2011. április 21., csütörtök

Szívmelengetős

Minden este a legfőbb probléma, hogy csak két vállam van. Mikor a szeretetfotelben üldögélünk többnyire ebből erednek a nézeteltérések.
A jobb vállam mindig Merliné, mivel ha ott simogatom a fejecskéjét akkor a nagyok nem látják. A bal oldalamon többnyire Mózes ül alabárdosként, mellette Sámson és így kezdik a csőrreszelést esténként. 
Tegnap Mózes valamiért rámászott a mellkasomra és hoppppp, Sámson mint a csík, azonnal felmászott a helyére, a vállamra. Mire Mózi visszafordult, már ott lógott a "megtelt" tábla.:-) Kellett neki pár másodperc, hogy rájöjjön, bizony jól megszivatta őt Sámson.Akkor aztán megindult, mint Hannibál harci elefántjai az Alpokon át, mindenen átgazolva fúrta befelé magát a fejem és Sámi közé, ami tekintve Mózi méreteit és erejét nem semmi dolog volt, úgyhogy mire Sámi pajti felébredt, már megint csak Mózes mellett szorongott és nem a fejem mellett. Hát konkrétan bedurrant a feje és alulról elkezdte piszkálni Mózest esmeg, aki úgy ült ott mint valami kőszobor és baromira nem akart tudomást venni Sámi furkálódásáról. 
Nem akartam, hogy a dolog elmérgesedjen, elröptettem mindkettőt magamról, ha nem bírnak békében elülni, akkor egyik sem ül rajtam, menjenek a hálókalitok tetejére.
Mózes postafordultával jött is vissza, Sámi viszont ott maradt és olyan keserves képet vágott, lehajtott fejjel ülve, mint az élő lelkiismeret furdalás szobra, én bizony megsajnáltam. Vállaimon a másik kettővel odalavíroztam, megfogtam és ráfektettem a mellkasomra, ahol ő azonnal hasra vágta magát, a fejét rámfektette és kisvártatva rá is kezdett a csőr reszelésre, ami mint tudjuk az abszolut relax legbiztosabb jele. Én meg a szárnya szélét és a fejét simogattam.:-))) Béke volt, mindenki reszelt és bóbiskol!!! 
Sokszor ennyire kevés is elég a boldogsághoz!!!!!:-)


2011. április 20., szerda

Köszönjük az iméleket, amiben arról érdeklődtök, hogy nincs-e valami baj velünk, hogy így el vagyunk tűnve?!

Nincsen baj, a zöldek jól vannak, a  jövő héten megyünk kontrollra, ha tudunk Molnár doktorral időpontot egyeztetni, mert sajnos csak délután tudom vinni őket. Persze Merlin - Nyüszi is jön velünk, hogy szokja a hordozót ő is. 

És akkor egy gyors helyzetjelentés........

Csibi és Bubi újra rendszeresen kinn van. Már tegnap a papa is megjegyezte, hogy Bubi kezd teljesen felhagyni a rémült és monoton visítással, amit olyankor kezd el, ha kikerül a megszokott hálószobából, egészen nyugodtan elüldögél rajtam, jön velem mindenhová, nem retteg az új dolgoktól. Én még azt is hozzá fűzném, hogy szinte jobban ragaszkodik hozzám mint Csibike. Már akármilyen magasra felül, ha odatartom az ujjamat mindenféle morgás és ellenkezés nélkül szépen rátelepszik és jön velem, amerre megyek. Egyelőre külön vannak kiengedve, nekem is csak 2 szemem, kezem és lábam van, elég figyelni őket kettejüket is, mert nagy lókötők, főképpen Csibinek jutnak eszébe eszement dolgok. Tegnap példul miután a papa nyomtatóját teli dobálta mandulával még a tetejébe szét is akarta bontani.:-) 
Bubika tépett combja lassan betollasodik. Hétvégeken kapnak ők is meleg vizes spricnit és a nagy itatótáljukba is öntök langyos vizet, akkor aztán serényen meg is fürdik mindkettő, úgyhogy mondhatom nagyon is jól vannak. Visszakapták az odújukat is, csak kitaláltam hogyan rögzítsem fel a kalitra, hogy ne szedjék le állandóan, sőt ez olyan jól sikeredett, hogy Csib sem tud felmászni a tetejére szétbontani, mondhatni teljesen rendeltetésszerűen használják, éjszakánként megy a buli és a bunyó benn.
No akkor elérkeztünk a hármak bandájához...... Hát ez egy igen sarkalatos és érdekes dolog. Nem voltak az elmúlt napok feszültségmentesek, de bőven akadtak vidám és felszabadult pillanatok is és újra meggyőződhettem arról, milyen hihetetlenül okosak és intelligensek tudnak lenni. A lényeg (legalább is ahogyan én látom) hogy a kulcsfigura én vagyok. Mind a három hozzám kötődik, az én pillanatnyi lelki állapotomra hangolódnak mindannyian, hiszen ők a  mának élnek, akkor és ott ahol vannak. 
Az új madár érkezését mindenki máshogyan élte meg. Mózikám, aki eddig kis morcos, magának való volt, most egyre jobban nyílik, bár azt most is utálja, ha a kezemmel nyúlok feléje, nem is idegesítem ezzel (csak néha nem látom, mikor hátra nyúlok hogy melyik oldalamon melyik zöld ül), mert attól hogy nem simogathatom, még pont ugyanúgy szeretem, mint Sámsont, aki vagy rajtam vagy a tenyeremben fetreng amikor csak teheti. Szóval Mózes minden alkalmat kihasznál, hogy megmutassa mennyire szeret. Ha ülök a konyhában az ő kiülőjük mellett, szinte biztos, hogy odasántikál és dugja a csőrét egy puszira, ha a másik kettő a két vállamon ül, akkor ő a nyakamhoz, hátra telepedik, felveszi az alabárdos testtartást és onnan aztán 6 ökörrel sem lehet elmozdítani.:-)) Kifejezetten kedveli Merlint (valszeg mert ő a fiatalabb és könnyebben elfogadja valamint azért mert nem ő a rangidős, hanem Sámson, az ő pozicióját nem veszélyezteti.......  huhh, hát azért a papeszok sem egyszerű esetek, ha belegondolunk! :-DDDDD ) Mára már ott tartunk, hogy kinyitom a kalitok ajtaját, Merlinnek is meg kell tanulnia, hogy ügyesen másszon ki rajta, vissza viszont mindenkit kézzel teszek és nincs apelláta vagy elrepdesés, a kicsi ezt is szépen megtanulja majd a nagyoktól. Olyankor Mózes azonnal Merlin kalitja felé veszi az irányt, vagy az oldalán lógva csőröznek egy sort, vagy bemegy a kicsihez kicsit körülnézni. Merlin nem lesz ettől ideges, Mózes pedig még a kajájába is beleeszik, mert persze hogy az a jobb, ami a másik táljában van. Én nagyon pártolom a kettejük barátságát, mindig jól megdicsérem őket, mikor együtt játszogatnak.
