Egyre korábban világosodik. A hajnali ködben az őzek egyre többen jönnek ki a TT szélére legelni, békésen, ráérősen ballagnak, ma talán vagy tízen is voltak, kicsik és nagyok, a foltot a hátsójukon szabad szemmel is jól lehet látni, mert egészen feljönnek a mező közepére. A nappalink ajtaja éppen keletre néz, csak le kell ülnöm a kv-val a kezemben és nézni, ahogyan a dombok felett megjelenik a halvány, majd egyre erősebb fénycsóva és végül kibukik a nap vörös korongja..... eszméletlenül szép! 55 évet kellett megélnem, hogy ebben a hihetetlen látványban részem legyen és minden nap!!!!:-)) Már reggel örül a szívem, széles mosollyal lesem, ahogyan feljön a nap és ők békésen sétálgatva jönnek-mennek. Papa is úgy ébred (ő 1/2 7 felé kel), hogy kiront a hálóból és az az első szava:"Ott vannak még az őzek?" és csak utána jön köszönni.:-) Köszönöm Istenem, hogy megadtad ezt nekem!:-)
A madarak is belakták már a helyüket, jól, sőt egyre jobban érzik magukat a szobában, különösen, ha éppen időmilliomos vagyok és már délután 5 körül be tudok menni hozzájuk és jöhetnek ki. Addig azonban, amíg bejutok harsány "Mama!!Mama! Kati! Katika!" kiálltásokkal hívnak.:-) Persze a főkolompos a szürke pipi, aki azonközben hogy szólongat meg is dícsérgeti magát "Szép jákó, okos madár!Okos! Királylány!" mondogatja. Haláli fazon ez a madár, az tuti! A szókincse egyre bővül, a múltkor papa vihogott az ajtóban, mert éppen négykézláb vakarásztam a kőröl a kiköpdösött és odaszáradt gyümölcsöket meg a pottyantásokat, mikor angyali arccal megkérdezte:"Mit csinálsz? Jól vagy?" Egyébként is, a szemei azok külön életet élnek, mindent kiolvashatsz belőle, haragot, méltatlankodást, sértődöttséget, vidámságot és rengeteg szeretet. A legjobban azt szereti, ha a szó szoros értelmében az arcát simogatom és úgy duruzsolok neki, olyankor süt a szeméből a szeretet és az elégedettség.:-)
Fenn grasszálnak a köteleken, rágják a felkötött ágakon a rügyeket vagy csak nézelődnek, repkednek egy sort, Bubi pedig mint egy igazi légtornász hölgy forog a kötélen, mint egy ringlispil, persze miután levakartam magamról, mert mostanában tényleg olyan, mint egy ragacs. Ha nagy nehezen leszedem az egyik ujjamról a lábacskáját, akkor a csőrével és a másik lábával kapaszkodik a többi ujjamba, vagy fogja a bőrt a kezemen, de nem ám durván, hanem finoman. Tegnap még a kalitok takarítása közben sem akart rólam lejönni, ha hajoltam le a rongyot kimosni hát ő is lógott a vállamról fejjel lefelé és ellenőrizte, hogy elég tisztára öblítem-e ki. És hát az egyetlen, ami ebben az életképben nem annyira pozitív dolog: az én kis Bubibabám a fejébe vette, hogy bizony időt és energiát nem sajnálva lebontja az ajtófélfát, bármi áron, az elhatározást tett is követte, így a felső ajtófélfán már több ékes bizonyítékot is hagyott arra vonatkozólag, hogy kedvenc időtöltéseinek egyike a naív fafaragás. Jajjjj, hát rémesen néz ki arról nem is beszélve, hogy bizony valami festékkel festve is van, ki tudja mikor betegszik meg tőle??? Nem tudom, mi a túrót tudnék odatenni, de a dolog igen sürgős, töröm hát a fejem, hátha valami kipattan belőle!:-(
Vasárnap egy kedves cinkotai madarász hozott nekem máriatövismagot Monorról. Délután a papával át is mentünk érte és még egy nagy köteg mogyoró-fűzfa-ribizli gallyat is kaptam ajándékba, amit felkötöttem a "liánokra" : Morzsi és Sámson boldog örömmel rágicsálta, különösen a rügyek ízlettek nekik nagyon. Csináltam pár képet, fel akarom tenni az idrére is, hogy megköszönjem Jojonak, nyilván lett volna jobb dolga is vasárnap délután, mint az én nyájamnak vesszőket vagdalni. Sajnos azonban a gépem otthon maradt és csak itt tudom feltenni, mert még mindig nincs netünk, úgyhogy aki holnap visszajön az megláthatja, ahogyan elégedett fejjel rágicsálják a vesszőket, sőt sikerült Morzsikámat lekapnom, amint agyilag más dimenziókban járva üldigél a vállamon és a cserebogarak hallhatatlanságán mereng............:-))))
