A második hét

Hát túl vagyunk a második héten is. Volt sírás, nevetés, minden ami kell. Volt hogy elkeseredtem, Longival beszéltem és még el is bőgtem magam a telefonba, mert a dolog olyan kilátástalannak tünt, aztán másnap újra történt valami, amitől reménykedni kezdtem. Hát így vagyunk. Most hétközben benn vannak a hálóban, egymástól olyan 1 méterre és viszonylag békésen el is vannak ott. Este meg a szokásos, vacsora, először persze Csibi, aztán jön Csikócsőr. Vacsi után Csibészke felül a kalitjára esti toalett igazításra és meg a kiscsajszival a konyhában randalírozok. Egyre ügyesebben repül, hol a fejemen hol a vállamon landol és iszonyúan szelíd. Most láttam Bogyó hanyattfekvős képeit, hát így heverész Zizi is. Egy álom egy ilyen kismadár. Nem fél a kezemtől, teljes bizalommal van irántam.
Na most konkrétan elmesélem a mai napunkat, az összes közül ez volt idáig a legjobb.
Minden szombat hajnalban masszörhöz járok, ő tartja rendben a porckorongsérveimet, aztán ha hazaértem és tehetem még visszabújok kicsit az ágyba, a jó melegbe. Most is így történt, Csib és Zizi is benn voltak még, amíg nem kelünk, ők sem ricsajoznak. Aztán fél füllel hallottam, hogy Csib kis lába kopog a műanyagon, gondoltam lemászott kicsit a kalit aljára aztán meg bealudtam kissé. Újra a kopogásra ébredtem, megfordultam és ott kaptam frászt. Csib kinyitotta a kalitajtót és a tálcán jött-ment ami a kalit alatt van és kissé kinyúlik előre. Ott ült a legszélén és mereven figyelte, hogy mikor ébredek. Egyből hullani kezdett a tollam az idegtől, mert az jutott eszembe, hogy ha ő ott a tálca szélén kitolta a kis seggét és elengedte a nagy reggeli dinokaxit és az ugye a padlószőnyegen landolt…… hát ez az…. Úgy ugrottam ki az ágyból, mint akit egy csapat farkas kerget, rohantam oda…… de nem, most sem hazudtolta meg magát… csak üldögélt és várta hogy vigyem ki. Gyorsan ki is vittem, aztán visszamentünk, még bebujtam az ágyba és odavettem magamhoz a kis bitangot. Egy darabig a fejem mellett üldögélt, aztán lemászott az ágy végéhez, felugrott a támlára, egyenesen Zizivel szembe, aki benn ücsörgött a kalitban. Közben bekapcsoltam a tv-t halkra, egyszer pedig hallom ám, hogy beszélgetni kezdett Zizivel. Egészen halkan, ahogyan a madarak egymás között szoktak, oda-vissza válaszolgattak egymásnak. Csib sem volt felfújva, békésen nézegette Zizit. Jajjjjj, de örültem!!! Aztán kicuccoltunk a konyhába, Csibi már mindig szabadon van, Zizi szegény egyelőre csak kalitostul jöhet velünk. Csib felül a játszótérre, akkor kapnak magot, vizet, gyümit és mindenki megreggelizik Csib kajája a pulton van, leteszem az edényeihez és szépen megreggelizik ő is. Aztán kivettem Zizit is, feltettem a hűtő tetején a másik ülőrúdra, így mindketten szabadon voltak velem, csak nagyon figyeltem, nehogy Zizus meginduljon. Megint eltelt egy félóra, akkor Zizi visszament a helyére és intéztük a dolgainkat tovább. Van egy kis tálkám, diákcsemege van benne. Csibi csak a mogyit eszi, a mazsolát utálja… helyesbítek.. utálta, addig a percig, míg meg nem látta, hogy Zizi jóízűen eszegeti. Abban a pillanatban megszeretette, olthatatlan vágyat érzett a mazsola iránt, hármasával tömködte a csőrébe, elöl bekapta oldalt meg kiesett. Mindig úgy gondoltam, Dánielről mintázzák majd az irígy kutya szobrát, de rájöttem hogy az csak csalóka tünemény volt. Mert a Föld legirigyebb állata kétségkivül Csibészke, aki a díj hatványaira is pályázhat. Valszeg a régi családi címeren, amit az őseitől örökölt, csak ez a rövid mondat szerepelt, mint a család ősi jelszava: „Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra!” Hát így van ez……. A nevelőtápzabálásban is aranyérmes lenne!!!:-))
Aztán kimentek a nappaliba, Csib kiült a kalitja tetejére, Zizi benn játszogatott. Aztán Csib gondolt egyet és mint Johnny Weissmüller a Tarzanban, kihúzta magát, megvillantotta acélos izmait a kis liba előtt, aki csak fátyolos szemekkel nézte a sztárt és belekezdett a fürdőzésbe. A kalit tetején. 2 méteres körzetben mintha a Katrina hurrikán pusztított volna vízzel, tollal és miegyébbel.Mint mikor árad a Missisipi, minden egy merő víz volt. De jól érezték magukat, hja az a kis víz….. istenem…..majd lecseréljük a koloniált, meg a perzsákat…… mindent a szerelmesekért!!!!:-))
Aztán kis szünet, el kellett mennem dolgozni. 7-kor értem haza, néma csendben nézték mizopapával a soros meccset, nem tudni, ki kinek drukkolt. Bár mikor megérkeztem azért volt némi vokalizálás, de ezek csak az öröm hangjai voltak.
Aztán ki a konyhába és etetés. Csibi a szokásos, gyerecipóhammbekaplak stílusban, Zizinek már úgy kell udvarolni, hogy egyen. Utána Csib bement emészteni a papához én meg maradtam egy kis csajos félórára. Zizikém egyre jobban repül, már nem csak a fejemre hanem a vállamra is tud landolni. Aztán egyszer eltévesztette a célt és éppen a félig kész körözöttbe landolt, annak is azon részén, ahol a Piros Arany tartózkodott. Bele a közepébe, de csűdig. Kiszedtem a kulimájszból és jobb ötlet híján elkezdtem a lábáról lenyalogatni a piros aranyat. Ő meg nézett rám a gyönyörű szemeivel, jóindulatúan, kissé döbbenten, mert hagyján hogy a mamája, aki egyébként inkább hasonlít egy kis vizilóbébi szülőanyjára, mint egy ilyen finom, kecses kis papeszlány kikeltőjére, szóval hagyján hogy a mama állandóan puszilgatja a hasát, meg ahol éri, de hogy még most nyalogassa is, hát azé ez egy kicsit túlzás….. tán a fejit üthette meg kicsit, vagy nekirepült valaminek… ki tudja, mindenesetre kicsit gyanakodott is hátha a lábánál kezdem a vacsorát!!:-))) Fel is ugrott és úgy piros lábbal végig masírozott a hajamon, a mellényemen én meg úgy néztem ki, mint aki vámpírtalálkozóra indul. Na azért a végén csak sikerült rendbe tennem szegénykémet, aztán csak bújt, játszott. És motyogott. Megfogta az egyik lábával a mellényemet, lógott féllábbal és a másikat kecsesen , mintha a Kirov balettnél táncolná a pas de deux egyik hattyúját, odatartotta az orrom alá,:”Na te boldogtalan, hát itt van, puszilgasd!” Nem is kellet kétszer mondani. Nagyon jól elvoltunk.
Aztán Csikócsőr elment aludni, kicsit még Csibiztem, meg átmászott a papára is,úgy látszik egy kis szeretetre vágyott. Látom is rajta, hogy kezd megnyugodni, délután is ráugrott a kezemre egy kis játékra és amit a legjobban szeret kicsit megharapdálta az ujjaimat, de csak olyan gyengéden.
Ez a legbiztosabb jele annak, hogy kezd magára találni és megnyugodni.