2008. december 29., hétfő

Iszonyúan magam alatt vagyok!!!! Senkivel sem akarnék beszélni, csak inkább beülni a madaraimmal valami sötét sarokba és várni, hogy valami jó is történjen!!!!!!! Az csak egy apró momentum, hogy a fórumon valaki egy nagyképűmásokatlenézőönzőszörnyetegnek festett le, de igazán nincs most kedvem vitatkozni vele, én tudom, hogy nem ilyen vagyok, a többiek meg hallgatnak. Talán túl régen járok ide, lehet hogy másnak is elege van belőlem, jó lesz ha egyelőre el is felejtem a fórumozást, hiszem a legrégebbi fórumozók közül már csak Bout, Csacska és én járunk fel.
Voltunk tegnap a temetőbe Gézánál. Egy sokgyertyás csokrot vettem, a többiek nevében is, hiszen Sipirc, Mágnyes,Csacska és én, akik gyakran megfordultunk náluk, mi nagyon szerettük Gézát és nagyon hiányoljuk is. Nagyon szörnyű volt, látni K. fájdalmát meg még hozzá a sajátom is, de már a temetés óta szerettem volna kimenni a temetőbe. Utána egy gyors ebéd volt nálunk és akkor abban a boldog reményben indultam el Katival, hogy a délután másik fele vidámabban telik majd a sok szép madárral.

2008. december 27., szombat

Egyszerűen nem bírom magamban tartani..........................!!!!!!!!!!! Sok gyönyörű ajándékot kaptam Karácsonyra, de mind között a legszebbet ma:

http://kiberloves.blogspot.com/ és benne ezt:

http://flickr.com/photos/pbekesi/sets/72157611660911401/show

Hát én ettől teljesen megmakkantam...... annyira gyönyörűek, nem is hiszem el, hogy ők az enyémek!!!!! Mintha valami csodás képeskönyvet lapozgatnék papagájokról.............
El is határoztam, megkérem Bout-ot próbáljon belőlem valami viszonylag normális fotozáshoz értő embert faragni!!!!!!!!! Lehet, hogy valami balta is kéne hozzá, de szeretném megpróbálni!!!!!
Nálunk is elteltek az ünnepek, a protokolláris és a vidám családi találkozókkal,szerencsére sok-sok pihenés is volt, már nagyon ránk fért.
Holnap még nehéz napom lesz! Kygához megyek , még nem voltam Nála. Igazából még meg sem sirattam, mert egyszerűen képtelen vagyok sírni, csak egy nagy gombócot érzek a gyomrombanés a torkomban , ha meg Katival vagyok, nagyon vigyázok, hogy legalább én ne sírjak. De Szenteste felhívtam és nem tudtam parancsolni magamnak, én is, ő is zokogtunk!!!!

2008. december 24., szerda


Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
1902

Áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket kívánunk mindenkinek

Mizo, Csibészke, Zizi, Sámson és a kishullámosok

2008. december 23., kedd

Még mondja valaki, hogy ez a papesznépség nem rigolyás.......ugyanmááááááá... dehogynem!!!!

A fenyőfa miatt át kellett rendeznem a nappalit, máskor is megtesszük ezt, ha népgyűlés van nálunk. A nappaliban csak Sámi kalitja maradt, Csibiék átkerültek a hálóba nagykalitostul, mindenestül. Csak éppen ettől a háló már olyan volt, mint az "Éjjeli menedékhely" és nem nagyon láttam helyet, ahová Sámi kis hálókalitját állítsam. Hát pont ebből eredtek a problémák!

Első este gyorsan kigopndoltam, hogy Csibiéket beteszem alunni a saját hálókalitjukba és a nagykalitjukba pedig majd a spenóthuszár cuccol be éjszakára. Hiszen máskor is átmennek egymáshoz egy kis kajalopkodásra meg ilyesmire. Igen ám, de mikor a kiscsávót be akartam tenni aludni Csibiékhez, hát csak ült a kezemen és nézett a nagy bociszemeivel, hogy na aztán ő bizony itt nem marad egy cseppeteg ideig sem, le sem szállt a kezemről, hanem elkezdett felgyalogolni rajta a vállam felé. Mit volt mit tenni, kivettem, valahogy a puffokat egymásra pakoltam, betoltam az ő kis hálókaltját oszt abba tettem alunni, na oda rögtön becuccolt és már kezdte is álomba motyorászni magát.

Aztán tegnap este is bonyolódtak a dolgok, mert akkor meg kitaláltam, hogy ha Sámi úgy sem megy be Csibiék nagykalitjába alunni, akkor ki sem veszem őket, aludjanak ott. Gondoltam én!!! Betettem őket oszt szépen le is takartam a lepedővel, de talán még az ajtót sem csuktam be, mikor Csibészke rákezdett az indiánüvöltésre! Nosza vissza, csak álltak a rúdon és vádlón néztek, hogy mért nem rakom be a saját hálókalitjukba őket ha itt az idő az alvásra. Szóval kivettem őket és áttettem a helyükre, innen kriptai csend lett!!!! Megmozdulni viszont már csak nehézkesen lehet a hálóban.

2008. december 21., vasárnap

Azért mesélek is egy kicsit. Most mááá úgy is mindegy, a takarítással még nem vagyok készen, leragadtam a Harry Potter előtt. Majd befejezem, úgysem csinálja meg helyettem senki!!
Reggel történt ez a dolog, mikor Csibit és Zizit fürösztöttem. Papa nyitott be, közben pedig beszélt valakihez "Gyere csak, gyere!!" de nem előre, hanem lefelé nézett. Aztán az ajtó nyilásában feltünt Sámson művészúr, ahogyan a nagy lábaival tök csámpásan gyalogolt belelé, ő is jött fürödni. Olyan röhögés jött rám!!! Papus gyorsan felkapta, kicsit elült a vállán. "Várj türelmesen, már le van tépve a számod!" - mondta Sáminak és rátette a törölközőtartóra aztán kiment. Megfürdettem a kicsiket, betekertem őket a törcsibe és kiszállítottam a helyükre, aztán következett Sámson wellnese is, elvégre valóban kivárta a sorát!!! Már őt is szépen be tudom takarni a töröközőbe, hozzám bújik és hagyja hogy kivigyem és feltegyem a helyére.
Aztám, mikor már kinn voltunk, papa elmesélte, hogy a bátor ifjú lerepült a kalit tetejéről és határozott léptekkel indult a fürdőszoba felé, ezért gondolta, hogy ne ácsingozzon már az ajtó előtt, még rá találok lépni, mikor kijövök, hát beengedte!!!!!!



Mi már így vagyunk!!!!!:-)

2008. december 20., szombat



Ezt a papától kaptam. Csak úgy........ mer ilyen bogaras, madaras, kicsit lökött vagyok, de neki éppen jóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!!!!!!!:-)

