2011. május 30., hétfő

Nem tűntem el, csak éppen igyekszem a káoszt uralni, ami időnként felüti a fejét nálunk. Mami szanatóriumban van, de hétvégére haza adják, mert a szobákat újítják fel, nyilván egyszerűbb ha nincsenek benne lakók, meg kell szervezni az elhozatalt, a visszavitelt és azt is, hogy ha otthon van, mindig legyen azért vele valaki, aki felügyel rá.
Hétközben azonban csak magunk vagyunk a madarakkal és ez azért őszintén szólva pihentetőbb, mintha otthon lenne és ott kéne ugrálni körülötte.:-) Nagyon igyekszik, hogy tornáztassa a lábát, neki is nyilván sokkal jobb lesz, ha fájdalom nélkül, rendesen tud majd mozogni.
Nagy erőkkel folyik a Sámson-Merlin duó össze szoktatása, talán valamit javult a helyzet, bár igaziból nem csak Sámson féltékenysége az oka a vitáknak, sokkal inkább Merlin akaratossága. Szegényem, azért kicsit ridegtartáson van, de jól viseli, ha vágyik egy kis szeretetre akkor odajön, lehajtja a kis fejét, hogy simogassam a tarkóját vagy az arcát, aztán ha elunja, akkor megy tovább. Hihetetlenül jól viseli a kalitot, magam is megdöbbentem rajta, olvasva a jákós "kollégák" beírásait . Merlin jókat játszik, a játékait általában hetente-kéthetente cserélgetem, mindig van kedvenc, többnyire a csomózós-bőrösöket szereti és lelkesen bogozza őket, na meg azok a kedvencek, amelyekről fejjel lefelé lehet lógni, közben csapkod a szárnyaival és  zulu harci kiáltásokat visít hozzá jókedvében. Mikor először láttam kitört a frász, hogy beleakadt a lába, de aztán rájöttem hogy annak vastag műanyag láncai vannak, nem is tud beakadni közé. Azóta már csak somolygunk rajta, ha lóg-csapkod-ésharci üvöltést hallatt.:-))) Jó fej madár, az biztos. Úgy tűnik teljesen beilleszkedett, bár kissé akaratos, de azért már érti ha valamiért rászólok. Ő az egyetlen, aki állandóan a fejemre landolna, úgyhogy szoktatjuk is erről bőszen lefelé. És ahogyan eszik...... hát ez bizonyos szempontból minden papagájos gazda álma, Merlin ugyanis nem eszik, hanem fal, mint a malac. Többet eszik, mint a két nemes együtt és este még a kását is röfögve betolja az utolsó falatig, mindent megeszik, ami csak a táljába belekerül. Az elején tartottam tőle, hogy megrekedünk a kukorica-borsó-répa-bab összeállításnál, de manapság már ha ott vigyorog a tálban egy kis cseresznye, eper vagy bármi más, szívesen megkóstolja, pláne hogy látja a többiek is eszik jóízűen. A magokat is imádja, az ő táljában sosem találok bontatlan magot estére, pedig a V.L. magokat még fel is turbózom egy kis kölessel, ezzel-azzal, de az is lecsúszik szerencsére. A nemesek piszmogva, lassan esznek, ő már végez mindennel, mire a fiúk az első kör kását lenyomják. Még mindig bepróbálkozik időnként Sáminál, aki valszeg ezért nem kedveli, mert nem kerüli ki őt, mint rangidőst, hanem simán leordítja a fejét, úgyhogy többnyire Sámson reppen odébb. Viszont szerencsére többnyire mindhárom teljesen normálisan viselkedik, elüldögélnek a játszókon és onnan bambulnak. Különösen nagy az öröm, ha jönnek a gyerekek. Szombaton Katus és a két unokám "Fa-csatát" játszottak a nappaliban. Hát nem sok észt igényelt, a legokból kiszedett fákat dobálták egymásnak, mivel nincs súlya, baj nem lehetett belőle. A madarak a játszón ültek és fél óra múlva már teljesen látszott, ki hogyan bírja a zajt-játékot. Merlin és Mózes szorosan egymás mellett ültek, kitágult szemmel nézték a sok őrültet a földön, Sámi lemászott a térdemre (én a fotelban ültem) egészen közel a gyerekekhez, bár a repkedő fák miatt közelebb ő sem ment, de egyértelmű volt hogy jókat kuncog magában ahogyan hárman bohóckodnak a parkettán. Jön majd a nagy vízválasztó, Pünkösdkor 3 napig nálam lesznek mindketten, jó is lesz, mert Merlin is megszokja majd, hogy hogyan mozognak, milyen az alapzaj, ha ők is ott vannak.
Nagyon sokat vannak kinn a levegőn. Ha hazaérek, bizony hiába van 5 óra, ha jó az idő pakolom át a két zöldet a hálókalitba (az ő nagykalitjukat nem tudom kihúzni az ajtón, mert nem fér ki) és Merlint is kihúzom kalitostul, hadd érje őket a jó levegő, kinn is maradnak vagy 7-ig, akkor pedig már vacsora van, kis játék aztán alvás. Ez alól csak Sámson kivétel, aki még kinn maradhat velem kicsit, bár a múlt héten úgy bealudtunk a fotelben mint a tök, papa keltett fel, hogy menjen mindenki a helyére aludni.:-)
A héten újra gyógyszerért kell mennem, Sámsonnak még 2 hétig kell szedni, aztán addigra megrendelem az Aloe méregtelenítőt és azt is megisszák, remélem már úgy június végére jobban lesznek, vége lesz már ennek a rémálomnak! Talán-talán már ott a fény az alagút végén (bár nem nagyon merem elkiabálni)!:-)

4 megjegyzés:

  1. A sapisokról nem meséltél semmit:-(((

    VálaszTörlés
  2. Igen, igazad van.... Legközelebb pótolom. Bizonyos értelemben, nekik van a legjobb dolguk, hiszen együtt vannak és egészségesek, leszámítva Bubus tépett combját, amit most mintha megint szedne. Kenem és fújom is, nem igazán értem, hogy mért csinálja, hiszen mára teljesen kiegyensúlyozott, békés kismadár, bármelyik gyereknek oda merem adni, aki nem kalimpál előtte. Ugyanúgy kinn vannak, mint eddig és ez a kis amazontermészetű tojó olyan kedves és hálás, hogy sok ember is megirigyelhetné. Bújik, mint egy cica.Csibikém pedig hozza a régi, megszokott formáját.

    VálaszTörlés
  3. Mivel fújod, mivel kened? Sajnos Zsebi sem tökéletes még.-((((((((

    VálaszTörlés
  4. Remélem most már minden rendben lesz Béjbikém. Sokat gondolok rátok. Majd ha helyrerázódnak a dolgok végre dumálunk egy jót. Valamikor meg csak feljutunk,bár Istenlába ugye a munka hőse (szegény).

    VálaszTörlés