Hőségriadó....

... van nálunk is. A múlt héten vettünk a papával bambuszárnyékolókat, amiből egyet a madaraink kaptak. Már nagyon óvatos vagyok, mert tudom, hogy szegény Zebulon infarktus közeli állapotba kerül minden új dologtól, ezért aztán úgy szereltük fel a papával, hogy minden madarat letakartunk és akkor vittük be a fúrót meg az egyebeket. Elmaradt papa antréja, amikor a fúrót a feje felett rázza, esetleg a másik kezében a 150 széles bambuszrolóval aikidózik, mert ettől tuti mind a 6 összeverte volna magát a kalitok oldalán. Így szépen, csendben (?) felszereltük és ők már csak a kész árnyékolóval szembesültek. A zöldeket  locsolom, már reggel, mielőtt elmegyek és este, mikor hazaérek, olyan meleg van, hogy bőven megszáradnak villanyoltásig. Csibi és Bubi gyakorlatilag ki sem mozdul a vizéből, ők ott fürdenek, de a szürkék is behajtogatják magukat a vizestálba. Az étvágyuk sem az igazi, nyilván a melegtől és nem is adok nekik túl sok zöldet, nehogy megpimpósodjon a tálba, míg én dolgozom. Inkább mikor délután hazaérek, akkor kapnak újra friss vizet és még egy kevés gyümölcsöt vagy gyümölcsös -zabpelyhes joghurtot.

A hétvégén több meglepetés is ért minket. Először is szembesülnünk kellett vele, hogy a múltkori nagy viharban itt a préri egyik házában elromlott a riasztó, ami azt eredményezte, hogy 2 napig visított, mert a tulajok éppen elutaztak. A mi drága Zebibabánk a tökéletességre törekedve úgy nyomja a riasztót, hogy nem lehet megkülönböztetni az eredetitől.:-))) És nyomja hajnalban és délután, a csendespihenő alatt és este is..... amikor úgy érzi, hogy itt az ideje, azonnal bekapcsol!:-))) Egyébként is jelenleg a legnagyobb buli nálunk kiülni délután a padra, a madarak szobájának ablaka alá és hallgatni ahogyan dumálnak egymással, felér minden mással..... valahogyan nagyon belejöttek, főleg reggel-délelőtt és olyan 3-4 óra után, be nem áll a csőrük. Sőt az egyik reggel a szomszédunk éppen ment el, én a teraszon pakoltam, odaköszönt, hogy "Szia!" én is válaszoltam és Mózes azonnal kiszólt a szobából: "Pusssiii!", kicsit pöszén beszél a drága.:-)))

Megfigyeltem, hogy Zebi főképpen reggel vagy délelőtt szeret kijönni. Ezért aztán reggelente először neki nyitok ajtót és hagyom, hadd jöjjön ki és nézzen kicsit körül, míg én a többieket is megetetem. Nem csinál semmi rosszat, szépen elüldögél a kalti tetején, de ha a többiek is kinn vannak, akkor nem vágyik erre. Hétvégén is nyitva hagyom a kalitajtaját, legfeljebb le szokott repülni a földre és ott sétálgat, aztán ha elunta, visszamegy. Egyik nap éppen kinn volt és nagggyon lehajtotta a fejét, vegyem már észre, hogy simit akar. Trükközött a kis kópé, viszont most már nem először tapasztalom, hogy nem csíp, hanem rá akar ütni a kezemre a csőrével. Istenem, hát ennyi még belefér!:-))) 
Holnap lesz mama temetése, már előre félek több okból is, de remélem minden rendben lesz és szépen fogjuk őt elengedni az útra!!