Kicsit eltüntem itt néhány napra. Vasárnap kirándulni voltunk Mo. legszebb helyén, minden tökéletes volt, a madarak, az emberek és a közeg. Erről majd írok egy hosszabb posztot, először a képeket kell letöltenem hozzá.:-)
Nézzük a madarakat! Loptam magamnak egy fél órát itt a zárás közepén. Otthonról nehezebben írok, mert sokat vagyunk a papa anyukájánál, nagyon rosszul van szegény már. Este pedig ott a csapat, ami jár az jár nekik is, várják, hogy kijöhessenek.
Szombaton délelőtt ott takaritgattam náluk a szobában. Kicsit odaültem Zebi mellé, suttogtam neki egy keveset, aztán csak arra lettem figyelmes, hogy Zebi nagyon furin veszi a levegőt. Hát az ütő is megállt bennem..... Szűzanya! Mit csinálok szombat délben egy beteg papkával?? Honnan szerzek orvost és egyáltalán mi a túró baja lehet??? És még hányt is! Na erre kész is lettem, azonnal sovány malac vágtában felhívtam a Suttogót rémületemben! Elmondtam, hogy miket tapasztalok aztán a legnagyobb döbbenetemre úgy elkezdett kacagni, hogy majdnem elejtettem a telefont!:-))) Zebibaba ugyanis nekem udvarolgatott, sőt még etetni is akart! Ahogyan így elmondta, tiszta és világos volt a dolog!! Jó lenne, ha már el bírnám hagyni, hogy úgy nézek Zebire, mintha nem is a tojásból kelt volna ki, hanem valami hypogriff hozta volna lefelé a Földre!!! A Pipussal kapcsolatban nem vagyok ilyen betoji, bár ott is előfordult az elején, hogy halálra váltan hívtam Katit vagy a Suttogót valamiért, de aztán annyiszor elmondták, hogy fejezzem már be ezt a jákós ködösítést, éppen olyan papka, mint a többi, a szeme a helyén, a füle a helyén.....szóval tök normális papagájról beszélünk, nem valami égi tüneményről! Na az a lényeg, hogy Zebi szeret engem, mert ezt egyébként nem csinálja embernek. :-)) Hát nagyon jól is esett. Sőt, annyira türemkedett kifelé a rácson keresztül, hogy elveimmel ellentétben jól meg is simogattam a nyakát. Én igaziból nem nagyon szeretek benyúlni hozzájuk ) ez alól a Pipi azért kivétel, mert ő is a türemkedős fajtába tartozik), Sámi sosem volt ilyen rácsoniskimászok típus, hozzá viszont bármikor benyúlhatok, az az első, hogy mint egy ejtőernyős a gép végéről, lelép a rúdról ahol ül, a kezemre és már mászik is a karomon kifelé.Morzsihoz nem szoktam benyúlkálni, nem bírja ha kotorásznak mellette, azonnal hangos morgás kíséretében odakap, akkor meg minek idegesítsem, ki tud jönni az ajtón, van két jó kis lába, ha kinyitom. Bubi és Csibi pedig, mivel ők azért harmonizáló pár, utálják, ha valaki benn kotorászik. Ha kinn vannak, bármit csinálhatok benn, sőt Bubi odajön, lelóg fejjel lefelé az ajtón vagy a vállamról ellenőrzi, hogy rendesen elvégzem a takarítást, de ha benn van, akkor csőrcsattogtatva védi a fészküket. Ez meg így normális szerintem! Bevallom, Zebi ezen megmozdulása erősen szíven talált, nagyon örültem, hogy ennyire kedvel a kis fickó!
Sok igazság van ebben, hogy a legtöbben valóban erősen lila ködön keresztül nézik a jákó viselkedését. De az is igaz, hogy ahogyan ezt én már itt tökéletesen látom is, teljesen más egy egyke madár és más egy olyan, aki madarak között nőtt fel. A Pipi... hát ő nem fél semmitől, kb. 3 percenként tehetnék be neki új játékot, ülőrudat, krüblit....bármit. A madaraktól sem retteg, simán helyre rakja, ha úgy gondolja, hogy valaki szemtelenkedik vele (ennek az alanya többnyire Morzsi, akivel olyan se veled se nélküled kapcsolatban élnek). Zebikém, szegényem nem ilyen, neki teljesen új dolog, ez a sok zöld muki körülötte. Ebben a pillanatban úgy állunk, hogy ők Zebi démonjai, az irántuk való félelmét kell leküzdje ahhoz, hogy teljesen beilleszkedjen. A Suttogó szerint viszont még így is olyan gyorsan haladunk, amire ő sem számított, de ezzel meg az a helyzet, hogy ez Zebi tempója, én nem eröltetek semmit, úgy történnek a dolgok, ahogyan ő akarja. Már benn van nála mind a 3 új fémtálikó, szépen eszik mindegyikből. A vizes és a magos tálja végül ara méretű lett, de ez nem baj, legalább szépen meg tud majd fürödni benne, ha úgy kívánja. A hinta is bekerült 3 napja, kopp, kopp, kopp hát nem kapott visitófrászt tőle, sőt.... már délután ott üldögélt mellette, tegnap meg láttam, hogy a csőrével tapizza, de rá még nem mászik, majd megjön az is.....:-))) A rudakat is kikészítettem, aztán majd takarításkor egy vezércsellel beteszem azokat is, akkor nem kell a kalit aljában üldögélnie, szépen középen ülhet ő is, olyan magasságban, mint a többiek.