A tegnap délután a szokásos Karácsony előtti rohangálás jegyében telt, bár én nem ajándékért rohangáltam, hanem papagájügyben. Voltam a Cicuséknál, mert együtt rendeltünk Hema vitamint a madaraknak és még nem volt idő odaadni az ő részét, meg már a magjuk is fogytán volt, én meg pont előtte rendeltem egy zsákkal. Szóval meglátogattam az Elmo-Bob, a sárga és a Bibi-Safranek quartettet. Elmo és Bob viszonylag visszafogottan nézegettek, idegen voltam nekik de aztán odaültek egymás mellé és nekikezdtek a szerelemmadarak boldogságosösszebújóskurkászásának, nem lehet megunni, hogy nézd őket, annyira aranyosak. Kivettük Bibit és Safraneket is. Nagyon szelíd mindkettő, békésen üldögélnek az ujjadon. Bibi, ahogyan odanyúltam hozzá, már hajtotta is le a fejét, várta, hogy simizzem. Hihetetlen arc!!!! Safranek viszont igazán meglepett!! Felemeltem, ahogy az ujjamon ült, hogy megpusziljam, erre megfordult és úgy megetetett, hogy a döbbenettől a levegőm is elállt!!! A Cicus csak vihogott, ő már ismeri a kis lókötő csínjeit!!!! Miből lesz a cserebogár, pár hónapja, mikor felhoztuk Pestre, még ott volt a tojáshéj a kis tollas valagán, most meg már......:-) Bár lehet, hogy csak ez a telt, érett, tizianos típusú tojó a zsánere, amilyen én vagyok!!!!!!!:-))))
Még aznap délután meglátogattam Samci királylányt is, kellemes ünnepeket kívánva a gazdáinak, de Samu egy hidegvérű angol hölgy, azonnal hátat is fordított, amint meglátott, csak hogy ne zavarjam a köreit!!!:-)
Este aztán sütés volt, Mágnyes csodasajtos kiflijét készítettük kettesben, Sámi és én. Először a sapis banda is velünk volt. Egy üres dobozon vágtam gyorsan pár lukat és a konyha sarkában letettem, azzal aztán egy jó darabig el is játszottak, ki-be jártak benne, birkóztak, később felmásztak a játszótérre, fejjel lefelé lógva csőrőztek, aztán birkóztak is. Csibészke azonban már kíválóan repül- és ismerve, hogy különleges érzéke van a számára tiltott dolgok felfedezésére - úgy gondoltam, nem várom meg, hogy ha elfordulok, fejest ugorjon az élesztős tejbe, ezért szépen eltettem aludni őket, mostanában úgyis többnyire egymással vannak elfoglalva. Amúgy is, papa azt mondta, ha valaki belesne az ablakon és meglátná, hogy a konyha egyik sarkában két sapis birkozik egy dobozban, én meg éppen lisztet mérek a vállamon egy spenóthuszárral, aki meg a mérleget nézegeti velem, tuti kihívná az ügyeletet, de biztosan megkédezné, hogy orvos látott-e már. Így aztán ketten maradtunk, Sámi kezdetben fenn a játszótéren biztatgatott, a saját nyelvén, hogy menni fog ez,gyúrjam mááá azt a tésztát, aztán mikor elmentem mellette, egyszerűen kinyúlt és megfogta a ruhámat a vállamon, aztán szép komótosan felkászmálódott a vállamra és onnan aztán se le se fel, ő ott akart ülni.És nyújtottunk, vágtunk, tekertünk, kentünk, szórtunk. Néha feltettem a játszótérre, azonnal pottyantott és máris mászott vissza, nehogy azt gondoljam, hogy inkább a rúdon maradna. A sütésnél természetesen nem lehetett velem, a forró sütőhöz még ő sem jöhet, de a kihült kifli csücskét ő kapta először és szépen illedelmesen a "kezében" fogva megette. Ízlett neki!!!!

