2009. május 27., szerda

"Fly free little Zizi!!!"


Amerikából kaptam az üzenetet egy fórumről, évek óta járok ide, jókat levelezünk.Bár elég gyér az angolom, az évek alatt sokat felejtettem, de ezek az emberek meg AKARJÁK érteni, amit írok, így a dolog működik. Ez egy olyan fórum, ami csak a sapisokról szól. Még az elején mindig exkuzáltam magam az angolom miatt, idővel már nem teszem, arról nem beszélve, hogy biztosítottak róla: az ő magyarjuk sokkal rosszabb. Nagyon megható volt a rengeteg együttérző hozzászólás.




Lassan telnek a napok Nélküle. Munka után rohanok haza a fiúkhoz. Csendesek egész nap, Katus kiveszi Csibészkét időnként, ő pedig hálásan bújik hozzá. Amúgy is Katus a kedvence. Elbújik a hajában vagy csak bújik hozzá és hagyja magát simogatni. Amikor megjövök, akkor persze én is kiveszem őket, felváltva, mert nincsenek annyira jóban, lévén mindkettő hím. Zizikém volt köztük a villámhárító, őt mindketten nagyon szerették. A játszótéren is mindig Zizi ült középen, mint valami kis Döbrögi és a két fiú akkor békében megfért egymással. Ha ketten vannak rajtam, annak többnyire kakaskodás a vége, ezért nem is forszírozom, nem akarom, hogy a helyzet elmérgesedjen. Hiába kétszer akkora Sámon, ha Csib feje bedurran, akkor nem néz se Istent, se embert és valljuk be, iszonyat erős a csőre, nincs szükségem, hogy Sámson valamelyik részéből kiszedjen egy darabot! Sajnos ki kell mondjam az igazságot, ők nem partnerek egymásnak. Ez most kezd látszani és az a véleményem, hogy egyre inkább így lesz, sőt ha Sámson ivarérett lesz, nyilván még durvulni fog. Szóval idővel azért el kell majd gondolkodjam azon, hogy hogyan oldjam meg a dolgot . Egymásra is féltékenyek, mindkettő utálja ha a másik is rajtam van akkor, mikor ő. Sipike nagyon szerencsés, mert valószínű, hogy Woodoo tojó és így teljesen normálisan el tudják az idejüket tölteni Zeusszal együtt. Én még ebben is ilyen szerencsétlen vagyok!!!!:-((((
Kivittem őket azért kicsit az udvarra is. Megnéztük a cseresznyét, hátha van már rajta pár szem, amit megeszegethetnek. Csib rettenetesen szereti, azonnal ki is vett a kezemből egy pirosodó szemet és jóízűen eszegette. Persze akkor azonnal kellett a nagynak is. Kapott ő is egyet, pár másodpercig rémülten vizsgálgatta, aztán lassan kioperálta a magot belőle és elkezdte rágni. Fél óra múltán még mindig a maggal küzdött, akkor nagy nehezen kiszedtem a csőréből.
Az este a legrosszabb. Csib nem akar kijönni, hogy aludni vigyem. Beül a rúdra, ahol Zizivel szoktak összebújni és csak ücsörög. Csomószor próbáltam kivenni, nem engedte, mindig odébb mászott. Aztán mikor utóljára benyúltam, csendesen elkezdett morogni, hogy hagyjam már békén. Nem piszkáltam többet, kicsit letakartam a kalitot és hagytam, hogy ott aludjon. Olyan szomorú volt!!!! Sámson viszont jött velünk aludni.
Reggel adtam enni-inni nekik. Amikor Csibinél is kicseréltem mindent, felhajtottam a takaróját, hogy köszönjek neki. Annyira megörült, mintha napok óta nem látott volna. Elkezdett táncolni, akkor benyúltam, hogy megsimogassam a kis fejét. Csendesen elkezdett puszikat dobálni, én meg elsírtam magam...............

2009. május 26., kedd
















Vége....elment!
Zizi már a Szivárványhíd túloldalán jár. Ennyi adatott nekünk, 17 hónap sírósan és nevetősen. Különleges kismadár volt. Nem szeretett senkit, csak engem, de engem viszont feltétel nélkül. Azt csináltam vele, amit akartam, ott fogtam meg ahol akartam. Soha nem csípett meg, legfeljebb méltatlankodott motyogva.Szeretett hozzám bújni és belefeküdni a tenyerembe, szerette ha simogatom vagy csak ülhetett rajtam és jöttünk-mentünk. Csibészke kétségbeesve hívja azóta is, reszket az idegességtől.
Még csak el sem köszönhettem tőle, pont uton voltam hazafelé. Katus kezei között halt meg. Szegény kislányom mindent megpróbált, a szívmasszázstól a lélegeztetésig, hátha valami segít.
Ülünk itt és fogalmunk sincs hogyan lesz ezentúl, annyira az életünk része volt.
Már reggel 8-kor beszéltem Beregi dr-ral és úgy állapodtunk meg, hogy ha a papa végez a munkájával, azonnal indulunk Zizivel és Csibészkével hozzá. Lehet hogy ő sem tudott volna semmit sem kezdeni vele, de reménykedtünk.
Ott voltam, mikor kikelt tojásból, nyomon követhettem a fejlődését, igazi kis feketesapis csajszi volt, kedves, bújós, harcias kis amazon. Sosem felejtem el, mikor Csibivel rajtam bírkóztak, de úgy hogy Zizi időnként leesett rólam, akkor visszamászott olyan fejjel, hogy a röhögéstől dőltünk mindenfele.És amikor kis fióka volt, repülni tanult, eltévesztette a célt és a körözött kellős közepén landolt, aztán csak úgy, olyan legényesen kigyalogolt belőle, én meg csak törölgettem róla a körözöttet. Rengeteg a közös élményünk. Mindenfelé vittem őket magammal. Olyan volt, mintha a gyerekem lett volna.
Ennek most vége, ezek az idők sosem jönnek már vissza! Szegény Csibi és Sámson majd megszokják lassan hogy ketten maradtak, az idő nekik is enyhülést hoz és nekem is...... remélem!

Nagyon igaz

"Abban a pillanatban, hogy magadhoz fogadsz valakit vagy valamit a vesztesek csapatában játszol! Vagy ő veszít el téged vagy te veszíted el őt!!!"
(anyámlánya)

2009. május 25., hétfő

Beethoven Egmont Overture Bernstein Vienna Philharmonic

Zizi elment!!!
Nem találok szavakat,talán a zene segít!!!!!:-((((((((((((
Isten áldjon kismadaram!!!! Nagyon fáj hogy elmentél, de találkozunk még!!!!












2009. május 24., vasárnap

Sajnos nem sok javulást tapasztalok. Holnap hívom Pazár dr-t, úgy beszéltük meg, aztán majd meglátjuk, mit mond.
Ez egy őrület, ahogyan a zihálását hallgatom!!!!!!!! Már egyszer, nem is olyan régen átéltem ugyanezt, csak akkor egy barátom haldoklott és mi, a párja és én, ugyanígy megőrültünk a fájdalomtól, ahogyan a zihálását hallgattuk, de segíteni nem tudtunk!!!!:-(((((((((((

2009. május 21., csütörtök

Valószínűleg megint az aspergillosis jött elő Zizikének. Nagyon nincs jól, bár talán már annyira nem zihál és hörög, mint vasárnap. Mégis, sajnos ez a betegség általában gyógyíthatatlan, ha csak valami csoda nem történik!!!!
Én meg nem várok a csodára, megpróbálok tenni érte, hogy Zizi túlélje. Szerencsére vannak olyan madarászismerőseim, akik most, hogy bajban vagyok önzetlenül segítenek, keresnek-kutatnak hogy mit lehetne adni neki, hogy túlélje. Kamillázom szorgalmasan minden reggel és este, lámpáznám is őket, de nagyon meleg van és elmenekülnek a lámpa elől. Tegnap este is így volt, aztán Csibi még utánam is kiáltott, hogy ne hagyjam már őket a nappaliba és jöttek a jó kis megszokott helyükre a hálóba. Reggel és este itt kamillázom őket, mert sajnos a nagykalithoz nem tudom odatenni az edényt, elszáll a gőz. Azért minden nap kikéredzkednek hozzám és bújnak. A ngy mamlasz Sámson is jön oda, megkérdeztem a dokit, nem kaphatja el a nyavaját.
Viszont állandóan @aszogatja Zizit, de sajnos ez természetes, mert a madarak ösztönösen elhajtják maguk közül a betegeket. Zizus most sem csíp, sokszor belebújik a tenyerembe és ott puszilgatom aztán lassan de biztosan megszakad a szivem.:-((((
Hát egyelőre itt tartunk. Most nem adom nekik az echinacia gyöngyöket, mert valaki talált echinacia-grépfrútmagolaj mixet, ami immunerősítő és gombaölő egyben!!! Örök hálám érte!!!
Ezt kezdem ma adni, remélem sikerrel!!!
Egyelőre itt tartok!
Kezdek teljesen szétesni, ideges vagyok és ingerült, állandóan náluk jár az agyam. Most kezdem érteni igazán, mit érezhetett Csilla, mikor kiderült Chadről, a fokföldi papagájról hogy halálos beteg!!!!

2009. május 18., hétfő

Megint bizonytalan, hogy mikor fogok írni legközelebb. Szinte egész éjjel fenn voltam, Zizinek valami baja van. Kamillázom és reggel azonnal hívom Molnár dokit, hogy mikor mehetünk be!!!!!
Szurkoljatok!!!!!

2009. május 16., szombat

Eltüntem kissé, sajnos oka is volt. El is mesélem , hogy okuljatok belőle. Tanulságos történet, bár én a pokol hét bugyrát is megjártam ezalatt a pár nap alatt.
Ott kezdődik a történet, hogy mikor a Sámsongyerek idekerült hozzánk, nagyon féltem, hogy Csibiéket megviseli majd, féltékenyek és verekedősek lesznek. Ezért aztán általában, mivel Sámson mint egy kisangyal eljátszogatott a kalitjában, legtöbbször ők jöhettek ki, amitől aztán a kis sárgagatyások mellénye igen nagy lett. Már nem volt elég, ha esténként kijöhettek, dacára hogy azért ők mindig ketten voltak, hanem élénken hangicsáltak, ha nem ugrottam serényen kiengedni őket a kalitból. Később a dolog egyre durvult, a hangicsálásból üvöltözés lett, amiből - ha valaki már hallott sapist úgy istenigazából ordítani - időnként, aztán egyre gyakrabban kibírhatatlan hangerő kerekedett. A pohár pedig szépen telt....... először Katus bukott ki, lévén évvégi vizsgái, bár vele eredendően is problémáim vannak vizsgaidőszakban, mert ő éjjel tanul, nappal alszik, a madarak napirendje meg éppen fordítva van. Mami szegény nem szólt egy szót sem, de a végén kiderült, hogy volt olyan nap, amikor 4x fürösztötte a sapis bandát, mert fürdés után normálisabbak. Aztán a múlt hét szombaton nagyon "kitettek" magukért, konkrétan áldott nap nyomták a magas céééén, szóval papa is kiakadt. Róla tudni kell, hogy kötélből vannak az idegei, ha a madarakról vagy gyerekekről van szó. Ámde most a kötél végéhez értünk. Elkezdtünk gondolkodni, mit kéne csinálni, hogy egy kicsit kisebb legyen az arcuk. Kigondoltuk, hogy eltesszük őket valahová, ahol ketten lehetnek, megszokják, hogy foglalják el magukat és ha a dolog normalizálódott, akkor visszajöhetnek a nappaliba a régi helyükre. Vasárnap reggel szépen átköltöztek az új helyükre, egész nap üvöltöttek párban, Sámson pedig fenn egyedül maradt. Felettébb rossz kedvű volt, bár mikor megjött Rebeka egyből felélénkült, együtt játszottak szinte egész nap. Ez a morózus, idegenutáló madár mint az árnyék követte Rebekát, ő aki utálja ha bárki hozzá akar nyúlni rajtam és a papán kívül, most hagyta, hogy Rebi ott kapkodjon az orra előtt és eszébe sem jutott odavágni a csőrével. Délután már Rebeka jellegzetes nevetését is tökéletesen utánozta,boldogan meséltem Kati barátnőmnek, aki azt mondta, meglátom hogy ő fogja Sámsont megtanítani beszélni. Szóval szép nap volt, bár Csibiék erőst hangicsáltak, de úgy gondoltam, majd ez is változik. Este Sámson nem jöhetett velünk aludni, mert a kiskalitjában voltak Csibiék, a nappaliban kellett hagyni, ez ellen szegénykém kézzel-lábbal tiltakozott!!!!Alig bírtam berakni a kalitba és utána is hallottam hogy fel-le mászik benn, hátha valahol ki tudna jönni. Aztán még lementem Csibiékhez, hát mit mondjak, úgy bőgtem, mint a szamár, mikor belenéztem Csibészke szemeibe!:-(((((((((
Hétfőn reggel etetés mindenhol, aztán nyomás dolgozni. Valahogy nem volt a kedvem az igazi, a munka is jó szarul ment. Délután haza, Csibiék folyamatosan üvöltöttek, Sámson pedig megszedte a vállát és a szárnya szélét!!!! Hát ettől kész lettem teljesen, ha eddig még nem voltam kiakadva!!!!!:-((((((((( Csak egy pillanatra néztem oda, csak a kis pihék egy részét láttam és tudtam, hogy ha közelebb megyek, meglátom a tépéseket is!!!!!!!!!!!!!!!!:-(( Morózus volt, csípkedős, amit pedig sosem szokott. Aztán lefekvésnél az előző napi cirkusz a kalitbavonulással. Gyors telefon Kati barátnőmnek, ő is teljesen elájult, de azonnal szólt, hogy menjek másnap hozzá, ad egy közepes kalitot, had jöjjön Sámson aludni velünk a hálóba. Kedden Ócsán voltunk a mamival, hazafelé Katihoz mentünk és elhoztuk a kiskalitot. Mikor hazaértünk, konstatáltuk, hogy Sámi megint megszedte a szárnyát, nyilván azért mert egész nap egyedül volt. Csibészkéék pedig kitartóan üvöltöttek, mint a farkasok hada. Teljesen eluralkodott a depi rajtam, pontosan olyan voltam, mint Sámson, cvíder,goromba és halgatag. Papa már megjegyezte, hogy mikor akarom már visszahozni a büdösbogarakat, mert üvöltés ide vagy oda, neki bizony hiányoznak. Sámi pedig fóbiás lett, egy pillanatra sem engedett el a szeme elől, mintha attól félne, hogy én is eltünök. Este viszont már a hálóban alhatott velünk, reggel nem is találtam egyetlen kitépett tollat sem!!!
Csütörtök: üvöltés doszt, Sámson pedig ugyanolyan cvíder, mint előző nap. Akkor írtam Boutnak, sok volt ez már nekem, segítséget kértem. A levele okos, megfontolt, mint az ember maga. Ám nem sok jóval bíztatott. Felvázolta a tényeket, hogy tudniillik mi már egy jó ideje egy csapat vagyunk, én, papa, Csib, Zizi és Sámson. Csibiék keresnek minket, Sámson pedig őket és ez egy nagyon kétesélyes dolog, hogy mi lesz a vége. Nagyon meginogtam, bár az elején szilárdan eltökéltem, hogy rendet csinálok. Pénteken korán értünk, Rebeka-napom volt, de mielőtt elindultam a kislányért egymásra néztünk a papával és tudtam mit fog mondani: "Hozd őket vissza!!!" Lecsaptam mindent a kezemből, futva hoztam a két kis ördögöt, Zizi belebújt a tenyerembe, Csibi a vállamon motyogott. Betettem a kalitba őket és akkor már örömömben bőgtem. Iszonyúan megkönnyebbültem és felszabadultam!! Sámson pedig indiántáncot járt, mikor meglátta a társait. Nekem mennem kellett, papa maradt velük még egy darabig. Este jöttem, mindenki békességesen molyolt a kalitjába. 8 körül mennek Csibiék aludni, eltettem őket és utána Sámson jöhet a nyakamba szunyókálni. Ez már a régi Sámson volt, ahogyan nyafogva elhelyezkedett és csőrcsikorgatva álomba motyogta magát!!!!!:-)
Ma reggel szépen elaludtak, amíg mi, aztán, ahogyan régen kivettük őket egy kis ágybajátékra. Sámi boldogan rohangászott körbe-körbe és közölte mindenkivel, hogy "Háá-Hááá!"Röhögött!!
Aztán Zizivel vitatkoztak, mert mindkettőjüknek a rózsaszín kupak kellett, a kék nem és morogva-vitatkozva harcoltak a kupakért, amit végül Zizi szerzett meg és azonnal felrohant papa mellkasára, hogy védje már meg ettől a faragatlan ződ gyíktól és különben is!!!!:-))))
Csibészke ezalatt az ágy előtt dícséretes buzgalommal aprogatta papa marhadrága papucsát, olyan miszlikformán, míg papa észre nem vette és egy indiánüvöltés kiséretében elhangzott a már jól ismert "Meghalol te tollas pestis!" amely drága papagájos testvérünk, Bcyke tollából származik és el nem múló hatállyal bír!!!:-)) És olyan jó volt!!!! És nevetgéltünk ezeken a bitang madarakon, néha kicsit odabújtak, hogy azért a tudomásunkra hozzák, hogy mennyire örülnek, hogy mi így és itt és együtt végre a csapat!!!!!!:-)))) A papucs télleg nagyon drága volt, papa pedig háklis a holmijára, mégis egy széles vigyor közepette mondta, hogy ez a büdösgörény jól megrágta a papucsát!!!!:-))))))
Aztán indult a nap, de egy kicsit másképpen, mint az elmúlt időben. Nem volt berohangászás, ha valamelyik elrikkantotta magát, míg dolgoztam, mind a kalitjában molyolt, csak fürdeni vittem el őket. Ebéd után kaptak egy kis csontot rágicsálni, aztán elindultam egyet szunyálni, de Sámson utánam szólt. Ő is nagyon szeret velem aludni, Csibiék meg éppen összebújtak, elvittem hát magammal. Általában fél órát bóbiskolok, Sámi meg rajtam alszik. Arra ébredtem, hogy "Háá-háá!" Kinyitottam a szemem és csak a nagy sárga csőrt láttam az orrom előtt, Sámi az arcomba nézett és vigyorgott. Keltünk és ment vissza a kalitba. Később Csibészke, aki nem kifejezetten a visszafogottságáról híres, úgy gondolta, itt az idő megprütykölnie az zasszonyt. Valami módon azonban eltévesztette a célt és éppen Zizi fejére készült felmászni, aki ezt viszont nagyon rossz néven vette és egy gigantikus balhorgossal indított, amiből kiadós sapisbunyó kerekedett. Máskor talán már észre sem veszem ezeket, de most egészen más helyzet volt!!! Boldogságosegyüttlevősmindenenröhögős!!!!!!!:-))
Később kitettem őket a kiskalitokba a levegőre. Jó két órát kinn voltak, nekik is egészséges a jó levegő. Néha ordítoztak is egy sort, arra is felkészültem lelkileg ha a hülye szembeszomszéd átjön, hogy hangosak!!! Még sosem vesztem össze vele, de most annyira boldog voltam miattuk, hogy még az agyaghadsereggel is megküzdöttem volna!
Aztán amikor visszajöttek Csibuskámék csak összebújtak békésen, 8 után pedig mentek aludni. Sámi akkor bebújt a nyakam alá és ő is elaludt, míg be nem vittem a helyére!!!!!!:-))
Úgy tanultam, hogy bocsássam meg magamnak a hibáimat és tanuljak belőle!!! Megtettem!
Levontam a konklúziót: nagyon megfontolandó, hogy mennyit és hogyan veszem ki a kicsiket. Nálunk nem úgy van, mint másoknál, hogy két különnemű és különtípusú madár. Csib és Zizi egy pár, arra kell törekedjek, hogy ők ketten sokat legyenek együtt, szép tágas a kalitjuk, ott jól eljátszanak , elég egy nap egyszer kivenni, mert ha minden pillanatban kikapkodom őket, akkor elszalad velük a ló és semmi sem elég. Nem összekeverendő ez a mi helyzetünk olyanokéval, ahol csak egy kedvenc van.
Hálás vagyok, hogy volt aki visszarángasson a földre és hogy nem sült el ez a dolog sokkal rosszabbul!!!!!!!