Van egy pasi a FB-on, a neve Michael Cox (hát nomen est omen, szerintem néha télleg az az ürge, mikor Bob Marleyt hallgat, lehet hogy kicsit be is tép mellé, de valamit tud, amit én nem). Menhelye van, ahol (lelki és testi) sérült madarai vannak, főképpen arák, jákók, de kisebbek is. Ő egy külön világban él, kicsit mozog nála a díszlés (bár ki normális a mai világban....:-DD ), viszont olyat én még nem láttam, amit egy sérült Harlequin arával csinált, a "kezelés" vagy minek is nevezzem végén az ara úgy tapadt rá mint a falusi gyerekre a kosz. A pasi úgy csókolgatta, mint a koldus a forintot és szemmel láthatóan a madár nagyon élvezte. Na szóval szoktam néha levelezni vele, most éppen írtam, hogy küzdünk itt Zebi félelmével a többiek iránt. Hát csak annyit válaszolt, hogy ne izguljak, a jákók döbbenetes madarak, rendben lesz ott minden!:-)) Bár az én Suttogóm is ezt mondja mindig.:-))
Tegnap este kinn voltak, ahogyan szoktuk, először a két kicsi. Volt időnk, hát amikor először kiörömködték magukat rajtam elindultak felfedező útra a szobában. Konkrétan éppen Zebi kalija mellett játszottak. Legalább jól megfigyelhette őket. Csibi nagyon békés sapis, már 4 éve együtt vannak Sámival, de soha még a tollát sem emelte meg a nagy zöldre (pedig a sapis nehezen ismer el magánál erősebb madarat). Amikor először meglátta Sámit, akkor sem akarta a vérit venni, sőt később még a csapat védelmére is kelt, Géza madarait hívta ki egy rövid kis csörtére, arra az esetre, ha bántani akarnák a baba Sámit. Na, szóval ott játszogattak Zebi mellett, jó is volt, legalább a kis szürke is látta, hogy nem kell tartania tőlük, nem piszkálnak ők senkit. Mikor már csak a nagyok grasszáltak a kötélen Zebi kalija is nyitva volt. Olyankor látszik igazán, hogy kijönne, de nem mer. Ezt sajnos neki kell megoldania, ebben én nem segíthetek, kivéve, hogy nagyon megdícsérem, ha éppen kijön egy rövid időre. Azért kapok segítséget a többiektől is, illetve egytől, aki a legmegbízhatóbb, akiről tudom, hogy soha oda nem csapna az új madárnak. Persze, hogy Sámiról beszélünk. Én nem tom, hogy ez hogy van, de szerintem érti is amit mondok neki. Most is ült a kezemen és mondtam, hogy menjünk oda Zebihez kicsit barátkozni. Biztos, hogy vágta, miről is beszélek, mert ahogyan odavittem 10 centire voltak egymástól. Zebi nagy szemekkel nézte Sámit, aki olyan nyugalommal ült a kezemen, mint akit a jó Isten oda teremtett. Nemhogy a tollait nem emelgette, hanem konkrétan nagyon is barátságosan nézegette Zebibabát. Nem voltunk ott sokat, csak egy olyan 5-10 percet, aztán visszamentünk a helyünkre. Zebi nagyon okos, nyilván hamarosan megérti, hogy nem bánt itt senki senkit és akkor majd ő is ott üldigél közöttük a kötélen.
Ez nagyon aranyos:) Az etetést gyakran csinálta:) Mindig mondtam neki, hogy ezt annyira nem szeretem :) és büdös vagy Zebi :) de nem hatotta meg. Szeretete határtalan :) Az utolsót megmutatom majd, felvettem :)Nem lenne baj, ha Merlinre is fókuszálna lassan ilyesmi szándékkal :D. Nagyon szórakoztató:)
VálaszTörlés