2009. június 30., kedd

Az első szó.......:-))





































Hát ezt is megértük! Magamban már titokban arra gondoltam, sosem fog megszólalni. Kicsit irigy is voltam Sipikére, hogy ugye Zeusznak már több szóból álló szótára van. De a kedvessége, a cica természete teljesen ellensúlyozta ezt. Esténként, ahogyan befekszik a nyakam alá és nyafogva, motyogva bealtatja magát, hát az valami csuda. Aztán mikor már vinném aludni, egészen összerezzen, annyira mélyen bealszik és a tetejében papagájhoz nem méltó módon hasal!!!:-)) Oldalt pedig kidugja a két kis pilincka lábát, hogy azt is simogassam. Teljesen hedonista madár!!!:-))
Aztán tegnap megtörtént a csoda! Estefelé a nappaliban pakolásztam, Sámson a kalitban a fityefán üldögélt, ott különösen sokszor van indittatása hogy beszélgessen. Szépen, magában, tőlünk elfordulva, úgy hiszi ha ő sem lát akkor mi sem őt. A nagy motyogás közepette egyszer csak azt hallom: Kukucccs! Kicsit pöszén, kicsit furcsán, de kukucs volt az a javából, félreérthetetlenül!!!!:-))))))))))) Nem mentem oda, csak az ülőgarnitúrán ülve bíztatgattam, hogy okos madár, okos fiú!!!!:-))) Aztán újra mondta, Csibi pedig a szomszédban, talán elirigyelve, hogy Sámsont bíztatgatom, elkezdte a plüsskacsa hangját nyomni. Nem olyan szépen és tisztán , mint a nagy, de abszolut felismerhető és érthető volt a Háp-háp-háp!!!:-)))))))))))) A sapis nem nagyon beszél, legalább is az én fülem nem érti a hangjait, drága Zizikém tudta nagyon szépen, tisztán kimondani, hogy Csibi, de az én sapisaim inkább hangokat utánoznak. Érdekes módon Csibi is csak most kezdte el a hápogást, pedig ez a kacsa már vagy egy éve megvan neki és eddig totál hidegen hagyta. Nem merem azt mondani, hogy Sámsontól irigyelte a dicséretet, de nem tenném a kezem a tűzbe, hogy nem ez az igazság.
Aztán más is történt. Tudjátok, hogy ha én otthon vagyok, akkor a két büdösbogár mindig szabadon van. Ahogyan hazaérek nyitom a kalitajtókat és jöhetnek ki randalírozni. Tegnap is így történt, aztán mami valamiért kihívott a teraszra, ott hagytam őket, éppen a helyükön molyoltak. Mire visszaértem, Csib átrepült Sámi kalitjának nyitott ajtajára, a feje felett ült a kalit tulajdonosa és éppen lefelé hajolt, hogy elkezdjen a betolakodóval kardozni. Rájuk is szóltam, de mindenképpen jó jelnek vettem a közeledést, tekintve, hogy kettejük közül Csibészke az agresszívebb, most mégsem ő kezdte volna a verekedést, Sámson hajolt le, hogy elkapja Csib csőrét. No szóval alakulnak a dolgok, talán a Rebekával való játék is közelebb hozzá őket egymáshoz és főképpen az a tény, hogy gyakorlatilag ha tetszik nekik, ha nem, kénytelenek egymással összeszokni, hiszen a dolgok jelen állása szerint ők lesznek egymás társasága még hosszú évekig.
A hétvégi történésekből megosztanám veletek a kukoricázás tényét. :-))) Rebeka imádja a főtt kukoricát, de pont így van ezzel Sámson és Csibi is. Rebi az etetőszékében ült, Sámi a vállamon és ahogyan kibökte mit is eszeget a kislány, mint a mesében a farkas és a malacka, egyre közelebb totyorgott a kislányhoz, a végén már éppen az etetőszék lapjának a szélén kucorgott és élénken érdeklődött a kukorica iránt. Rebeka pedig megfogta az apró kezeivel a kukoricaszemeket és nem éppen szívbajosan odatartotta a nagy csőr elé, hát a levegőm is elakadt, nem mertem rászólni, nehogy még jól meg is ijesszem, hanem mint macska, ugrásra készen figyeltem, nehogy valami baj legyen. Felesleges volt, a hatalmas sárga csőr úgy vette el a kislány kezéből a kukoricát, mintha hímes tojás lett volna, Rebi pedig elégedetten, átszellemült képet vágva, szépen, folyamatosan adogatta a kukoricát Sámsonnak. Aztán odavettem Csibit is, mert addig ő a kaliton üldigélt, de roppant módon zokon vette, hogy kimarad az etetésből. Csib viszont nem az a félénk, visszafogott típus, azonnal odarongyolt a tányérhoz és amolyan selbstbedienung stílusban nekiállt az evésnek. Később Sámson még Rebeka joghurtos dobozát is kinyaligálta, mert azt is igen szereti. Összeségében el kell ismerjem, hogy a kislány jelenléte bizony nagyon jó hatással van a fiúkra, kifejezetten vágynak rá, hogy a közelében legyenek, hogy játsszon velük és csak remélni tudom, hogy ez még sokáig így marad!!!!:-)))

2009. június 24., szerda

Na ettől a pillanattól valamiféle vészhelyzet lép életbe. Melinda, a menyem lassan belép a terhesség utolsó hónapjába. A hasa eszméletlen méreteket ölt, mint aki legalább két dinnyét nyelt le és szépen vándorol lefelé, hozzáteszem hogy még a dereka is fájogat néha, tipikusan úgy, ahogyan akkor fáj, ha a medence tágulni kezd. Nem egy nyafogós lány, de most bizony egyre nehezebben tud mozogni, lassabban és tegyük hozzá, egy 20 hónapos baba lóg rajta napszámra. Melinda olyan igazi anyuka, hihetetlen türelemmel és szeretettel foglalkozik Rebekával, most mégis úgy érzem oda kell hatnom. Hogy hová??? Hát hogy kicsit többet pihenjen, ne a gyerek után rohangáljon, szóval kíméljük őt ahol tudjuk. Tegnap a papával meg is beszéltük a dolgot és a kezünkbe vettük az irányítást. Hétvégén Rebeka mindkét napot nálunk fogja tölteni, hadd pihenjen az anyukája. És hogy még véletlenül se jusson eszébe otthon sürögni-forogni, ezért a másik babának előkészített 2 zsákot is elhozzuk, kimosom és kivasalom, aztán bekerül a szekrénykébe és várja a gazdáját. Remélem, kicsit azért jobb idő lesz, majd kimegyünk homokozni is a teraszra, oda aztán kijöhet a két ganaj papagáj is és rendetlenkedhetnek a kalitjaikban. Oda akarom kiteregetni a kisruhákat is, hamar megszárad és amíg Rebeka alszik ebéd után addig be is vasalom. És ettől a héttől én főzők rájuk, majd szépen elviszik a kajákat haza és akkor azzal sem leszen gond. Megy ez a dolog, csak ki kell találni, hogyan legyen!!!!

2009. június 22., hétfő

Jobban kedvelném a dolgokat, ha a nap legalább 36 órából állna és nyilván akkor sokkal több időm lenne írni is. A unoka-pásztorkodás sűrű program lett az életünkben, tekintve hogy eleddig egyszem unokánk imád nálunk lenni. A héten is itt volt szombaton és vasárnap is. A világon semmi gondunk nincs vele, leszámítva hogy reggeltől estig lefoglalja az embert, de hát ez így természetes, egy 20 hónapos babával még kell játszani, illetve meg kell tanítani játszani, hogy később majd egyedül is elfoglalja magát. Na de hát mi nem ketten játszunk együtt, hanem minimum négyen, hiszen ott van mellé még két tollas is, akik szintén kikövetelik maguknak, hogy velünk játszhassanak. Ékes példa erre Csibészke szombati hisztije. A hálóban, az ágyon játszottunk, Rebi, én, Sámson a vállamon. A játék az volt, hogy Rebi különféle színű karikákat nyújtott Sámsonnak, aki óvatosan elvette a kezéből, kicsit megforgatta-megrágicsálta, aztán ledobta és jöhetett a másik. Csib az ágy végénél üldögélt és kétpercenként felháborodottan rikkantott egyet. Hát egy darabig hallgattuk, de már bizony mindenkinek az agyára ment az éles hang, odanyúltam hát és ő azonnal ráült az ujjamra. Odavettem magamhoz és akkor elkezdett nyúlni a nyaka, mint a giliszta, egyenest Rebeka felé és Ő akarta elvenni a kezéből a játékot! Tiszta sor, az írigy kis ganyé akart játszani Rebekával, nehogymá csak Sámi játszhasson vele.
Úgyhogy váltottunk, innen Csibészke vette el a karikát, aztán olyan bugajakabos fejrándítással eldobta, Rebeka szaladt és visszahozta aztán kezdték előlről! Ezenközben a nagy zöld madár ült az ágy végén és ha Rebeka kacagni kezdett vagy magyarázott valamit halandzsanyelven, akkor ő is azonnal utánozta.
Csibi kifejezetten szereti a gyerekeket. Már többször is megfigyeltük, tavaly, mikor Békipeti kisfiával puszizkodtak, szóval már akkor is látszott, hogy nemhogy nem idegesítik őt a kicsik, hanem kifejezetten keresi a társaságukat.
http://www.flickr.com/photos/pbekesi/sets/72157620110316976/show/

Egyelőre ennyi, mert nincs időm írni. A képeket Békipeti készítette, az első három képen a kalitkán Bumika látható, Kyga párjának házisapisa, a többin Csibi és Sámson. Nagyon szeretem Békipeti képeit, innen is nagyon köszönöm mégegyszer!!!!!:-))

2009. június 18., csütörtök


DSCF4231
Originally uploaded by katalin hunyadi

Jaj Zizi, annyira hiányzol, sosem fogom tudni feldolgozni!!!!!!!!:-((((((

2009. június 17., szerda


sámson3
Originally uploaded by katalin hunyadi


sámson4
Originally uploaded by katalin hunyadi

... egész nap képes eljátszani vele!!


Sámson1
Originally uploaded by katalin hunyadi

Ez a kék nyavaja a kedvence.....


sámson2
Originally uploaded by katalin hunyadi







Százszor átbeszéltük már mizopapával, hogy hogyan legyen. Végül is arra jutottunk, hogy egyelőre maradjon így minden, lássuk meg, hogyan viszonyulnak a fiúk egymáshoz. Nézegetem az ebay-en a szállítókalitokat, Csacskával meg átbeszélem a dolgokat, valószínű, hogy kapnak a srácok egyet-egyet és ha olyan helyre megyünk, ahová vihetjük őket magunkkal, akkor elvisszük. A kocsiban el vannak a szállítódobozokban, utána pedig mindegyik beülhet a saját szállítókalitjába és ott töltheti az idejét. Nem szívesen hagyjuk őket egyedül otthon, annál jobban hozzánk vannak már szokva.



Mágnyes dobozának tartalma jelentősen apad, tekintve hogy Sámson csőre eszméletlenül erős és amit elkezd szétszedni, azt sajnos azonmód ki kell dobni, nehogy lenyeljen valamit belőle, azért vannak benne extra erős darabok is, azok még jól bírják a strapát. Gabriella hozott neki Svédországbók Boinget, ez az a spirál alakú mászóka, ami szines kötélből van, de belül drót merevíti. Feltettem a nagyhintájára, azon aztán lehet lógni és mászni, de felváltva mennek rá Csibészkével, elkerülendő a verekedés. Egyébként is, a múltkor ketten voltak a vállamon, azt gondoltam, na most végre békében elvannak, aztán meghallottam a hangot: mintha a két csőr kardozna..... nem mintha, kardoztak is, szépen, csendben nekiálltak verekedni a hátam megett!!! Úgyhogy csak óvatosan, vigyázva velük!! Azért is gondokodom ebben a szállítókalitban, talán ha többször jönnek velünk és lesznek közös kis élményeink, kalandjaink kevésbé lesznek ellenségesek egymással. Sámson szárnya szépen növöget már kifelé. Jellemző a nemesre, hogy annyira jól repül, hogy a két kinőtt evezőtollával simán, ívben le tud már landolni és nem esik pofára, mint előtte. Csib tollából kiszedett kb. 2-3-at Molnár doki, tökéletesen repül csak nem tud emelkedni, a biztonság miatt, nehogy valamitől megijedjen és elrepüljön. Ha Sámson tud már repülni, veszünk a közlekedő ajtajára (ami az előszobába vezet) egy térelválasztót, attól többnyire félnek a papeszok, Sámson meg főleg nagyon beszari, hogy ne tudjon kirepülni az előszobába.



Időnk az szinte semmi, a péntek-szombat-vasárnap úgy száll el, mint a szél. A 3 napból többnyire kettőt Rebeka is nálunk tölt, Sámson legnagyobb örömére. Teljesen belezúgott a kiscsajba, ahogy meglátja, már kavar is az ajtóhoz és Rebeka is szalad oda, mutogatja, hogy vegyük ki. Hihetetlen páros ők ketten. Sámson, akit rajtam és papán kívül senki nem érinthet meg, végtelen türelemmel játszik Rebekával. Az sem zavarja, ha a kislány hirtelen, kapkodó mozdulatokkal nyúl felé és az orra alá dug játékokat, szépen elveszi a kezéből és elkezd velük molyolni, Rebeka pedig kacag, ahogyan a nagymadár megfogja a lábával és mozgatja vagy csípkedi. És erre Sámson is elkezd kacagni Rebeka hangján. Persze ha sír, akkor is rázendít, még szerencse, hogy ez a kislány többnyire mosolyog és ritkán sír. Sokszor hallani, ahogyan magában beszélget, amikor azt gondolja, hogy senki nem figyel rá és röhögcsél úgy, ahogyan Rebekával szoktak. Sőt, vasárnap a papa vicceskedett valamin, hát én nem találtam annyira poénosnak, de Sámson teljesen jól időzítve a dolgot, rázendített: Ha-ha-ha!!!:-)) Tündéri volt ahogyan vihogott, papa is jókat mulatott rajta és meg is jegyezte, látom-e hogy Sámi teljesen vevő a humorára!!!:-))



Kezd kialakulni az új rend, átrendeztük a hálót, Csibiék hálókalitja kikerült, Csib továbbra sem megy bele semmi pénzért, kinn marad a nagykalitban és a felső rúdon alszik. Sámson viszont lelkesen követeli magának a hálókalitban alvást. Rebeka kiságya is ide kerül majd, ha már itt alszik nálunk, szerencse, hogy olyan nagy szoba. A konyhába is tettem ki egy közepes kalitot, ha valamelyik bemenne enni-inni, legyen ott is egy, illetve ott van még a játszótér, bár éppen azon agyalunk a papával, hogy le kéne cserélni valami újabbra, mert nagyon rozoga már.



Mostanában Csibinek új szokása lett. Általában este mindig megnézek valami filmet, sorozatot, bár nem igazán érdekel, de addig átgondolom a dolgaimat, Sámson pedig befekszik a nyakamhoz, kidugja oldalt a lábait és felvátva simogatom hol a lábát, hol a csőrét, hol a hátát. Ha már eltettem aludni és megyek ki tv-t, lámpát oltani, Csibi halkan elkezd hívni. Akkor odamegyek és ő kimászik a kezemre, leülünk a nappaliban, felmászik a vállamra és a kis fejét belehajtja a tenyerembe, hogy akkor most ő jön, simogassam és vakargassam a nyakát kicsit. Elüldögélünk ott még vagy 20 percet, akkor szépen visszateszem a helyére és alszik, mint a bunda reggelig.



2009. június 10., szerda

Vélemény

DSCF6361
  • 10 hours ago

    Kiwitan said:
    this box is the dream of all birds :D

     És ez így van!!!!!:-)))

2009. június 9., kedd

DSCF6361


DSCF6361
Originally uploaded by katalin hunyadi

Apám, nézd mááá mi van itt!!!!!

Sámson és Csibészke pakkot kap

Ági barátnőmék küldték nekik, akik nemcsak csodálatos és melegszívű emberek de azzal is tökéletesen tisztában vannak, mi az ami megdobogtatja az egyszerű kis papagájszivet.
Leírhatatlan volt a hatás!!!!!! Azért nem csak úgy ukk-mukk-fukk adtam oda nekik, hanem szépen bevittem a két kis fickót a hálóba, az ágyra, megnyitottam a dobozt és a géppel a kezemben lestem őket. Tündériek voltak, azt sem tudták, mihez kapjanak. Még az sem jutott az eszükbe, hogy összevesszenek valamin. Nagy-nagy békességgel játszogattak egymás mellett, persze előfordult azért hogy pont ugyanazt a játékot akarták mindketten, de elég volt csak rájuk szólni, hogy hagyják abba a vitát! Talán, ha többször így megpróbálunk együtt játszani, jobban megszokják egymás állandó jelenlétét. nem kell hogy összebujjanak, csak viseljék el egymást normálisan! Annyira jók voltak a játékok, hogy még Csibészke is abbahagyta a szörfölést és megkukkantott ezt-azt, aztán vidáman elkezdte dobálni a földre ami csak a csőrébe akadt!!
Köszönjük Ági, nagyon nagy örömöt okoztatok a fiúknak!!!!!!:-)



http://www.flickr.com/photos/mizos_photos/sets/72157619499224916/show/

2009. június 3., szerda

Az első napokban én pátyolgattam a fiúkat, hiányzott nekik Zizi, szemmel láthatólag nem értették, hol van. Csibészke szinte egész nap hívta a jellegzetes, éles hívófüttyel.


Én még teljesen magam alatt vagyok, közben 4 napra el is utaztunk, bár képzelhetitek, mennyire szórakoztató társaság voltam.... Fenn jártunk a Bükkben. Sajnos az idő nem fogadott a kegyeibe minket, de azt hiszem az én hangulatomhoz tökéletesen illett is az eső. Bárhol jártunk, bármit csináltunk én csak a két kis csillogó szemet láttam magam előtt és az édes motyogását hallottam. Azt hiszem, soha még ilyen rosszul nem éreztem magam társaságban. A tetejébe még nagyon el sem tudtam vonulni, hogy csak magamban gubbasszak, mert a szállás beosztása sajnos ezt nem tette lehetővé. Az volt a legjobb, ha mentünk, mert akkor el tudtam húzódni, aztán csak gondolkodni, hogy mért pont Zizi és mért pont én........ Szegény mizopapa már mindennel bepróbálkozott, hogy valamit javuljon a kedélyem. Még meglepit is hoztunk az itthon maradt madaraknak. Végül is eltelt a 4 nap, úgy ahogy. Gyönyörű helyeken jártunk, de azt hiszem ide inkább kellett volna Nagylátószög gépe, vagyis inkább a szeme, ami sokkal élesebb és mélyenlátóbb, mint az enyém. Ő meglát olyanokat is, amit akárki nem is vesz észre. Párhuzamokat von és megszemélyesít!!! De hát ő ezért művész, én meg ezért vagyok fű!!


Azért én is lőttem pár képet, konkrétan a hangulatomhoz illően a morajló vízeséseket és a csendesen zubogó zúgókat fotóztam lelkesen. Belül meg üvöltöttem.....


Amikor hazaértünk már ott vártak a gyerekeink. Gondolom, a lányom szervezkedett, hogy jöjjenek át, mert tudta, hogy Rebeka mellett úgysem tudnék szomorkodni. Aznap, mikor Zizi elment, akkor is átjöttek este, pedig nem igazán szoktak hét közben felénk járni. De most "véletlenül" éppen arra jártak! Jól esett, azért különösen, hogy megértették, mennyire sokat jelentett nekem az a kis 17 dekás csöppség, és nem intézték el egy legyintéssel, hogy majd túl leszek rajta.

Megérkeztünk és azonnal láttuk, hogy a két madár bizony nagyon lelkesen ott molyol Rebeka mellett. Később, mikor kivettem őket, Sámson és Rebi együtt legoztak, Rebeka adogatta Sámsonnak a színes lego darabokat, ő meg lelkesen rágcsálta őket és szaladgált velük. A kislány minden félelem nélkül nyujtogatta oda a 4 centis csőr elé a darabokat és csodák-csodája a nagymadárnak valahogy eszébe sem jutott, hogy odacsapjon a kicsi ujjakra, inkább olyan vidáman hunyorgot rá. Lenn a földön meg Csibészke rohangált a kislány után, bizony erősen figyelni kellett, nehogy a csepp lábak rátapossanak, bár Csibit ez szemmel láthatóan nemigen zavarta, elugrott vagy kikerülte, ha veszélyes közelségbe ért hozzá. Fura egy népség ezek a papeszkák!! Nem elég, hogy azért ezt nem tennék meg akárkinek, hanem még békességesen együtt játszogattak!!!