2011. május 30., hétfő

Nem tűntem el, csak éppen igyekszem a káoszt uralni, ami időnként felüti a fejét nálunk. Mami szanatóriumban van, de hétvégére haza adják, mert a szobákat újítják fel, nyilván egyszerűbb ha nincsenek benne lakók, meg kell szervezni az elhozatalt, a visszavitelt és azt is, hogy ha otthon van, mindig legyen azért vele valaki, aki felügyel rá.
Hétközben azonban csak magunk vagyunk a madarakkal és ez azért őszintén szólva pihentetőbb, mintha otthon lenne és ott kéne ugrálni körülötte.:-) Nagyon igyekszik, hogy tornáztassa a lábát, neki is nyilván sokkal jobb lesz, ha fájdalom nélkül, rendesen tud majd mozogni.
Nagy erőkkel folyik a Sámson-Merlin duó össze szoktatása, talán valamit javult a helyzet, bár igaziból nem csak Sámson féltékenysége az oka a vitáknak, sokkal inkább Merlin akaratossága. Szegényem, azért kicsit ridegtartáson van, de jól viseli, ha vágyik egy kis szeretetre akkor odajön, lehajtja a kis fejét, hogy simogassam a tarkóját vagy az arcát, aztán ha elunja, akkor megy tovább. Hihetetlenül jól viseli a kalitot, magam is megdöbbentem rajta, olvasva a jákós "kollégák" beírásait . Merlin jókat játszik, a játékait általában hetente-kéthetente cserélgetem, mindig van kedvenc, többnyire a csomózós-bőrösöket szereti és lelkesen bogozza őket, na meg azok a kedvencek, amelyekről fejjel lefelé lehet lógni, közben csapkod a szárnyaival és  zulu harci kiáltásokat visít hozzá jókedvében. Mikor először láttam kitört a frász, hogy beleakadt a lába, de aztán rájöttem hogy annak vastag műanyag láncai vannak, nem is tud beakadni közé. Azóta már csak somolygunk rajta, ha lóg-csapkod-ésharci üvöltést hallatt.:-))) Jó fej madár, az biztos. Úgy tűnik teljesen beilleszkedett, bár kissé akaratos, de azért már érti ha valamiért rászólok. Ő az egyetlen, aki állandóan a fejemre landolna, úgyhogy szoktatjuk is erről bőszen lefelé. És ahogyan eszik...... hát ez bizonyos szempontból minden papagájos gazda álma, Merlin ugyanis nem eszik, hanem fal, mint a malac. Többet eszik, mint a két nemes együtt és este még a kását is röfögve betolja az utolsó falatig, mindent megeszik, ami csak a táljába belekerül. Az elején tartottam tőle, hogy megrekedünk a kukorica-borsó-répa-bab összeállításnál, de manapság már ha ott vigyorog a tálban egy kis cseresznye, eper vagy bármi más, szívesen megkóstolja, pláne hogy látja a többiek is eszik jóízűen. A magokat is imádja, az ő táljában sosem találok bontatlan magot estére, pedig a V.L. magokat még fel is turbózom egy kis kölessel, ezzel-azzal, de az is lecsúszik szerencsére. A nemesek piszmogva, lassan esznek, ő már végez mindennel, mire a fiúk az első kör kását lenyomják. Még mindig bepróbálkozik időnként Sáminál, aki valszeg ezért nem kedveli, mert nem kerüli ki őt, mint rangidőst, hanem simán leordítja a fejét, úgyhogy többnyire Sámson reppen odébb. Viszont szerencsére többnyire mindhárom teljesen normálisan viselkedik, elüldögélnek a játszókon és onnan bambulnak. Különösen nagy az öröm, ha jönnek a gyerekek. Szombaton Katus és a két unokám "Fa-csatát" játszottak a nappaliban. Hát nem sok észt igényelt, a legokból kiszedett fákat dobálták egymásnak, mivel nincs súlya, baj nem lehetett belőle. A madarak a játszón ültek és fél óra múlva már teljesen látszott, ki hogyan bírja a zajt-játékot. Merlin és Mózes szorosan egymás mellett ültek, kitágult szemmel nézték a sok őrültet a földön, Sámi lemászott a térdemre (én a fotelban ültem) egészen közel a gyerekekhez, bár a repkedő fák miatt közelebb ő sem ment, de egyértelmű volt hogy jókat kuncog magában ahogyan hárman bohóckodnak a parkettán. Jön majd a nagy vízválasztó, Pünkösdkor 3 napig nálam lesznek mindketten, jó is lesz, mert Merlin is megszokja majd, hogy hogyan mozognak, milyen az alapzaj, ha ők is ott vannak.
Nagyon sokat vannak kinn a levegőn. Ha hazaérek, bizony hiába van 5 óra, ha jó az idő pakolom át a két zöldet a hálókalitba (az ő nagykalitjukat nem tudom kihúzni az ajtón, mert nem fér ki) és Merlint is kihúzom kalitostul, hadd érje őket a jó levegő, kinn is maradnak vagy 7-ig, akkor pedig már vacsora van, kis játék aztán alvás. Ez alól csak Sámson kivétel, aki még kinn maradhat velem kicsit, bár a múlt héten úgy bealudtunk a fotelben mint a tök, papa keltett fel, hogy menjen mindenki a helyére aludni.:-)
A héten újra gyógyszerért kell mennem, Sámsonnak még 2 hétig kell szedni, aztán addigra megrendelem az Aloe méregtelenítőt és azt is megisszák, remélem már úgy június végére jobban lesznek, vége lesz már ennek a rémálomnak! Talán-talán már ott a fény az alagút végén (bár nem nagyon merem elkiabálni)!:-)

2011. május 19., csütörtök

Ez csak egy gyors bejegyzés azok számára, akik rendszeresen olvasnak minket.
Sajnos sok jó hírrel nem tudok szolgálni. Sámson nincs jól, erős mozgászavarai vannak, ez azt jelenti, hogy idegbajosan tollászkodik, rángatódzik a feje és a szárnya, borzalmas még látni is:-((((((((((( Stresszes és ingerült, oda-oda kap a kezemhez is, pedig régen ő volt a szelídség mintaképe.Szedjük az újonnan kapott gyógyszereket, sőt egy barátnőm szerzett egy állatdokit, aki a homeopátiában is jártas, használja is a gyógyításban és tőle még kaptunk 5 féle patás gyöngy  nevet, amit Sáminak kell szednie. Borzalom na...... !!! Egész reggel ott ül szerencsétlen és szépen sorjában eszegeti a tablettákat, gyöngyöket, porokat, csak éppen semmi hatása sincs.
Mózes jobb állapotban van, néha tikkel a szárnyával de egyébként  elég jó a kedve, nagyon szereti Merlint, aki ha meglátja már rohan oda hozzá és lehajtja a fejét, hogy kurkássza a nyakát. Sámson utálja Merlint (is). Rettenetes látni őt így és az egész helyzet nagyon paradox, ami az egyiknek a boldogság, a másiknak idegesítő helyzet.:-(
Szeretném visszakapni a régi Sámsont, de úgy látom, hogy minden igyekezetem ellenére sem nagyon haladunk előre. Nem mintha így nem pont ugyanúgy szeretném, de az az igazság, hogy teljesen padlón vagyok tőle.:-(
Nem tudom megbocsátani magamnak, hogy nem vettem észre amint rágcsálják a képkeretet és sajnos egyre mélyebbre süllyedek a depiben. Kerülöm az embereket, mint az ördög a keresztet, egyedül Kati barátnőmhöz járok, ott sírhatok nyugodtan, nem kell viselkedni, nagyon is megérti hogy mit érzek.
Néha Merlin tud csak megnevettetni, mert haláli beszólási vannak és nagyon jól időzíti is őket.
A két kicsi, Bubi és Csibi jól vannak, Bubi combján szépen növögetnek a tollak kifelé.
Hát ez van......................................

2011. május 11., szerda

Shrek

Ma hajnalban, mint mindig, a kávé mellett megnéztem a leveleimet is. A LOV-on találtam új hozzászólást és beleolvastam. Shrek tavaly júliusban ment el. Most volt a szülinapja, amire ezt a kis filmet készítette a gazdája unokaöccse, aki szintén imádta a kis zöld gazfickót:

http://www.youtube.com/watch?v=lbht-WClwrg

Nagyon szíven ütött!

2011. május 6., péntek

Labor, Mózes, kamaszkor

Elkészült a labor vizsgálat eredménye. Sajnos, bármennyire is megfelelő a máj mérete mégis az eredmények azt mutatják, hogy bizony a mérgezés rombolt ott is rendesen. Ez a fejrángatózás is valószínűleg ebből ered. Újfent kaptunk 1 hónapra való gyógyszert, ez most tasakos, fél tasakkal kell ennie naponta. Ha nem javul a rángatózás akkor pedig valami enyhe nyugtatót is fog kapni, de erre egyelőre ne is gondoljunk. Kicsi kásába teszem neki és ott őrzöm őket, nehogy tálat cseréljenek, mert mostanában elkezdték, hogy mikor már az egyik elunja a saját kásáját, akkor átmegy a másikéhoz, mert az tuti jobb mint az övé. Mindhárman csinálják és természetesen a legjobb kaja mindig Merlin tálikójában van. Remélem, most már vége lesz ennek a borzalomnak és élhetünk úgy mint más normális madárcsapat.:-))

Mózes .......... a Mózes egy csoda............... gyengéden, óvatosan kurkássza Merlint, aki mostanra már rendszeresen odarohan hozzá, lehajtja a fejecskéjét és várja hogy a tarkóját kurkászgassa, amit meg is tesz órákig. Etetgeti, még azt is megengedi neki hogy kivegyen kaját a táljából, sőt szinte lesi, hogy ízlik-e a kicsinek.:-) Ez hatalmas pálfordulás, mert valljuk be, ezidáig aki ilyes dolgokkal próbálkozott volna, tuti hogy halál fia, mert Mózes a kosztjára rendkívül allergiás volt.
Ez Mózes egyik arca, a másik pedig egy morgó, kapkodó, idétlenkedő kamasz madár, mert belépett a kamaszkorba. 18 hónapos. Már figyelem 1 hete, ahogyan hirtelen oda-oda kap a kezemhez, ha odatartom, hogy rálépjen elkezd sántikálva rohanni az ellenkező irányba és néha csak komoly harcok árán jutunk egyről a kettőre.Reggel az Istennek se akar kijönni a hálókalitból, már a másik kettő régen a vállaimon ül, ő még mindig benn kuksol és vadul morog, ha benyúlok, hogy kivegyem. Ha nem figyelek, úgy elkapja az ujjam és megszorítja, hogy a szemem is kiugrik tőle, mondom is, hogy ettől ébredek csak fel igazán.. Érdekes módon nem mar, hanem szorít, de ahogyan Ti is látjátok a képeken a csőre méretét, hát nem egy leányálom, az tuti.
Ez ternészetes dolog, minden madárnak van ilyen, csak azt szoktam mondani, hogy a tenyésztők nem szívesen beszélnek erről, mert ez ugye nem hálás téma, hátha a jó vevő megijed és eláll a vásárlástól. No most már kész is a taktika. Ha látom, hogy dilinyós, szépen hátat fordítok neki, mondjuk úgy, hogy kizárom a csapatból, ez szinte a legtöbb madarat észhez téríti, hiszen a csapattagok is hátat fordítanak neki, ha valami gond van és ezt éreztetni akarják vele. Ha viszont kedvesen viselkedik, akkor nagy dicséretek és csőrpuszik boldog gazdája lehet, hiszen azonnal leveszi úgyis a hangomból, hogy mi a stájsz.
Ma reggel is nagy álmosan benyúltam, hogy kiszedjem őket, úgy elkapta a mutatóujjamat, hogy csak lestem, mint a lukinyúl, de egyből felébredtem, az biztos.:-) Na gyerek, hát ha te így, akkor én meg úgy........... Fogtam Merlint (aki már szépen megtanult kimászni a kalitból, nem volt egyszerű, mert a kis bamba sosem találta az ajtót:-DD) és Sámsont, aztán úgy ott hagytuk Mózest, mint Szent Pál az oláhokat és szépen lementünk, ő meg elgondolkodhatott, hogy mért maradt benn egyedül (azt utálják a legjobban). Sámi megkapta a gyógyszerét a lépére, aztán ment reggelizni, Merlin is azonnal ráugrott a táljára és már indult is a habzsi-dőzsi.:-) Kényelmesen bevittem mami reggelijét, aztán felbaktattam a hálóba. Úgy léptem be, mintha ott senki madárfia nem lenne, dudorászva megágyazgattam, rá sem néztem...... Hát persze, hogy nem bírta, oda totyogott az ajtóhoz és megszólalt:"Hu!" Akkor megfordultam és mintha csak akkor vettem volna észre: "Szia! Hát te itt vagy?? Nem jössz a többiekhez reggelizni? Biztosan éhes vagy! Na gyere bogárkám'" És szépen odatartottam az ujjamat. Láss csodát, az a Mózes, aki reggel még legszívesebben letépte volna a kezemet, most szó, hang és morgás nélkül felkecmergett rá, aztán tovább mászott a karomon egészen fel a vállamig, oda dugta a nagy bazi csőrét az arcomhoz, kapott egy jó reggelt puszit és szépen mentünk reggelizni.:-))


2011. május 4., szerda

Megint gondok vannak...........

A rutinosabb blogolvasók ezt már abszolut tudják, hogy ha eltűnök, annak mindig oka van és többnyire nem jó dolgok történnek. Nem cáfolunk rá erre most sem.
Maminak csípőprotézist kell beültetni. Május 11.-én megcsinálják, mert csodával határos módon van egy hely akkorra. Már a héten hétfőn megcsináltattuk a kötelező vizsgálatokat, most már várjuk a 10.-ét, amikor is be kell feküdni a kórházba. Utána 6 hét rehabilitáció következik. Szegény mami, nagyon sajnálom , de a doktornő szerint mindenképpen meg kell neki csinálni, mert a combcsontjának a teteje kezd elhalni, rettenetes fájdalmai vannak, utána viszont újra képes lesz rendesen járni és fájdalmai sem lesznek.
Aztán még a múlt héten végigsöpört nálunk a Rota vírus. Csak én, papa és Rebeka  nem kaptuk el, mindenki más igen, úgyhogy papa minden nap vitt valakit az ügyeletre hányás elleni injekcióért. Nekem szerencsém volt, de helyette Nagypéntektől rajtam volt egy szolid, laza epegörcs folyamatosan, amitől úgy járkáltam mint Ophelia az őrülési jelenetben. Hát le is fogytam a diétától, ami mondjuk éppen nem baj, csak kicsit fájdalmas volt. Éjszakánként az ágy szélén üldigéltem alvás helyett, reggel aztán valahogy összekanalaztam magam és irány dolgozni. Közben meg a Húsvét is, hát randa egy időszak volt az tuti!
Ezenközben a Metalcaptase adagot is kissé csökkenteni kezdtem, mert a jó doktor azt mondta, már valszeg elég lesz. Azután a múlt hét kedd körül kezdett Sámi idegbajosan rángatódzni. Csütörtökön voltunk Molnár dokinál, megnézte mind a hármat, végig taperolta őket, megállapította, hogy gyönyörű mind a három, semmi baj nincs velük. Ott ugye Sámi sem csinálta a fejrázást, előtte pedig nem sokkal kezdte el, úgyhogy nem is említettem. Aztán hétvégére beerősödött a dolog, sőt hallottam hogy éjszaka is csinálja, úgyhogy végül tegnap újra visszavittük és csináltak röntgent és labor vizsgálatot. A röntgen szerint a mája gyönyörű, viszont a lépe meg van nagyobbodva, nyilván a mérgezéstől. Erre kaptunk valami gyógyszert és most várjuk a labor eredményét, holnap kell hívnom a dokit 2 óra után. Hát így vagyunk egészségileg, bár lassan már én is totál idegbajos leszek, hogy mindig történik valami. A fémmérgezés nagyon komoly dolog, örülhetek hogy Sámson megúszta, de ezt már akkor felfestette Molnár doki, hogy bizony lehetnek a későbbiekben problémák.

A sok rossz hír mellett azért van jó is. Mózes teljesen örökbe fogadta Borsószem Hercegkisasszonyt, igazgatja a tollait, játszik vele amit a hölgy nagy kegyesen el is fogad.:-) Olyan aranyos, ahogyan olyan kis darabosan igyekszik kedveskedni Merlinnek. Sőt, ami a legnagyobb szó: még a vacsoráját is átengedi neki, ami egy hihetetlen dolog, mert aki egy kicsit is ismeri Mózest az tudja, hogy legfontosabb szerve a bögye, imád enni és bármire képes egy jó falatért, amit most viszont simán oda ad a kiskirálylánynak. Gyakorlatilag mikor már megette a sajátját, akkor Merlin még képes végig járni a tálakat és kifalni a maradékokat. Sámit olyankor magamhoz veszem, mert ő nem ilyen jótét lélek mint Mózi, aki ott ül Merlin mellett és párás szemekkel, boldogan nézi amint a kicsi röfögve felfalja a maradékát. Hát hogy hogyan fér el egy ilyen kis fiatal, pici madárban ennyi kaja, azt én nem is értem.:-) Minden esetre nagyon jó nézni őket, hamarosan készítek a Picassán egy albumot, ahová be is teszem a képeket, mert már gyűlnek szépen.

Az új poszt csütörtökre várható, ha már lesz laboreredmény. Addig is szorítsatok, hogy legyen már vége ennek a Canossa járásnak!!!!