Zebi naplója

Kedves N.!

Az éjszaka probléma mentesen telt, remélem Zebi is tudott valamelyest pihenni. Itt felejtettétek a takarót, amivel le volt a kis hordozó takarva, én meg egy hirtelen ötlettől vezérelve azzal takartam le, legyen legalább valami ismerős dolog neki.
Reggel szép sorban megetetettem az összeset, Zebit hagytam utoljára, hogy lássa, mind nekiáll reggelizni, mikor megkapja a friss kaját. Ki kellett vennem a kis fém tálikót, amiben tegnap adtam neki kását. El voltam rá készülve, hogy pitbull morgással fog erre reagálni vagy esetleg megpróbál megcsípni.  Semmi nem történt, simán benyúltam és kivettem, közben beszélgettem vele. Nem cseréltem ki egyetlen tálját sem, mert azt gondolom, hogy ő eddig ezekből evett, várjuk meg, amíg megszokja valamelyest az új helyet. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ha most kicserélném, akkor enne is belőle. Merlin is leküzdötte a félelmét és szépen odament a közös oldalra reggelizni. Zebi is megkapta a reggelit, aztán én  indultam dolgozni és ilyenkor elköszönök mindegyiktől. Mikor odamentem csak nézett rám a gyönyörű szemeivel és megint  annyit mondott: "Nincs semmi baj!"
Őszintén szólva nem tudom, hogy magát akarta vigasztalni vagy engem, minden estre nagyon megható volt!:-)


05.18.

Gyors helyzetjelentés a tegnap estéről és a ma reggelről:

Tegnap délután rohanva értem haza, nagyon izgultam mit találok a madárszobában. Amikor bementem, Zebi ugyanúgy és ugyanott volt felkenődve a rácsra dermedten, semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy onnan lejöjjön. Körbe mentem és mindenkit szokás szerint üdvözöltem, de amikor az új fiúhoz értem, hát erősen "szijjé vágott az ideg", ahogyan Ági barátnőm szokta volt mondani. Zebi egy falatot sem evett, a mag is és a gyümölcs is érintetlen volt a Pipussal közös oldalon. A víz folyt a hátamon, olyan ideges lettem....... na nem........., adott szó ide vagy oda én ezt nem csinálom......... ha hónapokat vagy éveket kell várnom, hogy a bizalmába fogadjon, az nem baj, fel vagyok rá készülve lelkileg és a Suttogó is részletesen elmondta, hogy mennyire nehéz és hosszú meccs lesz ez....... de hogy végignézzem, ahogyan éhen hal, na neeeeee, hát micsoda ember lennék!!!!!!!:-((((
Rohantam a telefonhoz, félig bőgve hívtam a Suttogót és elmondtam, hogy Zebi nem evett, mi lesz most, ez borzasztó!!!!!!!!!!! Ő a nyugalom szobra, hihetetlen ember, nagyon szeretnék egyszer olyan okos és tapasztalt lenni, mint Ő. Megnyugtatott azonnal! Ne féljek, fog enni, nem hal éhen! Az ő egyik mentett jákója 2 (kettő) hónapig lógott a rácson, mire lemerészkedett és a kaját is nehezen fogadta el! "Hiszen elmondtam neked!"- mondta és én azonnal azt válaszoltam, hogy nem a türelemmel van baj, fel sem adom, mert ha valamit elhatározok, akkor olyan vagyok, mint a bulldog, de ez a nem evés az engem lelkileg kiakaszt! Mosolygott! "Ne félj, nem fog éhen halni, kezeld őt ugyanúgy mint a többieket, hidd el, ösztönösen jól csinálod, ezt télleg nagyon rossz látni, de nem marad ez így!!!!"- ez volt a tanácsa.
Kétségek között indultam el Kati barátnőmhöz., aztán azonnal ki is öntöttem a szívem neki, de ő is csak mosolygott (Én nem tudom, csak én vagyok ilyen hülye, hogy ilyesmiken kétségbe esek????) és azt válaszolta: "Jákó a lelkem!!!" Ennek kapcsán egyébként a nagyblogba készülök írni egy posztot, mert ezek a dolgok igen elgondolkodtattak!!!!! Lényeg a lényeg, nem is maradtam nála egész estig, másfél óra után elindultam, mert nem voltam nyugodt Zebi felöl.
Amikor Katitól hazaértem nyargaltam azonnal befelé a szobába. Legnagyobb döbbenetemre Zebi a rúdján ült (már nem kapaszkodott dermedten a rácsba) és a nem Merlin oldali magostál teljesen üres volt.
(Tehát ő még Merlintől is fél, megint tanultam valamit!)
 Hujjjjééééé!!!!! Megy ez!!!!:-))))))))))))) Nem fog éhen halni ez a kis szürke ördögfióka!!!!! Nagyon megdícsértem és mindjárt hoztam neki egy nagyobb adagot, amit N. szavaival adtam oda, hogy a szitu ismerős legyen: "Gyerünk Zebibaba, együnk!"  Innen az este békés papagájozással telt. Először a kicsik jöttek ki, nem is figyeltek Zebire, aki viszont már szépen, nyugodtan üldögélt a rúdján és onnan nézegetett. A nagyok sem figyeltek rá (ami nem azt jelenti, hogy a szemük sarkából nem sasolták állandóan, fifikás népség ez a papagáj, sőt engem is erősen figyeltek, hogy mit mondok neki, mennyi ideig vagyok az ő kaltijánál, mert természetes féltékenység bennük is van) Zebi viszont végignézhette, hogy mind a két nagy, Sámi és Pipuska rám telepszik, simogattatják magukat sőt a végén Morzsika is becsatlakozott.

Le kell vonnom a mai nap tanulságait:
- nem minden az aminek látszik, nem kell azonnal követ kötni a nyakamba és jól behergelni magam, megoldódnak a dolgok, csak türelem!
- ha a Suttogó azt mondja, hogy ez úgy van, akkor ez úgy van, az ő tapasztalatával és papagájszeretetével biztosan sikerül is ez a dolog, csak idő kérdése, a legfontosabb azonban, hogy ha tanácsot kérek, akkor mindig úgy kell csinálnom, ahogyan ő javasolja, mert nyilván nem véletlenül mondja!!! (Kár, hogy emberi lelkekkel nem foglalkozik, bár lehet, hogy éppen azért, mert a madarak még romlatlanok!)
- egyértelműen fog ez a dolog menni!


05.19.

Reggel a dolgok teljesen simán lezajlottak. Zebi az éjszaka-hajnal alatt simán bevágta az összes magot.:-))) Szépen üldögélt a rúdon. Mindenki kapott friss kaját, Zebinek az ellenoldalon adtam vizet és magot, Pipuska oldalán pedig magot és pár kocka almát, hátha megeszi. Ha nem hát nem...... a jákó megevő papagáj, ha pár hétig nem fogadja el a gyümölcsöt, hát nem szakad le az Ég, az a lényeg, hogy egyen valamit, bármit.............! Pozitívan nézek a mai nap elébe!!!!! Ja, és még egy fontos dolog!!! Reggel Pipus kikéredzkedett egy kis bújásra, Zebi nagyon figyelte, feltűnően!!!! Tegnap szegény Suttogómat a sírba tettem a kérdéseimmel, többek között, hogy megismeri Zebi, hogy Merlin is jákó?????? Válasz: " Igen." De honnan és mért és hogyan.........?????Szörnyű egy kiváncsi banya tudok lenni!!!!!  De ma már semmi sem tudja elrontani a jókedvemet, mert Zebi ESZIK!!!!!!!!!!!:-)))))))))))))))))))

05.19. 10 óra 50 perc
Zebi a Pipus oldalán ül!!!:-)))) Nézegeti erősen az almákat is!!!!:-)))

11 óra 47

Zebi mindkét oldali etetőből eszik és az almát is megkóstolta, az előbb tettem be neki cukorborsót és kukoricát is!!!!! :-)))) Köszönöm, drága Szent Ferenckém!!!!:-))))


19 óra 50 perc

Zebi jóízűen beverte a borsót és a kukoricát is. Már nem menekül fel a rácsra ha bemegyek, szépen ott ücsörög a Pipi oldalán és nézegetik egymást. Ő is kapott kását, amiből szintén evett. Nagyon rosszul vagyok, elcsaptam a gyomromat valamivel, ráz a hideg is, úgyhogy a mai kijövetel elmarad. Megvárom, míg kicsit jobban beszürkül, megtakarom őket, aztán hadd aludjanak, én is lefekszem, reggel úgyis a kakasokkal kelek.:-))) Ennyi jó hír egy napra bőven elég, magam sem gondoltam, hogy ilyen szépen ellesznek.:-)))


05.20.

A reggel nagyon jól telt. Már szépen üldigél a rúdon, várja a kaját, nem fél. Reggeli után meg is "fürdött" a csepp kis itatóban. Merlint figyeli rendületlenül, persze ez visszafelé is érvényes. A szobába pakolgattam, mikor egyszer csak hallom, hogy a szürke pipi leszól Zebinek: "Na mi van, mi??!!" Zebi azonnal válaszolt: "Nincs semmi baj!" :-)))) Jól elkommunikálgatnak!:-))) Szépen el voltak egész délelőtt, aztán délután bejött a hibapont.......:-((((  A szomszédunk átjött, mert Bubus reggel, amikor kinn voltak és én kimentem a vizükért, kiszakított az ajtófélfából egy jó 15 centis darabot , meg akartuk nézni, hogy lehetne eltüntetni. Míg az ajtófélfát nézegettük, Ziva a kis Jack Russel terrierjük belógott a lábunk között a szobába............ és innen elszabadult a pokol! Először Morzsi vette észre, a magas C-hez közelített a nemes vészkiálltás, Sámi azonnal válaszolt, Csibi is elvijjogta magát, szegény Zebi nem szólt egy szót sem, de leesett a rúdról ijedtében. Gyorsan kipateroltuk a kis bajkeverőt, de mindegyik frászt kapott tőle. Sajnálom nagyon, innen kezdjük a dolgot előlről, ez volt hát a mai nyugodt-békés nap vége.:-(((
Amit tudtam, javítottam a dolgon. A többiek sem voltak túl boldogok Zivától, Sámi és Morzsi magától elment aludni, ami náluk  elég ritka, mert mindig megvárják, hogy eltegyem őket. Érdekes módon a Pipus, jákó létére nem parázott annyira, sőt rátelepedett a térdemre és úgy simiztette magát. Zebi nyugtalan volt,  fel-le járkált a rúdon, ezért mikor Pipi is elment aludni, hogy valamit javítsak a dolgon odamentem kicsit suttogni hozzá. A papagájok egymás között gyakran suttognak, így valamelyest sikerült is megnyugtatnom, felült az alvórúdra, akkor letakartam és neki is jó éjszakát kívántam.

05.21.

Már második reggel találom Zebi takaróját a földön, pedig tegnap nagyon odafigyeltem, hogy jól terítsem rá a kalitra, tehát ő szedi le valamikor hajnalban.:-) Mikor bemegyek ül a kalit ajtó felöli sarkában és várakozón néz. Ma sem volt ez másképpen.:-)
Szépen összeraktam nekik a kaját, cukorborsó-alma-répa-paradicsom-erdei gyümölcs-banán volt a menű.
Szépen körbejártam mindegyiket, Morzsinál és Merlinnél feltöltöttem a jacuzzit is, hátha fürdenének.
Zebi táljai teljesen üresek voltak, mindent megevett az utolsó szemig. Ez nagyon jó hír, általában a jákók igen jóevő madarak, ezt látom  a barátnőmnél is. Az én gyönyörűséges kicsi hercegnőm pedig még közülük is kítűnik: ahogyan feltűnik a kaja a láthatáron egyből zöld ogre lesz belőle és röfögve, habzsolva tolja befelé, egyáltalán nem finom és lányos stílusban.:-))) Soha még maradékot nem találtam a tálka aljában, pedig nem mérem szűkmarkúan az ennivalót neki!:-))) De térjünk vissza Zebi királyfihoz.:-)
Ma megint történt reggel pár dolog, aminek nagyon örültem. Először is Zebi várta a kaját....! Eddig csak ott ült, oszt ha betettem akkor betettem, nem rohant azonnal enni, ehhez képest ma a rúdon ridázott, hogy hol van már az a reggeli!:-))) Igaz, hogy a másik oldalon Fiona-Pipi némi hangicsálás közepette nagy erőkkel tolta befelé és a makimajom szindróma, mint már annyiszor, most is működött.:-))))
Mielőtt elmentem kicseréltem a papírt is alatta. Nem mászott fel a legmagasabbra, a rúdon maradt és nézte, hogy mit csinálok, én meg szépen mondogattam neki a mi szlogenünket: "Ne félj, nyugalom, nincs semmi baj!":-))))))

Amikor hazaértem, megint teljesen üresek voltak Zebi táljai, úgy tűnik a konyha erősen kedvére való, mindent felfal, aminek nagyon örülök. A délután hátralévő része békében telt, mindenki kinn ejtőzött, az egy szegény Zebit kivéve, aki viszont egyértelműen jelezte, hogy ült ő már eleget a kalitban, üljön most már ott a harapós ló, ő bizony ki akar jönni.
Nagyon megsajnáltam és noha először olyas gondolatok voltak, hogy azért maradjon 1 hétig a kalitban karanténszerűen, én bizony elhatároztam, hogy csak ki kéne engedni ha már ennyire jönne. Mindjárt meg is beszéltem a Suttogómmal, ő is azon a véleményen volt, hogy ha ennyire akar, hát jöjjön.
Holnap délután megejtjük az első kinnlétet. Valószínűleg csak a Pipivel lesz kinn, de még az is lehet, hogy a zöldek is becsatlakozhatnak. A kicsik egyelőre nem, mert 6 felé figyelni azért kicsit macerás, de néggyel még simán elbírok.:-))) Kezemben a jó népnevelővel (illetve valami hasonló dologgal, mert sajnos a népnevelő a költözés alatt átadta magát az enyészetnek!), mellettem valami sprickolóval  és a babosüveggel (végszükségre) csak a biztonság kedvéért, a többit majd meglátjuk, adja magát a helyzet..........:-)
Keresek egy jó kis törölközőt, amit a karomra tekerek (ez nekem olyan fura, mikor Morzsi még vérnemes volt, akkor sem tettem a kezemre semmit, igaz, hogy könyékig teli voltam sebekkel időnként, de most muszáj, mert a Suttogó felvilágosított, hogy kegyetlen nagyot tud a jákó csípni!:-( )
Szépen megvacsorázott mind a 6, a menü kukoricakása-eper-méz volt, ami nagy kedvenc el is pusztították pillanatok alatt. Már mind a helyén volt, még felmostam a szobát, közben beszélgettem kicsit velük és aztán alvás.:-)

05.22.

Teljesen rutinszerű reggel volt. Mindenki várta a kaját, a mai napon alma-cseresznye (súgom, hogy csak nekik vettem, még erőst heroinárban van:-DD)-kiwi-eper-narancs reggeli az étlap és persze mag hozzá. Mindenki kapott egy kevés grittet a gyümölcsére, kalciumot a vizébe és a jacuzzikba némi toboz került rágicsálni. Ma már Zebi konkrétan izgatottan toporgott a tálja mellett, pedig még Fiona-Pipi sem röfögött a szomszédban, de úgy látszik, bejön neki az ellátás, a magot is nagyon szereti.
Délután igyekszem haza, kicsit lemegyek alfába, megpuszilgatom Szent Ferenckém feje búbját aztán  jöjjön aminek jönnie kell, belecsapunk a lecsóba!:-))) Történjék az, ami mindenkinek a legjobb!:-)


http://www.youtube.com/watch?v=wJtf5V4bGRY&feature=youtu.be

Az első randi................. :-)))
A srác nagy zavarban volt. Tulajdonképpen hihetetlen jó fej, odamentem a kalijához, elmondtam, hogy most kiengedem, jöjjön ki közénk, kinyitottam az ajtót és leültem, vártam, hogy mi lesz. Kiült az ajtóra, onnan nézegetett, de nagy zavarban volt. Konkrétan mint egy pasi, aki nem tudja, mit kezdjen magával, hol elkezdte a szárnyait lebegtetni, hogy meginduljon, majd a körmét rágta izgatottan, hogy akkor most induljon vagy ne....:-)) Pipi tudomást sem vett róla, ült a térdemen és bújt. A zöldek a kalitban trombitáltak , rosszalták, hogy ők nem jöhetnek ki. Később kicsit közelebb mentem Zebihez, aki erre illedelmesen visszavonult a kalitba. Akkor kijöhettek a többiek is, Zebi békésen üldögélt a rúdon, figyelte a többieket, nyoma sem volt a tegnapi ideges rácsmászásnak, az az idő ami neki ma jutott elég volt, holnap folytatjuk.:-))))  Szuperrrrrrrr!:-))))

05.23.

Reggeli: kukorica-zöldborsó-sárgarépa-alma-banán kicsit megszórva cayenne borssal. Teli találat. Zebibaba már toporzékol. mire viszem befelé a tálakat, odahajol, pedig még a kezem is ott van, ahogyan tolom be, az sem zavarja. Tegnap este a vacsi Versele Dinner Mix volt főzve, annak csak bab- és borsóhéjait találtam ma reggelre, mindenki mindent bepusszantott.:-))) És megint ki akar jönni, van egy bizonyos kalit oldalán mászása, amit már tegnap is csinált a kijövetel előtt, megint kezdte és hozzá rebegteti a szárnyait....:-))) Nyilván jól érezte magát az alatt a 3/4 óra alatt, míg kinn volt. Igyekszem ma haza, aztán kezdjük megint, először Csibi és Bubi jön, utána a szürkék, végül a zöldek és a Pipi. Tegnap este nagyon aranyosak voltak, azt nem is írtam meg még. Mikor Zebi jött ki bevittem előre háztartási kexet, mert a Suttogó azt mondta, azt nagyon szeretik a jákók. Gondoltam, ha máshogyan nem, hát akkor majd azzal becsalogatom, de nem volt szükség, mert amikor odamentem nagyon kulturáltan, szépen bemászott a helyére. A keksz megmaradt a fotel karfáján. Aztán összegyűltek a házi keselyűk, a karfán üldögélt Morzsi és Sámi, a Pipi meg a térgyemen, ő onnan el nem megy semmi pízért. Persze, hogy kibökték a kexet, szépen összetörögettem és megeszegették békében.:-))
És még egy nagggyon érdekes dolog....... mióta itt a szürke srác valahogyan a Morzsi sokkal többször repül rám, alig tudom letenni, ha mást nem, akkor a fotel karfájára telepszik, bóbiskol és reszel mellettem, de nem mozdul el onnan sehová. Mintha (?) féltékeny lenne, nem tátog a csőrével ha felé nyúlok, szépen rááll az ujjamra, nem kell vele figuráznom, hát igen, a kis Morzsi is lassan felnőtt madár és félti az ő kis helyét a csapatban, pedig erre tényleg semmi oka......:-)))



Túl vagyunk már a második randin is. Nagyon jól sikeredett, még most is  a hatása alatt vagyok és jókat mosolygok, ha eszembe jut ez a két kis muki!:-)))) Uzsonnára felezett diókat kaptak, ezt Zebi is elvette a kezemből és "érdekes" módon nem dobta el, hanem jóízűen megeszegette.:-)
Először a sapisok voltak kinn, kijátszották magukat rajtam, csináltam is két kis rövid filmecskét róluk, annyira kis aranyosak voltak. Feltenni még nem volt időm, de remélem, hogy ma pótolni tudom.
Aztán érkezett a gáncsnélküli lovag és az ő szíve hölgye.:-))) Pipikét kiengedtem, Zebi kalitját is kinyitottam. A kezemre tekertem a törölközőt és felkínáltam a lehetőséget , hogy rálépjen. Nem akart élni vele (és én erre számítottam is), úgyhogy az ajtót nyitva hagytam, jöjjön ki amikor ő akar. Pipus már fenn üldögélt a kötélen, aztán leszállt a térdemre és kissé unatkozhatott mert azonnal heves epilálásba kezdett.:-)) Nem a saját lábát, hanem az enyémet gondolta tartósan elrendezni..:-) A vállamra vettem …. és hoppácska …., „véletlenül” éppen Zebi kalitja felé mentünk, nem kapkodva, nyugodtan és elsétáltunk előtte. A két madár olyan 20 centire volt egymástól. Persze résen voltam, bár szinte biztosra vettem, hogy atrocitás nem történik, csak a Pipus tollait figyeltem. Ha ugyanis az elmenetel közben megemeli azokat, akkor a jóképű szürke gyerek szénája elég rosszul áll, mert nem szimpi a Pipinek. A tollak azonban a helyükön maradtak, tehát akár befutó is lehet Zebiből.:-))) Pipi  látszólag teljesen „elnézett” Zebi feje felett, csak nem fog ő egy ilyen niemanddal foglalkozni.:-)
Letelepedtünk a fotelba, aztán legnagyobb meglepetésemre és derültségemre megkezdődött Pipi művésznő magánszáma, amely csakis és kizárólag Zebinek szólt!:-))) Felreppent a kötélre, füttyögött és peckesen sétált, időnként kitárta a szárnyait, megmutatván a hibátlan, gyönyörű tollait a pasasnak. Lógott fejjel lefelé, felmászott a kötéltartó kampókra és onnan akrobatikázott, közben pedig a szája be nem állt, egyvégtében sipolt, fütyült, dudált, karattyolt, mindezt olyan erősséggel, hogy a telefonba (éppen a Suttogóval elemeztük a helyzetet forródróton) annyira behallatszott, hogy az ő két jákója is szépen vissza válaszolgatott Pipusnak. Végig mondta az egész repertoárt, majd kezdte elölről. Ehhez azt kell tudni, hogy Pipus főleg délelőtt szeret beszélgetni - ha otthon vagyok kristálytisztán hallom, hogy a többieknek előadja az egyetemi székfoglaló beszédet, senkit nem lehet hallani, csak az ő mély hangját, ahogyan a többieket okítja.-DD. Délután már általában csak olyan schlagvortokban értekezünk.:-) És akkor az egész megkoronázásaként ráreppent a fejemre, ami nálunk ugye a karmok miatt tiltott dolog és ezt ő pontosan tudja is, csak éppen meg akarta az új fiúnak mutatni, hogy ő még ezt is megteheti, ha akarja. Ahogyan rám landolt, már emeltem is a kezem és ő készségesen azonnal mászott is le rólam, mert azért belül teljesen tisztában van a szabályokkal.
Hát akkor nézzük a másik oldalt is. Zebikém hosszasan vívódott, hogy jöjjön vagy ne jöjjön ki. Szemmel láthatóan akart, de valami (a bizalmatlanság és nyilván az én személyem is) visszatartotta. Végül úgy fél óra múlva csak kijött, megint az ajtón ült és kezdte a tollászkodást és a körömrágást, aztán lassan abba is hagyta, mert egyre jobban és jobban érdekelte a művésznő előadása. Voltak időszakok, mikor megnyúlt a nyaka, mint egy zsiráfnak, kikerekedett a szeme és tátott csőrrel nézegette Pipust. Szemmel láthatóan nem volt ellenére az,  amit látott.:-) Vagy háromszor olyan érzésem is volt, hogy azonnal megindul mellé a kötélre, de végül meggondolta magát. Sajnos képeket nem tudtam csinálni. Nekem egy kis Nikon játékgépem van, amit beviszek magammal a madárszobába, mert ez olyan kicsi, hogy nem zavarja a madarakat, ha kattogtatok vele. Pipus a kötélen volt, Zebi meg a kalitajtón, nem tudtam kettejüket egyszerre befogni a gépbe.:-(
Amikor a műsor véget ért a királylány visszatelepedett a térdemre, Zebi is szépen bemászott a kalitjába. Mára ennyi volt…..:-)
Megvacsoráztak, aztán jöttek ki a zöldek és újra Pipi. Nekik nem figurázott, nyilván a nyomába sem járhatott volna annak a sikernek, amit Zebinél elért. A zöldek inkább úgy kezelik, mint a bátyák a kishúgukat, ha tudnak még löknek is egyet rajta. Régebben Morzsi ugyan érdeklődött utána, de Pipi túl gorombának  találta Morzsi csőrét, ezért azon kívül hogy néha kicsit kötözködnek egymással, minden verekedés nélkül, ez a dolog nem lépte túl a normális együttélés semmilyen szabályát.
Volt már vagy fél 10 is, mire mind kiszórakozta magát és eltettem őket aludni.


05.24.

Sima, normál reggel.Kicsit elaludtam, úgyhogy soványmalacvágtában mostam a tálakat és cseréltem Zebi papírját.  A mai menü: alma-kiwi-cékla-narancs-erdei gyümölcs-banán-gyömbér és mag.


Délután később értem haza, volt pár elintéznivalóm. Kiengedtem Pipit és kinyitottam Zebi ajtaját is. Ma nem akart kijönni. Szépen üldögélt a helyén, figyelte, hogy Pipus fenn repked pár kört, aztán rám ragad. Nem volt ideges, zaklatott, ma így érezte jól magát, benn ücsörögve. Jó sokáig nyitva volt az ajtaja, hogy ha meggondolja magát ki tudjon jönni. Nem akart. Szépen megvacsoráztak mind, aztán még Sámson is kijött kicsit. Odamentünk Zebi kalitjához, elmagyaráztam Sáminak, hogy a srác is becsatlakozna, segítsünk neki. Érdeklődve nézte, az agresszió minden jele nélkül, tollai a helyén voltak, nem gondolta ellenségnek, Zebi is nyugodtan nézegette Sámit, jó volt ez így!
Később összetakarítottam és itt el kell, hogy időzzek kicsit. Az én bandám itt az évek alatt ahhoz szokott, hogy összeszedem az egyik kezembe a vödröt, partvist, kislapátot, kisseprűt, a másikba meg a stokit, amin ülve szoktam a macskaalmot kitakarítani alattuk, majd kivágom az ajtót és harsány "Halihóóóó, megjöttem!" kíséretében benyargalok takarítani. Szépen kitisztítom az almot, teszek be frisset , összepartvisolok és jól felmosok, közben megállok mindegyik kalitnál, elbeszélgetek a lakójával a világ dolgairól vagy egyszerűen csak énekelgetek nekik, bírják a hangomat!!!:-))) Talán ők az egyetlenek!:-) Hát most is így történt a napokban, de mikor beléptem és ránéztem Zebire azonnal rájöttem egy hogy ez egy nagy balfék dolog volt! Szegényem kitágult szemekkel nézte az "őrültet" aki mindennel megpakolva hangos üdvözlések között nyomul befelé!!! Azonnal vissza is vettem, de csak ha ránéztem, már attól is ideges lett. Nem is néztem rá, megpróbáltam minél láthatatlanabbul elvégezni a takarítási munkákat, persze látta, hogy amikor alul kotorászok a kalit alján mindegyik odajön , kidugja a csőrét, hogy nyomják mááá rá egy puszit, ha éppen ott vagyok. :-) Na mára ez is megváltozott Zebi érdekében. A kő alatt becsúszok, rá sem nézek, lassan-óvatosan mozgok, mint egy dagi lajhár, úgy söprögetem a szemetet, most a többiek nézik csodálkozva, hogy mi történt, leesett a díszléc nálam??!:-))) Nem baj, majd lesz ez is másképpen, Zebi is meg fogja lassan szokni mi is a stájsz nálunk.:-)) Addig sem izgatom feleslegesen, igyekszem minél láthatatlanabb lenni, de ez azért nem mindig könnyű!!!:-)))


Kicsit korábban feküdtek, mert én péntek hajnalban piacra szoktam menni, hogy ezeknek a tollas gonosztevőknek (is) megvegyem a heti gyümölcsöt-zöldséget, ezért muszáj kicsit korábban feküdnöm, hogy fel tudjak időben kelni.
Az ágyból még felhívtam a Suttogót, átbeszéltük a dolgot, de láthatóan minden rendben van. Haladunk, ha lassan is.




05.25.


Már Zebi is vágja az itteni módit. Reggel, mikor bementem, mind le volt még takarva, olyankor a lepedők alól leskelődnek kifelé. Odanéztem Zebi kalijára és alul észrevettem a fejecskét és a kicsi csőrt, ahogyan ő is skubizik, hogy hol a túróban vagyok már!!!????:-)))))) 
Mikor levettem a takarót róla, már nem akart infarktus közeli állapotba kerülni, igaz, hogy állandóan beszélek neki, mindig elmondom mi fog történni, nyilván a szavaimat nem érti, de a hangsúlyomból levágja azonnal hogy békés szándékkal közeledem, különösen úgy, hogy a Pipi harsányan ordíbál bentről: "Jó reggelt!! Szijjja!! Csók!!!Hállllóóóó!!!".:-))
A reggeli: kukorica-répa-borsó-alma-gránátalma és mag. Topog, hogy adjam már az övét is, pedig még csak Morzsinál tartok. Nem is tudja kivárni, hogy a helyére tegyem a magos tálat, már szedegeti is kifelé belőle........ szerintem egészen jól érzi magát nálunk, legalább is nagyon remélem...!:-)))))


Az anyja szemit!!! Mik történnek itt!!! Valamelyik nap, mikor feltettem a szürkék első randiját írt valami beduin és érdeklődött, hogy hogyé adnám a két madarat!? Vissza is írtam, hogy el lehet a dolgot felejteni, ők családtagok! Ennek a behatolása nyilván nagy nehézséget okozott a birkafaggyús agyába, mert harsány (fél soros) "hahaha" kacarászás kíséretében próbálta elemezni hogy mit is jelent ez .......  ember és állat......... hát nem értette,az tuti!!!! Meg is írtam, hogy szerintem ez az ő számára felfoghatatlan! Namármost küldött a faszi egy üzit!!! Azannyát!! Lehet, hogy Bin Laden unokaöccse...... mit lehet tudni ebben a világban....esetleg van itt valami sejt Mo.-on oszt rám küldi őket....!!!! Hujujuj!!! Hát egyelőre nem nézem meg mit írt, addig jobb nekem!!!:-))) Meg nem is érdekel a véleménye, bekaphatja!!!!:-)


A pasit ignoráltam erősen, levelezzen a jó édes anyikájával! Nem is érdekel, mit akart kitöröltem olvasatlanul


Pénteken madarásznapon van délutánonként. Elmegyek Kati barátnőmhöz, mint már évek óta. Hárman vagyunk csajok, nagyon jól elszórakozunk a madaraink viselt dolgain, vagy éppen eldühöngünk az emberek felelőtlenségén.
Pénteken nem voltak kinn a srácok, csak kaptak meleg vacsit és utána szunya.






05.26.


A reggeli menü: mango, cseresznye, répa, alma, szőlő és kiwi meg ugye a mag. Jó adaggal az új fiúnak, hát ennek a drága Zebibabának micsuda étvágya van!!:-)) Direkt figyeltem, már 3  óra magasságában szinte üres volt a magostál, a gyümölcsös meg tök üres. 
Nálam vannal az unokák, sajnos betegek, de a fiámék most költöznek, szükségük volt a segítségemre. Hétfő délelőtt mennek majd haza. Ennek szellemében elmondtam a két kis mukinak, hogy a madárszoba tiltott terület, most nem mehetnek be, mert Zebi rajtam kívül mindenkitől sikitófrászt kap. Érdekes módon meg is értették és ugyan tudták, hogy új madár van benn, mégsem ette őket a nyavalya, hogy bemenjenek.
A fentiek következményeként a madarak csak este jöhettek ki, mikor a gyerekek már lefeküdtek. Nem volt korán, de mind örült, hogy kijöhetett. Zebi ajtaját is kinyitottam, aztán le akartam takarni a kalitja tetejét (ezt már elég jól viselte eddig), de most valamitől megijedhetett, ahogy én takartam ő meg az ajtón husss, kiröppent és eltünt a szemem elöl. Nem mintha a szoba lenne olyan nagy (mindössze 9-10 m2) hanem nem láttam merre reppent, mert a hátam mögé került. Vizslattam erősen, hogy hát hol a csudába lehet, mikor egyszer csak megjelent, Morzsi kalitja alól mászott ki, kihúzta magát mint egy Hadik huszár és teljesen csámpásan elkezdett felém menetelni. Annyi időm volt, hogy gyorsan beültem a fotelba, lássuk meg, mit akar a kis fickó......! A kis fickó szépen hozzám gyalogolt, felmászott a nadrágom szárán egészen a térdemig, elhelyezkedett, majd gondolt egyet és átment a másik térdemre, mert onnan belátta az egész szobát és nem volt háttal a többieknek. Innen oszt csak üldögéltünk. Figyeltem Zebi szemét, nem zoomolt, nem volt ideges, viszonylagos nyugalommal ült, nézegetett. Sámi abban a pillanatban a vállamon termett, na neeee, nehogy már az új fiú azt gondolja, hogy kisajátíthatja az ő gazdáját...... ült és Zebit figyelte, de mivel Zebi továbbra is békésen üldögélt, Sámson sem idegeskedett, így már ketten pihengettek rajtam. Ekkor érkezett a Pipi a másik térdemre, na erre Zebi szeme is felcsillant, ahogyan a Pipus a térdemre ért nagyon figyelte, kicsit megsimogattam a fejecskéjét, erre Zebi is megbátorodott és a teste Pipi felé mozdult, aki erre megijedt (csak súgom, hogy a nemes fiúk erre már tuti kaptak volna tőle egy sallert) de most megijedt a szürke hasonmástól, felment a kötélre, de nem ment el onnan, mert tulajdonképpen nagyon is érdekelte őt Zebi, onnan sasolta lefelé, Zebi meg felfelé, igazi erkély jelenet volt. Júlia fenn, Rómeo lenn és nézegették egymást. Az idő telt, Zebi nem akart semerre sem menni, úgy tünt így maradunk reggelig. Aztán egyszer csak valamitől ismét megijedt, elrebbent és a földön landolt, azonnal megindult a lábam, mint biztos pont felé. Erre odaléptem a kalitjához, ahogyan felmászott a lábamon onnan szépen át tudott kapaszkodni a kalit ajtajára. Kicsit üldögélt még ott, aztán elment aludni. Nagyon örültem, hogy a dolgok ilyen jól végződtek, mert komoly fejfájást okozott, hogy ha nem akar magától bemenni, akkor hogyan rakjam be. Ugyanis nyilván meg tudtam volna fogni, ha magától nem megy be, de ez a kapcsolatunkat fényévekkel visszavetette volna.
Valahol azonban nagyon jó érzéssel és reményekkel töltött el, hogy úgy érzi, ebben a csapatban én vagyok számára a biztos pont, mert tulajdonképpen visszarepülhetett volna a kalitjára is, bemehetett volna a helyére, ahol senki nem piszkálja, ő mégis engem választott!!!! Köszönöm Zebi, én is egyre jobban kedvellek!!!!!:-))




05.29.


Elnézést kérek azoktól, akik az elmúlt két napban szorgalmasan nézegették a blogot és nem találtak semmit. Zorka, Neked is a következő probléma miatt nem tudtam válaszolni!:-): A technika ördöge megtréfált, nem volt netünk a lepitopin két napig, ma behoztam az informatikus kollégámnak, hogy legyen szíves megnézni, kiderült, hogy elöl valami kis ketyere el lett nyomva, hát én kb. ennyire gyík vagyok a géphez, hogy csak lestem, mikor megmutatta (mert legalább megkértem, hogy mutassa meg hol kell a wifit beállítani rajta) mi nyomódott el.:-( Mindegy, ez most már többet nem fordulhat elő, mert erősen megtanultam, hogy hol az a kis kapcsoló!!!


Az elmúlt két nap alatt a jákók tekintetében ismét pozitív dolgokról tudok beszámolni, egyéb tekintetben a történések vegyesek, nem is a Zebi blogba valók, de éppen ezért úgy döntöttem, hogy a két blogot újfent egyesíteni fogom, mert időhiány miatt örülök, ha az egyikbe tudok írni! Nemcsak a madaraim foglalják le az időmet, van itt minden, mint a búcsúban: kert, elesős nagymama, beteg unokák, öreg kutya, hát a papáról és a  velünk élő sarjamról már nem is beszélek, no meg itt vagyok én magam, nem mondhatom, hogy az elmúlt 3 napban dögre pihentem magam, de nem bánom, mert azért tök jól sikerült minden!:-)))
Tehát a fentiek miatt kérek mindenkit, különösen N.-T, akinek ez a blog íródott és akinek a megértésében erősen bízok, (no meg írta is, hogy nagyon szívesen olvassa a blogot) hogy mostantól ott keressétek a beírásokat!!!:-)))  















6 megjegyzés:

  1. A mai napra egyetlen frappáns megjegyzés Neked Zebisen :)( ami lassan olyan lesz már, mint egy szállóige): Ne félj, nincs semmi baj, nyugalom :)...

    VálaszTörlés
  2. Az utolsó bekezdésre Zebi annyit mondana a beduinnak, hogy " Hahóóó, mi bajod van ??? Szépen viselkedjél !!! :))"

    VálaszTörlés
  3. Már épp meg akartam jegyezni, hogy mikor jön az első troll. De reménykedtem, hogy tán mégse...

    Egyébként nagyon jól írsz.

    Zebi sorsa pedig megrendítő. Szintúgy volt gazdájáé. Őt jobban sajnálom, mert Zebinek ott vagy te, és a "családod", gondoskodtok róla.
    De az a szerencsétlen ember, aki 8 év után kénytelen volt megválni társától. Biztosan nyomós oka volt rá...

    Bocs, ha zavartalak volna soraimmal, várom a folytatást a kis "árváról"...

    hawkeye@freemail.hu

    VálaszTörlés
  4. Zebulon gazdájának valóban nyomós oka volt rá, élete legnehezebb döntése volt,és megszakadt a szíve, mivel én neveltem fel,etettem a fiókát,és mellettem lett ilyen tündéri kis lény. Az Ő szempontjából a legjobb döntést hoztam, ő a részem, és ő sosem lesz árva,mert nem elhagytam, hanem új családot találtam neki, és ezután is nyomon követem a sorsát a világ végéről is, és Mizonál jobb helyen nem is lehetne!

    VálaszTörlés
  5. Tudjátok, már sokszor volt, hogy belegondoltam ebbe az egész szituba és jól elbőgtem magam. Nem ahhoz kell az erő, hogy rángasd magaddal a szerencsétlen madarat földrészeken keresztül, hanem, hogy képes legyél arra, amit N. tett, keresni neki egy olyan helyet, ahol biztonságban és szeretetben tudhatja és rábízni az új családra. Én is N.-t sajnálom tiszta szívből hiszen nálunk jó helye van Zebinek, szerintem jól is érzi magát (most 6 óra van, már fenn vannak, itt ülök a nappaliban és hallgatom, hogy szövegelnek benn a szobában egymásnak, tündériek:-)) ), de neki a hiányát kell feldolgozni minden nap!!! Nekem egyszer, vagy 2-3 éve elveszett Sámson 5 napra, a poklot jártam 5 napig, rettenetes volt, szóval igazán megértem. (Pipi most kérdezi tőle:"Mi van?? Mi baj van??":-)))
    Szóval megemelem a kalapom N. előtt, mert abszolut felelősséggel és teljes szeretettel rendezte el Zebi sorsát, ami egy nagggyon nehéz döntés lehetett és ugyan Zebi jó helyen van, mégis ez olyan N.-nak mintha az életéből vettek volna el egy darabot.:-(

    VálaszTörlés
  6. N:

    Részvétem!

    Csak remélni tudom, hogy nem kerülök hasonló döntési helyzetbe. (A zászló áll: túl egy infarktuson, masszív diabetesz, ...etc.)


    Mizo: Te egy nagyon jó ember vagy. Nem is tudom mikor tapasztaltam ennyi türelmet, megértést, és jóindulatot ebben az embertelen világban....

    Szép ünnepet nektek!

    Hawkeye

    VálaszTörlés