2012. október 19., péntek

Modern mese....

Sokat olvasom(tam) a Noé Állatotthon honlapját. Egyszerűen érdekelt, szimpatikus volt, ahogyan a kutyákról és más állatokról gondoskodtak, mentették őket. Mindig elolvastam a "Hírek a gazdiktól" rovatot, ahol aztán jól megkönnyeztem a kutyusok "leveleit", akik a gazdáikról(tól) "írtak" a noésoknak arról, hogyan is alakult az életük. Azért kicsit mindig úgy gondoltam, hogy valszeg egy kis túlzás is van a dologban, amikor álomkutyákról beszéltek.:-)
Tartott ez az idő egészen a hónap 13. napjáig, mikoron is Nala megérkezett hozzánk. A gyönyörű, büszke és nemes corso szuka, aki eddigi élete alatt már annyi szörnyűséget tapasztalt. Hogy honnan került a fajtamentéshez??? Valahol Pest megyében él a tenyésztője. Az alomban hatan voltak, ötöt el tudott adni, Nala  a nyakán maradt, talán mert ő nem a most annyira divatos lakkfekete vagy csíkos színű, amitől a corso feje kissé ördögszerű lesz és nyilván van, akinek ez imponál. Nala homokszínű, fekete maszkkal, ami közelről olyan, mintha beleszagolt volna  a koromba és az az pofájára ragadt.:-)) Egyszóval ő ott maradt a szülőkkel, akik időnként terrorizálták, a ételtől elverték és igazán nem is etették rendszeresen, ez látszik is, kicsit fejletlenebb a koránál. 
Megilletődötten jött be a kertbe. Danival már délelőtt megismerkedtek az állatotthonban. Sétáltunk egy jót velük, mivel semmi probléma nem volt, vártuk a délutánt, hogy Orsi kihozza és megnézze, hol fog élni ezentúl a királylány. Nalának az egyetlen ismerős pont Orsi volt, nagyon ragaszkodott hozzá, ez jól látszott, a szemét le nem vette róla. Ismerkedtünk, de nagyon félénk a kislány még. Szemmel láthatóan bánthatták, mert  a hirtelen mozdulatoktól frászt kap. Fél papa mély hangjától meg azt tapasztaltuk, a férfiaktól jobban tart, mint a nőktől. Mikor megérkezett úgy kuporodott össze, mintha azt akarná mondani "én itt sem vagyok, csak ne bántsatok" rettenetes volt, egy kőszikla szíve meglágyult volna, ahogyan ez a szerencsétlen ott kuporgott azzal a rettegéssel a szemében.




Aztán indultunk befelé, hogy megmutassuk neki a helyét, a vizestálat , a lakást, a család tagjait és minden egyebet, de Nala még életében nem volt lakásban és nagyon úgy tűnt, hogy nem is mer bemenni. Mereven téblábolt, ha valaki felé fordult azonnal hanyatt vágódva behódoló testhelyzetet vett fel. Pláne mikor meglátta a kosarát, hát nem értette, hogy ő ebben fog aludni ezentúl. Orsi a karjába vette és úgy tette be a puha plüss huzatra, szegényem megdermedt és onnan már élő ember nem tudta kiszedni belőle, óvatosan elhelyezkedett és mozdulni sem mert, nehogy az álomnak egyszerre vége legyen.:-(




Később át jött Toro is, hogy megismerkedjen az új pajtásával. Nala még mindig a kosárban feküdt és ahogyan a nagy buflák odadugta a fejét, hogy jól orrba nyalja, elkedte felhúzni az ínyét: "nem adja a kosarat, ha kell megverekszik érte!" Orsi azonnal rászólt , aztán Nala is megtapasztalhatta, hogy bizony Toro nem a kosarat akarta elfoglalni, csak üdvözölte az új barátot. A vacsora is érdekesen zajlott, Nala szegény, mikor letettem eléje a tálat el sem hitte, hogy ez mind az övé, sőt először bele sem mert nyalni. Kicsit bíztatni kellett, aztán belevetette magát és úgy ette, mint aki még soha életében nem evett, vacsora után pedig soványmalacvágtában rohant vissza  a pihe-puha kosárba.:-)

10.17.
Ennek immár 4 napja, azóta a kertből érkezett kutya teljesen szobatiszta lett, annyi a dolgunk, hogy olyan éjfél körül még egyszer kiengedjük őt. Hihetetlenül alkalmazkodó. Tegnap otthon voltunk a papával, a kertet pakolgattuk, készültünk a télre.A kutyók ott bóklásztak körülöttünk, de mikor a papa a füvet kezdte vágni, Nala mint a szél, rohant be az ő biztonságos kosarába. Később azért újra kijött és a teraszon napoztak Dániellel hatalmas békességben. Délután a testvéreméket vártuk, akik már tudtak róla, hogy új lakótárs érkezett. Mielőtt megérkeztek éppen arra jöttek Toroék is, a délutáni sétára igyekeztek, de mi nem mentünk akkor velük. A kapuban beszélgettünk, mikor a tesóék megjöttek. Csak ültek benn a kocsiban, erre Judit azt mondja" Te, lehet, hogy azt hiszik, Toro az új jövevény és ezért nem mernek kiszállni!":-))) Aztán tisztáztuk, hogy Toro nem az új kutya, ők mentek a sétára, az enyémek meg bejöttek. Nala először mozdulni sem mert, később egyre a 7 éves Enci körül legyeskedett, szemmel láthatóan tetszett neki a kislány. Encinek még volt egy kis leckéje, leült megcsinálni, Nala pedig odaült eléje és folyamatosan figyelte.:-))

10.18.
Egyre jobban kezd felengedni, ma már ahogyan kivittem este pisilni valami ugrabugra-szerűt láttam tőle. Ha kimegyünk azonnal elintézi a dolgát, aztán szorosan a lábamhoz ül és csak néz-néz rám a szomorú szemeivel. Ne félj, kicsi Nala, nem lesz ez mindig így!!! Faragunk belőled egy igazi, gazdis, boldog és kiegyensúlyozott kutyát. Október 28.-án megyünk az első szocira a Cerberosba. Egy ilyen kutya hatalmas felelősség szerintem. Ha képzett és szófogadó akkor öröm mellette az élet, ezért elhatároztam, hogy elvégezzük a szocit és az alapfokot, aztán pedig majd meglátjuk.......... akármeddig is eljuthatunk!:-)

Azért ne gondoljátok, hogy a kedvenc papkáimat elhanyagolom miatta. Esténként velük vagyok, ahogyan eddig is, sőt a minap Nalát is be akartam vinni. A tőle megszokott félelemmel és visszafogottsággal kezdett befelé jönni a szobába, mikor azonban Zebi meglátta ijedtében rákiáltott: "Micsinááász??!! Bolond vagy??!!" ettől viszont Nala úgy megijedt, hogy kirohant azonnal, úgyhogy most a 4 naposon megpróbálom újra, hogy szokják egymást.:-)

2012. október 9., kedd

Nala ... 2.

Először Mami hozta fel a dolgot. Jön a tél, hamar sötétedik, fél egyedül. Aki járt már nálunk, az tudja, hogy nem a belvárosban lakunk és a kerítésünk is akkora, hogy csak az nem jön be rajta, aki nem akar. Erre az én másodszülött magzatom roppantul frappánsan rávágta, hogy zárjuk be a kaput....:-))) Igen, hát ez is egy lehetőség, de ettől a kerítés 150 centis magassága nem szökik az égig, de még csak feljebb sem. 
Dániel szegényem, már nagyon öreg, szinte egész nap alszik, azt a kis időt kivéve, amikor délután Toro jön és megyünk egy órát sétálni, a szó szoros értelmében csak lassan poroszkálunk. Danit már el sem tudom engedni, nem azért mert elrohanna és nem jönne vissza, a vaksisága és a rossz hallása miatt szó sem lehet róla, mivel a múltkor majdnem beleesett a patakmederben, mert nem látta. Már nem tudom behívni, mert ha nem felém van fordulva akkor nem lát és egyáltalán nem hallja, hogy szólok neki. Egy hosszú pórázon sétáltatom, hogy azért kicsit szaglászhasson, nézegessen, de többnyire Toro után ballagva közlekedik. Drága öreg kutyánk, igazán megérdemli, hogy a nyugdíjas éveit békében és szeretetben élje le, akármeddig is tart!
Elkezdtünk a papával a második kutya lehetőségéról beszélni. Arról, hogy milyen típus felelne meg a mi családunknak, hiszen van gyerek is, öreg is, domináns kan szóba sem jöhet, megeszi a nagymamát, mire hazaérünk, de kell, hogy valamilyen szinten tiszteletet parancsoló legyen és fejlett területvédő ösztönnel rendelkezzen. Igazán már Katus is pedzegette a dolgot, de ő valamilyen pici kutyát szeretett volna magának. Nekem erről az volt a véleményem ( és ezt meg is mondtam neki), hogy amíg én nem vagyok otthon nyugdíjban, addig ezt a projektet vessük el. Egy kicsi kutya a Mamival nem maradhat. Ő sem lát jól, ne adj Isten, rálép vagy elesik benne, az a tuti, ha én tudok felügyelni rá, míg Katus dolgozik. Kicsit rágtuk még a gittet, de Katus értelmes lány, belátta, hogy ebben igazam van. Arról nem is beszélve, hogy egy területvédő 2 kilós kutya az esetleges hívatlan látogatót inkább mosolyra fakasztja mint hogy meghátrálásra készteti. 
Hát nézegettünk erre-arra, végül pedig most szombaton a gyerekekkel együtt ellátogattunk a Noé Állatotthonba. Nekem ők nagyon szimpatikusok, sokat hallottam és olvastam róluk. Először kicsit körüljártunk, igazán nem fogott meg minket egyik kutya sem,  majd átmentünk a Mini Menhelyre, ahol a Cane Corso Fajtamentés örökbe fogadható kutyáit néztük meg. Gyönyörű, hatalmas hímeket láttunk, de azonnal le is vágtuk, hogy még ivartalanítva is nagyon dominánsak. Papának azért nagyon tetszettek a muszklis hímek, de elismerte, hogy nekünk nem ilyen kutyára van szükségünk..... aztán megláttuk Nalát. 




1 éves, ivartalanított szuka. Nagyon nyugodt, békés, hálás, ha valaki megsimogatja vagy egy jó szava van hozzá. A gyerekekkel abszolut kompatibilis, Maugli járt a nyomában, mintha mágnessel húznák, türelmesen hagyta, hogy a kisfiú simogassa, nem lökte fel, nem húzódozott tőle. Azt is figyeltük, hogyan viszonyul a többi kutyához: nem volt agresszív, inkább tovább lépett, ha valamelyiket tolakodóbbnak gondolta. Érdeklődtünk róla Orsinál, a projekt vezetőjénél. Ő is jó természetűnek ismerte meg. Egy kertben élt mielőtt bekerült volna az otthonba, senki nem foglalkozott vele. Kicsit kisebb a teste, mint a jól tartott ennyi idős kutyák mérete, de ezen azért jóltartással tudunk segíteni. Meg hánytuk-vetettük a dolgot, kértük, hogy jegyezzenek be minket, mint lehetséges örökbefogadókat. Most szombaton felcuccoljuk az öregurat, kivisszük magunkkal a Noéba és ott egy semleges területen összeismerkedhetnek. Ha úgy látjuk, hogy a szimpátia kölcsönös (és nagyon reméljük, mert Dani szinte megfiatalodik, ha kutyatársaságba keveredik, ami érthető is, hiszen otthon csak elcsoszognak Mamival egymás mellett) akkor még a hétvégén kihozzák nekünk. Nem lehet elhozni a kutyákat, mert a menhelynek az a hitvallása, hogy nem szabadulni akarnak a kutyáktól, hanem családot keresnek nekik, ahol életük végéig szeretetben élhetnek. Ezért minden esetben ők hozzák ki a kutyókat és egyben ellenőrzik is, hogy valóban alkalmasak-e az örökbefogadók a kutyatartásra. Ha nem, akkor nem is hagyják ott. Hát itt tartunk jelenleg a Nala projekttel....:-)))
Nala nagyon szép, nevét az Oroszlánkirály egyik szereplőjéről kapta és a gyerekek ragaszkodnak hozzá, hogy ez is maradjon.:-)) Valóban, olyan a színe, mint egy oroszlánnak. Sötét maszkja van, amitől kicsit morózusabb a feje, de igaziból egy kedves, békés kutyalánynak látszik.


Remélem, sikerül ebből a szomorú szemű kiskutyából boldog, gazdis ebet faragni!!!:-)))



Azért ezt a dolgot nem bízzuk a véletlenre és 40 év után újra elkezdem a kiképzést, amit annak idején annyira szerettem. Vicces leszek nyilván, amint a mackó nénis termetemmel és az őszülő hajammal megjelenek a Cerberosban, hogy jelentkezzünk egy alapfokú tanfolyamra, de mivel azt vallom, hogy egy szófogadó, jól képzett kutyával az élet öröm és nem problémák forrása, ezért elhatároztam, hogy amint lehet, bejelentkezünk oda. Ha elbírok a hat papagájjal, remélem, hogy egy közepes termetű kutyalány sem lesz probléma és legalább én is mozgok végre-valahára, aminek a papa igazán örül, mivel kettőnk közül ő a sportosabb és már annyiszor javasolta, hogy keresek magamnak valami testmozgást, amiben örömömet lelem. Lehet, hogy most megtalálom???!!! :-))))


Hírek a papagájokról:

Zebi tök jó passzba van!!!! Már a hétvégén is, mikor Pipi kinn volt, odavittem a szürke gavallérhoz és bíztattam Pipit: "Adj egy pipipuszit Zebinek!" Hát láss csodát, magam is elcsodálkoztam, mikor a kényes hercegnő odadugta Zebinek a csőrét és kaliton át szépen csőröztek egyet!!!!:-)))
Aztán ma reggel is kijött, mikor cseréltem a tálakat és egyértelműen mászott hozzám, lehajtotta a fejét és szépen meg is simogattam! :-))) És még egy aranyos hír: biztosan tudjátok, hogyan szokta az ember a gyerekeknek mutatni a halak beszédét, úgy tátogunk a szánkkal és a végén kicsit cuppan ahogyan kinyitjuk. Hát mentem be reggel, olyankor először eléneklem nekik a "Jó reggelt! " c. ovis dalt, amit Mauglitól tanultam, aztán köszönök és Pipi odaszól, "Csók" én meg vissza: "Pusziiii" és erre Zebike azonnal elkezdte a halpuszit osztani, olyan édes volt, oda is léptem hozzá, nem állt egy szál tolla sem, csak vidám, csillogó szemekkel nézegetett!!! Jaj, de jó is lenne, ha már ő is teljesen otthon érezné magát nálunk!!! A múlt hétvégén még a zöld fiúk is meglátogatták, ott lógtak fürtökben a kalitján, de bunyó nem volt!:-))) Ez is csak alakul!!!:-)) Hiába ülünk időnként nyakig a szarban, azért történnek velünk jó dolgok is, amint azt ez a bejegyzés is mutatja!!!!:-)))
Papa szerint immár bátran ki lehetne tenni a táblát:

"Kistarcsai Ideg- és Elmeklinika Állatkerttel kombinálva"





2012. október 7., vasárnap

2012. október 5., péntek

Ma kibontakoztam a Facebook-on!!!!:-))))

Miheztartás végett a vendégeknek (részlet és kiegészítés a Bottyán Equus oldaláról) "Drága állatkáim! A következő üzenetet ragasztottam ki a bejárati ajtónkra.
Az összes állatot nem tartónak, aki ide jön és panaszkodni támad kedve az állataink miatt;
1. Ők itt laknak. Te nem.
2. Ha nem akarjátok, hogy szőr vagy toll kerüljön a ruhátokra üljetek a feneketeken nyugodtan.
3. Sokkal jobban szeretem az

 állataimat, mint a legtöbb embert.
4. A számodra Ő egy állat. Az én számomra Ő egy örökbe fogadott fiú/lány, aki alacsony, szőrös,tollas, négykézláb közlekedik vagy két lábon és repül, nem beszél tisztán vagy éppen tökéletes magyarsággal magyaráz, felszólít , esetleg káromkodik (nem tőlünk tanulta, hanem az ikrünktől).
5. Ők éppen olyan intelligensek, mint a delfin és az elefánt, csak kicsit kisebbre nőttek.
6. Na ingereld őket és ne szórakozz velük, mert nem felejtenek.

7. Ne állj a madárszobában a kötéljátszó alá, mert Te idegen vagy Nekik és hamar kaphatsz a fejedre egy jókora kokit. " ragasztottam ki a bejárati ajtónkra.




2012.10.04. Az állatok világnapja ....





 ...... s amint a Cannario és Bevagna közti úton Szent Ferenc fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: – Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak. Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Mint később Masseo testvér elmesélte a massabeli Jakab testvérnek, amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával súrolta, meg megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem. 

Szent Ferenc prédikációjának ez volt a lényege: 
Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni Őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; megőrizte Noé bárkájában fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok: – inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent. 

Amint Szent Ferenc ezeket mondta nekik, a madarak tátogatni kezdték csőrüket, nyújtogatták nyakukat, rebbentgették szárnyukat, nagy tisztelettel földig hajtották fejecskéjüket, s ilyen módon: – mozdulataikkal és énekükkel adták jelét, hogy gyönyörűségük telik a Szent szavaiban. Maga Szent Ferenc is velük örvendezett, elnézte sokaságukat, gyönyörködött szépségükben és változatosságukban, csodálta kedvességüket és szelídségüket, s nagy áhítattal velük együtt dicsőítette a Teremtőt.

2012. október 2., kedd


Ahogyan Besenyő Pista bácsi mondaná: Boborján fiam, nótára! Torkodiziglen!!

Kezdem is a dalolást a blogon végre-valahára:

Valóban az egyiptomi hét csapás jött ránk mostanában, nem is untatnálak Benneteket ezzel, a legnagyobb gáz az volt, hogy ellopták az autómat. Sajnos erre már keresztet vethetünk, nyilván valahol darabokban áll és várja, hogy alkatrészként eladják. Aztán jött a többi, de végül is a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, majd csak jönnek szebb napok is. Jó hír viszont, hogy ha a Jóisten is úgy akarja jövő évben Karácsony után elmehetek nyugdíjba.Már nagyon várom, bár teljesen tisztában vagyok vele, hogy utána is dolgoznom kell, de akkor is, talán találok magamnak valami 4-6 órás munkát és így a madaraimnak is több szabadságot adhatok, arról nem is beszélve, hogy mami már reszketve várja, hogy ne kelljen egyedül ülnie otthon naphosszat.
A madarak jól vannak, Sámi gőzerővel vedlik, kicsit lökött is mostanában, zoomol a szeme, csapkod, de igazán nem csíp, csak oda-oda üt a kezemre, ha olyanja van. Ebben a kellemes időben többször jutnak ki a teraszra, mint a rekkenő nyári hőségben. Jól is érzik magukat, elbambulnak vagy elbeszélgetnek egymással.
Olyan vicces volt vasárnap, mikor kinn napoztak, a Pipi eltáncolta Zebikének a "Hattyú halálát", de valahogyan a kispasi nem volt vevő rá, pedig Pipi mindent bevetett. Zebi csak nézte, nézte, aztán elunta a túlbuzgó balerinát és tök plekni hangon oda szólt neki: " Most mi bajod van?!" . Hát hiába, nem felejtette el a kezdeti sallereket. Zebi különben jól van, most valahogyan megint olyan visszahúzódó lett. El is határoztam, hogy hétvégén átrendezem a szobát, hiszen a negatív inger is inger, áttolom máshová a kalitját, lássam meg, hogyan reagál erre. Rendeltem neki Chicktonic vitamint, Noi ajánlotta, mert kétségbeejtően kevés gyümölcsöt és zöldséget eszik, hátha ettől megjavul az étvágya. Néha kijön, de ha olyanja van akkor benn marad és csak üldögél. Észrevettem, hogy esténként, amikor a nagyok kinn vannak és Pipi odajön egy kis simire meg ajnározásra nagyon figyeli, majd leesik a rúdról, hogy lássa mit is csinálunk. Továbbra sem eröltetem semmire, ha akar kijön, ha nem akar akkor benn marad. Vasárnap a kalitját is lepucolgattam, ahogyan tudtam, nem volt baja vele, nem csattogott a csőre a kezem mellett. Most már a 4. hete gyakorolgatjuk a kanálból evést. Nem rajong érte, max ha gyümisjoghurtot kínálgatok, na abba beledugja  a csőre hegyét aztán lenyaligálja. És ő is vedlik ezerrel, sőt mind az összes, lapátszám szedem a tollakat. Ja, erről egy édes dolog jut az eszembe: múlt szombaton este a két kis muki már aludni készült, mikor Lacuska elkezdett kuncsorogni, hogy "Mama, hozd be Sámit egy kicsit!" Sámi elég gagya mostanában, a vedléstől is meg azért is mert itt a párzási ideje. De azért bevittem, nem gondolom, hogy bántaná Lacust. Nem is, de túl nagy kedve sem volt a játékhoz. Szépen odébb lebbent minden alkalommal, mikor Lacus nyunyurgatta volna. Aztán mondtam a gyerekeknek, hogy elviszem alunni, mert nagyon nyűgös és ahogyan ellépett Lacuskától egy hatalmas toll pottyant ki a szárnyából, amit  a kislegény azonnal úgy értelmezett, hogy Sámi ezt a tollat neki, csakis neki adta ajándékba és nagy áhitattal felvette, elrakta a párnája alá, mint  a legbecsesebb dolgot.:-))) 
Gagyaság ide vagy oda, azért szépen szoktatgatom a Pipihez illetve a dolog fordítva is igaz, Pipnek is meg kell tanulnia a békés együttélés szabályait. Ők azért ketten féltékenységből hajlamosak odacsapni a másiknak, ha megtehetik. Mindkettő ült már azért a kalitjába, mert a másikat próbálta piszkálni. Morzsi ebből a szempontból kezelhetőbb, sőt jókat szoktam rajta mosolyogni, mert megindul a Pipi felé, látom, hogy mire készül és ahogyan oldalazva teper oda, csak feltartom az ujjamat és erélyesen rászólok: "Meg ne próbáld!" Erre azonnal elindul a másik irányba, fütyürészve, a plafont nézegetve, hogy hát mit akarok én tőle, ő ott sem volt, nemhogy verekedni akart volna. Jaj és tegnap, hát az nagy zsuga volt!!! A Pipi már a helyére ment, mostanában ezzel sincs baj, mondom neki, hogy "Megyünk aludni" és azonnal mászik befelé a kalitba, mert ott aztán megkapja a falat jutalom kexét és azt nagyon szereti. Sámi még kinn volt, sajnálom is, hogy ennyire nyűgös, betekertem a kedvenc törülközőjébe és úgy szokott még kicsit a mellkasomon bóbiskolni. Na de feloltottam a kislámpát közben, ami Morzsinak a JEL, hogy azonnal jöjjön a vállamra, itt az idő reszelgetni. Rá is repült a térdemre és azonnal megindult felfelé, de mint az elefánt, mindenen, jelen esetben a törölközőbe bugyolált Sámsonon is átmászva igyekezett. Sámi teljesen kiakadt, ki az a bunkó, aki rálép a fejére ??!! Kiugrott a törcsiből és dühösen valamit odamorrantott Morzsinak, aki viszont a füle botját sem mozdította a megjegyzésre. Sámi visszabújt, simogattam a csőrét, az arcát, mikor Morzsi agyáig eljutott, hogy valaki van a törölközőben (hát elég együgyű a lelkem), erre majd lezuhant a vállamról, annyira nézte, hogy kit simogatok. Megpusziltam Sámi csőrét, hát ez már Morzsinak is sok volt, tőle szokatlan módon elkezdett nyúlni, mint a giliszta és szépen ő is odadugta a csőrét a számhoz, mer ami jár az jár, neki is.....:-)))) Fantasztikus pofa, bár nem árt vele vigyázni, mert néha önkéntelenül is odakap, ha megijed valamitől. A múltkor, ahogy ültömben a vállamra repült az egyik körmével véletlenül felsértette a szám szélét, 5 perc múlva úgy ültem ott feldagadt ajkakkal, mintha valami bantu asszony lennék. 
A kicsikéim is jól vannak. Bubi mint a mágnes ragad rám ha kinn vannak, Csibi kicsit most tartja a 3 lépés távolságot, de ha Bubi rám repül azonnal jön utána, sőt képesek összeveszni azon is, hogy ki bújjon a kezem alá.Szerintem a jákók szókincse hamarosan a "Méééért bántod??? Hagyd békén!!"-nel is gazdagodni fog.:-))) Hamarosan itt a párzási idejük. Hát ezt még túléljük, talán jövőre már Bubi megáll neki és nem öldöklik egymást egész nap.
Készítettem Nektek azért képeket is, csak nem volt időm az utóbbi hetekben feltölteni.
A kertben folyik a tarackmentesítő program, tekintve, hogy a bokrokat leszámítva csak az van benne. Már végeztünk a nagyobbik részével, minden bokor és virág fellélegezhet, a kert közepe viszont még hátra van. Lassan haladok, mert ebben a szárazságban (mivel leginkább a kultúrnövényeket locsolom, nem a tarackot) nagyon nehéz szedni a száraz, kemény földből. No, hát akkor lássátok meg a keretet:


Ő itt a rozmaring bokor, mellette a füge, hatalmasat nőttek, mióta elültettem őket. Ez a legvédettebb rész a kertben, remélem kibírják a téli fagyokat is, majd jól megtakarom őket. Ezek a részek, amit most láttok beültetve, le lesznek mulccsal szórva legkésőbb tavaszra, csak még szedem a gazt, ami kinő.

Jobbra a 3 uráli törpefűz bokor heverész, mellette két korálberkenye, majd a kedvencem, a csüngős ágú libanoni cédrus (most még elég vert sereg állapotban, hiszen a tavasszal ültettem be, de jövőre szépen hajt majd, mert ÉL), a cérdus mögött pedig egy tiszafa a kontraszt.



Középen a mézalmácska, mellette balra még egy korállberkenye, előtte pedig három bokor berkenye, amiről az idén már egy fagyis edénnyi termést is betakarítottam.


Középen a másik nagy kedvenc, a Hakuro-Nishiki fűzbokor, mellette a feketebodza és egy babérmeggy. Az előtérben pedig két cserjéspimpó, a harmadik sajnos megboldogult.




Oldalt 3 bokor ribizli próbálja túlélni a kánikulát, de ők is élnek, mára már szépen hajtanak alul, gondolom, hogy jövőre már rendes lombja is lesz. A kulé kavicsos rész a gyerekek játszója, itt a homokozó, a csúszda és a kis medence. Dániel pedig éppen őrjáraton van a kertben.


Hát ilyen a kert egyelőre, bár mióta a képeket készítettem már ültettem a bokrok elé egy szép kis törperózsát és kaptam a páromtól egy csarabot is, ami szintén a kedvenceim egyike. Remélem, megmarad az is. A héten veszünk egy 120 literes hordót, amiben az esővizet gyűjtjük a növényeknek, mert ha ilyen enyhe, de aszályos lesz az ősz, akkor egészen a fagyokig locsolnunk kell.

A végére hagytam a legszebbet, amit pillanatnyilag mutatni tudok Nektek....... mert azért jön az ősz, érezzük mi is....
Reggelente, amikor felébredek, már ott a köd a természetvédelmi  területen, mi ugye egy kis völgyben vagyunk. Megmutatom Nektek, milyen is nálunk a napfelkelte és innen már mindenki megértheti, mért is imádunk itt lakni a világ végén.......




Mintha egy képeskönyvet nézegetnél......:-))