2009. június 17., szerda







Százszor átbeszéltük már mizopapával, hogy hogyan legyen. Végül is arra jutottunk, hogy egyelőre maradjon így minden, lássuk meg, hogyan viszonyulnak a fiúk egymáshoz. Nézegetem az ebay-en a szállítókalitokat, Csacskával meg átbeszélem a dolgokat, valószínű, hogy kapnak a srácok egyet-egyet és ha olyan helyre megyünk, ahová vihetjük őket magunkkal, akkor elvisszük. A kocsiban el vannak a szállítódobozokban, utána pedig mindegyik beülhet a saját szállítókalitjába és ott töltheti az idejét. Nem szívesen hagyjuk őket egyedül otthon, annál jobban hozzánk vannak már szokva.



Mágnyes dobozának tartalma jelentősen apad, tekintve hogy Sámson csőre eszméletlenül erős és amit elkezd szétszedni, azt sajnos azonmód ki kell dobni, nehogy lenyeljen valamit belőle, azért vannak benne extra erős darabok is, azok még jól bírják a strapát. Gabriella hozott neki Svédországbók Boinget, ez az a spirál alakú mászóka, ami szines kötélből van, de belül drót merevíti. Feltettem a nagyhintájára, azon aztán lehet lógni és mászni, de felváltva mennek rá Csibészkével, elkerülendő a verekedés. Egyébként is, a múltkor ketten voltak a vállamon, azt gondoltam, na most végre békében elvannak, aztán meghallottam a hangot: mintha a két csőr kardozna..... nem mintha, kardoztak is, szépen, csendben nekiálltak verekedni a hátam megett!!! Úgyhogy csak óvatosan, vigyázva velük!! Azért is gondokodom ebben a szállítókalitban, talán ha többször jönnek velünk és lesznek közös kis élményeink, kalandjaink kevésbé lesznek ellenségesek egymással. Sámson szárnya szépen növöget már kifelé. Jellemző a nemesre, hogy annyira jól repül, hogy a két kinőtt evezőtollával simán, ívben le tud már landolni és nem esik pofára, mint előtte. Csib tollából kiszedett kb. 2-3-at Molnár doki, tökéletesen repül csak nem tud emelkedni, a biztonság miatt, nehogy valamitől megijedjen és elrepüljön. Ha Sámson tud már repülni, veszünk a közlekedő ajtajára (ami az előszobába vezet) egy térelválasztót, attól többnyire félnek a papeszok, Sámson meg főleg nagyon beszari, hogy ne tudjon kirepülni az előszobába.



Időnk az szinte semmi, a péntek-szombat-vasárnap úgy száll el, mint a szél. A 3 napból többnyire kettőt Rebeka is nálunk tölt, Sámson legnagyobb örömére. Teljesen belezúgott a kiscsajba, ahogy meglátja, már kavar is az ajtóhoz és Rebeka is szalad oda, mutogatja, hogy vegyük ki. Hihetetlen páros ők ketten. Sámson, akit rajtam és papán kívül senki nem érinthet meg, végtelen türelemmel játszik Rebekával. Az sem zavarja, ha a kislány hirtelen, kapkodó mozdulatokkal nyúl felé és az orra alá dug játékokat, szépen elveszi a kezéből és elkezd velük molyolni, Rebeka pedig kacag, ahogyan a nagymadár megfogja a lábával és mozgatja vagy csípkedi. És erre Sámson is elkezd kacagni Rebeka hangján. Persze ha sír, akkor is rázendít, még szerencse, hogy ez a kislány többnyire mosolyog és ritkán sír. Sokszor hallani, ahogyan magában beszélget, amikor azt gondolja, hogy senki nem figyel rá és röhögcsél úgy, ahogyan Rebekával szoktak. Sőt, vasárnap a papa vicceskedett valamin, hát én nem találtam annyira poénosnak, de Sámson teljesen jól időzítve a dolgot, rázendített: Ha-ha-ha!!!:-)) Tündéri volt ahogyan vihogott, papa is jókat mulatott rajta és meg is jegyezte, látom-e hogy Sámi teljesen vevő a humorára!!!:-))



Kezd kialakulni az új rend, átrendeztük a hálót, Csibiék hálókalitja kikerült, Csib továbbra sem megy bele semmi pénzért, kinn marad a nagykalitban és a felső rúdon alszik. Sámson viszont lelkesen követeli magának a hálókalitban alvást. Rebeka kiságya is ide kerül majd, ha már itt alszik nálunk, szerencse, hogy olyan nagy szoba. A konyhába is tettem ki egy közepes kalitot, ha valamelyik bemenne enni-inni, legyen ott is egy, illetve ott van még a játszótér, bár éppen azon agyalunk a papával, hogy le kéne cserélni valami újabbra, mert nagyon rozoga már.



Mostanában Csibinek új szokása lett. Általában este mindig megnézek valami filmet, sorozatot, bár nem igazán érdekel, de addig átgondolom a dolgaimat, Sámson pedig befekszik a nyakamhoz, kidugja oldalt a lábait és felvátva simogatom hol a lábát, hol a csőrét, hol a hátát. Ha már eltettem aludni és megyek ki tv-t, lámpát oltani, Csibi halkan elkezd hívni. Akkor odamegyek és ő kimászik a kezemre, leülünk a nappaliban, felmászik a vállamra és a kis fejét belehajtja a tenyerembe, hogy akkor most ő jön, simogassam és vakargassam a nyakát kicsit. Elüldögélünk ott még vagy 20 percet, akkor szépen visszateszem a helyére és alszik, mint a bunda reggelig.



2 megjegyzés:

  1. "veszünk a közlekedő ajtajára (ami az előszobába vezet) egy térelválasztót, attól többnyire félnek a papeszok, Sámson meg főleg nagyon beszari, hogy ne tudjon kirepülni az előszobába"

    Ezen mit értesz? Nekem bejárati ajrora kellene valami jobb megoldás (most egy függöny log elötte), nehogy meglogjanak ovatlanságbol, tegnap valami V alakban karnis mennyezetre arra függöny megoldás jutott eszembe, ajto mellett balra a lépcsö emeletre, jobbra ajtomagasságu ablak, jobbra 30 centire bejárat a vendég wc-be, ami most gardrob de szeretném megszüntetni és wc-t, mosdot betenni ismét és ajtot vissza rá.

    Örülök szeretik a spirált:)

    VálaszTörlés
  2. olyan jó olvasni, hogy csendesednek, épülnek az új napjaitok!

    sok ölelős!

    VálaszTörlés