Nem tűntem el, csak éppen igyekszem a káoszt uralni, ami időnként felüti a fejét nálunk. Mami szanatóriumban van, de hétvégére haza adják, mert a szobákat újítják fel, nyilván egyszerűbb ha nincsenek benne lakók, meg kell szervezni az elhozatalt, a visszavitelt és azt is, hogy ha otthon van, mindig legyen azért vele valaki, aki felügyel rá.
Hétközben azonban csak magunk vagyunk a madarakkal és ez azért őszintén szólva pihentetőbb, mintha otthon lenne és ott kéne ugrálni körülötte.:-) Nagyon igyekszik, hogy tornáztassa a lábát, neki is nyilván sokkal jobb lesz, ha fájdalom nélkül, rendesen tud majd mozogni.
Nagy erőkkel folyik a Sámson-Merlin duó össze szoktatása, talán valamit javult a helyzet, bár igaziból nem csak Sámson féltékenysége az oka a vitáknak, sokkal inkább Merlin akaratossága. Szegényem, azért kicsit ridegtartáson van, de jól viseli, ha vágyik egy kis szeretetre akkor odajön, lehajtja a kis fejét, hogy simogassam a tarkóját vagy az arcát, aztán ha elunja, akkor megy tovább. Hihetetlenül jól viseli a kalitot, magam is megdöbbentem rajta, olvasva a jákós "kollégák" beírásait . Merlin jókat játszik, a játékait általában hetente-kéthetente cserélgetem, mindig van kedvenc, többnyire a csomózós-bőrösöket szereti és lelkesen bogozza őket, na meg azok a kedvencek, amelyekről fejjel lefelé lehet lógni, közben csapkod a szárnyaival és zulu harci kiáltásokat visít hozzá jókedvében. Mikor először láttam kitört a frász, hogy beleakadt a lába, de aztán rájöttem hogy annak vastag műanyag láncai vannak, nem is tud beakadni közé. Azóta már csak somolygunk rajta, ha lóg-csapkod-ésharci üvöltést hallatt.:-))) Jó fej madár, az biztos. Úgy tűnik teljesen beilleszkedett, bár kissé akaratos, de azért már érti ha valamiért rászólok. Ő az egyetlen, aki állandóan a fejemre landolna, úgyhogy szoktatjuk is erről bőszen lefelé. És ahogyan eszik...... hát ez bizonyos szempontból minden papagájos gazda álma, Merlin ugyanis nem eszik, hanem fal, mint a malac. Többet eszik, mint a két nemes együtt és este még a kását is röfögve betolja az utolsó falatig, mindent megeszik, ami csak a táljába belekerül. Az elején tartottam tőle, hogy megrekedünk a kukorica-borsó-répa-bab összeállításnál, de manapság már ha ott vigyorog a tálban egy kis cseresznye, eper vagy bármi más, szívesen megkóstolja, pláne hogy látja a többiek is eszik jóízűen. A magokat is imádja, az ő táljában sosem találok bontatlan magot estére, pedig a V.L. magokat még fel is turbózom egy kis kölessel, ezzel-azzal, de az is lecsúszik szerencsére. A nemesek piszmogva, lassan esznek, ő már végez mindennel, mire a fiúk az első kör kását lenyomják. Még mindig bepróbálkozik időnként Sáminál, aki valszeg ezért nem kedveli, mert nem kerüli ki őt, mint rangidőst, hanem simán leordítja a fejét, úgyhogy többnyire Sámson reppen odébb. Viszont szerencsére többnyire mindhárom teljesen normálisan viselkedik, elüldögélnek a játszókon és onnan bambulnak. Különösen nagy az öröm, ha jönnek a gyerekek. Szombaton Katus és a két unokám "Fa-csatát" játszottak a nappaliban. Hát nem sok észt igényelt, a legokból kiszedett fákat dobálták egymásnak, mivel nincs súlya, baj nem lehetett belőle. A madarak a játszón ültek és fél óra múlva már teljesen látszott, ki hogyan bírja a zajt-játékot. Merlin és Mózes szorosan egymás mellett ültek, kitágult szemmel nézték a sok őrültet a földön, Sámi lemászott a térdemre (én a fotelban ültem) egészen közel a gyerekekhez, bár a repkedő fák miatt közelebb ő sem ment, de egyértelmű volt hogy jókat kuncog magában ahogyan hárman bohóckodnak a parkettán. Jön majd a nagy vízválasztó, Pünkösdkor 3 napig nálam lesznek mindketten, jó is lesz, mert Merlin is megszokja majd, hogy hogyan mozognak, milyen az alapzaj, ha ők is ott vannak.
Nagyon sokat vannak kinn a levegőn. Ha hazaérek, bizony hiába van 5 óra, ha jó az idő pakolom át a két zöldet a hálókalitba (az ő nagykalitjukat nem tudom kihúzni az ajtón, mert nem fér ki) és Merlint is kihúzom kalitostul, hadd érje őket a jó levegő, kinn is maradnak vagy 7-ig, akkor pedig már vacsora van, kis játék aztán alvás. Ez alól csak Sámson kivétel, aki még kinn maradhat velem kicsit, bár a múlt héten úgy bealudtunk a fotelben mint a tök, papa keltett fel, hogy menjen mindenki a helyére aludni.:-)
A héten újra gyógyszerért kell mennem, Sámsonnak még 2 hétig kell szedni, aztán addigra megrendelem az Aloe méregtelenítőt és azt is megisszák, remélem már úgy június végére jobban lesznek, vége lesz már ennek a rémálomnak! Talán-talán már ott a fény az alagút végén (bár nem nagyon merem elkiabálni)!:-)