!! Már őt is szépen be tudom takarni a töröközőbe, hozzám bújik és hagyja hogy kivigyem és feltegyem a helyére.
Aztám, mikor már kinn voltunk, papa elmesélte, hogy a bátor ifjú lerepült a kalit tetejéről és határozott léptekkel indult a fürdőszoba felé, ezért gondolta, hogy ne ácsingozzon már az ajtó előtt, még rá találok lépni, mikor kijövök, hát beengedte!!!!!!

Mi már így vagyunk!!!!!:-)

Ezt a papától kaptam. Csak úgy........ mer ilyen bogaras, madaras, kicsit lökött vagyok, de neki éppen jóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!!!!!!!:-)

A tegnap délután a szokásos Karácsony előtti rohangálás jegyében telt, bár én nem ajándékért rohangáltam, hanem papagájügyben. Voltam a Cicuséknál, mert együtt rendeltünk Hema vitamint a madaraknak és még nem volt idő odaadni az ő részét, meg már a magjuk is fogytán volt, én meg pont előtte rendeltem egy zsákkal. Szóval meglátogattam az Elmo-Bob, a sárga és a Bibi-Safranek quartettet. Elmo és Bob viszonylag visszafogottan nézegettek, idegen voltam nekik de aztán odaültek egymás mellé és nekikezdtek a szerelemmadarak boldogságosösszebújóskurkászásának, nem lehet megunni, hogy nézd őket, annyira aranyosak. Kivettük Bibit és Safraneket is. Nagyon szelíd mindkettő, békésen üldögélnek az ujjadon. Bibi, ahogyan odanyúltam hozzá, már hajtotta is le a fejét, várta, hogy simizzem. Hihetetlen arc!!!! Safranek viszont igazán meglepett!! Felemeltem, ahogy az ujjamon ült, hogy megpusziljam, erre megfordult és úgy megetetett, hogy a döbbenettől a levegőm is elállt!!! A Cicus csak vihogott, ő már ismeri a kis lókötő csínjeit!!!! Miből lesz a cserebogár, pár hónapja, mikor felhoztuk Pestre, még ott volt a tojáshéj a kis tollas valagán, most meg már......:-) Bár lehet, hogy csak ez a telt, érett, tizianos típusú tojó a zsánere, amilyen én vagyok!!!!!!!:-))))
Még aznap délután meglátogattam Samci királylányt is, kellemes ünnepeket kívánva a gazdáinak, de Samu egy hidegvérű angol hölgy, azonnal hátat is fordított, amint meglátott, csak hogy ne zavarjam a köreit!!!:-)
Este aztán sütés volt, Mágnyes csodasajtos kiflijét készítettük kettesben, Sámi és én. Először a sapis banda is velünk volt. Egy üres dobozon vágtam gyorsan pár lukat és a konyha sarkában letettem, azzal aztán egy jó darabig el is játszottak, ki-be jártak benne, birkóztak, később felmásztak a játszótérre, fejjel lefelé lógva csőrőztek, aztán birkóztak is. Csibészke azonban már kíválóan repül- és ismerve, hogy különleges érzéke van a számára tiltott dolgok felfedezésére - úgy gondoltam, nem várom meg, hogy ha elfordulok, fejest ugorjon az élesztős tejbe, ezért szépen eltettem aludni őket, mostanában úgyis többnyire egymással vannak elfoglalva. Amúgy is, papa azt mondta, ha valaki belesne az ablakon és meglátná, hogy a konyha egyik sarkában két sapis birkozik egy dobozban, én meg éppen lisztet mérek a vállamon egy spenóthuszárral, aki meg a mérleget nézegeti velem, tuti kihívná az ügyeletet, de biztosan megkédezné, hogy orvos látott-e már. Így aztán ketten maradtunk, Sámi kezdetben fenn a játszótéren biztatgatott, a saját nyelvén, hogy menni fog ez,gyúrjam mááá azt a tésztát, aztán mikor elmentem mellette, egyszerűen kinyúlt és megfogta a ruhámat a vállamon, aztán szép komótosan felkászmálódott a vállamra és onnan aztán se le se fel, ő ott akart ülni.És nyújtottunk, vágtunk, tekertünk, kentünk, szórtunk. Néha feltettem a játszótérre, azonnal pottyantott és máris mászott vissza, nehogy azt gondoljam, hogy inkább a rúdon maradna. A sütésnél természetesen nem lehetett velem, a forró sütőhöz még ő sem jöhet, de a kihült kifli csücskét ő kapta először és szépen illedelmesen a "kezében" fogva megette. Ízlett neki!!!!

Dorka

Tegnap szokás szerint Kygáéknál voltam a rendes heti látogatáson. Ott volt Dorka is, az unokájuk. Tündéri, kedves kislány, 21 hónapos. Már egyre jobban beszél is. Ez a kislány teljesen a nagyapja vére! Olyan és akkora papagájt nem tudsz neki mutatni, amitől ő megijedne. Maszat, aki mindig kiszámíthatatlan volt és olykor kissé kettyós is vagy 3x megcsípte az ujját, nem is kispályásan, de Dorka ugyanúgy ment hozzájuk. Aztán, mikor a nagypapája vagy a nagymamája kiment a madárházba etetni ő is ott totyogott utánuk és nem ijedt meg még az aráktól sem. Ismeri a papagájokat, képről megmondja, hogy melyik milyen faj. No, tegnap is ott játszogattunk vele, mikor a kezembe került az a német papagájos újság, aminek az elején egy édel pár ült, ugyanaz a macgillivrayi alfaj, mint Sámson, Zeusz és Csofi. Rámutattam hát nagy bőszen a tojóra és megkérdeztem:"Doresz, mondd ez milyen papagáj??" Rámnézett a gyönyörű szemeivel és már mondta is:"Édelpapagáj." ( A tenyésztők szinte mindig édelnek hívják a nemest a német neve után) Aztán gondoltam egyet és rámutattam a hímre is: "És ez??? Ez milyen??" Egy pillanatig gondolkodott, felcsillant a kis szeme és boldogan kibökte:"Ez Sámson!" Annyira meghatódtam, Dorka utoljára szeptember elején látta őket, mikor még jó idő volt és vittem magammal mindhármat Kygáékhoz. Akkor is kedvelte Sámsont, ha meglátta, szaladt az apukájához és hangosan kiabálta: Sámson simi-simi!!Szóval nagyon jól esett, bearanyozta a napomat!!!:-)))

A képeken egy egészen új faj egyede látható!!!! Ez az egyed a Felis Silvestris Catus és az Eclectus Roratus Macgillivrayi kereszteződésével jött létre. Ragacs mód tapad az emberre, semmi körülmények között sem hagyja magát sem lerázni, sem odébb tenni, sőt efölötti elégedetlenségét élénk vokalizálással, ti. morgással fejezi ki. Tollszerkezete, első ránézésra a Catus szőrére emlékeztett, csak szinezetében tér el ettől. Fokozottan védett állat!!!!!! Természete jóindulatú, jámbor és birkatürelmű, ám kifejezetten ingerlékeny lesz, ha valaki félve közeledik felé, valószínűleg ezt megérzi és így reagál rá. Csőrszerkezetét csípésre nemigen használja, üt vele és így riassza el a félénken felé közeledő idegent, ez viszont, ha figyelembe vesszük a csőr méretét, vastagságát, nem kellemes dolog.

Tegnap is csak este értem haza. Már egészen megszokják szegíííny madaraim. Csibiékkel nincs is baj, szépen eltöltik az idejüket egymással. Nagyon is dúl a szerelem, Csibészke, mint egy vad talján bika védelmezi szive hölgyét mindentől és mindenkitől. Ajánlgattam is Katinak, hogy átviszem kicsit őket a többi sapishoz, csináljanak egy kis kedvet nekik is a prütyköléshez, mert eddig nem nagyon akaródzott a dolog, de tegnap este örörmmel mesélte, hogy elkezdték etetni egymást!!! No, ez már jó jel!!! Jöhet a tálcányi sapistojás!!!!:-)))
Szóval a fenti képeket tegnap este csináltam, Sámicica rámragadt és innen se le se fel. Csak feküdt rajtam, kidugta oldalt a kis lábikóit és teljes relax volt az esti program!!!!!!!!

Sámson ugye még fiatal. Most kezd majd el beszélni, Zeusz, a testvére már szépen mond szavakat. Erről beszélgettünk tegnap mizopapával, megállapítva, hogy a jelen helyzetet tekintve valószínűleg a mi kis Sámlibéjbink nem igazán leszen Kazinczy díjas, mert nyilvánvalóan első szavai valahogy így hangzanak majd: "Csibészke, kussoljál már!!!!! Lapos legyen a pofád!!" Hát igen, tegnap a tetejébe még nagyon ki is tettek magukért, egész áldott nap üvöltöttek!!! Azt mondta Mami, ott kellett hagyja őket, mert úgy érezte, menten megbolondul a hangzavartól. Az viszont már direkt a mi szerencsénk, hogy Sámi nem tanulja el tőlük az üvöltést!!! Papa szerint őt is idegesíti, pont ezért fog majd egyszer megszólalni a fentiek szerint!!!!:-)))
Szóval azért beszélgettünk erről, mert Sámson elkezdett cuppogni. Az az én szokásom, hogy reggelente, mikor kiveszem a sapisokat, ülnek együtt az ujjamon és a hátukat megpuszilgatom és jóreggelt kívánok nekik. Amikor Sámsont veszem ki, neki a hasát szoktam megpuszilgatni, a többi az előzőek szerint müködik. Csibi és Zizi is csinálja, amikor megpuszilom a hátukat, akkor ők is dobálják a puszikat. És most már a "kicsi" is elkezdte!!!!:-)))Ma indultam dolgozni, köszöntem nekik és cuppogtam párat, akkor figyeltem fel, hogy a vissza cuppogtatás nem a sapisok kalitja felöl jön, hanem Sámson köszön vissza!!!!!!!!:-)))

Sámson, hát ő valami csodás madár!!!!!!!!!!!!!!!:-) Egyszerűen teljesen kész leszek, ahogyan odabújik hozzám, mint egy cica és kotyogva, motyogva kéri a simit!! Imádja ha a nagy csőrét simogatom, kidugja oldalt a lábát és azt is simizni kell.
Ma nagyon későn jöttem, azt hittem, már mindegyik húzza a lóbőrt, de nem. Csibi rám csippantott, hogy hát itt vannak , mi van mááááá, vegyem ki őket gyorsan és amint kivettem, máris indult a sapis szörf. Zizi, aki azért mindig kiszámíthatatlanabb, most éppen az orromat gondolta harapdálni, de ezt is csak olyan finoman, ami tőle igen nagy teljesítmény!!!!Egyszerűen pontosan érzem és tudom, mért szerette Kyga annyira a madarait!!!! Már én is így vagyok ezzel, igaziból nem is tudnám elképzelni az életemet nélkülük!!!!! Tudom, hogy nemest nagyon kevesen tartanak, még Kygáék is azt mondták, hogy olyan gyorsan elvitték mindig tőlük a fiókákat, hogy idejük sem volt kipróbálni, milyen is egy ilyen madárka, ha együtt élsz vele huzamosabban. Hát szóval ez maga a csuda!!!!!!

Hát ez az!!!!! Pozitív vagyok és hiszek!!! Hiszek a madaraimban (is)!!!! Ma este, mintha az elvarázsoltkastélyban ülnék, 3 jólnevelt, tündéri,cukorfalat madárral. A szerelmespár békésen, összebújva csőrözik, bebújnak szemérmesen a hálósátrukba,nincs üvöltés csak béke és szeretet,Sámson meg itt játszogat a térgyemen és éppen a "Paff a bűvös sárkány" kezdetű világslágert hallgatja meg énekeljük is, illetve mindenáron bele akar nézni a számba, hogy honnan jön a hang!!!!:-))Aztán felül a gép tetejére és leseget. Kyga pedig a felhők felett néz és mosolyog a szakállába!!!!

Megkérgesített szívvel értem haza este! Majd adok én annak a két büdösgörénynek verekedni!!! A kis Sámival, aki aztán a légynek sem árt (kivéve az én vállamat)!!
Szóval ilyes lelki érzülettel viharoztam haza és gondoltam, akkor most megejtjük a költöztetést. Szóltam a papának is, de csak a homlokát ráncolgatta és arról faggatott, mi a fenének tegyük el szegénykéket, ha ordítnak hát ordítnak, majd abbahagyják! Katus is csak a vállát vonogatta, hogy hagyjam máááá azt a két madarat, majd csak visszajön az eszük! Hát így én meg aztán erre szépen lenyugodtam, megvizsgáltam Sámsont és láttam, hogy a tolla szála sem görbült. Mostanában csak ő van kinn és ha papa hazaér akkor már nyitja is a nagykalit ajtaját, hogy Sámi kimászhasson a tetejére és onnan nézegessen körbe. Csibiék sajnos kalitfogságon vannak, mert teljesen kiszámíthatatlanok a reakcióik, üldözik Sámsont, megcsípnek mindenkit, aki odanyúl, ha rajtuk van a bolondóra. Viszont ők már reggel fürdéssel kezdik a napot, irány a fürdőszoba és kapják a finom, langyos zuhanyt, attól azért kicsit csendesebbek.
Hát így működik ez nálunk, reggelente azt hallgatom Katustól, hogy az a nyomorult már megint felkeltette "hajnali" 9-kor, de mikor oda kerülünk, hogy lépjünk valamit , azonnal mindenki úgy véli, jól van így minden!!!:-) Az az én szerencsém, meg Csibiéké is, hogy azért szeretik ezt a két tollas ördögöt!!!!:-)
Ajándékot kaptam a Mikulástól, nagy-nagy meglepetést!!!!! Újra nagyanyó leszek....:-)))))))))))

Tombolnak a hormonok!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tombolnak a hormonok!!!! Hát az biztos, hogy sok türelem kell ilyenkor hozzájuk, néha talán egy szent türelme is kevés. Idegesek és ingerültek, oda-oda kapnak a kezemhez, bár csípni nem mernek, de olyan éles a csőrük, mint a penge, ezért a kezem is úgy néz ki, mint aki mackákkal játszogatott, tele csupa apró kis sebbel, heggel. A vállam se különb, mert azt meg Sámson karma dekorálja ki, mintha valami csipkebokorban üldögélnék, olyan. Többnyire az az alapprobléma, hogy Csibi ugye mászna szegény kis Zizire, aki persze nem hagyja magát, ettől Csibészke ideges lesz és nekimegy. Az egyik pillanatban egymás fenekében vannak a másikban ölik egymást. És ezt persze igen élénk vokalizálás is kíséri...... magyarán úgy üvöltenek, mint a sakál. A következő pillanatban rajtam lóg mindkettő és boldog révületben simogattatják magukat, aztán már a kezem után kapkodnak. Ahogy Bout nagyon találóan írta, nem az ész vezérli őket, teljesen meg vannak makkanva.
Ma reggel pedig történt valami, amire mindenképpen lépnem kell. Már elmentem, mikor Katus hívott hogy baj van. Csibészke kinyitotta a kalitajtót és kijöttek mindketten. Zizi átmászott Sámson kalitjára és nekiment a kicsinek, aki elkezdett ordítani, de nem hagyta magát, visszacsapott. Akkor ért oda mami és megpróbálta Zizit lezsedni a kalitról, erre összemarta a kezét, úgy hogy csorgott a vér belőle. Valahogy csak leszedte és betette a saját kalitjukba. Ezután megpróbálta Csibit is betenni, de ő elkezdett rá morogni és felfújta magát. Mami félt, hogy ő is belecsíp, ezért hagyta de jött Katus és neki sikerült Csibit betenni a helyére.
Megbeszéltem a dolgot Bouttal és a következőre jutottunk: pár hétre, míg ez a párzási időszak tart átköltöztetem őket a lakás egy másik részébe, ahol nem tudnak Sámsonban kárt tenni és szépen kettesben lehetnek. Nem kell védeni a területüket senkivel szemben és ha vége ennek az időszaknak akkor szépen visszajönnek a nappaliba. Minden nap meglátogatom majd őket, de többnyire egyedül lesznek, hiszen most főképpen egymásra van szükségük. A kalitban van a kis hálósátor, amit Mágnyes készített nekik, abban elalhatnak, most is sokszor benn vannak napközben is. Remélhetőleg így maceramentesen lebonyolódik a dolog és nem fogják egymást egymást megutálni egy életre!!!! Csilla említette a múltkor egy levélváltásnál, hogy igaziból ez az első párzási időszak a legnehezebb, az utána következőek már viselhetősek. Nekik ugye még az is problémás, hogy nagy a korkülönbség köztük, ahol csak kb. 1 év, ott is normálisabban viselik. Mindegy, én akkor is imádom őket, valahogy ezt a dolgot kezelni kell, megoldjuk, úgy mint mikor az ember a gyereke viselkedési problémáit kezeli valamilyen módon. Szerencsére Bouttól kapok segítséget, amit innen is nagyon köszönök!!!!

Jajjjjj, ezek nehéz idők!!!!!!!!!!!!!!!!
Hiányzik a humora, a kedvessége, az EMBER!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Majd talámn megnyugszom, kis időt kérek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A mai naptól minden blogomhoz beteszek egy zenét...... az aznapi lelkivilágomhoz valót!

Hála Boutnak, sikerült belevernie a gagya fejembe, hogy hogyan is működik a dolog.
Imádom a zenét, mindenevő vagyok és, bár lehet hogy sok emberrel nem fog egyezni az ízlésem, valószínűleg lesznek olyanok is akiknek tetszik!

Ma 1/2 9-kor volt Kyga temetése. Olyan csendesen,amilyen ő maga volt.....
Nyugodjék békében!!!!

Kyga emlékére!



Sikerült beszélnem Csillával, neki is két sapisa van, mint nekem és erről a problémásabb időről neki is az volt a meglátása, hogy bizony Csibészke ivarérett lett és dolgoznak a hormonok.Abszolut ide vág minden tünet, hangicsálás, erősebb fogás az ujjamon, védik a területüket, de ezek a dolgot nem tudatosak, ösztönösen csinálják. Türelem és szeretet, csak ez segíthet túl minket ezen az időszakon. Úgy figyeltem meg, hogy talán még a gyakori fürdetés lenyugtatja őket illetve ha sokszor kiveszem és hagyom magamon randalírozni, na az is valamelyest csendesíti a párt. Tegnap este ezért mami vállalta magára őket, előbb Csibi majd Zizi üldögélt rajta és a cippzárjával viaskodott. Aztán még kicsit betettem őket Sámi kalitjába, Sámi meg addig rajtam üldögélt és akkor eljátszogattak azokkal a játékokkal is, amik ott vannak.
Nagy örömömre Sámi testvére, Zeusz megszólalt. Sipike nagyon büszke a "gyerekre", már mondja, hogy "szia, apa ". Tulajdonképpen teljesen érthető is a dolog, ők nagyon sokat vannak a madarakkal és ahogyan én gondolom, csak nagyon keveset vannak kalitba csukva. Sámson is erősen próbálkozik, de még csak a saját nyelvét használja, tündéri aranyos, ahogyan motyorászik magában vagy amikor reggel felkelek és megszólít, hogy ugyan vegyem már őt is ki egy kicsit.
Ma megint hosszú nap lesz, de azért iparkodom hazafelé.

Az élet nem áll meg! - ahogyan Macka mélyen filozofálva megállapította. Meg nem is lehet beülni a sarokba és nem tudomást venni a dolgokról, amik körötted folynak, a családdal törődni kell, a madarakkal törődni kell ........ Ez nem azt jelenti, hogy legbelül nem gyászolom a barátomat! Mindig velem lesz ......... Olyan rendkívül ember volt, akit soha nem lehet elfelejteni, sokszor látom magam előtt, ahogyan mosolyogva, huncutul néz, pláne ha valami olyasmit találtam ki, amit ő már túlzásnak gondolt. Hihetetlenül jó ember volt és jó emberismerő,ha úgy találta, hogy valakinél valami nem kerek, mérget vehettél rá, hogy előbb-utóbb kiderül róla valami ronda dolog. Nagyon megválogatta, hogy kinek ad a madaraiból, ha a rostán a delikvens fennakadt, akkor akár kezét-lábát törhette, madarat akkor sem kapott Tőle. Sokszor eszembe jutnak a pénteki beszélgetések, rengeteg dolgot tanultam, nem csak a madarak kapcsán, hanem emberségből is. El is határoztam, hogy ha egy kicsit csitul körülöttem ez a dzsumbuj, ami most összejött akkor elmesélem nektek, hogyan is lettünk mi barátok Kygával és a párjával. Mert ez egy gyönyörű történet, igaz barátság, mentes minden hátsó gondolattól és szándéktól, hiszen az ember 50 körül már nem köt könnyen barátságokat, pláne nem ilyet, ami már biztosan életreszóló.
De ez még majd kicsit később leszen...
Most annyi minden tornyosul a fejem felett, hogy néha azt sem tudom, fiú vagy-e vagy lány. Sok a munkám, közeleg az évvége, az összes nyavalyás zárlati munkákkal, korán megyek és későn jövök. A madaraim ezt nagy türelemmel viselik, illetve inkább azt mondanám, hogy asszimilálódnak a dolgokhoz. Amikor 1/2 9 körül Sámsont el akarom tenni aludni, akkor nemes egyszerűséggel nem hajlandó lemászni a kezemről, jelezve hogy nem kíván aludni menni, maradjuk együtt még egy kicsit. Ilyenkor szépen visszaviszem a nappaliba, ahol aztán újra eljátszogat valamivel mellettem, esetleg énekelgetek neki egy keveset ( a"Süss fel nap" kezdetű dalt tanulgatjuk, immár egy hónapja)aztán egyszer csak bemászik a nyakam alá és akkor ott hagyom még egy fél órácskát bóbiskolni és csak utána viszem aludni a hálóba. Ő nap közben is elbóbiskol, ha álmos, kipiheni magát.Most már, ha otthon vagyok, úgy ragad rám, mint egy igazio ragacs. Mindenhová jön velem, megfigyel mindent, ha eszem ő is megkóstol mindent (persze csak amit neki is lehet), egyszerűen imádnivaló a kis fickó!!!
A sapis bandával más a helyzet,ez az évszak az, amikor párzanak. Érzékenyebbek, ingerlékenyebbek, bár nem mondhatom hogy bármelyik is bántana, de Csib már 2x próbált Sámsonnk nekimenni. Mindkétszer megállítottam egy emberes tasli kiséretében, mert ha ráhagyom, akkor már az egész családot ő akarja irányítni. Ezzel együtt, ha hétvégén reggel kiveszem őket, azt sem tudják, hogyan bújjanak és simogattassák magukat. Hát ez egy ilyen türelemjáték, majd túl leszünk ezen az időszakon is!!!!
A múltkor már kiraktuk Csibészkééket a nappaliba, de aztán annyira hiányoztak, hogy visszahoztuk a halókalitjukba őket és feljebb raktam a rudat, hátha így nem kapnak kedvet az éjszakai rumlizáshoz. El is telt pár nap csendben, de ma már 1/2 5 magasságában újra az ismerős motyogásra ébredtünk és hallottuk a kis lábak kopogását a kalit aljában, a többit pedig mindenki fantáziájára bízom! Amúgy is nehezebb kicsit velük mostanában. Nem igazán értem, hogy miért, rettenetesen hangosak lettek. Üvöltenek ha kell, ha nem!!! És aki meg tudná válaszolni a miértet és még tanácsot is adna, hogy mit kéne velük csinálnom, ő sajnos már nincs köztünk!:-( Boutot faggatom, hiszen ő a másik ember, aki hihetetlenül érti a madarak nyelvét. Régen is nagyon sokat segített, amikor még törpém volt, a kis Milit szinte teljesen az ő útmutatása alapján szelidítettem meg.
Hát rövid híradásként egyelőre csak ennyi....
Munka után rohanok haza, mivel a hétvége annyira rumlis volt, hogy elmaradt a takarítás és el tudjátok képzelni, mi lehet ott ahol 7 madár, 1 kutya és 4 ember él!!!!!

Csibészke and Zizi

Mondhatni, patron van a kis tollas valagukban!!!!!:-))

Game with the shovel

Mire jó egy műanyag kapát!!!!

SÁMI HANYATT

Érzik, hogy nem jó a kedvem, mindegyik bújós, játékos. Sámson bújik, a kicsik meg bohóckodnak itt ezerrel!!!!

R.I.P.

Ma este 1/2 8-kor Kyga elment................ Át a Szivárványhídon, a kedves madarai közé akik ott várják!!!! Rendkívüli ember volt és a párja is az!!!!!!!!!!!!!! Büszke vagyok, hogy a barátjuknak mondhatom magam!!!!!!!!
Amit a madarakról tudok, mind tőlük tanultam!!!!!!!!!!!!!!!!!
Igazi EMBEREK, csupa nagy betűvel!!!!!!!!!!!!!!!
Nyugodj békében, drága Kyga, szenvedtél eleget!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A blog akadozni fog. Nem tudok sűrübben írni, mert keveset vagyok itthon és akkor is inkább madarazok. 3 madárral a vállamon, hátamon meg elég nehéz írni, mert mindig valamelyik rákíván a klavira. Nem árulok el titkot, aki jobban ismer az tudja, a barátom és mesterem nagybeteg. Ami időm még pluszban van azt ott töltöm náluk, amit tudok segítek,lelkileg és fizikailag is a párjának.Azért igyekszem hírt adni rólunk, bár rettenetesfontos események nemigen történnek. Tegnap este éppen Sámsonnal az ölemben üldögéltem és a skypon beszéltem valakivel, mikor csak azt vettem észre, hogy Sámi teljesen magától hanyatt fekszik az ölemben és vadul birkózik a tollal, amit megkaparintott. Nagyon édes volt, teljesen hanyatt és a két lábával a tollba kapaszkodott, a csőrével meg kardozott vele!!! Sokszor meglep mostanában, hogy egyre nyitottabb dolgokra. Mikor ide került, még olyan kis szégyenlős, csigalassúságú,inkább megfigyelő típusú volt, most meg egyre mozgékonyabb, jön-megy a kalitból ki és be ha úgy van kedve, mindenképpen látszik rajta hogy egyre jobban élvezi a játékot is. Sokszor "megtámadja" az ujjaimat és a nagy csőrével fogja, húzza, vonja őket. Finoman csinálja és ha néha mégis jobban ráfog elég ha rámorrantok egyet, azonnal abbahagyja. Neki is meg kell tanulni az erejét kordában tartani. Úgy látom egyre jobban érzi magát velem, mizopapa is megfoghatja, Katust továbbra is utálja és vág felé a csőrével. Éppen papával beszéltük, hogy talán ez azért van mert se én se ő nem félünk, határozottan odanyúlunk Sámihoz, sőt régebben Pesi is megfogta, és mikor Csofi gazdája nálunk volt, ő is simán megfogta és nem akarta letépni az ujjukat. Katus viszont fél tőle, bátortalanul nyúl oda, ezt Sámson azonnal leveszi, valszeg a hierarchiában is maga alá helyezi Katust. Volt hogy papának is oda akart csapni, de akkor kapott egy "Makarenkoi kokit" és azonnal észrevette magát.
Csibészke és Zizi hozza a szokott formáját. Jól elvannak, egész nap játszanak, lógnak, kiabálnak!!!:-))) Csibi sokszor, nagyon sokszor viselkedik úgy velem, mint régen, mikor még csak ketten voltunk. A napokban kivettem őket és leültem velük a nappaliban és ő, mint régen, ráhasalt a behajlított karomra és nézegetett felfelé, olyan simogassssáááámáááá!!!! fejjel. Tegnap meg felült a vállamra és szépen, komótosan körbekurkászta a fülemet, ahogyan régen , amikor tv-t nézve üldögéltünk. Zizikém, szegény ő a középső királyfi, neki jut a legkevesebb figyelem, de ő ezzel is boldog, örül ha rajtam üldögélhet vagy csak az ujjammal játszogat. Minden reggel fürdenek, Sámit nem merem kivinni, ő még kicsi, félek hogy megfázik, inkább csak hétvégeken zuhanyzik, hétközben marad neki a virágspricni.

In the bathroom

Ezt a kis videot Timikének ajánlom!!!:-)

Me and my friends

Ezt egyik este csináltam. Jól látszik, hogy Csibi a doyen, ő ül a fejem mellett és senki oda nem mehet. Zizi és Sámi kicsit lejjebb játszogat.

Köszönöm szépen az előző bejegyzések hozzászólásait, igen jól esett!!! Hát úgy látszik ez máshol is így működik!!!! Bár nem kívánom senkinek, nem vagyok az a "Dögöljön meg a szomszéd lova, ha az enyém is megdöglött!!" típus. Többnyire meg sem hallom az ilyeneket, de azért van, hogy bedurran a fejem. A múltkor pont ez történt,mikor az egyik rokon azt mondta a férjének, aki meg akarta a madarakat simogatni: "Csak nem fogod megfogni azt a koszos papagájt!" Szerencsére mizopapa nem hallotta, mert ha felszívja magát, akkor nem igazán a jó modoráról és a Kazinczy díjas szókincséről van elhíresülve!!!!!!:-))
"Ahol nagy a szükség, közel a segítség!" Ezt mindig egy ismerősöm anyukája mondta, ha valamiért el volt kettyenve. És láss csodát, kaptam egy mélt, hogy a YOUTUBE-on lévő egyik videomra komment érkezett. Nem tom ki fia borja, de Sámsonomat gyönyörű bébiboynak titulálta és ettől egyből megmelegedett a szívem!!! Nézzétek csak:

http://www.youtube.com/watch?v=3_fpTAKlhsM

Nos, én is azt gondolom, hogy Sámson gyönyörű, akárcsak Zeusz és Csofi. Néha csak elnézegetem, ahogyan akkurátusan jön-megy a kalit tetején és elgondolom, hogy micsoda szerencsefia vagyok, hogy együtt élhetek ilyen tüneményes madarakkal. A másik két ördögfiókáról meg már nem is beszélek!!!! Bár mostanában a két kis kópé igen "furcsa" szokást vett fel. Ugyanis kb. úgy 3 napja azzal szórakoznak, hogy végig prütykölik az éjszakát, azonközben viszont olyan erősen vokalizálnak, hogy bizony megébredtünk rá és vinnyogva-röhögve hallgattuk őket... az elején, de ma már a papa megjegyezte, hogy ha ma éjjel is lesz előadás, akkor kimennek aludni a nappaliba, vissza nagykalitba oszt hallgassa őket Dániel egész éjjel!!!!!:-))))
Bele is fáradnak, Zizust minden reggel hanyatt találom a kalitban, mellette a zura oszt ott pihengetik kifelé az éjszakai kufircolás fáradalmait!!!! Micsoda szemérmetlen népek!!!!!:-)))

Ilyen jó is lehetett volna!!!!!!!!!!! De nem így történt!!!!!!!!!!!!!!!! Az elején minden klasszul indult, bár sajnáltam, hogy Csibészkét és Zizit el kellett "tüntetnem" de mizopapa mamája már a múltkor neheztelt érte, hogy Csibi elkezdett fürödni (mikor ott ültek) és ő vizes lett, biztos félt, hogy valami betegséget kap a madaraktól!:-( Őket felvittem a kiskalitba mamihoz, szegények egész este ordítottak, mert nem értették mért vannak büntiben!!!!:-(((( Sámit betettük a hálóba, szintén az előbbi oknál fogva, de nem akart benn maradni, egyre mászott kifelé, pláne mikor meglátta Rebekát. Hát ez érdekes volt, szombaton is nálunk volt Rebeka. Sámi először rettegett tőle, most azonban érdeklődve nézegette, sőt kikéredszkedett a vállamra és onnan leste. Csibi már nagyon bírja a kiscsajt, most is alig várta hogy valahogy kijöjjön, leugrott a földre és ezerrel tepert Rebi után,aki éppen négykézláb mászott a földön, pont a kellő pillanatban kaptam el, mielőtt Rebi torkon ragadta volna!!!!:-)) Zizi meg rohan utánuk, ő sem akar kimaradni semmiből, bár azért még tart a kislánytól. Rebinek van egy kompja, abban vágtázik végig a lakáson, küszöbjeink nincsenek, gyakorlatilag az egész lakást végig tudja rodeozni. Dániel, aki folyton a nyomában sündörög időnként gepárdugrásokkal menekül, ha Rebi megfordul és feléje kezd el szaladni, mert bizony simán átmegy a lábán a komp, ha nem vigyáz.De azért az öreg csont folyton ott van és jóindulatúan nézegeti a legfiatalabb családtagot.
Szóval nem volt felhőtlen a vendégség. Már sokan vagyunk, nehezen ülünk le kajálni egyszerre, ezért két turnusban ebédeltünk, a mama azonnal megjegyezte, hogy ez csak azért van, mert a kalitka ott áll a nappaliban (és ő még Sámiét nem is látta, mert azt ilyenkor betoljuk a hálóba) és ezért nincsen hely elég. Akkor még csak nyeltem egyet, oszt nem foglalkoztam vele. Aztán megkajáltunk, elég jól el is beszélgettünk. Sámson nagyon rendesen viselkedett, szépen elszórakoztatta magát Csibiék kalitjában. Aztán egyszer elkezdte a szokásos motyogását. Na ez már sok volt a mamának, azonnal szólt, hogy "Vidd el innen ezt vagy csinálj vele valamit, hogy hallgasson!" Ez meg nekem volt sok, azért sem vittem ki, ne már szegény meg se szólalhasson. Aztán Katus megsimogatta a kezemet és annyit mondott: "Viddd ki anya, hogy ne cirkuszoljon itt a nagyi!" Odamentem a kalithoz, jó hangosan, hogy hallja, csak annyit mondtam Sáminak: "Gyere bogárkám, hogy ne zavarj itt senkit!" és szépen kivittem a hálóba. Szegény, csak nézett a nagy szemeivel, nem értette, mért kell kimenjen, mikor semmi rosszat nem csinált. Oszt innen már az én jókedvemnek is vége szakadt. Csak üldigéltem és meg sem szólaltam!!!! Hát ilyen jó kis szülinap volt ez!!!!:-(
Este már magunk voltunk, lehoztam Csibiéket is, boldogan ugrottak be a saját helyükre, Sámson is kijöhetett. TV-ztünk még és a kis tündér bebújt a köntösöm alá, ott szunyókált, amig el nem tettem aludni.
Sámson most nagyon sokat változott. Rettenetesen kinyilt, minden érdekli, mindent látni akar. Sokszor lemászik a vállamról, ha valami érdekli és szépen odatotyog megnézni. Kifejezetten jóindulatúan közeledik Rebekához is. Hétvégeken állandóan nyitva a kalitajtaja. Sosem üvölt vagy cirkuszol, ha van kedve akkor benn játszogat vagy kimászik,a kalit tetején jön-megy és nézeget. A csípkedést és a morgást teljesen elhagyta, valahogyan egyre jobban érzi magát velünk. Az is igaz, hogy azért mindent nem hagyunk rá. Akkor megsértődik, beül a kalitba oszt ha elmúlik a sértődése jön vissza, mintha mi sem történt volna. Egyre jobban és jobban összeszokunk és ez nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!:-)

Még az este is nagyon kutyán voltam. Nem is igen néztem fel sehová, csak üldigéltem, a nyakamba a 3 gengszterrel és próbáltm jobb kedvre deríteni magamat. Aztán csak lementünk a garázsba, Sáminak kellett sódert felhozni a kalit aljába. Kiraktam a reggeli zöldségeket is (hogy ne legyenek vad hidegek a hűtőből) aztán a hogyan a kukorica levelét leszedtem, Sámi tőle szokatlan sebességgel kezdett lemászni a karomon. Először azt hittem, csak a kukoricát akarja megkóstolni, de nem, egyenesen rávetette magát a hajára. A vékony, finom kis szálakat a perc töredéke alatt tömte be a csörébe és elégedetten összerágta, mint egy motolla, olyan gyorsan és hozá valami "nyanyamnyam" féle hangot adott ki. Aztán valahogyan, hogy ne legyen olyan nagy a csend elkezdtem fütyörészni. Hát teljesen megdöbbenve, egészen előrehajolva, hogy jól lássa az arcomat, kinyújtott nyakkal fiygelte, hogy honnan is jön ez a hang és kié.
Csibiéket 8 körül tettem el, de még volt egy kis dolgom a konyhában. Csib valszeg hallotta, hogy matatok, vagdostam a reggeli zöldség mixet nekik(sütőtök, paprika, alma, saláta) és ahogyan a deszkán dolgoztam, hát az elég hangos volt. Elkezdett hívni, egyre erőteljesebben!!! Bementünk hát, már ki is nyitotta az ajtót, kinn ült a kis tálcán, hű csatlósa meg az ajtólukból leste, hogy mi a pálya, érdemes-e kimenni vagy maradjon inkább. Csak nézett a kis okos szemeivel és minden benne volt: "hát ti ketten ott kinn mit csináltok???? És nem sül le a pofátok, hogy minket meg becsuktatok???" Igaza volt!!! Fogtam és újra kihoztam őket, szépen eljátszadoztal még a kalit tetején, hülyeség volt bevinni,mikor ők is anniyra keveset látnak. Úgyhogy még elmolyoltunk 9-ig aztán végképp takarodó volt. Sámit betettem a kalitjába, de azt figyeltem meg, hogy nem szereti ha teljesen letakarom. Felém mindig nyitva a kalit és ahogyan betettem, már kezdte is az éjszakai beszélgetést.
Reggel mindig Sámligyerek jön ki először. Ha kitakarítottam a kalitokat, kb. olyan 1/2 7 felé, akkor megyek be érte, és a tálmosást, vízcserét már vele a vállamon csinálom. Ő rettenetesen éhes reggel. Volt még csöves kukoricám,mind a 2 gyümölcstartóra szúrtam nekik, de Sámi már meg volt makkanva, hogy ehesse. Hamar kiszedtem a gyümijét, magot is kevertem neki, vizet is adtam, aztán betettem, mert a reggeli kaja a legfontosabb dolog neki ilyenkor. Tegnap is így tettem, de véletlenül nyitva felejtettem, a kalitajtót és később mami csak azt látta, hogy szép komótosan mászik kifele és felfele a kalit tetejére őfensége, egy kis ücsörgésre. Szegény, nagyon megijedt, de aztán megnyugodott, mert amikor elunta vissza is mászott a helyére.
Na, szóval etetés után hamar viszem fürödni Csibiéket, fürdés után beugranak a törölközőbe és úgy viszem kifelé őket. Aztán Sámi jön, naggygon élvezi ő is a finom kis reggeli fürdést, sőt már a törölközőt is megszokta, nem retteg alatta. Jól jön majd ez, ha Isten ne adja, de valamiért meg kell fognom egyszer az életben, hogy nem kap frászt a szeme előtt levő törölközőtöl.
Megyek ma csíráért nekik a bioboltba, ezen a héten a mungobab a soros, az a kedvencük!!!:-))

Hát megint beteg lettem. Újra megfázhattam valahol, tudja fene, de az biztos, hogy totál náthás vagyok.Pesze a tollas ördögök egyfolytában rajtam mászkálnának, hiába mondom, hogy tirhuljanak odébb, csak tapadnak!!!!:-))) Bár valószínúleg csak megfázva vagyok. A hétvége megint elszaladt, mint mindig. Viszont történtek pozitiv dolgok, egyre többször lógnak rajtam mindhárman egyszerre, minden nagyobb hirig nélkül.Szóval ezt az álmodozószemű kisangyalt sem kell félteni, ha teheti ő pont úgy lök egyet Csibészkén, mint Csib rajta!!!:-DD
Aztán hétvégén történt a mosókonyhában a fregolimászás, amit a fórumon is megírtam.
Sámson állandóan a sapisokat lesi és próbálja utánozni őket, mint a kismajom. Ezért is akart felmászni a fregolikötélen, mert Csibiék ott szoktak randalírozni fel és alá. Csak ugye szegíííny kismadaram megijedt a "rettenetes" magasságtól, ahová került. Szerintem Csibiék úgy sacc/kb szétröhögték magukat, ahogyan leszedtem a kötélről. Meg biztos cikizték is papesznyelven csak én nem értettem.
Tegnap késöbben értem, már nem volt nagy játszás, inkább gyorsan elettem a kicsiket alunni, Sámi még üldögélhetett rajtam egy kicsit. Annnyira aranyos, lehajol a vállamról, belenéz a szemembe és egyszer csak elmondja, hogy "Bááááá!" ez a szókincse jelenleg illetve a "kot" megjegyzést is használgatja. Lövésem sincs, hogy mit akar vele, de tüneményes ahogyan mondja. Ha azt gondolja, hogy senki nem látja, akkor órákig képes a kalitban karattyolni-kvartyogni-kotolni-nyekeregni-nyikorogni. De olyan kis rafkós, ha közelebb megyek a kamerával, hogy felvegyem, azonnal abbahagyja. Kb. ugyanígy nem tudom Zizi szövegelését sem felvenni. Mikor szépen elkezdi mondani, hogy "Csibi" és meghallom, már ugrok is, de abban a pillanatban rámnéz és kész, onnan kukacsend!!!!:-)))
Ma korán megyek, a tegnapihoz képest azért már javultam valamicskét, úgyhogy kiveszem mind a hármat, aztán hajrá, egy kis játék!!!
Még a szülnapomat sem nagyon ünnepeltük meg, tegnap csak sebesen lefeküdtem, olyan kutyául voltam. Sokan köszöntöttek és megmondom őszintén, nagyon jól esett, nemcsak a fórumról, hanem még a Facebookról és az iwiw-ről is kaptam üdvözlőt!! Egészen meg is illetődtem, olyan jó érzés, ha ennyien kedvelik az embert. Kyga jutott eszembe, most már régóta nem írt a fórumra, mert nagyon beteg. Aztán vagy egy hónpja valahogyan nekidurálta magát és feltett egy rövid beírást. Hát mindenki, aki ismeri, annyira örült, mindenki írt neki egy kedves mondatot. És ő otthon elsírta magát, annyira jól esett neki, hogy ennyien örülnek neki!!!!!!!:-)

Mindig megfogadom, hogy nem szólok semmit, mert többnyire rosszul sül el, most megint így jártam evvel a francos lámpával. Én nem magyarázgatom senkinek, hogy ha Kyga nekem azt mondja, hogy ezt a lámpát vegyem, mert ez a jó akkor én ezt veszem. Soha semmi olyat még nem ajánlott, ami felesleges luxuscikk lett volna, de ami kell a madár egészségéhez, az kell.Egész egyszerűen azt mondta, hogy élhet egy madár 10 évig is lámpa nélkül, lámpával meg 30 évig. Én sem mondom, hogy olcsó, én például ezt kértem a szülinapomra, semmi mást. Mert nekem az az öröm, ha ők jól érzik magukat, egészségeseg és mivel télleg sok pénzt költök gyümölcsökre és zöldségekre, legalább legyen neki értelme!!!! Kyga sokszor megfed érte, hogy túlzásba viszem, de mit csináljak, én ilyen hülye vagyok. Csak teljes erőbedobással tudok dolgokat csinálni!!! Kell a lelkiismeretemnek, hogy tudjam, megteszek mindent a jólétükért.
Ha nem tudnám ezt nekik biztosítani, akkor nem élnének velem.

Madárlámpa

A madárlámpára Kyga hívta fel a figyelmemet. Tudni kell, hogy ő igen puritán, soha semmi olyat nem ajánlana másoknak, amiről nincs megygőződve, hogy kell.
Infot is kértem tőle, lehet nem lesz olyan precíz és szabatos mint az ővé, de alényeg ez:

A legtöbb közepes és nagypapagájnak szüksége van a madárlámpára, ami a napfényt pótolja nekik az őszi-téli periódusban, illetve amelyik sosem kap napot, annak egész évben.
A madarak szeme körül valahol van egy mirigy, ennek a segítségével hasznosítják a napfényt. Nem csak a D vitamin előállításához van szükség rá,hanem az összes vitamin hasznosításához, gyakorlatilag adhatsz te bármilyen vitamindús kaját, enélkül nem dolgozza fel a szervezetük, olyan mintha nem is adtál volna semmit.
A lámpának egész nap kell égnie.
Mo-on a Galambászkuckóban lehet kapni. Mivel ismerem Szűcs Józsit, ha akarjátok és megírjátok a privimre hogy ki kér, akkor én felhívom és megkérdezem, hogy x db mennyibe kerülne, illetve hogy vidékre leszállítaná-e utánvéttel. A pestiek meg szépen elkocognak érte a Kuckóba!!!!
A privim: khunyadi@gmail.com

Későn értem az este, mert Kygáéknál voltam. Lehetett már vagy 3/4 8 is ahogyan hazaértem. Már rontottam is be a hálószobába és húztam magamra a papagájos pólót, aztán ahogy voltam, siettem ki a sötét nappaliba. Villanyt oltottam és már nyitottam is ki Csibiék kalitját, ők meg, ahogy szoktak, mint a villám, már ott is ültek a felső szélen, hogy kivegyem őket. Addigra Sámi is előkászmálódik a hátsó sarokból, ahol bóbiskolni szokott, míg hazaérek. Gyorsan szaladtunk ki a konyhába, mert még főznöm kellett valamit mára. Álltam az asztalnál, pucilgattam a krumplit, Csibiéknek háttal. Először Csib támadott meg, egyszerűen átugrott a vállamra és elkezdte a fülemet olyan finom-huncutul csípkedni:-DDD Letettem a kést és a krumplit a kezemből,meg akartam fogni, vidáman csillogott a szeme és egyszerűen beleugrott a tenyerembe, hogy "gyerünkmáááábirkozni!!". Imádom ilyenkor, olyan mint egy kis erdei manó, teljesen belefexik a tenyerembe és a hasát meg a mellét kell puszilgatni, ő pedig minden végtagjával megpróbálja elkapni az ujjaimat. De már Zizi is mozdult, hát jól megdögönyöztem Csibit és jöhetett a kispipi is. Ő nem lazul el annyira a kezemben még, mint Csibészke, de a haspuszit ő is nagyon bírja, meg a dögönyözést is. Sámson csak nagy szemekkel lesett, aztán nyúlt előre, ő is oda akart jönni. No, hát hadd jöjjön!!!! Odavettem őt is magamra, figyelve, nehogy a vadulás hevében valamelyik sapis odakapjon. Végül Csibiéket visszatettem a játszóra, persze a végén mindkettő tollas kis seggébe belecsíptem, ez a játék szokásos vége és kaptak egy-egy fügét, amit aztán boldogságos képpel rágicsáltak.( mikor először csíptem bele Csibi kis tollas seggébe, dühösen visszafordult, villogott a szeme, mint a sapisoknak általában, ha pipák, aztán meglátta a kezemet, rájött hogy én voltam és elkezdett birkozni az ujjaimmal, azóta játsszuk ezt a játékot!!!:-D) Sámi rajtam maradt, vele nem lehet ennyire vadulni, csak a hátára fektettem és jól megpuszilgattam a hasát, aztán kapott ő is sajtot, az a kedvence, a szám széléről szokta elvenni és szépen megeszegeti!!! Soha nem bánt a hatalmas csőrével!!!!:-)

Már írok is, frissen és fiatalosan, mégegyszer nem hanyagolom el ilyen sokáig a kedvenc blogomat!!!!:-))
Hát a tegnapi este, az nagyon ott volt....:-))Először egy jó kis össznépijáték, mind a három rajtam garázdálkodott..... és ez már egyre többször így van. Muszáj Csibészkének is megértenie, hogy már hárman vannak, mindnek jár a simi és a becézgetés. Sámi többnyire vállamra ragad rá, a két kicsi pedig radíroz, mint egy őrült. Csibészke főképpen hasmánt csúszkál rajtam, Zizi is, de ő közben megkapaszkodik a pulóverembe és boldogságos fejjel lukasztgatja. Direkt erre a célra tartok ruhákat, valószínűleg le kellett volna erről szoktassam, de most már elég nehéz lesz. Aztán a kicsik elmentek aludni. Betettem a hálókalitba Mágnyes isteni hálósátrát de még nemigazán értik, mire is való. Másztak alá, fölé, mellé csak bele nem. Nem baj, majd megtanulják mire is való. Gyönyörű és nagyon finom puha és meleg lett a sátor. Mágnyes egy hihetetlenül ügyes és kreatív teremtés. Meglátogattuk őket a múlt szombaton, nagyon jó kis nap volt. Remélem, hogy sikerül a tervük, lesz nekik tornácoskerekeskutas szép kis házuk és akkor majd madarastul, férjestül vagy férj nélkül, de sokszor meg fogom őket látogatni.
Nagyon szeretem a mellényt. Ha jön az ősz, akkor felveszem és tavaszig le sem kerül rólam. Jól esik a derekamnak a meleg, ez már olyan nagyanyós tulajdonság!!:-))) Ám tegnap kiderült, hogy azt a polár mellényt ketten is szeretjük, Sámson gondolt egyet és félig bebujt a mellényem alá, én is gondoltam egyet, jól betakargattam és olyan finoman simogattam a hátát. Szerintem reggelig is birta volna, olyan jól érezte magát benn a jó melegben. Még halkan kotkotolt is hozzá, aztán csak bóbiskolt. Jó sokáig fenn voltam vele, aztán szépen eltettem alunni.
Eléggé meghatározó volt az az 1 óra, amit Sámi 1 évvel idősebb bátyjánál, Csofinál töltöttünk. Mizopapa főképpen Csofi szépségétől ájult el. Határozottan kijelentette, hogy nem vágjuk meg többet Sámson szárnyát, én meg megkérdeztem Kygát és azt mondta, most már valszeg nem kapnának Csibiék frászt, ha Sámson elkezdene repülni. Ezért kellett ugyanis megvágni, mert ahogyan a nayg madár kiterjesztette a hatalmas szárnyait és repülni kezdett, szegény Csibiék infarktusközeli állapotba kerültek, ketten háromfelé ugrottak az ijedtségtől. De most már megszokták, Sámi egyébként vágott szárnnyal is teljesen jól repül ha akar. Csibi tolla is ki van nőve, ha nagyon siet valahová vagy megijed, akkor már ő is elkezd repülni. Zizi egyelőre nem repdes, bár az ő szárnyán sem látszik már a vágás. Szóval Csofi..... hatalmas fazon. De az egész szitu is különleges. Csofi gazdája ugyanis egy 29 éves srác, nagyon jó fej, vagány, humorors. Motorozik, szeret kirándulni, kempingezni. Ketten élnek együtt Csofival, a barátnője időnként van nála. És a két pasi halálira összeszokott. Járnak fel haverok és barátok is, a madár mindenkit megvizslat. Meg kell simizni, illetve nagyon szereti, h a csőrét (ami nem kicsi, de annál hegyesebb) puszilgatják. A félelem legkisebb jele nélkül feltelepszik a válladra és az ismerős , vesébelátó nemespillantásokkal nézeget, egészen közel az arcodhoz. Aztán ha elunja, megy a dolgára. Szóval ilyesmit szeretnénk elérni Sámsonnál is, reméljük sikerül!!!:-))

Hosszú szünet után.................

Húúúúúúú, hát ez egy jó hosszú szünet volt! Most kezdek már kicsit magamra találni! Sok minden összejött, kicsit magam alá estem, kellett egy kis idő, míg összerendeztem a soraimat.
Először is vagy 3 héttel ezelőtt elkaptam ezt a nyomorult vírust, hát én télleg ritkán vagyok beteg, de ez a padlóra tett rendesen. Fel sem bírtam kelni, húzott az ágy, a madarakat meg úgy kerültem, mint az ördög a keresztet!!! Persze mindegyik rajtam akart flangálni, ha csak elmentem mellettük, simán átugrottak rám. No, szóval azért már csak-csak rendbe jöttem, bár még mindig rondán köhögök. Megittam kb. 5 üveg köptetőt és már a második üveg Salvus víznél tartok!!!!!
Aztán szépen jöttek az egyéb gondok is. Kyga sajnos megint nincsen jól. Segítek nekik amit csak tudok, de hát sajnos egészséget nem tudok adni neki. Kiderült, hogy mivel a sapisok hamarosan kezdik a tojásokat rakni, le kellene vágni a körmüket. Ezek a sapisok nem szelidek, szó nincs arról, hogy az ember szépen benyúl, kiveszi oszt betekeri valamibe és levágja a kömét. Olyan vadak, hogy az eszméletlen, de hát végül is meg kell csinálni a körömvágást. Kyga párjával csináltuk, én kihálóztam a madarakat, lefogtam egy jó vastag kesztyűvel és ő szépen megigazította a körmeiket. Hát mit mondjak, bele izzadtam, mire végeztünk a 3 párral. Szerintem ő is, a madarakról meg már ne is beszéljünk.......:-))) Azóta sem vagyok a kedvencük, ha meglátnak azonnal eltünnek az oduban!!!!:-))) Viszont nagyon büszke voltam, hogy meg tudtam csinálni, mert bizony amikor Kyga felfestette az elején, hogy le kéne vágni a körmeiket, hát nem repestem a boldogságtól. Viszont azt is hozzá tette, hogy ne idegeskedjünk, meg tudjuk csinálni és úgy is lett!!!:-)
Sámi egyre önállóbb, jön-megy ki és be a kalitba, már rólam is lemászik, ha valami érdekli és meg akarja nézni. Nagyon ügyesen használja a lábát fogásra, bár ez nagyon jópofa dolog volt, amikor elkezdte. Valami kis rágcsát adtam neki és ő meg akarta fogni lábbal. De elvétette a teret és az ujjamra fogott rá, amivel tartottam a csőre elé a kaját, tehát amíg el nem rágicsálta, addig fogta az ujjamat végig. Szakadtunk a röhögéstől, annyira édes volt. Később fél diókkal próbálkoztam, azt már ügyesen elvette, de mivel elég sokáig molyolt vele, le kellett tegye a lábát aztán újra vissza, hogy kivegye a csőréből a héját. Igen ám, de elvétette az irányt és 3-4 szeri próbálkozásra találta csak el. De már szépen halad ebben is. Hétvégeken reggel, mikor odavesszük őket magunkhoz az ágyba, rohan Zizihez játszani. Mindig pont ugyanaz a játék kell mindkettőnek, Zizi elhúzza, akkor Sámson totyog utána mindenen keresztül és vissza húzza a játékot az ő területére. Amúgy is sokat vannak szabadon a hálóban, a kicsik a földön jönnek-mennek, többnyire a szekrény aljában játszanak olyan felfedezőset, Sámi meg időnként utánuk megy és ő is akarna velük játszani. Hát Zizivel nincs is baj, de Csibi nem repes az örömtől, hogy a púp is velük akarna lenni!!!!:-))
Nems okára folyt.köv.!!!!:-))

A nemes....

A fenébe..... Dolgoznom kőne, de annyira motoszkál bennem ez a téma, hogy nem tok rendesen odafigyelni, mert már nagyon kéredzkedik kifelé....:-))))
Ez igazán nem történet, nem is röhögős, nem is sírós. Mióta (2 hónapja) kiegészültünk a zöld angyallal, azóta gondolkodom ezen. Csibészke érkezésekor is bennem motoszkált, sosem láttam még élő, hús-vér sapist előtte. Többnyire Romhányi Attila könyvét forgattam, volt benne sapis is, egy nem túl jó fotóval, illetve a leírása után azzal a megjegyzéssel, hogy szereti a diót. No, valljuk be, ettől azért nem tör fel elementáris erővel az emberben a vágy egy sapis után...... Amikor a fórumra kerültem nem is volt másnak, csak Kygának, neki ugye több is, mert tenyésztette illetve P+F-nek, aki viszont már régen nem jár fel egyébirányú elfoglaltságai miatt. Csibészke előtt már voltak kishullámosaink, illetve Milike a talált törpepapagáj, aki bár az elején igen vad volt, mégis talán ő kezdte felhúzni a redőnyt a szemem előtt, hogy bizony ezekre a madarakra nem csak szép szobadíszként kell nézni, okosak, alkalmazkodóak és elvárják, hogy te is alkalmazkodj, rafkósak, tele emberi tulajdonságokkal, úgymint irigység, féltékenység, öröm, bánat, sértődés.. Szóval oszlott a köd... aztán jött Csibészke és tőle pedig teljesen felszállt a szemem elöl. A fórumon, ha akarod, ha nem megtanulod, hogy a madaradat társként kezeld, igyekezz a tőled telhető legjobbat és legtöbbet megadni neki. Mégis elgondolkodtam, hogy miért is van az, hogy némely faj, akiknek bizony rengeteg jó tulajdonsága van és küllemre sem az utolsó, sokszor háttérbe szorul. At eklatáns példa erre a sapis, bár mostanában már a fekete sereg egyre erősödik. Picit remélem, hogy a feketesapkás blog illetve a saját blogom is közrejátszik ebben, hogy egyre több ember ismeri meg ezt az igazán szép külsejű és családbarát madarat. A külföldi oldalakon egész fórumokat találsz, többek között a Goggle-n is van egy, "Caiques" a neve, amin csak vele, róla és érte szól minden. De ezt most nem bolygatnám, aki rendszeres olvasón, az pontosan tudja, miről is beszélek. Aki egyszer tartott sapist, nem hiszem, hogy valaha átnyergel másik fajra, inkább csak mellé vesz mást.
Pontosan ugyanezek a gondolatok ébredtek bennem, mikor a zöld angyal hozzánk került. Vadul bóklásztam a neten, hogy minél többet megtudjak róla. Ugyan Kyga elmondta, hogy nagyszerű madaram leszen Sámson személyében, de ez az ő interpretálásában annyit tesz, hogy: "Nem fogod megbánni, olyan mint egy zöld jákó, csak nem annyira érzékeny!" Nem lesz abból pletyka, amit ő mond és ennyivel már nagyon szószátyár volt.:-))
Szóval bújtam a netet, hogy minél többet megtudjak a nemesekről. Az itthoni oldalakon a szokásos, Romhányi féle megközelítést találtam, illetve egy balassagyarmati tenyésztő honlapját olvasgattam, aki ugyan nagyon kedveli a nemest, sőt a kedvenc madara, mégis engem zavart a rengeteg vásárlásra buzdító apró link, amit az oldalán találtam. Mindegy, a semminél az is jobb volt, nagyon precízen leírta mit és hogyan eszik, mekkora odu kell és hogyan tartható kerti röpdébe. A francba.... csak olyat nem találtam sehol, ahol arról beszélnének, hogy milyen a természete, a lelke, érzékeny vagy olyan dömdödöm, mint a sapisaim. Nagyon bántott, el is határoztam, hogy a sapis blog mintájára egyszer készítek egy nemesekről szólót is. (Na azt közben megcsináltuk Sipirccel, meg is hívtunk pár embert, akiről tudtuk, hogy nemese van, de egy kivételével a kutyát sem érdekelte) Ma már erről letettem, annyi az elfoglaltságom, hogy erre már nemigen jutna időm. Szóval akkor nekiálltam gyér angol tudásommal a neten kotorászni. Csodás világ tárult a szemem elé. Egészen részletes leírásokat találtam. Bele ástam magam, mivel egészen hihetetlen dolgokat találtam róluk. Az a legkevesebb, hogy sokáig a hímet és a tojót két különálló fajnak nézték, hogy nagyon oda kell fogyelni az etetésükre,mert a bélrendszerük hosszabb, mint az átlag papagájnak és hogy nagyon sok A vitaminra van szükségük. Ezek is nagyon hasznosak voltak, ám amit a jelleméről olvastam, az lepett meg igazán.
Hát milyen is ez a nemes??????? Különleges madár, régen, amikor először emberhez került, azt gondolták, hogy buta, kezelhetetlen és csak szép szobadísznek való. Hát ez valóban ostobaság, már hosszabb ideje tapasztalom. A nemes csak annak és ott nyílik meg, ahol jól és biztonságban érzi magát és akiben feltétlenül megbízik. De akkor elvarázsol, levesz a lábadról és menthetetlenül beleszeretsz ebbe a gáncsnélküli lovagba...:-)) A sapisok is bíznak bennem, szeretnek, imádnak a kezemmel és az ujjaimmal játszani, belefekszenek az ölembe és ott bírkoznak, sőt ez a gazember Csib még ott is akarta Zizit megprütykölni, akkora a bizalom....:-))) A nemes más, borzasztóan igényli a testi kontaktust, bebújuk a nyakad alá és a fejével az álladhoz dörgölőzik, mint egy macska vagy egészen szorosan az arcodhoz bújik, mint amit Sipike képén is lehet látni. Így aztán egészen sokáig el tud üldögélni, többnyire el is szunyókál a végén, még jobb ha a gazdával együtt. Nagyon-nagyon fontos, hogy fióka korban csak gyengéden és szeretettel bánjunk vele, ez meghatározó a későbbi életében.Az egész madár és a természete is olyan finom, visszafogott és kékvérű. Nem ordít, nem szemetel, ha a kezedből adsz neki valamit, olyan finoman aprókat csíp le belőle, mintha az angolkisasszonyokhoz járt volna. Mindent megfigyel, ez pl. nagyon érdekes, a kedvencem, mikor a bébibogyó ül az ujjamon és az arcomat fürkészi, látom a szemén, ahogyan pásztáz és a környezetében történő dolgokat is így figyeli meg.Ez azonban főképpen késő délutáni és esti kedvenc cselekedete, napközben viszont játszik, bohóckodik, jön-megy a lakásban a földön. Mindent megvizsgál, a napokban a rosszul bezárt kalitot Sámson kinyitotta, ki és lemászott a földre, odaült az teraszajtó elé és nézegetett kifelé. Nem rombolt, nem szedett szét semmit, ücsörgött, aztán Katus visszatette a helyére. Azóta zárjuk a kalitot, nem attól félünk, hogy valamit tönkre tesz, de azért kettesben Dániellel nem szívesen hagynám, az ördög nem alszik....... Aztán nagyon szeret olyan kis szines, csörgös mindenfélékkel eljátszani, erre órákig képes, gyakorolgatja az egy lábbal fogást, minden esetre kíválóan elszórakoztatja magát, hozzá halkan nyekereg, motyog, vérnyákol. Na és a beszéde.... Tudni kell, hogy a jákó, amazon és a nemes a legkíválóbban beszélő madarak. Nem csak megtanulják a szavakat, hanem a helyén is használják őket. Nyilván ez nálunk azért nem lesz nagyon gyors folyamat, hiszen mi igazán csak délután és este tudunk foglalkozni vele, de mégiscsak egy jellemző dolog. És nagyon szereti a zenét, sőt dalokat és dallamokat is képes megtanulni. Persze a szórás egyedek között változó, majd meglátjuk a mienk mire lesz képes, de végül is nem ezért szeretjük, hanem úgy az maga egészéért. Aztán van hogy belebújik a kisördög és incselkedik, úgy csinál, mintha meg akarná csípni a kezedet, de nem csíp csak megfogja és rágicsálja. És ha ez kezdetben erősebbre sikerül a kelleténél, akkor elég ha marconán ránézelés annyit mondasz:"nem szabad!", azonnal elveszi a csőrét, rád néz a gyönyörű szemeivel és abba is hagyja. Nagyon jól kezelhető, szinte érzi a hangulataidat és ahhoz igazodik. Sámson többnyire a vállamon ül, ha otthon vagyok és azt figyeli, mit csinálok. A reggelijük készítésénél már felbátorodva, lelóg a hálóingemről fejjel lefelé és teszteli az aznapi kaját.Csilla (aki jól ismeri a nemeseket, mert egy jó barátja is tart párat) egyszer azt mondta, hogy ő lesz a lelkem szelleme, hát már alakul a dolog!!:-)
Szóval nagyon mókás, játékos, de ugyanakkor mélyérzésű, hihetetlenül kedves és azt kell látnom, hogy ennek ellenére nagyon kevesen tartják és ismerik ezt a tündéri madarat!
Mert nem tudják, milyen is egy nemes!!!!!!..... hát nem is tudom......... olyan nemes!!!:-DD

