Beszámoló Reninek

Tegnap igazi Challange Day-t tartottunk a madarakkal. Megjegyezném itt, hogy akinek nincs papagája meg nem ennyi, az talán el sem tudja képzelni, milyen hihetetlenül jó fejek csapatban. Még este későn is, mikor már eltettem őket aludni, szélesen vigyorogtam, mint a pék kutyája a meleg bucira, ha eszembe jutott a délutáni hepaj, amit rendeztek, pedig tegnap éppen nem volt jó napom, talán ez a hülye idő vagy a fene tudja mi, nagyon nyomott voltam, kora délután a munkahelyemen úgy éreztem, hogy arccal előre azonnal az asztalra zuhanok és totál kettyós voltam egész nap.

El kell azonban mesélnem először, hogy reggel hatalmas élményben volt részem, amiben Zserbó szerencséltetett!!. Tudni kell, hogy nálunk az a kis helység éppen a madárszobával szemközti falon van. Az ember ugye kora hajnalban ott ül mélán és a cserebogarak hallhatatlanságán elmélkedik, mikor egyszercsak ismerős hang ütötte meg a fülemet. Először elhessegettem, azt hittem, csak képzelem, ........... de nem újra hallottam: Zserbó Reni mély, lágy hangján jó reggelt kívánt a többieknek. Tisztára meghatódtam a kispasitól!!!! Annyira aranyos volt, ahogyan többször is megismételte: "Jóóóó reggelt!" és teljesen Reni hangja volt, azért is kaptam fel először a fejem, mert azt hittem, már hülye vagyok, hát hogy kerülne ő be a madárszobába, mikor Londonban dolgozik.:-)))

A reggel teljesen normálisan telt, beálltunk ugye egy napirendre és az működik is. Reggel jön ki Zebibaba, topogva várja, hogy kiengedjem. Aztán felmászik a kalitja tetejére, kap egy nyaksimit és cuccol a Pipijéhez, aki akkorra már a közös oldalon lóg és várja erősen.:-))) Nagyon aranyosak, míg jövök-megyek a tálakkal, ők ketten duruzsolnak és figyelik, hogy mit csinálok. Zebi jól van, sőt mondhatom, hogy egyre jobban. Ezt tökéletesen le tudom mérni, mivel amikor hozzánk került, egy idegen közegbe, minden nap, mikorra hazaértem a kalit alján miszlikba volt a papír szaggatva. Nyilván idegességében vagy félelmében pótcselekvésként szétszedte, sőt volt, hogy a rácsra fel is húzkodta. Mára ez teljesen megszűnt, a papírt olyan állagban veszem ki, ahogyan betettem és gyakorlatilag az egész madár testbeszéde azt mutatja, hogy megnyugodott és jól érzi magát, különösen, mióta reggelente Pipivel randizik.:-)))

Az egyszerűség kedvéért, hogy ne kelljen annyi tállal ki-be járkálnom, mindig egy típusút szedek ki minden kalitból és szépen tálcára rakva viszem kimosni majd hozom rajta a friss kaját nekik. Tisztára éttermi felszolgálásban van részük a tollas ganyéknak.:-))) Közben meg persze beszélgetünk, Zebikével mindig, mert amikor kiengedem és felmegy a kalit tetejéra, azonnal megkérdezi " Mit csinálsz? Hogy vagy?", amire én olyan öreganyósan hosszú monológban fejtegetem ki neki a reggeli papagájetetés és papírcsere szépségeit. (És tudjátok, nem unom, pedig már évek óta ezt csinálom, minden reggel, ha esik, ha fúj. Hétvégeken is felkelek hajnalban megetetni őket, aztán mikor elcsendesednek, mert mindegyik falja a reggelit, hát akkor van, hogy kicsit visszafekszem.:-)))   )  

Na hol is tartottam, már tisztára elkalandozok....:-)))

Szóval túl vagyunk a reggeli felszolgálásán, addigra Zebi szépen a helyére megy, de ha nem akkor szólni kell neki, hogy "menj szépen a helyedre" és megy. Talán 2x vagy 3x terelgettem be őt valamivel, persze úgy, hogy ne ijedjen meg és azóta magától bemegy, ha látja, hogy végeztem a kaja osztással. Mondtam már, hogy télleg nagyon okos kismadár. 

Délután kicsit később értünk, a temetőben voltunk Mamánál. Felvettem a papagájos ruhámat és már mentem is befelé, mert úgy hallottam, bentről erősen várnak: valamelyik ütögette a csőrével a fémtálkát, hogy "mi van máááá??!!" :-))) Mikor beléptem, az alábbi látvány fogadott: Zserbó a kalit alján hasalt és alul kidugta a fejét, hogy engedje már ki valaki. Ahogyan odaléptem hozzá, csak nézett a nagy szemivel.:-) Nem tudtam megállni, hogy ne nyomjak egy puszit a csőrére. Meglepődött.:-)

Kiengedtem a zöldeket, Zserbó is szépen jött kifelé, akár a többiek: kimászott a kalitja tetejére és onnan azonnal felkapaszkodott a kötélre, nyargalt Sámihoz és Morzsihoz, együtt ült a triumvirátus és nézegettek lefelé fentről. Aztán megindultak, Sámi és Zserbó együtt mentek lefelé Morzsi kalitjára, ahol a játékok voltak kirakva a kalit tetején és a csőrükkel válogattak, kinek mi tetszett. Akkor már odaléptem én is, adtam Zserbó csőrébe egy marokjátékot (nagy karika nyéllel és rajta sok, színes kis karika), nézegette, forgatta, mint a majom a tükröt, betette a csőrébe is aztán putty, ledobta, na ezzel játszottunk egy darabig, míg el nem unta. Közben észrevettem, hogy Morzsi nagy erőkkel megy befelé Zserbó kalijába (gondolom, a maradékot kívánta volna elfogyasztani), ami nálunk megszokott dolog, de nem tudtam Zserbó mit szól az illegális lakásfoglalóhoz, ezért gyorsan odarontottam és szépen kiemeltem Morzsikát, aki tőle szokatlan módon nem kapkodott a kezemhez, mert érezte ő is, hogy ez nem Sámi kalija, jöjjön onnan inkább kifelé. 

Zserbó közben megtalált valami játékot, ami egy doboz az oldalán lukakkal és nemes egyszerűséggel ledobta a földre, de a játék akkorát szólt, hogy ő maga is frászt kapott tőle, erre megindult valami biztonságos helyet keresni és meg sem állt a vállamig! Hát levert a víz, mert ahogyan oldalra sandítottam Zserbóka fagylalttölcsérnyi csőröcskéjét láttam ......... még csak az kéne, hogy rákívánjon a fülemre. Olyan bádogember stílusban elmeneteltem a nagy hintához, arra aztán szépen ráküldtem Zserbót, ment is, egyem a szívét, azonnal derekasan elkezdte lebontani, ami a többieknek évek óta nem sikerült, neki igen, hát ezzel a csőrszerkezettel nem is egy nagy csoda.:-) Akkor kapta  a második puszit a csőrére, de nem volt ellenére a dolog.:-)

 De az igazi buli még csak most kezdődött!!! Én ugye békésen takarítgattam a kalitokat, Csibiékén már túl voltam, Morzsié jött, mikor megláttam Zserbó szemében felcsillanni az érdeklődés lángját és jött is megállíthatatlanul, le a kötélről, át Morzsi kalitjára, le az oldalán és fel az ajtóra, mire kikecmeregtem a kalitból, ahonnan derékig behajolva a szemetet szedtem össze az alomlapáttal, az ajtóban már várt az ogre, 10 centire ült a fejemtől, villogott a szeme, ahogyan az alomlapátot nézegette!!!! Szent rezedalevél!!!!! Mááá megiiiiin!!!!!!!!!!!!!!!  Hát mért büntetsz?????!!!!!!!

Nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy ne érjen el, de nem is én voltam a kiszemelt áldozat, hanem a két, zöld alomlapát!!! Letettem a lapátokat a földre, abban a  pillanatban  a 3 zöld troll megindult (érdekes, hogy mekkora összhang lett köztük azonnal) , lerepültek a földre, harci láncba rendeződtek és kezdték az alomlapátok gyilkolászását!!!! Kirángattam az egyik csőréből, akkor hátulról megfogta a másik és mind húzta-tépte és a vérit akarta venni!!!! Hát megbuggyantak ezek?????? Na most szétcsapok köztetek, büdösbogarak!!!! Sámit betettem a helyére, addig Morzsa ellógott és felmászott az egyik kalit oldalán, de lekaptam és gyorsan a helyére raktam, Zserbó meg gondolt egyet és újra a vállamra jött, na megfogtalak kisgyerek, azonnal a kalitjához vittem és úgy fordultam, hogy be kelljen másznia. Megtörtént!!! 

Három szemrehányó szempár meredt rám, majd Zserbó odamászott a táljaihoz és kopogtatni kezdte, hogy ha már nem rendetlenkedhetnek kinn, legalább valami vacsit hozzak. Volt frissen főzött kásám, répával, karfiollal és brokkolival tettem még hozzá egy kis aloét, jól bevacsoráztak és mindenki elégedetten lepihent. Én is.:-)))))