2009. május 6., szerda

Szépséges..............


IMG_1431
Originally uploaded by BékiPeti

Ez a kép is BékiPeti gépéből került ki!!!!!!
Ezer köszönet érte!!!!!

Mi ketten.........


IMG_1504
Originally uploaded by BékiPeti

Tiszta anyja ez a gyerek!!!!!:-)))

Köszönet a képért BékiPetinek. Nem ez az első eset, hogy fotózza a madaraimat, imádom a képeit és nagyon köszönöm, hogy szakít ránk időt!!!!!!!!

2009. május 4., hétfő

De jó kis hétvége volt, csak olyan gyorsan elrepült.....

Szombaton kedves barátaink, Lolcsi a kékhomlokú amazon gazdái látogattak hozzánk. Ritkán találkozunk, lévén ők szerencsiek, viszont nagyon szeretünk beszélgetni és igazán jól érezzük magunkat velük. Hűtőmágnes gyüjteményem is gyarapodott egy echte japán mágnessel, hát ez most egy egészen különleges darab lesz, az izraeli mellé tettem, jól elférnek ott egymás mellett. A hűtő oldalán egyenlőség van, ez egyiptomi mágnes sem tiltakozik a többiek ellen!!!!:-))

Az egész három napos ünnep-pihenésből kiemelném a vasárnapot. Akkor ugyanis a Mackáék-Mágnyesék-Mizóék csapat közösen kirándult, ami egészen fantasztikusan jól sikeredett. Mezőőréknél voltunk Zákányszéken. Már hetekkel ezelőtt leleveleztük, nagyon kedvesek voltak, sőt Sanyi még azt is elárulta, hogy ugyan Timike névnapja van, de mi azért menjünk nyugodtan, szívesen látnak. Hát az hogy szívesen, no az egy enyhe kifejezés. Megbeszéltük a többiekkel, hogy azért a névnap miatt nem fogunk ott sokat lábatlankodni, jól megnézzük a madarakat, négylábúakat és aztán uzsgyi, had pihenjenek és ünnepeljenek. Szóval ember tervez, Isten végez. Jól körbejártunk mindent, megkérdeztünk ezer dolgot. Aztán Macka oldalba bökött és megjegyezte, hogy Sanyi olyan, mint a kétlábon járó lexikon, eszméletlenül sokat tud a madarakról, kapásból és csípőből válaszol a legkomplikáltabb kérdésekre is és teszi mindezt mindenféle nagyképűség (pedig erőst lenne mire) és lenézés nélkül. El tudom képzelni, hogy ha a legbugyutább ember kérdez tőlük, alaposan válaszolnak, legfeljebb ha nem tartják alakalmasnak arra, hogy madarat tartson, akkor sebesen le is beszélik róla. Megcsodáltuk a madarakat. Én magam a nappapagájnál töltöttem huzamosabb időt, egyszerűen nem tudtam betelni a színeivel. Csak hát a hangja....... ha ezt hozzá adom az otthoni két kis dulimanóhoz, esetleg a négyzetre emelem, mikor izgatottabbak, na akkor biztosan lenne ebből nemzedéki ellentét a másodszülöttem és köztem!!!!!!! Az a baj, hogy ha én otthon vagyok, akkor az állapotok teljesen normálisak, mindenki jól elvan, persze először rajtam, aztán ha kitombolták magukat, akkor visszamennek a kalitjátszóterére és onnan a dolog rendben van, a Sámsongyerek telepszik rám, de ha nem vagyok otthon, na akkor időnként elszabadul a pokol!!!!!
Visszatérve, nagyon tetszettek még a kínák, gyönyörű kék szemekkel és szemmel láthatóan barátságos viselkedéssel. Bár elég szigorú a nézésük, mégis megdobogtatták a szívemet. Aztán a sziklák, nekik is egészen különlegesen szép a szemük, viszont amikor csak úgy a móka kedvéért kissé kiengedték a hangjukat, hát tiszteletem azoknak, akik lakásban tartják. Hozzájuk képest Zizi a legjobb formájában is csak olyan csendes kisnyúl.

Szóval mindent láttunk, nutriababákat, törpe kecskéket és csodálatos színű fácánokat (itt a himalája fácán tetszett nagyon) de a többi is egyszerűen valahogy olyan színekben és mintákban pompázott, hogy az télleg leírhatatlan. Na és a mókuli!!!! Ahogy ott ugrált mellettünk minden félelem nélkül, hát abban a pillanatban úgy érezted, hogy na egy ilyen is nagyon kéne.......-))))))) Jaj és hát nem is mondtam a ludakat, utoljára egyik nagy kedvencem a "Nils Holgersson csodálatos utazásai"-ban találkoztam ilyen gyönyörű hattyúlúddal!!!!! El ia határoztam, hogy megveszem Rebekának a könyvet, én nagyon szerettem, hátha ő is fogja. Szóval mesélhetném ezt itt álló nap, még akkor sem közelíteném meg a valóságot!!!! És még akkor is kimaradna valami: hát nem írtam a Vattacukiról, Cook kapitányról, édeskedves, gyönyörű és végtelenül aranyos madár. Aztán a lóricsapat!!! Az egyikük, valószínűleg előző gazdájánál kissé rendetlenkedős típusú volt, mert többször emlegette a "szarházi" kifejezést!!!!:-))) Szóval lehetne erről még hosszú ideig mesélni. Mikor már mindent legalább 6x megnéztünk, indulni akartunk tovább, de Sanyi szólt, hogy el ne induljunk, Timi készített egy kis harapnivalót, megbántódna ha nem fogadnánk el. Hát a "kis" harapnivaló grillen sült aprópecsenye volt, gombával és hagymával, valami mennyei, hozzá rizs és még finom házi muflont is kaptunk. No meg jóféle vereset, már aki ihatott, én Ági barátnémmal meg is kóstolgattam, persze csak az egészség miatt, meg az íze kedviért!!!!!:-)))))))))))))))))))))))) És nagyon jót beszélgettünk. Házigazdáink hihetetlenül harmonikus pár, igen jó humorral megáldva, úgyhogy hatalmasan egészségeseket is röhögtünk közben!!!!! Hamar elszaladt az idő, így kora délután elindultunk hazafelé, mert mégiscsak munkanap lesz a hétfő és ők is mennek dolgozni, meg persze mi is.
Azért még benéztünk Szegedre, igaz csak egy rövid időre, aztán hajrá haza!
Hamar értünk, aztán csak gyorsan kipakoltunk. Jöttek a gyerekeink és Rebeka, aki így először jött a lábán a anyák napját köszönteni. Tüneményes ez a kislány. Szépen elkotorászott körülöttünk, aztán kiültünk vacsorázni a konyhába. No akkor esett meg a csoda: Sámson, aki addig a vállamon ült, szépen lemászott a karomra és odacuccolt egyenesen Rebeka tányérja elé és érdeklődve leste a vacsora tárgyát. Adtunk neki is egy falatkát, azt ott szépen Rebeka mellett meg is eszegette és közben érdeklődve figyelte a kislányt. Jó móka volt, Rebinek tetszett a szép zöld madár, ő is figyelte Sámsont. Később az apukája megkérdezte tőle: "Rebeka, hol van Sámson?" Mire a kislány futólépésben szaladt Sámsonhoz és a csepp ujjával mutogatta, hogy hát ott ül!!!!

És most most mások tollaival ékeskedek!!!! Néhány fénykép a vasárnapról!!!:-))

http://indafoto.hu/macka/zakanyszek_madarkert_20090503/page/1



http://picasaweb.google.com/magnyes/ZakanyszekSzeged2009#