2009. április 30., csütörtök

2009. május 1. Csibészke 4 éves lett


Ma van Csibészke születésnapja. Kicsit meg vagyok hatódva, ez a kismadár nekem nagyon sokat jelent. Noha van mellette még másik kettő is, de Csibészke az Csibészke. Vele kezdtem el madarászni majd három éve. A kettőnk barátsága az idők folyamán nagy-nagy szeretetté alakult. Soha nem gondoltam, hogy ennyire ismerhetünk és szerethetünk egy madarat és azt sem, hogy ilyen mély, szinte emberi érzésekre képes. Nem baj, hogy nem tud beszélni, mára oda jutottunk, hogy kapásból tudom, mit gondol és érez, ha ránézek. Ismerem a testbeszédét, minden apró rezdülését és ő is az enyémet.
A kapcsolatunk másik alapja a tisztelet, tisztelem és elfogadom a szokásait és ő is az enyéimet.

Boldog születésnapot kismadaram!!!!! Lehet bármennyi madaram, Te vagy nekem mindig az Egy, ahogyan én is Neked!!!!!!!


CSIBÉSZKE


P1000928
Originally uploaded by katalin hunyadi

A Föld legszebb feketesapisa, nekem!!!!:-)))

2009. április 29., szerda

A zanyai szívem a büszkeségtől dagadozik!!!!!!:-))) Nézzétek már, milyen képek vannak a Wikipédián!!!!!!:-))))

http://en.wikipedia.org/wiki/Black-headed_Parrot


Hát igen, Csibészke és Zizi az illusztráció, a képeket nem én, hanem Bout mester készítette,a tőle megszokott alapossággal!!!!!:-)))


Aztán van itt még valami, ezt tegnap küldte át:


http://www.bukisa.com/articles/61755_30-most-colorful-and-prettiest-pet-birds-in-the-world

Ezen a 30 legszínesebb és legcsinosabb madár látható, persze a feketesapkás illusztráció esmeg Csibészke és Zizi!!!!!!!!!!!:-)))

Vannak még apró örömök!!!!!!!!!:-DDDDDD

2009. április 25., szombat




Nagy nap a mai: Sámson béjbibogyó 1 éves lett!!!!

Boldog szülinapot drága kis madaram, élj boldogan velünk még sok-sok évig!!!!!!!!!:-)



Ezt a kis verset Sipike küldte neki!!!! Olyan helyes, bemásoltam, hogy lássátok Ti is!!!!


Csajos péntek










Hát ezután már ez így lesz. Kettesben járunk Kygáékhoz, Rebeka és én. Később, ha már összeszoktunk jöhet velünk valamelyik tollas gazember is. Kygáék unokája márciusban volt 2 éves. Úgy reméljük Katival, hogy a lányok összebarátkoznak és nagyon jól eljátszanak egymással. Programokat is tervezünk így négyesben.
Rebeka 17 hónapos, beszélni még ugyan nem beszél, de tökéletesen megért és megmutat mindent. Tekintve, hogy Sámson is ilyen későn érő tipus és az ő szótára a HÁÁÁÁ kifejezésre korlátozódik, szinte semmiség megértenem Rebekát, aki viszont a Hmmmmmm hangokat haználja mindenre.
Ugyan a nagyanyja vagyok, de mégis azt hiszem mindenféle elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy rendkívül jól neveli az anyukája. Boldog, nevetős, vidám kicsajszi, öröm vele lenni. Igyekszem betartani azokat a szabályokat, melyeket a szülei szabnak, de nem is esik nehezemre, mert teljesen normális dolgok ezek. Nem vagyok az a csokival tömős, mindent ráhagyó nagymama. Vallom, hogy szabályokra igenis szükségük van a gyermekeknek is, persze nem arra a lelketlen porosz nevelésre gondolok. Azt tapasztalom, hogy ha épelméjűen elmondom Rebekának, hogy mit miért nem szabad, akkor veszi az adást és meg is érti. Őszintén szólva azért nem igazán értem azokat a szülőket, akik mindent ráhagynak a gyerekekre és a végén egy hisztis, üvöltős és követelőző kis Napoleonnal élik le az életüket. Nincs abban semmi öröm, sem a szülőnek sem a gyereknek.
Igaziból én is izgatott voltam, ezelőtt még sosem voltunk kettesben sehol. Attól is féltem, mi lesz, ha egyszerűen el sem akar majd velem jönni és szégyenszemre kulloghatok el egyedül. Aztán gondoltam egyet, hiszen az úgy van, hogy csak az a gond, amiből mi azt csinálunk. Mentem hát, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne!!!:-) Szépen összeszedtük a motyóját, mondtam hogy köszönjön el anyukájától és elindultunk. Betettem a kocsiba és mentünk Katiékhoz, ahol már Dorka várta. Sima ügy volt, ment minden mint a karikacsapás!!!!:-)))
A kezdeti félszegség hamar elmúlt és játszogattak Dorkával. Kati pedig....... hát ő még a hétfejű sárkányt is meg tudná szelidíteni, elég ha rámosolyog a kedves és meleg szemeivel, már feltámad a bizalom!!!!!!!
Hamar eltelt az idő, indultunk hazafelé, közben beugrottunk és megnéztük a papát, 1/2 8-kor pedig átadtam Rebekát épen és egészségesen az édesanyjának!!!! Szuper nap volt!!!!
Csináltam képeket is róluk és Kygáék kis házi botanikuskertjéről is!!!!!:-))

Csak schlagwortokban!!!!







Kalitépítő nap megint!!! Már nagyon profin csináljuk a papával. Ő profin szerel, én profin idétlenkedek mellette!!!!:-) Nagyon hamar sikerült összerakni. Aztán bezsuppoltuk a két kis ördögöt. Szemmel láthatóan jól érezték magukat.

2009. április 21., kedd
















Hát ez pedig már a vasárnap délután. A kicsik kalitban, sajnos hiába akarnak kijönni, nem lehet, csak Sámson ücsöröghet az öreg szobainason kedvére. Én pedig gereblyéztem. Sámson időnként megszólított, akkor felmászott a vállamra és együtt nyomultunk a kertbe gereblyézésileg!!!!:-)))
Aztán mikor lehajoltam, mert az avart szedtem, akkor ő mint a jancsiszeg, leborult fejjel lefelé, de hát ő nem Csibi és nem Zizi, hogy így lógjom rajtam, inkább visszamászott a kiülőre.
Jó sokat kinn voltunk, szépen sütött a nap, jól érezték magukat, bár a sapisokon azért látszott az idegesség, hogy be vannak zárva!!!!
Sámsonról lőttem pár képet, mert a napsütésben úgy csillogott a tolla, mint a smaragd, gyönyörű volt!!! Este aztán hamar lefeküdtek a sapisok, én meg Sámson pedig felmentünk Katushoz és megnéztük együtt nagy kedvencünket, az Eragont.
Szóval "megszólítás", ezt most kicsit kifejtem bővebben: lessük, várjuk a papával, hogy Sámson mikor fog megszólalni. De nem akar!!! Helyette viszont használ egyfajta hangsort, ami csak nekünk szól, akkor használja csak, ha velünk akar kommunikálni. Röviden így hangzik, hogy "HÁÁÁÁÁÁ". Teljesen mindegy neki, hogy hív minket, valamit szeretne, felmászna a vállunkra, kakilnia kell, éhes-szomjas vagy bemenne a kalitjába az minden HÁÁÁÁÁ. Mégpedig úgy, hogy egészen konkrétan a szemedbe néz, hááázik aztán tovább figyel, hogy értetted-e amit közölni akart és ha nem akkor szépen komótosan kezdi előlről, amíg nem látja a szemedben felcsillanni az értelem fényét!!!! Hát nagy fazon az biztos!!!! Mi meg gyártottunk papával egy elméletet, hogy nem akarná már a mi nem éppen fiatal agyunkat azzal terhelni, hogy ki kell találjuk mit is modnott, ezért aztán ezt a HÁÁÁ-t használja a kommunikációra.
Azért még reménykedünk, mert a múltkor Kati járt nálunk , Sámson szokás szerint mondta a magáét és Kati azt mondta, szerinte azért ebből előbb-utóbb beszéd lesz!!!!:-)))
A sapisok sem túl beszédesek, bár Zizi kristálytisztán tudja a párja nevét, gyönyörűen mondja, hogy "Csibi". Hozzá képest Csibészke csak egy trappista szerzetes!!!!:-)))))
















Még mindig Csütörtök : ilyenkor mindig elmegyek a Fressnapfba és megveszem Dániel egész havi konzerveit, a Textrába a macskák kajáját és persze körülnézek, hogy mi mindent találok a kis gengsztereknek. Nagyon hasznos benézni a rágcsálós polcokra (itt vettem az almatartót, Sáminak Nyúlra egy szép fémgömböt, amibe spenótot meg ilyesmit teszek, de ha semmi sincs benne, akkor is eljátszik a csengős alsó részével, szintén Sáminak fa csörgős mindenféléket, a sapisoknak pedig egy kis kötelet, mindkét végén fakockával)). Most itt nem láttam semmit, de a macskapolcokon gyönyörű, színes pinponglabda volt és hozzá hengeralakú, gurulós csörgő. Na ezeket vettem, a gurulós csörgőt Zizikémnek, a labdából mindenki kapott egyet és még Bumikának is vettem. Aztán mikor már túl voltunk a kv-záson, bementünk és mindenki a kalitja tetején ugrált, akkor kiosztottam. Leírhatatlan volt a hatása a kis pingponglabdának!!!!!!!!! Sámi, aki a játszóterén kapta meg csak odatette a csőre elé, felpucsította a kis tollas seggét és mint a hóeke száguldozott fel és alá a játszótéren hangosan kurjongatva!!! Zizi pedig....... hát a röhögéstől csak úgy döltünk, mert meg akarta fogni a kis labdát, de az ugye állandóan odébb gurult és kicsúszott a kis ujjaiból, ez pedig néhány perc múlva úgy nézett ki mintha ott állva tekerné a bicikli pedálját!!!! Csuda aranyosak voltak!!!! Később aztán letettük őket a földre és ott molyoltak a játékokkal!!!!!:-))))


Sajnos, nagyon kevés az időm mostanában. Néhány apró szösszenetet azonban közzéteszek a múlt hét eseményeiből:
Csütörtökön Ócsán voltam a mamival, ezért aztán viszonylag korán haza is értem. Nagy volt az öröm. Főztünk mamival egy jó kv-t és kiültünk a teraszra megiszogatni. Aztán egyszer mami megszólalt: "Valaki kopog!!" Ki kopogna, mikor mi kinn vagyunk, Dániel is, benn csak a madarak vannak!!!!!!!!!!! Aztán ahogy felnéztünk az ablakpárkányra csak megláttuk a zöld fejecskét. Ott állt és szemrehányóan nézett minket. Egyszerűen átmászott a kalitról a függönyre onnan meg az ablakpárkányra és sóvárogva nézte, ahogyan kinn ülünk. Szegény Csibi!!!! Annyira szeret kinn üldögélni rajtam, de sajnos már ahhoz túlontúl jól repül, hogy kivigyem magammal. A szárnyát pedig még nem lehet visszavágni, mert néhány tok van még rajta, meg kell várni, hogy kinőjenek. Addig csak a kiskalitban jöhetnek ki, de persze ez nem ugyanaz, mint mikor a vállamon rendetlenkedhetnek vagy lelógnak rólam itt-ott mikor a kertben dolgozom!!!!!!:-((((((

2009. április 15., szerda

Riley the Amazing Talking Parrot - Best Bits

Ez a kedvencem!!!!!!!!!!!!!!!!:-))))))))

2009. április 14., kedd

Az első közös játék




Sokat levelezek amerikai madarászokkal. Van egy nagyon találó szó az angolban. Ha valakinek több madara vagy/és más házikedvence van, akkor egyszerűen úgy mondják, hogy a "flock"-ja, a nyája. Az én kis nyájamba került be most Rebeka. Eddig is láthatták őt a madarak, ismerkedhettek. A három madár három habitus, mindegyik a maga módján közeledett Rebihez. Csib, akinek a kis szive szeretettel van tele az emberek iránt, mindig csupa jóindulat volt, ha a babával találkozott. Rebi még egészen kis baba volt, mikor először látta. Csudálkozott is erősen, hogy mér ordít a ruhakupac, ami a szeme előtt van, hiszen Rebeka valami rengeteg hacukába volt beöltözve, tél lévén, de Csibet ez a dolog akkor is érdekelte. Ráült a kiságy szélére és onnan figyelte, ha megengedtük volna neki, biztosan oda is repül, hogy közelebbről megnézze. Ezzel szemben Zizi már nem így állt a dolgokhoz. Megijedt a kislánytól és rémületében úgy gondolta, csak valami gonosz ellenség lehet, akivel harcolnia kell. Hosszú ideig, ha meglátta Rebekát, felfújta magát mint az üvegmosó kefe és a kalit alján rohangálva leste, miképpen eshet neki, hogy jól elagyabugyálja az ismeretlen betolakodót. Sámson tavaly július óta van velünk. Először természetesen kitörte a sikitófrász, amikor meglátta, ez úgy kb. október-november táján volt. Aztán mire Karácsony lett, hiába raktuk be a kalitba, hogy ne aggódjon az "idegen" miatt, már magától jött kifelé, mert mindent látni akart és minden érdekelte. No így volt ez napjainkig.
Vasárnap délelőtt érkezett Rebeka és az anyukája. Csib felfokozott hangulatban nézegette, a többiek is lesték, de ez nem volt valami vad érdeklődés. Egész nap együtt voltunk, a madarak látták, hogy játszunk, beszélgetünk a kicsivel. Délben Rebeka elaludt, érdekes módon viszonylag csend is volt. Mindenki a kalitjában mókolt és elfoglalta magát. Aztán jött a délután. A szőnyegen ültem a nappaliban és játszottam Rebekával, mikor Csib megszólított. Tudtam, hogy ő az, hátra sem kellett fordulnom, ismerem a hangját és a természetét, hogy nagyon szereti a simabőrűeket és imád barátságot kötni. Először őt engedtem ki, aztán láttam, hogy Sámi is kiült a kalitajtóba, így ő volt a következő. Letettem a földre. - Ez is érdekes dolog. Nem tudom, másnak mennyit vannak a madarai a földön, az enyémek kifejezetten szeretnek ott lenni. Hétvégéken reggelente mindig kivesszük őket és ott játszanak, molyolnak mellettünk, ahogyan még az ágyban lustálkodunk és amikor felkelünk, mint a kiskutyák, jönnek utánunk kifelé a konyhába és ha valamelyik lemarad, akkor soványmalacvágtában fut a többi után, hogy ne hagyják ott!!:-) - Szóval Sámi is kijött közénk, én is vissza ültem a földre melléjük, Csibiék kalitajtaja nyitva volt, hogy Zizi is jöhessen, ha szeretne. Csib és Sámi módszeresen felfedezték Rebeka játékait és ezzel paralel természetesen egyre közelebb jutottak a kislányhoz, a végén Csib már ott állt előtte és kiváncsian nézegették egymást. Csudás pillanat volt!!!! Rebeka ránk nézett, kik ezek a kis manók és mit akarnak tőle???? De látszott a kis arcán a jóindulat és a kiváncsiság egyszerre!!!!:-))) Arról nem is beszélve, hogy nem az a madarat torkon ragadó tipus. Ő egyébként hihetetlenül kedves és békés gyermek, még a hangodat sem kell felemelned ha valamit tiltasz neki, elég ha elmagyarázod, hogy mit miért nem csinálhat. Zizi nem jött közénk, de nem tudott a kiváncsiságának parancsolni, kimászott a kalitajtóba és ott ginmasztikázott folyamatosan. Ámde nem is akart felfújt tollakkkal nekimenni Rebekának, mint az tette régebben, konkrétan csak lesett a félszemével, mint a lukinyúl. Hát így történt, hogy Rebeka elkezdett barátkozni az én nyájammal. Látom bennük a jóindulatot, bízom benne, hogy Zizi is lassan megszokja-megszereti Rebit.
Sokszor el is gondolkodom és kissé meghatódok Ebben a kis Csibigyerekben annyi szeretet van, hogy lehetne adni belőle néhány embernek is ( én is tudnék párat), Sámson pedig ugyan még nagyon fiatal, de látom rajta, hogy hamarosan ő lesz Rebeka legjobb barátainak egyike!!!!:-)))
Zizike pedig.... hát nem tudom, ő még olyan kajla, durvább is, hiszen tojó, no nem tudom, de mindig ott a kezem ügyében a népnevelő, hogy jobb belátásra térítsem a kis gagyát!!!!!:-)))
( A népnevelő egyébként egy indiai hosszúnyelű hátvakaró, amitől a nyáj kezdetben félt, de mára megszokták és ha odanyújtom valamelyiknek, akkor kénytelen-kelletlen felkapaszkodik rá, mert tudja, hogy rosszban sántikált és áthelyezem őt a lakás egy másik részébe!!!!!:-DDDD )

Szóval itt vannak az ismerkedős képek:


http://www.flickr.com/photos/mizos_photos/sets/72157616721824208/show/




Jó nézegetést!!!!:-)))))

Mogyoróhegyen











No, összeszedtem magam....... most aztán mesélek!!! Nagyszombaton felkerekedtünk és unokástul, gyerekestül, menyestül elmentünk kirándulni a testvéremékkel. Pont úgy voltunk vele, mint Mágynyesbarátnőmék, nem akartunk otthon tespedni a tv előtt. Mogyoróhegyen voltunk, nagyon jól sikerült, jól is éreztük magunkat. Katusom, akinek még friss, ropogós a jogsija, vezetett lefelé gyakorlásképpen, kettesben voltak az apukájával, én az unokámmal utaztam. Minden összejött, gyönyörű idő, csodálatos táj, jó levegő és a tetejébe két tündéri kislány.




Itt vannak a képek, akit érdekel megnézheti:
http://www.flickr.com/photos/mizos_photos/sets/72157616633343337/show/











2009. április 12., vasárnap

Scottland Bagpiper, Amazing Grace

Szomorú vagyok!!!!!!!!!:-(((( Nagyon nehezen tudom feldolgozni, hogy nincs már velünk és látom, hogy Kati nagyon szenved!!!!!
Adj erőt, hogy sikerüljön valaha elfogadnunk a visszafordíthatatlant!!!!!

Who Wants To Live Forever (Highlander Scenes)

Ma Gézánál voltunk Katival. Tulipánt és nárciszt vittünk Neki, nagyon szereti a tavaszi virágokat. Aztán, ahogy szoktuk, sírva és nevetve emlékeztünk....... Istenem, mért mindig a jók???!!!.... egyszer megkérdeztem erről valakit, aki hívő katolikus, azt válaszolta, hogy a Jóisten is a jó embereket gyűjti maga köré!!!!!
De mért pont Géza........ Katinak a párja, nekem a barátom és a Mesterem........................!!!!!:-((((((((((((((((

2009. április 11., szombat

Ilyet még nem sokan láttak!!!:-))))

Az alábbi képek azt mutatják, hogy bizony nagyon is érdemes volt azt a kis polárt bepakuni a kis gazfickókhoz, nagyon jókat alszanak rajta!!!!!:-))))

DSCF5530


DSCF5530
Originally uploaded by katalin hunyadi

DSCF5529


DSCF5529
Originally uploaded by katalin hunyadi

DSCF5528


DSCF5528
Originally uploaded by katalin hunyadi

Így alszik Csibészke és Zizi éjszaka a fészkükben.

2009. április 10., péntek

Zizi meggyógyult!!!!!!!:-))))))))))))))))))))






Zizi meggyógyult!!!!!!!!!!!!! Rettenetesen boldog vagyok tőle, már napok óta teljesen morózus voltam a gondolattól, hogy esetleg nem lesz majd jó a röntgene. Aztán csak igyekeztem jól elfoglalni magam, hogy addig se azon agyaljak, hogy mi lesz ha a veséje nem javult. Folyamatosan kapják az FL Aloe Verát a vizükbe és kaptam Katitól Hema calciumot is, amiben D vitamin és magnézium is van, tehát nagyon jól felszívódik. Mostanában vele voltam a legtöbbet, bár ők 8-kor mennek aludni, utána már csak Sámson van fenn még egy darabig. Igyekeztem, hogy mindent megtegyek azért, hogy jól érezze magát. Csak állandóan bennem volt a félsz, hogy mi lesz ha nem javul.

Ezért aztán nem is meséltem még arról, mit csináltunk a papával, hogy a két kis sapis még komfortosabban aludjon. Szóval talán már említettem, hogy Csibiék néha éjszaka randaliroznak és Csib még azzal szórakozik, hogy mint egy trubadúr, pöngeti a kalitrácsot az éjszaka kellős közepén, ami azért ha belegondol az ember az éjszakai csendbe, hát nem kellemes dolog. Aztán egyik éjjel fel is keltem hozzájuk és meglepődve vettem észre, hogy ők nem a rúdon alszanak, hanem hason a kalitka sarkához dugva a fejüket, olyan L alakban. Hát nagyon furi volt!!! És a tulajdonképpeni randalirozás az volt, hogy azon veszekedtek kinek a feje legyen felül. Többnyire Csibié volt, de ha mégsem, akkor kezdte el mérgében pöngetni a rácsot. Teljesen meg voltam ezen döbbenve, mert még hason alvó papagájt nemigen láttam. Aztán kb. úgy egy hete hívott Csilla Kanadából, ő ugye nagyon jól ismeri a sapist, mert van neki is kettő és megkérdeztem, hogy szerinte mit lehetne csinálni velük, hogy abbahagyják ezt a veszekedős és kalitpöngetésre utaló magatartást. Jókat vihogtunk és ő elmagyarázta, hogy ez a kalit nekik tulképpen a fészkük, ahol ők bizony ilyen hasmánt héderelnek. Azt javasolta, tegyünk be a kalit aljára valamilyen anyagot, a polárfilc lenne a legjobb és majd meglátjuk, mennyire szeretnek majd belebújni és milyen jókat fognak ott aludni. Nem is mondom, hogy másnap délelőtt már nyargaltunk a papával polárfilcet venni a kis varangyosoknak.......:-))) Van ott nálunk egy nagyon helyre kis rőfösbolt, mindenfélét lehet kapni, oda igyekeztünk. Mikor bementem, mondtam a hölgynek, hogy polárfilcre lenne szükségem, egy fél méterre és zöld színűt kérek, lehet valami maradék anyag is, ha kicsit több, hát akkor is elviszem. Szegény, kereste-kereste, de csak nem talált zöldet. Akkor azt mondja, minek kell nekem az anyag, hátha tudna mást javasolni. Mondtam neki, hogy ha megmondanám, vélhetőleg átküldene a szomszédos SZTK ideg- és elmeosztályára egy röpke kis kivizsgálásra. De azért csak kiböktem, hogy papagájoknak kellene aludni. Leírhatatlan volt a hatás, kinyílt a szeme meg a szája mint a tubarózsa oszt úgy is maradt, viszont szélsebesen elkezdte keresni a zöld polárfilcet újból, valószínűleg arra gondolt, nem idegesít fel, mert lehet hogy még dühöngeni is kezdek. Szóval nagy nehezen sikerült is találni egy olyan fáradtzöld darabot, nekem kíválóan megfelelt és már vittük is haza a madaraknak. Szépen kettévágtam, kibéleltem vele a kalit alját, a vizet-kaját bennhagytam és este a szokott időben betettem őket aludni. Tüneményesek voltak..... először csak lestek, mi az a zöld valami a kalit alján, végül Csibészke, mert azért mégiscsak ő a férfi, vagy mifene, lehajolt és kezek híján a csőrével kezdte tapogatni, hogy mégis mi lehet az. Aztán Zizi is megbátorodott és ő is "megfogdosta" a csőrével. Akkor még nem aludtak rajta, fenn a rúdon szunyáltak, hallottam, ahogyan éjszaka esznek-isznak és halkan suttognak egymás között. Aztán eltelt vagy 2 éjszaka és reggel láttam, hogy a polár teljesen le van lapulva, mint amin eludtak , ők meg csuda elégedett fejet vágtak hozzá és éjszakai kalitpöngetés sem volt!!!!:-))



Apropó! Suttogás!!! Ezt még Kygától tanultam, aki olyan sokat tudott a madarakról, mint kevesen ebben az országban. Szóval a madarak bizony suttognak egymás között, nem is kevésszer. Ezért aztán ajánlatos a gazdának is néha sutyorogni a madárkái fülébe, jó néven veszik és ők is visszasuttognak!!!! Ilyen kevés kell, hogy az ember még boldogabbá tegye őket!!!!:-)))

Az egyik képen Zizike látható, a másikon pedig Sámson habzsolja nagy kedvencét, a spenótot!!! A kis Popeye!!!!:-)))

2009. április 3., péntek








Hát kezdjük belakni a kalitot. Tegnap, mire hazaértünk, Sámi már úgy üldögélt benne, mintha mindig ott lakott volna. Kinyitottuk az ajtót, akkor szép komótosan felkecmergett az ajtó tetejére és ott üldögélt a legnagyobb nyugalommal. Csak ültem, néztem és elemi erővel törtek fel bennem az emlékek, amikor Géza magyarázta, hogy ugyan nem olyan népszerű madár, mint a jákó, mégis higyjem el, jobban járok vele. Kevésbé stresszes, nem kap idegbajt, ha valami változik körülötte, elfogadja és hozzá is szokik. Aztán eszembe jutott Cicero esete is. Cicero egy rendkívül eszes és intelligens jákó. A gazdái új lakásba költöztek és úgy gondolták, megörvendeztetik őt is egy gyönyörű, új kalittal. Innen datálódik a pálfordulás..... Cicero teljesen kezelhetetlen, csípős madárrá változott és bár a gazdái egyáltalán nem akartak megválni tőle, mert még így is nagyon szerették, mégis valami elszakadt közöttük, amit talán már soha nem lehet helyreállítani vagy legalább is nagyon nehezen. Szóval YYUUUPPPPPPPPPIIIIIIIII!!!!!! A kalit projekt teljesen jól müködik, annyira jól, hogy a jövő héten Csibészkéék is új kecóba költöznek, mert rendelünk nekik is egyet!!!!!
Csibiék hamar rájöttek, hogy Sámson feje felett találják "Semiramis függőkertjeit", ahol baromi jókat lehet randalírozni, kaja-pia is van a tálakban, ezért aztán nem kis meglepetésünkre átreppennek és ott bandáznak. Nincs is ezzel baj, csak ha le akarnak mászni a kalit oldalán szembe találják magukat a várúrral, aki azért már növöget, komolyodik és úgy van ezzel a dologgal, hogy "My house is my castle!" és erőst neheztel a hivatlan látogatók megjelenésén, konkrétan odavág egyet, ami ahhoz is vezethet, hogy némi ütés-váltás bonyolódik Csib és közte. Ezt viszont nem akarom, legyen hát nekik is saját váruk!!!:-))
Tegnap Csib kezdett mászogatni lefelé, de elvettem, ne verekedjenek össz. Ezen aztán annyira megsértődött, hogy elkezdett morogni, én meg pusztán csak pedagógiai megfontolásból visszatettem őt a saját kalitjára, morogjon ott a kistesó!!! Ő viszont annyira megsértődött, hogy hátat fordított és az este hátralévő részén büntetésből nem kommunikáltunk! :-)) Zizike viszont , ahogy mászkáltam a kalitok között tőle szokatlan módon felkéredzkedett a vállamra, aztán le is ültünk, felmászott az ujjamra és odatartotta a fejét meg a hátát egy kis simire. Ennek kapcsán morfondírozgattam róla, hogy bizony a kisasszony erősen változik itt az idők folyamán. Régen olyan volt, mint egy kis sündisznó, ha megsimogattad, azonnal a tüskéivel védekezett, a minimum volt, hogy jó erősen megfogta a kezedet. Decemberben múlt egy éves, a helyét a rangsorban már kiharcolta, igaz hogy csak a Sámigyerek van alatta. Mégis, talán egyre jobban kezd lenyugodni, kedveskedni a maga módján. Most, amikor nekiállt az arcomat megkurkászni, nem állítom, hogy nem kezdett el a víz folyni a hátamon, hogy mikor kap bele az arcomba, de erről szó sem volt. Még motyogott is hozzá valamit, abszolut látszott, hogy szeretettel közeledik.
Zizi egy egészen különleges egyéniség. Ő jól kijön Sámival is, bár az teljesen látszik rajta, hogy Sámson a rangsorban alatta van. Pofátlanul bemászott hozzá a régi kalitba is és jól belakmározott a gyümölcséből, amit Sámson természetesen megengedett neki. Szóval jól kijön a fiúkkal, talán egyedül Dániellel vannak problémái. Az öreg kutya mérhetetlen jóindulattal kezeli a tollas népeket. Még azt is megengedi nekik, hogy a kosarán ugráljanak, mikor ő is benn fekszik és bele ehetnek-ihatnak a táljaiba is. Csibészkével szinte barátinak mondható a kapcsolata, Csib az egyetlen, aki rá is ugorhat, mikor ott fekszik, mert nem bántja. Állnak sokszor egymás előtt, Dániel odadugja az orrát, Csib pedig kurkászni akarja , csak azt nem szereti, hogy Dani időnként képen nyalja, fújjjjjjj, az a nagy nyálas kutya....!:-)))))))))))))))
Zizi kapcsolata Dániellel mindennek mondható, csak felhőtlennek nem!!!! Valamiért ki nem állhatja, ha csak közelebb vannak egymáshoz, már fújja fel magát és a csőrét előre tartva, mint Don Quijote a szélmalmok ellen,dugóhúzóként rohan neki Daninak. A kutya régebben még elkövette azt a csacskaságot, hogy a merő jóindulatból lehajolt, hadd lássa az a kis lökött fruska, hogy ő bizony nem bántani akarja, de mikor már 2x vagy 3x belecsípett az orrába, onnantól ugyan le nem teszi a fejét a kis bigéhez!!!! Ellenben áll előtte, mint a cövek, Zizi meg néz felfelé három emelet magasra , bár ő még ettől sem retten el...... ilyenkor kinyitja a szárnyait, amit azért tesz, hogy még nagyobbnak látszódjon és megrémissze (ha-ha-ha) az előtte álló Gólemet. Ennek többnyire az a vége, hogy Gólem tudomást sem vesz róla és akkor a pipi mérgében jól belecsíp az öregúr lábujjába aztán usgyi, elrohan!:-))) Eleddig a legnagyobb attrakció, amit Dániel segítségével előadott az volt, mikor mérgében ráugrott az öreg kutya hátára, aki ettől úgy megijedt, hogy vágtatni kezdett kifelé a szobából, a hátán a "nagyhatalmú sündisznócskával" olyan volt mint Mackó bácsi, mi meg csak vinnyogva röhögtünk mert képtelenek voltunk haragudni Zizire!!!!:-))) Ő ilyen kis öntörvényű, nekem sokszor Katus, a saját fiókám jut eszembe róla, ő is csak egy akaratot ismer és az a sajátja!!!!:-)) De azért imádnivaló csibe!!!!!:-))))
Kijárunk már a kertbe is. Három madárral azért ez nem nagyon egyszerű, de meg kell szokják, hogy alkalmazkodjanak egymáshoz. A hétvégén, ha az idó ilyen marad, kirakom napozni őket, azt nagyon szeretik, közben nézegetik a vadmadarakat, kicsit üvöltöznek is nekik, de így a szomszédok is értesítve lesznek, hogy a madaraink, hála Istennek, nagyon jól vannak!!!!!:-)))


2009. április 1., szerda

Megérkezett az új kalit. Nagyon hamar megkaptuk, nem is gondoltuk, hogy ilyen hamar itt lesz.
Tegnap délután hazavittük és üstöllést nekiálltunk összerakni. Mire felhordtuk, összhajtogattuk a szónyeget, kibontottuk a dobozokat és szétszedtük az alkotórészeket, már igencsak úgy nézett ki a nappali, mint ahol Batu-kán seregei taroltak. Aztán uzsgyi, elkezdtük összeszerelni. Konkrétan nem képeztem valami nagy segítséget, ha valamit megfogtam, közben felborítottam három más dolgot, papának kissé rezgett már a bajsza az idegességtől, de olyan türelmesen viselte a bénaságomat, mint egy angyal. A kalit pedig készült, közben Csibészke, aki akkor már átmászott Sámi régi kalitjára, többször megpróbált ránk ugrani, mert a görcsös nyavaja ette, hogy mi az isten csudája amit szerelünk, mit lehetne azzal kezdeni..., Zizi kellő távolságból figyelt, de különösebben nem ette magát, hogy közelebb jöjjön, Sámson viszont bemenekült Csibiék kalitjának a mélyére és onnan kukkolt kifelé, hogy mi lehet ez az új ellenség...... na így voltunk!!!!!:-))) Jó kis kilátások, a kalit gazdája ahelyett hogy olvadozna a gyönyörűségtől az új kastély láttán, azt se tudta hová bujjon, mert nyúlszívű és majrés!!!
"Elkészült a nagy mű, igen, a gép forog az alkotó pihen..."! De nem pihenhettünk, Csibi már türelmét vesztve ordítva követelte, hogy birtokba vehesse a nagy, szürke valami tetején lévő placcot. Feltettük, végig bogarászott mindent, mindenhová bedugta a csőrét, ahová csak lehetett (majdnem bele is szorult az egyik lyukba), mindent megvizsgált a csőrével (keze ugye nincs) , fel-le mászkált a létrán, egyszóval erősen kezdte élvezni az új helyet. Akkor odavittük Zizit is, járjanak jó példával Sámi előtt, hátha akkor ő is bátrabban közeledik, de sajnos Zizi pont ugyanolyan félős, néma sikolyra nyitotta a csőrét, mikor rá akartuk tenni és csak dölt hátra, mintha valami RSG gyakorlatot mutatna be, a végén már 45 fokos szöget zárt be a karommal és félő volt, hogy átlendül és lezuhan!:-)))) Na azért hosszú könyörgésre csak felült a felső ülőrúdra és onnan nézegetett. Aztán bepapíroztam alul, a helyére toltuk és oda vittük a valódi tulajdonost, hogy foglalja el a számára vásárolt gyönyörű, kényelmes, minden igényt kielégítő kastélykát. Hát nem is tudom leírni hitelesen........ mindenhová kapaszkodott, a végén már a körmömbe és a hajamba is, csak ne kelljen neki oda bemenni. Hiába adtam neki a kedvenc fokhagymás piritósból, úgy köpte vissza, hogy átszelte a széles kalitot és egyenesen Dániel elé pottyant, aki viszont , mint a cethal, elnyelte azonnal. Szóval nem jutottunk közelebb a célhoz. Na akkor taktikát változtattunk, megpróbáltuk feltenni a felső játszótérre. Hát szegénykém úgy ült ott, mint akit a Jóisten oda teremtett és erőst látszott,hogy teli a gatyája, az első adandó alkalommal tigrisugrással vetette át magát rám és azonnal nyafogva-morogva magyarázni kezdte, hogy ő bizony nem ilyen lovat akart........:-)))
Leültem, odavettem magam elé és nyugodt hangon elmagyaráztam neki, hogy mától ez az otthona. Benne vannak a játékai, ismeri őket, a kedvenc hintája, a még kedvencebb fityefája, próbáljon meg hozzászokni és vegye birtokba, aztán szépen megfogtam és határozott mozdulattal betettem, rácsuktam az ajtót és el is fordultam, hogy lássa, nem is figyelünk rá. Azonnal felkenődött az ajtóra és mivel én közben kimentem a konyhába, a papának kezdte magyarázni, hogy micsoda méltánytalan és igazságtalan dolog történt vele és engedje máááááááá ki!!!!!
Hagytuk kicsit, hadd szokogassa. Addig Csibiékhez is bepakoltam a játékaikat, hadd legyen lakájosabb.Be kellett tennem még egy másik magostálat is, mert ez a féltékeny gazember nem engedte Zizit enni a magból, a másik kalitban dupla táljuk volt. Egy idő múlva azonban azért Csibiék is úgy gondolták, itt az idő visszamenni a sajátjukba. Rohangáltak a két rúdon, mint a ketrecbe zárt oroszlánok és nem nagyon értették, hogy mért vannak még mindig ott. Közben az idő telt, Csibiék alvási ideje elérkezett, ezért szépen betettem a hálóba aludni őket.
Na akkor megint a Sámigyerek jött. Kivettem, bemászott a nyakamhoz és büntetésképpen a csőre legvégével kezdte csípkedni a nyakam bőrét, de mivel megígértem, hogy azonnal egy hatalmas nyakas boldog gazdája leszen, csak abbahagyta. Aztán letette a kis fejét és panaszkodni kezdett: mivel érdemelte ki, hogy ilyen sanyarú a sorsa és akar-nemakar, új kalitba kell költöznie......!!?? Végül a nagy panaszkodásban elaludt, a nyakam már kificamodott, de nem volt szívem eltenni onnan. Úgy néztem papával a különféle meccseket, mintha legalább is valami NGC műsor lenne, amiért élek-halok. Aludt egy jó órát, akkor őt is bevittem aludni.
Reggel még sötét volt a nappaliban, mikor szépen kihelyeztem mindegyiket a helyére, szaladtam dolgozni, ma meg nagyon sietek haza, hogy lássam, mi a helyzet!!!!:-))
Hát nem könnyű ezekkel a naygpapagájokkal néha!!!! Emlékszem, egyszer vittem Reginának egy szép kis láncot ajándékba, hátha örömét leli benne. Hát, konkrétan nem így sikeredett!!!! Először a kezem akarta letépni, hogy mért nyulkálok feléje, később Kati barátném berakta neki, akkor viszont kirohant, felült a kalit tetejére és még órák múlva sem tágított onnan, egészen addig, míg ki nem vettük a láncot, akkor elégedett fejjel bekuckózott és nézett ránk, olyan "ugyehogyéngyőztem!" fejjel!!!!:-)) Hiába, no a nagypapagájok már csak ilyenek!!!:-))

Reggel a közértben megláttam egy kb. 10 centis, felhúzható kiscsibét, tüneményes volt! Azonnal megvettem, ez lesz a madarak húsvéti ajándéka, bár már előre tudom, mi lesz a reakció!!!!:-)) A Sámi majd először menekül a gonosz és aljas ellenség elől, Zizi rémülten nézni fogja,kitárja a szárnyát, hogy nagyobbnak tünjön és úgy riogatja, Csib pedig, mint egy igazi grál lovag, megküzd vele! Majd jól elfoglalják magukat a kis csirkével!!!:-))


Originally uploaded by katalin hunyadi

Gyönyörű emeleti játszótere is van!!!:-))

tn_DSCF5482


tn_DSCF5482
Originally uploaded by katalin hunyadi

Nagyon lakájos belülről.

tn_DSCF5480


tn_DSCF5480
Originally uploaded by katalin hunyadi

Megjött az új kalit!!!