2012. május 31., csütörtök

Az este békében telt. A vacsora vegyes kása + erdei gyümölcs volt némi mézzel feltuningolva és jó bőven megszórva máriatövismaggal. Ez naggyon tuti!!!! Úgy falták, mint aki már egy hete nem evett!:-)))
Utána meg szabad foglalkozás. A kicsik még vacsora előtt kinn voltak. Jellemző rájuk, hogy felvettem egy új trikót (a legolcsóbb fajtából való pamutot, nálunk ez fogyóeszköz)) amire Bubikám azonnal naiv motívumokat rágott, ne legyen mááá annyira unalmasan egyszerű, csinál ő mintákat, ha akarom!:-)))
A nagyok is minden különösebb probléma nélkül el voltak. Ma nem jött ki Zebi, érdekes, ez már már olyan sorminta jelleggel ismétlődik, egyik nap kijön, a másikon nem. Illetve egyszer kimászott. Ott ültem a kalit ajtaja mellett, ő meg belülről figyelt. Szóltam neki, hogy "Gyere ki kicsi bogár!" erre szépen kimászott, majdnem hozzám, rám nézett, közölte, hogy " Nyugi, nyugi ! Jó??? " aztán gondolt egyet és visszament. Hatalmas arc ez a kismadár, hihetetlenül jóindulatú, békés, mindent megfigyel és naggyon jó humora van.
Mikor már a zöldeket is eltettem aludni akkor odaültünk a Pipivel Zebi közelébe, persze véletlenül. Zebi nézte Pipit, ő meg vissza, szemmel láthatóan érdekelte őket a másik, de ezt sem vittük túlzásba, olyan "lassan járj tovább érsz" alapon.
Jajj, ez a Merlin is akkora fazon, nem elég, hogy rátapad a kalitra belülről, kidugja a csőrét és motyogja, hogy "Pipipuszi", saját magát Pipibabának hívja.:-)))

Reggel Zebi többször odajött a kalithoz, lehajtotta a fejét. Őszintén szólva én még az enyéimhez sem szoktam benyúlkálni. Azt gondolom erről, hogy az ő háza az ő vára.Kell egy hely, ahol teljes biztonságban érezheti magát és ez legyen a kalitja, ott nem piszkálja senki. Rácson át nem nagyon simogatom őket.Az a tapasztalatom, hogy olyankor kiszámíthatatlanabbak, esetleg nem veszi észre , megijed és odakap, szerintem felesleges feszkó egy ilyen, ha kinn vannak akkor úgyis lehet őket simogatni.   Zebit is nagyon megdícsértem, hogy milyen okos kismadár, de ennyi. Nem akarok tolakodó lenni, lépjen ő először aztán majd én. Mindig arra gondolok, hogy ha valamit elrontok, olyan sokat léphetünk vissza, hogy nem éri meg türelmetlennek lenni. Lehet, hogy ez is belejátszik abba, hogy szépen, lassan közeledik hozzám, mert nem eröltetem, nem lógok a nyakán állandóan. Azt nem szeretik!:-)

2012. május 30., szerda

A csíny letudva.......

Húúúúúhh, hát ez a tegnapi nap!!
Nem is tudom részletesen leírni, emésztenem kell nekem magamnak is.
A lényeg, hogy Zebi a kezemre lépett mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, csípkedés és minden egyéb durvaság nélkül, aztán rátelepedett a térdemre és lehajtott a fejét, hogy simogassam. Itt azért elgondolkodtam egy pillanatig, hogy hátha ez a régi, jó kis jákótrükk, amit nagy előszeretettel vetnek be a szürkék. Mégis odanyúltam, mert ha nem, akkor gyakorlatilag beismerem, hogy félek tőle. Nem csípett meg, hosszan és nagyon finoman vakargattam a nyakát és a kis fejét. A telefonon épp N-val beszéltem, mikor ez történt. Istenem, megcsináltuk és szűk két hét kellett hozzá!!!!
Nagyon megható pillanat volt! Zebi elfogadott gazdájának és ugyan én fel voltam rá készülve, hogy akár hónapokig is eltarthat ez a barátkozás, ő úgy döntött nem vár tovább és ezt jelzi is....... ! Az érti ezt igazán, aki valamelyest tisztában van a jákó (különösen egy 8 éves jákó) természetével, jellemével. 
N. a telefon másik végén sírt és nekem is kicsordult a könnyem .............  Isten hozott Zebi, most már teljesen otthon érzed magad nálunk!!!!:-)


Kedves N!


Az előbb, mikor ezt a posztot írtam megint elérzékenyültem. 
Szeretném megköszönni Neked, hogy ilyen hihetetlenül jó fej kis madarat neveltél Zebiből, mert tudnod kell, hogy ez mind a Te érdemed. Én ehhez maximum a türelmemet és a szeretetemet tehettem hozzá, ezekkel azonban Zebi akarata nélkül semmit sem értem volna el, különösen nem  ennyire rövid idő alatt. 
Az, hogy ilyen hamar beilleszkedett, megbarátkozott velünk ez mind-mind a Te nevelésed. Zebi hiába volt egyke, nem sérült a lelke (és sajnos sok egykén tartott jákónak az), nagyon karakán, jó fej kismadár.
Kívánom, hogy ha ekkora áldozatot hoztál, hogy lemondtál arról, akit ennyire szeretsz, akinek ilyen felelősen viselted a gondját, sikerüljenek a terveid és váljanak valóra az álmaid!
Természetesen mindig nyitva áll az ajtónk, ha találkozni szeretnél Zebulonnal és a továbbiakban is írok róla és csinálok képeket, hogy a távolból is tudd, hogyan alakul az élete itt nálunk a csapatban.
Köszönöm mégegyszer, hogy megajándékoztál ezzel a kis gyöngyszemmel!!!!


Szeretettel


Hunyadi Kati

2012. május 29., kedd

Pünkösdi zsibvásár...

Olyan nálunk, mint a zsibvásárban, mint egy nagy olasz család, mindenki harsog, a madarak kiabálnak (mostanában a Pipi hol a nagymama hangján ordítja, hogy "Daniiiii! Daniiiii!" (mama így hívja az öreg kutyát, aki egyébként hótt süket) vagy szintén a mama hangján, hogy "Katiiiii! Katikaaaa!" (én nem vagyok süket, de sokszor kinn vagyok a kertben vagy benn a madaraknál és nem mindig hallom meg), Sámson dudál, mint a hajókürt (ezt hol hallotta?? ) Morzsi mamázik, Zebi bugyog, mint a friss ásványvíz, Csibi és Bubi pedig visítanak, ha rájuk jön a bolondóra , néha azt sem tudom, merre kapjak hirtelen, de jóóó ez így, én elégedett vagyok vele, azt jelenti, hogy mind egészségesek!!!.:-)

Na hát akkor kicsit ugyan megkésve, de tekintsük át a pünkösdi hosszú hétvégét. Szombaton kaptunk két beteg unokát, a fiamék költöztek (sajnos el kellett adják a lakásukat, nem bírták a törlesztőrészletet). A gyerekek nem fertőző betegek voltak, csak egy jó kis megfázással küszködtek, de szerencsére a kistarcsai levegő megtette a hatását, szépen javultak a 3 nap alatt.
Vasárnap egy kedves ismerősöm látogatott el hozzánk a kishúgával és a nagypapájával. Mielőtt bementünk a madarakhoz Zebit letakartam. Az a tapasztalatom, hogy a szó szoros értelmében falra (kalitra) mászik minden idegentől, ha én bemegyek az már nem zavarja és nem akartam őt kitenni semmiféle felesleges izgalomnak. 
Hát meg kell mondjam, a nagypapa vagy ahogyan ők hívják Tata igen nagy hatással volt rám. Képzeljetek el egy jóságos arcú, hófehér hajú idős bácsit, akinek nem probléma, hogy rárepül a kismadár, nem azon aggódik, hogy koszos lesz az inge hanem huncut mosollyal játszik velük.:-)) Azt gondolom, ahogyan I.-nek is megírtam, hogy Tata korosztálya nyilván úgy nőtt fel, hogy az a jószág, amelyik hasznot hajtott  fontos volt egy család életében, de az amelyik nem az viszont az abszolute felesleges kategóriába tartozott. Szóval Tata nagyon jókat játszott a két örödögfiókával, mert ők persze azonnal lerohanták a látogatókat, sőt Bubi még a körömfeszegetéssel is bepróbálkozott (szerintem már a spanyol inkvizítorok is feketesapkásokat tartottak és ott vésődött a kismadarak génjeibe a körömfeszegetés tudománya :-D), de Tata sokat dolgozott idős ujjaiban sok kárt nem tudott tenni, szinte nem is érezte az éles kis csőrt.:-))) A nagyok fentről sasoltak, mintha odaragasztották volna őket a kötélre, nem közelítettek. I. pár csodaszép képet készítette róluk, amit szándékomban áll a Picassa albumomba betenni, természetesen megjelölve, ki is a képek készítője, mert nem a más tollával akarok ékeskedni, de a  képek télleg gyönyörűek lettek. Beszélgettünk egy jót, aztán ők indultak haza én meg egy kis közös játék után  a gyerekeket fektettem, utána pedig mentem a tollas bandához.
Már elég későn volt, a két kicsi beült már a kalit hátsó felébe, ez azt jelenti, hogy ők már pihennek, hagyjuk békén őket. Csak a nagyok jöttek ki, illetve Zebi ajtaját is megnyitottam, de nem vegyült, csak szépen bentről nézegette a többieket. Játszottunk kicsit, aztán a zöldek is elmentek és Merlin bújt még egy kicsit hozzám, aztán ő is elpihent.

Hétfőn a gyerekek délelőtt mentek haza. Utána egy gyors takarítás következett, majd mentünk kifelé a kertbe, elültetni a szombat reggel vásárolt növényeket. A Keresztúri útra járunk egy kertészetbe (van ott vagy 6-7 kertészet is). Ennek a neve: Zöld Király és a Pesti út felül a legelső, Keresztúri út 180. És ez itt konkrétan a reklám helye!!!!!!! Ez egy mesebeli kertészet, bemész hamar venni valamit és órákig ott beszélgetsz. Az ott dolgozók iszonyat tudással rendelkeznek, ha kérdezel, bármit türelmesen elmagyaráz, megmutat, ha annyira zsírkirály vagy és mindent tudsz, akkor csak megveszed, ami neked kell, de a növények akkor is gyönyörűek! Már vagy két hete is ott vásároltunk, a szomszédaink ajánlották ezt a helyet nekünk. 
A sráccal két perc alatt egy hullámhosszra hangolódtunk és innen mindent elmagyarázott, megmutatott, segített kiválogatni a magoncokat, szóval egy élmény volt!!!!! Elmondtam neki, hogy abszolut madár (papagáj) barát kertet tervezett nekünk egy kedves ismerősünk, megmutattam a növénylajstromot és jó pár darabot össze is szedtünk. Az ő javaslatára letettünk arról, hogy a ház háta mögött levő pici kertrészbe tűztövist ültessünk, ajánlott helyette kökényt és galagonyát, hát azt is megvettük és jelentem, már termés is van rajta, ha sikerül beérnie 2 azaz kettő szem kökényünk lesz az idén. Elmondta, hogy a kökény nagyon finom, fogyasztható, nagyon egészséges, embernek, madárnak egyaránt, úgyhogy hamar meg is győzött minket. A  galagonya pedig a szív egyik legfontosabb gyógyteája és a tetejébe a vadmadarak is szívesen fogyasszák. Eldőlt a dolog, vittük a kökényt és a galagonyát hátulra, elöl pedig már el van ültetve a szintén madárcsemegének számító bodza, berkenye és a ribizli is, van fügénk és Hakuro Nishiki fűz bokrunk, ami az én hatalmas nagy kedvencem, mióta elültettem állandóan kiállok a teraszra és csodálom a mi gyönyörű kertünket. Úgy látszik, az első alkalommal meg is jegyezte a pasi a fizimiskámat, mert most hogy odamentünk rám nézett mosolyogva aztán azt mondta: "Tudom, tudom, a madárbarát kert!!" És mivel neki is nagyon tetszett az ötlet, jött is velünk segíteni, hogy összeválogassuk amire még szükségünk van. Teljesen elégedetten jöttünk el a kertészetből.:-))))) 
Na szóval elültettünk mindent, aztán mint a kiskakas  a szemétdombján, olyan büszkén járkáltam az én gyönyörűséges kertemben!! Alig várom, hogy a bokrok kicsit nőjenek és beköltözzenek a tollas albérlők, Pesten is egy egész csapat madár járt hozzánk enni, sokszor reggel, mikor vittem ki a papkák maradékát, már ott ültek a póznán és lesték, hogy mikor jön a reggeli. A sövényünk rigófüttytől volt hangos, a tövében rohangáltak a kis fiókák, mikor kiugrottak a fészekből és ez eddig nagyon is hiányzott, pedig ennél szebb, madárcsicsergősebb helyre nem is költözhettünk volna, de a fészek rakáshoz  elég nagy bokraink még nincsenek Az egyik szomszédasszonyunk pár házzal odébb panaszkodott is, hogy a tujákért százezer forintot fizettek és mind tönkrementek. Hát jelentem, nekünk nincsenek 100 ezer forintos növényeink, de vannak olyanok, akik majd odacsalogatják a vadmadarakat, a tüskés ágat megvédik őket a ragadozóktól, a kertben pedig a macskagyűlölő Dániel generális teljesít szolgálatot (remélem, még sokáig, bár egyik nap elvittük szegényemet egy órácskára sétálni, utána a nappaliba a szó szoros értelmében összerogyott és órákig pihent, mégis mikor meglátta a kezembe a pórázt boldog örömmel jött el velünk).
A kalit takarítás is délutáni program volt, illetve egy megoldandó probléma: amikor Zebi érkezett, megkértem  N-t, hogy az egyik rudat tegyük kicsit odébb. Nem volt egy túl jó ötlet, mert így éppen rápottyantott az alatta lévő rúdra is, no ezt kellett most odébb rakni, illetve a potyantott rudat letakarítani. Elmagyaráztam hát Zebinek, hogy most be kell nyúlnom hozzá, egyrészt odébb teszem a rudat, ne ijedjen meg, őt nem akarom bántani. Hát........ simán ment a dolog, érdeklődve figyelte hogy mit csinálok, nemhogy csípni nem akart, még csak ideges sem volt. Na akkor jött a nehezebb dió, mert a rudat a ronggyal kellett le sikamikáznom, illetve először egy vakaróval levakaranytúzni róla a koszt. Ezt is felfestettem előtte, lassan, óvatosan mozogtam és nem is néztem rá, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, ha meg akar csípni, úgyis meg fog. De nem akart, ezt is végig aszisztálta minden nehézség nélkül.:-))) Jupiiiii!!!:-))
A legjobb hírt a végére hagytam, aki ennyi posztot végigolvasott az megérdemli, hogy velünk örülhessen.:-)))
Tegnap délután ahogyan szoktam kiengedtem a tollas bandát, először a kicsik jöttek, játszottak a kezemben és rajtam, aztán vissza mentek és kiengedtem a nagyokat is. Zebi ajtaját is kinyitottam, aztán ahogyan bambultam jobbra-balra, látom ám, hogy a kiskoma szépen kiült az ajtóba és onnan figyeli a többieket, illetve különösen a szürke királylányon pihen el a szeme. Annyira édes volt, mert Merlin egy kis szeretgetés után feltelepedett a fejem fölé a kötélre, a szürke srác őt nézte csodáló szemekkel, Merlin pedig a kötélről egyértelműen Zebit leste. A többiek jobbra-balra kavartak. Zebi szemmel láthatóan jól érezte magát, már nem rágta idegesen a körmeit, csak egyszer-kétszer kezdett neki, aztán abbahagyta.. Viszont ahogyan ott ült, szépen a lábával elkezdte az állát vakarászni halálos nyugalommal, nekem pedig olyan röhöghetnékem támadt!!! Ezt a feketesapkások is csinálják, lassan... komótosan vakarássza az állát, mintha nagyon elgondolkodna valamin.... ilyenkor Rodin Gondolkodó-ja ugrik be erről a pózról, annyira vicces!!!!:-)))
Nem idegeskedett, mert ideges madár nem vakargatja nyugodtan az állát!!!:-))) Később ki tudja honnan (?) előkerült egy ananászos joghurt és a három oldalról való megszállás közben meg is ettük, igyekeztem, hogy nekem is jusson, elvégre ez az én vacsorám volt.:-)) Zebi többször vett fel olyan pózt, hogy azt gondoltam, azonnal megindul a térdemre. Jól érezte magát, ez egyértelműen látszott és én nagyon örültem neki.:-) Senki nem bántotta, beszélgettünk is kicsit, hát alakulgat ez a dolog.
Eljött a fekvés ideje. Sámit szépen betettem, indultam Morzsihoz, aki azonban olyat fogott a kezemre, hogy a szemem is kiugrott, aztán Buddha nyugalmával haladt tovább és szépen rámászott a vállamra, mintha az előbb éppen nem az én kezemet harapdálta volna. Érdekes egy természet, az biztos:-))) Ő csak fog, nem csíp, de olyan erős a csőre, hogy azonnal kiguvad a szemem tőle, szólni viszont nem lehet, mert akkor azonnal levágja, hogy ez egy tök jó játék, ő rám fog és meg visítok. Már amikor I.-ék jöttek vasárnap, akkor is eljátszotta ezt. Sámi ült a vállamon, ő is odajött és furakodott a fejem és Sámi közé. Mindig ezt csinálja, de mivel nem vettem észre és nem dícsérgettem, hogy milyen okos, így szépen hátulról megfogta a fülemet, jelezve, hogy ő is ott van, ha nem látnám.:-))) Csuda egy pofa ez a kismadár!!:-))) És nagyon szeret a maga kis bumfordi módján!:-))) Őt nem lehet betenni, csak ha leüli az idejét a vállamon. Ültünk hát, a nagy csőrét az arcomnak dűtötte és reszelt rendületlenül.:-) Mikor már vagy negyed órát ott üldögélt, na akkor lehetett indulni a kalit felé, ott szépen felmászott az ujjamra és betettem.
A Pipi még egy kicsit kinn maradt, ráhasalt a mellkasomra én pedig a fejét-nyakát masszíroztam.A kalit mélyéről Zebi nagyon figyelte.:-)))
Ez is egy fura dolog, mindig gondolkodom is rajta. Talán nem annyira jó, hogy a Pipi ennyire közel áll hozzám, inkább kéne papagájnak lennie. Zebi most viszont a többiektől tanul, figyeli őket és ha azt látja, hogy ők bizalmasak velem és nem bántjuk egymást, akkor előbb-utóbb ő is megbátorodik. Szóval azt is mondhatnánk, hogy ez a 22-es csapdája!!!:-))) 

2012. május 18., péntek

Kedves Olvasóim!

A Sors vagy nevezhetjük máshogyan is, kinek mi a szimpatikus, különös akaratából a tegnapi nappal egy másik jákó gazdája lettem. Zebi, mint már írtam egy 8 éves jákó hím, aki az egész eddigi életét egy személlyel töltötte, akihez nagyon erősen kötődik természetesen. Az ő életkörülményei most változnak, nem tudja a továbbiakban a nyugodt, állandó és kiegyensúlyozott életet biztosítani Zebi számára, ezért úgy gondolta, én talán meg tudom ezt adni neki, így Zebi a tegnapi nappal átköltözött hozzánk.
Őszintén szólva rettenetesen megviselt a dolog engem is, látni az embert, akinek 8 éve ez a kismadár a konstans az életében, a kisírt szemeit, látni, hogy teljesen egy hullámhosszon vannak és ahogyan egymást nyugtatgatják  .................. belegondolni, hogy egy hasonló szitut hogyan élnék meg én....... szóval lelkileg én magam is erősen padlóra kerültem a dologtól........! Valószínűleg ezért lett aztán estére valami rémületes fejgörcsöm.

A mai naptól a "Zebi naplója" részben mesélek N-nak, hogyan élünk, hogyan szokik be hozzánk Zebi, a kis malőröket, a vidám perceket (mert remélem hamarosan azok is lesznek) képekkel illusztrálva, hogy ha már nem lehet vele, azért mindent tudjon, ami a kis jákófiúval történik. Reményeim szerint összebarátkoznak majd Merlinnel, hiszen "egy vérből valók", ahogyan  Kipling is írja.:-) Egyelőre még ott tartunk, hogy rá kell erre jönniük, tekintve, hogy Zebi sem látott az élete 8 éve alatt másik jákót, Merlin pedig egyke volt, nem testvérrel nőtt fel. Próbáltam is tegnap oldani a feszültséget, mikor meglátták egymást, vidámam rámutattam mindkettőre: "Oposzzum - oposszum!" felkiálltással, de ezt szerintem egyedül én értettem, mint nagy "Jégkorszak" rajongó, senki nem vágta, miről is van szó.
Zebi antréja egyébként elég jól sikerült, a többiek lesték az új fiút, aztán amikor szegényt ki akartuk venni a hordozóból, akkor elkezdett kétségbeesetten kiabálni, erre Morzsi is és Sámi is rákezdett ugyanúgy, szépen elvokalizálgattak hármasban, de hát ugye ez így természetes! 
Ma az esti kiengedéskor odaviszem mindegyiket, bemutatom nekik Zebit. Ő egyelőre nem jöhet még ki, meglátom, hogy mi lesz a többiek reakciója és innen alakul a dolog!
Tehát, aki közületek a továbbiakban követni szeretné Zebi sorsát, látogasson el a "Zebi naplója" részhez is!

Remélem Zebi hamar otthon érzi majd magát nálunk és az történik, ami mindenki számára a legjobb!!!

2012. május 17., csütörtök

Zebi







Szeretném bemutatni Nektek Zebulont. 8 éves hím jákó. A mai naptól fogva a csapatunk teljes jogú tagja.
Hosszabb posztra készültem, de pillanatnyilag olyan fejgörcsöm van, hogy nemhogy írni, még olvasni is alig tudok. Holnap folytatom.......

2012. május 16., szerda



1

2012. május 15., kedd



2

2012. május 14., hétfő



3

2012. május 11., péntek

Álom




"Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt....!!!"


Talán most teljesül a legtitkosabb vágyam is......!!!

És köszönöm, hogy meghallgattál Istenem!!!!:-)




2012. május 8., kedd

Szuper Hold, szuper hétvége, szuper papkák, szuper kert...





A Szuper Hold valóban szuper volt! Még sosem láttam ekkorának és ennyire fényesnek….. csak álltunk a teraszon és bámultuk. Képet természetesen nem tudtam készíteni róla az én kis játékgépeimmel, de most elcsórok egyet a netről, csak úgy illusztrációnak.:-)




A hétvége elszaladt és nagyon jól sikeredett.
Pénteken a megszokott ÖTYE nem Katinál volt, elkirándultunk Solymárra és megnéztük Máthé Jociék kis boltját, ez is szuper volt, nagyon szép és praktikus madárfelszerelési és egyéb kisállattartási dolgokkal, eledelekkel. Mindjárt jól be is vásároltam magokból, kapott Dániel is csontot marhabőrből, Kati vett egy tucat gyönyörű halat az akváriumába, még a céges mackák is kaptak egy önitatót. Egyben nagyon sok szerencsét kívántunk az új bolt tulajdonosainak is, öröm bemenni és végig bügézni a sok gyönyörű és praktikus árut. Ott aztán Joci is meglepett minket, kirándulást szerveztek  Kapuvárra, egy nagyon kedves papagájtenyésztő és a családja hívott meg minket. Pünkösdkor megyünk, napközben átlátogatunk Ausztriába, a határhoz közel egy nagyon szép kis vadaspark van, azt fogjuk megnézni, majd Öntésmajorban ebédelünk, madarakat és kertet nézünk…...... ez is szuper lesz, már alig várom!!!!!:-))) Ez lesz a pünkösdi ÖTYE program. Én nem nagyon mozdulok itthonról, de nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhetem a családot!:-))
A szombat a semmittevés jegyében telt, ilyen nagyon ritkán van nálam, de most úgy éreztem, szükség van rá. Igaz,hogy már hajnal hasadtakor talpon voltam, kirohantunk a piacra, egy öreg kertész bácsi szép, egészséges fügebokrot ígért, hát el is hoztam. 


Íme, Füge úr.......




... és Bodza kisasszony!


Kicsit megkéstem a madarak reggelijével. De kárpótlásul mindegyik kijöhetett már reggel, sőt a két nagy, Sámson és Merlin a vállamon ücsörgött kinn a konyhában míg a reggelit készítettem nekik és úgy diskuráltunk. Persze az összes ablak és ajtó szigorúan zárva volt.
A teraszos napozás elmaradt a héten, nagyon erős volt a szél, nem kockáztattam, hogy valamelyik megfázzon. Vasárnap kora délután aztán felszereltem magam a kis Nikkonommal és úgy mentem be hozzájuk, hátha sikerül „lőnöm” valami jó kis képet vagy filmet. Ez így működik, tekintve, hogy mégsem kérhetem meg őket, hogy most álljon oda oszt maradjon úgy pár percig. Az a technikám, ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni, hogy csak lövöm a képeket, mindig lesz benne pár nagyon jól elkapott pillanat.:-) A filmek is így működnek, azzal a különbséggel, hogy míg az egyik kezemmel játszanak vagy simogatom őket, a másikkal próbálom a gépet tartani, de közben a többiek közül mindig legalább kettő azonnal a karomra-kezemre telepedik vagy a gép madzagját húzgálja, esetleg akkor jut eszébe hogy a fülemet sorjázgassa, a szemüvegemre másszon és ezenközben kell a filmet is elkészíteni.:-)))


  Bubi integet :-)




Ez a Csibészke meg egyre sármosabb!!!:-)


Minden esetre én nagyon élvezem ezeket a pillanatokat, szerintem ők is, mert a végére már fürtökben lógnak rajtam.:-)))

Vasárnap anyák napja volt, Katusom gyönyörű szép hortenziával lepett meg és azonnal mondta, hogy ki lehet ültetni a kertbe ezt is, akkor minden évben virágzik nekem.:-) 







Nem tudom, mennyire vagyok jó anya, én remélem , hogy az vagyok. Tény, hogy az én kislányom, aki bizony elég rémes kamasz volt mára már egy okos, intelligens fiatal nő, teljesen önálló, sosem sajnálja az időt, hogy sokat beszélgessünk, sok dologról hasonló a véleményünk. Sőt, büszkén mondhatom, hogy a legjobb barátnője is vagyok, megossza velem a  titkait is, ezt én sosem erőltetem, de ha elmondja, nagyon örülök neki. Legtöbbször a véleményemre is kíváncsi, de azt már úgyis tudja előre, mit fogok mondani. Igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen klassz gyerekeim vannak. Katus okos, intelligens, van tartása és önbecsülése. Kőkeményen racionális, nemhiába közgazdász, sokszor és mindig jókor engem is visszahúz a földre. Mindenkinek ilyen gyereket kívánok a hibáival együtt.

De minden jónak vége szakad egyszer, így eltelt a hétvége is. Borongós, esős hétfőre ébredtünk, de nekünk ez nagyon jó volt, hiszen megérkezett a várva várt ESŐ!!!!!

Munka után sovány malac vágtában indultunk haza, hogy elvessük a fűmagot és megcsináljuk a kertszegélyeket, hiszen a nedves földbe könnyebben be tudjuk kalapálni őket. Az eső azonban vég nélkül esett, csendesen de határozottan. Sima otthoni ruhában nem lehetett kimenni, hiszen az fél óra alatt átázott volna. Eszembe jutott, hogy mikor Katusom még gimnazista volt és terepgyakorlatokra járt vettünk neki egy viharkabátot, amin nem fogott az idő vasfoga, úgyhogy serényen felrohantam és kikerestem a gardróbszekrényéből. Nem éppen mai darab, nem divatos de a cél szentesíti az eszközt, én sem a walesi herceg ozsonnájára voltam benne hivatalos. Na de még cipő is kellett, hiszen a sár itt-ott bokáig ért…. ! Hát ahogyan ott mókoltam, megláttam Katus lakk gumicsizmáit és máris kigyulladt a fény az elmémben, itt van hát a megoldás, tekintve, hogy szinte teljesen egyforma a  lábméretünk…. Felrántottam aztán uzsgyi kifelé, dologra fel!
A garázsnál aztán rögtön összefutottam a szomszédunkkal, aki elnyomott egy halvány mosolyt, mikor meglátott. Igazán papus világosított fel, hogy ebben a  hacukában a lakkcsizmával és a viharkabátban pont úgy nézek ki, mint Matula bácsi és Babie baba buggyant keveréke…J
Na de sebaj, kit érdekelnek ilyen apróságok, mikor LESZ FÜVÜNK!!!! Nagy elánnal neki is láttunk a gereblyézésnek, bár papa itt-ott belesüllyedt a megázott talajba, amitől viszont olyan lábnyomokat hagyott hátra, mintha a jeti járt volna arra! J

Végeztünk a gereblyézéssel, kihozott valami kis Gardena kocsit, amit a sógornőm adott neki, a lelkére kötve, hogy abban szórjuk el a magot, hogy egyenletes legyen. Hát szórjuk! Beletöltöttük az első adagot, elkezdte húzni, kb 5 méter után a kocsi kerekén annyi sár volt, hogy se előre-se hátra nem ment. Erre papus vadul elkezdte rázni a nyelét, mint egy félőrült jazz zenész a rumbatököt, ettől azonban 10 perc múlva már a két karja majdnem leszakadt és folyt a víz a fején. Sebaj, mert LESZ FÜVÜNK!! Persze, hogy nem lett egyenletes! Az sem számít, elég mostohák az ültetési körülmények, majd utána vetünk még, csak zöldelljen már!
Nagy nehezen végeztünk, elégedetten szétnéztünk, majd papus egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapta a hengert, hogy lehengerelje az elvetett fűmagot. Nagy hiba volt, mondhatni hatalmas, a vizes talajt a henger szó szerint felszántotta, természetesen a közepén kezdte el húzni, úgyhogy innentől egy jó darabon, amíg meg nem hallotta, hogy én lila fejjel ordítok a járdáról, a fümagokat totálisan evakuálta! Így most egy darabon újra kell vetnünk, de a többi részen azért már, ha csak mag állapotjában is, de VAN FÜVÜNK!!! J






2012. május 4., péntek

Kert, kert, kert...........


Kertlázban égünk….. vagyis inkább csak én, mert papusomnak még az is erős megpróbáltatás, hogy megkülönböztessen egy dísznövényt a gaztól!:-) Megkaptam a kert skiccét, tegnap délután aztán neki estem és szépen végig bügéztem a gugli képeken. Hát mit mondjak, valami gyönyörű volt! Szerencsés vagyok, mert ha ránézek a skiccre szinte látom magam előtt a kész kertet. Nagyon szép lesz, eddig én ilyet csak botanikus kertekben láttam, ahol úgy vannak a növények összeültetve, hogy nemcsak színben és formában harmonizálnak, hanem minden évszakban díszítenek, hol virágokkal, rügyekkel, hol a termésükkel , formájukkal. Az is nagyon jó, hogy hozzáértő állította össze, így a viszonylag mostoha termőföldünkhöz igazította a növények szükségleteit. Mentes lesz mindenféle puccos és  mesterkélt dologtól, viszont teli lesz egy csomó bogyós növénnyel, ami viszont a tollas népnek eledelül is szolgálhat!:-))) Jupppiiii!!!:-)
Olyan félkör alakot képzeljetek el a kerítés mentén, kifelé logikusan a magasabb cuccok lesznek elültetve, befelé egyre alacsonyodik. A teraszról nézve gyönyörű félkör alakban terül majd el, úgy, hogy lehetőség szerint takarjon az utcai front felöl. Középen pedig egy kis füves rész, mondhatni egy tisztás lesz, ahol lehet majd sütögetni, bográcsolni. Oda majd veszek egy madárfürdőt, amit naponta töltögetek, hadd élvezkedjenek a vadmadarak is és azért, mert bizony a nagyon meleg nyári napokon szívesen fürdenek-isznak ők is. Remélem, hogy egyszer beköltöznek a kertünkbe a rigók, hiszen bőven tudnak majd hol fészket rakni. A Paripa utcában még sününk is volt. A végén annyira megszokta, hogy jövünk-megyünk körülötte, hogy el sem szaladt, ha este a félhomályba összefutottunk vele valahol.

Este ezért még olyat tettem, ami ritkán fordul elő nálunk, nem engedtem ki a tollas népet, hanem egészen éjfélig a növényeket keresgettem, nézegettem. Azért, hogy ne érezzék magukat a háttérbe szorítva főztem gyorsan nekik egy kis pempőkét (ezt Vezsu topiktársam nevezi így:-D), ami egyszerű kukoricadara vízzel, majd felturbózva egy cseppnyi olivával, mézzel és összetört banánnal. Nagy kedvenc, pláne ha megbolondítom egy kis máriatövismaggal is, olyan csend volt a madárszobában mikor kitálaltam nekik, hogy  a légy zümmögését is lehetett hallani.:-)
Reggel aztán, mikor etettem el is meséltem Sáminak, micsoda szuper kert lesz, nézegethetik majd a teraszról. Nem sértődtek meg a tegnap délutánért, még Merlin is rohant a kalit oldalához pipipuszira:-) Jön a hétvége, két napot is kinn lehetnek, bár most inkább talán délelőtt teszem ki őket, hogy délután aztán a szobában repkedhessenek.

Innentől Ti is nyomon követhetitek a kert születését, mert képekkel fogom illusztrálni, hogy hol tartunk. Nyilván nem lesz ez egy kapkodós, hübelebalázs dolog, de ahogyan gyarapodik a növényállomány úgy láthatjátok majd őket.

Ebből kiindulva holnap lefotózom a mostani állapotot, hogy lássátok honnan indultunk és hová jutunk majd.:-)