Sokat levelezek amerikai madarászokkal. Van egy nagyon találó szó az angolban. Ha valakinek több madara vagy/és más házikedvence van, akkor egyszerűen úgy mondják, hogy a "flock"-ja, a nyája. Az én kis nyájamba került be most Rebeka. Eddig is láthatták őt a madarak, ismerkedhettek. A három madár három habitus, mindegyik a maga módján közeledett Rebihez. Csib, akinek a kis szive szeretettel van tele az emberek iránt, mindig csupa jóindulat volt, ha a babával találkozott. Rebi még egészen kis baba volt, mikor először látta. Csudálkozott is erősen, hogy mér ordít a ruhakupac, ami a szeme előtt van, hiszen Rebeka valami rengeteg hacukába volt beöltözve, tél lévén, de Csibet ez a dolog akkor is érdekelte. Ráült a kiságy szélére és onnan figyelte, ha megengedtük volna neki, biztosan oda is repül, hogy közelebbről megnézze. Ezzel szemben Zizi már nem így állt a dolgokhoz. Megijedt a kislánytól és rémületében úgy gondolta, csak valami gonosz ellenség lehet, akivel harcolnia kell. Hosszú ideig, ha meglátta Rebekát, felfújta magát mint az üvegmosó kefe és a kalit alján rohangálva leste, miképpen eshet neki, hogy jól elagyabugyálja az ismeretlen betolakodót. Sámson tavaly július óta van velünk. Először természetesen kitörte a sikitófrász, amikor meglátta, ez úgy kb. október-november táján volt. Aztán mire Karácsony lett, hiába raktuk be a kalitba, hogy ne aggódjon az "idegen" miatt, már magától jött kifelé, mert mindent látni akart és minden érdekelte. No így volt ez napjainkig.
Vasárnap délelőtt érkezett Rebeka és az anyukája. Csib felfokozott hangulatban nézegette, a többiek is lesték, de ez nem volt valami vad érdeklődés. Egész nap együtt voltunk, a madarak látták, hogy játszunk, beszélgetünk a kicsivel. Délben Rebeka elaludt, érdekes módon viszonylag csend is volt. Mindenki a kalitjában mókolt és elfoglalta magát. Aztán jött a délután. A szőnyegen ültem a nappaliban és játszottam Rebekával, mikor Csib megszólított. Tudtam, hogy ő az, hátra sem kellett fordulnom, ismerem a hangját és a természetét, hogy nagyon szereti a simabőrűeket és imád barátságot kötni. Először őt engedtem ki, aztán láttam, hogy Sámi is kiült a kalitajtóba, így ő volt a következő. Letettem a földre. - Ez is érdekes dolog. Nem tudom, másnak mennyit vannak a madarai a földön, az enyémek kifejezetten szeretnek ott lenni. Hétvégéken reggelente mindig kivesszük őket és ott játszanak, molyolnak mellettünk, ahogyan még az ágyban lustálkodunk és amikor felkelünk, mint a kiskutyák, jönnek utánunk kifelé a konyhába és ha valamelyik lemarad, akkor soványmalacvágtában fut a többi után, hogy ne hagyják ott!!:-) - Szóval Sámi is kijött közénk, én is vissza ültem a földre melléjük, Csibiék kalitajtaja nyitva volt, hogy Zizi is jöhessen, ha szeretne. Csib és Sámi módszeresen felfedezték Rebeka játékait és ezzel paralel természetesen egyre közelebb jutottak a kislányhoz, a végén Csib már ott állt előtte és kiváncsian nézegették egymást. Csudás pillanat volt!!!! Rebeka ránk nézett, kik ezek a kis manók és mit akarnak tőle???? De látszott a kis arcán a jóindulat és a kiváncsiság egyszerre!!!!:-))) Arról nem is beszélve, hogy nem az a madarat torkon ragadó tipus. Ő egyébként hihetetlenül kedves és békés gyermek, még a hangodat sem kell felemelned ha valamit tiltasz neki, elég ha elmagyarázod, hogy mit miért nem csinálhat. Zizi nem jött közénk, de nem tudott a kiváncsiságának parancsolni, kimászott a kalitajtóba és ott ginmasztikázott folyamatosan. Ámde nem is akart felfújt tollakkkal nekimenni Rebekának, mint az tette régebben, konkrétan csak lesett a félszemével, mint a lukinyúl. Hát így történt, hogy Rebeka elkezdett barátkozni az én nyájammal. Látom bennük a jóindulatot, bízom benne, hogy Zizi is lassan megszokja-megszereti Rebit.
Sokszor el is gondolkodom és kissé meghatódok Ebben a kis Csibigyerekben annyi szeretet van, hogy lehetne adni belőle néhány embernek is ( én is tudnék párat), Sámson pedig ugyan még nagyon fiatal, de látom rajta, hogy hamarosan ő lesz Rebeka legjobb barátainak egyike!!!!:-)))
Zizike pedig.... hát nem tudom, ő még olyan kajla, durvább is, hiszen tojó, no nem tudom, de mindig ott a kezem ügyében a népnevelő, hogy jobb belátásra térítsem a kis gagyát!!!!!:-)))
( A népnevelő egyébként egy indiai hosszúnyelű hátvakaró, amitől a nyáj kezdetben félt, de mára megszokták és ha odanyújtom valamelyiknek, akkor kénytelen-kelletlen felkapaszkodik rá, mert tudja, hogy rosszban sántikált és áthelyezem őt a lakás egy másik részébe!!!!!:-DDDD )
Vasárnap délelőtt érkezett Rebeka és az anyukája. Csib felfokozott hangulatban nézegette, a többiek is lesték, de ez nem volt valami vad érdeklődés. Egész nap együtt voltunk, a madarak látták, hogy játszunk, beszélgetünk a kicsivel. Délben Rebeka elaludt, érdekes módon viszonylag csend is volt. Mindenki a kalitjában mókolt és elfoglalta magát. Aztán jött a délután. A szőnyegen ültem a nappaliban és játszottam Rebekával, mikor Csib megszólított. Tudtam, hogy ő az, hátra sem kellett fordulnom, ismerem a hangját és a természetét, hogy nagyon szereti a simabőrűeket és imád barátságot kötni. Először őt engedtem ki, aztán láttam, hogy Sámi is kiült a kalitajtóba, így ő volt a következő. Letettem a földre. - Ez is érdekes dolog. Nem tudom, másnak mennyit vannak a madarai a földön, az enyémek kifejezetten szeretnek ott lenni. Hétvégéken reggelente mindig kivesszük őket és ott játszanak, molyolnak mellettünk, ahogyan még az ágyban lustálkodunk és amikor felkelünk, mint a kiskutyák, jönnek utánunk kifelé a konyhába és ha valamelyik lemarad, akkor soványmalacvágtában fut a többi után, hogy ne hagyják ott!!:-) - Szóval Sámi is kijött közénk, én is vissza ültem a földre melléjük, Csibiék kalitajtaja nyitva volt, hogy Zizi is jöhessen, ha szeretne. Csib és Sámi módszeresen felfedezték Rebeka játékait és ezzel paralel természetesen egyre közelebb jutottak a kislányhoz, a végén Csib már ott állt előtte és kiváncsian nézegették egymást. Csudás pillanat volt!!!! Rebeka ránk nézett, kik ezek a kis manók és mit akarnak tőle???? De látszott a kis arcán a jóindulat és a kiváncsiság egyszerre!!!!:-))) Arról nem is beszélve, hogy nem az a madarat torkon ragadó tipus. Ő egyébként hihetetlenül kedves és békés gyermek, még a hangodat sem kell felemelned ha valamit tiltasz neki, elég ha elmagyarázod, hogy mit miért nem csinálhat. Zizi nem jött közénk, de nem tudott a kiváncsiságának parancsolni, kimászott a kalitajtóba és ott ginmasztikázott folyamatosan. Ámde nem is akart felfújt tollakkkal nekimenni Rebekának, mint az tette régebben, konkrétan csak lesett a félszemével, mint a lukinyúl. Hát így történt, hogy Rebeka elkezdett barátkozni az én nyájammal. Látom bennük a jóindulatot, bízom benne, hogy Zizi is lassan megszokja-megszereti Rebit.
Sokszor el is gondolkodom és kissé meghatódok Ebben a kis Csibigyerekben annyi szeretet van, hogy lehetne adni belőle néhány embernek is ( én is tudnék párat), Sámson pedig ugyan még nagyon fiatal, de látom rajta, hogy hamarosan ő lesz Rebeka legjobb barátainak egyike!!!!:-)))
Zizike pedig.... hát nem tudom, ő még olyan kajla, durvább is, hiszen tojó, no nem tudom, de mindig ott a kezem ügyében a népnevelő, hogy jobb belátásra térítsem a kis gagyát!!!!!:-)))
( A népnevelő egyébként egy indiai hosszúnyelű hátvakaró, amitől a nyáj kezdetben félt, de mára megszokták és ha odanyújtom valamelyiknek, akkor kénytelen-kelletlen felkapaszkodik rá, mert tudja, hogy rosszban sántikált és áthelyezem őt a lakás egy másik részébe!!!!!:-DDDD )
Szóval itt vannak az ismerkedős képek:
http://www.flickr.com/photos/mizos_photos/sets/72157616721824208/show/
Jó nézegetést!!!!:-)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése