A papagájok szeretik az állandó, visszatérő dolgokat, hiszen akkor mindig tudják, hogy mi fog következni. Nos, mi is elkezdtünk felvenni Zebivel apró, mindennapos szokásokat, mert úgy gondolom, ettől is hamarabb bizalmasabb lesz a kapcsolatunk. A keddi dió evésből kiindulva tegnap, amikor kexet kaptak, szépen kinyitottam Zebi ajtaját (mikor már a többiek jól láthatóan és jól hallhatóan megkapták az adagjukat) és szóltam neki: "Gyere ki, itt a kexed!" És láss csodát, szépen kikecmergett, kivette a kezemből a kexet, ült az ajtón és a legnagyobb nyugalommal rágcsálta. Mikor végzett, akkor békésen vissza mászott, nem zoomolt szeme, a testbeszéde azt mutatta, hogy teljesen nyugodt. Ebből most már szokás lesz, mindig így fogja megkapni a délutáni csemegéjét.
Még egy pozitív dologról számolhatok be! Eddig, ha a szobát takarítottam és bevittem a partvis-kissöprű-lapát együttest, hát szegényem a rúdról esett le ijedtében. A kis stokimról már nem is beszélek, ha csak hozzányúltam, ő elkezdett menekülni a kalitban, mintha valami rettenetes ellenség lenne. Mára ez is csillapodott! Sokszor üldögéltem mellette a stokin, ha felálltam, akkor nagyon óvatosan-lassan tettem odébb és mindig kommentáltam, hogy mi fog következni.( Ezt is nagyon szeretik.) Kellett hozzá egy kis idő, míg megszokta, hogy a stoki nem vérszomjas papagájvadász, hanem a mama ülőkéje, de ez is sikerült. A takarítóeszközök sem olyan félelmetesek már. Tegnap, amikor Sámi egyszemélyes partijának a romjait takarítottam már nem kezdett el ugrálni a partvistól, pedig szinte mellette voltam, sőt amikor felmostam (a vérfelmosó is egy rettenetes ellenség volt ezidáig) akkor sem verte magát sehová, inkább figyelte, hogy mit csinálok. Ezek nem az én érdemeim, sokkal inkább a csapaté. Zebi nem hülye, teljesen jól látja, hogy az összes többi halálos nyugalommal viseltetik a felsorolt harci eszközökkel szemben, hát akkor ő is belenyugodott, hogy ezek szinte mindennapos használatban vannak és nem ölnek papagájt. Emlékszem, mikor először felmostam, hát halálra vált a felmosótól, rettegve nézte, hogy merre menekülhet ez elöl a csápos valami elől és verte magát a kalit oldalához. A többiek meg döbbenten nézték, hogy ki ez az őrült, mért ilyen ideges típus, ha mama mossa a követ?!:-)))
Egy dolog van még, ami konkrétan elég sok nehézséget okoz és ez a kalit takarítása. Zebi megtámadja a birodalmi törlőrongyot, nem tudom letörölni rendesen a kalit rácsait, mert ott csattog a csőre a kezem mellett. Takarítani viszont kell. Általában ezt úgy csinálom, hogy akinek a kalitját éppen törlöm, az kijöhet, mert pl. Bubi sem nagyon szereti, ha benn nyúlkálok és ő is benn van. Ha kinn van, akkor azt csinálok belül, amit csak akarok, sőt odajön és lelóg valahonnan ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. No most ezt kellene valahogyan Zebivel is megoldanom. Azon gondolkodom, hogy valahogyan őt is kicsalogatom, felültetem a kötélre és amíg ott bambulászik, sutttty, gyorsan kitakarítok nála! Szorítsatok, hogy sikerüljön!:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése