2008. augusztus 26., kedd

Apró sztorik.....

Alakul az életünk! Megváltoznak a szokásaink, megpróbáljuk, hogy a madarak közelebb kerüljenek egymáshoz, ha nem is váltanak csókot de legalább normális viszony legyen közöttük, mindenfajta verekedés és agresszió nélkül. Nem egyszerű dolog ez, tekintve hogy a sapis szótárában a "félelem" szó mint olyan nem szerepel. Valami baj lehet az identitásával, mert konkrétan úgy gondolja, ő egy 2 méter magas baseball játékos és nincs aki megállítsa!!! Pedig van, hát én magam, félni nem félek tőlük és ha úgy látom, hogy Csib túllő a határon, még az is megesik, hogy egy kis tasli boldogtalan gazdája leszen.
Nekem is vannak kedvenc elfoglaltságaim, amikhez pedig nekik kell igazodni. Pont egy ilyen a hétvégi délutáni alvás. Szóval imádom, nem alszom sokat, max. fél-egy órát, de az az enyém.Olyankor este végig tudom nézni a filmet, nem alszom el a felénél, ezért erősen ragaszkodom is hozzá Az a baj, hogy ők is, konkrétan mindhárman rajtam akarnának ücsörögni az alvás alatt. No ez így azért macerás, mert Csibészke kolléga azért ha megtehetei hogy csípjen, hát csíp is egyet ezen a békés, nyugodt Sámin és ezt azért már nem hagyom. Kitaláltam ezért, hogy kommunában alszunk, olyan formában, hogy mindenki a saját vackába cuccol be és ott bóbiskol. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Sámi bemegy a lenti kalitjába, szépen betakarom három oldalról, hogy csak engem lásson, aztán a duó is becuccol a hálókalitba, pontosabban kiül elé, de ha látják, hogy én is alszom, akkor ők is bemásznak és bóbiskolnak egy sort, aztán én is megépítem a saját kis fészkemet az ágyon és szunya. Hát így alakult ez most vasárnap is, aztán kb. fél óra után kivágódott az ajtő és megjelent mizopapa a karján első és egyetlen unokánkkal. Én csak ültem ott, néztem kifele a fejemből, még nem ébredtem egészen fel. Aztán Rebekát letette az ágyra, mellém és bejött a menyem is beszélgetni. Sámi bentről lesett kifelé, Csiészke azonban azonnal kitotyogott a hálókalit előtti tálcára, aztán odaugrott az ágyra. Zizi csak a feje búbját dugta ki a kalitból, de mivel a lányok számára idegenek voltak, esze ágában sem volt kijönni bentről.
Csibészkén teljesen eldobtam az agyamat: futólépésben érkezett hozzánk, az okos kis szemeivel felmérte a kínálatot a csajokból, aztán egyenesen Rebeka felé indult és felmászva a kézfejemre, amely szinte a kislány mellett volt,vidám, csillogó szemekkel nézegette.Rebi sem ijedt meg tőle, tetszett neki a szép, színes madár, néhány szót formált és beszélt neki. Csib sem a félelemnek sem az idegességnek semmi jelét nem adta, hatalmas nyugalommal ült az ujjamon és egymást méregették. Nagyon meghatódtam, különösen hogy nemrég olvastam a fórumon szegény Vezsu esetét Zsebipapagájjal, aki bizony csúnyán megcsípte a kisunokát. Annyira biztos voltam, hogy Csibnek még az eszébe sem jut ilyesmi, meg hát rettenetesen büszke, hogy ilyen okos kismadaram van. Azt hiszem, az is számít, hogy már nem fiatal és félős. Zizi csak benn lapult a hálókalitban, semmi jelét nem mutatta, hogy kijönne onnan. Hát el kell majd kezdenem összeismertetni őket. Már látom, hogy Csibbel semmiféle probléma nem lesz, a bulin is simán odament Bout kisfiához sőt a végén még puszizkodtak is.
Zizi rengeteg dolgot eltanul tőle, remélem hogy ezt a finom modort, nyugodtságot és emberszeretetet is el fogja.
Aztán a tegnap este.... Későn értem, már 9 óra is elmúlt. Csibiék a nappali nagykalitban már erősen aludtak, a csőrük a szárnyuk alá dugva. De ha a hangomat meghallják, mint akibe áramot vezetnek, már másznak is ki a kalit szélére, hogy vegyem le őket. Úgy gondoltam, ilyen késői időn inkább már beteszem őket a hálókalitba aludni, aztán még felszaladok és megnézem a nagyot is, bár ő már ilyenkor tuti alszik. Bevittem ezért őket és szépen elkezdtem berakni mindkét madárkát. Azaz csak raktam volna őket, mert az egyiket beraktam és mire a msáikat is odaemeltem, már az egyik újra kinn volt. Végre nagy nehezen bepakoltam őket és indultam volna kifelé, hát már ki is nyitották a kalitajtót és ott üldigéltek a kis tálcán igen elégedett képet vágva, hogy naugyahogyugye!!!!!:-)))Még az ágy sarkáig sem jutottam. Vissza és újra kezdtük a bepakolási ceremóniát. Mikor negyedszerre raktam be őket, kicsit már morózus voltam. Fogtam a takarót, ami a kaliton volt és szépen összehúztam elöl, hogy most már elég legyen. Már az ágy felénél jártam, mikor meghallottam a halk kattanást, ahogyan Csib kinyitja az ajtót, aztán a lepedő hasadékom, mint a Psychoban Anthony Perkins árnyéka a késsel, megjelent egy csőrhegy majd az egész csőr és végül az egész fejecske, mögötte meg mint Sancho Pansa, Zizus botorkált elő. És állítom, hogy röhögött mindkettő. Akkor már én is, jól megpuszilgattam a két kis fejet aztán szépen visszatettem őket, de a karabínert rátoltam az ajtóra. Akkor is nekem lesz igazam!!!:-))))
Utána futólépésben mentem fel Sámsonhoz, aki szintén édesen aludt már a rúdon................ addig a pillanatig, míg a hangomat meghallotta. Szem kipattant és a jólismert bocibőgéssel közszöntött. Nem volt mese, kivettem őt is, lehoztam magammal a nappaliba és amíg én valami hülye sorozatot néztem, ő kényelmesen elhelyezkedett a mellkasomon és semmi jelét nem adta annak hogy most már menne aludni, viszont két perc alatt beverte a szunyát ott ahol volt. Mikor vége lett a filmnek, gyengéden felkeltettem és őt is bevittem aludni a saját hálókalitjába.
Még most is rámjön a röhögés, ahogy eszembe jut Csibi kis feje a hasadékon....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése