.... és folytatom! Elérkezett a költözés napja, bár én igyekeztem a végsőkig kitolni az átcuccolást. Aznap már ők is érezték rajtam, hogy az átlagnál sokkal feszültebb vagyok, néma csendben kuksoltak benn a kalitokban, engem meg a víz vert kifelé, hogy mi lesz, ha valamelyik megfázik ebben az átkozott hidegben.... mert persze éppen akkor volt a leghidegebb, amikor menni kellett. A szoba már készen várta őket. Joci és a párja maradandót (reméljük sokáig maradandót) alkotott!!!:-)) Akárki jött hozzánk és beszédelgett a madárszobába, azzal jött ki, hogy: "Fúúú, de baromi jól néz ki ez a szoba!!! Mint egy dzsungel, szépek a falak, naggggyon jó!!!" Hát nagyon reméltem én is, hogy a lakók is ezen a véleményen lesznek. Végül is teherautóval költöztek át, a fiam jól bemelegítette a fülkét, ott pedig futólépésben vittük be őket a szobába, ahol mindegyiket készen várta a kalit. Nagyon meg voltak illetődve, szinte egész nap vigyázállásban álldigáltak benn, alig ettek, még Mózes sem falt fel mindent, amit ért. Este aztán jött a kiengedés, először a két kicsi, lássuk, hogy tetszik nekik az új kecó!:-) Nagyon lassan, óvatosan jöttek kifelé, aztán bedugtam a kezemet, szépen rámásztak és ámuldozó kárálások közepette nézegették a Paradicsomot. Bubus volt a félősebb, többször is rám repült, akkor szépen, óvatosan visszatettem a kötélre és bíztattam, hogy menjen játszani, de többnyire azzal a mozdulattal mászott is vissza rám, még tartott az új helytől. Kicsit hagytam őket nézegetni, jól megvakarásztam a nyakukat, Bubus olyan édes mostanában, forgatja a fejét, mint egy uhu, hogy minden irányban simogassam a nyakát, ahogyan nőnek a tokok kifelé biztosan nagyon viszket neki. No és a hasa!!!..... hát talán még nem is mondtam ebben a felfordulásban, Bubi hasán a toll tökéletes, teljesen kinőtt egy fél év alatt, valószínűleg az a pár hónap viselte meg, míg a nagymamával kellett egy szobában élniük, akkor tépte meg ilyen csúnyán magát. Akkor nagyon el voltam keseredve, mert attól féltem, rászokik a tépkedésre ás mindig ilyen hiányos lesz a tolla. Régebben beszéltem is erről Molnár doktorral, aki azt mondta, ha megjön a jó idő csináljunk egy labort neki és ha minden rendben van, akkor legalább tudjuk, hogy a tépkedésnek lelki okai vannak. Azok is voltak, de hála Istennek, mára már ez teljesen elmúlt.
Később kiengedtem a nagyokat is. Ők is teljesen megilletődve másztak ki, nagy óvatosan, hogy ha valahonnan a láthatatlan ellen kitámad azonnal fedezékbe húzódhassanak. Sámi meg sehogyan sem jött kifelé, szegényem eléggé romokban van még mindig. Macerás ez a kaja dolog is, de erről majd később írok.
Őt szépen kivettem, szokása szerint azonnal felült rám és onnan aztán sehová magától, végül gyengéd erőszakkal feltettem a kötélre, nézegessen, szokja az új helyet. Azóta persze ők is belakták a helyet, ha kiengedem őket nagy vehemenciával másznak, jönnek-mennek. Most már többnyire együtt vannak kinn, bár a kicsiket is hagyom külön kinn lenni, mert akkor nincsen veszekedés, hogy ki ülhet rám és kinek nem jut hely a vállamon. Úgyhogy inkább olyan részletekben működik a kiengedés, mert akkor mindegyiket jól megvakarászom. Sámson és Merlin egyre jobban viseli egymást, már akár 15-20 centire egymástól is szépen elüldögélnek, különösen ha ez a hely rajtam van.:-)
Túl vagyunk a költözés nagyján, nem mondom, hogy visszasírom majd ezeket az időket, de azért valamelyest viselhetős volt, pláne azért , mert Katusom rengeteget segített. Aranyat ér ez a kislány! Ügyesen pakol, bútort szerel, takarít, amit lehetett mindent segített. Most már gyakorlatilag minden a helyén van, kivéve az egy konyhabútort. Történt ugyanis, hogy a bútor Sepsiszentgyörgyön készül és a Havasokban elég jelentős hó esett az utóbbi időben, ezért aztán nem tudták elindítani a kamiont az áruval. Lényeg a lényeg, az az utolsó infó, hogy hétfőn, 27.-én indítják, ez azt jelenti, hogy kb. keddre - szerdára megérkezik, a jövő hét végén lehet szerelni. Két napos munka lesz, mert az egyik nap összerakják az összes géppel, mindennel együtt és másnap bepakolunk, onnan már a kamrában is rend lesz, úgyhogy ezzel vége is a költözés lakásügyi részének, ahogyan pedig jön a tavasz, úgy kerül majd előtérbe a kert kialakítása is. Na azért ne túlozzunk, inkább csak kertecske, mert másnak nemigen lehet nevezni azt a 10 m x 5 méteres földdarabot, ami a házunk előtt van. Pont ezen okokból kell nagyon ésszerűen, okosan megcsinálnunk. Kell hely a purdéknak játszani és kellenek bokrok is és éppen olyanok, amelyeknek a gyümölcsét a madarak szeretik. Ezen megokolásból nagyon fontos pl. a bodza, melynek a szörpjét mi magunk is nagyon szeretjük és a virágja, bogyója pedig a zöldek egyik kedvence. Szeretnék még egy fügebokrot is, mert azt úgyszintén falják az enyémek, esetleg valamilyen madárbirset, az is nagy kedvenc a szobaiaknak. De hát ez még a jövő zenéje, először némi földet kell vegyünk,ami nem két fillér, mert ami most van az szemmel láthatóan elég kevés, de mióta a föníciaiak azt s kis kerek izét kitalálták, hát erősen meg kell gondolnunk, hogy mire cseréljük el.:-))
Hab a tortán, hogy papát elküldték a munkahelyről, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs munka. Most vadul keresgélünk, hátha találunk neki valami másik helyet, de egyelőre elég kilátástalan a helyzet.
Sámson javulgat, lassan, de biztosan. Sikerült megszerezni neki a heroináru pelletet, egy kedves ismerősöm lánya megrendelte és hazahozta Frankfurtból. A Sors fintora, hogy a másik négy tömi magába, Sámson viszont nem nagyon akarja enni, de ezt is megoldom, mert olyan kaláka-szerű összeröffenéseket tartunk esténként, ahol kinn vannak mindannyian és ahogyan a többiek jóízűen eszegetik (mit eszegetik, egyenesen zabálják) hát előbb-utóbb Sámi is elfogadja, különösen ha én is eszem belőle, ennek folyományakánt lassan azért tényleg elhagyom a kilóimat, mert ez olyan borzalmasan rossz ízű (nekem) hogy utána már mást sincs kedvem eszegetni.
Zajlik az élet, minden nap történik valami. A minap éppen Sámit mázsálgattam az ablakpárkányon, a papa kinn mojolt a "kert"-ben, mikor észrevett minket az ablaknál. Nagyon megörült nekünk, olyannyira hogy odalopakodott és hirtelen felbukkanva az üvegnél vidáman behalihózott. Hát Sámson majdnem ott halt meg, annyira megijedt, sem a kloáka- és csőrkenet, sem az egyéb megpróbáltatások nem viselték meg ennyire, úgy elreppent, hogy utána 6 ökörrel sem tudtam visszavinni megmérni. Hát már legalább 100x elmondtam szegény öregnek, hogy ezek a madarak félősek, ha lehet, ne hangosan, valami feltűnőt lóbálva, hirtelen mozogjon, hanem a lehetőségekhez képest lassan. De nem érti..... illetve érti, csak elfelejti. A minap, mikor Pumukli nálunk volt, megkérte az öregapját, hogy hozza már be neki a bariját, amivel aludni szokott, hát az öreg fogta és az ajtóból bedobta neki, a madarak meg éppen világgá készültek repülni tőle......:-) Szerencsére azért hamar magukra találnak.
És még egy tegnapi kis szösszenet, mert azért tudatni akarom, hogy Sámson igaziból javulgat és már kezd egyre gazfickósabb lenni:
Az este nagy ordítás volt benn. Bementem megnézni, hát látom ám, hogy Mózes éppen Sámsonnal vitatkozik valamin. No kispajtás, most megcsíptelek - gondoltam és azzal a mozdulattal a bűnöst ki is szedtem a kalitból, betettem az üres kiskalitba, hogy akkor ha ennyire összeférhetetlen, hát töltse ott az éjszakát. Reggel megyek be, Morzsi vérig sértve ül a kiskalitban. Cserélem Sáminál az edényeket, ilyenkor minden kiveszem, kicsit megsimogatom, köszönök neki és visszateszem. Most is megfogtam, de úgy látszik, azért mély nyomott hagyott benne, hogy a kedvenc pajtását elköltöztettem, mert igen morózusan olyat odafogott a kezemre, hogy még a szemem is kigúvadt tőle...... ez jó hír, kezd abból a depressziós, mindenmindegy állapotból kikerülni.
Nem is emlékszem, mikor örültem ennyire neki, hogy egy papagáj megcsípett!!!!!:-))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése