Sokat olvasom(tam) a Noé Állatotthon honlapját. Egyszerűen érdekelt, szimpatikus volt, ahogyan a kutyákról és más állatokról gondoskodtak, mentették őket. Mindig elolvastam a "Hírek a gazdiktól" rovatot, ahol aztán jól megkönnyeztem a kutyusok "leveleit", akik a gazdáikról(tól) "írtak" a noésoknak arról, hogyan is alakult az életük. Azért kicsit mindig úgy gondoltam, hogy valszeg egy kis túlzás is van a dologban, amikor álomkutyákról beszéltek.:-)
Tartott ez az idő egészen a hónap 13. napjáig, mikoron is Nala megérkezett hozzánk. A gyönyörű, büszke és nemes corso szuka, aki eddigi élete alatt már annyi szörnyűséget tapasztalt. Hogy honnan került a fajtamentéshez??? Valahol Pest megyében él a tenyésztője. Az alomban hatan voltak, ötöt el tudott adni, Nala a nyakán maradt, talán mert ő nem a most annyira divatos lakkfekete vagy csíkos színű, amitől a corso feje kissé ördögszerű lesz és nyilván van, akinek ez imponál. Nala homokszínű, fekete maszkkal, ami közelről olyan, mintha beleszagolt volna a koromba és az az pofájára ragadt.:-)) Egyszóval ő ott maradt a szülőkkel, akik időnként terrorizálták, a ételtől elverték és igazán nem is etették rendszeresen, ez látszik is, kicsit fejletlenebb a koránál.
Megilletődötten jött be a kertbe. Danival már délelőtt megismerkedtek az állatotthonban. Sétáltunk egy jót velük, mivel semmi probléma nem volt, vártuk a délutánt, hogy Orsi kihozza és megnézze, hol fog élni ezentúl a királylány. Nalának az egyetlen ismerős pont Orsi volt, nagyon ragaszkodott hozzá, ez jól látszott, a szemét le nem vette róla. Ismerkedtünk, de nagyon félénk a kislány még. Szemmel láthatóan bánthatták, mert a hirtelen mozdulatoktól frászt kap. Fél papa mély hangjától meg azt tapasztaltuk, a férfiaktól jobban tart, mint a nőktől. Mikor megérkezett úgy kuporodott össze, mintha azt akarná mondani "én itt sem vagyok, csak ne bántsatok" rettenetes volt, egy kőszikla szíve meglágyult volna, ahogyan ez a szerencsétlen ott kuporgott azzal a rettegéssel a szemében.
Aztán indultunk befelé, hogy megmutassuk neki a helyét, a vizestálat , a lakást, a család tagjait és minden egyebet, de Nala még életében nem volt lakásban és nagyon úgy tűnt, hogy nem is mer bemenni. Mereven téblábolt, ha valaki felé fordult azonnal hanyatt vágódva behódoló testhelyzetet vett fel. Pláne mikor meglátta a kosarát, hát nem értette, hogy ő ebben fog aludni ezentúl. Orsi a karjába vette és úgy tette be a puha plüss huzatra, szegényem megdermedt és onnan már élő ember nem tudta kiszedni belőle, óvatosan elhelyezkedett és mozdulni sem mert, nehogy az álomnak egyszerre vége legyen.:-(
Aztán indultunk befelé, hogy megmutassuk neki a helyét, a vizestálat , a lakást, a család tagjait és minden egyebet, de Nala még életében nem volt lakásban és nagyon úgy tűnt, hogy nem is mer bemenni. Mereven téblábolt, ha valaki felé fordult azonnal hanyatt vágódva behódoló testhelyzetet vett fel. Pláne mikor meglátta a kosarát, hát nem értette, hogy ő ebben fog aludni ezentúl. Orsi a karjába vette és úgy tette be a puha plüss huzatra, szegényem megdermedt és onnan már élő ember nem tudta kiszedni belőle, óvatosan elhelyezkedett és mozdulni sem mert, nehogy az álomnak egyszerre vége legyen.:-(
Később át jött Toro is, hogy megismerkedjen az új pajtásával. Nala még mindig a kosárban feküdt és ahogyan a nagy buflák odadugta a fejét, hogy jól orrba nyalja, elkedte felhúzni az ínyét: "nem adja a kosarat, ha kell megverekszik érte!" Orsi azonnal rászólt , aztán Nala is megtapasztalhatta, hogy bizony Toro nem a kosarat akarta elfoglalni, csak üdvözölte az új barátot. A vacsora is érdekesen zajlott, Nala szegény, mikor letettem eléje a tálat el sem hitte, hogy ez mind az övé, sőt először bele sem mert nyalni. Kicsit bíztatni kellett, aztán belevetette magát és úgy ette, mint aki még soha életében nem evett, vacsora után pedig soványmalacvágtában rohant vissza a pihe-puha kosárba.:-)
10.17.
Ennek immár 4 napja, azóta a kertből érkezett kutya teljesen szobatiszta lett, annyi a dolgunk, hogy olyan éjfél körül még egyszer kiengedjük őt. Hihetetlenül alkalmazkodó. Tegnap otthon voltunk a papával, a kertet pakolgattuk, készültünk a télre.A kutyók ott bóklásztak körülöttünk, de mikor a papa a füvet kezdte vágni, Nala mint a szél, rohant be az ő biztonságos kosarába. Később azért újra kijött és a teraszon napoztak Dániellel hatalmas békességben. Délután a testvéreméket vártuk, akik már tudtak róla, hogy új lakótárs érkezett. Mielőtt megérkeztek éppen arra jöttek Toroék is, a délutáni sétára igyekeztek, de mi nem mentünk akkor velük. A kapuban beszélgettünk, mikor a tesóék megjöttek. Csak ültek benn a kocsiban, erre Judit azt mondja" Te, lehet, hogy azt hiszik, Toro az új jövevény és ezért nem mernek kiszállni!":-))) Aztán tisztáztuk, hogy Toro nem az új kutya, ők mentek a sétára, az enyémek meg bejöttek. Nala először mozdulni sem mert, később egyre a 7 éves Enci körül legyeskedett, szemmel láthatóan tetszett neki a kislány. Encinek még volt egy kis leckéje, leült megcsinálni, Nala pedig odaült eléje és folyamatosan figyelte.:-))
10.18.
Egyre jobban kezd felengedni, ma már ahogyan kivittem este pisilni valami ugrabugra-szerűt láttam tőle. Ha kimegyünk azonnal elintézi a dolgát, aztán szorosan a lábamhoz ül és csak néz-néz rám a szomorú szemeivel. Ne félj, kicsi Nala, nem lesz ez mindig így!!! Faragunk belőled egy igazi, gazdis, boldog és kiegyensúlyozott kutyát. Október 28.-án megyünk az első szocira a Cerberosba. Egy ilyen kutya hatalmas felelősség szerintem. Ha képzett és szófogadó akkor öröm mellette az élet, ezért elhatároztam, hogy elvégezzük a szocit és az alapfokot, aztán pedig majd meglátjuk.......... akármeddig is eljuthatunk!:-)
Azért ne gondoljátok, hogy a kedvenc papkáimat elhanyagolom miatta. Esténként velük vagyok, ahogyan eddig is, sőt a minap Nalát is be akartam vinni. A tőle megszokott félelemmel és visszafogottsággal kezdett befelé jönni a szobába, mikor azonban Zebi meglátta ijedtében rákiáltott: "Micsinááász??!! Bolond vagy??!!" ettől viszont Nala úgy megijedt, hogy kirohant azonnal, úgyhogy most a 4 naposon megpróbálom újra, hogy szokják egymást.:-)
10.17.
Ennek immár 4 napja, azóta a kertből érkezett kutya teljesen szobatiszta lett, annyi a dolgunk, hogy olyan éjfél körül még egyszer kiengedjük őt. Hihetetlenül alkalmazkodó. Tegnap otthon voltunk a papával, a kertet pakolgattuk, készültünk a télre.A kutyók ott bóklásztak körülöttünk, de mikor a papa a füvet kezdte vágni, Nala mint a szél, rohant be az ő biztonságos kosarába. Később azért újra kijött és a teraszon napoztak Dániellel hatalmas békességben. Délután a testvéreméket vártuk, akik már tudtak róla, hogy új lakótárs érkezett. Mielőtt megérkeztek éppen arra jöttek Toroék is, a délutáni sétára igyekeztek, de mi nem mentünk akkor velük. A kapuban beszélgettünk, mikor a tesóék megjöttek. Csak ültek benn a kocsiban, erre Judit azt mondja" Te, lehet, hogy azt hiszik, Toro az új jövevény és ezért nem mernek kiszállni!":-))) Aztán tisztáztuk, hogy Toro nem az új kutya, ők mentek a sétára, az enyémek meg bejöttek. Nala először mozdulni sem mert, később egyre a 7 éves Enci körül legyeskedett, szemmel láthatóan tetszett neki a kislány. Encinek még volt egy kis leckéje, leült megcsinálni, Nala pedig odaült eléje és folyamatosan figyelte.:-))
10.18.
Egyre jobban kezd felengedni, ma már ahogyan kivittem este pisilni valami ugrabugra-szerűt láttam tőle. Ha kimegyünk azonnal elintézi a dolgát, aztán szorosan a lábamhoz ül és csak néz-néz rám a szomorú szemeivel. Ne félj, kicsi Nala, nem lesz ez mindig így!!! Faragunk belőled egy igazi, gazdis, boldog és kiegyensúlyozott kutyát. Október 28.-án megyünk az első szocira a Cerberosba. Egy ilyen kutya hatalmas felelősség szerintem. Ha képzett és szófogadó akkor öröm mellette az élet, ezért elhatároztam, hogy elvégezzük a szocit és az alapfokot, aztán pedig majd meglátjuk.......... akármeddig is eljuthatunk!:-)
Azért ne gondoljátok, hogy a kedvenc papkáimat elhanyagolom miatta. Esténként velük vagyok, ahogyan eddig is, sőt a minap Nalát is be akartam vinni. A tőle megszokott félelemmel és visszafogottsággal kezdett befelé jönni a szobába, mikor azonban Zebi meglátta ijedtében rákiáltott: "Micsinááász??!! Bolond vagy??!!" ettől viszont Nala úgy megijedt, hogy kirohant azonnal, úgyhogy most a 4 naposon megpróbálom újra, hogy szokják egymást.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése