2008. augusztus 28., csütörtök

Szemléletváltás

Szóval a történet:
Tegnap késő délután kinn játszottunk a sátor alatt. Csibi és Zizi a nagyasztalon bohóckodtak, egy jó nagy lila csípeszt húztak-vontak lelkesen. Sámson a vállamon ücsörgött és nézegette őket. Aztán egyszer elkezdett fészkelődni rajtam és látszott, hogy valamit szeretne...... hát persze....... odamenni a "nagyokhoz" és játszani velük. Fogtam és odatettem őt is az asztalra, de azzal a mozdulattal Csibészkét meg elvettem. Zizi és Sámi játszogattak kettesben a csipesszel, Csib meg a vállamról figyelte őket. Nagyon jó kis délután volt, jó sokat kinn voltunk a levegőn, élvezték ők is.
Este aztán a szokásos telefon Kygáéknak. És persze rögtön el is meséltem, hogy milyen aranyosan játszott Sámi és Zizi. Aztán a mester azt mondta, hiba volt hogy Csibészkét elvettem és nem engedtem, hogy a többivel játszon. "Hagyd ott őt is, csak figyeld és ha nem bír magával, akkor csapd nyakon!"- volt a recept.
Szóval neki én ezt teljesen elhiszem, mióta az ominózus "tedd ki a két madarat az asztalra" mondat elhangzott. Mert akkor és ott én úgy gondoltam, nagyon elhamarkodott dolog lenne ez, féltem a verekedéstől és attól hogy Sámibébinek valami baja lesz. Kéltelkedtem Kygában!!!!! De bebizonyosodott, hogy soha, de soha olyat nem mond, amiben nem lenne igaza!! Szégyelltem is magam utána rendesen, de nem haragudott meg!!
Szóval szemléletváltás van nálunk, mától mindegyik jön velem mindenhová.
Ennek kezdete a tegnapi közös vacsora volt,amikor is egy Cerbona almás-mézes-citromos szeletet faltunk fel négyen!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=cAqisYxNzxo

2008. augusztus 27., szerda

08.27.

Érdekes dolgot láttam reggel, mikor a kaját csináltam a madaraknak. Sámson a vállamon ült, Csibészke és Zizi Sámson lenti kalitján randalírozott. Papa jött be a konyhába, megsimogatta Csibészkét és aztán Zizit is. Zizi megmerevedett, aztán lassan odament papa arca elé és óvatosan elkezdte a szőrös képit kurkászni..... Érdekes volt, Zizi többnyire senkihez sem megy oda, rajtam kívül. A múltkor, egy vasárnap reggel amikor az ágyban játszogattunk velük, már elkezdte a papát kurkászni (én akkor nagyon megijedtem, mert nemigen megy oda máshoz és féltem nehogy megijedjen és ijedtében belecsípjen az arcába... de nem.... akkor is nagyon gyengéden és finoman ért hozzá.) Most is csak finoman, a csőre hegyével ért hozzá.
Nocsak-nocsak....., valószínűleg érzi, hogy hím és ezért közeledik hozzá... póthím...
Ez nem vicc, a törpe tojónk volt ilyen, minden nőt szétmart, tátott csőrrel esett nekik. Papát imádta, felült a köntöse gallérjára és órákig tyutyogott neki, sosem bántotta. Hát ilyen kis érdekek ezek.......:-)))

2008. augusztus 26., kedd

.......

Valamit kifelejtettem. Szóval ezt a videót:

http://www.youtube.com/watch?v=n3m8SIcuXDU

Ezt különösen nagyon szeretem, mert a vége felé, ahogyan egymást kurkásszák, hát engem is bevesznek a csapatba és az én kezemet is elkezdik olyan finoman kurkászgatni. Egyáltalán nem zavarja őket, hogy ott vagyok, sőt.....
Ilyenkor látszik igazán, mennyire egy csapat vagyunk....:-))

Apró sztorik.....

Alakul az életünk! Megváltoznak a szokásaink, megpróbáljuk, hogy a madarak közelebb kerüljenek egymáshoz, ha nem is váltanak csókot de legalább normális viszony legyen közöttük, mindenfajta verekedés és agresszió nélkül. Nem egyszerű dolog ez, tekintve hogy a sapis szótárában a "félelem" szó mint olyan nem szerepel. Valami baj lehet az identitásával, mert konkrétan úgy gondolja, ő egy 2 méter magas baseball játékos és nincs aki megállítsa!!! Pedig van, hát én magam, félni nem félek tőlük és ha úgy látom, hogy Csib túllő a határon, még az is megesik, hogy egy kis tasli boldogtalan gazdája leszen.
Nekem is vannak kedvenc elfoglaltságaim, amikhez pedig nekik kell igazodni. Pont egy ilyen a hétvégi délutáni alvás. Szóval imádom, nem alszom sokat, max. fél-egy órát, de az az enyém.Olyankor este végig tudom nézni a filmet, nem alszom el a felénél, ezért erősen ragaszkodom is hozzá Az a baj, hogy ők is, konkrétan mindhárman rajtam akarnának ücsörögni az alvás alatt. No ez így azért macerás, mert Csibészke kolléga azért ha megtehetei hogy csípjen, hát csíp is egyet ezen a békés, nyugodt Sámin és ezt azért már nem hagyom. Kitaláltam ezért, hogy kommunában alszunk, olyan formában, hogy mindenki a saját vackába cuccol be és ott bóbiskol. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Sámi bemegy a lenti kalitjába, szépen betakarom három oldalról, hogy csak engem lásson, aztán a duó is becuccol a hálókalitba, pontosabban kiül elé, de ha látják, hogy én is alszom, akkor ők is bemásznak és bóbiskolnak egy sort, aztán én is megépítem a saját kis fészkemet az ágyon és szunya. Hát így alakult ez most vasárnap is, aztán kb. fél óra után kivágódott az ajtő és megjelent mizopapa a karján első és egyetlen unokánkkal. Én csak ültem ott, néztem kifele a fejemből, még nem ébredtem egészen fel. Aztán Rebekát letette az ágyra, mellém és bejött a menyem is beszélgetni. Sámi bentről lesett kifelé, Csiészke azonban azonnal kitotyogott a hálókalit előtti tálcára, aztán odaugrott az ágyra. Zizi csak a feje búbját dugta ki a kalitból, de mivel a lányok számára idegenek voltak, esze ágában sem volt kijönni bentről.
Csibészkén teljesen eldobtam az agyamat: futólépésben érkezett hozzánk, az okos kis szemeivel felmérte a kínálatot a csajokból, aztán egyenesen Rebeka felé indult és felmászva a kézfejemre, amely szinte a kislány mellett volt,vidám, csillogó szemekkel nézegette.Rebi sem ijedt meg tőle, tetszett neki a szép, színes madár, néhány szót formált és beszélt neki. Csib sem a félelemnek sem az idegességnek semmi jelét nem adta, hatalmas nyugalommal ült az ujjamon és egymást méregették. Nagyon meghatódtam, különösen hogy nemrég olvastam a fórumon szegény Vezsu esetét Zsebipapagájjal, aki bizony csúnyán megcsípte a kisunokát. Annyira biztos voltam, hogy Csibnek még az eszébe sem jut ilyesmi, meg hát rettenetesen büszke, hogy ilyen okos kismadaram van. Azt hiszem, az is számít, hogy már nem fiatal és félős. Zizi csak benn lapult a hálókalitban, semmi jelét nem mutatta, hogy kijönne onnan. Hát el kell majd kezdenem összeismertetni őket. Már látom, hogy Csibbel semmiféle probléma nem lesz, a bulin is simán odament Bout kisfiához sőt a végén még puszizkodtak is.
Zizi rengeteg dolgot eltanul tőle, remélem hogy ezt a finom modort, nyugodtságot és emberszeretetet is el fogja.
Aztán a tegnap este.... Későn értem, már 9 óra is elmúlt. Csibiék a nappali nagykalitban már erősen aludtak, a csőrük a szárnyuk alá dugva. De ha a hangomat meghallják, mint akibe áramot vezetnek, már másznak is ki a kalit szélére, hogy vegyem le őket. Úgy gondoltam, ilyen késői időn inkább már beteszem őket a hálókalitba aludni, aztán még felszaladok és megnézem a nagyot is, bár ő már ilyenkor tuti alszik. Bevittem ezért őket és szépen elkezdtem berakni mindkét madárkát. Azaz csak raktam volna őket, mert az egyiket beraktam és mire a msáikat is odaemeltem, már az egyik újra kinn volt. Végre nagy nehezen bepakoltam őket és indultam volna kifelé, hát már ki is nyitották a kalitajtót és ott üldigéltek a kis tálcán igen elégedett képet vágva, hogy naugyahogyugye!!!!!:-)))Még az ágy sarkáig sem jutottam. Vissza és újra kezdtük a bepakolási ceremóniát. Mikor negyedszerre raktam be őket, kicsit már morózus voltam. Fogtam a takarót, ami a kaliton volt és szépen összehúztam elöl, hogy most már elég legyen. Már az ágy felénél jártam, mikor meghallottam a halk kattanást, ahogyan Csib kinyitja az ajtót, aztán a lepedő hasadékom, mint a Psychoban Anthony Perkins árnyéka a késsel, megjelent egy csőrhegy majd az egész csőr és végül az egész fejecske, mögötte meg mint Sancho Pansa, Zizus botorkált elő. És állítom, hogy röhögött mindkettő. Akkor már én is, jól megpuszilgattam a két kis fejet aztán szépen visszatettem őket, de a karabínert rátoltam az ajtóra. Akkor is nekem lesz igazam!!!:-))))
Utána futólépésben mentem fel Sámsonhoz, aki szintén édesen aludt már a rúdon................ addig a pillanatig, míg a hangomat meghallotta. Szem kipattant és a jólismert bocibőgéssel közszöntött. Nem volt mese, kivettem őt is, lehoztam magammal a nappaliba és amíg én valami hülye sorozatot néztem, ő kényelmesen elhelyezkedett a mellkasomon és semmi jelét nem adta annak hogy most már menne aludni, viszont két perc alatt beverte a szunyát ott ahol volt. Mikor vége lett a filmnek, gyengéden felkeltettem és őt is bevittem aludni a saját hálókalitjába.
Még most is rámjön a röhögés, ahogy eszembe jut Csibi kis feje a hasadékon....

2008. augusztus 20., szerda

Reggel.......

Ülünk reggel nyolckor a kertben.Mami,a madarak és én. Már meleg van, de még nem az a fullasztó és kellemetlen hőség. Madarak szállnak felettünk, a gerle búg, a szarka csérogás is messzire hallatszik, teljesen idilli minden. Csibészke mami ujján, megdicsőült képpel hagyja, hogy mami a hasát puszilgassa, Zizi az asztal tetején idétlenkedik, ugrál mint a bakkecske, felmászik a sátor oldalára aztán leereszkedik a vékony spárgán, amivel ki van feszítve az oldala, látszik a szemén, azon gondolkodik, hogy mit lehetne még rendetlenkedni. Sámson a vállamon, az ujjamat rágicsálja és nézegeti a másik kettőt. Aztán mami megszólal: Tudod, ez olyan, mintha a Paradicsomban lennénk.........

2008. augusztus 18., hétfő

Hétvége

Hát időm az semmi, mióta hárman vannak. Valamelyik mindig lóg rajtam, persze a házimunka is megvár rendesen. Most már végképp velük töltöm a szabadidőmet, bár eddig is igyekeztem sokat velük lenni.
Annyira jó, hogy mind a három más, külön egyéniség. Csibészke a doyen. Az övé z elsöbbség mindenben, ő kap először, ha valami csemegét esznek, ő ülhet a vállamra először ha hazaértem, szóval megkülönböztetett figyelem illeti meg. Már nem olyan ideges, ha meglátja Sámsont, nyilván érzi, hogy azért az ő helye ugyanott van, mint előtte. Ha megpuszilom a hasát gyengéden elkezdi az orrom tetejét kurkászni, nem bántana soha, igazi úriember és nagyon szeret. Sokszor kiülök vele és Zizivel a teraszra és akkor vég nélküli bírkózást rendeznek az ölemben, sokszor annyira belemerülnek, hogy Zizus fejjel lefelé lezuhan, de visszamászik és folytatják, ahol abbahagyták.

http://videa.hu/videok/allatok/olbenirkozas-2.-madar-papagaj-eaICkVplgrx68lZJ

http://videa.hu/videok/allatok/birkozas-madar-W3tFfmkZXHPjpHN7


Zizi újabban egyre közelebb kerül hozzám. Volt most egy időszak - gondolom ez volt a sapisoknál a kamaszkor - mikor elég nehezen lehetett kezelni. És goromba is volt, néha olyan erősen fogta meg az ujjamat, amit Csib sosem enged meg magának. Pedig lenne neki mivel, olyan a csőre mint penge. Szóval durvábban fogott, türelmetlenebb volt, de mióta odaveszem őket az ölembe játszani, rájöttem hogy ez nem szándékos és nem azért teszi mert nem szeret. Ha olyan kedve van, úgy bújik hozzám, hogy egy macskát simán lepipál. És egyre többször van olyan kedve!:-) Ilyenkor csak bújik vagy rámfekszik és nekem a hasát kell simogatni, ő meg közben rágcsálja az ujjam végét. Sámson is pont ebben a rágcsálós időszakában van, nem érzi még az erejét, csak megfogja az ujjamat és néha megszorítja. Vagy a fülemet, azt is igen szereti ropogtatni. Szerencsére, ha rászólok azonnal abbahagyja, csak néz a boci szemeivel, hát nagyon aranyos!!!:-)
Sámson is kijár velem. Ő többnyire a vállamon üldögél. Napközben, míg dolgozom mamival van, játszik, eszik, alszik. Aztán néha belebújik a kisördög és a hulikat riogatja, csak megrebbenti a szárnyát és a 4 huli 6 felé repül. Ha felmegyek érte, már ott topog a rúdon, tudja, hogy most itt az ő ideje. Akkor lehozom és vele is játszom vagy elüldögél a rúdján és nézeget. Hihetetlenül békés, nyugodt kismadár. A legkedvesebb időtöltése, hogy szorosan hozzám bújik, a csőrét a számhoz nyomja és úgy bóbiskol. Aludni is nagyon jó vele, ő délután is szokott pihenni, ezért felül a vállamra és együtt alszunk. Csibiék is szeretnek velem lenni, ha alszom, de ők sosem alszanak, csak üldögélnek rajtam, aztán ha elunják akkor halkan szólongatni kezdenek, hogy mi van máááá vagy Csibészke egysezrűen elkezdi a szempilláimat piszkálni, hogy ébredjek már fel!:-))) Hiába, no, ők sosem alszanak napközben, egész más a habitusuk.
Sokat nézegetem a netet és rá kellett jönnöm, hogy a nemesről pont olyan kevés a magyar nyelvű irodalom, mint a sapisról. Pedig ha jobban utána olvas az ember, akkor csuda dolgokat tudhat meg róla. Rendkívül jó a hangutánzó képessége, azonkívül igen intelligens madár, úgy képes a szavakat a helyén használni, mint a jákó. Nem annyira érzékeny, nem egyemberes, ha a többiek is foglalkoznak vele akkor elfogadja a család összes tagját. Vannak persze kedvencek, a mi esetünkben ez én vagyok de nagyon kedveli Katust is. Néha kezd kicsit féltékenykedni a kicsikre, a minap is jól fejbe kummantotta a csőrével Zizit, mert ő is oda akart mászni hozzám. Ezeket a dolgokat megpróbálom kezelni, úgy tűnik eredménnyel, nem hagyom hogy bármilyen formában durvuljon valamelyik is.
Ja, ma reggel mentem be értük a hálószobába. Először mindig Csibiéket veszem ki, aztán jön Sámi is. Odaérek a hálókalithoz és látom, hogy Zizi hanyatt fekszik, a lábai az égnek merednek és nem mozdul. Az ideg belémállt azonnal,a víz kezdett folyni a hátamon. Szólongttam.... semmi.... kész voltam!!!! Aztán kicsit megemeltem a hangom, hát mi a fene történt itt......!!!!:-( Zizi erre, mint akit puskából lőttek ki, felugrott és vidáman elkezdett mászni kifelé a kalitból az ujjamra...hát azt hittem, rögtön benyomok neki neki egyet mérgemben, de igaziból nagyon boldog lettem, hogy semmi baja, majdnem frászt kaptam, hogy mi történt vele.... hiába, eszméletlenül lehet szeretni ezeket a kis ganajokat!!!!:-)))

2008. augusztus 4., hétfő

Csibészke, Zizi és Sámson




Szombaton vendégeink voltak: a Mágnyes család, három tüneményes kispasival. Dél körül érkeztek, a srácok azonnal a sűrűjébe csaptak, elkezdtek a madarainkkal játszani. Csibi a szokott nyugalmával és kedvességével vándorolt kézről kézre. Csak nézegetett az okos kis szemeivel, mindegy volt neki, melyik gyerek fogja. Ő nagyon megbízható, sosem bántana senkit, aki finoman ls kedvesen közeledik hozzá. Szóval igen, gyerek és gyerek között is van különbség és meg kell mondani, Mágnyes gyerekei nagyon jó fejek. Jól neveltek, kedvesek, teljesen normálisan lehet velük beszélgetni. A nagy kicsit csendesebb, a középső naggyon kedves és a kicsi az egy tünemény. Olyan szövege van, szétröhögtük magunkat rajta. Zizi a naggyal koketált, kicsit még az ujjára is ráült, aztán csak visszament a kalit tetejére. Sámson is igen rendesen viselkedett, szépen elüldögélt mindenkin és mivel a simit ő is mindenek felett szereti, hát sok baj nem volt vele. Ebéd után egy jó kis beszélgetés következett Mágnyessel, mintha ezer éve ismernénk egymást!!!:-))) Délután aztán átrándultunk Sámson testvérét, Zeuszt meglátogatni. Ott is csuda jól telt az idő, aztán Mágnyes és a család hazaindult. Látjátok, ezt is a madaraimnak köszönhetem, hogy ilyen szuper embereket ismerhetek meg. Nagyon jó kis nap volt és szerintem ők is jól érezték magukat.
Vasárnap délelőtt el kellett mennem, dél körül értem haza. A két kis vaddisznó boldogan kezdett üvölteni, mikor meglátott!!!:-))) Fogtam egy finom kávét és kimentem velük a kertbe. A kerti aztalok most össze vannak tolva, jó hosszú kifutópálya a két rakétaseggűnek. A tetejébe kitettem egy nagyobb madárfürdőt és benne finom friss víz volt. Eszméletlen volt, mit műveltek: ki és be a vízbe, nekifutásból felugrani a szélére és úgy általában, mint a bakkecske úgy szökdécseltek a kis medence körül. Haláli fazonok! Aztán visszamentek a kalitba és én gyorsan nekikezdtem a dolgomnak. Úgy azért télleg elég macerás bármit is csinálni, ha 3 madár lóg le az emberről. Amikor aztán végeztem lehoztam Sámsont is és újra kiültünk a kertbe. Csib és Zizi ott bohóckodott az asztalon, Sámi a térdemen üldögélt és nézegette őket. Jó sokáig kinn voltunk, ettünk, ittunk. Ez a Zizi haláli pofa, ő már egészen közel került az új fiúhoz, kurkásszák egymást, megeteti Sámit bár amilyen kis genyó, simán kiszedi Sámi csőréből a falatot, ha éppen úgy van kedve. Csib nem kedveli egyelőre, eltűri a kedvemért, de remélem, hogy lassan meg is szokja. Kétszer próbálta inzultálni (hála Kygának, aki mindig mondja, hogy tanuld meg a madarad testbeszédét és tudni fogod mire készül) mindkétszer időben leállítottam. Ha leszegi a fejét, mint egy kis faltörő kos és mint a fúró, nyomul előre na akkor nem kell hagyni kibontakozni. Ezidáig 2x próbálta meg Sámit bántani, először kapott egy kis taslit, másodszor pedig megrángattam kicsit a csőrét, ahogyan a felnőtt madarak teszik a kisebbekkel és ahogyan ő is szokta Zizust regulázni. Azóta elüldögél a vállamon és onnan figyeli Sámit. Persze ő is megkapja a maga szeretet adagját, sőt mondhatni, hogy ő kapja meg először. Csuda fazonok mindhárman, mindegyik más egyéniség. Zizi is nagyon szeret, de ő, talán mert még fiatal és szeleburdi, sokszor erősebben fogja meg az ujjamat vagy hamarabb bepöccen. Viszont imád a kezemmel játszani, semmi félelem nincs benne velem szemben, ám olyanokhoz nehezebben megy oda, akit nem ismer. Feltelepedik a vállamra és onnan figyeli a számára idegeneket. Sámson egy angyal, békés, csendes, csak néz az okos kis szemeivel, állandóan figyel mindenkit. Aztán ha ketten vagyunk odabújik a nyakamhoz és a nyakát kell simogatni vagy csak üldögél a térdemen és nézegeti ahogy Zizi idétlenkedik. Imád fürdeni, ez mami reszortja, nagyon szívesen sprickolja minden nap, ő pedig kitárja a szárnyát és boldogan motyorászik hozzá. Ma későn értem, kicsit játszottam Csibusékkal, aztán elmentek alunni. Sámi még a vállamon üldögélt egy darabig, sőt..... a nyakát odadugta a számhoz és ahogy puszilgattam, szépen el is aludt, miközben a nyaksimi sem hiányzott. Hihetetlen egy madár!!!!:-)))
Szóval így vagyunk, jól érezzük magunkat együtt, mintha 3 gyerek lenne körülöttem, de mégis mindhárman más egyéniség.