2008. december 19., péntek

Dorka

Tegnap szokás szerint Kygáéknál voltam a rendes heti látogatáson. Ott volt Dorka is, az unokájuk. Tündéri, kedves kislány, 21 hónapos. Már egyre jobban beszél is. Ez a kislány teljesen a nagyapja vére! Olyan és akkora papagájt nem tudsz neki mutatni, amitől ő megijedne. Maszat, aki mindig kiszámíthatatlan volt és olykor kissé kettyós is vagy 3x megcsípte az ujját, nem is kispályásan, de Dorka ugyanúgy ment hozzájuk. Aztán, mikor a nagypapája vagy a nagymamája kiment a madárházba etetni ő is ott totyogott utánuk és nem ijedt meg még az aráktól sem. Ismeri a papagájokat, képről megmondja, hogy melyik milyen faj. No, tegnap is ott játszogattunk vele, mikor a kezembe került az a német papagájos újság, aminek az elején egy édel pár ült, ugyanaz a macgillivrayi alfaj, mint Sámson, Zeusz és Csofi. Rámutattam hát nagy bőszen a tojóra és megkérdeztem:"Doresz, mondd ez milyen papagáj??" Rámnézett a gyönyörű szemeivel és már mondta is:"Édelpapagáj." ( A tenyésztők szinte mindig édelnek hívják a nemest a német neve után) Aztán gondoltam egyet és rámutattam a hímre is: "És ez??? Ez milyen??" Egy pillanatig gondolkodott, felcsillant a kis szeme és boldogan kibökte:"Ez Sámson!" Annyira meghatódtam, Dorka utoljára szeptember elején látta őket, mikor még jó idő volt és vittem magammal mindhármat Kygáékhoz. Akkor is kedvelte Sámsont, ha meglátta, szaladt az apukájához és hangosan kiabálta: Sámson simi-simi!!Szóval nagyon jól esett, bearanyozta a napomat!!!:-)))

2008. december 18., csütörtök




A képeken egy egészen új faj egyede látható!!!! Ez az egyed a Felis Silvestris Catus és az Eclectus Roratus Macgillivrayi kereszteződésével jött létre. Ragacs mód tapad az emberre, semmi körülmények között sem hagyja magát sem lerázni, sem odébb tenni, sőt efölötti elégedetlenségét élénk vokalizálással, ti. morgással fejezi ki. Tollszerkezete, első ránézésra a Catus szőrére emlékeztett, csak szinezetében tér el ettől. Fokozottan védett állat!!!!!! Természete jóindulatú, jámbor és birkatürelmű, ám kifejezetten ingerlékeny lesz, ha valaki félve közeledik felé, valószínűleg ezt megérzi és így reagál rá. Csőrszerkezetét csípésre nemigen használja, üt vele és így riassza el a félénken felé közeledő idegent, ez viszont, ha figyelembe vesszük a csőr méretét, vastagságát, nem kellemes dolog.

Tegnap is csak este értem haza. Már egészen megszokják szegíííny madaraim. Csibiékkel nincs is baj, szépen eltöltik az idejüket egymással. Nagyon is dúl a szerelem, Csibészke, mint egy vad talján bika védelmezi szive hölgyét mindentől és mindenkitől. Ajánlgattam is Katinak, hogy átviszem kicsit őket a többi sapishoz, csináljanak egy kis kedvet nekik is a prütyköléshez, mert eddig nem nagyon akaródzott a dolog, de tegnap este örörmmel mesélte, hogy elkezdték etetni egymást!!! No, ez már jó jel!!! Jöhet a tálcányi sapistojás!!!!:-)))
Szóval a fenti képeket tegnap este csináltam, Sámicica rámragadt és innen se le se fel. Csak feküdt rajtam, kidugta oldalt a kis lábikóit és teljes relax volt az esti program!!!!!!!!

2008. december 17., szerda

Sámson ugye még fiatal. Most kezd majd el beszélni, Zeusz, a testvére már szépen mond szavakat. Erről beszélgettünk tegnap mizopapával, megállapítva, hogy a jelen helyzetet tekintve valószínűleg a mi kis Sámlibéjbink nem igazán leszen Kazinczy díjas, mert nyilvánvalóan első szavai valahogy így hangzanak majd: "Csibészke, kussoljál már!!!!! Lapos legyen a pofád!!" Hát igen, tegnap a tetejébe még nagyon ki is tettek magukért, egész áldott nap üvöltöttek!!! Azt mondta Mami, ott kellett hagyja őket, mert úgy érezte, menten megbolondul a hangzavartól. Az viszont már direkt a mi szerencsénk, hogy Sámi nem tanulja el tőlük az üvöltést!!! Papa szerint őt is idegesíti, pont ezért fog majd egyszer megszólalni a fentiek szerint!!!!:-)))
Szóval azért beszélgettünk erről, mert Sámson elkezdett cuppogni. Az az én szokásom, hogy reggelente, mikor kiveszem a sapisokat, ülnek együtt az ujjamon és a hátukat megpuszilgatom és jóreggelt kívánok nekik. Amikor Sámsont veszem ki, neki a hasát szoktam megpuszilgatni, a többi az előzőek szerint müködik. Csibi és Zizi is csinálja, amikor megpuszilom a hátukat, akkor ők is dobálják a puszikat. És most már a "kicsi" is elkezdte!!!!:-)))Ma indultam dolgozni, köszöntem nekik és cuppogtam párat, akkor figyeltem fel, hogy a vissza cuppogtatás nem a sapisok kalitja felöl jön, hanem Sámson köszön vissza!!!!!!!!:-)))

2008. december 15., hétfő

Sámson, hát ő valami csodás madár!!!!!!!!!!!!!!!:-) Egyszerűen teljesen kész leszek, ahogyan odabújik hozzám, mint egy cica és kotyogva, motyogva kéri a simit!! Imádja ha a nagy csőrét simogatom, kidugja oldalt a lábát és azt is simizni kell.
Ma nagyon későn jöttem, azt hittem, már mindegyik húzza a lóbőrt, de nem. Csibi rám csippantott, hogy hát itt vannak , mi van mááááá, vegyem ki őket gyorsan és amint kivettem, máris indult a sapis szörf. Zizi, aki azért mindig kiszámíthatatlanabb, most éppen az orromat gondolta harapdálni, de ezt is csak olyan finoman, ami tőle igen nagy teljesítmény!!!!Egyszerűen pontosan érzem és tudom, mért szerette Kyga annyira a madarait!!!! Már én is így vagyok ezzel, igaziból nem is tudnám elképzelni az életemet nélkülük!!!!! Tudom, hogy nemest nagyon kevesen tartanak, még Kygáék is azt mondták, hogy olyan gyorsan elvitték mindig tőlük a fiókákat, hogy idejük sem volt kipróbálni, milyen is egy ilyen madárka, ha együtt élsz vele huzamosabban. Hát szóval ez maga a csuda!!!!!!

2008. december 9., kedd




Hát ez az!!!!! Pozitív vagyok és hiszek!!! Hiszek a madaraimban (is)!!!! Ma este, mintha az elvarázsoltkastélyban ülnék, 3 jólnevelt, tündéri,cukorfalat madárral. A szerelmespár békésen, összebújva csőrözik, bebújnak szemérmesen a hálósátrukba,nincs üvöltés csak béke és szeretet,Sámson meg itt játszogat a térgyemen és éppen a "Paff a bűvös sárkány" kezdetű világslágert hallgatja meg énekeljük is, illetve mindenáron bele akar nézni a számba, hogy honnan jön a hang!!!!:-))Aztán felül a gép tetejére és leseget. Kyga pedig a felhők felett néz és mosolyog a szakállába!!!!




Megkérgesített szívvel értem haza este! Majd adok én annak a két büdösgörénynek verekedni!!! A kis Sámival, aki aztán a légynek sem árt (kivéve az én vállamat)!!
Szóval ilyes lelki érzülettel viharoztam haza és gondoltam, akkor most megejtjük a költöztetést. Szóltam a papának is, de csak a homlokát ráncolgatta és arról faggatott, mi a fenének tegyük el szegénykéket, ha ordítnak hát ordítnak, majd abbahagyják! Katus is csak a vállát vonogatta, hogy hagyjam máááá azt a két madarat, majd csak visszajön az eszük! Hát így én meg aztán erre szépen lenyugodtam, megvizsgáltam Sámsont és láttam, hogy a tolla szála sem görbült. Mostanában csak ő van kinn és ha papa hazaér akkor már nyitja is a nagykalit ajtaját, hogy Sámi kimászhasson a tetejére és onnan nézegessen körbe. Csibiék sajnos kalitfogságon vannak, mert teljesen kiszámíthatatlanok a reakcióik, üldözik Sámsont, megcsípnek mindenkit, aki odanyúl, ha rajtuk van a bolondóra. Viszont ők már reggel fürdéssel kezdik a napot, irány a fürdőszoba és kapják a finom, langyos zuhanyt, attól azért kicsit csendesebbek.
Hát így működik ez nálunk, reggelente azt hallgatom Katustól, hogy az a nyomorult már megint felkeltette "hajnali" 9-kor, de mikor oda kerülünk, hogy lépjünk valamit , azonnal mindenki úgy véli, jól van így minden!!!:-) Az az én szerencsém, meg Csibiéké is, hogy azért szeretik ezt a két tollas ördögöt!!!!:-)
Ajándékot kaptam a Mikulástól, nagy-nagy meglepetést!!!!! Újra nagyanyó leszek....:-)))))))))))

2008. december 8., hétfő

Tombolnak a hormonok!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tombolnak a hormonok!!!! Hát az biztos, hogy sok türelem kell ilyenkor hozzájuk, néha talán egy szent türelme is kevés. Idegesek és ingerültek, oda-oda kapnak a kezemhez, bár csípni nem mernek, de olyan éles a csőrük, mint a penge, ezért a kezem is úgy néz ki, mint aki mackákkal játszogatott, tele csupa apró kis sebbel, heggel. A vállam se különb, mert azt meg Sámson karma dekorálja ki, mintha valami csipkebokorban üldögélnék, olyan. Többnyire az az alapprobléma, hogy Csibi ugye mászna szegény kis Zizire, aki persze nem hagyja magát, ettől Csibészke ideges lesz és nekimegy. Az egyik pillanatban egymás fenekében vannak a másikban ölik egymást. És ezt persze igen élénk vokalizálás is kíséri...... magyarán úgy üvöltenek, mint a sakál. A következő pillanatban rajtam lóg mindkettő és boldog révületben simogattatják magukat, aztán már a kezem után kapkodnak. Ahogy Bout nagyon találóan írta, nem az ész vezérli őket, teljesen meg vannak makkanva.
Ma reggel pedig történt valami, amire mindenképpen lépnem kell. Már elmentem, mikor Katus hívott hogy baj van. Csibészke kinyitotta a kalitajtót és kijöttek mindketten. Zizi átmászott Sámson kalitjára és nekiment a kicsinek, aki elkezdett ordítani, de nem hagyta magát, visszacsapott. Akkor ért oda mami és megpróbálta Zizit lezsedni a kalitról, erre összemarta a kezét, úgy hogy csorgott a vér belőle. Valahogy csak leszedte és betette a saját kalitjukba. Ezután megpróbálta Csibit is betenni, de ő elkezdett rá morogni és felfújta magát. Mami félt, hogy ő is belecsíp, ezért hagyta de jött Katus és neki sikerült Csibit betenni a helyére.
Megbeszéltem a dolgot Bouttal és a következőre jutottunk: pár hétre, míg ez a párzási időszak tart átköltöztetem őket a lakás egy másik részébe, ahol nem tudnak Sámsonban kárt tenni és szépen kettesben lehetnek. Nem kell védeni a területüket senkivel szemben és ha vége ennek az időszaknak akkor szépen visszajönnek a nappaliba. Minden nap meglátogatom majd őket, de többnyire egyedül lesznek, hiszen most főképpen egymásra van szükségük. A kalitban van a kis hálósátor, amit Mágnyes készített nekik, abban elalhatnak, most is sokszor benn vannak napközben is. Remélhetőleg így maceramentesen lebonyolódik a dolog és nem fogják egymást egymást megutálni egy életre!!!! Csilla említette a múltkor egy levélváltásnál, hogy igaziból ez az első párzási időszak a legnehezebb, az utána következőek már viselhetősek. Nekik ugye még az is problémás, hogy nagy a korkülönbség köztük, ahol csak kb. 1 év, ott is normálisabban viselik. Mindegy, én akkor is imádom őket, valahogy ezt a dolgot kezelni kell, megoldjuk, úgy mint mikor az ember a gyereke viselkedési problémáit kezeli valamilyen módon. Szerencsére Bouttól kapok segítséget, amit innen is nagyon köszönök!!!!

2008. december 4., csütörtök

Jajjjjj, ezek nehéz idők!!!!!!!!!!!!!!!!
Hiányzik a humora, a kedvessége, az EMBER!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Majd talámn megnyugszom, kis időt kérek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A mai naptól minden blogomhoz beteszek egy zenét...... az aznapi lelkivilágomhoz valót!

Hála Boutnak, sikerült belevernie a gagya fejembe, hogy hogyan is működik a dolog.
Imádom a zenét, mindenevő vagyok és, bár lehet hogy sok emberrel nem fog egyezni az ízlésem, valószínűleg lesznek olyanok is akiknek tetszik!

2008. december 3., szerda

Ma 1/2 9-kor volt Kyga temetése. Olyan csendesen,amilyen ő maga volt.....
Nyugodjék békében!!!!


Kyga emlékére!



Sikerült beszélnem Csillával, neki is két sapisa van, mint nekem és erről a problémásabb időről neki is az volt a meglátása, hogy bizony Csibészke ivarérett lett és dolgoznak a hormonok.Abszolut ide vág minden tünet, hangicsálás, erősebb fogás az ujjamon, védik a területüket, de ezek a dolgot nem tudatosak, ösztönösen csinálják. Türelem és szeretet, csak ez segíthet túl minket ezen az időszakon. Úgy figyeltem meg, hogy talán még a gyakori fürdetés lenyugtatja őket illetve ha sokszor kiveszem és hagyom magamon randalírozni, na az is valamelyest csendesíti a párt. Tegnap este ezért mami vállalta magára őket, előbb Csibi majd Zizi üldögélt rajta és a cippzárjával viaskodott. Aztán még kicsit betettem őket Sámi kalitjába, Sámi meg addig rajtam üldögélt és akkor eljátszogattak azokkal a játékokkal is, amik ott vannak.
Nagy örömömre Sámi testvére, Zeusz megszólalt. Sipike nagyon büszke a "gyerekre", már mondja, hogy "szia, apa ". Tulajdonképpen teljesen érthető is a dolog, ők nagyon sokat vannak a madarakkal és ahogyan én gondolom, csak nagyon keveset vannak kalitba csukva. Sámson is erősen próbálkozik, de még csak a saját nyelvét használja, tündéri aranyos, ahogyan motyorászik magában vagy amikor reggel felkelek és megszólít, hogy ugyan vegyem már őt is ki egy kicsit.
Ma megint hosszú nap lesz, de azért iparkodom hazafelé.

2008. december 1., hétfő

Az élet nem áll meg! - ahogyan Macka mélyen filozofálva megállapította. Meg nem is lehet beülni a sarokba és nem tudomást venni a dolgokról, amik körötted folynak, a családdal törődni kell, a madarakkal törődni kell ........ Ez nem azt jelenti, hogy legbelül nem gyászolom a barátomat! Mindig velem lesz ......... Olyan rendkívül ember volt, akit soha nem lehet elfelejteni, sokszor látom magam előtt, ahogyan mosolyogva, huncutul néz, pláne ha valami olyasmit találtam ki, amit ő már túlzásnak gondolt. Hihetetlenül jó ember volt és jó emberismerő,ha úgy találta, hogy valakinél valami nem kerek, mérget vehettél rá, hogy előbb-utóbb kiderül róla valami ronda dolog. Nagyon megválogatta, hogy kinek ad a madaraiból, ha a rostán a delikvens fennakadt, akkor akár kezét-lábát törhette, madarat akkor sem kapott Tőle. Sokszor eszembe jutnak a pénteki beszélgetések, rengeteg dolgot tanultam, nem csak a madarak kapcsán, hanem emberségből is. El is határoztam, hogy ha egy kicsit csitul körülöttem ez a dzsumbuj, ami most összejött akkor elmesélem nektek, hogyan is lettünk mi barátok Kygával és a párjával. Mert ez egy gyönyörű történet, igaz barátság, mentes minden hátsó gondolattól és szándéktól, hiszen az ember 50 körül már nem köt könnyen barátságokat, pláne nem ilyet, ami már biztosan életreszóló.
De ez még majd kicsit később leszen...
Most annyi minden tornyosul a fejem felett, hogy néha azt sem tudom, fiú vagy-e vagy lány. Sok a munkám, közeleg az évvége, az összes nyavalyás zárlati munkákkal, korán megyek és későn jövök. A madaraim ezt nagy türelemmel viselik, illetve inkább azt mondanám, hogy asszimilálódnak a dolgokhoz. Amikor 1/2 9 körül Sámsont el akarom tenni aludni, akkor nemes egyszerűséggel nem hajlandó lemászni a kezemről, jelezve hogy nem kíván aludni menni, maradjuk együtt még egy kicsit. Ilyenkor szépen visszaviszem a nappaliba, ahol aztán újra eljátszogat valamivel mellettem, esetleg énekelgetek neki egy keveset ( a"Süss fel nap" kezdetű dalt tanulgatjuk, immár egy hónapja)aztán egyszer csak bemászik a nyakam alá és akkor ott hagyom még egy fél órácskát bóbiskolni és csak utána viszem aludni a hálóba. Ő nap közben is elbóbiskol, ha álmos, kipiheni magát.Most már, ha otthon vagyok, úgy ragad rám, mint egy igazio ragacs. Mindenhová jön velem, megfigyel mindent, ha eszem ő is megkóstol mindent (persze csak amit neki is lehet), egyszerűen imádnivaló a kis fickó!!!
A sapis bandával más a helyzet,ez az évszak az, amikor párzanak. Érzékenyebbek, ingerlékenyebbek, bár nem mondhatom hogy bármelyik is bántana, de Csib már 2x próbált Sámsonnk nekimenni. Mindkétszer megállítottam egy emberes tasli kiséretében, mert ha ráhagyom, akkor már az egész családot ő akarja irányítni. Ezzel együtt, ha hétvégén reggel kiveszem őket, azt sem tudják, hogyan bújjanak és simogattassák magukat. Hát ez egy ilyen türelemjáték, majd túl leszünk ezen az időszakon is!!!!
A múltkor már kiraktuk Csibészkééket a nappaliba, de aztán annyira hiányoztak, hogy visszahoztuk a halókalitjukba őket és feljebb raktam a rudat, hátha így nem kapnak kedvet az éjszakai rumlizáshoz. El is telt pár nap csendben, de ma már 1/2 5 magasságában újra az ismerős motyogásra ébredtünk és hallottuk a kis lábak kopogását a kalit aljában, a többit pedig mindenki fantáziájára bízom! Amúgy is nehezebb kicsit velük mostanában. Nem igazán értem, hogy miért, rettenetesen hangosak lettek. Üvöltenek ha kell, ha nem!!! És aki meg tudná válaszolni a miértet és még tanácsot is adna, hogy mit kéne velük csinálnom, ő sajnos már nincs köztünk!:-( Boutot faggatom, hiszen ő a másik ember, aki hihetetlenül érti a madarak nyelvét. Régen is nagyon sokat segített, amikor még törpém volt, a kis Milit szinte teljesen az ő útmutatása alapján szelidítettem meg.
Hát rövid híradásként egyelőre csak ennyi....
Munka után rohanok haza, mivel a hétvége annyira rumlis volt, hogy elmaradt a takarítás és el tudjátok képzelni, mi lehet ott ahol 7 madár, 1 kutya és 4 ember él!!!!!