2009. március 30., hétfő

S Te nyájas olvasó, kinek esetleg nincs madara vagy sohasem került hozzád közel állat, valószínűleg nem érted ezt a kötődést ember és madár között. Talán arra gondolsz, hogy ez nem normális dolog, valami hiánypótlás..... nos, ez nem így van. Én nagyon sok (?) madarászt ismerek, a legtöbbjük teljesen normális és kiegyensúlyozott kapcsolatban él, de valahogyan megérintette őket a papagájok lelke...... mert van nekik, nem is kicsi. És okosak, elvileg egy két éves gyermek intelligencia szintjével rendelkeznek. Képesek olyan érzelmekre, amiről azt hinnéd csak az emberek, max a kutyák..... tudnak szeretni és gyűlölni, irigykedni és féltékenykedni, a sapis meg különösen eszes madár, ha olyan környezetbe kerül, ahol ráhagynak mindent, akkor egy idő múlva simán átveszi a hatalmat és egy kis zsarnok lesz belőle. Hűségesek a párjukhoz, Csibészke, mikor Zizi nagyon rosszul volt, kísérgette amikor enni-inni ment a táljához, ült mellette és igazgatta a tollát vagy csak hagyta hogy a kicsi neki döljön és úgy pihenjen. Nagyon megható volt!
Ma több kis történetet mesélek el, egy részük hétvégén történt, a másik részük már bonyolódik egy ideje........

Nemrégiben megkeresett valaki imélben és tanácsot kért a feketesapisa miatt, idézek a leveléből:

Addig amíg azt csinálhat amit akar, ő a világ legaranyosabb madara. Viszont, ha valamit nem engedek, pl. nem kéne széttépni a legfrissebb számláimat, nem kéne összecsócsálni a kosárban található összes gyümölcsöt, stb....., akkor szószerint levág egy hatalmas hisztit. Ordít és megy neki a kezemnek, természetesen jókat belemarva. Ugyanez van este, amikor be akarom zárni, gyereket nem láttam még így hisztizni, márcsak az hiányzik, hogy földhöz is csapkodja magát. Beszoktam ilyenkor tenni a kalitkába, de ez úgy látszik, hogy nem elég hatásos, hiszen következő nap újra kezdődik minden elölről. Az lenne a kérdésem, hogy nálatok voltak-e ilyen próbálkozások? (Én úgy érzem, hogy ő akar mindenáron a főnök lenni és talán én nem vagyok elég határozott.) Mit lehet az ilyen helyzetekkel kezdeni?

Válaszoltam neki:
Az első büntitétel a kalitba visszahelyezés, amit már próbáltál is, hát ez nem jött be. Lehet ezt fokozni azzal, hogy nem a saját kalitjába teszed vissza, hanem ha van esetleg egy olyan szoba, ahol nincs benn ember és valami kisebb kalit (akár a hullámos kalitajtón is befér a sapis) akkor oda betenni és rácsukni az ajtót az üres szobába, hogy "el tudjon gondolkodni" a dolgon. Rögtön akkor bevinni, mikor hisztizik, mert később már nem érti.Meg kell értetni vele, hogy a rangsorban alattatok van. Ez azt jelenti, hogy elvileg nem kerülhet a fejeteknél magasabbra, ha van esetleg kinti ülőrúdja, akkor azt valahogy alacsonyabbá kell tenni, hogy kb. nektek mell-derék magasságban legyen. Ez nagyon fontos, ettől a legtöbb agresszív madár visszavesz a hisztijéből. Meg fogod látni, először nem is akar majd ráülni, pontosan ezért, de ha elfogadja, hogy alattatok van, akkor már be is áll a sorba. Elvileg ez az az idő, amikor a csapatban ki kell vívja a maga helyét!!!! Ha ennyire agresszív, akkor ti ne adjatok neki nyakast, mert az még csak jobban felingerli.Annyit viszont megpróbálhattok, hogy a csőre tövét megfogva kicsit megrázzátok, a felnőtt madarak is így rendszabályozzák a kicsiket. Én valóban meg szoktam legyinteni a mutató és a középső ujjammal, amellik nem fér a bőrébe, de az enyémek nem rágnak be ettől úgy, hogy visszacsípjenek. Felesleges ingerelni. Mikor Csibészkém volt ilyen kis agresszor, mindig megfogtam a csőrénél fogva, odahúztam a fejét, jól megpuszilgattam a feje búbját, azt ettől annyira összezavarodott, hogy abba is hagyta. Nekem ez jött be!Próbálkozzatok egyelőre ezzel, azt látom a szavaidból, hogy türelemnek nem vagytok híján. Arra vigyázz még, hogy soha ne félj tőle, azt azonnal leveszik és onnan nincs megállás. Ha be kell menni a kalitba, akkor is be kell menni, ha a fene fenét eszik, akár egy kis törölközővel vagy vastagabb kesztyűvel, de tedd be!!!!!!

És a napokban megjött a válasz:

Szeretnék beszámolni a feketesapisunknál történt fejleményekről. Miután válaszoltál nekem, rögtön elkezdtem nála a terápiát. Szűk kalitka, hálószobába be egyedül, stb. Kb. 3. hétnél tartunk és a madár jelentősen visszavett erőszakos viselkedéséből. Most is hisztizik, kiabál, de elég határozottan rászólni, hogy ne csípj és leállítja magát, mielőtt erőteljesebben neki esne a kezemnek. Szinte látszik rajta, hogy azon kattog az agya, hogy neki kellene esni a kezének, de akkor bezárnak és az nem lesz jó. Szóval teljesen a siker, már csak a hangjával fenyegetőzik, egyébként baromi aranyos.

Hurrá!!!!!!!!!!!!!:-)) Persze nem én vagyok ilyen okos, nagyon sokat tanultam Bout szaktárstól ( a mai napig kikérem a véleményét, ha valamiben nem vagyok biztos, az okosabbtól nem szégyen tanulni:-D) és természetesen Kygától, akit a Mesteremnek tartok.

Mindenesetre azért jól esett, hogy sikerült a kismadarat megrendszabályozni, szerintem így 1 éves koruk körül mindegyik megpróbálja "átvenni a hatalmat"!!!:-))) Aztán viszont , ha normálisan van tartva, szépen lenyugszik és olyan bűbáj lesz, mint Csibészke.
Apropó, Csibészke, szóval ő nagyon féltékeny. Nem rám, hanem ránk, rá és a papára. Tegnap délután úgy gondoltuk, horpasztunk egyet pihenésképpen és szépen becuccoltunk a hálóba aludni. Azaz csak aludtunk volna, mert mindhárom madaraunk erősen vokalizálva fejezte ki a nemtetszését, hogy egyedül hagyjuk őket. Papa azt mondta: "Hát vigyük be őket is, délután szeretnek kicsit szunyókálni, különösen a Sámsongyerek!" Be is tettük, mindenkit a saját kalitjába, de mivel tudjuk, hogy Csibészke egy kis Houdini, az ő kaltjukat még be is karabínereztük. Szóval kb. 5 másodperc kellet hozzá, hogy kinyissa a karabínert, átugorjon az ágyra és már szaladt is fel és szépen bebújt kettönk feje közé, ne már őt kihagyjuk. Utána pedig a hűséges ara botorkált, ugyan kevesebb lelkesedéssel, de annál nagyobb vehemenciával bújt be ő is közénk.....
Hát így aludtunk végül, de mivel Sámi is felvette az ugrópózt, őt meg az ágy végébe ültettük a támlára, úgyhogy akkor igazán olyanok voltunk, mint az "Éjjeli menedékhely". Ez a Csibi egy nagy arc! Pontosan ilyen féltékeny lesz akkor is, ha a papa megpuszil, abban a pillanatban eldob kaszát-kapát, még a kaja sem érdekli ilyenkor és nyargal hozzánk, bedugja a kis fejét közénk, mert puszit kapni ő is igencsak szeret!!!!!!:-)))))))

Készítettem hétvégén pár képet Sámsonról, itt a linkje, nézzétek meg:

http://www.flickr.com/photos/mizos_photos/sets/72157615971029157/show/

2009. március 29., vasárnap

Eyes


Eyes
Originally uploaded by katalin hunyadi

Szemek.....

mojokiss

Csókkirály!

