Mert minden jónak vége szakad egyszer.........

Hát eljött az idő, amikor be kellett látnom, hogy a pünkösdi királyságnak,az egymás tollázásának,az együtt evésnek, a közös játéknak vége...... legalább is a párzási időszakokban. A kis púpos kezd férfiasodni, védi a maga kis helyét, már nem akar osztozni a kalitban Sámsonnal semmin.................... eljött az idő, külön kellett költöztetnem a zöld fiúkat egymástól, mert Mózes hormonjai tombolnak! Azokat a csatákat, amiket Sámi annak idején velem vívott, ő most Sámsonnal akarná kivitelezni, de nyilván nem teszem ki Sámsont egy másfélszer akkora, most kissé buggyant zöld pali attrocitásainak

 Először csak felfigyeltem, hogy Sámi csőrén egy ménkű nagy véraláfutás van. Azt hittem, játék közben fogott oda jobban Morzsi. Aztán azt is észrevettem, hogy mikor kinn vannak, nagy előszeretettel hajkurássza a többieket, bár ha rászóltam azonnal abba is hagyta, a többiek meg persze kitértek előle. Viszont igen nagy lett a gyerek mellénye, van Csibészkének egy jó kis csavarfűz ága, ha túl magasan van, azt szoktam felnyújtani neki, hogy rákecmeregjen, most meg ahogyan Morzsi rendetlenkedett éppen a kezemben volt és megráztam felé, mint egy öreg juhász a botját, erre csak felcsapta a fejét, kitárta a szárnyait és simán visszaanyázott, ne mááá azt higgyem, fél tőlem.:-)) Aztán egyik este, lámpaoltás után megint elkezdte Sámsont piszkálni, aki (hogy engem hívott vagy Mózest küldte el melegebb éghajlatra nem tudom) de akkorát ordított, hogy berohantam és azonnal kiszedtem Morzsi mellöl. Mivel otthon csak egy nagyon kicsi kalitom volt és mivel Sámi az összes madaram közül a legmegbízhatóbb, legnyugodtabb ezért kinn is maradhatott a szobában éjjelre, reggel pedig egy kisebb kalitba készítettem neki enni, de az ajtót nem csuktam rá, mert az egy télleg nagyon pici darab, mikor beteg volt, abban lámpáztam és gőzöltem, de napi szinten nem lehet egy ekkora madarat ebben tartani. Aztán csak járt az agyam, mint a motolla, hogy honnan szedjek elő neki egy másik, nagyobb kalitot. Tudjuk azonban, hogy  "Ahol nagy a szükség, közel a segítség!" és most is, mint már annyiszor Kati barátnőm segített ki, azonnal mondta, hogy van neki egy fölös nagyobb darab, Máthé Joci pedig elhozta vasárnap délután, úgyis jöttek volna hozzánk, így aztán összekötöttük a kellemest a hasznossal. Ezzel együtt az egész szobát átvariáltuk, a kalitokat is, mindenki a számára legmegfelelőbbe költözött.

Csibiék maradtak a sajátjukba, csak kissé dzsungelesítettem a helyet. Talán azért, mert ők a lombkoronában élnek, szeretnek elbújkálni, kifejezetten utálják, ha ablak előtt vannak, sikitófrászt kapnak mindentől, ami az ablak előtt elmegy-elröpül, szóval egy kis bungis kalitot készítettem nekik. 

Merlin, aki professzor és királylány egyszemélyben átköltözött a legnagyobb kalitba, tekintve, hogy ő egész nap jön-megy és ügyintéz, átrendeztem a játékokat is, egyedül a kedvenc szőlőtőke hintáját raktam be a régi kalitból, azon imád hintázni.Azonnal lecsapott a színes golyókra és nagy élvezettel morzsolgatta, mint a templomban az öregasszonyok az olvasót.:-) 

Mózes megkapta Merlin régi kaliját, mert ő minden hendikepje ellenére sokkal mozgékonyabb Sámsonnál, nagy élvezettel kezdett mászni mindenfelé benne. És végül az új kalit Sámié lett, aki ebben konkrétan csak annyi időt tölt, míg én dolgozom. Kapott bele kis boingot, neki az a kedvence, meg egy pár játékot is, de azok nem nagyon hozzák lázba, ő olyan, mint Kati barátnőm Reginája, elüldögél egész nap egy helyben, a boing rázza a kis tollas valagát és közben sasolja a másik négyet.

Persze, mikor mindenki megérkezett azonnal kiengedtük mind az ötöt. Hatalmas nagy nyüzsgés volt, Csibi és Bubi szinte mindenkit végiglátogattak egy kis simire, bár Bubuskám, ha kicsit megijedt azonnal reppent vissza  a kezemre, Sámi békésen üldögélt először a kötélen, majd a vállamon és csak dugta a csőrét néha egy puszira, Mózes volt a megátalkodott rossz kölök, mint egy hyperaktív ördög, jött-ment, mindent ledobott, leszedett, lerágott, majd a vállamra is ráült, de mert nem figyeltem rá kellő serénységgel azonnal megfogta a fülemet i, amit egy vérvörös folt a bőrömön jelzett is mindenkinek. Onnan aztán lepattintottam őkelmét, menjen nyugodtan az útjára, ne az én fülemmel szórakozzon. 

Merlin a szokásához híven fenn ült a kötélen, mindent megfigyelt, majd amikor úgy találta, hogy ránézve semmi veszélyes nem történik, akkor ráült a másik vállamra és dugta  a fejét, hogy simogassam.  

Még a szombati eseményekhez tartozik, hogy Ági barátném a férjével nálunk járt. Persze hogy beültünk a madárszobába, konkrétan nagyon nehezen akaródzott kijönni onnan, úgy el voltunk a szárnyasokkal. Ők lőttek egy pár nagyon szép képet az enyéimről, majd ha kis időm lesz vagy ők felteszik a Picassára, megmutatom Nektek is.