09.22.

Hallgassátok közben, míg olvassátok!!!!!:-))
http://www.youtube.com/watch?v=ITmzujYIdOM

Hát megjártuk Prága városát!!! Csodás élmény volt, szinte visszaléptünk a középkorba. A város külső, szocreál részét nem is láttuk, mert a szállásunkról egyenesen a Vencel térre metróztunk és ez a mesevilág teljesen elbűvölt bennünket. Órákat kajtattunk az Óvárosi téren, a régi zsidónegyedben, a Károly híd környékén. És a Moldva......... Smetana csodás zenéje a legnagyobb kedvenceim egyike, most kép is társult hozzá, a fenségesen hömpölygő folyó..... és hallottam belül a zenét is..... valószínűleg ez is a katarzis egy formája!!!!:-) Templomokban jártunk, gyönyörű botanikuskertekben.... és versenyt futottunk az idővel. Gyönyörűek a templomaik, bár van amelyiket nem is emberi léptékkel kell mérni, méreteiben és hangulatában is inkább az isteni jelző illik rá, de találtunk olyat is, ahol egyszerűen jól érezted magad, megérintette és elvarázsolt a hely szelleme!!!
Kockás abroszos kiskocsmában vacsoráztunk, hamisítatlan sült csülköt vagy kacsát és hozzá jófajta sert. Pillanatok alatt elszállt a pár nap és az indulás napján már reggel patron volt mindkettőnk fenekébe, hogy mihamarabb otthon legyünk, hiszen vár mami, Katus na és a madarak. Aztán hajráááá, papa rekordidő alatt ért haza, húzta már a szive!!!! Rohantam fel a lépcsőn, a nappaliban sötét volt, a madaraim aludtak. Aztán villany fel és álltam kicsit könnyes szemmel, hogy végre...... Először a sapisok mozdultak, illetve visítottak az örömtől, hogy megláttak. Azonnal másztak is kifelé az ujjamra, rá a vállamra és puszikat dobálva dörgölőztek, bújtak, oda ahová csak bírtak. Aztán kivettem Sámsont is, bár ő kicsit tartózkodóbb volt, először még a gondolat is átfutott a szemén, hogy belémcsíp. Hát szörnyű érzés volt....!! Sámson teljesen meg volt sértődve, hogy csak úgy itt hagytam. Tudtam, hogy ő nem lesz egy egyszerű eset, mert Kyga azért felkészített rá, bár szerencsére annyira nem érzékeny mint a jákó. Mégis, ahogyan az ujjam után kapott, hogy rám üssön, bizony tele szaladt a szemem könnyel. Aztán megült ő is a mellkasomon, jobbról és balról meg a két ördögfióka. Csib olyan boldog volt, hogy itthon vagyunk,egy pillanatig sem zavarta a nagymadár, pedig néha kifejezetten utálja ha Sámi közelében kell lennie, de most csak bújt és nem törődött vele. Aztán a kicsiket visszatettem, ők már ilyenkor összebújnak és szunyókálnak, amíg elteszem a hálóba alunni őket. Sámson maradt velem, lassan finoman simogatni kezdtem, hogy oldódjon a feszültsége. Nagyon-nagyon feszült volt, idegbajosan tollászkodott, rettenetesen bántott.A tetejébe levelet kaptam Sámi testvérétől és éppen azt mesélték, hogy Zeuszt simán hanyattfektetve simogatják, én meg itt álltam Sámival, aki még tudomást sem akar rólam venni.... iszonyú érzés volt!!:-( Elüldögéltünk még egy darabig, aztán szépen őt is betettem a hálókalitba és jó éjt kívántam mindegyiknak, ahogyan szoktam. Leoltottuk a villanyt, papa szegény fáradtan a vezetéstől beájult, én még azon agyaltam, hogy mit kezdjek másnap Sámsonnal, hogyan viselkedjek, hogy helyre jöjjön a kapcsolatunk. Rettenetesen bántott a dolog, Prága mesés varázsa egyszerre szétfoszlott, pörgő aggyal azon rágódtam, mit hoz majd a másnap......
Reggel persze azonnal hívtam Kygát és félig bőgve, akadozva vagy hadarva elmondtam, hogy mi történt. Öreg barátom most sem hazudtolta meg magát, hihetetlen nyugalommal beszélt hozzám. Először is azt mondta, ilyet többet nem csinálunk, hogy Sámi otthon marad ha mi elutazunk. Akkor igenis vigyem át hozzájuk, ők nem félnek tőle, mint az otthoniak, kiveszik minden nap és nem fogja annyira érezni a hiányomat, mint itthon, mert Katus nem veszi ki, őt valamiért Sámi egyáltalán nem kedveli. Nem csíp belé, de a nagy csőréval ott veri ahol éri, mami viszont fél a hatalmas csőrtől, úgyhogy ő meg azért nem meri kivenni. Aztán azt mondta, nyugodjak meg és ne egyem magam emiatt, meglátom, mire hazaérek már magába fog szállni és olyan lesz, mint előtte volt. Na, ettől kicsit azért magamba szálltam!!:-))
Aztán délelőtt Katus rámülten telefonált, hogy a sapisok, mint a Függetlenség Napjában, megszállták a nappalit és ott randalíroznak, nem tudják eltenni őket. Az történt ugyanis, hogy papa, aki még szabadságon volt, megsajnálta Zizit és Csibit és nyitva hagyta a kalitajtót, hadd jöjjenek ki a kalit tetejére mászkálni, míg ő elszalad valamit elintézni. Hiába, na, szóval ő ebben nem nagyon gyakorlatias, csak szereti azt a két kis pribéket!!!!:-))) Csibi és Zizi szárnytolla azonban tökéletesen ki van nőve, kompletten repülnek és Katus majdnem infarktust kapott ahogyan jött le az emeletről és a lépcsőfordulóban Zizire bukkant, aki a lépcsőn sétálgatott. Megfogni ugye nem bírta, mert Zizihez csak én és most már a papa érhet, mindenki mástól elszalad. Most meg inkább elrepül......egyenesen a méregdrága függönyre, amibe is naiv mintákat csipkéz a kis mocsok a csőrével ájtatos pofát vágva!!!!:-)) Csibészke viszont az asztal tetején rendezkedett, leveleket és újságokat "iktatott" Katus legnagyobb rémületére és csűdig állt papa finom fokhagymás pirítósában a bőség zavarával küzdve, hol az egyikbe harapott bele, hol a másikba, míg az éppen megkóstoltat olyan legényesen, mint Buga Jakab a kupát elhajította az aztalra és a földre. Szóval totális káosz uralkodott két 15 dekás madár miatt!!!!:-)))) Szerencsére papa percek alatt hazaért és rendet tett, mindenki szépen, vita nálkül bement a helyére, a káosz rendeződött!!!!:-)))
Este 8 körül értem, kivettem, most már mindegyiket egyszerre, rájöttem, hogy ők ugyis megosztoznak, hogy ki melyik részemen csüngjön. Jól kiszeretgettük magunkat a kicsikkel, aztán bekéredzkedtek Sámi kalitjába, hiába no ott még a kaja is jobb, mint a sajátjukban. Sámi viszont hozzájuk cuccolt be egy kis játékra és kajára. Mikor Csib észrevette a nagy zöld madarat a saját kalitjában, akkor viszont azonnal haza akart menni, mert ne má csak úgy bemásszon hozzájuk. Úgyhogy hazanyargaltak az irigység szobrai, Sámi viszont kicuccolt rám és elterülve a mellkasomon simogattatta magát. Aztán egyszer csak, mint a sírós kisgyerek, elkezdett halkan panaszkodni. papa nagyon mosolygott rajta, annyira megható volt, ahogyan nyekeregve,nyivákolva, panaszkodva elmondta micsoda sérelem érte, csak úgy ott hagytuk és elmentünk. Tüneményes volt!!!! És megint öreg barátomnak lett igaza!!!!! Hála a jó istennek, teljes volt a béke és a szeretet. Jó sokáig üldögéltünk, egészen szorosan bebújt a nyakam alá és csak mondta-mondta. Aztán eltettem mindet alunni, kicsit még ment a tv és Sámi elkezdte az éjszakai magában beszélést. Ilyet Csibék sohasem csináltak, halkan motyog, nyirvákol, kotyog magában, míg el nem altatja magát!!! Istenem, de jó is itthon lenni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:-)

09.16.

Tegnap este már feküdni készültem. Bekászmálódtam az ágyba,éppen a takarót huzgáltam magamra, mikor meghallottam, hogy kattan a kalit zárja, kivágódik az ajtó, valaki kimászik és mereven nézve leül a kis kalitelőre. Nem láttam a félhomályba mellik az, de odanyúltam és az ujjamra vettem. Aztán visszacihelődtem a helyemre és megnéztem, ki az aki nem bír aludni. Zizike volt, kicsit oldalra hajtotta a fejét és nézegetett. Aztán a csőrét határozottan odadugta a számhoz. Hát jól meg is puszilgattam és a hátát is megsimogattam. Szemmel láthatóan jól esett neki. Nem igazán értettem a dolgot, Zizi nem az az ellágyulós, most meg semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy visszamenjen alunni. Bebujtam a takaró alá és csináltam neki egy olyan kuckót, amilyenben régen Csib nagyon szeretett aludni ( a takaróból) be is tettem, de kimászott, egyenesen fel a fejem mellé a párnára és már emelte is a kis lábát az alváshoz. Hohóóóó, kis kópé, nem fogok veled alunni, szegény Csib meg ott benn várja, hogy mikor mész már hozzá!!! Kapott még egy cuppanósat a fejére, aztán szépen visszatettem a párja mellé. Tudok én alunni egyeddül is, bár azért jól esett, hogy úgy gondolta, velem alszik éjjel, hogy ne féljek!!!!:-)))))))

09.15.

Nagyon vissazfelé fogom elkezdeni,még az 5. péntekről írok először. Jaj, hát én disznó, már megint 2 hete egy sor sincs. Annyira elmegy az idő otthon. Alig várom, hogy hazaérjek, sosem voltam egy nagy elmászkálós, de most fizikai fájdalmam van, ha valahová el kell mennem. Látom, ahogyan otthon várnak. Mind a három!!
Na, ne kalandozzunk, térjünk vissza arra a bizonyos péntekre. Hát mentünk Kygáékhoz, természetesen, hová máshova???? De ez most egy kicsit más volt, kiegészültünk a Mackával, aki pusztán emberbaráti jóságból, a madaraim szocializációja érdekében jött velem meg persze megnézni Kygát.Szóval az idő nem repült, hanem száguldott!!!! Játszottunk a madarakkal, Macka abajgatta Zizit és láss csodát, Zizi, a kis különc egyszer csak finoman elkezdte a Cicus füleit és a haját kurjászgatni. Azért az illem kedvéért rá is tojt egyet, de hát az még bőven belefért. Igen jól érezte magát a Cicus vállán, nem is nagyon akart eljönni. Aztán váltottak és Sámson ült fel az ujjára, nagyon nem közeledtek egymáshoz, de már az is nagy dolog volt, hogy nem akarta letépni az ujjait, mer hát ő sajnos ilyen, rám fekszik és órákat kurrog a fülembe, csak maradhasson, de bizony ha valaki más akarja megfogni, azt nem nagyon szereti. Aztán történt még valami nagyon-nagyon érdekes. Szóval üldögéltünk, Csibészke a Macka foteljának karfáján tollászkodott, de a fél szeme állandóan Bumin és Maszaton volt. Aztán egyszer abbahagyta, kihúzta magát, mint egy huszár, kissé felemelte a szárnyait, mint a bosszúállás angyala és lassan, nagyon lassan elkezdett ebben a pózban körbe-körbe forogni és közben merően nézte Bumit és Maszatot, akik szintén villogó szemmel stírölték az idegen faszit. Persze azonnal ráugrottunk Kygára, hogy mondja gyorsan mi ez a testbeszéd mert ilyet még egyikünk sem látott soha. Szóval: "Erőfitogtatás, Buminak és Maszatnak jelzi, hogy ez itt az ő csapata (Zizi a zasszony, Sámson, a kölök és mizo gazda)) és ha esetleg meg akarna valamelyikük verekedni vele, akkor nosza, de azért nézzék má meg milyen fasza erős csávó ő, ugyan nem ijed meg még két idegen sapistól sem!" Hát valami eszméletlen volt!!!!! Rettenetesen sajnáltam, hogy nem volt gép a kezemben, nagyon érdekes lett volna mindenki számára, nem hiszem, hogy sokan láttak ilyesmit. És megint, mint ahogy újra és újra, tisztelem ezt a kis zöldgatyást, bátor, okos, rafkós és mindenek előtt végtelenül szeretetreméltó. Mert ha annyira akart volna, bizony már nem egyszer Sámsonnak is nekimehetett volna, de tudja, hogy nem szabad, kezdi is már megszokni, hogy a mi nyájunk bizony kiegészült ezzel a kis málé zöldséggel. És mivel Sámi szintén érzi, hogy ne comboskodjon Csibészkével, ezért ez a dolog naggyon jól működik!!!! Azt hiszem, ez azért is van így, mert tudatosan törekszem rá, hogy miondhárom megkapja azt a szeretetet, törődést és gondoskodást, amire szükségük van, hogy jól érezzék magukat a tollukban!!!!:-))
Vasárnap vettem észre Sigike fején a sebet és hogy olyan furcsán áll a tolla. A tollak hegyén apró fekete valamiket láttam, hát az ideg belémállt, azt hittem, hogy valamiféle atka. Azonnal rohantunk az emeletre a papával és máris cipeltük lefelé Sámi nagykalitját, nehogy valami baj legyen. Hétfőn szabin voltam és máris vittem az orvoshoz. A dr megvizsgálta, a tollából is levágott egy keveset és megmikroszkópozta, de szerencsére semmi élősködő. Sigit valaki fejbe somta vagy esetleg nekirepült valaminek és onnan lett a kis seb. Szerencsére már szépen gyógyulgat. Sámson viszont sokkal jobban érzi magát lenn a többiekkel, mint fenn. Mami kicsit meg is bántódott, de úgy döntöttünk a papával, hoyg Sámibébi lenn marad a sapisokkal. Sokkal aktívabb, jön-megy a kaliton ki és be, egyszóval mindenképpen nekivalóbb a lenti nyüzsgés mint a fenti kukacsend. Zizi és Csibi időnként a fotelen keresztül, ami a két kalit között van, átmásznak egy kis látogatóba, akkor Sámit kiveszem és átteszem az ő kalitjukba, ahol naggyon jókat játszogat a számára új játékokkal és a kicsikkel is ez a helyzet. Zizi kifejezetten zabálja Sámi Katicáját, aki a kalit oldalán lóg. Kértem is neki valami kilógathatót Mágnyestől, ha annyira tetszik neki. Aztán van hogy a kicsik a sajátjukban benn vannak és akkor az oldalsó ülőrúdra teszem fel Sámsont, ott nézegetik és szokják egymást. Sámson nagyon sokat beszél mióta lenn van. Az ő nyelvén mondja, ami néha olyan vernyákolós, kicsit mormogós de tündéri. És elkezdett puszit dobni, ez az első olyan hang, amit úgy gondolom, hogy tudom mit jelent. Illetve szokott még egy olyan hangot kiadni, ami mintha "kot" lenne. nem tom, tán kényszerképzete van és valami tyúknak gondolja magát, de mindenesetre nagyon aranyos. Sipikével is egyeztetünk, hogy mi mindent csinálnak a tündérbogyók!!!! Ja és kezd fogni a lábával, néha ugyan elveszti az egyensúlyát de minden esetre, látszik, hogy már evésre akarja használni a lábát, illetve hogy megfogja a játékokat.A hétvégén Zizi megmutatta neki, mit is kell a dinnyemaggal csinálni, békésen eszegették a nagy tálcáról a magokat és dinnyét is fogyasztottak hozzá. Ilyenkor Csibi a vállamon ül és ha ember lenne, elnéző mosollyal figyelné a két kicsit, ahogyan idétlenkednek egymás mellett. Aztán Sámson bement magot enni és Zizi felült a kalitja tetejére és egy kerek órát játszott Sámi Mágnyes által gyártott csörgőjével. Zizi eszméletlen, mindennel el tud játszani, ami a lába ügyébe kerül, Sámi is ilyen, egy dugóval el van egész délután. Szóval ez itt maga a paradicsom, még azon az áron is, hogy olyan a lakás, mint egy madárkereskedés. Ez van, nekik meg így jó!!!!!! Ha hazaérek az az első, hogy összetakarítom a kalitok alatt, jelzem Sámi feleannyit nem dobál le és ki mint a sapis banda. Amikor odadugok valamit a csőre elé, akkor is olyan kis finoman, aprókat harap belőle, míg a kicsi huszárok, olyan "Hübele Balázs, lovat ád az Isten!!" stílusban tömik magukba oszt oldalt meg potyog ki minden!!!!:-)))
Korábban is kelek reggel, kell az a félóra, mert már nem csak a kalitokba kell tiszta papírt tennem és végigmosni a 9 edénykét. Hát ez a három kis ganajtúróbogár rászokott, hogy reggel fürdés van. Felállítom a kádban a kis ülőrudat, amit Kyga párjától kaptam és szépen megfürdetetem a zuhannyal mindegyiket. Csib és Zizi egyszerre és Sámi külön, mert most már szokniuk kell a tél miatt, hogy fürdés után becsomagolom őket törölközőbe, nehogy megfázzanak az előszobába. Hát 3 madarat egyszerre nem tudok betekerni, marad tehát a különfürdés. Igaz, van egy másik kis ülőrudam is, amit Longitól kaptam, de sajnos a 2 sapis egyszerre túl nehéz, Sámsonról meg már nem is beszélek.
Vasárnap a délutáni alvást megosztom Sámsonnal, olyan jókat bóbiskol a karomon, meg én is. Csibiék viszont addig a papussal tv-znek.
Hát így éldegélünk, jól vagyunk nagyon, köszönjük..........

09.04.

Az éjjel Csibészke lezakózott az ágy alá!:-)))) Nem is tudom, hogyan csinálták, valószínűleg Zizi leeshetett a rúdról, aztán lelökte Csibit is, aki a nyitott ajtó mellett aludt és simán kiesett, rá a kis kalitelőre onnan meg gondolom, ijedtében megindult és hát pont úgy sikeredett, hogy begurult az ágy alá. Csak a tompa puffanásokat hallottam, gyorsan feloltottam a villanyt és megnéztem ki nincs a helyén. Aztán az ágy alól előkecmergett szegény kis bogaram, olyan jó kis álmos szemekkel. Meg is volt szeppenve rendesen. Oda vettem kicsit magamhoz, hogy megnyugodjon aztán szépen visszatettem alunni. Sámi fel sem ébredt, aludt mint a bunda, Zizi meg csak lesett bentről.:-)))))))))
Azttán hajnalban én keltem fel, mert egy nyomoronc szúnyog belólem gondolta a vascoráját megrendezni. Villany fel és elkezdtem keresni. Aztán látom, hogy a lepedő mellöl egyszer csak kibukkan Csibikém feje és érdeklődve nézegeti, hogy mi a halált keresek én hajnalban fel és alá járkálva a szobában. Nem voltunk reggel túl pihentek, az biztos.......

Hétvége

Na ez az ami repül....... Olyan, mintha nem is lenne. Szombaton reggel el kellett mennem mamival, csak olyan 3/4 9 körül értem haza, addigra már a papa is felkelt, kihoztam a büdösbogarakat is, oszt kezdődött a nap. Mivel nagyon meleg időt jósoltak és Csibiék versenyt ordítottak Zizivel, frissen, fiatalosan lezuhanyoztam őket. Teljesen jól megszokták az új kis ülőfát, amit Kygáéktól kaptam, már ugranak rá, én készítem a vizet és a zuhanyt felfelé tartva a visszafolyó vízben istebi fürdőt vesznek. Ugyanígy csinálom Sámsonnal is, csak egyszerre nem tom, mert a kis ülőfán nem férnek el. Szóval mindenki jól lezuhanyozott, a smaragd zöld színük csak úgy villódzott a napfényben, gyönyörűek voltak!!!!:-)))
Ja és a péntek!! Hát az megint írtó jól sikeredett. Történt ugyanis, hogy a 3 madárral Kygáéknál voltunk. Hát azért a kocsiba be és ki cuccolás az kicsit macerás volt, télleg mintha utazócirkusz lennénk, de mikor már ott voltunk és mindenki kapott enni-inni, na akkor kezdtük magunkat igazán jól érezni. A kocsiban végig énekelünk, ez amolyan csapatépítő tréning, szereti a zenét mindegyik és azonnal énekelni kezd a maga nyelvén ahogyan meghallja.
Csibészke azért simán leiskolázott mindenkit,olyan rendesen viselkedett, ő odamegy mindenkihez, Kyga párját különösen nagyon szereti, ráül az ujjára és bármeddig képes rajta elücsörögni. Zizi és Sámson rajtam randalíroztak, illetve Zizi azért lemászott az asztalra egy olyan jó kis 5 zizis rendetlenkedésre, konkrétan Kyga vizespoharát gondolta felborítani, mindent meg is tett a cél érdekében. A végén azonban ő is csak visszamászott rám és kezdték a szokásos balhét Sámsonnal. Ez úgy műxik, hogy először a legnagyobb békességben elkezdenek játszani, csakhogy akkora közöttük a méretkülönbség, hogy Zizi egész csőre belefér Sámsonéba. Az évődés közben Sámi előbb-utóbb jól megszorítja Zizi csőrét, aki erre mérgében belecsíp Sámi nyelvébe, erre ő akkorát ordított, hogy szegény Bumi és Maszat meg Csibészke is a szélrózsa minden irányába repült. Rohantunk is utánuk Kyga párjával, nehogy Maszat és Csibészke összeverekedjen. Már visszatettünk mindenkit a helyére, mikor Kyga megszólalt:"Nem kevertétek össze a fiúkat????!!!" Jót nevettünk, de szerencsére ilyen nem fordulhat elő, mert bár valóban nagyon egyformák mindhárman, Csib gyűrűje olyan randa alumínium, úgyhogy tökéletesen meg lehet ismerni, meg hát a szeméről. Hiába egyformák, mindnek más a szeme. Nagyon jól éreztük magunkat, este már meg kellett erőszakolni a bandát, hogy induljunk haza. El is fáradtak, rögtön eltettem aludni mindegyiket mikor hazaértünk. Ezentúl minden pénteken viszem őket magammal, amíg az idő engedi.
Szóval ez után a kis kitérő után vissza a vasárnapra. Reggel nem siettünk sehová, kelni sem kellett ezért, mikor kivittem őket kakilni utána visszamásztunk az ágyba egy olyan jó kis játszóssimogatósösszebújós reggeli murira, ott voltunk mind az öten. Ezzel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz és nagyon figyeltünk rá, hogy mindegyik egyformán kapjon simit és figyelmet. Aztán fürdés és mind mentek reggelizni, illetve a konyhába kibontottam egy Danone Activiát és némi müzliskétszersülttel együtt becsaptuk az egészet aztán kiki a kalitban még ehetett ha kért. Többször kimentünk a kertbe is játszani, gyönyörű idő volt. Ebéd után aztán befelé a hálóba, mindenki a maga helyére. Amikor Csibiéket betettem, nem is tudom mért, de rátettem a karabínert az ajtóra, hogy ne másszanak ki amíg szunyálok. Leginkább talán azért, mert ha Dániel bejön közben és odamegy a sapisokhoz, akkor Zizi többnyire neki akar menni az öregúrnak, én meg nem szeretném, ha odakapna. Szóval szunya, aztán csak arra ébredtem, hogy Csibészke bújik hozzám ezerrel. Azt első ajtót mnem tudta kinyitni, de addig buherált, míg a kis oldalajtót kinyitotta és szépen kisétált, átugrott az ágyra és már bújt is hozzám, nehogymá kimaradjon az együttalvásból. Zizi nem jött ki, ő odabenn üldögélt.
Délután és este , amíg nem kezdett hülni a levegő egyfolytában kinn játszottunk, jó kis hétvége volt!!!!

Szemléletváltás

Szóval a történet:
Tegnap késő délután kinn játszottunk a sátor alatt. Csibi és Zizi a nagyasztalon bohóckodtak, egy jó nagy lila csípeszt húztak-vontak lelkesen. Sámson a vállamon ücsörgött és nézegette őket. Aztán egyszer elkezdett fészkelődni rajtam és látszott, hogy valamit szeretne...... hát persze....... odamenni a "nagyokhoz" és játszani velük. Fogtam és odatettem őt is az asztalra, de azzal a mozdulattal Csibészkét meg elvettem. Zizi és Sámi játszogattak kettesben a csipesszel, Csib meg a vállamról figyelte őket. Nagyon jó kis délután volt, jó sokat kinn voltunk a levegőn, élvezték ők is.
Este aztán a szokásos telefon Kygáéknak. És persze rögtön el is meséltem, hogy milyen aranyosan játszott Sámi és Zizi. Aztán a mester azt mondta, hiba volt hogy Csibészkét elvettem és nem engedtem, hogy a többivel játszon. "Hagyd ott őt is, csak figyeld és ha nem bír magával, akkor csapd nyakon!"- volt a recept.
Szóval neki én ezt teljesen elhiszem, mióta az ominózus "tedd ki a két madarat az asztalra" mondat elhangzott. Mert akkor és ott én úgy gondoltam, nagyon elhamarkodott dolog lenne ez, féltem a verekedéstől és attól hogy Sámibébinek valami baja lesz. Kéltelkedtem Kygában!!!!! De bebizonyosodott, hogy soha, de soha olyat nem mond, amiben nem lenne igaza!! Szégyelltem is magam utána rendesen, de nem haragudott meg!!
Szóval szemléletváltás van nálunk, mától mindegyik jön velem mindenhová.
Ennek kezdete a tegnapi közös vacsora volt,amikor is egy Cerbona almás-mézes-citromos szeletet faltunk fel négyen!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=cAqisYxNzxo

08.27.

Érdekes dolgot láttam reggel, mikor a kaját csináltam a madaraknak. Sámson a vállamon ült, Csibészke és Zizi Sámson lenti kalitján randalírozott. Papa jött be a konyhába, megsimogatta Csibészkét és aztán Zizit is. Zizi megmerevedett, aztán lassan odament papa arca elé és óvatosan elkezdte a szőrös képit kurkászni..... Érdekes volt, Zizi többnyire senkihez sem megy oda, rajtam kívül. A múltkor, egy vasárnap reggel amikor az ágyban játszogattunk velük, már elkezdte a papát kurkászni (én akkor nagyon megijedtem, mert nemigen megy oda máshoz és féltem nehogy megijedjen és ijedtében belecsípjen az arcába... de nem.... akkor is nagyon gyengéden és finoman ért hozzá.) Most is csak finoman, a csőre hegyével ért hozzá.
Nocsak-nocsak....., valószínűleg érzi, hogy hím és ezért közeledik hozzá... póthím...
Ez nem vicc, a törpe tojónk volt ilyen, minden nőt szétmart, tátott csőrrel esett nekik. Papát imádta, felült a köntöse gallérjára és órákig tyutyogott neki, sosem bántotta. Hát ilyen kis érdekek ezek.......:-)))

.......

Valamit kifelejtettem. Szóval ezt a videót:

http://www.youtube.com/watch?v=n3m8SIcuXDU

Ezt különösen nagyon szeretem, mert a vége felé, ahogyan egymást kurkásszák, hát engem is bevesznek a csapatba és az én kezemet is elkezdik olyan finoman kurkászgatni. Egyáltalán nem zavarja őket, hogy ott vagyok, sőt.....
Ilyenkor látszik igazán, mennyire egy csapat vagyunk....:-))

Apró sztorik.....

Alakul az életünk! Megváltoznak a szokásaink, megpróbáljuk, hogy a madarak közelebb kerüljenek egymáshoz, ha nem is váltanak csókot de legalább normális viszony legyen közöttük, mindenfajta verekedés és agresszió nélkül. Nem egyszerű dolog ez, tekintve hogy a sapis szótárában a "félelem" szó mint olyan nem szerepel. Valami baj lehet az identitásával, mert konkrétan úgy gondolja, ő egy 2 méter magas baseball játékos és nincs aki megállítsa!!! Pedig van, hát én magam, félni nem félek tőlük és ha úgy látom, hogy Csib túllő a határon, még az is megesik, hogy egy kis tasli boldogtalan gazdája leszen.
Nekem is vannak kedvenc elfoglaltságaim, amikhez pedig nekik kell igazodni. Pont egy ilyen a hétvégi délutáni alvás. Szóval imádom, nem alszom sokat, max. fél-egy órát, de az az enyém.Olyankor este végig tudom nézni a filmet, nem alszom el a felénél, ezért erősen ragaszkodom is hozzá Az a baj, hogy ők is, konkrétan mindhárman rajtam akarnának ücsörögni az alvás alatt. No ez így azért macerás, mert Csibészke kolléga azért ha megtehetei hogy csípjen, hát csíp is egyet ezen a békés, nyugodt Sámin és ezt azért már nem hagyom. Kitaláltam ezért, hogy kommunában alszunk, olyan formában, hogy mindenki a saját vackába cuccol be és ott bóbiskol. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Sámi bemegy a lenti kalitjába, szépen betakarom három oldalról, hogy csak engem lásson, aztán a duó is becuccol a hálókalitba, pontosabban kiül elé, de ha látják, hogy én is alszom, akkor ők is bemásznak és bóbiskolnak egy sort, aztán én is megépítem a saját kis fészkemet az ágyon és szunya. Hát így alakult ez most vasárnap is, aztán kb. fél óra után kivágódott az ajtő és megjelent mizopapa a karján első és egyetlen unokánkkal. Én csak ültem ott, néztem kifele a fejemből, még nem ébredtem egészen fel. Aztán Rebekát letette az ágyra, mellém és bejött a menyem is beszélgetni. Sámi bentről lesett kifelé, Csiészke azonban azonnal kitotyogott a hálókalit előtti tálcára, aztán odaugrott az ágyra. Zizi csak a feje búbját dugta ki a kalitból, de mivel a lányok számára idegenek voltak, esze ágában sem volt kijönni bentről.
Csibészkén teljesen eldobtam az agyamat: futólépésben érkezett hozzánk, az okos kis szemeivel felmérte a kínálatot a csajokból, aztán egyenesen Rebeka felé indult és felmászva a kézfejemre, amely szinte a kislány mellett volt,vidám, csillogó szemekkel nézegette.Rebi sem ijedt meg tőle, tetszett neki a szép, színes madár, néhány szót formált és beszélt neki. Csib sem a félelemnek sem az idegességnek semmi jelét nem adta, hatalmas nyugalommal ült az ujjamon és egymást méregették. Nagyon meghatódtam, különösen hogy nemrég olvastam a fórumon szegény Vezsu esetét Zsebipapagájjal, aki bizony csúnyán megcsípte a kisunokát. Annyira biztos voltam, hogy Csibnek még az eszébe sem jut ilyesmi, meg hát rettenetesen büszke, hogy ilyen okos kismadaram van. Azt hiszem, az is számít, hogy már nem fiatal és félős. Zizi csak benn lapult a hálókalitban, semmi jelét nem mutatta, hogy kijönne onnan. Hát el kell majd kezdenem összeismertetni őket. Már látom, hogy Csibbel semmiféle probléma nem lesz, a bulin is simán odament Bout kisfiához sőt a végén még puszizkodtak is.
Zizi rengeteg dolgot eltanul tőle, remélem hogy ezt a finom modort, nyugodtságot és emberszeretetet is el fogja.
Aztán a tegnap este.... Későn értem, már 9 óra is elmúlt. Csibiék a nappali nagykalitban már erősen aludtak, a csőrük a szárnyuk alá dugva. De ha a hangomat meghallják, mint akibe áramot vezetnek, már másznak is ki a kalit szélére, hogy vegyem le őket. Úgy gondoltam, ilyen késői időn inkább már beteszem őket a hálókalitba aludni, aztán még felszaladok és megnézem a nagyot is, bár ő már ilyenkor tuti alszik. Bevittem ezért őket és szépen elkezdtem berakni mindkét madárkát. Azaz csak raktam volna őket, mert az egyiket beraktam és mire a msáikat is odaemeltem, már az egyik újra kinn volt. Végre nagy nehezen bepakoltam őket és indultam volna kifelé, hát már ki is nyitották a kalitajtót és ott üldigéltek a kis tálcán igen elégedett képet vágva, hogy naugyahogyugye!!!!!:-)))Még az ágy sarkáig sem jutottam. Vissza és újra kezdtük a bepakolási ceremóniát. Mikor negyedszerre raktam be őket, kicsit már morózus voltam. Fogtam a takarót, ami a kaliton volt és szépen összehúztam elöl, hogy most már elég legyen. Már az ágy felénél jártam, mikor meghallottam a halk kattanást, ahogyan Csib kinyitja az ajtót, aztán a lepedő hasadékom, mint a Psychoban Anthony Perkins árnyéka a késsel, megjelent egy csőrhegy majd az egész csőr és végül az egész fejecske, mögötte meg mint Sancho Pansa, Zizus botorkált elő. És állítom, hogy röhögött mindkettő. Akkor már én is, jól megpuszilgattam a két kis fejet aztán szépen visszatettem őket, de a karabínert rátoltam az ajtóra. Akkor is nekem lesz igazam!!!:-))))
Utána futólépésben mentem fel Sámsonhoz, aki szintén édesen aludt már a rúdon................ addig a pillanatig, míg a hangomat meghallotta. Szem kipattant és a jólismert bocibőgéssel közszöntött. Nem volt mese, kivettem őt is, lehoztam magammal a nappaliba és amíg én valami hülye sorozatot néztem, ő kényelmesen elhelyezkedett a mellkasomon és semmi jelét nem adta annak hogy most már menne aludni, viszont két perc alatt beverte a szunyát ott ahol volt. Mikor vége lett a filmnek, gyengéden felkeltettem és őt is bevittem aludni a saját hálókalitjába.
Még most is rámjön a röhögés, ahogy eszembe jut Csibi kis feje a hasadékon....