2010. augusztus 26., csütörtök

Ellentétek... és egyebek






Igen, jól látjátok. Sámson még mindig eteti a kicsit. Nagyon muris az egész. Tegnap például Sámi betársult Rebekához vajas zsemlét enni, megette jó étvággyal, aztán megetette Mózest is, nehogy má neki ne jusson ebből a fincsi kajából. Mert a vajas zsemle az nagy kedvenc nálunk.
Fantasztikus figurák ők ketten. Néha olyanok mint az angyalok, néha mint két ördögfióka. Sokat bolondoznak és játszanak:
Az múlt héten pár nap szabadságon voltam. Reggelente nem volt hajnali kelés, hát aludtak ők is, amíg mi nem mozogtunk. Csibiék különösen, őket úgy kell kirobbantani az oduból. A nemeseket viszont minden reggel kiengedtük, mi még lustálkodtunk, ők meg ott kavartak körülöttünk. Egyszer csak azt láttuk, hogy az ágy végénél, mint a pástnál,  felállnak vívóállásba és kezdődik az asszó. Sámson vad csörtéket indított Mózes ellen, aki egyébként lazán, csípőből visszaverte, sőt időnként mire Sámi odatáncolt, már léphetett is hátra, mert Mózes oroszlánként küzdött, egyhelyben állva, nyilván nem mert a rossz lábával lépni, nehogy elveszítse az egyensúlyát. Állva, nyújtott nyakkal hárított vagy egészen közel engedte magához Sámit és akkor kitört, a csőrével futamította  meg. Az egész nem tartott tovább 5 percnél és Sir Sámson vereségével végződött, nem bírta Mózest sem kibillenteni, sem meghátrálásra kényszeríteni. A következő percekben Sámi duzzogva, mormogva elcuccolt az ágy végének másik oldalára, Sir Mózes pedig, mint a "Hét mesterlövész" hősei, vérforraló nyugalommal, pókerarccal üldögélt tovább a helyén. Hehe, persze az ügy sikeréhez az is hozzájárult valamelyest, hogy Mózes már igencsak nagyobbacska, mint Sámson.:-))) Aztán 10 perc múlva a legnagyobb békességben összebútoroztak valamelyik kiülőn, ez csak játék, Mózes most tanulgatja, hogyan kell egy felnőtt nemesnek megvédenie magát, Sámson rajtam gyakorolt, Mózi szerencsésebb, neki van társa ehhez.:-)))
Egyébként pedig nagyon is jól elvannak, itt van ugye ez az etetgetés, hát működik rendesen,sőt a napokban láttam éppen, hogy mindketten kenyérhéjat rágtak, Mózié előbb elfogyott, simán odasántikált a nagyhoz és ahogyan Sámi tartotta a lábában a kaját, hát odahajolt és egy jóízűt harapott belőle, Sámson meg meg sem rezdült, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy akkor közös a kaja.
Most már nem a két oldalamon pihennek, nem hát, mert akkor nem látják a másikat, oszt lehet hogy az közben több simit kap és az meg nem igazságos. Ezért először felülnek kétoldalról a vállamra, majd kisvártatva valamelyik megindul, átmászik a mellkasomon keresztül a másik karomra és felül közvetlenül a cimbije mellé, erősen szemmel tartva hogy mi is történik. Mikor először csinálták, nem is értettem, de mára már rendszerint így csoportosulnak a bóbiskoláshoz, de Sámson többször felül a vállamra háttal, mert akkor fel tudok nyúlni a kezemmel, hogy a hónalját vakargassam, nagy hedonisták, az biztos!!!!:-))))
És hát nagy-nagy örörmmel mesélem, hogy a Mózes bizony egyre jobban kinyílik, meghozza a gyümölcsét a TLC (ezt a LOV-on tanultam a többiektől, ez kell egy "ekki"-nek, Tender Love and Care!!!!). 6 hónapnyi türelem, szeretet és gondoskodás eredménye, hogy mára már ő is állandóan köztünk akar lenni, lejön Sámsonnal együtt megvizsgálni Rebeka játékait, repül a vállamra, ahogy kiengedem és nem is akar onnan lejönni, de mostanra ha felnyúlok érte, hogy odategyem a kinti tálikójához enni, nincs morgás vagy ujjtépés, szeret tv-t nézni és közben halkan dünnyögni hozzá, miközben szépen sorjázgatja a fülemet, szóval boldogságosan éldegélünk együtt és hiszem, hogy itt sem állunk meg, még tovább mélyül köztünk és köztük is a barátság és a szeretet.
Na azért a sapisokkal is történnek dolgok.... mert ők is nagyon szeretnek figurázni. Érdekes, hogy mostanára annyira jól érzik magukat együtt, hogy sokszor egy félórás vakarászás-simi után szépen vissza mennek együtt a kalitba. Csibészke lelkesen eteti Bubust, aki el is fogadja, nagyon jó látni , hogy ilyen harmónia van köztük. A múlt héten azért volt már eksön, amitől leizzadtam emberesen. Olyan péntek tájban jöttek az unokák. Lacuska már szépen megy, mit megy, mint egy lépegető exkavátor teper ezerrel, pillanatok alatt odaér mindenhová és hát az lenne az ideális, ha az embernek hátul is lenne szeme, mert akkor lehetne igazán szemmel tartani a kis bohót, egyébként pillanatok alatt infarktus közeli állapotba bírja hozni az ő szerető nagymamáját.:-) Mostan például azzal, hogy ímg egy pillanatra elfordultam ő odapattant a sapisok kalitjához és Csibészkét, akik éppen az alsó részen kavargott, hogy jobban lássa a fiúcskát, szóval benyúlt és vigyorogva, simán elkapta Csibi csőrét. A hatás frenetikus volt, Csibi megmerevedett, a szemei elkezdtek zoomolni, aztán kirántotta a csőrét, de egy lépést sem ment odébb, Lacust nézegette, aki nem elég hogy inzultálta, de még valami ismeretlen nyelven jókat be is szólt neki. Ránéztem Csibire, minden tolla a helyén volt, a szemei vidáman csillogtak. Meglepte Lacuska közvetlensége, de nem ijesztette el. Én meg letöröltem a vizet a homlokomról.  Már jó régen érdeklődik a kicsi után, de eddig még csak egyszer láthatta testközelben, mikor még a kicsi járókában volt, na akkor odamehetett a járóka szélére és élőben is megnézhette.
Aztán tudom még ezt fokozni is, mert vasárnap este, mikor már a kalitokat nagytakarítottam, kiengedtem a sapisokat, mert egyébként a gőztisztítóval nem tudok a kalit sarkaiba benyúlni. Ők a kalit tetején, én meg a nádszál vékony testemmel türemkedtem az ajtón befelé, mikor egyszer csak kivágódik az szobaajtó és a fent említett kicsiny ördögfióka kavar befelé harsány "Hej-hej!" kiálltásokkal. Egyenesen Sámiék kalitjához, akik bár ismerik, de jobb félni mint megijedni alapon ilyenkor felmenekülnek a leghátsó-legmagasabb sarokba és csak figyelik a kis jóságot, amint körüljárja a kalitjaikat és magyaráz. Aztán Lacus azzal a slunggal már haladt is kifelé, igenám de közben a két sapis már lemászott alulra, ameddig csak tudtak, hogy megtekintsék a jövő madarászát. Hát ott állt el a levegőm, Lacusnak kifelé el kellett mennie Csibi és Bubus mellett, akik simán elérték volna a kisfiút, ha akarják. No én megfogtam egy újságot és gyorsan összetekertem, jöjjön aminek jönnei kell, előbb-utóbb ugyis össze futottak volna valahol és erősen csak a testbeszédüket figyeltem, mert ha az egyik (ez ugye csak Bubi lehet) megindul, akkor esetleg a másik is..................... De semmi agresszorkodás nem volt, Lacus simán elgyalogolt mellettük, szinte elérték a csőrükkel, nézegették, sőt nyújtózkodtak utána, de le nem érték, viszont nem is akarták bántani. Ez a kaland is jól végződött..........:-))))))))))))))

2010. augusztus 13., péntek

Szívmelengetős pillanatok...............

Reggel van. Mózes és Sámson ma bal lábbal ébredtek. Mikor kimegyünk a konyhába, már kezdik a comboskodást egymással. Konkrétan Mózes nem bír magával, aki utálja ha Sámson a kedvenc helyére pofátlankodik. Az ott az ő helye, az ő vára, senki madárfiának nincs ott keresnivalója. Kardoznak rendesen a csőrükkel. Nem szoktam beleszólni, elég nagy már Mózi is hogy megvédje magát, Sámson meg depláne, intézzék el a dolgot maguk között. Általában nem is tart csak pár percig, most azonban nem férnek a bőrükbe, egyik sem enged a másiknak. Először a konyharuhát dobom közéjük, szét is rebbennek, aztán Sámson olyan macsós fejrándítással, "menj innen anyádba!" gondolattal lehagyintja a kalit tetejéről és kezdik előlről. Én sem vagyok a topon reggel 1/2 6 -kor. Megunom, hogy mikor süt a nap, szép az idő, a kedvenceiket sarabolom a tálba, akkor ez a két ganaj itt öli egymást. . Mózes azonnal vissazvesz, mikor meglátja hogy odalépek, Sámson viszont megemeli a szárnyát és csattogva hív egy kis bunyóra. Az anyád szép szemit! És benyúlok közéjük. Csupasz kézzel, két mérges, veszekedő nemes hím közé.Kiemelem Sámsont, aki azzal a mozdulattal lenyúl a karomhoz és elkapja.a bőrömet. Döbbentem nézem, ahogy húzza-húzza  és a végén ott marad egy nagy kék folt és egy luk. Nem kiabálok és nem jajgatok, nehogy azt gondolja, ez valami jó játék. "Mit csinálsz??? Bolond vagy??!!"  Azonnal beteszem a kalitjába és a karomat vizsgálgatom. Szép, kerek lukacska, körülötte nagy kék folt. Igazából nem is fáj, inkább csak belülről. Még sosem csípett meg. Egy barátomnak elmeséltem, jókat rötyögött rajtam, hogy engem még sosem csípett meg nagymadár???!!! Hát nem. Ez volt az első és remélem az utolsó is. A hálóból harsány "Mama, mama!" hallatszik. Olyan 10 perc múlva bemegyek, ül a rúdon és néz angyalszemekkel. "No, gyere ki te nyomorult!"
Felmászik a vállamra, egyszer csak odadugja a csőrét a nyakamhoz és szépen, hosszan, elnyújtottan puszilgatja, aztán az arcomhoz hajol egészen közel és hang nélkül bedugja a csőre hegyét a számba. Így maradunk egy darabig aztán megy az élet tovább....................

Este van, nézem a tv-t, az egyik vállamon Sámson csikorog, a másikon Mózes. Sámi bebújik a nyakamhoz, ott szeret bóbiskolni, a feje a fal felé néz, úgy fordul, hogy a kezemmel éppen a szárnyait és a farkát érjem el és simogathassam.  A Mózi fogja a szemüvegem szárát, ő meg így bóbiskol. Aztán elengedi, egyre közelebb kerül az arcomhoz, a végén a csőre hozzám ér. Aztán csak egyre jobban döl, neki az arcomnak, már én tartom, mert ha elhajolnék, leesne. A szeme csukva, bealudt teljesen. Meg sem merek mozdulni.Szerencsére a film hosszú, nem is tudom pontosan meddig tart, csak arra ébredek, hogy valami hülye reklám megy, én meg ülve alszom a vállaimon két beájult zöccséggel.....


Megkapták az új játszóteret. Sokat gondolkodtunk, hogy melyiket vegyük meg nekik. A sapisoknak talán jobb lett volna a kisebb alapterületű (azt ugye még jobban el is lehet helyezni), mert az teli van létrákkal, amin jókat lehet mászni, ez pedig a lételemük. A harmadik is jobb lett volna, létrával, hintákkal, de itt van ugyi a két zöld lovag is. Olyan kellett, amin ők is jól érzik magukat. Egyszerre nagyon tapasztaltnak és ártatlannak elég nehéz lenni, mindenki kedvére pedig nem tudunk tenni, így eldöntöttük, hogy ezt vesszük.. Ennek kissé nagyobb az alapterülete, de mindegyik megtalálja a neki való játékot rajta. Jó választás volt!!!!!:-)))




Papa gyorsan összerakta és megkezdődhetett a szemlézés. Először a sapisok jöttek ki. Bubi néma rémülettel nézte az új izét a szobába, bebújt a nyakam alá és onnan vizslatta. Csibészke, aki mellékállásban bátor és egy hős is, elhatározta magát. Óvatosan rálépett, aztán kezek híján a csőrével kezdte vizsgálgatni az ismeretlen UFO-t. Rájött, hogy nem bánt, bátran feljebb majd lejjebb mászott. Rálépett a hintára, ami a súlyától elkezdett mozogni és mint egy perpetuum mobile, hintáztatta a kis tollas valagát. Na, ez már tetszett neki. Halkan kárálva hívogatta Bubit is, akinek esze ágában sem volt utána menni. Aztán az ujjamra vettem és hosszas rábeszélések után ő is rálépett, de csak állt ott, mint aki fémbe gyökeredzett és az első adandó alkalommal vissza spurizott a vállamra. Közben a papa valahová elindult és a garázsba vezető ajtón gondolta  lemenni. Bubi azonnal utána repült, de mivel az ajtó már záródott, egy vargabetűvel kireppent a konyhai ülőrúdra. papa pedig, mivel hallotta a szárnysuhogást, visszalépett és meglátta hogy Bubi a konyhában ül. "Utánad reppent!" - mondtam. Azonnal elindult Bubi felé megüdvözült fejjel, mert Bubi azért nem egy ilyen fene barátkozós típus. Be akarta hozni a szobába, ha már ilyen kedvesen vele akart menni. Bement, aztán "Auuuuuuuuuu!!!!!!!!!! Az anyád!!!!!!!!!" :-) Szóval Bubi elég amazon természet és el nem ítélhető módon ahogyan papa odanyúlt, hogy levegye a rúdról, megijedt és azonnal csípett, nem húsig de papa bőrét rendesen felszakította a csőrével. Jó tette helyébe ne várj jót!!!!:-))) És ne piszkáld Bubit, mert szeszélyes, kiszámíthatatlan és előfordulnak vele ilyen balesetek.:-) 


Bubi kedvenc helye a hálószoba. Ott érzi igazán jól magát a csendben és a nyugalomban. Ha becuccolok, kiengedem őket, közben halkan szól valami zene vagy a tv, hogy szokja az alapzajokat. Ő meg játszik: két lábon ugrál, mint a veréb, megtámadja az ujjaimat és finoman rágicsálja és üldözi. Ezek a játékok már itt az elmúlt idők alatt alakultak ki. Közben Csibi is jön-megy. Ha Bubika beszalad a tenyerem alá, akkor ő is azonnal ott terem (féltékenység, Csibi a neved!!) és ha mást nem tud, belecsíp  a kis tojóba, olyan kötözködősen, nehogymá mi ketten jól ellegyünk és őt kihagyjuk belőle. Bubi nekiszalad a kezemnek, a csőrével fogj a középső ujjamat és elkezd dőlni oldalra-hanyatt, aztán a két kis pilincka lábával, hanyatt fekve, kalimpálva megpróbálja levadászni az ujjaimat. Megállt a pillanat....... !!! 11 hónap telt el együtt, 11 hónap kellett ehhez, hogy kiismerjen, rájöjjön hogy megbízhat bennem, teljes bizalommal, hanyatt fekve játszon velem, szabadon hagyva a teste legérzékenyebb részeit..........!!!!!! Hát azt mondom, ezért érdemes madarászni, megélni ezeket a pillanatokat, mikor eltünik minden gát és félelem ember és madár között! Aki már megért ilyesmit, az tudja, miről beszélek és azt is, micsoda szívetmelengető érzés ez.........:-)))
Aztán jött a kis Dömdödöm Csibi és elkezdte a szárnyánál fogva húzgálni, onnan már ketten játszogattak nagy békességben és a varázs szertefoszlott, de megtörtént és tudom, hogy most már máskor is így fogunk játszani.............................:-)))))