2012. július 30., hétfő


Milyen könnyű is elfoglalni egy kamaszmadarat!:-)) Adj neki egy krübliben mindenféle színes rágnivalót és máris nem a papírt tépkedi, hanem azzal játszogat!!!:-)
Reni, jól van a kis sárkányka, többször engedem ki egyedül, olyankor csak velem van, mert Sámit nem bántja, de valszeg érzi, hogy Morzsi nem százas és őt előszeretettel piszkálja, de legalább is összevesznek mindenen. Igazából nincs is ezzel semmi baj, ezt ösztönösen csinálja. Egyedül is szépen eljátszogat, illetve ahogyan takarítom, ott mókol mellettem. Nagyon kedves kismadár, már dugdossa a csőrét puszira!:-)))   Egész jól megszokta, hogy nyúkálok ki-be a kalitjába, még egyszer sem csípett meg és már nem is igyekszik annyira, hogy a véremet vegye.:-))) Amikor őt beteszem és a jákók vagy a kicsik jönnek ki, zseniális tornamutatványokat produkál alul hason, hogy kitüremkedjen a kalit alsó részén, ezért aztán nem is hagyom egyedül, ha a többiek kinn vannak, mert félek, nehogy valami baja legyen. Ha a többiek benn vannak, akkor ő sem igyekszik kifelé.










2012. július 27., péntek

Rövid lesz a mai bejegyzés, inkább képeket teszek fel, végre visszakaptam a kártyaolvasómat.:-)
Az esti közös játék jól indult, a zöldek voltak kinn. Nem is volt semmi gond, amíg észre nem vettem, hogy Zserbó kapitány szekálja a fiúkat, kardozni akart velük és hát nem volt kétséges, hogy ki kit lök le a kötélről a belharcban. Zserbó a határokat próbálgatta, hogy meddig mehet el a nagyokkal.......! Hát segítettem neki megtalálni...... mire kettőt pillantott már benn is találta magát a kalitjába és onnan elmélkedhetett a dolgok mibenlétéről!!!!! 
Nagyon megsértődött, első körben az éppen délután kicserélt papírját tépte miszlikre, mivel ettől még nem jöhetett ki, hát a 4 évszak felé kihajigálta alul, majd elégedetten üldögélt a megmaradt papírkupac tetején. Nem volt szerencséje, mert még mindig nem jöhetett ki, viszont kinyitottam az ajtót és szépen kiszedtem a fecniket, párszor bepróbálkozott, hogy elkapja a kezemet, de van egy hang, Kriszta barátnőmtől tanultam, az ember valahol a gyomra és a torka között képezi, Kriszta a rotweilert utasítja vele, én most Zserbóra moogtam rá.... hát lehet benne valami, (ez ilyen mordulásszerű majd a végén csattanós erőteljes "Micsinááááász!!!!!") , papa szerint a gyerek megáll a fejlődésben, ha meghallja, de hatásos, simán kitakarítottam a kisfickó helyét, majd szépen letakarva jó éjszakát kívántam az egész bandának. Egyedül Zebi válaszolt az édes kis hangján: "Jó éjszakát, jó éjszakát!"
Ne aggódj Reni, igazából semmi nagy baj nincs,Zserbi alapból egy nagyon jóindulatú madár, de most kezd a kis ogre csipája kinyílni, muszáj hogy tudja, hol a helye, mert a testi adottságai miatt simán  meg tudná agyalni az enyémeket!:-)
Hát ez volt tegnap, nem szépítem,. büntiben volt a legény. Reggel viszont jóízűen nekikezdett az evésnek, már nem volt semmi baja.:-) 
Írt a papagáj játékos pasas is, sajnos ez is webshop és a tetejében abból a fürdőrúdból piros színű van, amit én nem nagyon favorizálok, mert mért ülne fel a papagáj nyugodtan egy piros rúdra, mikor a piros amúgy is riasztó szín nekik, úgyhogy lécci akkor próbálj ott intézni egy narancssárga műanyagot. Ha csak XL-es van az sem baj, legfeljebb egyszerre ülnek rá a zöld fiúk!!!!!


Zserbó kapitány


Ez még hét eleji kép, Morzsi odabicegett hozzá és szépen elkezdte rágni Zserbó ropiját, aki nagyon előzékenyen engedte is neki.........


... Morzsi megszokta, hogy Sámi mindig odaadja neki a sajátját.


Zserbó a fagyitölcsérnyi csőrével, hát nem semmi darab, az biztos......:-)


Megtámadja a rudat, ezzel nagyon jókat játszik, leharcolja simán, alig tudom tartani a végét..... itt is látszik, hogy kétszer állt sorba, mikor a csőrt osztották!!:-))))



Itt még finoman csőröznek.....


Szia Anya, vigyázz magadra ........:-)


Most kezdenek barátok lenni.....:-)



A szürke klán..... felül Zebibaba, alul a hercegnő


"Na gyere már fel anyukám, meddig várjak itt rád??!!"


2012. július 26., csütörtök

Jó éjszakát, jó éjszakát.....

Tegnap a zöldek nem jöttek ki. Amikor bevittem a vacsorakását, Zebikém annyira ki akart jönni, hogy végül is hagytam, hadd legyenek kinn egész este. Nagyrészt csak ő volt kinn és Pipi kaliján ült, alatta pedig a kisliba lógott a rácson. Később úgy gondoltam, hogy kiengedem őt is, lássuk meg, mi fog történni.
Pipi lassan kimászott, minden különösebb izgalom nélkül. Azonnal mondta is: "Pipipuszi!.... Csók!", amikor megkapta utána szépen felmászott Zebi mellé a kalit tetejére. Zebi odahajolt, Pipi tolla megemelkedett, de azonnal rászóltam. Kicsit csapott Zebi felé, olyan tessék-lássék (azt ugye sejtitek, hogy ha igaziból oda akar csapni, akkor oda is csap és nem téveszti el a kiszemelt áldozatot), végül felment a kötélre. Zebikém lent maradt , nem igazán tudta, mit csináljon, a kötélre még nem mer felmenni Pipi után, tanácstalanul álldogált, a szeme zoomolt is kicsit, zavarban volt erősen. Akkor jöttem én ( röhögjetek rajtam nyugodtan, nem bánom, de tudom, hogy Zebi érti amit mondok neki) és szépen beszéltem neki, arról, hogy Pipi még fiatal, legyen türelmes vele és adjon időt neki, hogy megszokja ezt a felállást. Elmondtam, mennyire okos és szép Ő (Zebi) és milyen jó lesz, ha összebarátkoznak a Pipivel és együtt játszanak, üldögélnek esetleg össze is bútoroznak. A lélekápolást pedig N szavaival zártam, hogy még hatásosabb legyen: " Jó legyél, szépen viselkedjél Zebi!":-) Lehajtotta a kis fejét és csak simogattam. Közben Pipus a fejünk fölé ült, néha le is hajolt Zebihez, de nem ért hozzá. Nem baj, nem sürgős a dolog, nem akarunk semmit elkapkodni.
El voltak így egy darabig, aztán szépen elment mind aludni a kalitjába. Kivettem Sámit is egy pillanatra, jó éjszakát kívántam neki.
Aztán leoltottam a villanyt és a szokásos " Aludjatok szépen! Jó éjszakát!" -al elindultam kifelé a szobából.
Már az ajtónál voltam, amikor meghallottam Zebi hangját, olyan kedvesen szólt, ahogyan én szoktam nekik beszélni, de ezt még soha sem mondta: "Jó éjszakát, jó éjszakát!"  Zebi egy tünemény, annyira lehet szeretni!!!!!:-))))

2012. július 25., szerda

Beszámoló Reninek

Tegnap igazi Challange Day-t tartottunk a madarakkal. Megjegyezném itt, hogy akinek nincs papagája meg nem ennyi, az talán el sem tudja képzelni, milyen hihetetlenül jó fejek csapatban. Még este későn is, mikor már eltettem őket aludni, szélesen vigyorogtam, mint a pék kutyája a meleg bucira, ha eszembe jutott a délutáni hepaj, amit rendeztek, pedig tegnap éppen nem volt jó napom, talán ez a hülye idő vagy a fene tudja mi, nagyon nyomott voltam, kora délután a munkahelyemen úgy éreztem, hogy arccal előre azonnal az asztalra zuhanok és totál kettyós voltam egész nap.
El kell azonban mesélnem először, hogy reggel hatalmas élményben volt részem, amiben Zserbó szerencséltetett!!. Tudni kell, hogy nálunk az a kis helység éppen a madárszobával szemközti falon van. Az ember ugye kora hajnalban ott ül mélán és a cserebogarak hallhatatlanságán elmélkedik, mikor egyszercsak ismerős hang ütötte meg a fülemet. Először elhessegettem, azt hittem, csak képzelem, ........... de nem újra hallottam: Zserbó Reni mély, lágy hangján jó reggelt kívánt a többieknek. Tisztára meghatódtam a kispasitól!!!! Annyira aranyos volt, ahogyan többször is megismételte: "Jóóóó reggelt!" és teljesen Reni hangja volt, azért is kaptam fel először a fejem, mert azt hittem, már hülye vagyok, hát hogy kerülne ő be a madárszobába, mikor Londonban dolgozik.:-)))
A reggel teljesen normálisan telt, beálltunk ugye egy napirendre és az működik is. Reggel jön ki Zebibaba, topogva várja, hogy kiengedjem. Aztán felmászik a kalitja tetejére, kap egy nyaksimit és cuccol a Pipijéhez, aki akkorra már a közös oldalon lóg és várja erősen.:-))) Nagyon aranyosak, míg jövök-megyek a tálakkal, ők ketten duruzsolnak és figyelik, hogy mit csinálok. Zebi jól van, sőt mondhatom, hogy egyre jobban. Ezt tökéletesen le tudom mérni, mivel amikor hozzánk került, egy idegen közegbe, minden nap, mikorra hazaértem a kalit alján miszlikba volt a papír szaggatva. Nyilván idegességében vagy félelmében pótcselekvésként szétszedte, sőt volt, hogy a rácsra fel is húzkodta. Mára ez teljesen megszűnt, a papírt olyan állagban veszem ki, ahogyan betettem és gyakorlatilag az egész madár testbeszéde azt mutatja, hogy megnyugodott és jól érzi magát, különösen, mióta reggelente Pipivel randizik.:-)))
Az egyszerűség kedvéért, hogy ne kelljen annyi tállal ki-be járkálnom, mindig egy típusút szedek ki minden kalitból és szépen tálcára rakva viszem kimosni majd hozom rajta a friss kaját nekik. Tisztára éttermi felszolgálásban van részük a tollas ganyéknak.:-))) Közben meg persze beszélgetünk, Zebikével mindig, mert amikor kiengedem és felmegy a kalit tetejéra, azonnal megkérdezi " Mit csinálsz? Hogy vagy?", amire én olyan öreganyósan hosszú monológban fejtegetem ki neki a reggeli papagájetetés és papírcsere szépségeit. (És tudjátok, nem unom, pedig már évek óta ezt csinálom, minden reggel, ha esik, ha fúj. Hétvégeken is felkelek hajnalban megetetni őket, aztán mikor elcsendesednek, mert mindegyik falja a reggelit, hát akkor van, hogy kicsit visszafekszem.:-)))   )  
Na hol is tartottam, már tisztára elkalandozok....:-)))
Szóval túl vagyunk a reggeli felszolgálásán, addigra Zebi szépen a helyére megy, de ha nem akkor szólni kell neki, hogy "menj szépen a helyedre" és megy. Talán 2x vagy 3x terelgettem be őt valamivel, persze úgy, hogy ne ijedjen meg és azóta magától bemegy, ha látja, hogy végeztem a kaja osztással. Mondtam már, hogy télleg nagyon okos kismadár. 
Délután kicsit később értünk, a temetőben voltunk Mamánál. Felvettem a papagájos ruhámat és már mentem is befelé, mert úgy hallottam, bentről erősen várnak: valamelyik ütögette a csőrével a fémtálkát, hogy "mi van máááá??!!" :-))) Mikor beléptem, az alábbi látvány fogadott: Zserbó a kalit alján hasalt és alul kidugta a fejét, hogy engedje már ki valaki. Ahogyan odaléptem hozzá, csak nézett a nagy szemivel.:-) Nem tudtam megállni, hogy ne nyomjak egy puszit a csőrére. Meglepődött.:-)
Kiengedtem a zöldeket, Zserbó is szépen jött kifelé, akár a többiek: kimászott a kalitja tetejére és onnan azonnal felkapaszkodott a kötélre, nyargalt Sámihoz és Morzsihoz, együtt ült a triumvirátus és nézegettek lefelé fentről. Aztán megindultak, Sámi és Zserbó együtt mentek lefelé Morzsi kalitjára, ahol a játékok voltak kirakva a kalit tetején és a csőrükkel válogattak, kinek mi tetszett. Akkor már odaléptem én is, adtam Zserbó csőrébe egy marokjátékot (nagy karika nyéllel és rajta sok, színes kis karika), nézegette, forgatta, mint a majom a tükröt, betette a csőrébe is aztán putty, ledobta, na ezzel játszottunk egy darabig, míg el nem unta. Közben észrevettem, hogy Morzsi nagy erőkkel megy befelé Zserbó kalijába (gondolom, a maradékot kívánta volna elfogyasztani), ami nálunk megszokott dolog, de nem tudtam Zserbó mit szól az illegális lakásfoglalóhoz, ezért gyorsan odarontottam és szépen kiemeltem Morzsikát, aki tőle szokatlan módon nem kapkodott a kezemhez, mert érezte ő is, hogy ez nem Sámi kalija, jöjjön onnan inkább kifelé. 
Zserbó közben megtalált valami játékot, ami egy doboz az oldalán lukakkal és nemes egyszerűséggel ledobta a földre, de a játék akkorát szólt, hogy ő maga is frászt kapott tőle, erre megindult valami biztonságos helyet keresni és meg sem állt a vállamig! Hát levert a víz, mert ahogyan oldalra sandítottam Zserbóka fagylalttölcsérnyi csőröcskéjét láttam ......... még csak az kéne, hogy rákívánjon a fülemre. Olyan bádogember stílusban elmeneteltem a nagy hintához, arra aztán szépen ráküldtem Zserbót, ment is, egyem a szívét, azonnal derekasan elkezdte lebontani, ami a többieknek évek óta nem sikerült, neki igen, hát ezzel a csőrszerkezettel nem is egy nagy csoda.:-) Akkor kapta  a második puszit a csőrére, de nem volt ellenére a dolog.:-)
 De az igazi buli még csak most kezdődött!!! Én ugye békésen takarítgattam a kalitokat, Csibiékén már túl voltam, Morzsié jött, mikor megláttam Zserbó szemében felcsillanni az érdeklődés lángját és jött is megállíthatatlanul, le a kötélről, át Morzsi kalitjára, le az oldalán és fel az ajtóra, mire kikecmeregtem a kalitból, ahonnan derékig behajolva a szemetet szedtem össze az alomlapáttal, az ajtóban már várt az ogre, 10 centire ült a fejemtől, villogott a szeme, ahogyan az alomlapátot nézegette!!!! Szent rezedalevél!!!!! Mááá megiiiiin!!!!!!!!!!!!!!!  Hát mért büntetsz?????!!!!!!!
Nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy ne érjen el, de nem is én voltam a kiszemelt áldozat, hanem a két, zöld alomlapát!!! Letettem a lapátokat a földre, abban a  pillanatban  a 3 zöld troll megindult (érdekes, hogy mekkora összhang lett köztük azonnal) , lerepültek a földre, harci láncba rendeződtek és kezdték az alomlapátok gyilkolászását!!!! Kirángattam az egyik csőréből, akkor hátulról megfogta a másik és mind húzta-tépte és a vérit akarta venni!!!! Hát megbuggyantak ezek?????? Na most szétcsapok köztetek, büdösbogarak!!!! Sámit betettem a helyére, addig Morzsa ellógott és felmászott az egyik kalit oldalán, de lekaptam és gyorsan a helyére raktam, Zserbó meg gondolt egyet és újra a vállamra jött, na megfogtalak kisgyerek, azonnal a kalitjához vittem és úgy fordultam, hogy be kelljen másznia. Megtörtént!!! 
Három szemrehányó szempár meredt rám, majd Zserbó odamászott a táljaihoz és kopogtatni kezdte, hogy ha már nem rendetlenkedhetnek kinn, legalább valami vacsit hozzak. Volt frissen főzött kásám, répával, karfiollal és brokkolival tettem még hozzá egy kis aloét, jól bevacsoráztak és mindenki elégedetten lepihent. Én is.:-)))))

2012. július 24., kedd

... és akkor a többiek is ......

Csibiék kezdik belakni a palotájukat. Már a tornácot rágogatják, látom a gyufaszálakat a kalitjuk alján.

Zebike és Pipi románca is alakul. Reggelente Zebi már topogva várja, hogy kiengedjem és azonnal a hercegnőjéhez rohan. Mostanában van, hogy megbátorodik és repül egyet. Most már szépen landol, megszokta, hogy mi hol van. Általában a fotelem fejtámlája a cél, onnan aztán a kezemre mászik és úgy viszem vissza a kalitjához. Olyan erős kis ujjai vannak, ahogyan kapaszkodik a kezembe, szorítja erősen, mint a kisgyerek, mikor kicsit még bizonytalan.:-)) A közös oldalon lévő rúdra még mindig nem ül rá, pedig a Pipi tegnap is a saját túloldaliján üldögélt és Zebit leste. 

2012. július 23., hétfő

Szia Reni!


Gondolom, az 52 oldalmegjelenítésből 49 Te voltál!!!:-)))
Jól vagyunk, Zserbó jókat eszik-iszik.:-)) Olyan randa papagájlevest tud csinálni délutánra, hogy hamarosan valami külön díjat kap majd a Bonduelle Cup-on.:-)
Csináltam képeket is megint, de sajnos a fiam elvitte a kártyaolvasómat, úgyhogy csak hét vége felé tudom felrakni. Jól van a kis ogre, riogatja lelkesen Merlinpipit, aki a fejemre menekülve nézegeti, hogy ki ez az őrült nálunk??!! Sámival és Morzsival jól kijönnek. Néha helyre rakják, mert nem is érzi, mekkora ereje van. A kötélről nem mindig tudom leszedni, de olyankor simán leemelem egy törölközővel, nem sértődik meg, másnap ugyanolyan jókedvűen jön ki. Van egy kedvenc botunk, azzal szokott bírkozni. Jó fej, már nem csapkodja a kezemet, csak ordít, ha hallja a hangomat az udvarról, hogy menjek már kiengedni, mert unja a benti ücsörgést. Szépen repül és ahogyan mondtad ordít közben, mint a fába szorult féreg!! Merlin ma rá is szólt:" Mi bajod vaaaan??? Kussoljál el a p....- ba!!!" húú, hát nem is írom ide, el tudod képzelni!!! Sajnos, ezt valakitől eltanulta és teljesen jól használja is.:-(  Azért bízom benne, hogy a fiaim nem tanulják meg Zserbó indiánüvöltését. Már a szomszédok is érdeklődtek, hogy ki növesztett ekkora tüdőt nálunk???:-)))))))))))
Találtam a FB-on egy angol papagájosboltot, holnapra megírja, hogy mennyi egy ilyen fürdőrúd, majd megbeszéljük. Vagy sikerült valamit intézned?

2012. július 22., vasárnap

Reninek!!:-)


Remélem minden rendben van és szerencsésen megérkeztetek!!!
Egyelőre úgy tűnik, sikerül az óriásbébit életben tartanom, jókat vagdal a kezemhez, mikor a tálait cserélem, hát hadd szórakozzon a drága!!!!:-))))
Sámi már a második este megetette, én nem tudom, ő valami ősapa típus vagy mi a fene! Zserbó azonban Morzsit is nagyon kedveli, állandóan rajta lóg, azt akarja, hogy ő etesse és mindent bevet, hogy rábírja. Morzsi lelkesedése mérsékeltebb!:-)))) Itt van ugye ez a nagy buflák, oszt nem hagyja békén (csak súgom, hogy pont azt csinálja Morzsival, ahogyan ő szekálta a babaMerlint.:-DD ) 

Hiába no, kölcsönkenyér visszajár!!!!!:-)))

Akkor a képek:



(Balról) Zserbó, Sámi és Morzsi





Sámi, Zserbó és Morzsi






Zserbó és Morzsi




Zserbó és Morzsi: Akkor is megetetsz, ha nem akarod!:-))

2012. július 20., péntek

Reggel...


A reggeli minden különösebb probléma nélkül lezajlott, azzal a különbséggel, hogy nem 18 hanem 21 tálacskát mosogattam el.:-)  Ma reggel nem engedtem ki Zebit, mert tegnap elég nehezen bírtam rá, hogy menjen vissza a sajátjába, mikor indulnom kellett dolgozni. Egyre csak a Pipi után ácsingózott a lelkem. Zebi viszont nem tud kézre ülni vagy ha tud is akkor nekem nem akar. Ezért aztán szépen megkezdjük a kézreszoktatást, mert nálunk Mózes kivételével mind szóra jön kézre, ha kérem őket. Sámson ellenben kijöhetett, mert ha kell marokra tudom fogni, eszméletlenül békés. Fel is ült szépen a kötélre, éppen Zserbó feje fölé és nézegette, majd egyszer gondolt egyet, lelépett a kötélről és egy kamikaze ugrással Zserbó kalitjának a tetejére ugrott, onnan nézegették egymást. Egyiknek sem állt a tolla, Sámson testbeszéde jóindulatú és békés érdeklődést mutatott. Zserbó sem kísérelte meg, hogy lábujj amputációt végezzen, ezért el is döntöttem akkor és ott, hogy délután kiengedem a 3 zöldet, hadd ismerkedjenek. Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy Sámi, aki a zöld klán feje, nagyon barátságosan viselkedik más zöld ifjakkal is, Mózesre azért figyelni kell, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog csinálni Zserbóval. Igyekszem majd néhány képet is készíteni, hogy Zserbó gazdája lássa, jól érzi magát a tollas őrizetes nálunk.:-)
Ja és még valami fontos! A délutáni kinntlét alkalmával, ha Zebi már szépen odaült Pipihez, neki is teszek be egy rudat, ami Pipi alvórúdjával paralel a másik oldalon lesz fenn, lássam, hogy mikor ülnek majd fel kétoldalon az éjszakai alváshoz. 

És végül egy kis szösszenet:
Tegnap, ahogyan a szürkék barátkoztak, papa bekiabált, hogy menjek már ki egy pillanatra, mert fontos…… úgy ítéltem meg, hogy nem fogják egymás vérét venni, kimentem hát…
Mivel a dolog hosszadalmasabb volt, mint gondoltam, szóltam az öregnek, hogy mindjárt jövök, csak ránézek a két szürke ganyéra, hogy mit csinálnak benn….
Beléptem, Zebi ott állt Pipi felett, rám nézett, kb. olyan fejjel, mint mikor egy szemtelen kamasznál ott a barátnője, de a mama állandóan bemászkál és kristálytisztán ezt mondta:
„ Na, mi van?!”  A szavam is elakadt!! Vazze, kisgyerek, ezt én akartam kérdezni!!!!:-))) Zebi talán zseni vagy valami reinkarnáció, nem tudom, de néha szinte megijedek tőle mennyire okos!!!!!:-)

Rómeó és Júlia..... és a többiek

Néhány maradék kép még a hétvégéről:




Dániel kutya garázsként üzemel..... (és párnaként és szitterként és barátként) ..Istenem, már 17 éves és még mindig megy Pumuklihoz, hogy játsszanak együtt, ott fekszik, ahol a kisfiú játszik, hagyja, hogy bemásszon a kosarába és tétován néz, hogy akkor ő most hová feküdjön vagy ő maga a párna Pumcsi feje alatt és békességgel pihennek együtt .... de a legcsúcsabb, mikor Pumukli este valami rajzfilmet néz és behívja az öreg kutyát, aki lefekszik a hálóban és rádiójáték formájában hallgatja vele, közben pedig vigyáz rá, mert valahol a génjeiben hordozza, hogy a gyerekre vigyázni kell..:-)))

Ez pedig a vasárnapi takarítás eleje: Morzsival kezdtem. Róla tudni kell, hogy ha nyílik a kalitajtó azonnal kivágtat, fel a kötélre és onnan már senki emberfia le nem szedi, csak ha kigyullad a kis olvasólámpa, na akkor atomcsapás szerűen a vállamra repül és reszel,reszel, míg csak elmegyünk aludni.Meg még azt is tudni kell róla, hogy bár imádom, de hihetetlenül együgyű, néha olyan dolgai vannak, hogy nem hiszek a szememnek és csak egy Isten van nála: Sámson.
Most is, hogy elkezdtem a macskaalmot kiszedni alóla, már a kötélen volt, mikor megpillantotta .......... hát a szemeinek sem hitt, a galád és álnok alomlapát ott mókolt az ő kalitja aljában.............. kitágultak a szemei és vad indián ordítás közepette megrohamozta a saját kalitját, illetve a sunyi alomlapátot, aki ugye kivárta, míg ő szépen kijött és most alamuszi módon be akar költözni!!!! Ilyen tempóban féloldalazva rohanni még nem is láttam, mindenen átmászott, ami az útjába került, csak mielőbb odaérjen........ és már az ajtónál volt, én meg szépen kotorásztam össze a szemetet a kalit aljáról, mikor döntő támadást indított a fertelmes Ántikrisztus ellen!!!!!
Púp és sántaság ide vagy oda, úgy beugrott az ajtón, hogy alig tudtam a kezemet kirántani, mert azonnal nekiugrott a zöld lapátnak, aztán nagy nehezen azt is kirángattam a csőréből, ne már szétharapdálja!!!:-)







Imigyen az alomlapát látszólag megmenekült. Befejeztem a kalitját és elkezdtem Sámiét, akkor ugye ő is kijöhetett. Morzsi lenn a földön mászkált, hát Sámi is lement hozzá. Ott aztán Morzsi újra megcélozta azt a nyomorult lapátot, de most már Sámi is azonnal segített neki az alomlapát ártalmatlanná tételében. Végül a lapátot eltettem, a két gazembert meg feltettem a kötélre, szórakozzanak ott, nem szeretem ha a földön mókolnak, mindig félek, hogy véletlenül rálépek valamelyikre, pláne, hogy Sámi kedvenc szórakozása, hogy felül a papucsom tetejére és úgy hurcoltatja magát.:-))

Közben a szürke klán is kinn van szinte állandóan,. Pontosabban Zebi kinn van állandóan, most már egészen megbátorodott, kicsit megsimogattatja velem a nyakát, megdícsérgetem és mondom neki, hogy menj Pipihez játszani és megy is. Felmászik Pipi kalitjának a tetejére (aki érdekes módon most nem csap oda egyszer sem, bezzeg ha Csibi vagy Bubi menne oda fel.......) és nézegetik egymást, aztán csőröznek is párat, Zebi etetni is próbálja, ezt még Pipi nem igazán érti, de azzal mindketten tisztába vannak teljesen, hogy egy vérből valók, az tuti!!!!! Kicsit nyüszög neki és olyan gyönyörűségesen nézi azt a kis szürke libát a kalitban, mintha Botticelli Tavasza lenne, az ember szíve egészen megdobban tőlük.:-))) A jákók szeme hihetetlen, mint egy emberé, mindent elárul róluk!!:-)))







Hát így éldegélünk, időm az semmi, teljesen leköt a 6 madár, mert persze mielőtt a nagyok kijönnek, előttük a sapisok is kinn vannak. Őket is nagyon szeretem, annyira kis bújósak, kedvesek, egyszerűen valami jó nagy adag kakiba léphettem, hogy ilyen rendes csapatom van!!!!:-))

Tegnap pedig megérkezett a 7. törpe....:-)))! Zserbó, aki egy másfél éves nemes hím. Hatalmas madár, jóval hosszabb az enyémeknél és a csőrszerkezete is tiszteletreméltó, az enyémeké sem kicsi, de valahogy Zserbié sokkal vastagabb. Összességében szerintem  a halmahéra beütés dominál nála, attól ezek a méretek!:-)) Egyébként rendkívül jól szocializált madár, simán ráállt a kezemre, kapott egy puszit a csőrére, aztán visszaadtam a gazdájának, de megfordult és jött volna vissza!:-)))) 
Felállítottuk a kalitját, kicsit necces most már a szoba, lassan csak oldalazva jutok el egyik kalittól a másikig, de kibírjuk. Zserbó 18 éjszakát tölt el nálunk, míg a gazdája Londonban dolgozik az Olympián. Még akkor megígértem neki, hogy vigyázok a zöld fiúra, mikor Zebinek híre-hamva sem volt, nyilván megoldottam, hogy beférjen, mert nem csinálok a számból ....... mást!:-))
Teljes menetfelszereléssel érkezett, nem is hiszitek el, hogy mennyire (annyira, hogy még a kalit aljába való papírt is lapokra hajtogatva hozták)! Külön mindenféle magot (ezt persze visszaküldtem, van itt mag elég) de még Hipp babakeksz és gyümölcs sőt bio müzli is érkezett, ezeket szokta szegény elnyomott madárka eszegetni!!! A gazdája nagyon aggódott, hogy vajon eszik-e majd, hát ehhez csak annyit hogy miután elment a gazda, már teli pofával nyomta befelé a szedret meg a dinnyét a kis gyámoltalan.....:-)))) Aztán megette a Hipp gyümölcspépes bio müzlit is, majd beültem hozzájuk, hogy kicsit figyeljem, hogyan viszonyulnak egymáshoz. Már délután, mikor a gazdája még itt volt és kinn ültem vele a teraszon, elkezdett beszélni, tehát úgy ítéltük meg, hogy nem érzi magát a halálsoron, sőt....!!!!!!!:-) 
A szürke Rómeó fenn ült az ő Júliájának kalitján és szépen el voltak együtt. (Érdekes, ha Pipit kiengedem, akkor kevésbé törődik Zebivel, ezért hagyom ilyenkor őt a kalitba, csak szokják egymást!)
Én a zöldeket figyeltem. Morzsi és Sámi békésen és főleg csendben üldögéltek a helyükön, megszokták, hogy amíg kijöhetnek várjanak türelemmel. nem így Zserbó. Ahogyan ott üldögéltem, kisvártatva kurjongatni kezdett.  Emberi nyelvre lefordítva ilyesmiket mondhatott: " Pattanj már!!!!! Ugorjál mááááár!!!! Gyerünk!!! Engedj ki!!! Ki akarok menni!"  Konkrétan nekem szólt a mondanivalója, rám nézett, nekem beszélt. De igaziból nem tudott a békés szemlélődésemből kizökkenteni! Majd ma kijöhet, szokja meg addig, kik is laknak egy fedél alatt vele, nézegesse őket. Nagyon jópofa volt a testbeszéde, ahogyan mindent bevetett, hogy értsem már meg, mit is akar!!!:-))) Türelem Zserbó pajti, majd holnap ti hárman együtt szépen kijöhettek!:-)))




2012. július 15., vasárnap

In flagranti..........

Jó kis hétvégének néztünk elébe .... megnyertük Pumuklit 3 napra, pénteken hoztam el a szüleitől. Előtte azonban el kellett mennem egy gyógymasszőrhöz, mert sajnos a porckorongsérveim alatt valami idegszál eszméletlenül fájt már napok óta. Kenhettem én akármivel, nemhogy kevésbé fájt volna, de még inkább jobban. Sajnos általában nyáron, a klímától, a ventillátoroktól és a huzattól mindig bedurran a gerincem. Tulajdonképpen Pumuklit nem kell emelgetnem, ezért aztán, bár az anyukája megkérdezte, hogy nem lesz-e a terhemre, elhoztam magammal. Csuda jól tudja érezni magát nálunk. Bár otthon olyan, mint az égedelem, nálunk nincsenek vele ilyen problémák. Ha mást nem csinál, akkor az állatokkal játszik. Vagy a papával pihennek, autó és motorversenyt néznek, ők a férfiak.








Az étvágyával sincsen probléma, jóízűen eszik mindent, ami éppen az étlapon van.:-))






Egyik este kiültünk a teraszra a párommal. Körülnéztünk és megállapítottuk, hogy bizony sok embernek el kell utaznia otthonról, hogy ilyen helyet lásson, ami nekünk mindennap megadatik. Emlékszem, régebben párszor voltunk az Őrségben és nagyon tetszett mindkettőnknek. Hatalmas terek, mezők, erdős részek, meg is állapítottuk akkor, hogy bizony itt nagyon is szívesen ellaknánk. Hát minden álmunk így teljesüljön, mert ha kilépünk a teraszra, akkor ami szemünk elé tárul: hatalmas terek, mezők, erdős részek. És még utaznunk sem kell érte és fizetni sem a szállásért.:-))))






Szombaton nagyon szép idő volt.  Délutánra kitettem a nagykalitokat is, akkor még a szobát felmosni is egyszerűbb. Zebulon egészen jól megszokta már a kinnlétet, bár általában az első fél órában még aggódva mászkál a kalitjába, utána szépen lenyugszik, mert látja, hogy a többiek sem idegeskednek. A terasz egyik részére szoktam állítani a kalitokat, viszonylag közel egymáshoz, most úgy sikeredett, hogy a Pipi és Zebi kalija összeért egy darabon.





Aztán ahogyan ott jöttem-mentem, néha rájuk néztem, aztán annyira megdöbbentem....... vajon jól látom, amit látok??!..... Akkor kezdtem el figyelni őket, mikor láttam, hogy egy oldalon vannak és Pipi nem éppen udvariasan közölte Zebivel, hogy "Haggyááá mááá!" Később viszont meggondolta magát és ő is visszament a közös oldalra. Elbújtam a nappali függöny mögé a kis géppel, hogy lássam mit csinálnak........ papa döbbentem nézte, hogy lábujjhegyen osonok a függöny mögé és mint egy idős és kiváncsi mámi leskelődök. Egyébként nem vagyok egy ilyen leskelődős típus.:-))) Persze, semmi nem történt, míg ott álldigáltam, aztán már kimentem a teraszra a géppel a kezemben. És akkor megtörtént, amit az előbb is észrevettem, de őszintén szólva nem nagyon hittem a szememnek.......... in flagranti kaptam a két "jómadarat"!!!! Bizony, Zebi és Pipi a kalitok két oldaláról összedugták a csőrüket és csőröztek, ahogyan kell!!!!:-))) Jupiiii! Még az sem zavarta őket, hogy ott állok és kattintgatok.









Némelyik kép kicsit homályos lett, de teljesen alkalmas arra, hogy hitelt érdemlően bizonyítsa, a két szürke elkezdett közeledni egymáshoz!!!!!!:-)))
Később a Pipi ment a dolgára, Zebikém azonban nem mozdult a közös oldalról, hátha a szürke menyecske meggondolja magát és visszamegy hozzá.  Kicsit meg is sajnáltam, ahogyan ott toporgott és a kis öntörvényű bigét leste!!!! Most nem ment, ma reggel meg újra megpróbálom összeengedni őket a szobában, mert bizony a délutáni képek nagyon ígéretesek.:-)))) Hát csak drukkoljatok, hogy sikerüljön és ez a két kis muki is egymásra találjon!!!!:-)))



2012. július 13., péntek

Ma estére.... akinek még nincs programja!!!!:-)

Nézzétek meg, nagyon kedves kalandfilm, nincs benne b@szóskardozós rész, viszont izgalmas!!!

http://www.youtube.com/watch?v=bjh6EwMVVfU

2012. július 12., csütörtök

Zebi rácáfolt a posztomra..............

............ és bizony tegnap este szépen kijött ő is a többivel együtt. Igaz, hogy egyelőre nem mozdul el a lenyitott ajtóról, de majd csak megoldódik ez is!!! Hajrá Zebi , várnak a többiek fenn a kötélen!!!!:-))) 

2012. július 11., szerda

Az az újság, hogy nincs újság. Bár ez is jobb a rossz híreknél. Akkor most én csak úgy mesélek, mert azért ahol ennyi tollas él, ott mindig történik valami.....:-)
Teljesen szimplán telnek a napok, a hőség már mindenki agyára megy. Reggel, munka előtt fürösztök, aztán ha haza értem akkor is. Sámi és Morzsi már rohannak előre, ha meglátják a flaskát a kezemben. Csibiék beugranak a kis jacuzzijukba és minden nap megfürdenek. A jákók továbbra sem kedvelik a vizet, de a meleg miatt a fejük fölé küldök azért néhány párafelhőt, amit a Pipi általában a "Bolond vagy!"  megállapítással jutalmaz.:-)
Vasárnap Morzsi önkényes lakásfoglalóként becuccolt Sámihoz és az Istennek sem akart onnan kijönni. Végül úgy oldottam meg a dolgot, hogy Sámit tettem át Morzsi kalijába és béke lett. Kedden este azonban visszacseréltük a kecókat, legyen rend, Sámi szereti a kis kuckóját, békésen elüldögél benne egész nap,  Morzsié nagyobb, mert ő állandóan mozgásban van. 
Nem tudom, írtam-e már, hogy rudat szeretnék cserélni Zebibaba kalijában. Hát nagyon nem egyszerű a dolog..... a tálak cseréje ehhez képest csak móka és kacagás volt....:-) Ha berakom az új rudat akkor a királyfi ezerrel kiteper, felül a kalit tetejére és semmi hajlandóságot sem mutat a bemenetelre.Elüldögél akár órákat is, többnyire én unom el, meg sajnálom is hogy éhen-szomjan ott kinn ücsörög. Kiszedem az új rudat és mondom neki, hogy "Menj be Zebikém!". Olyankor általában szép lassan bekecmereg, majd rám szól: "Nincs semmi baj!". 
Megoldottam a kalit takarítást is, mert szegényem kalitja már felháborító állapotban volt. Vasárnap késő délután mindegyiket kitoltam a teraszra és szépen kívülről lecsutakoltam az összeset. Zebit hagytam utoljára, látta, hogy egyik sem tépi le a kezemet, úgyhogy ő is hagyta szépen, hogy letörölgessem a rácsokat, így ezt a sarkalatos gondomat is kipipálhatjuk. Most már nagyon szépen viseli, ha ott kotorászok mellette, egyáltalán nem morog, sőt ha kinn ül az ajtón szépen tűri, hogy mellette nyúlkáljak be és cseréljem a tálakat.Igaz, hogy sosem kapkodok és mindig szólok neki, hogy most be fogok nyúlni. Nem morog egyáltalán, odasétál a kezemhez és ahogyan a kis filmen is látjátok, eljátszogat az ujjaimmal. Lekopogom, már 3 napja nem tépi össze az újságpapírját sem.  Ez nagy dolog, mert ezidáig sportot űzött belőle, hogy mire délután hazaértem az összes újság miszlikbe volt aprítva. Lehet, hogy hülye dolog, de én azzal kötöm össze, hogy azóta jár ki reggelente a kezemhez, sőt ma már kinn volt egy jó órát is, hagytam, hadd menjen amerre akar. Az ő tepsijét minden nap ki kell mosni. Most sikerült találnom egy helyet, ahol vehetek neki új tepsit, mert sajnos az egyik sarka el van repedve és ezért elég nehéz mosni, már csak azért is, mert nekünk csak zuhanyfülkénk van, nem tudom a kádba beállítani. Ezért aztán, mivel a konyhában egy hatalmas IKEA mosogatónk van, általában ott szoktam kipucigálni. Nagyon szívesen vennék neki egy nagyobb kalitot is, de a Suttogó már jó előre figyelmeztetett, hogy az ő kis életükben a legneccesebb dolog az ülőrúd és a kalit cseréje, úgyhogy egyelőre nem piszkálom ezzel. Tettem be neki viszont már 2 új játékot és azt érdekes módon jól viseli. Az első a karika volt, mostanra már fogja a lábával és rágja az oldalát. Nem ül bele, de egye meg a fene, ha rágni akarja, akkor rágja, csak foglalja el vele magát. A másik egy műanyag karika amiről szines láncok lógnak le. Na, ez tetszik neki. Óvatos duhaj voltam, mert egy hétre felakasztottam a kaliton kívülre, csak utána tettem be, de a gondolat jó volt, mert egyszer csak azt láttam, hogy lóg rajta fejjel lefelé, aztán meg fogja  a lábával és rágicsálja!! Jupii!! Zebi játszik, ez azt jelenti, hogy jól érzi magát!!:-)) 
Igazság szerint nagyon megszerettem őt a 2 hónap alatt. Sokkal rosszabbra számítottam, szinte észrevétlenül beszokott, eddig minden nagyobb probléma nélkül.  De azért a legnagyobb örömöm azért az lesz, ha a két szürke is fenn mókol majd egymás mellett a kötélen, a zöldek a másik oldalon, kissé elkülönülve, mint a bolsevikek és a mensevikek.:-)) Tudom, hogy sikerülni fog, mert sikerülnie kell!:-)
Az az érzésem, hogy délután azért nem jön ki, mert még mindig tart a zöldektől. Ezt tegnap este meg is vitattam a Suttogóval, aki azt ajánlotta, próbáljuk ki, hogy melyik papkától tart Zebi. Olyan nagyon jó, hogy meg tudom vele beszélni ezeket a dolgokat, bármit tanácsolt eddig, mindig simán bejött a dolog.:-) 

2012. július 8., vasárnap

Csibiék is szenvednek a melegtől, de úgy ordítanak időnként, hogy kibírhatatlan. Olyankor, ha elfogy a türelmem, én is rájuk ordítok. Zebi azonnal rám szól: " Ne kiabálj!" :-)))) Imádom a kispasit, a család kriptai csendben ül a nappaliban és Zebi művészurat hallgatja!!!!!!!!!!!!:-)))

N.-nak szerettel




http://www.youtube.com/watch?v=3lnHut9peXQ&feature=youtu.be





Zebi július 17.-én lesz 2 hónapja nálunk. Kedveljük egymást , most itt tartunk, nem fél a kezemtől, eljátszogat vele. Még nem csípett meg egyszer sem, csak odaüt, ha valami nem tetszik neki, de én nem féle tőle. Hihetetlenül jó fej kismadár! Rendezi a bandát rendesen, ha Csibészke üvölt, Zebi azonnal rászól: "Csissst! Halkan! Halkan!" de ha az elvetemült feketesapkás ördög erre sem fejezi be, előbb-utóbb elfogy a türelme és rárivall: "Micsináááász? Kussoljáá mááá!":-))))
Ma összefutottak reggel a Pipivel. Zebi etetni akarta, össze is dugták a csőrüket. Pipi azért nem hazudtolja meg magát, miután Zebi  megpróbálta megetetni, utána azonnal kapott a Pipitől egy hatalmas nagy sallert, csak úgy miheztartás végett, hogy az erőviszonyok tisztázva legyenek.:-))) Zebi nem ijedt meg tőle, ment volna hozzá megint, de én azt gondoltam, elsőre ennyi elég.

2012. július 6., péntek

Zebi...

Akartam már írni erről a dologról, de mindig visszatartott az a tény, hogy ha egy papagájt beszoktatsz valahová-valakihez, akkor az az általános tapasztalat, hogy sokszor ha előre lépsz kettőt, kisvártatva meg hátra hármat és így nem akartam elkiabálni a jó híreket!
Nem várok tovább, mert egész héten, sőt tegnap és ma is megint megtapasztalhattam, mekkora intelligenciával rendelkezik egy papka és milyen hihetetlenül okosak, tudnak lenni......
Persze, hogy Zebiről van szó!:-) A furmányos kis jákó agyával kiszaszerolta, hogy reggelente jön ki, mert olyankor általában csak Sámson mókol kinn (de ő is többnyire ahogyan kijöhet elrohan Morzsi kalijához  és etetgeti a kis együgyüt). 
Zebi még nem barátkozott meg teljesen a többiekkel. Ha valami gatya van és látja, hogy a többiek nem idegeskednek, akkor lenyugszik ő is és nem veri magát, de azért hogy akkor jöjjön ki, mikor a 3 nagy van kinn, na ehhez még nincs elég mersze. Ezért tehát kiagyalta, hogy reggel, amikor bemegyek köszönni és tálakat kihozni, ő frissen és fiatalosan vár a kalit ajtóban, majd kisvártatva ki is mászik. Míg visszahozom a tiszta tálakat, addig az ajtón elszötyörög vagy felmászik a kalit tetejére és onnan sasolgatja a többieket. Gyakorlatilag az a tapasztalatom, hogy a többiekkel ellentétben, Zebi az a típusú papagáj, aki szinte egész nap szabadon lehet, mert nem rongál, nem piszkál másokat, ha éhes szépen bemegy és eszik, ha szomjas akkor iszik és ha pihenne, akkor is bemászik a helyére. Már többször előfordult, hogy hosszabb ideig ki volt engedve és mondhatom, hogy az összes közül talán ő és Sámi az, akiket nyugodt szívvel kinn hagyhatok, mert nem szedik darabokra amit érnek. Ezzel ellentétben a Pipit egyszer hagytam 5 percre egyedül, mert a szükség szólított és mire bejöttem hihetetlen buzgalommal lebontotta az ajtókeret egy részét, aminek nyilván több szempontból sem örültem, egyrészt mert festve van és mérgező lehet, másrészt mert baromi ronda lett a zsírúj ajtókeret!
Így hát reggelente barátkozgatunk Zebibabával. Mostanra már jön elém, ha belépek az ajtón. Ha egy kis szeretetre vágyik, akkor elkezdi a jákók jellegzetes nyüszögését, azt amúgy is nagyon imádom, bűbájosan néz rám, nem lehet neki ellenállni. Lehajtja a fejecskéjét, olyankor hosszan megsimogatom a nyakát vagy az arcát és persze a csőrét. A jákónak sokkal finomabb a tolla, mint bármelyik másik madaramnak, olyan, mintha egy nemes, tenyésztett cicát simogatnál, szemben a házimacska sprődebb szőrével. A feje pedig, mivel a tollai nagyon vékonyan tapadnak rá, sokkal keményebb, szoktam is Zebit és Pipit keményfejű brigádnak hívni. Sámi és Morzsi feje és a kicsiké is sokkal puhább, vastagabb a toll rajta.
Ha elunta, akkor elhúzódik, de általában ha odateszem a karomat vagy a kezemet, akkor szépen rámászik és beszélgetünk. Néha csapkod is, aztán megkérdezi magától: "Bolon vagy? Mérrr csííípsz? Nem szabad csííípni!!!" Nagyon nagy forma, az biztos!:-) Sajnos azért hét közben reggelente nem vagyok egy időmilliomos (bár mostanában az ő kedvéért és a meleg miatt is már este elmosogatom a gyümölcsös tálakat, hogy reggel csak gyorsan saraboljam bele a kaját és kicsit odaülhessek a szürke gazember mellé). Bővülget a szótára is, egyre több olyan kifejezést használ, amit még N-tól tanult. A legaranyosabb, ha telefonálok. Olyankor ő is "felveszi a kagylót" és szövegel: "Halló! Szia! Hogy vagy? Jól vagy?" aztán elköszön: " Jóó?? Jóó?? Csóók! Szia!" ezt a Pipitől tanulta. Egyébként is rengeteget tanulnak egymástól! Például a riasztást is!!:-)) Hol az egyik kapcsol be, hol a másik, nem győzök az ablak alól bekiabálni, hogy "Ne riassz már, te nyomorult!":-)) Sajnos, nagyon tetszik nekik ez a páros szirénázás, reggel 1/2 6-tól napnyugtáig!!:-)
Fényképezni még nem nagyon merem, nem szereti, különösen a vakut nem, ami teljességgel érthető is. Azért tegnap a poszt kedvéért csináltam egy pár képet róla, azt hiszem, nagyon jóképű jákópasi és remélem, hogy egyszer ezt a Pipi is észreveszi.:-)) Zebi bizony nem idegeskedik ezen, hogy tetszik-e a Pipinek vagy sem, az étvágya minden esetre töretlen, mindegy neki, hogy 38 fok van vagy csak 20, mindent megeszik jóízűen.:-)))





A kelő nappal kelünk, míg behozom a kaját, addig békésen vár rám az ajtón állva.


Utálja a gépet, de legalább N. is látja, jó húsban van, szép a tolla, egészséges és remélem egyre boldogabb is...


Hajnali járőrözés a kalit oldalán


Utálja a fényképezést, inkább bemegy, hogy hagyjam békén...

2012. július 5., csütörtök

Mama




Ez lesz hát a Mama nekrológja!

Az olyan típusú ember, amilyen ő volt mára már kihaló félben van. Rajta kívül nem is nagyon ismerek ilyet. Mama igazi mátriárka volt, a szó nemes értelmében. Mindig azt tanultuk tőle, hogy a család egy szent dolog. Veszekedhetünk, vitatkozhatunk, néha intrikálhatunk és haragudhatunk egymásra, de ha valakit idegenek bántanak vagy segítségre van szüksége, akkor a család egy emberként ott áll mellette és foggal-körömmel védelmezzük vagy nekiállunk és bármilyen jellegű segítségre van szüksége, mindent megadunk neki. Aztán a végén, ha nem volt igaza vagy elhülyült valamit, akkor azért jól megkapta tőle a magáét, de ezt csak mi láttuk belül, kívülről mindig csak az egység látszott. Így ha Mama Olaszországban élt volna, nyilvan mindenki "Mamma"-nak hívta volna ott is. Ő volt a tűzhely őre, a család irányítója, mindenről tudott és meg is volt a véleménye, amit nem rejtett véka alá sosem, akár kéretlenül is elmondta. A családjáért élt és ezt is a szó igazi értelmében értsétek. Minden gondolata, tette arra irányult, hogy nekünk segítsen és hogy a család egybe maradjon. Nevelt unokákat, nem is egyet, de még mielőtt a betegsége elhatalmasodott volna rajta, a dédunokáira is vigyázott. A lányáékkal élt, ahol gyakorlatilag hosszú évekig ellátta a háztartást és ápolta a kertet is, sosem tudott tétlenül ülni, még hozzánk is átjárt segíteni, amit csak tudott.
24 évesen kerültem ebbe a családba. Nálunk otthon nem voltak ilyen elvek és elvárások. Anyukám, aki most is velünk él, sosem volt egy ősanya típus, konkrétan csak magával törődött, ahogyan az unokáira sem vigyázott soha egy percet sem.Nem ért rá. Sosem. Anyu most is, hogy velünk él, csak magával foglalkozik. Még a közös étkezések idejére sem jön ki közénk, úgy él, ahogyan neki tetszik és tojik mindenkire jó magasról. Ha olyankor jönnek hozzá a testvéremék, mikor lovit néz, még arra sem veszi a fáradtságot, hogy kijöjjön hozzájuk egy kicsit. 
Mamának sosem tudtál elég későn szólni, ha vigyázni kellett valamelyik gyerekre. Az is igaz, hogy olyan vasszigorral nevelte őket, mintha  a Ludovikára jártak volna. Mégis, minden születés-, névnap vagy karácsony alkalmával tőle kapták a legszebb ajándékokat a gyerekek, mert a furmányos agyával mindig kitudakolta, hogy a büdös kölök minek örülne a legjobban. Hatalmas családi ebédeket tartottunk az ünnepeken, mindenki egyszerre beszélt (? kiabált !), olyanok voltunk valóban, mint egy nagy olasz család, aminek a közepe a Mamma. 
Nekem először idegen volt ez a fajta családi élet, érzékeny voltam Mama megjegyzéseire, jó pár évbe telt mire összecsiszolódtunk, a végére pedig nagyon is jóban lettünk. Ha bármi, akármi vita volt a férjem és köztem, Mama mindig az én pártomat fogta, akkor is, ha magában nem adott igazat. Rendszerint azzal zárta a vitát, hogy közölte a férjemmel: "Dinnye vagy kisfiam! Majd jól fejbe verlek!" Persze a tettlegességre sosem került sor!:-)
Szegény és keserű gyerekkora volt, később egyedül nevelt fel két gyereket, úgy, hogy mindent megadott nekik, ami csak tellett tőle.Mindig és minden körülmények között a gyerekei voltak az elsők a számára. A Sors akaratából később, mikor a gyerekei már családot alapítottak gyönyörű éveket élhetett velünk, egészen a betegsége kezdetéig. 
Évek óta betegeskedett, a rák hol itt, hol ott bukkant fel a testében, gyengítve a szervezetét. A sógornőm és a családja olyan szeretettel és kitartással ápolta évekig, ami bárki előtt példa lehet. Mindent megmozgatott, amihez csak hozzá tudott jutni, hogy Mama meggyógyuljon.Ennek köszönhetően gyakorlatilag az utolsó pár hét kivételével viszonylag jól viselte a betegséget, bár eszméletlen magas volt a fájdalom küszöbe is.
Amikor magához hívott bennünket pár héttel ezelőtt, akkor már érezte, hogy lassan menni kell. Még akkor is arra gondolt, hogy nekünk könnyebb legyen a búcsúzás és ne otthon haljon meg. Megadatott neki az az égi kegyelem, ami kevés embernek, hogy a gyerekei fogták a kezét, miközben itt hagyta ezt a világot. Elengedték és ő nyugodtan csukta le a szemeit. A férjemtől, aki a kedvence volt, már előző napon elbúcsúzott. Oda intette magához, megpuszilta és azt mondta neki: "Vigyázz magadra kisfiam és jó legyél!" 
Szegény férjem teljesen romokban van, azt mondja, most lett felnőtt igazán, már senki nem mondja neki, hogy "Kisfiam", de igazából mindenki ki van borulva.
Soha, semmi sem lesz már olyan, mint mikor Mama velünk volt!


2012. július 2., hétfő

Hőségriadó....

... van nálunk is. A múlt héten vettünk a papával bambuszárnyékolókat, amiből egyet a madaraink kaptak. Már nagyon óvatos vagyok, mert tudom, hogy szegény Zebulon infarktus közeli állapotba kerül minden új dologtól, ezért aztán úgy szereltük fel a papával, hogy minden madarat letakartunk és akkor vittük be a fúrót meg az egyebeket. Elmaradt papa antréja, amikor a fúrót a feje felett rázza, esetleg a másik kezében a 150 széles bambuszrolóval aikidózik, mert ettől tuti mind a 6 összeverte volna magát a kalitok oldalán. Így szépen, csendben (?) felszereltük és ők már csak a kész árnyékolóval szembesültek. A zöldeket  locsolom, már reggel, mielőtt elmegyek és este, mikor hazaérek, olyan meleg van, hogy bőven megszáradnak villanyoltásig. Csibi és Bubi gyakorlatilag ki sem mozdul a vizéből, ők ott fürdenek, de a szürkék is behajtogatják magukat a vizestálba. Az étvágyuk sem az igazi, nyilván a melegtől és nem is adok nekik túl sok zöldet, nehogy megpimpósodjon a tálba, míg én dolgozom. Inkább mikor délután hazaérek, akkor kapnak újra friss vizet és még egy kevés gyümölcsöt vagy gyümölcsös -zabpelyhes joghurtot.
A hétvégén több meglepetés is ért minket. Először is szembesülnünk kellett vele, hogy a múltkori nagy viharban itt a préri egyik házában elromlott a riasztó, ami azt eredményezte, hogy 2 napig visított, mert a tulajok éppen elutaztak. A mi drága Zebibabánk a tökéletességre törekedve úgy nyomja a riasztót, hogy nem lehet megkülönböztetni az eredetitől.:-))) És nyomja hajnalban és délután, a csendespihenő alatt és este is..... amikor úgy érzi, hogy itt az ideje, azonnal bekapcsol!:-))) Egyébként is jelenleg a legnagyobb buli nálunk kiülni délután a padra, a madarak szobájának ablaka alá és hallgatni ahogyan dumálnak egymással, felér minden mással..... valahogyan nagyon belejöttek, főleg reggel-délelőtt és olyan 3-4 óra után, be nem áll a csőrük. Sőt az egyik reggel a szomszédunk éppen ment el, én a teraszon pakoltam, odaköszönt, hogy "Szia!" én is válaszoltam és Mózes azonnal kiszólt a szobából: "Pusssiii!", kicsit pöszén beszél a drága.:-)))
Megfigyeltem, hogy Zebi főképpen reggel vagy délelőtt szeret kijönni. Ezért aztán reggelente először neki nyitok ajtót és hagyom, hadd jöjjön ki és nézzen kicsit körül, míg én a többieket is megetetem. Nem csinál semmi rosszat, szépen elüldögél a kalti tetején, de ha a többiek is kinn vannak, akkor nem vágyik erre. Hétvégén is nyitva hagyom a kalitajtaját, legfeljebb le szokott repülni a földre és ott sétálgat, aztán ha elunta, visszamegy. Egyik nap éppen kinn volt és nagggyon lehajtotta a fejét, vegyem már észre, hogy simit akar. Trükközött a kis kópé, viszont most már nem először tapasztalom, hogy nem csíp, hanem rá akar ütni a kezemre a csőrével. Istenem, hát ennyi még belefér!:-))) 
Holnap lesz mama temetése, már előre félek több okból is, de remélem minden rendben lesz és szépen fogjuk őt elengedni az útra!!