Az este békében telt. A vacsora vegyes kása + erdei gyümölcs volt némi mézzel feltuningolva és jó bőven megszórva máriatövismaggal. Ez naggyon tuti!!!! Úgy falták, mint aki már egy hete nem evett!:-)))
Utána meg szabad foglalkozás. A kicsik még vacsora előtt kinn voltak. Jellemző rájuk, hogy felvettem egy új trikót (a legolcsóbb fajtából való pamutot, nálunk ez fogyóeszköz)) amire Bubikám azonnal naiv motívumokat rágott, ne legyen mááá annyira unalmasan egyszerű, csinál ő mintákat, ha akarom!:-)))
A nagyok is minden különösebb probléma nélkül el voltak. Ma nem jött ki Zebi, érdekes, ez már már olyan sorminta jelleggel ismétlődik, egyik nap kijön, a másikon nem. Illetve egyszer kimászott. Ott ültem a kalit ajtaja mellett, ő meg belülről figyelt. Szóltam neki, hogy "Gyere ki kicsi bogár!" erre szépen kimászott, majdnem hozzám, rám nézett, közölte, hogy " Nyugi, nyugi ! Jó??? " aztán gondolt egyet és visszament. Hatalmas arc ez a kismadár, hihetetlenül jóindulatú, békés, mindent megfigyel és naggyon jó humora van.
Mikor már a zöldeket is eltettem aludni akkor odaültünk a Pipivel Zebi közelébe, persze véletlenül. Zebi nézte Pipit, ő meg vissza, szemmel láthatóan érdekelte őket a másik, de ezt sem vittük túlzásba, olyan "lassan járj tovább érsz" alapon.
Jajj, ez a Merlin is akkora fazon, nem elég, hogy rátapad a kalitra belülről, kidugja a csőrét és motyogja, hogy "Pipipuszi", saját magát Pipibabának hívja.:-)))
Reggel Zebi többször odajött a kalithoz, lehajtotta a fejét. Őszintén szólva én még az enyéimhez sem szoktam benyúlkálni. Azt gondolom erről, hogy az ő háza az ő vára.Kell egy hely, ahol teljes biztonságban érezheti magát és ez legyen a kalitja, ott nem piszkálja senki. Rácson át nem nagyon simogatom őket.Az a tapasztalatom, hogy olyankor kiszámíthatatlanabbak, esetleg nem veszi észre , megijed és odakap, szerintem felesleges feszkó egy ilyen, ha kinn vannak akkor úgyis lehet őket simogatni. Zebit is nagyon megdícsértem, hogy milyen okos kismadár, de ennyi. Nem akarok tolakodó lenni, lépjen ő először aztán majd én. Mindig arra gondolok, hogy ha valamit elrontok, olyan sokat léphetünk vissza, hogy nem éri meg türelmetlennek lenni. Lehet, hogy ez is belejátszik abba, hogy szépen, lassan közeledik hozzám, mert nem eröltetem, nem lógok a nyakán állandóan. Azt nem szeretik!:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése