2008. június 26., csütörtök






Nézem a képeiket és egyszerűen nem tudok betelni velük. Ez így van az életben is. Ha indulok valahonnan haza, már csak a gázt nyomom, hogy mielőbb otthon lehessek velük. Nagyon várnak és ahogy meglátnak, már totyognak is fel a kalit tetejére és nyújtózkodnak, hogy vegyem le őket és ráülhessenek a vállamra. És akkor mesélnek, egymás szavába vágva papinyelven elmondják, hogy mi történt aznap. Aztán csak letelepszünk valahová és suttogok a fülükbe. És ez minden nap így van, ha normális időben érek. Mostanában már talán meg tudom oldani, hogy ne kelljen benn maradnom, csak hetente 1x vagy 2x. Úgyhogy szinte egész délután kinn vagyunk a kertben, a sátor alatt. Össze van tolva a 3 asztal, azon randaliroznak. Fel és le rohangálnak, közben mint a bakkecske, ugrálnak egyet-egyet, ez is sapis sajátosság, ez a futva ugrabugrálás. Bármivel eljátszanak, ami a csőrük ügyébe kerül, de a legjobban a kis papírdobozokat szeretik az ilyen közelharcos játékokhoz, húzzák-vonják, ellopkodják a másik csőre elöl, szóval nem lehet őket megunni. Viszon ha ők unják el a játszást, akkor hozzám rohannak és felmásznak a karomon át a vállamra, elhelyezkednek és kezdödik a tollászkodás. Este felé egyre közelebb ülnek egymáshoz, Zizi odabújik Csibészkéhez és szeretettel kurkásszák egymás fejét. Aztán 9-kor alvás, elteszem mindkettőt, hang nélkül húzzák le a fejüket, hogy a kis ajtón át betegyem őket a kalitba és reggelig csend van. Ha odanézek, csak két fehér pocakot látok, a fejük a szárnyuk alatt és alvás van.
A múlt vasárnap bulit tartottunk a topiktársakkal. A kaja bableves volt, ami ugyan finomra sikeredett, de a nagy meleg miatt jócskán maradt még belőle, igaziból senki sem volt olyan nagyon éhes. Hoztak mindenféle finom rágcsát, úgyhogy igaziból szépen nassolgattunk, az jobban esett mindenkinek. Jól is szórakoztunk, a legnagyobb szám Bibi és Lolcsi volt, mivel ők még nem buliztak eleddig velünk. Jól elvoltak, Bibi olyan kis csendes, mikor már mindenki elment és csak ketten voltunk a Cicussal, akkor mutatta be a tudományát, nyávogott, hápogott és halkan mondogatta azt a jellegzetes bibibi-t, amitől meg kell zabálni. Lolcsi már más tészta, kicsit meg volt az elején zavarodva, most utazott először Pesiékkel az új kalitjában és beletelt egy kis időbe, míg megnyugodott. Utána azonban még néhány szót is mondott, szépen el volt mindenkivel. Gyerekeink is voltak, Csongi, aki most 19 hónapos, remek kislegény, nem nyafog, nem hisztis, Csib ki is nézte magának és még puszizkodtak is és Mágnyes nagyfia, Soma, aki szintén klassz srác, látszik, hogy testvérei vannak, nagyon jól elvolt Csongival. Szerintem mindenki jól érezte magát, de sajnos a vidékieknek viszonylag hamar útnak kellett indulni, hogy normális időben hazaérjenek. A végén már csak ketten a Cicussal üldögéltünk, de igen jót beszélgettünk. Megismételjük még ezt a topiktalit az idén!!!!:-))
Teszek fel ide képeket, aki még nem látta ezeket, hadd nézze meg:

http://www.flickr.com/photos/pbekesi/sets/72157605766981319/

2008. június 20., péntek

Tudom, hogy már időtlen idők óta nem írtam, de nem is mentegetőzöm. Aki reggel elmegy, oszt este 10 óra körül ér haza, az mit mondjon??!!:-) Hát ez van, de remélem a jövő hét közepétől már a dolog, kicsit enyhül. Hiányzom is nekik, látom, hiába vannak ketten. Persze, azért nem olyan durva a dolog, mint mikor Csibészke még egyedül volt és egész nap az ajtót leste, hogy hol vagyok. Inkább olyan megmosolyogtató és megható. Mer tegnap este 10 körül hazaértem. Látom, hogy szunyálnak már, de még kinn a nappaliban, papa meccset nézett, nem vitte még őket be aludni. Csendben lepakolok és indulok kifelé a konyhába, akkor hallom a halk kis kvartyogást:"Figyejjjjémá, mi is itt vagyunk!!" Csibészke, aki még az előbb aludt, már kinn ül a kalit tetején és nyujtózkodik, hogy vigyem magammal. Odalépek és látom, hogy mögötte Zizus botorkál teljesen álmos fejjel és begyógyult szemekkel a játékokon keresztül, hogy hát ne má ő kimaradjon valamiből. Aztán csak felcuccoltak rám, Zizus rögtön befeküdt az állam alá, hogy tovább aludjon, nem nagyon hagyja magát zavartatni, Csibészke meg a vállamon ülve táncolt örömében. Jaj, ezek olyan nagyszerű pillanatok!!! El is üldögéltem velük egy kicsit, aztán csak eltettem őket alunni. Ma először elmegyek Kygáékhoz, aztán sietek haza hozzájuk és egész hétvégén lóghatnak rajtam, amennyit csak akarnak.
A héten azért néhány imélt írtam esténként, meg napközban. A feketesapkás után érdeklődtek, pontosabban Csibészkét látták valahol és ő volt a kérdés tárgya. És olyan nagyon jó dolog volt leírni, hogy nekem már két madaram van, olyan büszke voltam rájuk. Meg arra is, hogy olyan nagyon szelídek és kedvesek, hogy másnak is szemet szúr. Nagyon jó hétvégéjük lesz, most tartjuk az idei első papeszos bulit. Csibészke már tavaly is igen jól érezte magát, alig bírtam este eltenni aludni, szívesen elüldögélt bárkinél, hagyta magát simogatni, szóval nagyon jól nevelt kis papeszcsákó volt. Zizi félénkebb, ő többnyire csak rajtam és velem szeret lenni, kiváncsi vagyok, mit szól majd a többiekhez.

2008. június 3., kedd

Alakulnak már a dolgok rendesen. Mára beálltunk egy normál, nyugodt és nagyon kellemes életre a madárkáinkkal. Hétköznap reggel 6-kor van a kelés, kiosonok letusolni, aztán jönnek ki a "gyerekek" is. Először fel a játszótérre, elvégezni a reggeli legfontosabbat, ha én nem érek rá, akkor papa viszi ki őkat. Aztán fel a vállamra és hamar megcsináljuk mami és az ő reggelijüket. A huliknak már mami ad enni, legalább látja, hogy fontos feladatai vannak. Na szóval kajakészítés után be a kalitba, míg megreggeliznek én készülődök, aztán irány dolgozni. Délután, ha hazaértünk, azonnal megnyílik a kalitajtó és jöhetnek ki bandázni estig. 9-kor van a takarodó, Zizi már ilyenkor bóbiskol, szépen beteszem őket, kapnak friss magot és vizet a hálókalitba és reggelig pihi. Hétvégén reggel azért ha lehet, kicsit elalszunk, ők is velünk, aztán beindul a verkli, kijönnek és egész nap kinn vannak, illetve időnként beteszem őket valamelyik kalitba, hogy egyenek és igyanak. Hát mit mondjak, baromi jó így!!! Át kell spárgáznom a kerti ülőrudat, erre még nem volt időm, de papa már megnézte, hogyan rögzíthetnénk a spárgát, hogy ne tudják róla levarázsolni a csőrükkel. Mizopapa hatalmas változáson esett át. Eddig csak jóindulatú mosollyal figyelte, hogyan bandázok a két gengszterrel, de most már aktívan részt kíván belőle. Ha ő ér haza előbb,azonnal kiveszi a gazembereket és ha későn jövök, akkor szépen beteszi aludni őket a hálókalitba. Míg Csibészke egyedül volt, sokat játszott vele. Zizi azonban először félt a mély hangjától, ezért úgy "leszokott" róla, hogy játszon velük. Most azonban újra érdeklődik utánuk, jó is ez, mert Zizi félénk, ő konkrétan csak rajtam szeret lógni, letenni sem nagyon tudom, mert azonnal nyargal utánam és mászik rám vissza. Neki egyelőre én vagyok a biztos pont Csibin kívül. Szóval istenien élünk, mindenki jól érzi magát ebben a kis csapatban!
És győztek a gének!!! Csibészke végre rájött, hogy a vele élő kedves illető abszolute megprütykölhető!!!!:-))))) Az egy csuda, amit csinálnak! A kalit tetején Csib először udvarolgat a gyanútlan Zizinek, aki fátyolos szemmel nézegeti az ő hercegét, megeteti és táncol neki. Aztán úgy gondolja, itt az idő, hogy a hátára pattanjon. No innen már vannak gondok!:-))) Zizi el nem tudja képzelni, hogy mit is akar tőle. Csib felemeli a lábát, hogy Zizus hátára másszon, de a kiscsaj ettől sikitófrászt kap, Csib lépne rá, de Zizi elugrik és döbbenten nézi. Csib pedig,mivel a lába alatt nem Zizi háta van már, hanem a kalit teteje, egy lábbal letottyan a rácsra, mintha a Duna-melléki csürdöngölőst járna, magas, hatalmas léptekkel, mi meg a papussal sírunk a röhögéstől!!:-DDDD Aztán előbb-utóbb megunja és otthagyja a bamba lányt, aki szegény nemigazán érti, mi baja az öregúrnak. Szóval, ha látnátok Csibit, ahogyan a hatalmas lábait felemelve, mint a gólyakalifa álldogál Zizi mellett, hát nem kispályás!!!!!:-))