2008. november 20., csütörtök

Csibészke and Zizi

Mondhatni, patron van a kis tollas valagukban!!!!!:-))

Game with the shovel

Mire jó egy műanyag kapát!!!!

SÁMI HANYATT

Érzik, hogy nem jó a kedvem, mindegyik bújós, játékos. Sámson bújik, a kicsik meg bohóckodnak itt ezerrel!!!!

2008. november 19., szerda

R.I.P.


Ma este 1/2 8-kor Kyga elment................ Át a Szivárványhídon, a kedves madarai közé akik ott várják!!!! Rendkívüli ember volt és a párja is az!!!!!!!!!!!!!! Büszke vagyok, hogy a barátjuknak mondhatom magam!!!!!!!!
Amit a madarakról tudok, mind tőlük tanultam!!!!!!!!!!!!!!!!!
Igazi EMBEREK, csupa nagy betűvel!!!!!!!!!!!!!!!
Nyugodj békében, drága Kyga, szenvedtél eleget!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A blog akadozni fog. Nem tudok sűrübben írni, mert keveset vagyok itthon és akkor is inkább madarazok. 3 madárral a vállamon, hátamon meg elég nehéz írni, mert mindig valamelyik rákíván a klavira. Nem árulok el titkot, aki jobban ismer az tudja, a barátom és mesterem nagybeteg. Ami időm még pluszban van azt ott töltöm náluk, amit tudok segítek,lelkileg és fizikailag is a párjának.Azért igyekszem hírt adni rólunk, bár rettenetesfontos események nemigen történnek. Tegnap este éppen Sámsonnal az ölemben üldögéltem és a skypon beszéltem valakivel, mikor csak azt vettem észre, hogy Sámi teljesen magától hanyatt fekszik az ölemben és vadul birkózik a tollal, amit megkaparintott. Nagyon édes volt, teljesen hanyatt és a két lábával a tollba kapaszkodott, a csőrével meg kardozott vele!!! Sokszor meglep mostanában, hogy egyre nyitottabb dolgokra. Mikor ide került, még olyan kis szégyenlős, csigalassúságú,inkább megfigyelő típusú volt, most meg egyre mozgékonyabb, jön-megy a kalitból ki és be ha úgy van kedve, mindenképpen látszik rajta hogy egyre jobban élvezi a játékot is. Sokszor "megtámadja" az ujjaimat és a nagy csőrével fogja, húzza, vonja őket. Finoman csinálja és ha néha mégis jobban ráfog elég ha rámorrantok egyet, azonnal abbahagyja. Neki is meg kell tanulni az erejét kordában tartani. Úgy látom egyre jobban érzi magát velem, mizopapa is megfoghatja, Katust továbbra is utálja és vág felé a csőrével. Éppen papával beszéltük, hogy talán ez azért van mert se én se ő nem félünk, határozottan odanyúlunk Sámihoz, sőt régebben Pesi is megfogta, és mikor Csofi gazdája nálunk volt, ő is simán megfogta és nem akarta letépni az ujjukat. Katus viszont fél tőle, bátortalanul nyúl oda, ezt Sámson azonnal leveszi, valszeg a hierarchiában is maga alá helyezi Katust. Volt hogy papának is oda akart csapni, de akkor kapott egy "Makarenkoi kokit" és azonnal észrevette magát.
Csibészke és Zizi hozza a szokott formáját. Jól elvannak, egész nap játszanak, lógnak, kiabálnak!!!:-))) Csibi sokszor, nagyon sokszor viselkedik úgy velem, mint régen, mikor még csak ketten voltunk. A napokban kivettem őket és leültem velük a nappaliban és ő, mint régen, ráhasalt a behajlított karomra és nézegetett felfelé, olyan simogassssáááámáááá!!!! fejjel. Tegnap meg felült a vállamra és szépen, komótosan körbekurkászta a fülemet, ahogyan régen , amikor tv-t nézve üldögéltünk. Zizikém, szegény ő a középső királyfi, neki jut a legkevesebb figyelem, de ő ezzel is boldog, örül ha rajtam üldögélhet vagy csak az ujjammal játszogat. Minden reggel fürdenek, Sámit nem merem kivinni, ő még kicsi, félek hogy megfázik, inkább csak hétvégeken zuhanyzik, hétközben marad neki a virágspricni.

2008. november 17., hétfő

In the bathroom

Ezt a kis videot Timikének ajánlom!!!:-)

Me and my friends

Ezt egyik este csináltam. Jól látszik, hogy Csibi a doyen, ő ül a fejem mellett és senki oda nem mehet. Zizi és Sámi kicsit lejjebb játszogat.

