Tegnap délután eldöntöttem, hogy kiteszem a madarakat a teraszra. Sajnos mióta itt lakunk nem volt még erre sok alkalom, többnyire az erős szél miatt. Az alapcsapat nagyon szeret kinn lenni, egész délután elbambulnak mindenfelé, eszegetnek, közben beszélgetünk, dudálnak, néha Morzsi rikkant egyet-kettőt, tollászkodnak és még kicsit meg is szoktam sprickolni a zöldeket.
Zebinek ez volt az első alkalma, hogy körül nézzen, hol is lakik ő. Először persze borzalmasan meg volt rémülve, lógott a kalit oldalán, a szeme összeszűkülve, a csőre nyitva. Így ment ez kb. 1 óra hosszat. Egészen közel volt a Pipihez, a kalitjaik összeértek és végül azért csak győzött a csordaszellem. Látta, hogy a többiek sem rettegnek, először csak szépen felült a felső rúdjára, nézegetett hatalmas szemmel, aztán mikor odamentem hozzá akkor a már szlogenné vált "Nyugi, nyugi!"-t mondogatta. Lehajtotta a fejét, hogy kicsit simogassam meg és újra csak bámulta tágra nyilt szemmel, hogy milyen szép is a világ........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése