2008. április 28., hétfő

Egy hónap telt el....

Egy hónap telt el, mióta Zizi megérkezett hozzánk. Nagyon-nagyon jó volt, még akkor is, ha néha nekikeseredtem, elbizonytalanodtam és már-már feladtam. Szerencsére mindig volt valaki, aki lökött rajtam egyet vagy egyszerűen csak történt valami, amitől rájöttem, hogy nem szabad feladni.Hiába, no, az ember már csak ilyen…… egy rumlisabb nap, amikor más gondok is előjönnek, aztán csak eszembe jutott, hogy hát kell ez nekem??!! Most már pontosan tudom, hogy kell. Nagy élmény látni, ahogyan lassan, de biztosan közelednek egymáshoz. Kialakulnal szokások, szituk, amiket mindig egyformán oldunk meg, szóval igazi élmény, bár valóban sok türelmet és empátiát igényel.
Most kicsit váltunk, új stratégiát dolgoztunk ki Bouttal.Innen már a dolog úgy fog működni, hogy minden nap 1x, de ha lehet többször is kijöhetnek, egy légtérben lehetnek, persze felügyelettel és a vállamon egy konyharuhával!! Aztán majd elválik. Zizi nagyon okosan nem küzelít az öregúr felé, kikerüli, nem ad okot az összetűzésre. Most már szinte mindig odalandol ahová akar, persze ez többnyire én vagyok. De ez teljesen normális így. Eltart valószínűleg egy hónapig ez a rész is, aztán majd meglátjuk, hogy merre tovább.A játszóteret is leengedtem alacsonyabbra, így mindketten tuti alattam vannak a hierarchiában, hihi!!! Csib először nem örült neki, szemmagasságban ült a rúdon, vagy még inkább egy kicsit feljebb, onnan eresztettem le kb. 120-130 centire. Először nem is akart ráülni, de egy hét alatt elfogadta,hogy nálam van a puska. Arra viszont nagyon odafigyel, hogy mindig feljebb kerüljön, üljön Zizinél. Ezzel nincs is bajom. Játszunk is,ha kinn vannak mindketten. Ez valahogy így alakult először, aztán Csib is bekapcsolódott és már hármasban rendetlenkedünk. Az a dolog lényege, hogy Zizi ül a játszótéren a konyhába, én elindulok előle és futok kifelé a közlekedőn át a nappaliba. Ő meg mint a sólyom, szárnyal utanám és szépen rárepül a fejemre, akkor leveszem onnan, jól össze-vissza puszilom a hasát és kezdjük előlről. Először Csib csak irigyen nézett minket, aztán lerepült a földre és a csámpás lábaival ő is rohant utánunk, átgázolva mindenen, Dánielen, a kosarán, ami csak jött elibe.Aztán csak lesett rám felfelé, hogy hát ő is pont olyan ügyes, mint Zizi. Ezért őt is felvettem és persze hogy megkapta a puszijait is.No szóval így vagyunk.
Várjuk a gyönyörű kalitot, egyelőre nem lesz összerakva, ráér még, de nagy szükség volt rá. Egyértelműen látszik, hogy Csibi ugyan nem fogja a kalitját megosztani Zizivel, ez lesz akkor az új hely, ami viszont neki is teljesen idegen hely lesz.
Tegnap este takarítottam a kalitokat, szegény derekam érezte is, ahogy pakolgattam őket. Reggel az juott eszembe, milyen jó is lenne, ha Zizus is a játszóterén engedné el a nagy reggeli dinokaxit. Aztám már cselkedtem is, először Csibit vittem ki, gyorsan végzett, pontosan tudja, mért rakom oda. Aztán feltettem a hűtőre, az ülőrúdra és hoztam Zizit kifelé. Rátettem őt is a játszótérre és biztattam. Egyszer csak megrázta a kis tollas seggét, pucsított és már jött is az áldás!!

Hát igazán nagyon megdícsértem, hihetetlenül intelligens kismadár és lám, már jól is indul a hét!!!!

2008. április 20., vasárnap

Vasárnap, a 3. hét vége




Csodás volt ez a vasárnap! Tudom, hogy erre pár embernek felszalad a szemöldöke, hogy hát hogyan is lehet az embernek két papagájjal csodás napja, de hát hallgassátok meg!!
Már a reggel is jól indult. 8-kor kelés, Csibit hamar kivittem aztán vissza a pihe-puha ágyba a kis ganajjal. Először a papát mászta meg, de mivel neki ilyenkor már melege van és nem használ pizsit, ezért gyorsan le is vettem róla, mert a vállán randalírozott és azért a köröm az köröm. Aztán az én vállamra ült fel és mikor láttam, hogy emeli az egyik lábát, már tudtam, hogy én is szunyálhatok még egy sort. Aztán arra ébredtem, hogy ül előttem és a csőrével finoman rendezi a szempilláimat meg az orromat. Na szóval, aki látott már kifejlett sapis csőrt, a maga hegyességével és élességével, az tudja, hogy ez azé nem semmi. Bár a mérete nem egy amazoné vagy egy kakadué, mégis, ha a sapis megfog valamit, akkor az meg van fogva. Konkrétan. Mikor ezt először csinálta, a víz is levert. Az jutott az eszembe, hogy ha most ráfog pl. az orrcimpámra, na akkor nem én leszek a Kazinczy verseny ezévi győztese. Hála Istennek, eszébe sem jutott ilyesmi. Talán nem értette, mért van csukva a szemem és nyitogatni akarta vagy ilyesmi…. Az a lényeg, hogy ma már tudom, nem amortizálni akarja az ő kedves gazdáját, inkább csak ez is a szeretetének egy jele.És a legújabb: szorosan odadugja a csőrét a szám elé, hogy nosza, tessék mááá ouszilgatni. Mindig kitalál valamit a furmányos agyával!!!! Aztán kiült az ágy támlájára Zizivel beszélgetni, egészen jól elvannak már egy kis távolságra egymástól.
Gyors reggeli a szokásos módon, aztán csak csengettek, Katus barátai jöttek, nagyon szeretik Csibit, már szedték is le a játszótérről és vitték befele a nappaliba magukkal egy kis játékra. Mentem én is utánuk Zizivel, mert ami jár az jár. Neki is.Aztán Csib is visszament a kalitja tetejére és nagy egyetértésben ücsörgött mindenki a maga kalitjában és rajta.
Dél körül érkeztek Eniék. A kislány még nem látta a „kis Csibit”, most találkoztak először.Enikő megkért, hogy vegyem ki neki a madarakat és fotozzam le velük. Ez abszolút az elveim ellen van. A sapis lába erős, fogóláb, az a szorítás, amit én meg sem érzek egy 3 éves kislánynak kellemetlen érzés lehet, Zizi ugyan még nem szorít, de az ő körme viszont tűhegyes, mint a fiókáké, hogy jól meg tudjon kapaszkodni. Csibi izgatott is volt, láttam a testbeszédén, ahogyan fel-alá járkált a rúdon. Mondtam is Eninek, hogy talán majd legközelebb, most nem lehet.Aztán később kivittük Csibit a konyhába a játszóterére. Emese sógornőm szépen levette, simogatta, játszogatott vele. Csib lenyugodott. Akkor szóltam Eninek, hogy húzza rá a trikója ujját a kezére, odatettem Csibészkét és elkészült a vágyott kép. Azután kimentünk Zizushoz és vele is lefotoztam. Aztán mindenki vissza a helyére. Délután dologoznom kellett, későn értem, már csak gyorsan megetettem őket. Illetve inkább csak Csibit, Zizi nemigen eszik már a tápból, na de Csibészke annál inkább. Meg is állapítottuk Kyga párjával, hogy inkább hasonlít valami anyakomplexusos pasihoz, mint egy felnőtt sapishoz!!! Kér, mint a fiókák, aztán olyan jóízűen és boldogan eszeget, hogy öröm nézni a kisdisznót.
Na röviden ennyi, hát ettől volt olyan boldog ez a vasárnap.
Ja és még valami. Mostanában olvasgatom a „Salamon király gyűrűjét” újra. És közben röhörészek magamban. Különösen annál a résznél, hogy míg egyesek azért csukogatják az ajtót-ablakot, hogy el ne repüljön a madár, mások azért, hogy be ne repüljön. Átalakítva ezt a mondatot a mi kis életünkre, úgy néz ki a dolog, hogy míg más helyeken azért kell udvarolni a háziállatoknak, hogy odamenjenek hozzád, nálunk ez úgy alakul,hogy azért udvarolsz, hogy hagyjanak már lógva kicsit és ne másszon rád mindegyik vagy lehetőleg ne egyszerre. Mert amíg a nagy a válladon ül és mászna befelé a szádba merő barátságból, a kicsit a másik kezeddel simigéled a kalitban, tuti, hogy Dániel meg hátulról bököd a lábával, hogy nehogymá őtet kihagyd, a barátkozásból….. és ez nagyon-nagyon jóóóóó!!!

2008. április 18., péntek

Csibi átpártol a papához......

Esti program mindig ugyanaz. Hazaérek, kicipelem Zizit kalitostul a konyhába, aztán hozom Csibészkét is. Ő a játszóterére ül. Nagyon nagy forma, mikor kiveszem a kalitból akkor azonnal elkezd cuppogtatni, én meg a hátát puszilgatom. Valahogy ez így alakult ki, reggel is ahogyan felül az ujjamra és kiemelem a kis hálókalitból azonnal megpuszilgatom a hátát , ő pedig máris cuppogtat.
Szóval először Csibit szeretgetem, aztán lenyitom az ajtót és Zizit is megsimogatom. Szegénykém olyan boldog tőle, nagyon jól viseli ezt a „mostohagyerek” tartást, hogy mindig Csib az első. Ő csak a második. Gyors etetés, azután Csib kimegy mizopapához a nappaliba én meg játszok Zizivel, megreptetem, kicsit összebújunk, aztán megy aludni.
Hát tegnap is kivittem, felültettem az udvari ülőfájára és ott hagytam papával. Kivettem Zizit, hadd repdessen egy kicsit. Már köröket is tud repülni, mindig visszatér, természetesen a leszállópálya mindig a fejem vagy a vállam. (Hallottam közben, hogy Csibészke kintről hív minket, nem is nagyon türelmesen.) Szóval letelt Zizi ideje, szépen visszavittem kalitostul, hadd aludjon és megyek ki a nappaliba. Látom ám, hogy a pasik véd és dacszövetséget alakítottak. Papa odavette magához a kis bitangot, aki dícséretes buzgalommal radírozgatta a papa combját illetve nagyon-nagyon bele akart a zsebébe bújni. Nem is tudtam levenni, mikor odanyúltam, hogy lépjen fel az ujjamra csak mérgesen morgott és semmi szándékot nem mutatott a helyváltoztatásra. Papa meg a bajsza alatt büszkén mosolyogva mondta, hogy hagyjam csak, ha nem látnám ők éppen játszanak. Az anyám boldogságát!!!!! Hát má még megérem, hogy átpártol hozzá!!!J Szépen visszamentem Zizushoz és játszottunk még egy jót, aztán újra betettem, most már véglegesen. Visszamentem a pasikhoz, Csibészke szétterített szárnnyakkal feküdt papán, aki természetesen nem értette hogy mit akar. Akkor rendszerint elfogy Csib türelme,nem is arról híres, hogy sok van neki, felugrik, megrázza magát és nemes egyszerűséggel bevágtat papa keze alá egy kis simire.

2008. április 14., hétfő

Vasárnap




Csak egy rövid bejegyzés a vasárnapról!!! Hát igen, ez volt az igazi. Muskátli ültetés a teraszon, mellettem kétoldalról a két gazember benn a kalitokban, napozás, játék….. de jó is!!! Végre itt a nyár! Csibit is be kellett kaszliznom, hogy ne másszon bele állandóan a virágföldbe, mert neki feltétlen mindig ott kell lenni, ahol tuti útban van. De ő is jól elvolt, sőt úgy vittük ki Zizit a teraszra, hogy Csib közben a vállamon ült és már az odakapdosás is elmaradt. Aztán ebéd, utána nekem jár egy félóra kis pihi. A nappaliban döltem le, Zizi a kalitban, Csibi a sajátja tetején. Mindenki elfoglalja ilyenkor magát és hagynak nekem is fél óra pihit. El is szunyáltam, aztán megint a pici lábak kopogására ébredtem, Csib lemászott a kalitjáról, lerepült a földre, odajött, felállt a papucsomra hogy jobban lásson és mint a zsiráf nyújtogatta a nyakát, hogy mi van máááá, letelt a félóra, ébresztő!!!
Akkor aztán felvettem a vállamra, kiültünk kv-zni a teraszra, Zizi benn játszogatott. A garázs előtt tömörülés volt, a fiam és néhány barátja szereltek motorokat. Erre ez a kis ganyé megint lement a földre és mint a csíkbogár rohant a csámpás lábaival lefelé, hogy ő se maradjon ki a gyűlésből!!! Hát alig tudtam elkapni a grabancát, nehogy má bemásszon közéjük, ahol a kezük csupa olaj, meg kosz. Inkább sétáltunk egyet a bokrok közt, kicsit felmászott itt-ott, ha valamelyik megtetszett neki, meg hintáztatta magát az ágon, ahogyan a szél lágyan hajlítgatta őket.
Jót tette nekik az a kis napozás, hatalmas adag gyümit vágott be mindkettő. Nincs itt semmi baj, szépen alakulnak a dolgok!!!! Lehet, hogy a derekam nagyon is érzi ezt a kalitcipekedést, de végül is megéri, mert látom, hogy haladunk előre. Lassan, de biztosan!! Csak sok-sok türelem és pont ugyanannyi szeretet kell hozzá!!!
Aztán este korán alvás, 1/ 9-kor már mindkettő bóbiskolt,elfáradtak, de nagyon szuper nap volt!!!!!!

2008. április 12., szombat

A második hét




Hát túl vagyunk a második héten is. Volt sírás, nevetés, minden ami kell. Volt hogy elkeseredtem, Longival beszéltem és még el is bőgtem magam a telefonba, mert a dolog olyan kilátástalannak tünt, aztán másnap újra történt valami, amitől reménykedni kezdtem. Hát így vagyunk. Most hétközben benn vannak a hálóban, egymástól olyan 1 méterre és viszonylag békésen el is vannak ott. Este meg a szokásos, vacsora, először persze Csibi, aztán jön Csikócsőr. Vacsi után Csibészke felül a kalitjára esti toalett igazításra és meg a kiscsajszival a konyhában randalírozok. Egyre ügyesebben repül, hol a fejemen hol a vállamon landol és iszonyúan szelíd. Most láttam Bogyó hanyattfekvős képeit, hát így heverész Zizi is. Egy álom egy ilyen kismadár. Nem fél a kezemtől, teljes bizalommal van irántam.
Na most konkrétan elmesélem a mai napunkat, az összes közül ez volt idáig a legjobb.
Minden szombat hajnalban masszörhöz járok, ő tartja rendben a porckorongsérveimet, aztán ha hazaértem és tehetem még visszabújok kicsit az ágyba, a jó melegbe. Most is így történt, Csib és Zizi is benn voltak még, amíg nem kelünk, ők sem ricsajoznak. Aztán fél füllel hallottam, hogy Csib kis lába kopog a műanyagon, gondoltam lemászott kicsit a kalit aljára aztán meg bealudtam kissé. Újra a kopogásra ébredtem, megfordultam és ott kaptam frászt. Csib kinyitotta a kalitajtót és a tálcán jött-ment ami a kalit alatt van és kissé kinyúlik előre. Ott ült a legszélén és mereven figyelte, hogy mikor ébredek. Egyből hullani kezdett a tollam az idegtől, mert az jutott eszembe, hogy ha ő ott a tálca szélén kitolta a kis seggét és elengedte a nagy reggeli dinokaxit és az ugye a padlószőnyegen landolt…… hát ez az…. Úgy ugrottam ki az ágyból, mint akit egy csapat farkas kerget, rohantam oda…… de nem, most sem hazudtolta meg magát… csak üldögélt és várta hogy vigyem ki. Gyorsan ki is vittem, aztán visszamentünk, még bebujtam az ágyba és odavettem magamhoz a kis bitangot. Egy darabig a fejem mellett üldögélt, aztán lemászott az ágy végéhez, felugrott a támlára, egyenesen Zizivel szembe, aki benn ücsörgött a kalitban. Közben bekapcsoltam a tv-t halkra, egyszer pedig hallom ám, hogy beszélgetni kezdett Zizivel. Egészen halkan, ahogyan a madarak egymás között szoktak, oda-vissza válaszolgattak egymásnak. Csib sem volt felfújva, békésen nézegette Zizit. Jajjjjj, de örültem!!! Aztán kicuccoltunk a konyhába, Csibi már mindig szabadon van, Zizi szegény egyelőre csak kalitostul jöhet velünk. Csib felül a játszótérre, akkor kapnak magot, vizet, gyümit és mindenki megreggelizik Csib kajája a pulton van, leteszem az edényeihez és szépen megreggelizik ő is. Aztán kivettem Zizit is, feltettem a hűtő tetején a másik ülőrúdra, így mindketten szabadon voltak velem, csak nagyon figyeltem, nehogy Zizus meginduljon. Megint eltelt egy félóra, akkor Zizi visszament a helyére és intéztük a dolgainkat tovább. Van egy kis tálkám, diákcsemege van benne. Csibi csak a mogyit eszi, a mazsolát utálja… helyesbítek.. utálta, addig a percig, míg meg nem látta, hogy Zizi jóízűen eszegeti. Abban a pillanatban megszeretette, olthatatlan vágyat érzett a mazsola iránt, hármasával tömködte a csőrébe, elöl bekapta oldalt meg kiesett. Mindig úgy gondoltam, Dánielről mintázzák majd az irígy kutya szobrát, de rájöttem hogy az csak csalóka tünemény volt. Mert a Föld legirigyebb állata kétségkivül Csibészke, aki a díj hatványaira is pályázhat. Valszeg a régi családi címeren, amit az őseitől örökölt, csak ez a rövid mondat szerepelt, mint a család ősi jelszava: „Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra!” Hát így van ez……. A nevelőtápzabálásban is aranyérmes lenne!!!:-))
Aztán kimentek a nappaliba, Csib kiült a kalitja tetejére, Zizi benn játszogatott. Aztán Csib gondolt egyet és mint Johnny Weissmüller a Tarzanban, kihúzta magát, megvillantotta acélos izmait a kis liba előtt, aki csak fátyolos szemekkel nézte a sztárt és belekezdett a fürdőzésbe. A kalit tetején. 2 méteres körzetben mintha a Katrina hurrikán pusztított volna vízzel, tollal és miegyébbel.Mint mikor árad a Missisipi, minden egy merő víz volt. De jól érezték magukat, hja az a kis víz….. istenem…..majd lecseréljük a koloniált, meg a perzsákat…… mindent a szerelmesekért!!!!:-))
Aztán kis szünet, el kellett mennem dolgozni. 7-kor értem haza, néma csendben nézték mizopapával a soros meccset, nem tudni, ki kinek drukkolt. Bár mikor megérkeztem azért volt némi vokalizálás, de ezek csak az öröm hangjai voltak.
Aztán ki a konyhába és etetés. Csibi a szokásos, gyerecipóhammbekaplak stílusban, Zizinek már úgy kell udvarolni, hogy egyen. Utána Csib bement emészteni a papához én meg maradtam egy kis csajos félórára. Zizikém egyre jobban repül, már nem csak a fejemre hanem a vállamra is tud landolni. Aztán egyszer eltévesztette a célt és éppen a félig kész körözöttbe landolt, annak is azon részén, ahol a Piros Arany tartózkodott. Bele a közepébe, de csűdig. Kiszedtem a kulimájszból és jobb ötlet híján elkezdtem a lábáról lenyalogatni a piros aranyat. Ő meg nézett rám a gyönyörű szemeivel, jóindulatúan, kissé döbbenten, mert hagyján hogy a mamája, aki egyébként inkább hasonlít egy kis vizilóbébi szülőanyjára, mint egy ilyen finom, kecses kis papeszlány kikeltőjére, szóval hagyján hogy a mama állandóan puszilgatja a hasát, meg ahol éri, de hogy még most nyalogassa is, hát azé ez egy kicsit túlzás….. tán a fejit üthette meg kicsit, vagy nekirepült valaminek… ki tudja, mindenesetre kicsit gyanakodott is hátha a lábánál kezdem a vacsorát!!:-))) Fel is ugrott és úgy piros lábbal végig masírozott a hajamon, a mellényemen én meg úgy néztem ki, mint aki vámpírtalálkozóra indul. Na azért a végén csak sikerült rendbe tennem szegénykémet, aztán csak bújt, játszott. És motyogott. Megfogta az egyik lábával a mellényemet, lógott féllábbal és a másikat kecsesen , mintha a Kirov balettnél táncolná a pas de deux egyik hattyúját, odatartotta az orrom alá,:”Na te boldogtalan, hát itt van, puszilgasd!” Nem is kellet kétszer mondani. Nagyon jól elvoltunk.
Aztán Csikócsőr elment aludni, kicsit még Csibiztem, meg átmászott a papára is,úgy látszik egy kis szeretetre vágyott. Látom is rajta, hogy kezd megnyugodni, délután is ráugrott a kezemre egy kis játékra és amit a legjobban szeret kicsit megharapdálta az ujjaimat, de csak olyan gyengéden.
Ez a legbiztosabb jele annak, hogy kezd magára találni és megnyugodni.

2008. április 4., péntek

Egy hete együtt....


Na most akkor váltunk. Az eddigi módszer nem túl jó, sokfelé érdeklődök,a sapis hazájába is levelezek, szeretném a dolgot a legjobban csinálni. Ami nekik a legjobb. Két szívem lett, az egyik Csibié, aki a maga kis bunkó módján közli a szeretetét és ott van Zizi, finom, kedves és szép. Nagyon jó érzés. Csib iszonyúan féltékeny, bár talán nem is rám, inkább a kalitjára.

Eltettem őket egymás mellöl, beszélgettem emberekkel, akik sapist tartanak, nem is akárhogyan és kitárgyaltuk a dolgokat. Zizinek szüksége van rá, hogy a kalitja a számára legbiztonságosabb hely legyen, egy szentély ahol azt csinál amit akar. Csib ott sasolja állandóan, ha megmozdul akkor Csibészke felkenődik a kalitra és villogó szemekkel figyeli. Na ez nem kell!!!! Ezért döntöttem így, persze Kygával megbeszéltem a dolgot. Kb. bő 1 méter lett a két kalit között és szemmel láthatóan mindketten megkönnyebbültek, felszabadultak. Ez egy jó lépés volt!!!
Aztán az etetés. Olyankor Zizit kalitostul kiviszem a konyhába és felteszem az asztalra. Elkészítem a tápot, az első természetesen Csib. Leveszem, kb. 15 centire vagyunk Zizitől, de annyira a kaja lebeg a szeme előtt, hogy ez cseppet sem zavarja, csak a kanál után kapkod. Hogy mit művel!!!!!J Úgy zabál, mint aki életében nem evett, ilyen jót meg depláne nem!!J
200-as nyelvcsapásokkal kebelezi be ami a kanálon van, de még utána sem akarja elengedni! Úgy kell vívni vele, hogy hadd merítsem bele a kis pohárba újra a kanalat. Zizi már annyira nem kéri a tápot, két-három kanállal megeszik és passz. Megbeszéltem Kygával a dolgot, mondtam is, hogy ennek a Csibi gyereknek nagyon sanyarú gyerekkora lehetett, mert mintha mennyei manna lenne a pohárkában, úgy eszi vagy sokan voltak testvérek, oszt nagyon kellett igyekeznie, hogy neki is jusson elég!J Lehet, hogy túl korán választották el, minden esetre Kyga azt mondja, egye nyugodtan ha annyira ízlik neki, nem lesz tőle semmi baja.
Aztán a szokásos, Csib kiül a papához a nappaliba tollászkodni, meg füttyögnek egymásnak, én meg játszogatok kicsit Zizivel. Nagyon aranyosan kezd repdesni, már szinte mindig eltalálja a fejemet. Meg szokogatja, hogy ül a vállamon és jövünk-megyünk a lakásban. Egészen szorosan hozzám símul, nagyon jó érzés!!!
Innen is köszönet azoknak, akik ilyen csodálatos, kedves és szép kismadarat neveltek nekem!!!:-)
Hát ennyit mára, folyt.köv.!!!J

2008. április 2., szerda

Zizi megérkezett




Megpróbálom bepótolni az utóbbi napok nemírását, aztán remélem egyenesbe jövök és minden nap tudósítok a két kis bitangról!!!!:-))))
Szóval pénteken jöttünk haza. A kocsiban néha visított, akkor hozzászóltam és elhallgatott. Aztán megjöttünk, betettem a kalitba és Csibit is a mellette levőbe. Nagy ismerkedés volt, csak lesték egymást, egyik sem akart először mozdulni. Hamar letettük őket alunni, de nem vittük be a hálóba. Csak a nappaliban aludtak. Ezért szombat hajnalban Csibészkém ¾ 6-kot torka szakadtából keresett. Rohantam ki hozzá, aztán mizopapa csoszogott utánam, hogy aludjak még kicsit, vigyük be mindkettőt a hálóba . Úgy is lett, bevittük mindkét kalitot és édesen elaludtunk 9 óráig. Akkor szegény Csib már konkrétan ridázott benn, mert annyira kellett neki kakilni, gyors kivét és indult a nap. Nem szereti Zizit, egyelőre, de remélem ez a dolog majd változik!!! Szombat este volt az első etetés, hát nem volt tökéletes, mindenhol volt táp, a hajamon, a szemüvegemen, az arcomon, a madárkán csak a szájában nem. Csib viszont jóízűen bezabált mindenből… haláli fazon!!!!Amikor a tápot gyártottam kissé elméreteztem a dolgokat, ezért ahogyan már írtam, Huanti hadseregének megfelelő mennyiségű kaját csináltam!!!! Jókat rötyögtünk rajta a papával!!!:-))) Vasárnap ez már jobban sikerült,evett a kiscsaj, mint a malacka!!! Hétfőn sokáig dolgoztam, későn értem, gyors kaja aztán szunya. Na a kedd az tökéletes volt,addig a pillanatig, míg Csib be nem cserkészte a kiscsajt és nem csípett bele a lábába. Szegény kiscsaj csak visított, én bevittem Csibet a nappaliba, feltettem a kalitjára és ott hagytam a papával. Visszamentem Zizihez, játszottunk, repülgetett és aztán eltettem alunni. Szerintem, ha lassan is, de megnyugodott!!:-)))
Így telt a szerda is, úgy látszik ez bejön: először Csib eszik ( a kva nénikéjét, úgy eszik, mint aki még sosem!!!:-) ) aztán kiviszem a kalitjára és ott elmolyol addig én meg a kicsivel bemegyek a hálóba és ott játszunk meg repülgetünk. Zizi korábban fexik, utána jön a nagy, aki azt sem tudja, hogyan bujjon hozzám, kedves és szelíd!!!!:-)))
Én meg csak rágódok, ha a nagy van velem, akkor sajnálom, hogy csak úgy eldöntöttem, mi a jó neki!!! A kicsivel is csodás, ahogyan rám néz a kis szemeivel, benne van hogy „Mama!!!! „ imádom , kedves, szelíd és olyan jó érzés nevelgetni!!! Hát ez a se vele, se nélküle!!!:-)))
Azt hiszem, ha sosem szoknak össze, akkor is megtartom őket, Csibit azért mert imádom, Zizit szintén és még azért is, mert azok az emberek nevelték akik az én szememben a mércét képezik és több sapis babájuk egyelőre nem lesz.
Most már akkor egyelőre utól értem magam, írok minden nap, legalább pár sort!!!:-)))