2008. november 11., kedd

Köszönöm szépen az előző bejegyzések hozzászólásait, igen jól esett!!! Hát úgy látszik ez máshol is így működik!!!! Bár nem kívánom senkinek, nem vagyok az a "Dögöljön meg a szomszéd lova, ha az enyém is megdöglött!!" típus. Többnyire meg sem hallom az ilyeneket, de azért van, hogy bedurran a fejem. A múltkor pont ez történt,mikor az egyik rokon azt mondta a férjének, aki meg akarta a madarakat simogatni: "Csak nem fogod megfogni azt a koszos papagájt!" Szerencsére mizopapa nem hallotta, mert ha felszívja magát, akkor nem igazán a jó modoráról és a Kazinczy díjas szókincséről van elhíresülve!!!!!!:-))
"Ahol nagy a szükség, közel a segítség!" Ezt mindig egy ismerősöm anyukája mondta, ha valamiért el volt kettyenve. És láss csodát, kaptam egy mélt, hogy a YOUTUBE-on lévő egyik videomra komment érkezett. Nem tom ki fia borja, de Sámsonomat gyönyörű bébiboynak titulálta és ettől egyből megmelegedett a szívem!!! Nézzétek csak:

http://www.youtube.com/watch?v=3_fpTAKlhsM

Nos, én is azt gondolom, hogy Sámson gyönyörű, akárcsak Zeusz és Csofi. Néha csak elnézegetem, ahogyan akkurátusan jön-megy a kalit tetején és elgondolom, hogy micsoda szerencsefia vagyok, hogy együtt élhetek ilyen tüneményes madarakkal. A másik két ördögfiókáról meg már nem is beszélek!!!! Bár mostanában a két kis kópé igen "furcsa" szokást vett fel. Ugyanis kb. úgy 3 napja azzal szórakoznak, hogy végig prütykölik az éjszakát, azonközben viszont olyan erősen vokalizálnak, hogy bizony megébredtünk rá és vinnyogva-röhögve hallgattuk őket... az elején, de ma már a papa megjegyezte, hogy ha ma éjjel is lesz előadás, akkor kimennek aludni a nappaliba, vissza nagykalitba oszt hallgassa őket Dániel egész éjjel!!!!!:-))))
Bele is fáradnak, Zizust minden reggel hanyatt találom a kalitban, mellette a zura oszt ott pihengetik kifelé az éjszakai kufircolás fáradalmait!!!! Micsoda szemérmetlen népek!!!!!:-)))

2008. november 9., vasárnap


Ilyen jó is lehetett volna!!!!!!!!!!! De nem így történt!!!!!!!!!!!!!!!! Az elején minden klasszul indult, bár sajnáltam, hogy Csibészkét és Zizit el kellett "tüntetnem" de mizopapa mamája már a múltkor neheztelt érte, hogy Csibi elkezdett fürödni (mikor ott ültek) és ő vizes lett, biztos félt, hogy valami betegséget kap a madaraktól!:-( Őket felvittem a kiskalitba mamihoz, szegények egész este ordítottak, mert nem értették mért vannak büntiben!!!!:-(((( Sámit betettük a hálóba, szintén az előbbi oknál fogva, de nem akart benn maradni, egyre mászott kifelé, pláne mikor meglátta Rebekát. Hát ez érdekes volt, szombaton is nálunk volt Rebeka. Sámi először rettegett tőle, most azonban érdeklődve nézegette, sőt kikéredszkedett a vállamra és onnan leste. Csibi már nagyon bírja a kiscsajt, most is alig várta hogy valahogy kijöjjön, leugrott a földre és ezerrel tepert Rebi után,aki éppen négykézláb mászott a földön, pont a kellő pillanatban kaptam el, mielőtt Rebi torkon ragadta volna!!!!:-)) Zizi meg rohan utánuk, ő sem akar kimaradni semmiből, bár azért még tart a kislánytól. Rebinek van egy kompja, abban vágtázik végig a lakáson, küszöbjeink nincsenek, gyakorlatilag az egész lakást végig tudja rodeozni. Dániel, aki folyton a nyomában sündörög időnként gepárdugrásokkal menekül, ha Rebi megfordul és feléje kezd el szaladni, mert bizony simán átmegy a lábán a komp, ha nem vigyáz.De azért az öreg csont folyton ott van és jóindulatúan nézegeti a legfiatalabb családtagot.
Szóval nem volt felhőtlen a vendégség. Már sokan vagyunk, nehezen ülünk le kajálni egyszerre, ezért két turnusban ebédeltünk, a mama azonnal megjegyezte, hogy ez csak azért van, mert a kalitka ott áll a nappaliban (és ő még Sámiét nem is látta, mert azt ilyenkor betoljuk a hálóba) és ezért nincsen hely elég. Akkor még csak nyeltem egyet, oszt nem foglalkoztam vele. Aztán megkajáltunk, elég jól el is beszélgettünk. Sámson nagyon rendesen viselkedett, szépen elszórakoztatta magát Csibiék kalitjában. Aztán egyszer elkezdte a szokásos motyogását. Na ez már sok volt a mamának, azonnal szólt, hogy "Vidd el innen ezt vagy csinálj vele valamit, hogy hallgasson!" Ez meg nekem volt sok, azért sem vittem ki, ne már szegény meg se szólalhasson. Aztán Katus megsimogatta a kezemet és annyit mondott: "Viddd ki anya, hogy ne cirkuszoljon itt a nagyi!" Odamentem a kalithoz, jó hangosan, hogy hallja, csak annyit mondtam Sáminak: "Gyere bogárkám, hogy ne zavarj itt senkit!" és szépen kivittem a hálóba. Szegény, csak nézett a nagy szemeivel, nem értette, mért kell kimenjen, mikor semmi rosszat nem csinált. Oszt innen már az én jókedvemnek is vége szakadt. Csak üldigéltem és meg sem szólaltam!!!! Hát ilyen jó kis szülinap volt ez!!!!:-(
Este már magunk voltunk, lehoztam Csibiéket is, boldogan ugrottak be a saját helyükre, Sámson is kijöhetett. TV-ztünk még és a kis tündér bebújt a köntösöm alá, ott szunyókált, amig el nem tettem aludni.
Sámson most nagyon sokat változott. Rettenetesen kinyilt, minden érdekli, mindent látni akar. Sokszor lemászik a vállamról, ha valami érdekli és szépen odatotyog megnézni. Kifejezetten jóindulatúan közeledik Rebekához is. Hétvégeken állandóan nyitva a kalitajtaja. Sosem üvölt vagy cirkuszol, ha van kedve akkor benn játszogat vagy kimászik,a kalit tetején jön-megy és nézeget. A csípkedést és a morgást teljesen elhagyta, valahogyan egyre jobban érzi magát velünk. Az is igaz, hogy azért mindent nem hagyunk rá. Akkor megsértődik, beül a kalitba oszt ha elmúlik a sértődése jön vissza, mintha mi sem történt volna. Egyre jobban és jobban összeszokunk és ez nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!:-)

2008. november 5., szerda

Még az este is nagyon kutyán voltam. Nem is igen néztem fel sehová, csak üldigéltem, a nyakamba a 3 gengszterrel és próbáltm jobb kedvre deríteni magamat. Aztán csak lementünk a garázsba, Sáminak kellett sódert felhozni a kalit aljába. Kiraktam a reggeli zöldségeket is (hogy ne legyenek vad hidegek a hűtőből) aztán a hogyan a kukorica levelét leszedtem, Sámi tőle szokatlan sebességgel kezdett lemászni a karomon. Először azt hittem, csak a kukoricát akarja megkóstolni, de nem, egyenesen rávetette magát a hajára. A vékony, finom kis szálakat a perc töredéke alatt tömte be a csörébe és elégedetten összerágta, mint egy motolla, olyan gyorsan és hozá valami "nyanyamnyam" féle hangot adott ki. Aztán valahogyan, hogy ne legyen olyan nagy a csend elkezdtem fütyörészni. Hát teljesen megdöbbenve, egészen előrehajolva, hogy jól lássa az arcomat, kinyújtott nyakkal fiygelte, hogy honnan is jön ez a hang és kié.
Csibiéket 8 körül tettem el, de még volt egy kis dolgom a konyhában. Csib valszeg hallotta, hogy matatok, vagdostam a reggeli zöldség mixet nekik(sütőtök, paprika, alma, saláta) és ahogyan a deszkán dolgoztam, hát az elég hangos volt. Elkezdett hívni, egyre erőteljesebben!!! Bementünk hát, már ki is nyitotta az ajtót, kinn ült a kis tálcán, hű csatlósa meg az ajtólukból leste, hogy mi a pálya, érdemes-e kimenni vagy maradjon inkább. Csak nézett a kis okos szemeivel és minden benne volt: "hát ti ketten ott kinn mit csináltok???? És nem sül le a pofátok, hogy minket meg becsuktatok???" Igaza volt!!! Fogtam és újra kihoztam őket, szépen eljátszadoztal még a kalit tetején, hülyeség volt bevinni,mikor ők is anniyra keveset látnak. Úgyhogy még elmolyoltunk 9-ig aztán végképp takarodó volt. Sámit betettem a kalitjába, de azt figyeltem meg, hogy nem szereti ha teljesen letakarom. Felém mindig nyitva a kalit és ahogyan betettem, már kezdte is az éjszakai beszélgetést.
Reggel mindig Sámligyerek jön ki először. Ha kitakarítottam a kalitokat, kb. olyan 1/2 7 felé, akkor megyek be érte, és a tálmosást, vízcserét már vele a vállamon csinálom. Ő rettenetesen éhes reggel. Volt még csöves kukoricám,mind a 2 gyümölcstartóra szúrtam nekik, de Sámi már meg volt makkanva, hogy ehesse. Hamar kiszedtem a gyümijét, magot is kevertem neki, vizet is adtam, aztán betettem, mert a reggeli kaja a legfontosabb dolog neki ilyenkor. Tegnap is így tettem, de véletlenül nyitva felejtettem, a kalitajtót és később mami csak azt látta, hogy szép komótosan mászik kifele és felfele a kalit tetejére őfensége, egy kis ücsörgésre. Szegény, nagyon megijedt, de aztán megnyugodott, mert amikor elunta vissza is mászott a helyére.
Na, szóval etetés után hamar viszem fürödni Csibiéket, fürdés után beugranak a törölközőbe és úgy viszem kifelé őket. Aztán Sámi jön, naggygon élvezi ő is a finom kis reggeli fürdést, sőt már a törölközőt is megszokta, nem retteg alatta. Jól jön majd ez, ha Isten ne adja, de valamiért meg kell fognom egyszer az életben, hogy nem kap frászt a szeme előtt levő törölközőtöl.
Megyek ma csíráért nekik a bioboltba, ezen a héten a mungobab a soros, az a kedvencük!!!:-))

2008. november 4., kedd

Hát megint beteg lettem. Újra megfázhattam valahol, tudja fene, de az biztos, hogy totál náthás vagyok.Pesze a tollas ördögök egyfolytában rajtam mászkálnának, hiába mondom, hogy tirhuljanak odébb, csak tapadnak!!!!:-))) Bár valószínúleg csak megfázva vagyok. A hétvége megint elszaladt, mint mindig. Viszont történtek pozitiv dolgok, egyre többször lógnak rajtam mindhárman egyszerre, minden nagyobb hirig nélkül.Szóval ezt az álmodozószemű kisangyalt sem kell félteni, ha teheti ő pont úgy lök egyet Csibészkén, mint Csib rajta!!!:-DD
Aztán hétvégén történt a mosókonyhában a fregolimászás, amit a fórumon is megírtam.
Sámson állandóan a sapisokat lesi és próbálja utánozni őket, mint a kismajom. Ezért is akart felmászni a fregolikötélen, mert Csibiék ott szoktak randalírozni fel és alá. Csak ugye szegíííny kismadaram megijedt a "rettenetes" magasságtól, ahová került. Szerintem Csibiék úgy sacc/kb szétröhögték magukat, ahogyan leszedtem a kötélről. Meg biztos cikizték is papesznyelven csak én nem értettem.
Tegnap késöbben értem, már nem volt nagy játszás, inkább gyorsan elettem a kicsiket alunni, Sámi még üldögélhetett rajtam egy kicsit. Annnyira aranyos, lehajol a vállamról, belenéz a szemembe és egyszer csak elmondja, hogy "Bááááá!" ez a szókincse jelenleg illetve a "kot" megjegyzést is használgatja. Lövésem sincs, hogy mit akar vele, de tüneményes ahogyan mondja. Ha azt gondolja, hogy senki nem látja, akkor órákig képes a kalitban karattyolni-kvartyogni-kotolni-nyekeregni-nyikorogni. De olyan kis rafkós, ha közelebb megyek a kamerával, hogy felvegyem, azonnal abbahagyja. Kb. ugyanígy nem tudom Zizi szövegelését sem felvenni. Mikor szépen elkezdi mondani, hogy "Csibi" és meghallom, már ugrok is, de abban a pillanatban rámnéz és kész, onnan kukacsend!!!!:-)))
Ma korán megyek, a tegnapihoz képest azért már javultam valamicskét, úgyhogy kiveszem mind a hármat, aztán hajrá, egy kis játék!!!
Még a szülnapomat sem nagyon ünnepeltük meg, tegnap csak sebesen lefeküdtem, olyan kutyául voltam. Sokan köszöntöttek és megmondom őszintén, nagyon jól esett, nemcsak a fórumról, hanem még a Facebookról és az iwiw-ről is kaptam üdvözlőt!! Egészen meg is illetődtem, olyan jó érzés, ha ennyien kedvelik az embert. Kyga jutott eszembe, most már régóta nem írt a fórumra, mert nagyon beteg. Aztán vagy egy hónpja valahogyan nekidurálta magát és feltett egy rövid beírást. Hát mindenki, aki ismeri, annyira örült, mindenki írt neki egy kedves mondatot. És ő otthon elsírta magát, annyira jól esett neki, hogy ennyien örülnek neki!!!!!!!:-)