Sámson már nehezebb dió. Határozottan féltékeny és ennek látható jelét is adja ha teheti. Az első napokban ha a vállamon ült és Merlin is oda akart reppenni vagy a kicsi Sámi mellé akart ülni a játszón, felfújta magát, morgott és tátott csőrrel ijesztgette, de hát jól rá is kapált, mert Merlin nem az a félős típus, kinyitotta a szárnyait, ő is felfújta magát és nyivákolva-toporzékolva hisztizni kezdett. Szegény Sámsonom azt hitte, nem jól lát! Ez a kis vörösseggű, akinek még a tojáshéj is ott van a valagán kekeckedik vele.....!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Meg hánytam-vetettem a dolgot Noival és meg is lett a taktika. Amikor a kicsi odaérkezik Sámi mellé, a nagy már nyitja a csőrét akkor érkezem én és azonnal nagyon határozott és szigorú hangon szólok rájuk: "Ne veszekedj!"  aztán hátat fordítva nekik kizárom őket, amit ugye nem annyira szeretnek. Hála Noi tanácsainak ma már ott tartunk, hogy az üldögélés viszonylag békésen zajlik, illetve elég csak Sámsonnak odaszólni, hogy "Meg ne próbáld!" és azonnal visszavesz, a kicsi pedig felhagyott a hisztis toporzékolással.
Természetesen Sámson néha eljön velem külön egy kis babusgatásra, hiszen éreznie kell, hogy nincs kitúrva a helyéről és nagyon hálásan fogadja ezeket a félórákat, utána szinte minden probléma nélkül játszanak mind a hárman együtt. Aztán sokszor együtt is eszegetünk (ez Sipikém nagyon jó tanácsa volt, ahol szintén több madár él együtt), ilyenkor mindig Sámi, Mózi és Merlin a sorrend. Ez azért is nagyon praktikus, mert Merlin megszokik olyas gyümölcsöket, zöldségeket és egyéb kajákat, amit eddig nem evett. Elég nehezen kóstol meg új dolgokat, ezt már látom, de így, hogy a másik kettő is eszi hamarabb elfogadja. Elkezdtük Merlint is hozzá szoktatni a fürdéshez, hétvégén a zöldek zuhanyoznak a fürdőben, Merlint egyelőre sprickolom, hogy szokja és szeresse meg a fürdést.
Tegnap rajtam ültek Sámsonnal együtt és semmilyen atrocitás nem történt, egészen jól el voltak együtt. 
Merlin bűbájos kismadár. Kedves, bújós, hízelgős. Az a kedvencem, mikor a vállamon ül és lehajtja a fejét a mellkasomra, hogy simogassam a tarkóját és az arcát. Órákig tudna így üldögélni. Mindent és mindenkit megfigyel. Ha valami olyasmit csinál, ami nem helyes azt azonnal meg is mondom neki, látom a szemén hogy nagyon figyeli a számat. Már profin tud puszit dobni, ezt pillanatok alatt megtanulta. A kezemről szépen száradnak le a hegek, amit a megérkezése utáni repülőleckék landolásai okoztak. Hát elég rémületesen néztem ki, könyékig tele voltam véres karmolásokkal, de szerencsére egyre ügyesebben repdes rövidebb távokat. A konyhából a nappaliba való sugárhajtású vadászrepülést még nem tanulta el, azt egyelőre csak Sámi csinálja, de ami késik nem múlik. Mózikám ilyeneket nem csinál, csak akkor repül, ha feltétlenül kell. Talán egy-két alkalommal, az elején történt meg, hogy nem tudott leszállni máshová, csak a konyhaszekrény vagy a hűtő tetejére, de valahogyan nálunk a madarak inkább a kiülőiket használják, nem a bútorokat és a lámpákat, szerencsére. Amikor a sapisok bemennek a helyükre akkor jöhetnek ki a nagyok, először maminál jönnek-mennek a kalitokon és a játszótéren, később felmegyünk együtt a hálóba, ahol az ágyon játszhatnak, olyankor a hálókalitokban is ki-bejárnak, ha éhesek bemennek enni-inni. 1/2 8 körül van vacsora. Mindig meleg kása, banánnal és joghurttal, azt egy falásig eltüntetik, utána még visszamegyünk és beülünk a szeretetfotelbe egy jó félórára, aztán mennek aludni (Csibiék korán fekszenek, azért is jöhetnek ők ki először, mert már 7-1/2 8 felé becuccolnak az odúba és elpihennek.) 
Gyakorlatilag amikor hazaérek tűzoltóban elvégzem ha valami házimunka van és utána minden időmet lefoglalják. Sámsonék 1/2 9 és 9 között mennek aludni, addig szinte végig velem vannak, olyankor nem is tudok másra figyelni, gép elé pedig végképp nem jutok. Amikor ők elpihennek én is követem őket hamarosan, mert reggel viszont 5-kor kelek, mostanában olyankor főzöm meg az aznapi ebédet is, mert délután sajnálom elvenni azt az időt a madaraimtól. Mondhatni minden időmet velük töltöm és bevallom, hogy nagyon élvezem, remélem ők is....
Hát ezért akadozik a blog mostanában, de remélem hamarosan újra a régi igyekezettel írom majd a posztokat!:-))))


2011. április 5., kedd

Még most is úgy vagyok vele, hogy ha haza megyek újra és újra rácsodálkozom, hogy Borsószem Hercegkisasszony ott ül a kalitjában és nyüszög örömében, ha meglát. Katus nevezte el, mert olyan kis kényesen, affektálva nyüszög ha valaki oda megy hozzá (Mellékesen megjegyzem, hogy Nyüszi-nek is szoktuk hívni a nyüszögése miatt. Istenem.., mivé lesz az ember!:-DDDD)
Már beálltunk a rendes hétköznapi rutinra, Nyüszi most szokja. Reggel 3/4 7-kor jönnek le a hálókalitból, a nagyok megkapják a gyógyszerüket. Talán harmadik nap vettem észre, hogy a kis vörösfarkú árgus szemekkel lesi, hogy a nagyok ugyan mit kapnak, micsoda lucullusi csemege lehet, amiből ő kimarad. Ő is akar - közölte azonnal nyüszögve. Háááát, ez a nyüszögés, ettől én kész vagyok, annyira aranyosan csinálja!!!!!!!!!!!!:-))))) És a szemei, hát azok varázslatosak! Állandóan figyel, tanul, hihetetlen jó fej! No, szóval fogtam egy fehér napraforgót és ma, amikor a fiúk megkapták a Metalcaptase adagjukat, Nyüszi is kapott magot, amit aztán boldogságos fejjel bontogatni kezdett azonnal. Gyógyszer evés után irány az óvoda, mamival és a sapisokkal vannak egész nap. Csibészke és Bubi nem sokat törődik az új jövevénnyel, szinte észre sem veszik.
Vasárnap este tette be mami a bogarat a fülembe, mikor azt mondta, hogy látta Mózest, ahogyan a közös falnál etetni akarja Nyüszit. El is hessegettem magamtól a  gondolatot, azt hittem Sámsont látta, hiszen Mózes eleddig igazán nem a más papagájok iránt mutatott barátságosságáról volt híres. Aztán tegnap este a közös játéknál először csak arra lettel figyelmes, hogy Mózes fátyolos szemekkel nézi a kicsit, folyamatosan figyeli.



Később ahogyan Mózes ott üldögélt Sámson mellett, aki éppen Merlin maradékát igyekezett felfalni, mint az éhező etióp papagájok, Merlin elkezdett érdeklődni Mózes iránt, áthajolt hozzá és legnagyobb döbbenetemre Mózes nem hajtotta el,nem morgott, hanem megpróbálta megetetni.





Később mind a kettő a szobai játszón üldögélt. Mózes összeszedte a bátorságát, lassan oda sántikált Merlinhez és először finoman, nagyon óvatosan elkezdte a kicsi nyakán a  tollakat kurkászni. Merlin nem zavarta el, hanem odahajolt és Mózes újból etetni akarta. 




Tüneményesek voltak együtt. Ahogyan Mózes megnyílt..., az a végtelenül óvatos, finom mozdulat, ahogyan a kicsihez ért........ Megható pillanat volt.
Sajnos azonban a varázsnak vége szakadt, közbe kellett lépnem, mivel Mózes gyógyszert szed, ami a kicsinek méreg lenne, így hát elvettem onnan és elvittem őket aludni.... Nagyon sajnáltam, hogy megszakítottam ezt a csodás pillanatot, de nagyon remélem hogy a labor vizsgálat eredménye, amit hamarosan meg kell csinálni a  zöld fiúknak, jó lesz és akkor nem kell a gyógyszert tovább szedniük.

2011. április 3., vasárnap

Megszaporodtunk......

... és eltelt az első nap immáron kiegészülve a kis szürkével.
Péntek este, mikor hazaértünk, már elég késő volt. Nagyon nem is receficéztem, a nagyok megkapták a gyógyszerüket és irány aludni. Merlin kis alvókalitja már készen volt, csak a gazdát várta. Sámi viszont azonnal levette, hogy mi a helyzet, összehúzott szemmel, kicsit gunyorosan rámnézett és a pillanat töredéke alatt becuccolt Merlin helyére, ahonnan aztán az Istennek sem akart kijönni, sőt még kapkodott is a kezem után, mikor benyúltam érte. Na de engem sem olyan fából faragtak, hogy valami kis kapkodás megijesszen, ha ki köll jönni, akkor bizony ki köll jönni, ha máshogyan nem akkor némi csellel és Sámikám egyszer csak ott találta magát Mózes mellett és már szépen le is takartam őket, hogy aludjanak.
Szombat reggel elrendeztem a nagykalitokat, mindenki kapott enni a táljába és jöhettek le a nagyok. Csibészke és Bubi az éjszaka folyamán hosszú és kitartó munka árán leszerelték az odút, reggel aztán szépen kiszedtem és félretettem hogy majd visszaszereljük. Ők ketten abszolut elfoglalják magukat egymással, konkrétan tojnak mindenre, csak kaja-pia legyen és mint két perpetuum mobile, jönnek-mennek, szerelnek, vitatkoznak, játszanak, esznek-isznak. Ebbe telik az idejük. Épp a napokban mondta mami, hogy már attól elfárad, ha látja hogy mennyit mozognak. Hja kérem, ők igazi sapisok, még éjszaka az odúban is belefér egy kis bunyó. Ezzel együtt hihetetlenül szórakoztató és kedves mind a kettő.Bubus megtépett combja már szépen kezd vissza tollasodni, amikor kinn vannak velem akkor mindig megnézem, most már hamarosan újra teli lesz tollal.
Lehoztam a nagyokat, mindenki bement a kalitjába és a két nemes fiú azonnal felkenődött a közös oldalra, lesve Merlint, hogy vajon mit fog csinálni. Szegényem rémült arccal ült, minden túl nagy volt, a kalit, a szomszédok, a szoba. Ráadásul a szomszédok villogó szemmel nézegették, hogy mit keres itt ez a kis vörösfarkú??? De hát minden csoda 3 napig tart, ezért aztán hamarosan mindenki belebukott a táljába és reggeliztek, Merlin kivételével, aki csak ült és barátkozott a helyzettel. A kalit minden oldalán volt mag is meg zöldség is, hogy éppen belebukjon ha arra totyog. Meglepően jól vette az akadályt, hogy egy komplett nagykalitba került, a rudak magasan vannak. Egyáltalán nem esett még le, ügyesen elmászik, ha helyet akat változtatni, oda-oda megy a zöldekhez, akik szintén sokszor másznak oda megnézni, hogy mit is csinál a kicsi.
Itt megállnék egy pillanatra. Jól alakulnak a dolgaink, legalább is ezidáig. Azonban ez azért a papagájoknál éppen úgy működik, mint egy sokgyerekes nagycsaládban. Ha sokan vannak, nincs idő arra hogy az ember az EGYET kényeztesse, állandóan vele foglalkozzon, ezért MUSZÁJ neki feltalálni magát és bizony fel is találja, mert nem szellemi fogyatékos, hanem egy intelligens, értelmes madár. Amit nem tud, azt ellesi a többitől. Amikor reggel levittem a fiúk mellé, kb. olyan fejet vágtam, mintha a küszöb előtt találtam volna, mert bizony nagyon figyeltek. És mindig betartjuk a sorrendet: Sámson, Mózes és az utolsó Merlin.A tegnapi nap nagy változás volt a zöldek és Merlin életében is. A zöldeknek el kell fogadni, hogy újabb tagja van a csapatunknak, Merlin pedig kikerült Kati óvó "szárnyai" alól, bele a való életbe. Minden esetre nagyon remélem, hogy ez a kis szürke tollcsomó is boldog lesz nálam, a jákók is csapatban élnek, hát csapata az lesz itt, bízom benne hogy ő is be tud illeszkedni gond nélkül közéjük.
Gyakorlatilag az egész nap gond nélkül telt. Ebéd után kicsit náluk is leeresztettem a rolót, had pihenjenek egyet, aztán délután, mivel 7 ágra sütött a nap és jó meleg volt, kimentek a teraszra napozni. Sámi és Mózi a hálókalitjukban, szigorúan lelakatolva (mert az ő hatalmas kalitjuk még az ajtón sem fér ki), Merlint pedig csak kitoltam kalitostul. Egészen közel a terasz széléhez, hogy lássák ahogy az emberek, autók jönnek-.mennek és teljesen jól el is szórakoztak, nézegettek, nekem kiabáltak, fütyültek. Sajnos a kicsik ebből az élvezetből nem nagyon vehetik ki a részüket, tekintve hogy a legkisebb bogár, légy, darázs látványától is fülsértő üvöltésben törnek ki, ha repülőt látnak attól meg komkrétan sikitófrászt kapnak, mert ragadozóként értékelik. Kati is mesélte, hogy ő sem tudja  a sapisokat a külső röpdébe kiengedni, mert irgalmatlanul félnek mindentől és azonnal nyomják a vészkiálltást.
Közben megérkeztek a testvéremék, ők is kiültek velünk a teraszra és Mózes beszélgetni kezdett velük. Konkrétan a sógornőmet nézte ki magának, aztán megszólitotta:"Puszi!" Innen aztán fütyülgetett, dumált neki, meg is lepődtem, mert nem volt még soha ennyire nyitott olyanokkal, akiket nem napi szinten ismer. Merlin csak üldögélt, nézegetett és a jellegzetes jákó hangon tyutyogott, ahogyan a fiókák szoktak.
Este aztán eljött a vacsora ideje. Fel volt adva a lecke, hogyan szoktassam Merlint rá a kására, ami nálunk a mindennapi vacsora, még akkor is ha cigánygyerekek hullanak az égből. Végül kitoltam a nagyjátszóteret a konyhába, ott a zöldek szépen megkapták a tálikókat és azonnal fejbedugva falni kezdték. Hát Merlin nem nagyon iparkodott, hogy egyen belőle, konkrétan már a szemüvegemtől kezdve mindenhol állt rajtam a kása, csak az ő csőrében nem volt. Akkor viszont véletlenül pont bekerült a csőrébe egy falat és láss csudát , ízlett neki, különösen a máritövismag, ami benne volt. Egy kis műanyag kanálra tettem apró falatokat és szépen le is szedte róla.Nem mondom, hogy valami irdatlan mennyiséget evett, de evett belőle. Aztán felvonultunk a szeretetfotelhez mind a négyen. Csak a kis olvasólámpa világított, segítve hogy a jótékony félhomályban a ne legyen egyik sem ingerült vagy agresszívebb a kelleténél. Elhelyezkedtünk, Mózes a bal vállamon, Merlin a jobb vállamon, Sámson pedig a karomon üldögélve kezdte a csőrcsikorgatást-esti pihenőt. Jópofa volt, mert helyett akart cserélni Mózessel, hogy mellém kerülhessen. Mózes viszont olyan fejjel ült ott, mint az első alabárdos, szigorúan csak előre nézve, néha megpiszkálta a fülemet, hajamat és erősen tudomást sem akart venni Sámi kezdeményezéséről. Az ő helye az az ő helye!:-))Végül, hogy tisztázza a helyzetet oda morrantott neki egyet, hogy maradjon mááá békén a helyén és relaxáljon. Erre aztán Sámi is lenyugodott és békében reszelgette a csőrét. Merlin egyszerűen bebújt a nyakamhoz, csak a fejét dugta ki és hátulról, hogy a másik kettő ne lássa finoman simogattam, aztán megfordult, szépen elhelyezkedett és ő is szunyókált. Végül elment mind a három aludni.
Ma reggel mostam a tálakat, készítettem a kaját hogy lehozzam őket. Persze egyből megvizsgáltam, mit is evett Merlin tegnap, mert azért bennem volt a frász. Hát majdnem elejtettem, annyira meglepődtem, a kis szürke annyi magot evett meg a kukorica-borsón kívül, mint Sámi és Mózes együtt. Akkor úgy gondolom, olyan nagy baj nem lehet!!!!!:-))) Nagyon megkönnyebbültem, mert azért izgultam eléggé, bár ezt a fiúk sosem látják rajtam, mert igyekszem minden helyzetet hatalmas nyugalommal kezelni.:-)
Az egyetlen pont, ahol még vannak aggodalmaim, az a repülés. Merlin most repül ki, a plafon alatt nyomja szegénykém aztán mint a bomba, úgy csapódik be valahová. Féltem őt, én már elszoktam ilyen értelemben a kicsiktől, mert még Mózes is biztonságosabban repül. De ennek itt az ideje, hogy megtanuljon repülni. Ablak, tükör nincs fedetlenül, maradnak a bútorok, ahová le vagy be tud esni. Egyelőre viszonylag jól megúsztuk ezeket, sőt tegnap este nagyon ügyesen landolt a konyhaszekrény tetején. Hát majd csak alakul ez is..........