Igen, jól látjátok. Sámson még mindig eteti a kicsit. Nagyon muris az egész. Tegnap például Sámi betársult Rebekához vajas zsemlét enni, megette jó étvággyal, aztán megetette Mózest is, nehogy má neki ne jusson ebből a fincsi kajából. Mert a vajas zsemle az nagy kedvenc nálunk.
Fantasztikus figurák ők ketten. Néha olyanok mint az angyalok, néha mint két ördögfióka. Sokat bolondoznak és játszanak:
Az múlt héten pár nap szabadságon voltam. Reggelente nem volt hajnali kelés, hát aludtak ők is, amíg mi nem mozogtunk. Csibiék különösen, őket úgy kell kirobbantani az oduból. A nemeseket viszont minden reggel kiengedtük, mi még lustálkodtunk, ők meg ott kavartak körülöttünk. Egyszer csak azt láttuk, hogy az ágy végénél, mint a pástnál, felállnak vívóállásba és kezdődik az asszó. Sámson vad csörtéket indított Mózes ellen, aki egyébként lazán, csípőből visszaverte, sőt időnként mire Sámi odatáncolt, már léphetett is hátra, mert Mózes oroszlánként küzdött, egyhelyben állva, nyilván nem mert a rossz lábával lépni, nehogy elveszítse az egyensúlyát. Állva, nyújtott nyakkal hárított vagy egészen közel engedte magához Sámit és akkor kitört, a csőrével futamította meg. Az egész nem tartott tovább 5 percnél és Sir Sámson vereségével végződött, nem bírta Mózest sem kibillenteni, sem meghátrálásra kényszeríteni. A következő percekben Sámi duzzogva, mormogva elcuccolt az ágy végének másik oldalára, Sir Mózes pedig, mint a "Hét mesterlövész" hősei, vérforraló nyugalommal, pókerarccal üldögélt tovább a helyén. Hehe, persze az ügy sikeréhez az is hozzájárult valamelyest, hogy Mózes már igencsak nagyobbacska, mint Sámson.:-))) Aztán 10 perc múlva a legnagyobb békességben összebútoroztak valamelyik kiülőn, ez csak játék, Mózes most tanulgatja, hogyan kell egy felnőtt nemesnek megvédenie magát, Sámson rajtam gyakorolt, Mózi szerencsésebb, neki van társa ehhez.:-)))
Egyébként pedig nagyon is jól elvannak, itt van ugye ez az etetgetés, hát működik rendesen,sőt a napokban láttam éppen, hogy mindketten kenyérhéjat rágtak, Mózié előbb elfogyott, simán odasántikált a nagyhoz és ahogyan Sámi tartotta a lábában a kaját, hát odahajolt és egy jóízűt harapott belőle, Sámson meg meg sem rezdült, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy akkor közös a kaja.
Most már nem a két oldalamon pihennek, nem hát, mert akkor nem látják a másikat, oszt lehet hogy az közben több simit kap és az meg nem igazságos. Ezért először felülnek kétoldalról a vállamra, majd kisvártatva valamelyik megindul, átmászik a mellkasomon keresztül a másik karomra és felül közvetlenül a cimbije mellé, erősen szemmel tartva hogy mi is történik. Mikor először csinálták, nem is értettem, de mára már rendszerint így csoportosulnak a bóbiskoláshoz, de Sámson többször felül a vállamra háttal, mert akkor fel tudok nyúlni a kezemmel, hogy a hónalját vakargassam, nagy hedonisták, az biztos!!!!:-))))
És hát nagy-nagy örörmmel mesélem, hogy a Mózes bizony egyre jobban kinyílik, meghozza a gyümölcsét a TLC (ezt a LOV-on tanultam a többiektől, ez kell egy "ekki"-nek, Tender Love and Care!!!!). 6 hónapnyi türelem, szeretet és gondoskodás eredménye, hogy mára már ő is állandóan köztünk akar lenni, lejön Sámsonnal együtt megvizsgálni Rebeka játékait, repül a vállamra, ahogy kiengedem és nem is akar onnan lejönni, de mostanra ha felnyúlok érte, hogy odategyem a kinti tálikójához enni, nincs morgás vagy ujjtépés, szeret tv-t nézni és közben halkan dünnyögni hozzá, miközben szépen sorjázgatja a fülemet, szóval boldogságosan éldegélünk együtt és hiszem, hogy itt sem állunk meg, még tovább mélyül köztünk és köztük is a barátság és a szeretet.
Na azért a sapisokkal is történnek dolgok.... mert ők is nagyon szeretnek figurázni. Érdekes, hogy mostanára annyira jól érzik magukat együtt, hogy sokszor egy félórás vakarászás-simi után szépen vissza mennek együtt a kalitba. Csibészke lelkesen eteti Bubust, aki el is fogadja, nagyon jó látni , hogy ilyen harmónia van köztük. A múlt héten azért volt már eksön, amitől leizzadtam emberesen. Olyan péntek tájban jöttek az unokák. Lacuska már szépen megy, mit megy, mint egy lépegető exkavátor teper ezerrel, pillanatok alatt odaér mindenhová és hát az lenne az ideális, ha az embernek hátul is lenne szeme, mert akkor lehetne igazán szemmel tartani a kis bohót, egyébként pillanatok alatt infarktus közeli állapotba bírja hozni az ő szerető nagymamáját.:-) Mostan például azzal, hogy ímg egy pillanatra elfordultam ő odapattant a sapisok kalitjához és Csibészkét, akik éppen az alsó részen kavargott, hogy jobban lássa a fiúcskát, szóval benyúlt és vigyorogva, simán elkapta Csibi csőrét. A hatás frenetikus volt, Csibi megmerevedett, a szemei elkezdtek zoomolni, aztán kirántotta a csőrét, de egy lépést sem ment odébb, Lacust nézegette, aki nem elég hogy inzultálta, de még valami ismeretlen nyelven jókat be is szólt neki. Ránéztem Csibire, minden tolla a helyén volt, a szemei vidáman csillogtak. Meglepte Lacuska közvetlensége, de nem ijesztette el. Én meg letöröltem a vizet a homlokomról. Már jó régen érdeklődik a kicsi után, de eddig még csak egyszer láthatta testközelben, mikor még a kicsi járókában volt, na akkor odamehetett a járóka szélére és élőben is megnézhette.
Aztán tudom még ezt fokozni is, mert vasárnap este, mikor már a kalitokat nagytakarítottam, kiengedtem a sapisokat, mert egyébként a gőztisztítóval nem tudok a kalit sarkaiba benyúlni. Ők a kalit tetején, én meg a nádszál vékony testemmel türemkedtem az ajtón befelé, mikor egyszer csak kivágódik az szobaajtó és a fent említett kicsiny ördögfióka kavar befelé harsány "Hej-hej!" kiálltásokkal. Egyenesen Sámiék kalitjához, akik bár ismerik, de jobb félni mint megijedni alapon ilyenkor felmenekülnek a leghátsó-legmagasabb sarokba és csak figyelik a kis jóságot, amint körüljárja a kalitjaikat és magyaráz. Aztán Lacus azzal a slunggal már haladt is kifelé, igenám de közben a két sapis már lemászott alulra, ameddig csak tudtak, hogy megtekintsék a jövő madarászát. Hát ott állt el a levegőm, Lacusnak kifelé el kellett mennie Csibi és Bubus mellett, akik simán elérték volna a kisfiút, ha akarják. No én megfogtam egy újságot és gyorsan összetekertem, jöjjön aminek jönnei kell, előbb-utóbb ugyis össze futottak volna valahol és erősen csak a testbeszédüket figyeltem, mert ha az egyik (ez ugye csak Bubi lehet) megindul, akkor esetleg a másik is..................... De semmi agresszorkodás nem volt, Lacus simán elgyalogolt mellettük, szinte elérték a csőrükkel, nézegették, sőt nyújtózkodtak utána, de le nem érték, viszont nem is akarták bántani. Ez a kaland is jól végződött..........:-))))))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése