2010. október 1., péntek

Pityu

A megmentője adta neki a hangzatos P. de la Rosa nevet, ahol a rejtélyes P. betű egyszerűen a Pityut takarja, így, ilyen egyszerűen. 


És hát ím Pityu és az ő édes-bús története:






Pityut egy barátnőnk találta. Valószínűleg kiesett a fészekből, nagyon-nagyon picike volt még. De a mi barátnénkat nem olyan fából faragták, hogy tovább lépjen oszt azt gondolja, majd lesz vele ami lesz. Összeszedte ezt a kis nyomorúságot, hazavitte és azt gondolta ki, hogy ő bizony felneveli ezt a Pityugyereket, rajta ne múljon a jóléte. És amit ő elhatároz, azt többnyire keresztül is viszi. Tűzön-vízen-Pityun keresztül.:-)
Pityu ezért a babakorát egy szép műanyag dobozban egy plüss hernyó társaságában töltötte, mint egy rendes felnövőben lévő papagáj gyerek. Hosszas utánajárással kiderítette vajh mit is eszik egy ilyen pöttöm kis veréb, onnan aztán sűrűn járt az állatkereskedésbe kukacért, amit a spanyol etikettnek megfelelően csipesszel adott a kis gazembernek, éjjel és nappal folyamatosan, mivel a Pityugyerek töpörödött méretei ellenére is igen jó étvággyal rendelkezett. Pityu teljesen szelíd lett. Imádott a gazdái hajában kotorászni, befúrta magát és ott aludt. Kedves volt és szelíd. Megtanult repülni, órákat töltött az ablakban egy kis kalitban az utcát nézegetve.
Sajnos azonban minden jónak vége szakad egyszer, a barátnőnknek is haza kellett utaznia Pityut pedig nem vihette magával. Természetesen tőlünk kért segítséget. Pityu pedig szállást váltott. Bekerült a nagy üvegház egyik röpdéjébe, igen elegáns és úri társaságba: jákók, arák, feketesapisok éltek mellette. Nagyon nem illetődött meg az úri szomszédság láttán, ők is ámultan nézték a csöpp, pilincka lábú lakótársat, nem egészen értették hogy ő lesz a vacsi vagy csak véletlenül berepült ide. Pityu itt sem vadult vissza. Ha bementünk hozzá, azonnal csatlakozott hozzánk, sőt úgy kellett kislisszolni, mert számtalanszor repült kifelé velünk és úgy kellett visszavinni kézben. Látszott, hogy neki sem volt az egyedüllét ínyére. Aztán jöttek az esős napok. Pityu szárnya átázott, ott kucorgott a földön szerencsétlen, még nézni is rossz volt. Mi lesz ha bejön a hideg, a hó??? A legnagyobb baj az volt, hogy valamiért nem nagyon akart a kabátja növögetni. Már mint egy vadászkutya, úgy vizslattam mindenhol a verebeket, figyeltem mennyi tolluk van, mekkorák. És bizony rá kellett jönnünk, hogy a mienk nagyon kis csöves ruhájú a többihez képest. Állandóan azon rágódtunk, mit tehetnénk, hogy Pityu életminőségén valamelyest javítsunk. Kati barátnőm azonnal mondta, hogy télire beteszi az üvegházba, de ott is csak egyedül lenne, a sok papagáj neki bizony nem társaság. A kalit sem túl bőséges, hiszen tudjuk, minél kisebb a madár annál nagyobb a mozgásigénye. Elkezdtem újra nyomozni, mit tehetnénk még Pityuért. Először beszéltem a Noé Állatotthonnal. Elmondták, hogy nekik van egy szép nagy röpdéjük, ahol csupa ilyen kis madár (kanári, pinty) él, mint Pityu. Be is fogadnák, én minden hónapban vinnék neki egy zacsi kaját és gyümölcsöt, adják oda a madaraknak. Aztán megérdeklődtem egy kanárizós ismerősömtől, hogy nem lehet-e baj abból, ha Pityu oda beköltözik. Szerinte ha eljön a kanárik költési ideje, nem biztos hogy tolerálni fogják a szürke eminenciást. Na akkor ezt azonnal el is vetettük. Isten mentsen, hogy Pityunak valami baja legyen. Elég baj neki már így is, hogy itt éldegél magányosan, hiszen a verebek mindenhol csapatokban élnek. Elköszöntem az ismerősömtől és rágódtam tovább, hogy hogyan tudnánk Pityun segíteni. Aztán egyszer csak csengett a telefonom. A pasi hívott vissza. Azt mondta, megbeszélték a feleségével, van nekik 4 mexikói pirók fiókájuk, most fognak kikerülni a fészekből. Elkérné a Pityut és beköltöztetné a pirókokhoz. (Ez a kismadár nagyon hasonlít színben és méretben a verébre, 10 méteres körön kívül meg sem lehet őket különböztetni.).Azt válaszoltam, hogy én csak a társtulajdonosa vagyok a gyereknek, fel kell hívnom a többieket és megbeszélni a dolgot. Hát közben ez is megtörtént. Mindenki áldását adta Pityu költözésére. Nemsokára visszahívom az embert és megbeszélem vele a dolgot. Rámosolygott erre a kis nyomorúságra a szerencse!!!! Meleg helyen, barátok között élheti le az életét. A pasi sok fészekből kiesett madarat mentett már, akit lehet szabadon enged, akit nem azt pátyolgatja, gazdát szerez neki vagy megtartja. Pityu az utóbbi kategória lesz, ezt azonnal lezsíroztam vele, mert egyébként inkább maradjon velünk.
Szóval minden szuperül alakult, Pityunak lesz családja, jó helye, mindene amiről csak álmodhat! 
Nagyon kéne örülnöm, de valahogy nem megy. Hát én bizony megszerettem ezt a Pityukölköt. Annyira kis csufi, hogy attól már szép. És azok a lábak, ami van neki..... hát a kettévágott fogpiszkáló szinte rönkfának tűnik az ő lábai mellett. És a ragaszkodása, ahogyan belereppen a tenyerembe és bújik, hagyja hogy összecsukjam kissé a kezem, tudja hogy nem bántanám soha........
Ez a poszt Pityuról, Pityunak szól. Valami kis emléket szerettem volna állítani neki. Nem mondhatja el az ember hogy mindennap szelíd verébbel találkozik. Azt meg pláne nem is gondolja, hogy ilyen gyorsan meg lehet egy ilyen kis töpörödött szürkeséget szeretni.
Élj boldogul kicsi Pityu, találd meg a helyedet a pirókok között, nőjj nagyra és végre növessz valami rendes kis kabátot is!!!!!
Csak ne lenne ez a hülye gombóc a torkomban meg a könny a szememben.

6 megjegyzés:

  1. Hatalmas nagy szívetek van:)))))))))))))))
    Zsuzsa

    VálaszTörlés
  2. Nekem is itt a könny a szememben :)
    G.

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon aranyos történet.:))
    Szerintem Pityuka nem is gondolta volna, hogy ilyen szép élete lehet, amikor kiesett a fészkéből.
    newsi

    VálaszTörlés
  4. Üdvözöllek!Remélem,nem veszed tolakodásnak,hogy minden ismeretség nélkül tegezlek,ha esetleg zavarna,jelezd nekem.Még így számodra ismeretlenül írok neked,de nem volt még egy blog sem,amit ilyen élvezettel olvastam volna,mint ezt a "tollas blogot"..Véletlenül bukkantam rá és mondhatom,hogy igazi kincsre leltem,nem győzöm olvasni(mert sok a bejegyzés,ami rendkívül színes és tartalmas,de ez kifejezetten jó).Minden egyes bejegyzés egy fantasztikus környezetbe vezet be,a történések igazi színhelyére,ahol tanúja lehetek egy igazi családi köteléknek,ami közted és a madárkáid közt alakult ki.Én is nagy állatbarát vagyok és ennél a legutóbbi bejegyzésnél én is elérzékenyültem,mert én is nagyon tudok ragaszkodni az állatokhoz.Nekem egy Főnix névre hallgató fiú nimfám van,ő önmagában is elég eleven és csibész és szeret velem/rajtam lenni,de szeretnék majd hozzá egy nimfa leányzót,hogy azért mint nimfa,mégse legyen egyedül.Én szívesen felvenném veled a kapcsolatot,ha gondolod,írj nyugodtan és én örömmel visszaírok..Szívesen beszélgetek és majd én is szeretnék írni a nimfámról is..További szép napot neked és a madaraidnak is!

    VálaszTörlés
  5. Kedves Mystic sirene!
    Örülök, hogy ide találtál. Érezd jól magad itt nálunk!:-)
    Az imél címem: khunyadi@gmail.com

    VálaszTörlés