2009. március 26., csütörtök



Hát sikerült, megvan a kalit Sámson számára. Hogy hová tesszük, még nem látom egészen pontosan, de papa megnyugtatott: "Valahová majd eltesszük, ha kell a kis ganyénak, hát kell!!" Hála Cicusnak (áldassék a neve !!) nagyon jó áron ütötte le, a szállítás azért elég húzós, de ezt már az elején is tudtuk. Mert ha kell, hát kell. Szóval ez a Sámsongyerek még nem is tudja, micsoda luxuskalitka leszen az otthona néhány nap múlva. És én már látom, először a döbbenetet a fején, a rémületet a szemeiben, hogy hát már csak nem be akarom tenni ebbe a micsodába???!!!.... Viszont tudom, hogy imádni fogja, ő egy olyan vándorlós tipus, jön-megy a kalitba egész nap, mint a zsidóba a fájdalom, van is min másznia: egy óriáslétra, kötél, nagyhinta (katicás), 2 ülőrúd, egy óriás fityefa van benne, hogy a kis királyfi jól érezze magát, ha nem vagyok otthon. Bele fognak ezek férni az új kalitba is. Már alig várom!!!!:-))
Tegnap amúgy is szuper napunk volt. Viszonylag korán értem és mivel a hálószobában volt dolgom, bevittem magammal az egész hadat. No, ott aztán rendetlenkedhettek, a földön, az ágyon, én csak az indiai hátvakaróval terelgettem őket, ha valamelyik nagyon elkanászkodott. El is játszogattak szépen, aztán csak kitereltem őket a nappaliba és a két sapis becuccolt a helyére, ők mostanában már elég korán bemennek. Tárva-nyitva volt a kalit ajtaja, mégsem akartak már kijönni, kisétálták magukat. Sámi is a földön molyolt valamit, aztán ahogy mentem kifelé a konyhába, láttam a szemem sarkából, hogy igencsak megindult utánam. Fogtam és kicsit szaladni kezdtem, erre ő is és előadta a nemesvágtát, ami a Föld legviccesebb dolgainak egyike, tekintve, hogy úgy dobálja a püspökfalatját oldalra, mint a cirkuszos ló, szinte szökdécsel!!!:-)) Láthatjátok a tegnap feltett videókon is, nagyon muris, Zeusz, Sipike madara is naggyon tudja.
Remélem, sokan megnéztétek a videot, aki lusta másolni meg illesztgetni, az megnézheti Gabriella blogján, neki sikerült kinyitni. Azért nagyon érdekes dolog ez, hogy mennyire egy húron pendül Gumby a nemes , Abby-vel az embergyerekkel. És az agresszió legkisebb jelét sem találod nála, látszik a testbeszédén, hogy teljesen megbízik a kislányban és esze ágában sincs tartani tőle. Persze az egyik oka nyilván, hogy Abby valószínűleg sosem bántotta Gumbyt. A nemes egy visszafogott madár, ha megrémül vagy ha nem érzi jól magát valahol, akkor megmerevedik, a hangját sem hallani vagy ha megijesztik, akkor sikít egyet, de valami rémületes magas C-n. Ezért gondolták róla régen, hogy buta, mint a tök és kezelhetetlen. Szóval a nemes, ha jól és biztonságban érzi magát a világ legtündéribb madara. Hihetetlenül toleráns, érdeklődő, kedves, sőt még csibészkedni is képes, játékosan kötekszik, oda-oda kap de meg nem csípné az ember kezét! Ahogyan fejlődik, egyre jobban megnyílik, szerencsés vagyok, mert látom Zeusz fajlődési fázisait, ő mindent előbb csinál, mint Sámson, mert Sipircék többet tudnak vele foglalkozni, mint mi. Nagyon szép és tanulságos dolog, ha így végig követheted a madarad változásait, hogyan lesz a kis málé fiókából igazi gengszter!!!!!:-))

2009. március 25., szerda

Mivel már 125x próbáltam feltenni a kedvenc videóimat és nem sikerült, ide teszem a linket és akit érdekel, megnézi!!!!
Vagy én vagyok egy nagy balfék (ami elképzelhető) és lövésem sincs, mit csinálok rosszul vagy le van tiltva a film és azért nem tudom ide tenni!!!!
No itt van és látható a híres-neves édelpapagájvágta!!!!!!!!!!!!!!:-))

http://www.youtube.com/watch?v=aYusJnKKtKo

http://www.youtube.com/watch?v=LNJjwZGHlR0

Donovan - The Lovely Day - from Brother Sun, Sister Moon

2009. március 21., szombat

Ez lesz ám csak a napló!!!! Ezen a hétvégén viszonylag elég sokat itthon leszek. El is határoztam, hogy leírom pontról pontra a két nap eseményeit. Hát akkor kezdjük:
Reggel 1/2 7-re megyek Laci bácsihoz, aki már évek óta rendben tartja a gerincsérveimet. Ilyenkor már 1/2 6 -kor felkelek és egy finom kávéval indítom a napot. Csibiéket, akik most a nappaliban alszanak beteszem a hálóba, hadd aludjanak . Amikor megjövök még én is visszabújok egy kicsit lustálkodni. A madarak meg szépen elalszanak akár 9-ig is, még akkor is ha mi közben felkelünk. Persze Csibiék megint műsoroznak, oda is megyek és megnézem, hát a szokásos felállás, egymásba gabalyodva bebújnak a kalit sarkába és hangosan tyutyorognak. Mi már felkeltünk a papával, ma és holnap nem lesz otthon napközban, bíráskodni fog a Bowling MK kupán a Pólus Centerben. Sietve öltözik és már megy is. Mi pedig maradunk. Hozom ki a kicsiket kakilni, Sámi benn van még, de már kurjongat utánunk, hogy ne máááá ő ott maradjon. Vissza is megyünk érte, aztán gyorsan reggelit készítek nekik. Da Capo gyümölcsö, chilis mag, hozzá kanárimag és Prestige nasi. Találtam benne egy pekándiót, ez ma Sámié lesz. Gyümölcsnek meg egy kis szőlő reggelire. Elégedett mormogások hallatszanak a kalitokból, ahogyan reggeliznek. Aztán, mivel hétvége van, jár nekik egy kis kényeztetés. Csibi és Zizi együtt ugranak rám és bújnak, radíroznak aztán egymást is megkurkásszák. Sámi a térdemen üldögél és figyel. Aztán meg elnassolom a reggeli mézes-magos Activiámat. Illetve nassolnám, ha nem kapnék azonnal és több helyről is visszajelzéseket, hogy megkóstolnák ők is. Csibi és Zizi a kalitról lógnak lefelé és kétszázas nyelvcsapásokkal lefetyelik ki a kanálból, Sámi a térdemen figyel aztán nem lacafacázik, bedugja a fejét a dobozba és úgy eszegeti. Még jó, hogy egy kevés nekem is marad!!!!:-)
Utána fürdés következik, Sámi az első, hatalmasra tárja a szárnyát, nagyon élvezi, már azt is megszokta, hogy utána törölközőbe takarom és úgy viszem vissza a helyére. Csib a következő, aztán ő is cuccol vissza a kalitra szárítkozni. Ahogyan Csibet viszem vissza, majdnem elbukok Zizikében, aki már lerepült a padlóra és éppen ott randalírozik. Felveszem magamra, ő nem fürdik, mert még nem egészséges, szorosan hozzám bújik, úgy ülünk vagy fél órát és csak simogatom meg babusgatom, ő meg tőle szokatlan békességgel hagyja, csak motyog hozzá, látszik hogy nagyon jól esik neki.
Most meg írok kicsit, Sámi úgy vizesen ücsörög a vállamon és magyaráz valamiféle nyafogós-kényeskedő hangon. Csak a házimunka nem halad előre....... na de most már ahhoz is hozzákezdek!!!!:-)) Délután vendégeskedés, igaz csak a szomszéd házig kell mennünk, ezért aztán ebéd után összeszedegetem a csontokat és megörvendeztetem vele a tollas népet.

Vasárnap délrlőtt egyetemes kalitsikamika volt a program. Először Csibiéké aztán Sámié. Csibiék addig mamin üldögéltek, illetve lakberendeztek a nappaliban. Hát az is volt egy jó óra, mire befejeztem és visszamehettek. Következett Sámson. Feltettem a kalit tetejére, üldigéljen ott, míg én végzek, de ő abban a pillanatban úgy gondolta, inkább előavanzsál minőségellenőrnek és megindult lefelé. Az ő kalitja elég méretes, konkrétan bele tudok úgy derékig hajolni, hogy elérjem a sarkokat is a vizes szivaccsal. Persze ezt ő azonnal úgy értékelte, hogy azért hajolgatok ott, hogy valami csuda vicces és jópofa játékot játszunk. Először rámászott a hátamra és ott molyolt, majd ahogyan húztam kifelé a fejem a kalitból, rátelepedett, kicsit megfésülgetett és érdeklődve figyelte, hogy mit is csinálok. A vége az lett, hogy én kimásztam, ő viszont bemászott és leellenőrizte hogy vajh a sarkok kellően tiszták-é!!!! Szóval szép rend lett, a kalitok csillogtak-villogtak, mehettünk főzni. Így, bandában. Mindenki elfoglalta a helyét, feltettem az ajtó fölé Mágnyes nagy hintáját és azon buheráltak. Később beszaladtak ismerősök, erre jártak és beugrottak megnézni a tollas népséget. Csib nyargalt hozzájuk, Zizi és Sámi csendesen a vállamra telepedtek és onnan nézigélték őket. Szeretem őket, de most megmondom őszintén, kicsit zavart, hogy egyikük kitartóan és konokul Sámsont akarta simogatni, aki minden alkalommal mikor odanyúlt hozzá, rémületében majd leesett a vállamról. Én csak mondogattam, mint az imamalom, hogy nem kéne, ő nem olyan barátkozós típus..... egy darabig, míg kettőnk közül Sámson unta el jobban az erőszakos pasit és egy jót odavágott a kezére. Úgy tünt, az használ... innentől békén hagyta, megjegyezve, hogy barátságtalan... hát lehet.... ő ilyen..... Sőt, általában minden nagy papagáj ilyen (jó, hát Csofi nem, de ő nagyon különleges) nem szeretik az idegeneket, szép is lenne ha Kygáéknál belemásznék az arák szájába, gondolom utána törölgethetném a véres kezemmel a sebes arcomat!!!!
Délután megérkezett egyszem unokánk. Csibiék pont kinn voltak a konyhában, a mobil kaliton ücsörögtek, mikor ajtó ki és Rebeka már nyargalt is befelé. Azt az örömöt, Csibészke majd lezuhant a kalitállványról, annyira ágaskodott-nyújtózkodott, hogy odaérjen hozzá. Tulajdonképpen eszeméletlenül jól telt a délután. Zizi kivételével (aki még nem igazán tud Rebekával mit kezdeni) mindenki a kislány körül ugrabugrált, játszogatott, ő pedig jött-ment Dánieltől kísérve, aki szorosan a nyomában van, akármerre jár és pakolgatta egy vödörbe a világ legjobb játékait, ami esetünkben a papagájok Mágnyes által gyártott, rágós-csörgős-szines aprójátéka. Rebeka imádja ezeket, eszébe nem jut a saját játékaival játszani, még azt is elkérte, amelyik Sámson külső ülőrúdjára volt felakasztva. Szóval alakul ez a dolog Rebeka és Sámson között. Amikor először találkoztak, Sámi beült a kalit lagtávolabbi sarkába és rémülten nézegette az apró kisembert, aki cstlik-botlik a szobában. A következő alkalommal már nem menekült előle, hanem felült a kalit tetejére és onnan figyelte a kislányt. Nem is akart bemenni, valahányszor betettem, mindig kimászott, hogy jobban lássa. Most viszont rámászott a vállamra és onnan figyelte, Rebibébi pedig 30 centire volt tőle, mégsem tapasztaltam hogy akárcsak elmorrantotta volna magát, mint ahogyan máskor csinálja, ha számára ellenszenves valakit lát.
Hát meglátjátok, leszünk mi még Rebekával és Sámsonnal úgy, ahogy a videón, amit majd mindjárt felteszek!!!!!:-))))

2009. március 20., péntek

Ahol nagy a szükség, közel a segítség.......

Ezt egy kedves ismerősöm szokta mondogatni és valahogy mindig bejön..... Már restellem is, hogy itt csendesen a kardomba akartam dölni bánatomban...... Mit bánkódok én, mikor ennyien figyelnek és szeretnek!!!! Nagyon jól estek a beírások és az imélek is. A sok ekkis ismerős is állandóan érdeklődik, hogy mi van a kiscsajjal, bíztatnak hogy javul majd, csak türelem és valahogyan tényleg javul...... Tegnap előtt este már mondhatni jó kedve is volt Zizilánynak. Aztán tegnap éjjel arra ébredtem, hogy megy a buli a kalitban. Mikor már vagy negyedszerre ébredtem meg a nagy játékra és mizopapa is morgott valamit, hogy nem lehet itt alunni rendesen, hát csak kikászmálódtam az ágyból, hogy rendet tegyek!:-))) Én nem is tudom, mit csináltak, Csib a kalit sarkába volt bújva, Zizi meg valahogy rajta feküdt és a fejét kurkászta(fojtogatta???:-D) hát nem tudom. Benyúltam, kivettem, hát annyira meglepődött, csak feküdt a tenyerembe mint a sült kacsa a tálon délben és lesett.:-))) Megfogtam őket és szépen kihelyeztem a nappaliba a nagykalitba, valamint rövid üzenetként közöltem velük, hogy na itt akár ki is rúghatják a kalit oldalát, nem zavarnak senkit a motyogásukkal. Szépen el is voltak reggelig. Aztán hamar felkelni és készíteni a dolgokat, mert mentem a piacra. A Sámsongyereknek az a legújabb szokása, hogy kijön velem a konyhába és amíg a kis tálakba készítem a reggelit, mindent szépen végigkóstol, ellenörzi a gyümölcsöket és a zöldségeket is. Ott molyol a pulton mellettem és buzgón figyeli, hogy mit csinálok. Haláli egy fazon, mindent megfigyel, belenéz, megkóstol. De olyan békés nyugalommal, mintha az álmodó Buddha lenne mellettem. Nem lehet a nyugalmából kizökkenteni. Aztán mikor visszük be a tálakat, már nyújtózik rólam, hogy a kalitjába másszon és egyen. Elköszönök tőlük, dobálják a puszikat és már szaladok is , ma konkrétan a piacra. A kedvenc zöldségesem azzal örvendeztetett meg, hogy isteni, édes szőlője van, vigyek csak belőle nyugodtan. Még meg is kóstolhattam. Mérte is mindjárt, aztán mondta hogy majd örül a család ha meglátja. Nem mertem megmondani neki, hogy a szőlő a madaraké. Katusom, mivel refluxbeteg, nem ehet szőlőt, mert azonnal búvárszőlő leszen belőle, mami meg inkább az almát kedveli. A madarak viszont élnek-halnak a szőlőért, már látom is a kis pofájukat, ahogy felderül majd, ha meglátják a táljukban!!!!!:-))))

