2012. február 28., kedd

Hajnali vendégek.....

Bár nekem csak egy kis játékgépem van, most erősen gondoltam Nagylátószög szuper gépeire!!!:-)



2012. február 27., hétfő

Mert minden jónak vége szakad egyszer.........

Hát eljött az idő, amikor be kellett látnom, hogy a pünkösdi királyságnak,az egymás tollázásának,az együtt evésnek, a közös játéknak vége...... legalább is a párzási időszakokban. A kis púpos kezd férfiasodni, védi a maga kis helyét, már nem akar osztozni a kalitban Sámsonnal semmin.................... eljött az idő, külön kellett költöztetnem a zöld fiúkat egymástól, mert Mózes hormonjai tombolnak! Azokat a csatákat, amiket Sámi annak idején velem vívott, ő most Sámsonnal akarná kivitelezni, de nyilván nem teszem ki Sámsont egy másfélszer akkora, most kissé buggyant zöld pali attrocitásainak
 Először csak felfigyeltem, hogy Sámi csőrén egy ménkű nagy véraláfutás van. Azt hittem, játék közben fogott oda jobban Morzsi. Aztán azt is észrevettem, hogy mikor kinn vannak, nagy előszeretettel hajkurássza a többieket, bár ha rászóltam azonnal abba is hagyta, a többiek meg persze kitértek előle. Viszont igen nagy lett a gyerek mellénye, van Csibészkének egy jó kis csavarfűz ága, ha túl magasan van, azt szoktam felnyújtani neki, hogy rákecmeregjen, most meg ahogyan Morzsi rendetlenkedett éppen a kezemben volt és megráztam felé, mint egy öreg juhász a botját, erre csak felcsapta a fejét, kitárta a szárnyait és simán visszaanyázott, ne mááá azt higgyem, fél tőlem.:-)) Aztán egyik este, lámpaoltás után megint elkezdte Sámsont piszkálni, aki (hogy engem hívott vagy Mózest küldte el melegebb éghajlatra nem tudom) de akkorát ordított, hogy berohantam és azonnal kiszedtem Morzsi mellöl. Mivel otthon csak egy nagyon kicsi kalitom volt és mivel Sámi az összes madaram közül a legmegbízhatóbb, legnyugodtabb ezért kinn is maradhatott a szobában éjjelre, reggel pedig egy kisebb kalitba készítettem neki enni, de az ajtót nem csuktam rá, mert az egy télleg nagyon pici darab, mikor beteg volt, abban lámpáztam és gőzöltem, de napi szinten nem lehet egy ekkora madarat ebben tartani. Aztán csak járt az agyam, mint a motolla, hogy honnan szedjek elő neki egy másik, nagyobb kalitot. Tudjuk azonban, hogy  "Ahol nagy a szükség, közel a segítség!" és most is, mint már annyiszor Kati barátnőm segített ki, azonnal mondta, hogy van neki egy fölös nagyobb darab, Máthé Joci pedig elhozta vasárnap délután, úgyis jöttek volna hozzánk, így aztán összekötöttük a kellemest a hasznossal. Ezzel együtt az egész szobát átvariáltuk, a kalitokat is, mindenki a számára legmegfelelőbbe költözött.
Csibiék maradtak a sajátjukba, csak kissé dzsungelesítettem a helyet. Talán azért, mert ők a lombkoronában élnek, szeretnek elbújkálni, kifejezetten utálják, ha ablak előtt vannak, sikitófrászt kapnak mindentől, ami az ablak előtt elmegy-elröpül, szóval egy kis bungis kalitot készítettem nekik. 
Merlin, aki professzor és királylány egyszemélyben átköltözött a legnagyobb kalitba, tekintve, hogy ő egész nap jön-megy és ügyintéz, átrendeztem a játékokat is, egyedül a kedvenc szőlőtőke hintáját raktam be a régi kalitból, azon imád hintázni.Azonnal lecsapott a színes golyókra és nagy élvezettel morzsolgatta, mint a templomban az öregasszonyok az olvasót.:-) 
Mózes megkapta Merlin régi kaliját, mert ő minden hendikepje ellenére sokkal mozgékonyabb Sámsonnál, nagy élvezettel kezdett mászni mindenfelé benne. És végül az új kalit Sámié lett, aki ebben konkrétan csak annyi időt tölt, míg én dolgozom. Kapott bele kis boingot, neki az a kedvence, meg egy pár játékot is, de azok nem nagyon hozzák lázba, ő olyan, mint Kati barátnőm Reginája, elüldögél egész nap egy helyben, a boing rázza a kis tollas valagát és közben sasolja a másik négyet.
Persze, mikor mindenki megérkezett azonnal kiengedtük mind az ötöt. Hatalmas nagy nyüzsgés volt, Csibi és Bubi szinte mindenkit végiglátogattak egy kis simire, bár Bubuskám, ha kicsit megijedt azonnal reppent vissza  a kezemre, Sámi békésen üldögélt először a kötélen, majd a vállamon és csak dugta a csőrét néha egy puszira, Mózes volt a megátalkodott rossz kölök, mint egy hyperaktív ördög, jött-ment, mindent ledobott, leszedett, lerágott, majd a vállamra is ráült, de mert nem figyeltem rá kellő serénységgel azonnal megfogta a fülemet i, amit egy vérvörös folt a bőrömön jelzett is mindenkinek. Onnan aztán lepattintottam őkelmét, menjen nyugodtan az útjára, ne az én fülemmel szórakozzon. 
Merlin a szokásához híven fenn ült a kötélen, mindent megfigyelt, majd amikor úgy találta, hogy ránézve semmi veszélyes nem történik, akkor ráült a másik vállamra és dugta  a fejét, hogy simogassam.  
Még a szombati eseményekhez tartozik, hogy Ági barátném a férjével nálunk járt. Persze hogy beültünk a madárszobába, konkrétan nagyon nehezen akaródzott kijönni onnan, úgy el voltunk a szárnyasokkal. Ők lőttek egy pár nagyon szép képet az enyéimről, majd ha kis időm lesz vagy ők felteszik a Picassára, megmutatom Nektek is.

2012. február 23., csütörtök

.... és folytatom! Elérkezett a költözés napja, bár én igyekeztem a végsőkig kitolni az átcuccolást. Aznap már ők is érezték rajtam, hogy az átlagnál sokkal feszültebb vagyok, néma csendben kuksoltak benn a kalitokban, engem meg a víz vert kifelé, hogy mi lesz, ha valamelyik megfázik ebben az átkozott hidegben.... mert persze éppen akkor volt  a leghidegebb, amikor menni kellett. A szoba már készen várta őket. Joci és a párja maradandót (reméljük sokáig maradandót) alkotott!!!:-)) Akárki jött hozzánk és beszédelgett a madárszobába, azzal jött ki, hogy: "Fúúú, de baromi jól néz ki ez a szoba!!! Mint egy dzsungel, szépek a falak, naggggyon jó!!!" Hát nagyon reméltem én is, hogy a lakók is ezen a véleményen lesznek. Végül is teherautóval költöztek át, a fiam jól bemelegítette a fülkét, ott pedig futólépésben vittük be őket a szobába, ahol mindegyiket készen várta a kalit. Nagyon meg voltak illetődve, szinte egész nap vigyázállásban álldigáltak benn, alig ettek, még Mózes sem falt fel mindent, amit ért. Este aztán jött a kiengedés, először a két kicsi, lássuk, hogy tetszik nekik az új kecó!:-) Nagyon lassan, óvatosan jöttek kifelé, aztán bedugtam a kezemet, szépen rámásztak és ámuldozó kárálások közepette nézegették a Paradicsomot. Bubus volt a félősebb, többször is rám repült, akkor szépen, óvatosan visszatettem a kötélre és bíztattam, hogy menjen játszani, de többnyire azzal a mozdulattal mászott is vissza rám, még tartott az új helytől. Kicsit hagytam őket nézegetni, jól megvakarásztam a nyakukat, Bubus olyan édes mostanában, forgatja a fejét, mint egy uhu, hogy minden irányban simogassam a nyakát, ahogyan nőnek a tokok kifelé biztosan nagyon viszket neki. No és a hasa!!!..... hát talán még nem is mondtam ebben a felfordulásban, Bubi hasán a toll tökéletes, teljesen kinőtt egy fél év alatt, valószínűleg az a pár hónap viselte meg, míg a nagymamával kellett egy szobában élniük, akkor tépte meg ilyen csúnyán magát. Akkor nagyon el voltam keseredve, mert attól féltem, rászokik a tépkedésre ás mindig ilyen hiányos lesz a tolla. Régebben beszéltem is erről Molnár doktorral, aki azt mondta, ha megjön a jó idő csináljunk egy labort neki és ha minden rendben van, akkor legalább tudjuk, hogy a tépkedésnek lelki okai vannak. Azok is voltak, de hála Istennek, mára már ez teljesen elmúlt.
Később kiengedtem a nagyokat is. Ők is teljesen megilletődve másztak ki, nagy óvatosan, hogy ha valahonnan a láthatatlan ellen kitámad azonnal fedezékbe húzódhassanak. Sámi meg sehogyan sem jött kifelé, szegényem eléggé romokban van még mindig. Macerás ez a kaja dolog is, de erről majd később írok.
Őt szépen kivettem, szokása szerint azonnal felült rám és onnan aztán sehová magától, végül gyengéd erőszakkal feltettem a kötélre, nézegessen, szokja az új helyet. Azóta persze ők is belakták a helyet, ha kiengedem őket nagy vehemenciával másznak, jönnek-mennek. Most már többnyire együtt vannak kinn, bár a kicsiket is hagyom külön kinn lenni, mert akkor nincsen veszekedés, hogy ki ülhet rám és kinek nem jut hely a vállamon. Úgyhogy inkább olyan részletekben működik a kiengedés, mert akkor mindegyiket jól megvakarászom. Sámson és Merlin egyre jobban viseli egymást, már akár 15-20 centire egymástól is szépen elüldögélnek, különösen ha ez a hely rajtam van.:-) 
Túl vagyunk a költözés nagyján, nem mondom, hogy visszasírom majd ezeket az időket, de azért valamelyest viselhetős volt, pláne azért , mert Katusom rengeteget segített. Aranyat ér ez a kislány! Ügyesen pakol, bútort szerel, takarít, amit lehetett mindent segített. Most már gyakorlatilag minden a helyén van, kivéve az egy konyhabútort. Történt ugyanis, hogy a bútor Sepsiszentgyörgyön készül és a Havasokban elég jelentős hó esett az utóbbi időben, ezért aztán nem tudták elindítani a kamiont az áruval. Lényeg a lényeg, az az utolsó infó, hogy hétfőn, 27.-én indítják, ez azt jelenti, hogy kb. keddre - szerdára megérkezik, a jövő hét végén lehet szerelni. Két napos munka lesz, mert az egyik nap összerakják az összes géppel, mindennel együtt és másnap bepakolunk, onnan már a kamrában is rend lesz, úgyhogy ezzel vége is a költözés lakásügyi részének, ahogyan pedig jön a tavasz, úgy kerül majd előtérbe a kert kialakítása is. Na azért ne túlozzunk, inkább csak kertecske, mert másnak nemigen lehet nevezni azt a 10 m x 5 méteres földdarabot, ami a házunk előtt van. Pont ezen okokból kell nagyon ésszerűen, okosan megcsinálnunk. Kell hely a purdéknak játszani és kellenek bokrok is és éppen olyanok, amelyeknek a gyümölcsét a madarak szeretik. Ezen megokolásból nagyon fontos pl. a bodza, melynek a szörpjét mi magunk is nagyon szeretjük és a virágja, bogyója pedig a zöldek egyik kedvence. Szeretnék még egy fügebokrot is, mert azt úgyszintén falják az enyémek, esetleg valamilyen madárbirset, az is nagy kedvenc a szobaiaknak. De hát ez még a jövő zenéje, először némi földet kell vegyünk,ami nem két fillér, mert ami most van az szemmel láthatóan elég kevés, de mióta a föníciaiak azt s kis kerek izét kitalálták, hát erősen meg kell gondolnunk, hogy mire cseréljük el.:-))
Hab a tortán, hogy papát elküldték a munkahelyről, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs munka. Most vadul keresgélünk, hátha találunk neki valami másik helyet, de egyelőre elég kilátástalan a helyzet.
Sámson javulgat, lassan, de biztosan. Sikerült megszerezni neki a heroináru pelletet, egy kedves ismerősöm lánya megrendelte és hazahozta Frankfurtból. A Sors fintora, hogy a másik négy tömi magába, Sámson viszont nem nagyon akarja enni, de ezt is megoldom, mert olyan kaláka-szerű összeröffenéseket tartunk esténként, ahol kinn vannak mindannyian és ahogyan a többiek jóízűen eszegetik (mit eszegetik, egyenesen zabálják) hát előbb-utóbb Sámi is elfogadja, különösen ha én is eszem belőle, ennek folyományakánt lassan azért tényleg elhagyom a kilóimat, mert ez olyan borzalmasan rossz ízű (nekem) hogy utána már mást sincs kedvem eszegetni. 
Zajlik az élet, minden nap történik valami. A minap éppen Sámit mázsálgattam az ablakpárkányon, a papa kinn mojolt a "kert"-ben, mikor észrevett minket az ablaknál. Nagyon megörült nekünk, olyannyira hogy odalopakodott és hirtelen felbukkanva az  üvegnél vidáman behalihózott. Hát Sámson majdnem ott halt meg, annyira megijedt, sem a kloáka- és csőrkenet, sem az egyéb megpróbáltatások nem viselték meg ennyire, úgy elreppent, hogy utána 6 ökörrel sem tudtam visszavinni megmérni. Hát már legalább 100x elmondtam szegény öregnek, hogy ezek a madarak félősek, ha lehet, ne hangosan, valami feltűnőt lóbálva, hirtelen mozogjon, hanem a lehetőségekhez képest lassan. De nem érti..... illetve érti, csak elfelejti. A minap, mikor Pumukli nálunk volt, megkérte az öregapját, hogy hozza már be neki a bariját, amivel aludni szokott, hát az öreg fogta és az ajtóból bedobta neki, a madarak meg éppen világgá készültek repülni tőle......:-) Szerencsére azért hamar magukra találnak. 
És még egy tegnapi kis szösszenet, mert azért tudatni akarom, hogy Sámson igaziból javulgat és már kezd egyre gazfickósabb lenni:
Az este nagy ordítás volt benn. Bementem megnézni, hát látom ám, hogy Mózes éppen Sámsonnal vitatkozik valamin. No kispajtás, most megcsíptelek - gondoltam és azzal a mozdulattal a bűnöst ki is szedtem a kalitból, betettem az üres kiskalitba, hogy akkor ha ennyire összeférhetetlen, hát töltse ott az éjszakát. Reggel megyek be, Morzsi vérig sértve ül a kiskalitban. Cserélem Sáminál az edényeket, ilyenkor minden kiveszem, kicsit megsimogatom, köszönök neki és visszateszem. Most is megfogtam, de úgy látszik, azért mély nyomott hagyott benne, hogy a kedvenc pajtását elköltöztettem, mert igen morózusan olyat odafogott a kezemre, hogy még a szemem is kigúvadt tőle...... ez jó hír, kezd abból a depressziós, mindenmindegy állapotból kikerülni.
Nem is emlékszem, mikor örültem ennyire neki, hogy egy papagáj megcsípett!!!!!:-))))))))

2012. február 9., csütörtök

Gyors helyzetjelentés...

Egy kedves barátnőm kivitte Sámi leleteit és egyebeket Németországba, hogy ott egy doktor, aki a Loro Parkban is dolgozott, megszakértse. Nem volt egyszerű, mert torok és kloáka kenetet is kellett vennünk tőle. Nem Sámival volt a baj, ő hatalmas nyugalommal viselte, hogy kitámasztom a csőrét, kotorászunk a szájüregében és a fenekében is. Szegény barátnőm volt ettől hótt ideg, mert attól félt, hogy a madár infarktust kap mindeközben, ami ugye előfordulhat. Hiába mondtam neki, hogy csak csinálja, én megfogom a fiút, nem lesz baj, a végén már attól volt ideges, hogy én nem vagyok az..... hát hiába, én meg már ilyen vagyok, ha tudom, hogy valamit minden körülmények között meg kell csinálnom, akkor hihetetlen nyugalom száll meg, mert tudom, hogy meg is fogom csinálni, pláne ha az én imádott Sámsonomról van szó...... és megcsináltuk, másnap már vitte is a cuccokat Németországba.
Két nap múlva felhívott és elmondta, mit gondol a doktor. Sámson zúzójában hatalmas adag gritt van, amit onnan nagyon gyorsan ki kell hajtani, ez okból 3 napig kellett neki esténként 7 ml paraffinolajat adnom. Aki ismeri, tudja hogy elég undi dolog, hát még lenyelni!!! De lenyelte, mert kedvesen és mérgesen és könyörgősen egyfolytában beszéltem hozzá, mint az imamalom és közben szépen a fecskendőből küldtem befelé a szert, szóval sikerült! Más dolog, hogy szegényem most úgy néz ki, mint egy leolajozott fejű ficsúr, mindene tiszta olaj, elég ideges is tőle, de megértem. No most mennem kell........!!  folyt.köv.:-))