2009. március 18., szerda

Kedvetlen vagyok, nyűgös és elkeseredett. A vidám kis összeröffenés, amit Ágiékkal és Cicussal csaptunk már messze van....
Pedig nagyon is jó volt, a madarak éppen úgy élvezték, mint mi. Csibi volt persze a főkéjenc, le sem szállt a csajokról, vidám volt és felszabadult, hiába no neki életeleme ez a barátkozás. Zizi is egészen megbátorodott, tőle szokatlan módon jött-ment, vizsgálgatta Ági láncát, sőt meg is harapdálta, hogy biztosan aranyból vagyon-é!!! Sámi megint csak csendes megfigyelőként vett részt az egészben, bár néha rátettem Istenlába karjára, hát elüldögélt, de azért csak úgy, mint aki kardot nyelt. Aztán mikor visszacuccolt a vállamra, akkor mondta Ági, hogy az egész testtartása megváltozott, végre biztonságban érezte magát.
Sajnos azonban minden jónak vége szakad egyszer és jönnek megint a hétköznapok. Nem ez a baj, a baj az, hogy igazán látom, nem nagyon javul Zizi. Ha megnézed őket egymás mellett, lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen gyönyörűek. Ha így látod őket, eszedbe sem jut, hogy szegény Zizus nem egészséges. De sajnos még mindig olyan híg a széklete, sokat iszik és szinte semmi hangja sincs. Ez pedig a legnagyobb baj, aki ismeri a sapist, az tudja, hogy bizony a hangicsálás az lételeme, azonnal feltünik, hogy valami nem kerek nála. Nyomom neki az Aloe Verát és nagyon bizom benne, hogy használ is valamit, mégis örökösen bennem van a rettegés, mi lesz ha nem javul a veséje......... De még nagyon nem is mutathatom nekik, mert Sámi abban a pillanatban átveszi az én kriptai hangulatomat és olyan lesz, mint a háromnapos eső!!!!:-(
Találtam a Papagáj-online jákós topikjában valakit, akinek a jákója szintén ezzel a vesenagyobbodással küszködik, írtam is, mert azt gondoltam, talán neki is jól esik valakivel beszélgetni erről, de mint mindig, most is bebizonyosodott, hogy ők olyan zárt klán, szóba sem állnak senkivel, akinek nem jákója van!!!!! Ismerem az oldal üzemeltetőjét, a múltkor Kygáéknál találkoztunk is, elmeséltem neki, hogy tettem fel egy beírást Mágnyes gyönyörű játékairól, de még választ sem írtak, nagyon magasan hordják az orrukat és Péter mondta is, hogy ő is észrevette, de hát sajnos ez van.... most sem méltattak válaszra... azt hiszem, soha többet nem is fogok oda írni!!!!!:-(
Szóval még nem adom fel a reményt, megpróbálok mindent, hogy ez a kicsi angyal meggyógyuljon!!!! Csak néha annyira elkeserít, mikor látom, hogy már 8 órakor cuccol aludni, hiszen régen még 10 órakor is úgy kellett leverni őket, sőt a hálókalitból is kimásztak a pillanat töredéke alatt, hátha lehet még egy kicsit játszogatni vagy rendetlenkedni valamit.... most meg az a csend, ahogyan csak felülnek a rúdra, összebútoroznak és már alszanak is....... de hát a remény hal meg utoljára!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2009. március 13., péntek

Összegzés....




Nagyon-nagyon örülök hogy túl vagyunk ezen a rémes tüdőgyulladáson. Már hétfőn kapisgáltam, hogy a neheze lement. Bár gyenge volt, mégsem aludt egész nap, kicsit a lámpától is odébb ment. Na az infra égőt csütörtökön el is törtem, nagy ügyesen, mikor el akartam tenni a helyére, most majd vennem kell egy másikat. Szerdán vittem vissza a dokihoz. Csak egyedül mentem, úgy beszéltük meg Katussal, hogy odajön majd, de sajnos valami közbe jött és nem ért oda, Longi viszont felhívott, hogy van-e valaki aki velem tud jönni, de neki meg mondtam, hogy elintézzük, úgyhogy végül is egyedül maradtam. 5 óra után értem oda, a doki már várt, kinézegetett, hogy ott vagyunk-e már és be is hívott. Azonnal előkerült egy gép és a doki megkérdezte, hogy az egyik medikus a szakdolgozatához készíthet-e pár képet a madarakról. Mondtam, hogy persze, ha ezzel hozzájárulunk a sikeréhez. Megkérdezgette az ilyenkor szokásos, hogy van, mit evett, ivott-e rendesen és közben még ott a hordozóban nézegette őket. Megkérdeztem, hogy megmanikűrözné-e őket, azonnal válaszolt hogy persze és már fogta is az egyiket. Milyen szelid - mondta. Odafordultam és akkor láttam, hogy nem Ziz hanem Csib van a kezében. Azért ő, ha így megragadják, hát nem az a birka, csak annyit tudtam kinyögni, hogy vigyázzon, mert ha ideges lesz, akkor bazi nagyot tud csípni. Ő azonban olyan biztonsággal és ügyesen fogta, hogy Csibinek lehetősége sem volt tiltakozni ellene, hogy egy vadidegen megfogja és a markában hanyatt fekteti, mire megnyikkanhatott volna, már le is vágta a körmeit szépen. Aztán egy "Na akkor menj anyádhoz!" felkiálltással vissza is adta a morgolódó Csibet, aki megrázta magát aztán felugrott a vállamra és onnan leste az embert, aki így "elbánt" vele. Kicsit bebújt a kapucnimba, gondolom elszámolt 20-ig, aztán mintha mi sem történt volna mászott kifelé és nézegette a medikusokat. Kis puszidobálás következett és már barátkozott is velük.


Aztán következett Zizi, megvizsgálta, meghallgatta a tüdejét (én is meghallgathattam:-DD) és azt mondta, a tüdőgyuszi rendben ven, tiszta a tüdeje. A vese az más kása, egy hónap múlva kell vissza vinnem kontrollra. Kapott egy injekciót még, aztán az ő körmét is kimanikürözték. Ezenközben Csib kíválóan elszórakozott a srácokkal, avatatlan szemlélőnek úgy tűnhetett a dolog, éppen csak beugrottunk egy kis játékra meg simire!!!:-)))) Végül a doki elmondta, kedveli a sapisokat, nagyon jó természetű, kedves és játékos madarak és nagyon örül, hogy sikerült ezt a kis Zizilányt meggyógyítani, mert bizony szerdán felettébb ramaty állapotban volt,ezentúl pedig ő lesz a "háziorvosa", hiszen a veseproblémákat legalább is egy ideig kontrollálni kell. Míg mi ezeket megbeszéltük, Csib már a "Jambori" közepén üldögélt csillogó szemekkel és nézegette a jövő állatorvosait. Konkrétan úgy kellett betuszkolnom a hordozóba, hogy menjünk már, mert bizony nem nagyon volt mehetnékje, nem úgy nézett ki hogy menekülne kifelé a rendelőből, még az ott lévő amazonnal is beszélgetett egy sort!!!:-)) Hát így történt, egy hónap múlva újra megyünk, Csibit is vinnem kell, sőt a doki azt mondta, ha gondolom, vigyem el magammal Sámson babát is és ránéz.


Ennek kapcsán sokszor egész éjjel golyóztam, nagyon féltettem ezt a kis törékeny, csöpp sapislányt!!! Olyan érdekes az ember, hiszen az természetes, hogy ott él vele, mellette de ha baj közeledik és felmerül annak a veszélye, hogy elveszti, akkor érzi csak igazán, mennyire szereti és mennyire fájna, ha elveszítené. Zizike igaziból olyan, mint a középső királyfi. Mindenki dícséri Csibet, hogy milyen kedves és vagány, Sámsont, hogy milyen gyönyörű és milyen édes mikor motyorászik, Zizi csak úgy van. Nem megy senkihez oda, legalább is ritkán, csak rajtam szeret fetrengeni és a tetejébe a szeretetét is csak a maga kis csökönyös, agresszív módján közli, kicsit megrágja az ujjamat, erőszakosan radíroz................... most azonban mikor beteg volt és kivettem, bebújt a nyakam alá, a csőrébe fogta a ruhámat és nem akart mozdulni egy pillanatra sem, úgy kellett lefejtenem a csőrét, hogy visszategyem. Azóta ha kiveszem hozzám bújik és valahogy nem agresszív. Lehet, hogy ez a nyomorult betegség még közelebb hozott minket egymáshoz??? Nem tudom, majd az idő megválaszolja....


A dolgok visszaálltak a maguk medrébe. Újra a hálóban alszanak velünk, boldogan cuccoltak be, mikor először vittem őket. Igaz az ülőrudat kissé lejjebb tettem, mert sajnos előfordul, hogy az éjszakai fészkelődés-evés-ivás alatt az egyik lelöki a másikat és nem akarom, hogy Zizi megüsse magát, még gyenge. Sámson is elégedettem konstatálta, hogy megjöttek a hálótársai!!!!!:-))) Aztán csütörtökön szabin voltam és elaludtam kissé. Arra ébredtem, hogy valaki néz! Csib kinyitotta a kalitajtót, kiült a kis tálcára és mereven nézett, de nem keltett fel és eszébe sem jutott elrendezni a dolgát a hálószoba padlószőnyegére. Megint úgy élünk, mint régen.... csak ha lehet, még boldogabban, hogy Zizi megúszta szerencsésen a dolgot.


Adom nekik az Aloe Verát folyamatosan. Csacskával beszélgettünk róla, hogy hogyan lehetne beadni úgy, hogy mentül több kerüljön a madárka szervezetébe és minél kevesebb menjen pocsékba. Csibi, Zizi és Bibi simán megissza az ásványvizes kupakból, Sámival vagyok csak bajban. Ő a kupakból nem tudja meginni a nagy csőre miatt, a kanáltól meg úgy megijed, hogy majd leesik a rúdról. Hihetetlen egy figura, a fa mézcsorgatótól és a kölesgolyótól valamint minden egyébtől, amit még nem látott, sikitófrászt kap, vagy megtámadja vagy menekül előle....:-)) Mondta is a Cicus hangosan gondolkodva, hogy vajon mi lehet a természetes ellensége??????? Hogy mi???? Hát az az aljas mézcsorgató és a gonosz kölesgolyó és még sorolhatnám napestig....... És már röhögtünk is vinnyogva és sírva, ahogyan mi tudunk, ha összekerülünk és ez a legbiztosabb jele annak, hogy a dolgok újra a helyükön vannak...........................:-))





2009. március 7., szombat

Semmi javulás!!!:-(((((((((((((((((((((((((((((((((
Csibészke ma kikéredzkedett. Eddig csak Zizivel foglalkozott, kisérte, ült mellette, a tollát igazgatta.
De most ki akart jönni! Felült a vállamra és lehajtotta a kis fejét a tenyerembe, hogy simogassam. Meg sem tudtam szólalni, csak a könnyeim csorogtak. Vagy fél órát üldögéltünk, aztán visszatettem a kicsi mellé. Rögtön össze bújtak. Istenem, mi lesz ennek a vége????!!!!:-((((((((((((((

2009. március 6., péntek

Zizikém sajnos nincs jól. Hétfőn én mindig későbben érek haza, mami szólt, hogy a kicsik csendesebbek a megszokottnál, kedd estére már világos volt, hogy valami nagyon nem stimmel, szerda délután vittem az egyetemre orvoshoz. Zizi igen rosszul volt, Csibészke nem annyira, inkább csak Zizit őrzi állandóan és a hangját sem lehet hallani. Ki sem akart jönni a kalitból, ül Zizi mellett, ha lemászik enni valamit akkor is megy utána, mintha segíteni akarna neki. Kyga párja mondta is, hogy a papeszok csudás istenteremtményei, mert a bajban sem hagyják el egymást, sőt látom Csib szemein az aggodalmat. A sapisok egy életre választanak párt maguknak. Lehet, hogy már csak én beszélem be magamnak, de mikor ott ültünk és vártunk a doktorra odajött a kicsi hordozóban amennyire közel csak lehetett és nem vette le a szemét rólam, benne volt a párja féltése, a kérés, hogy segítsek. Ordítani tudtam volna....... !!!
Kezelem őket minden nap, kijönni nem akarnak én meg azért nem eröltetem, mert a lámpa mellett ülnek a jó melegben, az biztosan jót tesz nekik. Tegnapra Zizinek még akut kálcium hiánya is lett, ma gyorsan felhívtam a dokit és már kapja a Calciumsandostent. De valahányszor odamegyek megnézni őket Csibi mindig odajön, kicsit megrágja az ujjamat és csak néz szomorúan.... !! Sajnos az aspergillosis kivédhetetlen, ez minden madarász rémálma, hiszen a magokba nem látunk bele!
Sokszor odamegyek a kalithoz, elmondom egy nap hússzor, hogy szedjék össze magukat, iparkodjanak meggyógyulni. Máskor ilyenkor már egy mást taposva rohantak, hogy vegyem ki őket, most csak néznek....
Sámson meg mászna oda hozzájuk, de ő nem mehet, nehogy valami baj történjen. Ő jól van, de közel sem beszélget annyit, mint mikor a szomszéd kalitból a kicsik válaszolgatnak neki.
Hát nem tudom, mi jön még, ami ennél rosszabb lehet.......:-(

2009. március 2., hétfő

PICT0257


PICT0257
Originally uploaded by katalin hunyadi

Dorka, Kyga unokája teljesen a nagyapja vére!!!!!!!!!!!!!! Márciusban lesz két éves, még az aráktól sem fél.! Képről simán megmondja, hogy milyen papagáj van rajta. A nemes tojóra azonnal mondja, hogy édelpapagáj, a hímet egyszerűen Sámsonnak hívja!!!!!:-))